Selejtezési életkor

A selejtezési életkoron a tehén születésétől a selejtezéséig eltelt időszakot értjük.

Fontos megjegyeznünk, hogy a tényleges életkor önmagában nem nyújt információt a tehén produktív életszakaszáról és életteljesítményéről, vagyis a felnevelt borjak számáról.

A faj természetes életkorát 30-35 évre becsülik a kutatók, de feljegyeztek ennél lényegesen magasabb kort megélt teheneket is. Csukás (1954) szerint a szarvasmarha élettartama akár 40 év is lehet.

Szabó (1993) vizsgálatai szerint hereford és angus tehenek selejtezési életkora 8 év körül mozgott.

Nuñez-Dominguez és mtsai (1991b) hereford, aberdeen angus, shorthorn és ezen fajták F₁ keresztezett teheneinek élettartamát és túlélési esélyeit elemezve azt tapasztalták, hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb életre, mint a fajtatiszta társaiknak. A vizsgálat lezárását a három fajta közül legnagyobb eséllyel az angus tehenek érték meg, ezeket a herefordok követték, míg legkorábban a shorthornok estek ki. Rohrer és mtsai (1988a,b) angus, brahman, hereford, holstein és jersey fajtatiszta és keresztezett teheneket vizsgáltak. A keresztezett tehenek többsége 14 évig, azaz sokkal tovább maradt termelésben, mint a fajtatiszta egyedek. A húshasznú tehenek hasznos élettartama keresztezési eljárással növelhető. Ugyanezen szerzők, megállapították, hogy a keresztezett tehenek hasznos élettartama hosszabb, mint fajtatiszta társaiké (P<0,001). A jersey tehenek teljes élettartamát 6,2 évben, míg az angus-brahman keresztezettekét 14,6 évben állapították meg. A keresztezett és fajtatiszta húshasznú tehenek selejtezési életkorával számos külföldi kutató foglalkozott (Spelbring és mtsai, 1977; Croak-Brossman, 1983; Cartwright és mtsai, 1964; Gaines

és mtsai, 1985). Cartwright (1970) úgy találta, hogy a húsmarhatenyésztés gazdasági hatékonysága a fajták közötti szelekcióval gyorsabb, mint a fajtán belüli generációk között. A keresztezett és fajtatiszta állományokkal szembeni elméleti elvárásokat Dickerson (1969, 1973) publikálta.

Pinney és mtsai (1972) vizsgálatai alapján alacsony, közepes és intenzív téli takarmányozáson tartott hereford tehenek átlagos élettartama 14,65; 13,07 és 10,88 év volt. Ezeknél a teheneknél az első ellési életkor 2 év volt. Ahol az első ellési életkor 3 év volt és azonos téli takarmányozás jellemezte mind a 3 csoportot, az élettartam 13,51;

12,73 és 13,06 év körül alakult.

Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1 állományba tartozó fajták és genotípusok esetében a selejtezési életkorok az alábbiak szerint alakult: 12,42; 11,09; 11,03; 10,61; 10,89; 12,73; 8,15 év.

A leghosszabb életkort a hereford keresztezett és a magyar szürke tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság csökkenést (15,35 évről 5,91 évre) mutat az 1977. évi születésüektől az 1992. évi születésüek felé haladva.

Varga (1990) a törzskönyvezett húshasznosítású állomány 1988-as selejtezési adatait vizsgálva úgy találta, hogy a hereford teheneket 8,5 évesen, a limousin teheneket 5,9 évesen, a charolais teheneket 7,9 évesen, a magyar szürkéket pedig 10,1 évesen selejtezték. A limousin keresztezett tehenek 7,8, a hereford keresztezett állatok, pedig 7,0 évesen kerültek ki a tenyésztésből.

Bodó (1979a,b) szerint a kiselejtezett tehenek átlagos életkora 7,75 év, amely 4,7 borjú életteljesítménynek felel meg. A tehenek selejtezési aránya az első ellésük után magas, 20 % körül alakul.

Úgy találta, hogy a blonde d'aquitaine teheneket átlagosan 10-11 éves korukban selejtezik. A legjobbak 15 éves korukban is termelnek. Nagy testük ellenére, aránylag hosszú a produktív élettartamuk. A limousin teheneket általában 21 hónapos korban kezdik fedeztetni, két és fél éves korban ellenek először. A teheneket átlagos 9 éves korban selejtezik, 6,4 borjú után. A legkiválóbb teheneket 15 éves korukig is tartják.

A húshasznú anyai vonalak esetében Selymes (1996) a minimális élettartamot 8

tartott egyedek élettartama hosszabb, mint a kötöttben termelőké. Holstein-fríz és magyartarka x holstein fríz F₁, R₁, R₂, R₃, R₄-es genotípusokat vizsgált (3. táblázat).

3. táblázat: Selejtezési életkorok megoszlása eltérő tartástechnológiák esetén

Genotípus

Grabowski és mtsai (1997) a tartástechnológiák összehasonlítása alapján szintén a következőket állapították meg: kötetlen tartásban a tehenek élettartama és a hasznos élettartama hosszabb volt, tovább éltek, nagyobb életteljesítményt értek el, mint a kötött tartásban élő társaik.

A selejtezett tejhasznú tehenek átlagos életkora nagymértékben csökkent az utóbbi évtizedekben. Kertészné (2002) vizsgálatai szerint a túl sok vagy túl kevés selejtezés egyaránt negatív hatást gyakorolhat az állomány termelési és tenyésztési paramétereire.

Roche és mtsai (2001) különböző selejtezési okokat és típusokat vizsgáltak francia limousin állományokban. Kutatásaik alapján három egymástól eltérő selejtezési típust különböztetnek meg: az állattól teljesen független, szükségszerű, valamint nem szükségszerű selejtezést (Cournut és Dedieu, 2000). A szükségszerű selejtezési eljárás szigorú tenyésztői döntés által szabályozott, míg a nem egészen szükségszerű magába foglalja adott esetben az eladásra kívánt tehenek számát. Eredményeik azt mutatják, hogy a selejtezések 9 a az állattól teljesen függetlenül, 62 a szükségszerű és 29 %-a kötetlen tenyésztői döntések szerint %-al%-akult%-ak. A g%-azd%-aságok st%-atisztik%-ai felmérése %-azt bizonyítja, hogy ugyanaz a selejtezési ok más típusú selejtezésnek is megfelelhet, vagyis egy üresen maradt tehén önmagától függetlenül, de szükségszerűen is selejtezhető. Következésképpen, a szaporodásbiológiai okokból adódó selejtezések rendszeresek, mindezek ellenére Harris (1989) valamint Lehenbauer és Oltjen (1998)

az egészségügyi problémákkal kapcsolatos betegségeket az állattól független selejtezési típusba sorolják. A szándékkal történő legfőbb selejtezési szempontok az állat életkora, reprodukciós teljesítménye és viselkedése. Ingrand és mtsai (2003) különböző tenyésztői menedzsmenteket vizsgáltak francia charolais állományokban. Kutatási felmérésük szerint az állat pillanatnyi egészségi állapota, korábbi termelésben eltöltött életszakasza, valamint az állattól teljesen független egyéb tényezők, mint pl. a takarmányozás, szaporítás, selejtezés stb. fontos szerepet játszanak a tenyésztők megfelelő döntéshozatalában.

A húsmarha állományokban a tehenek rossz reprodukciós teljesítménye jelentős selejtezési oknak tekinthető Pinney és mtsai, (1972), Spelbring és mtsai, (1977), Etienne és Martin, (1979) és Nuñez-Dominguez és mtsai (1985) eredményei alapján.

A selejtezési életkor 5 és 12 év között mozog, amely a szelekciós módszerek (Melton, 1980) és tenyésztési eljárások (Bentley és mtsai, 1976) hatására változott, de nem befolyásolta a tehenek fertilitását (Clarke és mtsai 1984).

Rogers és mtsai (2003) a tehenek selejtezési életkorának tenyészértékét jobb mutatószámnak találták, mint az elsőszülött borjaik születési és 200 napos választás előtti súlyát.

Gianlorenço és mtsai (2003) canchim tehenek selejtezési életkorának becsült örökölhetőségi értékét 0,24-nek találták. Mello és mtsai (2006) ugyanezen tehenek selejtezési életkorának h² értékét 0,22-re közölték.

Baldi és mtsai (2008) szerint az első ellési életkor h² értéke 0,10±0,05; a selejtezési életkor pedig 0,06±0,00 körül alakult. A genetikai korrelációk azt mutatják, hogy a növekvő kifejlettkori testsúlyra való szelekció csökkenti a selejtezési életkort.

Azonban az első elléskori súly nem befolyásolja az első ellési életkort. A testméretekre és a testsúlyra irányuló szelekció hosszabb hasznos élettartamot eredményezhet.

Az eddig megjelent szakirodalmi források alapján megállapítható, hogy a selejtezési életkorra ható tényezők közül a fajta, a genotípus, a rossz reprodukciós teljesítmény, valamint a tenyésztő által hozott felnevelési, tartástechnológiai, takarmányozási döntések, szaporítási és selejtezési eljárások nagymértékben meghatározzák a tehén termelésben eltöltött teljes élettartamát.

A vizsgált teljes élettartam mutató, az első ellési életkorhoz hasonlóan, - a