Franciaországi charolais állomány reprodukciós eredményéből

6.2.1. A két ellés közti idő átlagának alakulása

Az elemzésben értékelt tényező, nevezetesen a kétszer és a többször ellett tehenek elléseinek havonkénti eloszlása, különbségeket eredményezett az átlagos két ellés közti idő alakulásában.

A vizsgálatomban kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az elsőborjas tehenek az év korábbi szakában (téli időszakban) ellenek, mint az idősebb tehenek, valamint két ellés közti idejük átlaga az ellési idejük az év korábbi időszakára tolódásával csökkenő tendenciát mutat. Ez a tény felhívja a figyelmet a húshasznú tehenek két ellés közti idejének és ellési időpontjának fontosságára. Plasse és mtsai (1968) vizsgálataihoz hasonlóan a tehenek reprodukciós teljesítményének hatékonysága sokkal kedvezőbb egy rövidebb időtartamú tenyészszezonban, amely csökkenti a két ellés közti időt és a későn ellett tehenek selejtezésének számát. A késői ellési időpont kedvezőtlen az ősszel választásra szánt borjak szempontjából.

6.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közti időre

Vizsgálataim során nyert megállapítások a gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá, mely a húshasznosítású növendék üszők koraérése, a felnevelési idő rövidítése technológiai szempontból jelentős tényező.

A kapott eredményeim alapján megállapítható, hogy minél fiatalabb korban borjazik a tehén először, annál hosszabb lesz a két ellés közti idő. Ennek következtében az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12), de nem szoros. Azok az elsőborjas tehenek, amelyek idősebb korban ellenek először az első és a második ellés közti idejük rövidebben alakul. Ez a tény felhívja a figyelmet arra, hogy az életkori követelmények mellett a fajtára jellemző tenyészérettség megítélésében, nevezetesen, hogy a húshasznú üszőket akkor tartjuk tenyészérettnek, amikor kifejlettkori

esetben, ha a tehén fiatalabb korában borjazna először az adott életkorra megfelelő súlyúnak kell lennie, amit a szakszerű tartástechnológiával kell biztosítani számára.

6.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke

Az elemzésben értékelt tényezők, nevezetesen a selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően, a selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva, valamint hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően jelentős különbségeket eredményezett a selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékében.

A kapott kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a selejtezésre szánt tehenek száma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken, vagyis a tenyésztők viszonylag korán selejteznek.

A 3 és 8 év közötti tehenek eladási ára magasabb, mint a 9 évnél idősebb egyedeké, valamint ez az eladási ár a selejtezési életkor előrehaladtával folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.

A selejt tehenek hasított féltest súlyuk maximális tömegét 6-7 éves korukban érik el, majd 10 éves korukig stagnál és utána folyamatosan csökken, ami Liènard és mtsai (2002b) eredményeihez hasonlóan alakult.

A hasított féltestek súlya a tehenek selejtezési életkora mellett, a kg-onkénti értékesítési ár is megváltozott. Ennél fogva, a 3 és 4 éves teheneknél 5-7 %-kal magasabb értékesítési árat jelent az évenkénti átlagárhoz képest, mint 15-16 évnél idősebb egyedek esetében.

Összességében ez arra enged következtetni, hogy a tenyésztőnek nem áll érdekében a teheneit hosszú ideig termelésben hagyni, mivel életkoruk előrehaladtával piaci értékükből veszítenek. Ehhez hozzájárul még, hogy a tehenek fogamzóképessége 9 és 11 éves koruktól fogva csökken, majd a 13, ill. 14 éves kort elérve pedig rohamosan csökkenő tendenciát mutat. Ez a tény magyarázatot ad a magas, évenkénti 20 % feletti selejtezési arányra, ami gazdasági okokból is indokolt (Liènard és mtsai, 2002b).

6.2.4. Reprodukciós teljesítmények

Jelen munkám eredménye nagyon jól szemlélteti a charolais tehenek életteljesítményének sokszínűségét, szignifikánsan (P<0,001) eltérő hasznos élettartamát, amelyeket az egyes tehenek teljesítményének faktoranalízisével kaptam.

A rövid, egyéves hasznos élettartamot azok a tehenek értek el, amelyeknek az életteljesítménye egyetlen egy borjú volt. A charolais nehezebben ellő fajta, típusából adódóan magas a sebészeti beaavatkozások, császármetszések aránya. Az üszők első ellésének lefolyása, az előforduló ellési nehézség culard jellegből adódóan emeli a császármetszések arányát, ami közel 15 % körül alakul. A császármetszés előídézhet a későbbiek folyamán olyan egészségügyi problémákat, amelyek hozzájárulhatnak a tehenek további selejtezéséhez. Ezenkívűl, egyaránt befolyásolhatja az állat szaporodásbiológiáját, ami a két ellés közti idő megnyúlását eredményezi. Ezek következményeként, a tehenek rövid hasznos élettartamát, a tenyésztő által tenyésztésre beállított növendék üszők első ellés utáni selejtezése magyarázza.

A selejtezési okok hasonlóak lehetnek a rövid hasznos élettartamú két borjat világra hozó egyedek esetében is. Ráadásul további okként felmerülhet olyan reprodukciós probléma, mint az üresen maradt, nem vemhesült tehén. A két borjúnál kevesebbet ellő tehenek életteljesítménye nagyrészben a kiselejtezett tehénállomány utánpótlását oldja meg és csak az állománylétszámot stabilizálja.

A legalább hármat, ill. többet ellő egyedek alkotják a közepesen hosszú, ill. hosszú hasznos élettartamokat. Átlagos életteljesítménynek tekinthető, ha a tehén élete során 4-7 alkalommal borjazik. A 10. ellésig bezáróan a hosszú, ill. az e fölötti életteljesítmények adják a nagyon hosszú hasznos élettartamot. Az ide tartozó állatok két ellés közti ideje általában valamivel rövidebb, mint az átlagé, mely az egyenletesebb termelési ciklusukat bizonyítja. A két ellés közti idő az egymást követő sikeres reprodukciós ciklusok folyamatáról tájékoztat minket.

A tenyésztői döntések nagymértékben hozzájárulnak az állat túlélési esélyéhez, annak érdekében, hogy az állományban maradjon. A tenyésztő döntéséből adódóan, egyes tehénállomány csoportok életteljesítménye nagyobb mértékű prioritást élvez a másikkal szemben. Ebből kifolyólag munkám rávílágít arra, hogy az egyedek különböző

Kutatási ereményeim egyértelműen igazolják, hogy az átlagon aluli, "rossz" egyedi reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. A jobb eredmények több tényező, mint a jobb választási eredmény, az eltérő és sokszínű tartástechnológia, a KAP közvetlen állatjóléti prémiumai stb. hatására alakultak ki.

A különböző tenyészetek tehén és üsző állományában, a tenyészők által érvényesített döntések és tenyésztési módszerek, teljesen eltérőek lehetnek gazdaságonként.

A tehenek hasznos élettartama, a tenyésztői döntések és az egyed biológiai tulajdonságának egyidejű kölcsönhatásából származik. A reprodukciós teljesítmények nagyon eltérőek, a tenyésztő nagyrészt az első ellési életkor és az ellési időszak helyes megválasztásával tökéletesen kézben tudja tartani állományát. Az átlagon aluli egyedeket mielőbb selejtezheti az állományból, de más szempontok is közrejátszhatnak, mint az állat külleme, testalakulása, viselkedése és az anya borjúnevelő képessége.

Az elmúlt időszak folyamán, az állatok piaci kereskedelmének stratégiái látszólag hatást gyakorolnak az ellési időszak megválasztására, mint ahogyan az ellések időbeni előrehaladásával tapasztalható volt.

Olyan állategészségügyi problémák megjelenése, mint a BSE, arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy vágóállatokat fiatalabb korban értékesítsék. A 3 évet magába foglaló tinóhízlalást felváltotta a rövid, kb. 1 éves rövid termelési ciklusú vágóborjú előállítás. Az elmúlt évtizedben a selejt tehenek súlya folyamatosan emelkedett a jobb genetikai háttér, a kiváló minőségű takarmány és nem utolsó sorban a piac változásának köszönhetően.

Napjainkban az eladásra szánt selejtezett tehenek sokkal fiatalabbak és jobban hízlaltak. Az állattartási támogatások és az extenzifikációs, legelőre alapozott tartástechnológia következményeként az állatok termelési ciklusa lerövidült (Liénard és mtsai, 1998). A támogatási juttatások feltételei nem ösztönözték a gazdaságokat a hosszú termelési ciklusú, idősebb, nagyobb súlyú vágóállat-előállításra. Ezenkívűl, a piac helyzetének bizonytalansága szintén nem tette érdekelté a tinó előállítást (Veysset és mtsai, 2005).

Ez a helyzet azt eredményezte, hogy a franciaországi charolais tehénállományok élettartam mutatóiban a környezet hatás, a tenyésztői döntés fontosabb szerepet játszik, mint a genetikai tényezők. Emiatt viszonylag csekély a megbízható genetikai értékelés lehetősége e tulajdonságokban.