1158 STATISZTIKAI lRODALM'l FIGYELÖ
A termelőkapacitasok kihasználatlansága, az alacsony termelékenység elsősorban az elégtelen takarmányozás következménye.
Ezért a takarmánykészletek és források sta- tisztikai számbavételére nagy gondot fordi- tanak. Megfigyelik a takarmánykeverés, az előkészítés, a felvásárlás mennyiségét, a tá- rolásra alkalmas épületek kapacitását. Fel- tárják a takarmányhianyt, ami eredhet a termelés elégtelenségéböl, de a nem haté—
kony takarmányozásból is. igen gyakran pe- dig abból. hogy az állatférőhelyek és a to—
karmánygyártó kapacitások üzembe helye- zésének ideje nem esik egybe.
Az állattenyésztés egészének eredményes- ségét értéki mutatókkal mérik. Ilyenek: a jövedelmezőség. a nyereség aránya az álló- és forgóeszköz-állományhoz viszonyitva, az állati termékek önköltsége. a beruházások
megtérülése.
A statisztika a termelőkapacitások kihasz- nálásának tényezői közül az alábbi csopor- tokat különbözteti meg:
-— műszaki—szervezési tényezők (ide
technológia és az állatok elhelyezésének módja, az állatállomány faj és kor szerinti összetétele, a lé- rőhe'y—ellótottsóg);
——gazdasági tényezők (ide tartozik az állatok földrajzi elhelyezése. specializációja és koncentrá- ciója, a termelésszervezés, a termelés intenzitikóláa
sa).
A termelés intenzifikálásót a következő mutatók jellemzik: az egy állatra jutó álló- eszközérték, a száz hektár mezőgazdasági te—
rületre jutó állatállomány és állati termék termelése (kilogrammban, literben stb.). a tej zsírtartalma. a vágóállatok minőségi ka- tegóriák szerinti megoszlása.
Az állattenyésztés koncentráltságát egy- részt a termelőszervezeteknek feltett kérdé- sek segitségével, másrészt másodlagos cso—
portose'tással vizsgálják. Az előbbi arra ad választ, hogy egy termelőegységen belül mennyire koncentrált vagy szétszórt az elhe- lyezés. A csoportositásokkal pedig az állat—
létszám és a hozamok közötti összefüggések mutathatók ki.
A felsoroltakon kivül hosszabb idő—közön- ként egyszeri adatfelvételeket is végrehaj—
tanak.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Eva)
DOROW, F.:
A NÉMET SZOVETSÉGl KÖZTÁRSASÁG TÁRSADALMl TERMÉKE 1983—BAN
(Sozialprodukt in Jahr 1983.) Statistík. 1934, 1. 51. 6—12 p.
—— Wirtschaft und
Bevezetőjében a szerző megjegyzi, hogy a Szövetségi Statisztikai Hivatal — a koráb—
bi évek gyakorlatához hasonlóan -— idén is végzett előzetes számításokat az elmúlt év
tartozik a
társadalmi
kozóan. A számitásokhoz felhasznált ada-' tok egy része rövid határidős gazdasági sta- tisztikákból származik, más részét azonban
becsülni kellett.
A bruttó társadalmi termék 1983-ban — 1982—höz képest —— reálértékben 1.2 száza- lékkal nőtt. Ezzel a korábbi éveket jellemző, csökkenő tendencia 1983-ban nem folytató- alatt. A gazdasági növekedés azonban nem volt olyan erőteljes, mint az előző években, 1977 és 'i980 között. A bruttó társadalmi ter—
mék növekedése a fenti időszakban 4 és 1.9 százalék között mozgott, sőt 1976-ban — a recessziós 1974—1975. éveket követően —- a növekedés 5.6 százalék volt. Értéke 1976—es árakon számítva is még jelentősen elmaradt az 1980. évit'f—l. A szerző táblában mutatja be a bruttó társadalmi termék és a bruttó nemzeti termék alakulását 1978 és 1983 kö—
zött folyó és 1976. évi árakon, grafikonon szemlélteti a bruttó társadalmi termék és a végső belföldi felhasználás alakulását
ugyanezekben az években.
A féléves adatokat vizsgálva a szerző megállapítja. hogy a növekedés már 1983.
I. félévében megkezdődött.
Folyó árakon a bruttó társadalmi termék 1983-ban 4,5 százalékkal nőtt, azaz a név—
leges növekedés több volt, mint a két meg—
előző évben. Ugyanakkor kisebb mértékű volt az áremelkedés is. A bruttó társadalmi termék árindexe —l—3 százalékot mutatott, szemben az 1981. évi —l—4, illetve az 1982.
évi —l—5 százalékkal. A végső belföldi fel- használásban jelenkező árucikkek kisebb mértékben drágultak, mint korábban. A la—
kossági fogyasztás, mely a végső belföldi felhasználás több mint felét teszi ki. az elő- ző évi 5 százalékkal szemben csak 3 száza—
lékos áremelkedést mutat. A cserearányok tovább javultak l982—höz képest mintegy 2 százalékkal. ugyanis az importárak 0.2 szá- zalékkal csökkentek, az exportárak 1.5 szó- zalékkal emelkedtek.
A bruttó nemzeti termék nominálértékben kisebb mértékben nőtt, mint a bruttó társa- dalmi termék.
A gazdasági növekedés l983. évi kedve- zőbb alakulása kizárólag a gazdaság ma—
gasabb termelékenységére vezethető vissza.
A termelékenység —— egy keresőre jutó brut- tó nemzeti termék, változatlan árakon szó- mitva —— 1983-ban az előző évhez képest 2,5 százalékkal nőtt. Feltételezhető, hogy az
egy teljesitett munkaórára jutó termelé—
kenység növekedése 1983-ban —- a teljesített munkaidő csökkenésével — mintegy 3 száza- lék lesz. A keresők száma 25.12 millióra, 1.7 százalékkal csökkent. ami az ötvenes évek közepe óta a legalacsonyabb számot jelen- ti. A munkanélküliek száma egyidejűleg
232 százalékkal, 226 millióra nőtt.
termékének alakulására vonat— *
STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
A szerző a továbbiakban az egyes ágaza—
tok hozzájárulását mutatja be a bruttó nem- zeti termékhez, valamint azt, hogy az ágaza- tok által létrehozott érték hogyan változott a korábbi évekhez képest. Az 1976. évi ára- kon számitott adatok alapján megállapit—
ható, hogy a mező— és erdőgazdaság, vala—
mint a halászat kivételével valamennyi ága—
zat pozitív irányban fejlődött.
Ezek után a szerző a társadalmi termék felhasználására vonatkozó adatok elemzése—
kor megállaoitja, hogy a folyó árakon szá- mitott adatok szerint jelentős kereslet mutat- kozik olyan árucikkek iránt, amelyek a végső belföldi felhasználás részét képezik. A lakos—
sági és a közületi fogyasztás, a beruházások és a készletváltozások együttes összege 1983—ban 4,5 százalékkal nőtt, ami az előző évinek több mint kétszerese. Változatlan ára—
kon számitva ugyancsak pozitív irányú fejlő- dést mutatnak a végső felhasználás össze—
tevői, kivéve az államháztartást, ahol a fel- használás O,5 százalék. Az egy főre jutó la—
kossági fogyasztás 150 százalékkal emelke- dett, s így 1983—ban 11300 márkát tett ki, A nemzeti jövedelem 1983-ban 4.2 száza—
lékkal növekedett. A nemzeti jövedelem két—
féle jövedelmi összetevője közül a bérek brut—
tó összege 15 százalékkal, a vagyoni erede- tű és vállalkozásokból származó jövedelem pedig 12 százalékkal nőtt. E két tényező ala- kulása az elmúlt években igen differenciált volt. A szerző itt megjegyzi, hogy bár a bé- rek összegébe nyugdijakat és más szociális juttatásokat is beszámítanak, a számszerű növekedés a bruttó bérek és keresetek emel- kedéséből adódik.
A lakossági jövedelem felhasználására, a vagyonképzésre vonatkozó adatok ilyen korai idópontban még nem állnak rendelkezésre, ezért mindössze a nettó bérek és keresetek alakulásáról adott a szerző tájékoztatást Ezek a korábbi évekhez hasonlóan kisebb mértékben emelkedtek, mint a bruttó bérek és keresetek. Ennek oka a bérekre kivetett adó (—j—40 százalék) és a szociális járulékok (%3 százalék) a bruttó béreknél nagyobb mértékű emelkedése.
Az állam kiadásai 1983—ban 3 százalékkal, bevételei 4 százalékkal emelkedtek. Ennek következtében a deficit 6 milliárddal, 49,5 milliárd márkára csökkent. A bevételeket részletezve a szerző megállapitja, hogy át- lagon felül emelkedett az adóbevétel. A ki- adási oldalon még mindig igen nagy mér-
tékben emelkedtek a kamatkiadások, bár ez
így is alatta maradt az elóző évinek. Kis—
mértékben nőttek a személyi kiadások, a vá—
sárlásokra és szolgáltatásokra kiadott össze- gek. 1983—ban 6.5 százalékkal csökkentek a beruházási kiadások.
(ism.: Varga Imréné)
1159
GORBUNOV, SZ.:
AZ EGYESULT ÁLLAMOK
ÉS A FEJLÖDÖ ORSZÁGOK ADÓSSÁGTERHEI (SZSA i bremja dolgov razvivojuhcsihszja sztran.)
— SZSA Ékonomika. Politika. ldeologija. 1984. 2. sz,
29—40. D,
1974 és 1982 között a fejlődő országok ke- reskedelmime'rlegének deficitje egyre emel- kedett. A deficit növekedését a hagyomá- nyos és az új termékek exportjából szárma- zó bevételek csökkenése, az olaj árának
többszöri emelkedése, a tőkés világgazda—
ság helyzetének általános romlása, valamint az erősödő verseny és a kereskedelmi pro- tekcionizmus térnyerése idézte elő. A szük- séges eszközök előteremtése érdekében a fejlődő országok kénytelenek voltak külső pénzügyi erőforrásokhoz folyamodni, ame- lyeknek jelentős részét az ún. kereskedelmi hitelek tették ki. Mindez az eladósodás nö—
vekedéséhez vezetett: 1960—ban a fejlődő országok adóssága 60, 1978-ban 340, 1983 végén pedig 680 milliárd dollár volt. Az ál—
lami hitelek, támogatások és a közvetlen külföldi tőkebefektetések mellett mind na—
gyobb szerepet játszanak a főként az euro—
valuták piacán lebonyolódó közép— és rö—
vid távra szóló magánbankhitelek, amelyek 1982—ben csaknem elérték a 400 milliárd dollárt.
Az olaj árának később bekövetkező csök- kenése a kereskedelmi és fizetési mérleg de- ficitjének növekedéséhez vezetett, s megnö- velte az olajexportőr országok hitelek iránti igényét. Emellett az olajszámlák csökkenése nem semlegesítette az olajimportőr fejlődő országok kereskedelmi mérlegére gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Becslések szerint az árcsökkenésből származó 40 milliárd dollár- ból csupán 10 milliárd jutott azokra a fej- lődő országokra, amelyeknek exportja 1981 és 1983 között 28 milliárd dollárral csök- kent.
A fejlődő országok nemzetközi finansziro—
zásában vezető szerep jut az Egyesült Álla—
mok maaánbankjainak, amelyek :: kereske—
delmi hitelek 30 százalékát meghaladó arányban fedezik a hiteleket. A bankhitelek meghatározott szerepet játszanak a fejlődő országok gazdasági növekedési ütemének fenntartásában, s ugyanakkor a 25 száza—
lékban (Latin-Amerika esetében 44 százalék- ban) a bankhitelek révén megvalósuló im—
port sajátos módon a fejlett tőkés országok gazdasági aktivitásának fenntartásában je- lent fontos tényezőt. Ez különösképpen igaz az Egyesült Államokra, amelynek külkeres—
kedemi forgalma 1970-ben (: GNP 8.5 szá—
zalékát, 1980—ban pedig már a 18 százalékát
tette ki. Az Egyesült Államok exportjának csaknem 40 százaléka irányult az 1980—as évek elején a fejlődő országokba, miközben a fejlett tőkés országok részesedése a fej-
