Vizsgált értékmérők

Az INRA által rendelkezésre bocsátott kiindulási alapadatbázisban 33 611 fajtatiszta, már kiselejtezett charolais tehén vett részt. Az adatbázis hiánytalanul tartalmazta a tehenek születési, ellési, selejtezési adatait az 1971 és 2008 közötti időszakban.

Ezen munkámban a tehenek reprodukciós teljesítménye a két ellés közti idő mutatószámára épült.

A két ellés közti idő a húsmarhatartás gazdaságosságát alapvetően meghatározó mutató, ami az egyik elléstől a másikig eltelt idővel jellemzünk. Minthogy a két ellés közti idő a vemhességi időtartam és az „üres napok száma” (elléstől az újravemhesülésig) összege, napokban kifejezve, az egymást követő sikeres reprodukciós ciklusok folyamatáról tájékoztat minket. A nyitott napok száma befolyásolja a két ellés közti idő hosszát, ezáltal hatással van az életteljesítményre is. A húsmarhatartás csak akkor lehet gazdaságos, ha a teheneknek megfelelő a borjazási ciklusa, tehát a két ellés közti idő nem haladja meg a 12-14 hónapot.

Újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy hogyan alakul a két ellés közti idő átlaga az ellés hónapja szerint a kétszer és többször ellett tehenek esetében, a korai első ellési életkor milyen mértékben járul hozzá a két ellés közti idő alakulásához, továbbá a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése hogyan befolyásolja a hasznos élettartamot. Továbbá cél volt az egyedek egymástól eltérő életteljesítménye és kölcsönhatásban lévő élettartamának értékelése, az első ellési életkor és a két ellés közti idő mutatószámaira épülve, ami jelentős mértékben befolyásolja a reprodukciós és gazdasági mutatószámokat.

4.2.2.1. A két ellés közti idő alakulása

A rendelkezésre bocsátott adatbázis egyaránt tartalmazta a kétszer és többször ellett tehenek 93 322 két ellés közti idejének pontos adatait. A kétszer ellett tehenek esetében 24 907 két ellés közti időt tudtam értékelni.

A vizsgálat arra irányult, hogy hogyan alakul a két ellés közti idő átlaga napokban kifejezve, a kétszer és többször ellett tehenek ellési hónapja szerint, az 1971 és 2008 közötti időszakban.

4.2.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közötti időre

Az első ellési életkor hatásának értékelésére az előzőekben ismertetett adatbázist használtam.

Az első ellési életkor a születés és az első ellés dátuma között eltelt időszak, években kifejezve. Az értékelés során az üszők legkorábban 1,44 évesen borjaztak először, legkésőbben pedig 4,20 évesen.

Korrelációs koefficiens segítségével kerestem a választ arra, hogy hogyan alakul az első és a második ellés közötti idő átlaga az 1971 és 2008 közötti időszakban, az első ellési életkor függvényében.

4.2.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke

Vizsgálatom alapját ez esetben is az INRA által rendelkezésemre bocsátott azon alapadatbázis képezte, mely segítségével értékelni tudtam 27 920 tehén selejtezési életkorának megoszlását. Ezen adathalmazban az eladásra vagy tovább hízlalásra szánt tehenek selejtezési adatai, az 1971 és a 2009 közötti időszakra kiterjedően, teljesen hiánytalanul szerepeltek.

Kutatásom során választ kerestem arra, hogy melyek azok az eltérő piaci tényezők amelyek hozzájárulnak a tehenek termelésben eltöltött éveinek megrövidüléséhez. Továbbá, hogy a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, a hasított féltestek súlya és azok értékesítési ára hogyan alakul a selejtezési életkor alapján.

4.2.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően

A selejt tehenek értékesítési árának vizsgálata során az előző bekezdésben már ismertetett 38 évet átfogó adatbázist használtam.

Első lépésben, a selejtezett tehenek egyedenkénti értékesítési árából az évenkénti eladási átlagárat határoztam meg euróban. Mivel a selejt tehén értékesítési ára az évek alatt az inflációval folyamatosan változik, az évenkénti eladási átlagár megállapítása a relatív átlagár meghatározásához fontos. A tehenenkénti relatív ár kiszámítása a selejtezési életkor függvényében a következő képlet alapján számítottam ki:

Relatív átlagár = (tehén eladási ára az adott évben – az adott év eladási átlagára) / az adott év eladási átlagára

A kiszámított relatív átlagár az eladási átlagárhoz viszonyított %-os árkülönbözetet adja selejtezési életkoronként.

Hasznos információt szerettem volna nyújtani, hogy a selejtezési életkor milyen mértékben befolyásolja a tehén értékesítési árát.

4.2.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva

A rendelkezésemre bocsátott adatbázis 23 109 tehén vágóhídi körülmények között vágott hasított féltest súlyának vágási paramétereit tartalmazta. Ez a létszám a 27 920 selejt tehén adatát tartalmazó kiindulási alapadatbázis 83 %-át öleli fel az 1971 és 2009 közötti időszakban.

A selejtezett tehenek vágási adataiból először az évenkénti nettó átlagsúlyt határoztam meg.

Hasonlóképpen, mint a selejt tehén évenkénti értékesítési ára, úgy a tehenek élősúlya is folyamatosan emelkedett az évek folyamán. Következésképpen, az évek előrehaladtával így nemcsak az élősúly, de a hasított féltestek súlya is növekedett.

A meghatározott évenkénti nettó átlagsúly a selejt tehén hasított féltest relatív súlyának selejtezési életkoronkénti megállapításához szükségszerű. A relatív súlyt az alábbi képlet szerint számítottam ki:

Relatív súly = (tehén nettó súlya az adott évben – az adott év nettó átlagsúlya) / az adott év nettó átlagsúlya

A selejt tehén meghatározott hasított féltest súlya a nettó átlagsúlyhoz viszonyított %-os súlykülönbséget szemlélteti selejtezési életkoronként.

4.2.2.3.3. Hasított féltest súlyának értékesítési ára a selejtezési életkortól függően

A hasított féltest súly értékesítési árának értékelésére az előzőekben ismertetett adatbázist használtam.

A carcass évenkénti átlagárának (ár/kg) megállapítása a tehén eladási átlagárának az adott évre vonatkozóan és a tehén nettó átlagsúlyának hányadosa alapján történt.

A tehén hasított féltest súly relatív árának kiszámításához a következő képletet használtam:

Relatív ár = (carcass kg-onkénti ára az adott évben - évenkénti értékesítési átlagár) / évenkénti értékesítési átlagár

A hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően a tehenek eladási átlagárának és nettó átlagsúlyuk hányadosa az adott évre vonatkozóan.

4.2.2.4. Reprodukciós teljesítmények

Vizsgálatom során a rendelkezésre álló összesen 33 611 tehén adatából, csak 18 590 legalább háromszor ellett tehén hasznos élettartamát (az első ellés és a selejtezés közötti időszak) vettem figyelembe, annak érdekében, hogy értékelni tudjam a tehenek különböző reprodukciós teljesítményét. Az egyedek reprodukciós teljesítőképességének összehasonlításával szemléletesebbé tudtam tenni a közöttük lévő teljesítmények eltérését.

Nyolc mennyiségi változót építettem be a modellbe, mint: az ellésszám, az első ellési életkor, a két ellés közti idő átlaga, a két ellés közti idő átlagtól való eltérése, az első és a második ellés közti idő, a legkisebb ill. a legnagyobb két ellés közti idő valamint a két ellés közti idő tendenciája (az egymást követő ellés közti idők átlagának különbsége).

Faktoranalízissel csoportosítottam az állományt, amely alapján 3 784 átlag alatti, "rossz", és 14 806 átlagon felüli, "jó" teljesítményű teljesítménnyel (G1), valamint rövid hasznos élettartammal rendelkező teheneket különböztetünk meg (G2).

A tehenek egyedi teljesítményének pontosabb és részletesebb leírásának érdekében megismételtem az első analízist mindkét (G1 és G2) csoport esetében 4, ill. 7 alcsoportot kaptam a főcsoportokon belül.

Vizsgáltam továbbá néhány ökonómiai mutatószámot, mint a nagyállategységre, illetve

munkaidőben, normál munka teljesítését ellátott személy foglalkoztatottsága a mezőgazdaságban egy éves időtartamra.

Az egy nagyállat egységet kifejező mutatószámokat létszám és szorzószám alapján számoltam ki. A korcsoport arányt az egész állományra vonatkozó létszám és élősúly szorzataként, majd az egy nagyállat egységre eső bruttó élősúlyt az összes élősúly és a nagyállat egység hányadosaként fejeztem ki.

Értékeltem továbbá az ellések időpontjának, valamint a különböző korcsoportba tartozó állatok értékesítésének változását.