98 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
nem mindig előreláthatóan változnak. és így jelentősen növekszik a piaci bizonytalanság.
Ennek kétségtelenül kedvezőtlen hatása van, de nem számszerűsíthető.
A termelékenység az Egyesült Államokban magasabb volt 1960-ban. mint Nyugat—Euró- pában és 1970-ben, mint Japánban. Ebben a különbségben szerepet játszott az, hogy a verseny más országokban kevésbé volt erős, és így a vállalati vezetést nem kényszerítette maximális erőfeszítésre. Szerepet játszhat az ipar koncentráltságának változása is, ami kissé, de nem jelentősen növekedő tendenciá—
ju.
A termelékenység jelentős csökkenése ab- ban az évben következett be. amikor az OPEC jelentősen növelte az olaj árát, ami—
nek következtében jelentősen romlott az ame- rikai cserearány. Annak ellenére, hogy az energiaárak nagymértékű emelkedése sok problémát okozott, szerző részletes elemzés után arra a következtetésre jut, hogy ebből adódóan az 1973—1976—05 évek között a ter- melékenység nem csökkenhetett nagyobb mér-
tékben, mint évi 0.1 százalékponttal.
Vitatott kérdés az is, hogy a szolgáltatások bővülésével párhuzamosan az átlagos terme- lékenység milyen mértékben csökkent. Aszol- gáltatások termelékenysége eleve alacso—
nyabb, mint az iparé, másrészt lassabban nö- velhető. Ez a helyzet azonban csak akkor áll fenn, ha a magasabb termelékenységű ipar- ágakból áramlik át a munkaerő a szolgálta- tási szektorba. Amennyiben a mezőgazdaság- ból történik a munkaerő átcsoportasulása, a helyzet már más, hiszen a mezőgazdaságban sem túl magas a termelékenység. Ez a ténye- ző azonban a közvetlenül becsült adatok kö- zött szerepel, nem a rezíduumban. A szolgál- tatásoknak akár az egészen szűk definícióját használjuk, amely csak az üzleti és személyes szolgáltatásokat tartalmazza, akár a legtá- gabbat, amely minden olyan tevékenységet tartalmaz, amely nem termékek termelésére irányul. a különböző számítások szerint ezek hatása elenyésző, -——0,02 és -j—0.04 százalék- pontok között ingadozik.
Végül az is lehetséges, hogy a nemzeti jö—
vedelemre vonatkozó adatok valamilyen ok következtében az 1970-es év közepétől na—
gyobb bizonytalanságot tartalmaznak, többa hibás adat, mint korábban. A termelés és a felhasználás oldaláról is kiszámított GNP a- zonban nem mutatott jelentős eltérést. En- nek ellenére az 1973—1976-05 évekre vonat- kozó folyó áras nemzetijövedelem—adatok bi- zonytalansága lehet valamivel nagyobb a ko- rábbiaknál a készletek értékelésének problé- mái miatt, valamint bizonyos elszámolási vál—
toztatások következtében. A deflálás céljára kiszámított árindexek szintén tartalmaznak bi- zonyos hibát, főként azért. mert az áremel- kedés felgyorsult. és minél magasabb az ár-
index, annál nagyobb a hibalehetőség. A különböző árszabályozó intézkedések is to—
vábbi hibaforrást jelentenek, és vannak olyan jelek. hogy emiatt az 1963—1973-as adatok magasak, míg az 1973—1976—05 adatok ala- csonyak. Ezek az eltérések sem okozhatnak azonban néhány tized százalékpontnál na- gyobb különbséget.
Összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált 17 szempont közül néhány biztosan nem, mások esetleg befolyásolták a termelé- kenység alakulását. Egy-két tényező kétség- telenül csökkentette a termelékenységet, de egyetlen hipotézis sem adott valószínű és ki- elégítő magyarázatot a termelékenység 1973 után bekövetkezett csökkenésére. Az látszik valószínűnek, hogy ez idő alatt minden rosz- szul alakult, a sok apró, önmagában nem is mindig mérhető tényező mind kedvezőtlenül változott, és ezek együttese okozta a terme-
lékenység csökkenését.
A nemzetközi összehasonlítások azt mutat—
ják, hogy a legnagyobb ipari országokban is minden esetben csökkenés volt tapasztalha- tó, és csak a Német Szövetségi Köztársaság- ban volt ez a csökkenés az Egyesült Államo- kénál kisebb. Körülbelül ugyanakkora volt Kanada, Franciaország és az Egyesült Király- ság esetében, Japánban és Olaszországban viszont nagyobb volt. Ugyanakkor ezekben az országokban a világgazdasági változások ha—
tására jelentős volt (: recesszió.
(Ism.: Marton Ádám)
ESZIN, A.:
UNELSZÁMOLÁSI KAPCSOLATOK A GAZDASÁGKUZI KOOPERÁCIÓBAN
(Hozraszcsotnüe otnosenija v uszlovijah mezshoz- jajsztvennoj kooperacii.) — Voproszü Ékonomíkí. 1980.
2. sz. 67—77. p.
A mezőgazdaság termelőerőinek gyors fej- lődését elkésve követte a közgazdasági vi- szonyok javulása, a gazdasági szabályozás eszköztárának gyarapodása és finomodása.
A specializáció és a koncentráció a hagyo—
mányos vállalati formák (szovhozok, kolho- zok) mellett az együttműködés újabb és újabb módjait és vállalati típusait teremtette meg.
A régiek és az újak számára is egyre fonto—
sabbá válik a teljes gazdasági egyenjogúsá—
gon alapuló termelési és árukapcsolatok rendjének kialakítása, valamint a tervezés, az irányítás és a szervezés tudományos módsze—
reinek bevezetése. Az új formák egyben ár- nyaltabb. a vállalatok jellegéhez, tevékenysé—
géhez igazodó rendszert igényelnek. A koope- rációs formák által elért eredmények tanul—
mányozása, gyakorlati tapasztalataik általá—
nosítása meggyőzően igazolja ennek fontos—
ságát.
STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ
99
Az új együttműködési formák közül hármat tekint alapvetőnek a szerző:
1. a gazdaságközi vállalatok részére termelési fe- ladatokat végző kolhozok, szovhozok és más mező—
gazdasági vállalatok,
2. gazdaságközi szakosított vállalatok.
3. mezőgazdasági termelési egyesülések.
Az együttműködésre lépők mindhárom eset- ben alá- és fölérendeltségi viszonyba kerül- nek a termelés hierarchiája szempontjából, és a kiszolgálók (az első torma) egyben lét—
rehozói és jogilag egyenrangú tagjai vala—
melyik — második. illetve harmadik — szerve—
zeti formának. A gazdasági érdekeltség eb—
ben a kapcsolatban az elszámolási árak. a társulók betéteinek összege, a nyereség és a központosított alapok szabályozásával rea- lizálódik, és minden esetben a gazdasági kapcsolatok jellegétől kell függenie.
A vállalatok 1. csoportjában a közreműkö- dők átadott termékei egyéni önköltségének jelentős, gyakran többszörös különbsége a jellemző. amelyek az egységes árakon törté—
nő értékesítés esetében az együttműködésben való részvétel nagyon is szóródó értékét te- remtik meg. (Kívánatos lenne a hasonló vagy csak kevésbé eltérő gazdálkodású kolhozok és szovhozok együttműködése.) A belső el- számoló árakat a mezőgazdasági miniszté- rium és az árhivatal által 1977-ben megha—
tározott elvek szerint lehet (kell) kialakíta- ni, amelyek különösen az árakban érvénye- síthető nyereség mértékére és arányára tar- talmaznak ajánlásokat. A nyereséget a nor- matív önköltség, az eszközigényesség és két mutató, az eszköz és a bér aránya alapján fózisonként (ezen a közös gazdaság részére átadott termék állapotát értve) határozzák meg. A normatív elemek alapján kalkulált jövedelmezőség a résztvevőket takarékosabb gazdálkodásra ösztönzi. A több fázisban le- hetséges értékesítés (tenyésztés, hizlalás, ta- karmányeladás) pedig választási lehetőséget ad a részt vevő kolhozok, szovhozok stb. szá—
mára az előnyösebb. az egyedi ráfordítások- hoz képest magasabb haszonnal járó termék szállításának (termelésének) elvállalására. A társulás részére átadott termékek (félkész- termékek) értékesítéséből származó nyeresé—
get elkülönítik az egyéb tevékenységek nye- reségétől, illetve, ha részben vagy egészben az államtól vásárolt. tehát drágább takar- mánnyal hízlalnak, a költségtöbbletet ebből egyenlítik ki. A munkamegosztás fejlődésével egyes gazdaságok szakosodhatnak meghatá- rozott fázisú termék (tenyészanyag, hízó- anyag, takarmány) termelésére. ilyenkor az előzőtől eltérően, a szakosodott állami vál—
lalatok tapasztalati adatai alapján állapit- ják meg az elszámoló árat. ügyelve arra, hogy az a fázistermék termelésének fejlesz—
tésére — az együttműködés kívánatos növe- kedésének megfelelően is — fedezetet nyújt-
7.
son. Ha az árak révén (ami különösen a te- nyészanyag előállításában fordul elő), ezt nemlehet megteremteni, az egyesülés közös eredményéből fedezik a fejlesztés költsége-
lt.
A vállalatok 2. csoportjában is szerepet játszanak az elszámoló árak. A résztvevők betétei, a vállalat év végi nyeresége és ré—
szesedési alapja ezektől függ. A közös vo lalat eszközeit a társulók adják össze. ők — pontosabban az alapítók küldötteinek gyű- lése — döntenek a közös vállalati nyereség felosztásáról. Adót a kolhozokra megállapí—
tott mértékben fizetnek, fizetik a kölcsönök kamatait és törlesztését, alapokat képeznek ré—
szesedésre. szociális célra, tartalékra és biz- tonsági célra. A megmaradó nyereséget pe- dig szétosztják a betétek arányában. Az ár- képzés nyereségelvű a bővített újratermelés—
re is kiterjedően. A szolgáltatást (takarmány- keverés. gépjavítás, szállítás, kemizálás) vég- zők — mivel az alapítók veszik igénybe szol- gáltatásaikat — csak az egyszerű újraterme—
lés költségeinek mértékéig érvényesítenek áraikban nyereséget. (Természetesen nincs mit elszámolni az év végén sem.)
A 3. csoportba tartozó vállalatok számára mindkét előző forma gazdasági kapcsolatá- nál ismertetett módszerek alkalmazása indo- kolt. Az egyesülések a társulók évenként kép- ződő fejlesztési eszközeinek egy részét is kö- zös célokra centralizálják, ezért ennek mér- tékét, módját részletesen meg kell határoz- m.
Az agráripari egyesülések (vállalatok) to- vábbi, az integrációnak az előzőknél bonyo—
lultabb és gondosabb szabályozást igénylő formái. (itt ipari, főként élelmiszeripari és mezőgazdasági termelők együttműködéséről van szó.) Az együttműködésben a társulók megőrizhetik teljes jogi önállóságukat. Egyes vállalatok termelőegységei is társulhatnak jo—
gilag önállókkal, és a termelőegységek szint- jén is létrejöhet az egyesülés. Utóbbi esetben a korábban kizárólag állami vállalatok nem őrzik meg jogi önállóságukat, az első két esetben pedig vegyes tulajdonú az egyesü- lés.
A jogi rendezés a szabályozásra is hat. A.
vegyes tulajdon esetén az árukapcsolat (el—
számoló ár) jelentősége megmarad, a ,.tisz—
ta" egyesülésekben csökken a szerepe., Ugyanitt megnő viszont a belső elszámolás jó szervezésének és a részesedési alap (a' teljesítménytől függő kiegészítő részesedés és:
a különböző prémiumok), továbbá más ala- pok képzésének és centralizált felosztásának fontossága. A ,.vegyes" egyesülések egymás közötti kapcsolata általában felvásárlási ára- kon bonyolódik.
Az anyagi ösztönzés (részesedési alap) centralizációját. amely a ,,tiszta" egyesülé- sekben 10—15 százalék. a szerző nem ítéli
100 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
elegendőnek, hiszen az a szovhoz-trösztökét alig múlja felül. Elosztásánál ezért a vállala- toknál (termelőegységeknél) érvényesülő bér- részesedési arányt figyelembe véve differen- ciálni szükséges. Figyelembe veszik ezenkí- vül a részvételt a munkaversenyben. az elért célprémiumokat, az alapképzéshez való hoz- zájárulást stb. Ha az egyesülésnek önálló irá- nyító szervezete van (nem az egyesült vál- latok valamelyike a ,,gesztor") ennek dol-
gozóit is a közös alapból fizetik.
Az egyesülések (tiszták és vegyesek is) a társult vállalatokban évenként képződő esz- közök meghatározott részéből képeznek fej—
lesztési alapot. Az arány meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a vállalatok több típusú együttműködési formában is részt ve—
hetnek, és emiatt ne holmozódjon alapkép- zési hozzájárulásuk kötelezettsége. A közös fejlesztési alapokból a tagok számára hasz—
nos létesítményeket (raktárak, gabonaszárító, helyi építőanyag-előállítás, szállítókapocitós, tárolóeszközök, javítás stb.) ruháznak be. Az új létesítményt rendszerint valamelyik társult szervezet (szovhoz, kolhoz, állami vállalat) üzemelteti, és mérlegében is átveszi. Önálló egyesülési szervezet esetén az is lehet üze- meltető, illetve tulajdonos. Különösen a jólé—
ti intézményeket indokolt az egyesülés gond- jaira bízni. Az új termelőobjektum értékét az üzemeltető általában annak szolgáltatá- sával téríti vissza az egyesülésnek, illetve a többi tagvállalatnak. Ennek mértékéről (ösz—
szegéről) és módjáról az egyesülés tanácsa (legfőbb irányító szerve) dönt. A kolhozokat ilyen esetben teljes (részvételüknek, illetve tu- lajdoni hányaduknak megfelelően) kártérítés vagy rekompenzáció illeti meg. az állami
vállalatoknál ez nem kötelező.
Létrehozhatnak az egyesülések szovhozai tartalékalapokat is, a szovhozügyi miniszté- rium által meghatározott feltételekkel. A kol- hozok tartalék- és biztonsági alapok (elemi csapások, váratlan káresemények térítése) képzésében vehetnek részt, és ezeket a fel- sőbb Szervek nem vehetik a szervezeten kívü- li célokra igénybe. A tartalék- és biztonsági alapokat csak a létrehozók használhatják fel az egyesülésen belül.
(Ism.: Molnár István)
SlMHANDL. G.:
A LAKÁSOK KÖRNYEZETI KURÚLMÉNYEl (Umweltbedingungen des Wohnens.) —- Statistísche Nachrichten. 1979. 10. sz. 494—499. p.; 11. sz 556—
558. p.
Ausztriában az évente tartott mikrocenzus márciusi adatfelvétele során bővített lakásfel—
vételre is sor került. Ennek egyik célja a la- kások minőségi ismérveinek kialakítása, a má-
sik — mint korábban is — tájékozódás a la- kások környezeti körülményeiről és fekvésé- ről.
A feltett kérdések a következők voltak:
1. A környezeti zaj zavarja-e a lakókat? A válasz- lehetőségek: rendkívül: nagyon; kissé: nem.
2. Az első két válasz esetén melyik zajforrás za- varja leginkább? A forgalom zaja; a környező la' kások zaja; más lakók által okozott zaj: a környező üzemek zaja; egyéb zaj (a forgalom hatásának mi- nősül a gépkocsik, a villamosok. a vonatok és re—
pülőgépek által okozott zaj: üzemi zajnak kell te- kinteni :: vendéglátóipari üzemegységektől származó lármát is; egyéb zajon például az udvarban játszó gyermekek lármája értendő).
3. Ha az 1. kérdésre ,.rendkívül" vagy ,.nagyon"
feleletet adtok. választ kértek arra vonatkozóan is, hogy a jelentkező környezeti zaj éjszaka is erősen
hallható—e?
4. Zavarja-e a lakásban élőket kellemetlen szag?
A válaszlehetőségek: rendkívül; nagyon; kissé: nem.
5. Ha a A. kérdésre adott válasz "rendkívül" vagy .,nagyon" volt, részletezni kellett a zavaró szog ere- detét. Ilyen lehet a gépkocsik klpufogógóza. a ház- ban, a környéken levő vagy távolabb fekvő ipari üzem. illetve egyéb forrás. Ide értendők a nagy- és klsiparl üzemek egyaránt. Környéken levőnek minősül
a 200 méteres körzetben fekvő forrás.
ó. Nedves—e a lakás?
7. Hldeghatósnak az átlagosnál jobban kitett-e a lakás? Itt a lakás kedvezőtlen fekvéséről vagy az építési sajátosságokból eredően nehezen fűthető la-
kásról van szó.
8. Van-e a lakásnak erkélye vagy terasza?
9. Tartozik-e a lakáshoz kert va y kertrész?
10. Van-e a ház közvetlen köze ében park vagy zöldterület?
11. A következő létesítmények közül melyik van a lakástól legfeljebb 15 perc járásra: élelmiszerüzlet;
tömegközlekedési eszköz megállója; postahivatal; ál- talános iskola; orvosi rendelő; nyilvános park.
A kiemelt eredmények idősoros összehason- litása során figyelembe kell venni, hogy 1974- ben új mintára tértek át. Ez a minta egyrészt az új építkezések jobb számbavételét ered—
ményezte. másrészt a peremkerületek jobb környezeti adottságú, új lakásainak nagyobb arányát biztosította a megfigyelésben. Az új mintával az adatok tartományonkénti repre- zentációját is megoldották.
A választásokat több személy által lakott lakások esetében egyeztetett vélemény alap—
ján írták be. Az adatszolgáltatás szubjektivi- tásával mindenesetre számolni kellett az ered-
mények értékelésénél.
A környezeti ártalmak közül az 1979-ben vizsgált lakások 42,1 százalékánál jelentkezett zajhatásokat elemezték a legrészletesebben.
Az összesen 262 400 választ a lakásban lakók száma, a település nagysága, az épületek lakásszáma és a lakások felszereltsége sze—
rint csoportosították.
A legnagyobb zajról -— bár az elmúlt fel—
vételekhez képest itt is csökkenő mértékben
— a több 60 éven felüli személy által lakott lakásokban panaszkodtak. A települések nagysága szempontjából a legrosszabb a helyzet a 20000—250000 lakosú települése- ken. és a legjobb az ennél kisebbekben. A nagyobb házban levő, illetve a jobban fel—
szerelt lakásokban nagyobb mértékben je-
