VAJDA P É T K П. PESTI LEVELEK.

P E S T I L E V E L E K .

ÍR T A

V A J D A P É T K П.

ELSŐ FÜZET:

S Z É P S Z A V A K .

K A S S Á N.

A' L 1 T K K A T U K A I I N T K Z K T B K N.

S t i & ' f ' 1 8 3 5 .

S Z É P S Z A V A K .

ÍRTA

V A J 1) A P K T E II.

K A S S Á X.

A L I T K R A T U R A I i n t k z k t i i k n 1 8 3 5 .

E L Ő S Z Ő

A z volt még csak hátra, hogy szép sza­

vakat is írju n k , m inekutána a' sok­

fele csöpökbül b ev ettü n k , karczoltat- tu n k , a'Muzarionban m o sa ttu n k , az Ekhóban dögönöztettünk, a’ kritikai la p o k b a n --- ! Már csakugyan jobban kellene (ismernem embereim ingerlé­

kenységét, vagy inkább, akarám mon­

dani, izgékonyságokhoz kellett volna jobban szabnom magamat. D e most az egyszer álsiinogatással érem be. Júnó is igy tön hajdan Jupiternek, midőn be akarta magát nála hízelegni.

Szándékomat még a’ kiadómnak

sem jelentem ki. És hogy a* férfiak — ki nem taláíandják, arruljót állok, vala­

mint fejemet teszem rá, hogy száz ol- vasúném közül nyolezvan kilcncz egé­

szen hehat titkaimba. Oh ha a’ mi aszszonyaink olly gonddal olvasnának magyarul, mint a* csomókat fejtegetik, akkor Magyarország az irók paradicso­

ma volna.

Mi férfiak sem vadászszuk a’ kese­

rűt, hanem nőink majd meghalnak az édesért. Meglehet, hogy chemiai ro­

konság uralkodik közöttük és a’ dará­

z so k , sőt méhek között. Angyalkák, meg merjem c mondani, hogy bennem csupa mézgondolatok és édes szavak laknak ? — Nem, én azt meg nem mon­

d o m , — mert a’ méhek a’ méz után I'ulankval járnak.

Sokan v a n n a k , kiknek szájok ize

m egrom lott, és ezeknél minden fa­

n y a r , a* m it szájokba vesznek. Ez pedig legkönnyebben megtörténik egy olly tartom ányban, hol a‘ hatalmas Ilasurnak ég Z eu sz, Minerva és Ba- chusz oltárán is az áldozat. — íg y szegény fejemnek is van m itü l tarta­

n i ! . . . Vagy inkább n i n c s . . . _mert iró csak irótul tarthat. Más jó l tápláltak könnyen mosolyognak a’ szép szava­

kon.

Azonban a' ki előtt fanyarok az én gondolataim, ne bennem keresse a’ hi­

bát. Mert ha engem száz sajtóval sajtol­

nának i s . . . Óh bár egészen lesajtóztat- nám: akkor lennének igazi kisértet-méz szavak ajakaimon, és k ik i az i^-ázi iz t erezné meg rajtam. D e igy sok he­

lyen csak be kell ezukroznom maga­

VII

m át, mint betegnek szokták a" keserű orvosságot.

Mi Magyarok keveset megyünk ki szülő falunk liatárábul ’s legfölebb azon városba rándulunk be néha, a* hol phi- lozo p h iá t, aeademiát és illycsm it ta­

n u ltu n k , ’s — a’ mi nevezetesebb — egygyel vagy többel szívjáték ot űz­

tü n k , — és talám néba P e s tr e , meg­

n é z n i, nem vert e lábokat és gyöke­

reket a’ hajóhíd. E zekb ől pedig az kö­

v e tk e z ik , hogy jobban Ösmcrjük házi állataink ízlését, mint embertársain­

két, kivált pedig azokét, kik nem egy kenyérén vannak velünk. A’ mibül v iszo n t azt huzom ki, hogy nem v é t­

kezném , ha egy két heczukrozott ízlés

pilulát adnék be ném elly olvasómnak,

ollyan p ilu lá t, m elly megfogamodva

gyümölcsöket teremne. Hanem a föld­

I X

nek alig ha jobbnak nem kellene lenni a' m iénknél!

Az írók izíését nem látszanak elég­

gé üsmerni az o lv a s ó k , vagy inkább a' nagy publikum tagjai. Az gondol- tatik ugyan i s , hogy mi irók egy fön­

tebb világ lényei vagyunk, finomabb le­

vegőt lé lek ziin k , ’s az örök igazságok szellem ével la k o z u n k , in n ét dicsére­

tet akarnak felénk szállongtatni az O lym p oszra’s töm jént g yú jtan i, mint Nagy Sándor az orvosának. Pedig ez nagy járatlanság a’ természet-leírásban.

U r a im , hogy az író k ön nyebb, légie­

sebb az olvasónál, annak földi, anya­

gos, materiális oka van.

Az iró ízlésén ek sémi sem hízelke­

dik jobban, mint az irat m e g v e v é s e ,..

de magyarabban nem mondhatom meg.

Uram fija, cl akarnak küldeni a* ház- bul, m ivel rósz tanító vagyok, sém it sem tudok az elmés fiúnak fejébe verni.

N o , de mondja meg a' keresztény v i­

lá g , magyarázhatok e világosabban?

— „ E g y kis türüdclmet kérek még, csak k ét n a p ig !“ . . . „Nem két nap nagy v e s z t e s é g é — ü g y e, Magyaraim, nincs igaza a* házi u rn ák ? K ét nap v e s z t e s é g ? . , . Nekünk az időt ingyen adják.

K é r e m , tessék egy k iv é te lt tenni nálam ,legalább egym agám nál. Nekem az időmben fele tőkepénzem fekszik !

„H a h a ! heh roszsz tőkepénzt válasz­

to tt az u r ! a Kérem, uraim, még e l­

döntendő d olog, nem ez e a’ jobbik

íel. Mert, gondolják meg, magyar iró lettem.

A’ dohánytul, azt mondják, akarva sem tud megválni többé az ember, mint a’ koláncstul. Én azonban azt gondo­

lom, szabadon tudnám mozgatni tőké­

met, ha a' dicsőség vágya nem hábor­

gatna. A* dicsőség pedig énnálam ol- lyan k is phlegmatieus á llat, m in t a' csiga, és pedig ezer szarvat is ereszt­

hető csiga, m elly a* rósz időben lap- dává gömbölyödik, jóban pedig több több sugarat bocsát ki. Oh ha mind az ezeret kibocsálhatná ! Attul pedig őrizkednem kell, hogy k ét szarvat ne ercszszen; m é r té k k o r úgy rajzolhat­

nák le, m int A tilát szokás, — a' ha­

talom két sugarával,

X I

> --- —

E zek et vélem előre megmondan- dóknak, minthogy a’ némajegyeket sem én, sem olvasóm (legalább nagy részint) nem igen értjük.

8c-«

JÓKEDVNEK ES BIZODALOMNAK

bardtsdgosaii

ajánlva.

Lumpaci vagabundiis.

Őszutó 1834.

T Z

-■-■-ültinös, sőt meglepő, hogy az a ’ „Lum paci vagabundusJ‘ mindenfele oliy nagy szerencsét tesz. Be'csben diadalát ü n n e p e ié , ném ethon­

ban szerte szét k iirtö lte té k , m ost nálunk a’

nemzeti jnte'kszinen kovélykedik. A nnyit lá­

tunk, hogy a’ term észet szereti az ellentéte­

l e k e t , m ert a’ legnagyobb hegyek m ellett a ’ legmélyebb völgyek v a n n a k , a ’ legnehezebb t e s t legalábbra n y om akodik, mig a’ legkön­

nyebb a ’ legmagasára s z á l; — talám az em­

berek is a’ jó term észet-anyát ak a rják kö­

vetn i? Ideje volna már egyszer, de én a’ so­

kaságra nézve szörnyű kételkedésben vagyok.

Az ember m á s n á l, ’s még a’ természetnél is, bölcsebb aka r l e n n i , ’s beli gyakran orrol miatta.

Ez a’ „L um paci vagabundus*4 igazi vasár­

napi darab, ’s m ost utolszor m ég is szerdán já tsz o ttá k . K ü lö n ö s, de m ég sem csuda; van idő és h e l y , u’ hol hetenkint többször is le-

1 *

bet vasárnapolni. A ’ dolgot még jobb nevén nevezve, a’ „Lumpaci vngabundus“ ostoba egy d a r a b , minden erkölcsi kifejlés , minden ta ­ núság n é l k ü l : hanem éppen innét vélem meg- magyarázandónak a’ kedvesen fogadtatását.

N e m ^ ta rto k é n a’ latinokkal, kik azt mondák:

hasonló hasonlónak íiríil; hanem Sokratessel, ki nem szégyenle a’ porba heveredni :s ot­

tan az utsza-gyerm ekekkel porcsibéket alk o t­

ni. A ' jó S o k r a t e s ! ő is színjátszó v o l t , de csibéit rutul lejárták a’ szekeresek.

A ’ görögök színházai jobb állapotban lehet­

te k a’ mieinknél, pedig a’ görögök nyomorult helyezetben voltak a’ színjátékokra nézve. Nem fo rdíthattak n é m e tb ü l, francziábul, ángolbul.

Kóbor ro n g y ó c z o t, Gárabonczás diákot nem tudtak előteremteni. Mennyivel állunk itt mi előttük. Mi, különösen a ’ német föld minden középszerű és rósz darabját rendesen még kö- zépszerüebben és rosszabbul fordítva, bírjuk ’s egész a’ bele csemerlésig játszani láthatjuk, a z a z , középszerűen és roszul. Ki is várná a z t , hogy a ’ játszó tegyen fejet az iró vagy fordító tö rz sö k é re , vagy töltse meg agyval a’ kaponyáját?

E redeti já té k d a ra b o k Írásával ki vesződ­

nék ? Eljátszani a’ becses életet ki fogná?

H ogy maradna idő a’ pipára és bajuszpödrésre '<■

— No de hiszem mindnyájunknak nem is szűk-

séges íróvá len n ü n k ; elég ha minden ezerre egy író e s i k , igy tiz millió ember közöfet tiz ezer iró támad, kik munkáikkal, az örök hír meg annyi oszlopaival, a ’ danát elrekeszthe- tik. — Ig on » ifí^n, ezen jó emberek elre- keszthetik a’ danát, ha t. i. lesz, ki ők et nap­

számba megfogadja, n’ jelen é sjö ^ ő k or előtt érdemeket gyűjtendő. M ert a’ tudósoknak kézi m unkát adni, mai világban öszvehasonlithatat- lan érdem. — De mit is tréfálok én tiz ezer íróval? Bár tudósunk volna a n n y i, az az ol- lyan a’ ki t a n u l t , vagy még in k áb b , a* ki tanúi is. H ogy nem mind iró a’ k i tanult, látjuk tudományosaink k ö z ö tt, tudósaink k o ­ szorújában. 'E zek szerint tiz ezer tanult em­

ber közül tahim minden tizedik lehetne i r ó ; ezer iró pedig tiz ezer embernek jó s o k a t mond­

hatna.

’S mi köze a’ „Lum paci vagabundusnak41 az ezer íróhoz? kérdik olvasóim. A h , édes k e ­ resztény atyámfiai, igen sok, nagyon sok. H a sok irónk volna, sok olly rongyócz darab látna napvilágot, ’s ha sok illy darab nézne napvilágra, mindig telve lennének já té k s z í­

neink , ’s ha mindig tolve volnának já té k s z í­

neink, a’ hazaliuskodáshoz nőm kellene folya­

m odnunk, ’s ha a’ Imzafiuskodáshoz nem kell folyam odunk, állandóvá lön a’ magyar j á t é k ­ szín, — lm a’ m agyar játék sz ín m egállapít

d o t t , a k k o r tovább nem m e g y , lm tovább nem m e g y , csupa, lumpaci darabokkal fé- n y e sk e d ik , ’s ha játék sz ín ü n k fényeskedik, mi nagy nemzet l e s z ü n k , ’s ha nagy nemzet l e t t ü n k ! — akkor, ak k o r tiz tánczosnét is ho­

zathatunk le B écsbül; h a Bécsbül tiz tánczos­

né t h o z a tt u n k , minden másod napon balletet a d h a tu n k , ’s ha minden másod napon balletet a d u n k , magunk is m egtanulhatjuk a ’ kerin­

g é s t , ’s ha mind megtanultuk a ’ keringést, csupa ballettisták l e s z ü n k , — és a’ könnyxi láb mint fog illeni a ’ komoly asiai lasusághoz, iuelly bennünket «Ily szépen b é ly e g e z !

Nemde ö r ü ltö k , honomban született liak, ezen képeknek? D e nem csak ti örülhettek n e k i k , hanem az i t t született ’s m inket nem értő leányok is. K i szereti ezeknél jobban a’

l e j tő k e t, m a z u rk á k a t, c o ttilió n t, orosz és franczia quadrilt? Ő k divatba h o zha tjá k a ’ ballet-keringőt i s , m ert az nem magyar nyelv.

M agyar nyelv ? . . . H á t van m agyar nyelv f . . . A z t g o n d o ltam , már k ih a lt, és csak köny­

vekben él? — H a h a ha! ugyan fogna ám ez könyvekben é ln i, dicső én , o lv astatv a, mint az ó görög, latin és sanszkrit n y e lv e k ! L u m ­ paci vagabundus á t van m agyarra t é v e ; nyel­

vünk kihalbatatlan!

A ’ halhatatlanságra sok u t van. Némellyik k ö l t ö tt , másik Ijangázotl, ez kold u lt, az fe.

7

c s é r le tt; ez faragott, az f e s te tt ; ex épített, az r o n t o t t ; ez ö l t , az éltet a d a ; ez Diána templomát fölégeté, az Sionon hajlékot épí- t e , — és mindnyája halhatatlan. D e ezek­

nek nevét egy általános vízözön k itö r ü lh e ti;

nem úgy a’já tékszínen nevezeteseket. A* Lum ­ paci vagabundus élni fo g , a' bárka romiadé»

kai k özött i s , — valamig lábszijra ’s czér- néra szorul valaki.

H á t ha még valaki súgó l e h e t ! A* súgó a’ pénz után első személy a’ játékszínen. Ő a ’ levegő, melly a’ tüdőbe hat, ő a’ tüdő, melly az egész szín számára levegőt szí be, ő a ’ gége, melly hangokat ád k i , ő a’ sziij, melly szava­

k a t teremt. Súgó nélkül elnémul a’ játékszín.

A zt mondják, a’ leányok oliy kevéssé tud­

j á k titk a ik a t elh allgatni, mint az asszonyok azt elárulni. — En nem tudom, melly öszve- költete'sben vagyok az e ls ő k k e l, hanem el­

hallgatni nem vagyok k é p e s , a’ mi olly igen nyomja oldalbordáimat. M eg e n g ed jetek , leá­

nyok , hogy o’ részben hozzátok sim ulok;

hidjéjek e l, különben olly ellenkezésben va­

gyok v e le te k , m int a ’ mágnes déli sa rk a az ejszakival. E zt hetenkint kétszer lenyesést szerető sxukálomra m o n d o m ; és az olly bi­

zonyos, m i n t, hogy a’ mágnes (irá n y ) ellen­

kező sarkai egymáshoz vonzódnak. — A ’ ti­

tok pedig c/.; Eu sugó szeretnék lenni,

Oh ha én súgóvá fogadtatnám , természe­

tesen jó p én z en , m ert ingyen még súgni sincs k e d v e m ,. . . nem tehetek rúla, nem tudom hol ragadt reám ezen gonosz ángol s a j á t s á g , — ak k o r beh sokat súgnék én , h ív e n , szünetle­

n ü l, ko m o ly an , dévajkodva, in tv e , tüzelve, tartóz ta tva . Megsúgnám a ’ mondhatót és a’

m o n d h a ta tla n t, kivált ezen u to ls ó t, aJ most o lly a n t, nagyoknak a p r ó k n a k , szegényeknek gazdagoknak. A ’ szópatriótának, ki örökké lá rm á z , soha sem dolgozik, megsúgnám:

fordítsa meg köpönyegét, lm nem egészen is legalább félig. A ’ czikornyás hegedűsöknek fiilökbe mondanám: azért kérjenek pénzt, hogy nem hegedülnek; — az ügyészeknek, hogy nem patvaikodnak ; az orvosoknak, hogy rászorulóstul m en tek maradnak. A ’ leá­

nyoknak is súgnék valamit, a’ s z é p n e k : őriz­

kedjék a' m cglopástul: a ’ nem szépnek: a’

lélek kelleme magunktul f ü g g ; a 1 g a z d a g n a k : tolt köpü körül sok a’ tolvaj m é h ; a’ sze­

g é n y n e k : kiki csak a 'jó la k á s ig elletik. I i á t a' j á t é k s z ín e n . . . O tt tenném ám még az igazi s ú g á s t! Az idegen rósz darabokat mind száműzném a1 p a d i u l , a’ remekeket pedij?

re á h o z n á m ; az eredetieket különösen ked­

velleném , ’s ra jta lennék minden módon, hogy a' boroskancsók helyett a’ pimplai for­

rásba! igyanak íróink. És ekkor az olly já-

to k o k a t, nieljyekben nagy embereink rajzol­

t a t n a k , a1 vétek o s to ro z ta tik , az erény dia­

dalt n y e r , olly finoman súgnám , hogy a:

já tsz ó felségesen, a’ hallgató egy sem hallaná.

A ’ játékszini texv koholókuak is lenne egy kis sugni-valóm, az t. i. hogy korbácsot em leg e sse n ek , mellyel k itk it a ’ játékszínbe lehessen pénzéért nógatni. Ezen képzeletért aká rki megád három millió ta llé rt pengőben, azon pedig csak lehet színt építeni. A ' kép­

zelet maga sem olly v a d , m int valamelly el­

gyöngült szívű emberbarát Ítélhetné. H ason­

ló utón s o k pénz öszvegyült már ollyT he­

lyeken , hol a ’ giaur-díj s z e d e t i k ; nálunk sem halni ám meg a’ korbácsra gondolásban.

Hanem talám másnak is van sugnivalója hozzám ? — E z t én bevárandó elnémulok a’

sugdozással. M onsieur N estroy *) tudom mon­

dana valam it, ha magyarul tudna.

*) .V , Lumpaci vagabundus“ szerzője

E llenkező oldalak.

Őszutó 1834.

F , . -

valaki kérde/.e nem re g ib e n : mint ne- re k e d te m nagygyá ? Engem a’ kérdés való­

ban meglepett, mert. ha megméretem is maga­

mat, nagy nem v a g y o k , egy ölet nem ülök f ö l , ’s P esten nem ritk a leán y t találni , a ’ k i majd nem nagyobb nálam. T alám hát ö más értelemben vette a ’ nagygyá s z ó t? A ’ sú ly t vagy nehézséget érth e tte tahim a la tta ? . D e ha úgy tön is, igen rósz szemmértéke le­

h e t , m ert bár a ’ duna vizénél jóval nehe­

zebb v a g y o k , azért mázsákat nem nyomok.

H a a ’ tudósi büszkeségre hajlandóságom vol­

n a , ak k o r könnyen tudnék magyarázgatni.

A k k o r a ’ dolgot illyen módon fejteném meg.

Azon jó em ber, vagy inkább jó it r , testi nagyságot nem é r th e tv é n , lelki nagyságot gondolt. M ost már te h á t azon kérdés áll.

m int lettem én lélekben olly nagygyá. E k ­ k o r elgondolkoznám minden lelki nagyságok­

ra , és a ’ mellyekkel legkevesebbé b i r o k , azokat leginkább magamra fognám , pöfesz-

11

kednérn b e n n ü k , hirdetném ő k e t, 's fogadni m ere k, n o n sokára számosán ollyannak t a r ­ t a n á n a k ; még most csak a’ „Napszakaszok* • ki nem k ü rtő it irója vagyok.

Nem igy van e’ a’ világ? ke'rdezem mind azoktul, kik születésük után is csupán nádrai életet nem élnek. Nem ollyanoknak vágy­

nak e az emberek lá tsz a n i, a’ miilyenek ép­

pen n e m ? . . . Yagy nem éppen ellenkezőnek azzal, a* mik ? Mond a ’ veres h a j ú n a k , hogy szép szőke, ’s bizonyosanállsiinogatást k a p s z ; nevezd a’ fek etét szép barnának, keg y é t meg­

nyerted. Ilivd az erőtlent erő sn ek , az osto­

bát bölcsnek, a ’ gonoszt j ó n a k , a"' pulyát bátorunk, a ’ szemtelent merésznek, ’s minde­

nütt barátságot aratsz , lui t. i. a’ m ondott ura k barátságra alkalmasak. A* mit adhatnak a z o n b a n , a z t megadják.

Mi irók sem vagyunk kivéve ezen álta­

lános nyavala a lu l, vagy inkább az irók nin­

csenek k iv é v e , — m ert én még nem vagyok i r ó , — én csak rendeket tarkázolc rendek után. M agamat teh át ide nem vegyíthetvén, mindig, egyebekriil szólandok; m ert az őszinte szavat is kimondaná el magárul ? Az íróknak teh át azon nyavalájok v a n , hogy az ellen­

kező oldalrul m utatjá k magokat. Ehbiil ugyan némelly meszsze magyarázó azt k ö vetkez tet­

hetné . hogy íróinknak az irói oldala kopasz.

cs ők mégis azon erőlködnek, hogy a* világ h ajasna k, ben ő k n e k , virágosnak sőt még táb­

lán gyümölcsösnek is ne'z/.e azt. A lítását ta- lám támogatni is a k a r n á , azt m ondva, hogy igazm ondásán^ a ’ piaczon is meggyőződhetni, m e rt keressen b árki írói gyüm ölcsöket, rój- s z a t, éretlent szehet ugyan néhány köbölnyit fiszve. de jóba ugyancsak ritk án haraphat.

H a n e m , mentsem I s t e n , hogy vele egy véle­

ményen le g y e k , — azt nem teszem , csallm- tatlan nem vagyok, ’s utóbb Zschocke engem is önfegyveremmel foghatna m e g , ha t. i.

erőlködésem ’s fáradhatatlan fáradozásom va­

laha az iroi rangra emelhetnének. M ert ek­

k o r csakugyan nem szeretném magamrul inonr dalni, hogy az egyik oldalam kopasz; — ki­

v ált ha már öreg volnék ’s aszszonytetsz-vá- gyom m iatt paró k át is kellene hordanom*

E n csak azt álítom : író in k szeretik ma­

g o k a t ellenkező oldali ul mutatni. Ennek ugyan viszont kettős értelme leh etn e , mert valaki a z t érth e ti a la tta : író in k az ellenkezés olda­

lárul szeretik m agokat mutatni. liánom én itt magamat viszont k im entem , m ert a’ legjobb egye té rtést hiszem Íróinknál s hitemet rendül-_{O •} hetetlennek mondom, mi.it a ’ bakony ormának fellege, inelly nem minden szellőcske szavára indul tovább. Ellenkezés ugyan a’ legjobb b a r á t o k , sőt még a ’ férj és feleség k özött is

13

lehet, ivem csuda h á t lm az irák is néha őszve k o c z ó d n a k , kivált ha pénzről és igasságrul van a’ szó. Aztán minden öszvekoczzanásnak van haszna, m ert addig valami okosabbon nem tö rjü k a ’ f e jü n k e t, ’s ha tollharcz van j á t é k ­ ban, e g y k é t betűszedőnek j e néhány forint sí’ /.sebébe. k é t hét múlva pedig a ’ sajtosok o lc s ó n . .. A z u tá n , gondoljátok e , hogy bé­

kességben lehet gunyelméskedni a ’ T ito k n o k ellen ’s hogy egy typographus hat leány mo­

solygásával édesgesse magához az olvasókat?

De mind ezek ollyanok, a' m elly e k e t m eg­

említeni még csak akaratom ban sem volt ’s i t ­ ten csak egy kén y tele n ített diversio m iatt van­

nak. E n egy szebb tárgyrul feszegetölődöm.

noha hozzá jutn i olly bajosan tudok mint a’

sót és borsot megkapta kézirathoz. Az ellem- kező oldal a z , me.llyrül végetleuiil sok mon>- dani való j u t eszem be, — de mikor leirn.i akarom, a’ toliam serczeg, pattog, kirúg. Néha Úgy is já r o k v e le , mint azok a’ görög kin- l ó d ó k , kik vízben é l t e k , szomjan h a lta k , hegyre m ásztak ’s mindig a ’ völgyben amratU l a k h e n te rg e te tt kövökkel. Előttem is az el­

lenkező oldal tengerkint nyúlik e l , ’s midőn meg akarom r a g a d n i , nem hagyja magát. ’S ez maga is ellenkező oldal. Sokszor akar nyerni az ü g y é sz , és v e s z t, — ellenkező ol­

dal : és tálam néha veszteni a k a r , de nyer.

—- ellenkező oldal. Napóleon is mindent a k a rt, mindent v e s z t e t t , — ellenkező oldal. B ará­

t o t keres az em ber, ellenséget kap, — ellen­

kező o ld a l; magát a’ inegdögönyöztethetésnek kiteve ved v a l a k i t , ’s beadatik hogy megtá­

madó v o l t , — ellenkező o ld a l; vet az ember hogy vetése k e l j e n , ’» a’ szél elhordja, a' holló kieszi a ’ m a g o t , — ellenkező old al, ’s t. b.

Vannak ollyan szerencse-üldözőt:ei, kik­

nél minden mindig az ellenkező oldalon tö rté ­ n i k , kik mikor böjtöt szabnak magok elébe, majd a ’ fölpattanásig laknak étellel itallal, mi­

k o r korán ak a rn ak feküdni, nem jő álom sze­

m e i k r e , mikor jó k o r akarnak k e ln i, elalusz­

n a k ; kikhez minden leány hozzá m e n n e , de ha megkérik ő k e t , mindnyája kosarat ad ne­

k ik ; k ik az okos tanács és rendelkezés ellen vérig ru g d a ló d z n a k , mikor pedig fejők lágya jobb renden áll, az alkalom k o p asz ; kik vité­

zek a “ hol veszély n in c s , nyulszivüek a ’ k e ­ nyértől ésben , bölcsen tudnak s z ó la n i, a ’ hol hallgatni kellene, hallgatnak, a ’ hol szóbul ér­

tenénk ; kik m ezételenségöket a k a rjá k fedni

’s szemöket k ö tte tik be , k ik szem öket a k a r­

ván b c k ü tte tn i, kopaszságokat árulják el.

Szép mikor p. o. valaki vagy valakik nagynak mondhatják magokat, hanem ha az egérnek jut

eszébe magát oroszlánnak kiáltozni, az m ár bo- szontó. Francziábul beszélni, mikor magya­

15

rul sem t u d u n k . . . H ogy a ’ csárdát falunak la ssú k , ’s egyet t í z n e k , igen rósz szemmel kell bírnunk. E»y forint pedig kilenczczel kevesebb tiznél. At) ám fi'ai szóval soha, ezeren sem szántunk meg egy holdföldet, ke't ökör e's egy eke pedig szó nélkül is hamar készen van vele. — Száz esztendeig tanakodhatunk j á té k s z in r íil, a ’ szó föl nem é p í t i ; de m u tat­

na csak nyereséget sze lle m ü n k , ha nem épül m a g á t u l , majd építtetnék kezek által j á t é k ­ szín , ha remek darabok magoktul nem íród­

nának is (m ert illyes dolgok csak egy bizo­

nyos helyen tö rté n n e k ) majd íratnának fej és kezek á ltal; ha já tsz ó d á s nem történne is, majd jó nyereség fejében lenne remek játszás. I la - netn'e z rendes oldal volna, — ez nem nekünk való.

Hanem beli szeretnék viszsza menni oda, a’ honnét j ö t t e m ; — mint a’ bujdosó, ki szá­

mos országon kalandozott keresztül ’s most m ár a ’ nagy tenger szélén á l l , mellynek h u l­

lámai a ’ másik világba zajditanák által. Én pedig iróinktul jö tte m ki, ’s azoknak ellenkező oldalait simogattam mézes szavakkal. T e h á t nálok is végzem. Dicséretem zendiiljön meg azok s z á m á ra , kik mindig .az ellenkező olda­

lon s z á n ta n a k , zabot szórnak od;i, a’ hova bú­

zát kellene v e t n i , ’s a’ kősziklát búza alá tö ­ retik , k ik a ’ hegyek te te jé n nádat keresnek

’s a" tisza-maros-temesi mocsárok czedrusait éne k elik ; kik hősökriíl ak a rn ak s/.dlani kon­

dás-lélekkel , ’s kik a’ bajnoki szikrá kat min­

dennapos egyvelegekre vesztegetik. Ezeknek, és számos társaik dicséretére kőitek legyen szavaim.

17

A ’ „ v a n “ ig e .

Őszutó 1831.

J ö j ö n , tanuljon az ur tűlem valamit.

„ H á t engem tudatlannak néz az u r? En tudós v a g y o k , következésképen tovább nem tanu lo k .44

Ne menjen , tudós u r a m , a’ szokott csa­

páson , m ert az a’ tudatlanságra vezet. Ne vélje h o g y , ha az embert tudósnak k ereszte­

l e d , többé tanulni valója ne legyen.

„B eh alkalmatlan fecsegő az u r ; azt én a’

kegyed bölcs javalása nélkül is tudom, és kö ­ vetem ; hanem az urtul nem tudom mit tanul­

hatnék !44

H olló! ez bántá Önt! Édes u r , ne gon­

dolja , hogy én magamat tudósabbnak vélném ö nnél, — őrizzen a ’ s z a rk a ; — hanem csak valami különös ö tle te k voltak a ’ fejemben, azokat akaróm közleni.

„A z már m á s , drága, kedves u r ; köszö­

nöm a1 hozzám való j ó s á g o t , és azt yiszsza*

szolgálni kötelességemnek tartom. Oh ha juost én Londonban le h e tn é k !44

L

Én pedig ha most Jaltában vollmtnék, igen könnyen Jerusaleinben le h e tn é k , m ert egy arab kereskedő jő országutat csináltatott ezen k é t város között.

„ U g y a n , u r a m , ő szed e vámot ezen or­

szágúton ?“

Nem t u d o m , hogy egyeztek meg az alki- rályval. — Hanem, uram, lehetséges e, hogy az ember Londonban is le g y e n , Jaffában is*

„ T a h im az ur mindenütt szeretne lenni V P edig a r ra hiában köszörüli áT* f o g á t, mert mindenütt csak a’ levegő lehet.“

Pedig én tudnék Londonban és Jaffában is len n i, p. o. k é t h é t múlva LoVidönban tudnék le n n i, azután k é t hónapra pedig Jaffában.

„ I g e n , egymás u tá n , hanem ugyan azon időben ?“

U ram a ’ „lesz és lennifí jövendő időt j e ­ lent , az pedig végetlenül hoszszú ’s az okos­

ság dolga belőle válogatni.

„K egyednek igazsága v a n , hanem én sem hazudok á m , hogy nem Unióm mint kevered­

tünk igy üszve?“

Kibontom én az urat. Az egész hiba nem bennünk v a n , hanem a’ nyelvünkben. H a igy szolt volna kegyed : Lehetetlen Londonban is Jaffában is váln i, a k k o r megdönthetlenül ál­

l o tt volna á litá s a , mert a’ jelen pillanatárul

lett volna a ’ s z ó , mellyben a ’ véges ember k é t különböző helyen nem volfiat.

„ Nem le/tel" ak a rá kegyed mondani.

S ő t nem akarám úgy mondani, m ert lehet a ’ jö v e n d ő b e n , csak a’ jelenben nem volhat.

Ezen kifejezéssel viszont öszvebongyolődnánk.

„ U ra m , e'n önt nem e'rtem; maradjon el ú jíto tt, e rő ltetett k ifeje zéseiv el."

D e kérem kegyedet, legyen egy kis figye­

lem m el; éppen erre akarám beszélgetésünk k ezdetekor is megkérni,

„ í g é r i az u r , hogy értelmes l e s z ?44 í g é r e m ; a' gyerm eknek is meg kell engem é r t e n i , annál inkább illyen tudós értelmes u r n á k , mint kegyed.

Jól v a n , kész vagyok hallani.“

Mondja meg nekem a ’ k ü lö n b ség et, a ’ va­

gyok és leszek között.

„ U r a in , no kérdezzen ollyasm it, a’ min a’

g y e r m e k is n o v etn o !Sí

„ H a a ’ leszek jövendő, ak k o r a ’ legyek »ü, nem de

' „ Ú g y v a g y o n ,“

„Ks eredetenél fo g v a , mind jövendő a ‘ ml a ’ /e í^ c/i-lü l k é p z e l i k?'*4

.,i\incs különben, 14

\<i

A ' „ lennek11 és „levék" is jüvcndő ?

K é ts é g -k iv ü l, m ert ellenükbe téve áll a ’ ,,volnék“ és „va lei.“ •

I l a a’ lennék és tevek jövendő (vagy in­

kább az fcjltételes j ö v e n d ő , ez jövendőben m últ) ak k o r a ’ lehelnek és lehetek is jövondő lesz ? Nem de ?

„ T e rm észe tesen .44

É s ha az ember a ’ jelenben föltételesen volnék-ot m o n d , féligtnultan pedig vulek-ot, nem vullicUek és volhalnék-nak kell c a' hat-ó igében állani ?

„Minden bizonyai.44

E s ezek szerént nem igy kellene e hajto­

g a tn i: v o lt, volliul o l t, nem pedig leh etett;

volt legyen, volttal o tt legyen, nem pedig lelte*

t e l t legyen, volt voln a, vol/iatott volna; volt va la } volhutott vala,

„ A z v a l ó ; igy kellene hajtogatni.4*

I l a a’ jövendőben /tüzc/i-tiil lenni jő , a’

jelenben nem kellene o a’ tv/g-yo^-tul voljak- nak jő n i?

„ I g e n , ollyas valaminek kellene j ő n i; ha­

nem azt nem látom ált miért éppen «<>//лА-пак U ra m , az egész dolog t r é f a ; csak rá bi- csa k lo tt a ’ n y e lv e m , mint eldődeinké bicsa- k o lg a to ló d o tt, mikor a’ van ige holdföldét szántották,

21

„K é re m ont. én majdnem rendszerességet látok a’ voljak-nál.“

H a h a ! az szép ; örvendelt rajta. M ár egy emberem van! Do legyen h á t kegyed továbbá térítőm .

„S zinte sajnáiom, hogy kegyed te tte előbb az indítványt; itten még dicsőség is aratható.

U r a m , sz okott c valamit adni a’ T á rsa lk o ­ dóba ?“

Nem é n , nem vagyok iró.

„ É n már irtani n é in e lly e t, ’s tahim egy- né! több bölcsnek is adtam diót a’ foga alá. — majd én ezen dolgot egész ékesszólással vé­

dendőm a’ hírlapokban.44

Nem vázolná le előttem, kedves ur, a ’ köz­

lendőket.

„ I g e n s z ív e se n , uram ; mi írók igen szí­

ves emberek v a g y u n k ; a’ hol csak lehet a’

legnagyobb készséggel szolgálunk polgártár­

sainknak. L á t j a , én egész bölcseséggel és ékesszólással azt védendőm, hogy a’ lenni igének az l betű a’ gyöke ’s ettiil az idők igy képződtek Ini {le n i, lenni, ölni, voln i) la, le ( ala, val/t, le-e, leve), Ina, Inc, ( ol/ia, volna;

lenne) , U Colt, v o l t ; l e t t ) l-jen, l-jon (le je n , legyen, oljon, vá ljo n ).

Nonó , u r a m , el ne csábítson; m ert már félni kezdek, hogy bölcsesége ’s ékes-szólása

veszedelmes. Szeretném lá tn i, mit mondanak ehez a ’ magyarok.

„Legalább válat vonítanak és bajuszt pö­

d ö rn e k , — a’ lenni igét pedig lenni igenek h agyják lenni.44

H á t az u r sem rem ényű munkája sikerét?

„ A z nálunk a’ legnagyobb gyöngeség volna.

Szólok, uram, hogy magam előtt némának ne te sse m , ’s okoskodom , 4hogy együgyüskö- désre ne maradjon időm.

U r a m , én nálam nem dolgozik sikertele­

nül , nálam jő földbe hullott a’ m a g v a , ’s né­

hány szemnek még helye is volna földemben.

A z ért tessék m o n d á m , mint képzi a ’ van és lesz-t az e -l gyöktül.

„ U ram , i tt nem azt k e lle tt volna kérdez­

n i , m int képzem é n , h an e m : m int k épz ették e ld ő d e in k ; — m ert azt csak az ő mindenha­

tóságok tud ta képezni."

H át k egyed mint k ép zette volna ?

„ É n a’ jövendő időt rendesen , Ind-re kép- zendém, a ’ jelenben a z / - t meghagytam volna.44 H á t nem látja az u r , hogy teljes igazsága van? H i s z , leend az igazi jövendő!

„ I g a z b iz o n y , h á t hogy csúszott helyébe a’ letz ?í4

Bizonyosan a’ nagy gond m ia tt, mellyel nyelvünket néhány századon által «polák.

23

H is z e n a’ lesz tulajdon i g e , niellyneb sémi köze a’ leend vagy lenni f o g -gal.

„ V a ló b a n , bisz a/, imádtuk latinoknál is egeszen más az erő meg a' fio.u

Ez a’ bőlcseség c so m ó ja ; ezen öszvebason- Iitás többet nyoninnd a’ mieinknél m int Ön nem cseke'Iy bölcsesege a’ bájoló ékes-szd- Jása.

Halhatatlanság.

Őszutó 183).

F ö l p é c z e n , Győr vármegyében a’ muszáj, azaz a’ kéntelenség m e g h a lt, és — gondold meg csak édes olvasóm — örök emlékül sírkő emeltetek neki. Hanem meg isére demlette. Nem fáradott ugyan a’ literatura mezején, drám ákat nem i r t , románokban nem f e s te tt, sőt még elbeszélni sem t u d o t t , a’

nemzeti játék sz ín t nem igazgatá, a’ tudós ak a ­ démia tagja nem v o lt, szovatolni nem taní­

to tt, ingyen csemegét nem kére, a’ hangához nem é r t e t t , a’ tö rö k ö k k el nem k ü z d ö tt, — hanem adót sem fizete, a’ versenyfutásban fá- rodhatatlan v o l t ; drám ákat tön és játszók, szerelembe és küzdésbe v é g z ő d ő k e t; román­

ja i t soknősséggel b é ly e g e z te , mozdulni a ’ fe rtegekkel versenyt tu d o tt, tá rsa it fogaival ig a z g a tá , a’ bikákkal vitézül h a r c z o l t , és a’

t ö b b i , — ha t. i. eléggé nagy valn. És ezen nem-tettéi nem elegendők e a ’ halhatatlan­

ság j n s á r a !?

H a lha ta tla nság! Melly örök liáborgatója ez az emberi nemnek ! Pedig ki ösmeri őtet.

H a mégis pénz volna , hogy az erszénybe el

lehetne te n n i , ’s ra jta dolgot embert vásár­

ia m , ’s általában eladandókat. D e igy ta- pinthatatlan , ’s meg is viszket után a az orr, mint kinél a ’ bc:lcső falait a’ kedvetlen vendé­

gek izgatják. . . H a lh a ta tla n annyit tesz, mint soha meg nem halandó : illyent pedig látni nem közönséges ember szemének való. H a j­

danában fél mindenható volt az ember, de a k ­ k o r a’ föld is tu d o tt üj gomba- nem eket és fa­

j o k a t e lő te r e m n i, csakhogy a’ fajok nagyobb r é s z e , --- mérges volt.

A ’ halhatatlanságéul azt m o n d já k , hogy

CSi ik a ’ meghallunk tulajdona. Ez igen szép kifejezés. Az élők még mind h alan d ó k , a’

megholtak halhatatlanok. M it is tenne egy falusi öreg biró h íré n e k , ha általános özön­

víz mosná meg?

Az idő ollyan kis t r é f a , melly bükfakint h agyja magát esz te rg ály o zn i, ’s a ’ belevésett idomok örökkén tartók. — R a j t a , a ty a f ia k , e sz te rg á ly o z z á to k ! H asonlót tőnek az oráku­

lu m o k , s y b illá k , d ruidok, és érne ők az esz*

tergályosság nevezetes személyei maradtak.

H o g y fényük egy kévéssé k o p o t t , sémit sem t e s z , nem az ő h ib á jo k , hanem a’ mi sze­

m ünké, melly az öszvetorlódott gőz m iatt nem lát tis z tá n , és a’ közelebbi atyafiakra bámul.

A ’ halhatatlanság kivivására nem is kíván­

ta tik valami végtelenség. Jó száj! jó torok!

2

mint Íróinknál, ’s a’ horvadhatatlanság koszo­

rú ja fűzve van. Ki kell k i á l t a n i , hogy mi örök hír gyermekei v a g y u n k , — e's a ’ világ nem fogja agyon visgálni magát a ’ dolog ügye­

ben , hanem elh ien d i, m ert e’ részben jó k o ra zacskója van , mellyet csak a k k o r töltend vá­

lo gatott gyüm ölcsvei, mikor már kevés lesz a 1 hely benne. Ú g y e, nálunk széles a’ hal­

hatatlanság pályája? — Kevés van a ’ zacs­

kóban. —

Néhol, igaz, a’ legjobb k e r é k 'is megakad, mint P . .p I . . . nál l á t t u k , ki a’ birói ser­

penyőn igen magasra bille n t, úgy hogy majd nem l á b a t l a n n á l ö n , ’s csak itt o tt hallák pacsirtai zengését a’ magasrul ’s még ritkább i tt ott-an figyeltek r e á , — ’s mint L anderer tapasztalá m agyar könyveinek borsos kiadá­

sánál. Néhol pedig a ’ darabos k erék is megy a ’ göröngyös u t ó n , mellyért sokan fejeket vakarják, kik p. o. a ’ jelenkor új szavai meg­

emésztésére nem birnak jó gyom orral, ’s igazi m agyarosan ü rítik ki bajuszkinzás k özött bo- szújokat.

A ’ mi őseink a’ halhatatlanság dolgában ig e n gyámoltalanok v o lta k ; éppen nem tu d ták m int kell az örök h ír tálábul enni. T a r to tta k volna csak ollyan vendégségeket mint a ’ római c s á s z á r o k , é p ítettek volna p ira m is o k a t és obeliskokat m int a ’ fáraók, v ették volna meg

27

Ninivét vagy B a b y l o n t , majd máskép k ü rtü l­

nének felölök a’ világi esetek jegyzői. D e igy a’ L ajtáva l és Szávával beérték, az ökörhussal megelégedtek, B udát, F e h é rv á rt meg hag y ták v e n n i , ’s nem csuda te h á t hogy még tárogató sem szólamlik föl mellettek. H íresek kíván­

ta k ugyan l e n n i , — hanem először ördögök­

nek neveztettek el, azután Merzeburgnáí okos o k ta tá st k ap tak ’s fölhagyának a’ hírvágyVál.

Később czivakodtak ugyan a’ h í r é r t , hanem a’ parasztlegényhez hasonlítva, k i a’ hajába ka- paszkodottnak kezét ránczigálta.

í g y egész máig nagyon roszul áll nálunk a’ halhatatlanság ügye. V annak ugyan köz­

tünk, kik az ellenséget meg annyi Hannibál gyanánt leverik a’ k á r ty a és bor asztalnál, kik adósságok terhe a la tt a’ párisi csillagász­

nál gondosabban visgálják a’ c silla g o k a t, kik végetleníil sok o k o sat mondanak a’ bolond- sá g ru l, és megfordítva, kik bölcsek álomban,

— de az örök dicsőség napja igen lassan vir­

rad számokra. N émelly idegen azt gondol­

hatná , hogy mi tu d a t l a n o k , s z e g é n y e k , he­

n y é k , műhöz nem é rtö k v a g y u n k ; hanem az nagyon csalódik, inért mi so k at tudunk ké­

véssé , gazdagok vagyunk a’ szegénységben, munkásán h e n y é lü n k , ’s é rtjü k a ’ műiigy- málást.

A z t se vesse szemünkre s e n k i , hogy a 1 2 °

hadhoz пеш é r t ü n k , — m ert daliásabb tiszt- válosztások történnek e a’ világon mint mi ná­

lunk ? Győrt nem a ’ mieink vették e viszsza

’s óvták meg a’ mai napig ? Nem vertük e pelyvává a’ francziákat T herezia a la tt? H á t lm még M átyásra viszsza m e g y ü n k ! A k k o r még Becs a la tt is magyar h adakat hallunk zúgni. E g y kis szeny ugyan a ’ M ohács, ha­

nem ki tehet n í l a ; egész T ró ja Achillest is le­

rá n to tta volna lábárul. A ’ Sajóval sem di­

csekszünk , hanem a’ manó is hozta az okat a ’ ta tá r o k a t reánk egészen h ív atlan u l, m ikor mi más harczokat gyakorlánk szép réteken, hives erdők árnyán.

D e a’ halhatatlanság bizonyos ú tja az, mel­

lyel most mondandok ’s a’ mellyen mi minden egyéb népek fölött ballagunk. Ennek neve lassúság. — Minden fának kora gyümölcse férges szokott lenni, mi ugyan csak késő gyü­

mölcsöket t e n n ü n k , tehát azok az örök hir almái. Minek is sietnénk a’ pereldüntéssel, u tc s in á lá s s a l, vizeink szabályozásával, g y á r­

alkotással, a ’ m unkák gyors megítélésével ’s tb. mikor azok kora gyümölcsök volhatnának, és férgesek. A ’ ta tá r o k és mongolok mind ezekkel nem siettek ’s rendületlenül léteznek ma i s , inig a’ k ora virágú llóina ’s Athéné

lediilt.

Kisfaludy K árolynak emléket akarnak álí-

20

tani. D e micsoda g o n d o la té /,? Illyesmit má­

son k e z d e n i, és nem mi r a j t u n k ; azon fölül pedig holton, k i sem pártfogásra sem fizetésre nem ügyes! K i gondolta v o ln a , hogy fül lég- szántók is voljanak — — (le g y e n e k , aka- rám mondani) köztünk, — ha lesznek c utóbb, azzal nem gondolunk. 'S ugyan mivel érdem­

ie tte volna azt meg Kisfaludy K á ro ly ? E v ett e mindennap sült h ú s t , m a la c z o t, k ac sát, lu­

d a t , ivott e t o k a j i t , sampagnit vagy mala­

g á t ; adott e bálokat az in g y e n é lő k n e k , kö l­

t ö t t e aszszonyokra ez ere ket? Szegény köl­

tőnk , e m lé k k e l, halhatatlansággal ijesztenek téged! Es te nem tettél e g y e b e t, m int nagy nehezen, ébrengések és izzadások k ö z ö tt k e ­ nyeredet k e r e s é d , mellyet a’ költő számára term éketlen hon olly gyéren ad. Es most a ’ kenyér után izzadottnak h alhatatlanság-os/ !c«

pót em e ln e k !

Hanem én egyílgyühova bo to rk álo k ? Nem az örök hir ulján ballagunk sőt lovagiunk e midőn különczösködiink ? H ányszor lön az a ’ halhatatlanság fija, ki a’ term észet törvényeit k i l e s t e , m ag y a rá z ta , m egm utatta? Ki mél­

tatn á ez ek et ügyeim ére, valam int ki okoskod­

nék és csudálkoznék az évszakaszok rendes forgásán ? D e jövendöljön valaki csak kénkö­

ves c s ő t, — holnap u tán nem öamercndic a félvilág? H a mi is p. o. költőinket életükben

jó l ta rtju k ’s százados éltük után szerelem- em lékül s irk ö v e t, szé p et, csinosát, Ferenczi- tül remekeltet álitanánk számokra, kinek tűn­

nék ez szemébe ? Hanem ha p. o. életükben jó l m e g k o p la lta tju k , holtok után pedig mauzó­

leumot alkotunk n e k i k , — ez m ár szembe­

t ű n ő , n evezetes, h ire s , felejthetetlen.

31

A’ k-ák ellen .

Ösy.ntó 1834.

^ T ö b b e n és többször szóltak már a’ nyelv dol­

g á b a ; m iért no tehetnék cn is még néhány­

szor em lítést benne? Divatba j ö t t úgy is , a’

nyelvről szólani, vagy értü n k h o z z á , vagy nem.

S okan kifáradtak már nyelvünk dicséreté­

ben ’s a1 hallgatást csak az ért folytatják böl­

csen , mivel mohón beszélve igen elfuladtak

’s nehezen jö h etn ek lélekzethez. H anem , isten segedelmével, tovább beszélendhetés reményé­

ben nyugosznak.

Engem gáncsoskodó természetem nem ereszt velők egy pályán. S ü k et ugyan nem vagyok a ’ nyelvbeli széphangzásnál, valamint vak sem a’ költői, erkölcsi ’s akárm elly más szép, szó­

val rajzolt k é p e k n é l, hanem az a’ szerencsét­

lenségem van, hogy a ’ rósz hangzást is észre- veszem, és a’ szép képek h ijá n y a , a’ kifeje­

zésbeli nyersség és durvaság szemeimbe és füleimbe tűnnek. Innét nkárinint törekedem csupa szépet l á t n i , ’s csupa édeset hallani,

még is egyre látok nemszépet, és hallok nem- édeset is.

A* mi eldődeink igen szerelmesek le h e lte k a ’ h betűbe és k hangba. Nem a z é rt tahim hogy a’ kár és kard, mini az ő mindennapi d o lg a ik , k-ával kez d ő d n ek , hanem hihetőleg magok sem tudták miért. N o , de hiszem ma sem megy igen sokkal különben a’ világon, ma is elég történik ok n é lk ü l; a ’ mi mellett némelly rá fogott bölcs oktalanságot adna okul.

„ E s még is tudsz gáncsoskodni ?“ . — igy hallom hevesen fölkiáltani egyik nyelvdics.é- i ő t , — „ le h e t e az ostobaságot jobban kife­

j e z n i, mint oktalansággal? Nem látod ebben is nyelvűnk elsőségét minden nyelvek fölött ?“

Igazad van b a r á to m , — a’ kik oktalan­

ságnak adlak helyet fejőkben , azok az o s to ­ baságnak remekeik. — D e nem hallod e te is, milly szépen pattog a ’ k-á feleletemben?

„ D e , hiszen Z-á nélkül csak nem lehetünk e l? 4í

Igazi m agyar v a g y , baráto m ; a’ csupa k-ázásrul a ’ k-á egész elmellőzésére ugrói.

E n n e m úgy te n n é k ; én igen kicsinyvei beérem e g y s z e r r e , én a ’ sok k -á t először csak k o r­

látoznám.

„ K o r lá to z n i? ? — Nem nekünk való a ’ k o r lá to z á s !!“

Uraim, én csak n’ k-á hangiul szólok. En-

33

gedelmet. A z t mondom, a’ szép hangzás ked­

v é é rt, a ’ hol le h e t, ki hagynám a’ k-át. P é l­

dának o k áé rt nem mondanám: az embereknek eszük, hanem : az emberek esze ; n e m : «’ ma­

gyarok ökreik, hanem: «’ magyarok ökrei;

nem : a' várnak fo k a , hanem : a ’ vá r fokú.

„ D e ugyan nagy különbség van ezen kife­

jezések k ö z ö t t !“

I t t ugyan még n in c s , hanem m enjünk to ­ vább , és fogunk gyönyörű hangzatokat hall­

hatni. Például ugyan is hallgattassuk meg ezen mondást egy finom hallású hellcnnel vagy csak francziával, és ha kétségbe nem esik r a j t a , tiltassék meg tűiéin a’ soha egy betűt irás. ,,A ’ magyaroknak faluikban ta­

láltatnak p a lo tá k , házak , kunyhók ; a’ palo­

tá k n a k lakosaik kevélyek , a’ házaknak birto­

kosaik szegények, de n e m e s e k ; a' kunyhók­

n ak nincsenek tu la jd o n o s a ik , hanem bérlőik, kiknek, mint másoknak kegyelmébíil élőknek, dolgaik nem folynak legjobban.44

„ E z már k ü lö n ö s ; h á t ez csak ugyan nem szép hangzás ?4‘

U r a m , továbbá nem kegyednek beszélek;

az u r előbb utóbb is k-ába fuladánd. Hanem szabad volna e a’ többiekkel egy okos szót szólani ?

„ M ié r t nem? T e s s é k , csak te s s é k , mi a' jó tanácsot szives örömest meghallgatjuk.44

a

U r a im , az nekem nem elég. Csak meg­

hallgatni szokásunk ugyan a’ jó tan ác so t, ha­

nem én jobb s z e re tn é m , ha követést igéitek volna.

,.Isten n e k i , talám h á t követjük i s !“

Szegény b i z t a t á s ; hanem bizonyosság fejé­

ben ki is v etett még nálunk * én is előszórom magomat. U ra im , é n , m egegyezésiekkel, a’

nak és nek végezetet kicsapnám.

„A z isten sze relineért, a ’ leghívebb szol­

g á t k ic s a p n i!“

Nem kell megijedni a’ kifejezésen. H irte- lenkedtem. L á tjá k az urak, a ’ mik és nek leg­

hívebb szolga volt n y elvünkben, ’s seegényt igen és igeii m e g e r ő lte ttü k , csekély bérét ezerszer m egszolgáltattuk v e le , most már az illendőség és igasság hozza magával, hogy nyugpénzt adjunk neki ’s a’ további szolgálat alul fölszabadítsuk.

„ I g a z , so k at k o p ta ttu k a’ l á b á t , nyugal­

m at érdemelne. H a n e m , tervelő u r a m , mit csinálunk, ha k -á betűnk nem m a r a d ; oliyan hatalmas betű az, mint maga a ’ káromkodás

T öbb k-ánk marad m é g , mint sem kelle­

n e , például az illy ra g asz té k o k b a n : házak, h á z u n k , h á z a t o k , h á z u k , h á z a in k , házaitok, h á z a ik ; v á r o k , v á r u n k , v á r to k , v á r é k , vá- r á n k , v á r á t o k , v á r tu n k , várta to k ’s t. b.

„Millióm ropogósát, hiszen csupa k-ával

fordulunk fül. Jav a lljo n , u r a m , javalljon, én a k á r minden k-á t kicsapjak.44

Az nem a/, u rtu l f ü g g ; kérem - tessék csendesen lenni; az ur csak most kezd elő­

szűr n é z n i, tehát csak keveset szolhat.

..De kérem szeretettel az urat, ne hagyjon kínlódni, mondja m eg , mit csináljunk ezen ré g e tle n k -á val.‘;

Hja, sokszor csávában van a’ róka, akarna szabadulni, de nem lá t módot rá. A z t véli ö n , én valék e ls ő , ki a’ sok k-á előtt visz- szaboraadtam ? A k k o r igen c sa ló d ik ; azt min­

den tiszta füliinek kelle érezni, hanem gyógy­

szert nem tuda ellene m á s t, mint őrizkedni tűle, a’ mennyire l e h e t e t t ; h’ mi annyit t e s z : nem rakni tüzet, vagy csak igen kicsint, vagy mindenkori félelmes őrzés a l a t t , hogy a’ ház

föl ne gyűljön.

„ H á t az u r ta lá lt valami okos módot föl ? k é r e m , közülje v e le m , első le s z n e k , a ’ ki követi.54

Ne Ígérjen sokat a z ú r ; ígéretben csaltunk cs csalódtunk eleget m á r ; megbánhatná. H a ­ nem , mivel jó szándékát l á t o m , a \ dologhoz fogok ’s ismételem, hogy a’ n a k, nek ragasz- t é k o t egy általában kitörölném neveink és igéink végériil, és helyébe egy szebben hang­

zó ’s az értelemnek sehol nem ártó végzetet 35

tennék. T alá lja hegyed, mellyiket szántani helyébe ?

„N em a’ nul v é g e z e te t?“

N e m , mert kevés különbség lenne p. u. a’

/.áznál és háznál között.

„ T a lá m hát az a vagy abb ragas/.tékot?“

M á r mindenik más urnái van szolgálatban, mint a’: háza, agya, vigabb, roszabb, bizonyítják.

„ A ’ nap-ot sem ?“

Az volna még s z é p , ha a’ nap-o t , melly- nek különben is ollyan kedvetlenül k é t kife­

jezése van , még ragasztéknak is h a s z n á ln é k ! . . D e a ’ : nan csak nincs hasonló h ibákban?“

Gondolja kegyed? tessék hát иял-osan be­

szélni «fl«/i-oság helyett.

„ A z emberek akaratjánan alája vannan vetve az á lla to k , növények, ásványok; ő pa­

rancsol ’s a' folyamok megállanan, ő int ’s a’

villámok megszédülném ő akar ’s az éjszakák fénybe borulnan.“ —

Az v a l ó , nem hangzik legroszabban , ’s két-értelm üséget sem szül. De használja még csak kegyed neveknél a ’ nan és ne/t ragasz- tékot.

Az embernen két szem adaték és egy nyelv, hogy sokat l á s s o n , keveset beszéljen. Az ember fijánan élete bajokkal t e l j e s , a ’ halál pillanata a’ hanga megszűnése, mellyet kinen- kinen füleibe az öszvehangzó természet já t-

zott . A ' bajok folyam ánan átn ézésé, a ’ böl- cseségre vezető ut.“

Л áltoztassa el m ég kegyed a’ fülebb em lí­

te tt k-ás m o n d á st, a’ nakokat kihagyva ь nan-nal fülcserélve.

„A * m agyarok faluiban találtatnan paloták, házak és k u n y h ó k ; a’ paloták lak osai k ev é- lyek , a’ házok birtokosai s z e g é n y e k , de ne­

m esek , a’ kunyhóknan tulajdonosaik nincse- n e n , hanem vannan b é r lő ik , k ik n e n , mint m ások kegyelinébíil é lő k n e n , dolgaik nem folynan legjobban.44

B i z , uram itt is elé g m ég a’ k - á ; — ha­

nem ez is csak tréfa v o l t , és köztünk ma­

radjon.

37

Tudni-vágyás.

Ós/.uUj 1831.

H a mindenki arrul szótana ’s ahoz fogna, a’

m ihez ért, igen jó l folynának a’ dolgok földte- kénken. D e m inthogy az ellenkező történik, a’

dolgok jó l fo ly á sa is nem folyam nevet érde­

m el, hanem apró cserm elynek raondathatik.

H o g y v a l a m i h e z é r t s ü n k , n e m e l é g a z i s ­ k o l a m e l l e t t e l j á r n i , h o g y é r t e t t d o l g o k h o z l á s s u n k , l e l k i e r ő s z ü k s é g e s , — e z e n d o l g o k ­ k a l p e d i g m i n a g y r é s z i n t m o s t o h a t e s t v é r e k v a g y u n k , v a g y i n k á b b i d e g e n e k t ü l ö k , m i n t v í z a z o l a j t ú l .

E gyes em berek m ég e lé g okosan forgolód­

hatnak a’ nekik k itű zött pont k ö r ü l, de az egészben üszvehangzás s z ü k s é g e s , m ellyet csak nagy elm e tud előhozni. A ’ gép ely ré­

sz e i m egteszik sz o lg á la tu k a t, de okos v ég­

irányt csak az alkotó adhat nekik.

T öbbé kevesebbé mi mindnyájan g ép ely - részek vagyunk, ’s az egész mindense'get csak ezen oldalárul látszunk ism erni. B ujdosó csil­

lagaink ugyanazon utat te sz ik egyre a’ nap

39

küi ü l ; ra jto k az évszaly^szok örökkén egyido- xnulag v áltogatják e g y m á s t, azon állatok, azon n ö v én y e k , azon ásványok tűnnek elő s múlnak el velünk ejrvütt ’s körűlünk. A ’ föl-_{O •} dön is a’ sors vezet b e n n ü n k e t, a’ viszonyok hatalma a la tt n y ö g ü n k , ’s ha ennek úgy te t­

szik, egy pofonütésért hoszú öt fölvonás után meg kell halnunk.

Az elmének szabad szárnyai vannak ugyan, az erkölcsi világban tulajdon virágok nyílnak, de az ember mindazáltal igen szűk határo k kí.'zé szo ríto tt teremtés. A ’ legtüzesebb k é p ­ zelődés is csak a ’ főidet látja a’ n a p o n , hol­

don , c sillagokon, a” földet kicsinosítva ’s kedvének tárgyaival takarva. Az oda által te t t szellemi világ is a' földön gyökeredző képzelet-szülemény. Ks erkölcsiségünk is igen ala tta van a ’ sors kezének. Sokan diszéro váltak volna h o n o k n ak , az ö v é ik n e k , az em­

beriségnek más időben , más körülm ények kö­

zött , mig most a

1

Pedig az erkölcsi világ a ’ gépelyiséget nem szíveli, sőt nem állhat meg vele m int napfény a ’ fölhővel, napsugár az éjhomállyal. A ’ te t­

te k mezeje oldott kezeket vállakat k iv án , és at?yat, mellyen a ’ kénytelenség köde ne nehez-

kedjék. Emberi te tte k csak itt virágozhat­

nak , — a ’ ge'pely hatása csak az alkotó ér­

deme vagy gyalázata.

D e j g e n nagy szavakat érintettem itt meg, oldott k ö z é t, szabad vállat, kénytelenség kö­

déiül ment agyat, elm ét, — inellyeket sokan talám elérhetetlennek mondanak, ’s azért nem is keresendőnek. — En azonban csalódtnknak nevezem ez e k e t, kik n ek keze nem oldott.

Az erkölcsi világban sokkal több ugyan a ’ k ö tözött k e z ű , mint a’ nem ollyan , de ol­

dott kezüek is vannak azon boldog vidéke­

ken, hol a ’ valódi tudás napja fölvilágított és győzött. Itten a’ törekvés e

5

bad s a s , melly bátran repüli be a’ nagy vilá­

got, és szabad csalogány, melly az örök igaz­

ságok énekeit dalolhatja.

Minden pedig a’ valódi tudós napjátul függ, inellynek meg kellene a’ szavakat és te tte k e t világítania. — Hanem hol a’ valódi tudás napja, és az fölhozható e, — ez nagy kérdés.

A ’ t u d á s , mint kiki előtt ösm eretes, az agyban az elmében lé te z , minthogy pedig az elméhez sem töltsérrel sem bottal nem j u t ­ hatni, annak tudományval megtöltése egy kissé b a jo s , — m ert ha az utolsó módon dolgozta-

41

tik i s , ritkán gyűl bele valami s a-/, is jo b ­ bára férges gyüm ölcs.

I la az ember tudjon v a la m it, kedvének es alkalm ának k ell leírni a’ tudom ány-gyűjtésre,

— Js m inekutána itt &iikerrel d o lgozott, h o g y a hoz f o g j o n , V arrul szóljon a’ m ihez e'rt, ok ossággal k ell bírnia. ’S ha ez el van vala- m elly társaságban é r v e , o tt a’ boldogulásnak honolnia k ell.

E z e k e t előlriil fogva ini röviden m egte­

kint h e tn ő k , divatban vannak e nálunk ezen fa c to ro k , mellyoket mozgonyoknak lehetne m ondani, ’s mellyek a’ mindenben boldogu­

lást előmozdítanák , m egalapítanak , nagyra emelnék.

A ’ mi a’ tudás* kedvet ille ti, ennek láb a­

za tá t nem állíthatni n á lu n k , m ert sokféle tu ­ dásra van kedv egyiknél másiknál közöttünk, úgy hogy e’ részben egy egész erdőt képzel­

hetünk magunk előtt a’ tudásvágy legkülön­

bözőbb fáival. Legtöbben p. o. aichymisták szeretnének le n n i, hogy a’' tűzk ö v et is aran­

nyá v á lto z ta th a s s á k ; mások kevesebbel beér­

ve, ezüstöt szeretnének teremteni tu d n i, h ar­

m adikak az arany és ezüstkorra nem is álmod­

n a k , hanem a’ ré zkorra l is b e é rn é k , sőt még a' papirost is elfogadnák. Es ezen tudáskedv legkiterjedtebb k ö z ö ttü n k , noha a’ legvágya-

kodóbbak sincsenek a’ jó tanácsnak olly szű­

k é b e n , mint az aranyéban.

Igen bő kedv még továbbá a’ jó l élni tu ­ d á s é , melly m ellett keveset vagy sémit kell­

je n dolgozni. Magában véve ez sem bolond­

s á g , é s , ha a’ világ ismerne bennünket, meg­

hallaná , hogy nem estünk fejünk lágyára.

Iladd tű rje más fejet H alley üstökösének pályáján ’s megjelenési id e jé n , mi fejtörés nélkül is pástétomos tálhoz ülhetünk ’s log- fölebb inasaink üstökével tö rő d ü n k , hogy az egészen le ne nyiressék, különben nehéz Ісыіе bele kapaszkodni vagy belőle kötelet fonni.

Hadd viják ki mások a’ hősük v iad alá t, mi­

érettünk a ’ húsvágók iz z a d n a k ; ’s a ’ rosté­

lyos mellett szinte dicsőség aratható. Hadd hajózzon, kinek kedve v a n , a’ nagy tenge­

ren , mi a’ bor-osztja idvesség-tengeren úsz­

kálunk, — kivált midőn a’ jó isten érdemünk fölött áld meg harmineznegyedik féle eszten­

dővel.

T udásvágyunk i tt azonban még nincs k i­

m e rítv e , noha azzal a’ főrészt már bírjuk ’s szükség esetében a’ többi nélkül el is lehet­

nénk. Huh még so k a t akarnánk mi tudni!

Ollyan tudós szint ölteni p. o. magunkra, hogy üres fejünket a’ közönség odáig te lt tudomány- tá rn a k gondolja ’s a ’ kezdő iró m unkáját közre

43

ne merje b o c sá ta n i, mint nekünk ajánlva ’s benne számunkra a ’ legillatozóbb töm jéneket gyújtva meg. H onfiaknak Játsza ni, m ert nagy szájunk van még nagyobb zsebünk mellett, melly J u g u rth a kísérteiéinek

2—2

2

2

nap is ellent álla n a , — sut még szokott mó­

don néha károm kodást is tettünk. T e lje s hi­

tellel bírni az ét és borházban , a’ dohányos b o ltb a n , s z a b ó n á l, v a r g á n á l, noha már esz­

tendő olta nem fize ttü n k ; ’s az a ’ szegény ö r­

d ö g , hogy a ’ m ár adtaka t el ne veszeszsze ’s a ’ jó urfit magára ne h a r a g í t s a , tovább is t e ­ szi s z o lg á la tá t, nem t u d v a , hogy a’ s z í v ó

pióczátul mindig jobb előbb megválni mint utóbb.

E s k i számlálhatná el mind azon tudásvá- g y o k a t , mellyek közö ttü n k egyiknél m ásik­

nál, ’s g y a k ra n egész csapatoknál u ralkodók?

A k k o r igen s o k a t kellene i r n i , pedig a’ sok könyvet k i v e n n é m e g , m ikor a’ kevésnek is alig van kelete? A k k o r azt is el kellene mon­

dan i, m int vágy némelly kicsapongó jám b o r­

n a k t e t s z e n i , hogy egy szép leányt vagy ta ­ him annak te l t erszényét e l n y e r j e ; mint akar némelly korán ag g o tt fiatalnak látszani, hogy tovább legyen alkalma játszani. Könnyen megengedem hogy sokan azt is szeretnék tu d ­ n i , mint lehetne az üres erszényből pénzt szedni k i , mindig inni ’s meg nem részeged-