T é l e l o ІЙ34.
N e tö re k e d jé l, az időt igen használni, m ert m egbánod; de*nz életet ne is vesztegesd, mert megsiratod.
A ’ középút n
1
boldogság ú t j a ; a’ föld gyomrában fojtó a ’ h é v sé g , a’ bérezek tetején jé g és fagy uralkodik.
A ’ ki mohon éli életét, ham ar végére j u t ; a “ ki napjainak hasznát nem v e t t e , együgyű.
A ’ világ nem szűkölködik örömökben ; azo
kat föltalálni sem m e ste rsé g ; de vciök oko
san é l n i , a’ bölcs dolga.
Kiőre tör ek e d jél, de magad után is nézz.
— A 1 vigyázatlan rohanás sokakat a’ v e s z e delem szirtcsucsára vitt.
Ignz dologban soha se féltsed a ’ hajódat.
Jobb becsületesen a' hullámok alatt nyugodni, núnt becstelenség állal hatalo m h o z, kiucshez jutni.
Az erkölcsi világban vannak törvények, íratlanul is kötelezők.
6
Mig virít a ’ r ó z s a , addig ne féljed a’ tö v is é t; utóbb haszontalan lesz bátorságod.
Az ifjú szíve szerint itéli a’ világ o t; az ö r e g . . ? — a
1
világ szerint n’ szívét.Ne szaladj a’ könnyek elől, a ’ könnyekben boldogság is rejtezik.
H a nem segítbesz a’ boldogtalanon, ő kön
nyedet is megköszöni.
A k a r a t által sokat tehet nz em ber; akarnt által mindent tehetnek az emberek.
i l a éj v a u , ne epekedj’ a «nap u t á n , az haszontalan esztelenség v o ln a ; hanem g y ú jts apró lám p á k a t, — piagad és tieid ki v a gytok segítve.
Az emberre az észt is vigyázva kössed,
— m ert minél esztelenebb az e m b e r, annál nyakasabb.
A ’ fehérrdl ne k é r d e z d , miért nem fekete.
A ’ kivel beszelsz, annak szemüvegén n é z z ; nem egy könnyen jösz igy ütközésbe.
Ne kémélj ma eg y l é p é s t , száz holnapit gazdálkodói meg rajta.
Achiilesz és Homérosz ne akarj egy sze
mélyben lenni.
No h id d , hanem tu d d , hogy kétszer kettő négy.
A ' sémit is kéknek láthatni.
A ’ nap túlsó oldalát ne n é z e g e sd ; az in- ucnsőt kormos üvegen visgáld.
123 kissé bizodalmatlanabb légy, mint bi/.odalmas.
Még a’ napban is van f o l t , annál inkább
bernek az elme nem tespodés végett adaték.
Mi iilik jobban a’ rózsa k e b lé b e , mint a ‘ harniat-rsoiip ? mi ékesíti jobban a ’ szép níi sz e m e t, mint a’ részvétel gyöngye?
A ’ mi neked virágzott ta v a sz sz a l, másnak érhetik meg ő s z s z e l, azért a' remény fejében gondatlan ne légy.
E gyveleg tréfák.
VI.
Tételű 183-1.
G . n’ nem et já té k sz ín igazgatója, irigyli a ’ g arab o n ciás diákot a’ budaiaktul. Egyszer valabára te h á t az irigycltetésrc is k erü lt a ’ s o r! Hálá Iste n ! D e hát hu me'g okos darab
ban irigyeltetnénk!
A ’ T iv o lit jó l fe ste tte Т . . . І ; és Т . . . І jeles tag, m ert a ’ festés meg leányaink ’s nő
ink szemeiben vagy inkább körén is (de csak i t t o t t ! ) lo dolog. F e ste tn i kellene vele egy P in d u s z t, ’s reá a ’ já té k sz ín múzsáit Apolló
val e g y ü t t , hogy ezek több irigyle'sre méltó darabot súgnának le hozzánk alantiakhoz, súg
nák meg pedig, hogy a’ já té k s z ín n e k mindig telve kellene le n n i, — a k k o r lenne ám még irigy G . . . , kivált ha az az ő erszényének k o n tó jára történnék.
K á r hogy nincsen jó hanga-szerzőnk , még magam is k ész íte ttem volnu u’ szín dicsősé
gére egy dalos hős já ték d a rab o t. Majd m e g
kérdem P . . . i t el Coinpagnit, mint biztatnak,
’s ha a ’ válosz jó lesz, ak k o r én is fölülök a
1
pegazusra. Úgy is rég nem nyargaltam már.
Iianem a ’ nyavala közös, mi magyar irók mind vedlő félben vagyunk m o s t, — senkinél sem megy a’ röpíilés igazán.
K . . . m e g k é rt, hogy kétszítsek neki egy állattudományt- leginkább liltmisch szerint, inellyhez a’ képeket
6
m egszerzi, liánéin alig lesz belőle valami; már előttem többen mozdíto tta k illyent, de sémire sem m entek vele. A
1
mi publikumunk megelégszik a’ házi állatok hijányos (ismeretével, miilyenek a’ lúd, tyuk k a p p a n , lő , ö k ö r , sz a m á r, ’s ha a ’ cserebo
g a r a t és kerti csigát még hozzá t e s z i , sasa
’s kengyelfutója együtt van.
Az ösm eretek tá ra egészen m e g je le n t, de a z erszények nem látszanak igen kitárva lenni előtte. Hanem az nem lehet különben, okos dologra csak az ny ith atja meg zsebét, ki az ellenkezőnek csukva ta rto tta . A/.on fölül ki akarna mindentudó lenni, abban min
den v a n , ’s az ember rósz fárul vehetne le almát. Egy alm áért pedig az édenbiil kire
k e s z te tn i, nem csekélység.
N álunk a ’ kom or ősz véget látszik vetni a’ sörözésnek, m ár magam is borpohárhoz va
gyok cslénkint m e g írn a . Elfogadom. Ez ol- lyau tá rs a lk o d á s , melly csupa épületességbül
127
á l l , szemet nem szúr, — ’s cmbcreimtűl nem fé lhetek , hogy hazudnak.
A
1
D una igen kicsin. A’ Linziek kevés almát sz á llíto tta k le rajta. Burgonya is kevés term ett. Nem tudom, nein tilta tik e meg a ’ pálinkaégelés. A ’ c z a n k ó z ó k , tudóin, megijednének.
A ’ gőzhajó a’ kis viz m iatt olly bizony
talanul j á r , m i n t a ’ magyar i r ó , kinek leg- tanácsosabb rö p ü ln i, azon egy előre gon
doskodás m e l l e t t , hogy a ’ hasát h agyja otthon.
D e micsoda otromba viz az a ’ D u n a , ol- lyan sz é le s , és néhol ollyan kevéssé mély hogy n* törpék nem legnagyobbika is átgázol
hatná. A ’ nagyság m ellett bizonyos időben ü ly kis mélység szokott e lenni * Kj ha ma- g átu l inegásódnék a ’ Duna medre ’s a ’ T isz a csavargásai egyenes folyammá csinálódnának, a k k o r , kivált ha gőzhajók is magoktul gyár- tődaánnk rs az úti bérek is meglizetődnének,
’s ti»., ’s tb. — ak k o r heh öröm lenne koresz- tül szelni magyar országot nyugottul délke
letnek és déltiil éjszaknak a ’ marmarosi bér
ezek felé!
Hanem az roszul v a n . h ogy a1 legnagyobb várakozás m ellett sem történik sémi magáiul
a ’ világon , a' mit a ’ mi egyenes apáink igy fordítottak át önesufalódva: sült galamb nem röpül U7. ember szájába. Egy k is é rte te t k e l
lene te n n e m , — tovább nem í r o k , meglátom hosr.abb leend c’ d a r a b k a , mire olvasóim k e zeibe ju t.
129
E gyveleg tréfák.
V I I .
T«Síelő 1831.
S o k s z o r gondolkodtam azon, m int ju th a tn a az ember Iegkönyübben legtöbb p én z h ez, és t e r vek e t csináltam m agam nak, h a n e m . . . ollyan sok á tk o z o tt /іпііет álla mindig a/, utambun, hogy végre ki sem ösinereni magamat. Gaz
dagon akartam házasodni, — és igen sok ha
nem g á to la ; nagy lotteriiira t e v é k , a ’ nem
találás egy iszonyú hanem l e v e ; a ’ kis lotte- r i á t gyakorlám , ’s erszényem csak lapult bele.
Alchyiniát tanultam, munkám, pénzem, remé
nyem füstbe m e n t; okosság után indulék, ok
nélküliségbe vesztem, inig végre tollat ra g a d t a m , ’s igazán befizettem m agamnak!
Oh ha mindenki tu d n á , mint befizethet az ember tollal inngának! К . . . Г mindig áldozott a h a z á n a k , ’s ha élne most nz új házban még nagyobb mezeje volna r e á ,
11
. . . ur ma holnap oda l e s z , m ert négy öt ezernél több tiszta nyeresége nincs é v e n k i n t ; h á t még И . , . ! — | ) e itt én nem tudok jó l számolni.I l á t ha nekem volna egy folyóírásom , ’s arra 3000 előfizetőm ’s mind a n n y ijá tu l, teszem, busz forinttal elő fizetve, 60,000 forintocska jőne b e , ’s ha ebbiil
20,000
a’ p a p i r o s , szedés, nyomtatás és küldés költségeire elmegy,
~js 40,000 maradna meg, ebbiil segédeimet jó l- fizetve, a’ egész igy ál la n a : 60,000 — (m ond:
m inus) 20000— 1200 —8 0 0 = 3 8 ,0 0 0 . Ez, nemde j ó befizetés volna ! ?
Hanem hiszen nem minden fa m egrázására hull ám le vad körte, annál kevesebbé 38,000 szem. Sokan rá z ta k már egyébből ’s ngy kel
lett elfanesalodniok , mint a’ rókának a ’ ma
gas szőlő gcrczdcktiil. Mennyen hallottak és m ondottak halotti én e k ek et mások és ma
gok toll-szülottire. Így nyugosznak békesség
gel az urhan az A sp a sia , J\'efelejtsek, Szem
lélő , Orvosi T ú r, Sas, Ekhó és többi társaik, mindannyija befizetve magának vagy inkább nz írójának. — U e