a ’ n ő - i r ó k e l l e n .
T e l e l ő 1831.
II,
valamikor méltó dologban emeltem föl s z a v a m a t , úgy most van azon e s e t , mellytül szazaknak sőt egereknek n y u g o d alm a, ’s az irói k ö ztársaság ja v a vagy k á r a , előmenetele vagy veszedelme függ. K i volna te h á t a’ ki figyelmét egy pillanatig is elvonná ezen irói alaptárgyiul. É n gondos m cghallgattatással hízelkedem magamnak.I t t e n , iró ’s olvasó t á r s a k , ’s férfiak a ’ szó teljes értelmében, a ’ férfiak dicsőségének m egalapítása forog kérdésben. ’S ha ezt rosz- szul döntjük e l , m agunk alul rá n tju k cl a*
g y é k é n y t, magunk alul vágjuk le a’ f á t , ’s ha r u t á t és nagyot fogunk e s n i, ne tulajdo
n ítsuk m ásoknak. Kiadni kezéből a’ hatalom gyeplujét, ollyan ostobaság, m ellyct vagy ép
pen n e m , vagy iszonyú e r ő lk ö d é s, lotás fu
tás m e lle tt szerezhetni viszszn , hozhatni helyre.
A z írói pályán a ’ boldogulásnak és teljes
sikernek kú tfejé t a ’ fu r fa n g , g y o r s , föltalá
lás ész te s z i, ezzel pedig nem aszszonyaink dicsekedhetnek c fölöttünk? A ’ francziák li- te ra tu rá já t mi özönlötte el elmés vidor talpra e se tt m unkákkal, ’s innét mi te tte a ’ franczia nyelvet Európa miveit társaságainak közönsé
ges n y elv év é , mint a z , hogy a ’ francziák k ö n n y ű , fö lta lá ló s , vidor elmével birnak, mintha megannyi aszszonyok volnának. Uraim, ha mi aszszonyosságot kölcsönöznénk férfiui- sályos gondolat-m enetelünkhöz, vagy ha asz- szonyainkat hagynék i r n i , öszszeiitközésbe jö h e tn é n k a ’ francziákkal, m ert az aszszonyok sok bajnak o k a i, — a ’ francziák ellen pedig győzödelmet nem re m é n y lh e tn é n k , — ezen okhul aszszonyainktul eltiltandunak vélem az irúi pályát.
A ' házi csend ’s házi boldogság alapját az aszszonyi fejhajtás t e s z i , ez pedig az aláza
tosságon é p ü l , melly a ! m agát kicsinynek tu - dásbul ered. H a mi nszszonyainkat irni hagy
j u k , meglehet hogy niagyarország hamarjában végig pendűlne h i r e k t ü l , sőt még talán itt o t t lennének férfiak töm jént is g y ú jtó k ele- j ö k h e , e k k o r kicsinységük érzetét elveszte
n é k , nagyoknak vélnék m n g o k a t, még na
gyobbnak tu d o m án y o k at, legnagyobbnak pe
dig azon h a ta lm a t, mellyel elméinken mint szíveinken uralkodnak, alázatosságokat
mész-105 most sem találom a’ legirigylendőbbnek. Nem vagyunk ugyan még ollyan boldogtalanok, mint hajdanában nz A t b e n a ia k , ’s most pedig a ’ fran cz iá k , kiknél a ’ férfiak önméltóságok- rul megfelejtkezve legédesb és legnagyobb kötelességüknek ta r tjá k a’ szépnek kódolást,
akarj;» szedni hom lokát ;s fejét a
1
mystifien- lio nymbusába takarni. Nem hasin ál a* fontos kép-csinálás. a’ tudós némaság, az őrük idők- riil m aradt k a b á t, sőt még a’ rókás mente ’s a ’ kard sem- D e a ’ mi tö b b , m ár azt is merik h azudni, hogy a ’ pantallonhoz is jól áU az aczél, ’s bajusz nélkül szinte olly kellemes férfiú lehetni mint bajusz- és szakályval.
H á b o rú t kell ezen harapádzó gonosz ellen in d íta n i, é l e t r e , h a lá lr a , d ia d a lra , veszede
lemre! Meg kell hagyatni minden papiros-ke- reskedőnek, hogy bolthecsukás büntetése alatt ne merjen nőnek papirost e la d n i; m ert mire való i s .n ő k n e k a’ papiros? Tudós értekezés alá vagy szerelemlovélnek ? A ’ tudós férfiak é rte k ezé sét senkisem v e s z i, majd tahim az aszszonyokét áru lju k ? Ez s o ln a még csak h á t r a , hogy egészen a’ papucs alá jussunk.
O k bizonyosan jobban egymás kezére dolgoz
n á n a k , de n e m , még okosságot se tanuljunk tűlök. A ’ mi pedig a ’ szerelemleveleket illeti, melly gonosz angyal sugá meg nőinknek, hogy szerelemlevél is létezhet a
1
világon? Ez feje s s é g e t, ak a rato t árul el. Nem tudnak e megelégedni a z z a l . hogy úgy is oda adatnak, még pedig ö r ö m e s t, mert veszedelmes szeriül k i nem szabadulna örömest? — De nekik még m ag o k at koll á r u l n i , szerelemlevelet irni..
a t y á t , f é r j e t m eg csa ln i! És mi e z t nyugalma kedvez jobban az aszszonyi írás-mesterségnek, mint a : to ll? H a gondolataikon nőlne toll ‘s
y.oli in;íja igeo jó , a’ tollas ágy némelly baj
nokunknak erény pályája ’s legkedvesebb mu
latóhelye , a ’ gágogás meg nemelly Capitoliu- inot menthetne meg в г .elfoglalóstul: de mind ezen hasznok csekélyek azon kárhoz képest, melly a ’ nők kezébe j u t o tt irótollak bili ered.
S őt még azt mondom ; hogy a ’ ne talán tán korán to jo tt lud-tojásokat is mind veszendők
nek határozzuk , nehogy ty úkok alá kerülje
nek . a ’ re'czéket k iir ta s s u k , minthogy már j u t o tt ne'mellykinek eszébe, kácsatóllal is irni;
a ’ s a s o k a t, t ú z o k o k a t, h a t t y ú k a t , gémeket, g ó ly ák at hasonló társa ikka l együtt fajostul és ivadékostul elves/.eszszük, mint Britanniában a
5
fa rk aso k k al t ö r t é n t , az idegen országiaknak pedig m e g tiltsu k , hogy n’ teljes inegine- lasztés büntetése a la tt hozzánk ne merjenek jőni.
Ezen előovakodások után nagyobb siker reményével rendelkezhetünk m agok nz asz*- szonyok körül. L egjobb volna ugyan az irni tudásnak n yakát tekerni k i , hanem mivel az aszszonyok segedelme nélkül illyen bölcs cso
mót föl nem o ld h atu n k , k e tté vágnunk pedig nem sza b ad , kevesebbel kell beérnünk.
11
asLSzszony v o ln é k , már eddig száz jnvnlandó terv is költ volna agyamban, hanem igy lassan topogva azt gondolom, jó volna valami okosat kig o n d o ln i, mellyel a
1
dolgot gátolnilehes-100 m ikor fordítást adunk eredeti helyett.
A z t is akarám ja v a l l n i , hogy a ’ tá m lá s tu l el kell fögni n’ le á n y o k a t, hanem me'g eddig majdnem sziiksegtelennek látom ezen rendel
kezést. A z t az egyet mondhatnám, hogy ipar
kodni kell minél zavartabban tülteni azt a ‘ ke
veset fő jü k b e , a‘ mit k a p n a k . m ert az vilá
gos ig a z sá g , hogy a ’ zavart tanításnál sémi sem képesebb a ’ természeti józan vidor észt m esterséges kicsavart súlyos eszfelenséggé á t változtatni.
E z e k e t mondani kötelességemnek tnrtám, hogy mindazok , k ik e t a ’ férfiúi becsület ér
dekel. j ó k o r á n ébredjenek a’ veszedelem ellen való dolgozásra, azon gyávák p ed ig , kik le- aláztatásokkal nem törődnek, gyalázatuk sza
vait ezennel meghallják. M intha a ’ tö rté n e
pusztá-bán hangzónak el, még egy becsületes fölhe- víilést sem okozva. Mi valóban megérdemel
jü k , hogy ugy bánjanak velünk az aszszonyok, m int egyik papai barátunkkal bánt egy hí
vatlan , nem igen hizelhedő pesti i r ó n ő , ki őt társaival együtt gúnynevetve hányta ki a’ nye- regbü'. T udom nekünk sem lenne kellenetes.
ha ollyan leczkéket tarta n a k o p asz ság u n k n ak ! D e m egérdem eljük, a' gyávaság büntetés ulán
11
, ’s különös sze renc sé nk, hogy jobban papucs a la tt nem nyögünk. Volnék én asz- s z o n y , másképpen szedném rendre ezen bn- jiísz o so k at, kik ha szűrüket lekaszálják, olvasva is elcsúsznak az aszszonvok sorában.
Mind rokkához nli'tanám ő k e t . és pendelybe ö ltö ztetn ém , bajuszt egynek nem volna sza
bad h o r d a n i , ’s a' ki egy ellenmondást tenni niereszkednék n ő jé n e k . azt három nap böj
tültetném kaliczkában vizen és burgonyán.
És ha füleim nem c s a ln a k , hasonló fenye- getődzést vettem észre nz nszszonyok részé
rül. F é r lia k . erősen lássatok a ’ házi k o r
m án y h o z. — én ré s z e m rü l, mig n’ toll a?, aszszonyok kezében lesz, meg sem házasodom.
111
É kes-beszéd
a* s 7. é j> s z a v a k m e l l e t t . TVleló 1834.
S z o k a t l a n vitatásba kell elegyednem , midőn a* szép szavak pártolását válaltnm föl, és sok véleményt meg fogok s é r te n i , a ’ sokasággal ellenkező nton menve. Hanem szavam legyen szeléd , mint a ' tárgy, mellyet védek , ’s ez tegye fájdalmatlanná öszveütközéaflnket.
Igen sokan nem látszanak osmerni a' szép szavak erejet és mindent csak a ’ durva erőtiil v árnak . az erőszakoskodástul reménylenek.
De ezek já ra tla n o k a ' világ folyamában. Ezen nagy mindenséget nem erőszak tartja főn lé
te ié b e n . nem öszszeíitküzések virágozhatják, lument az öszvehangzás kellein-szózata szerez neki diszt és dicsőséget. A ’ fölzádiilt te n gert nem a' hullámai elé torlott sziklák sze
líd ítik m e g . hanem a' földeríilt ég , ’s a ’ ma
gástul csöndében lentosolygó nap.
Az emberi elme szinte t e n g e r , szeléden n y u g v ó , mig kün csendesség v a n , "s mélyé
ben híven tükröző a ’ szép term észetet ragyo
gó csillagaival, ’* az ég királyával a ’ nappal.
De a ’ szelek által fölháborítható. ’S e k k o r bánykolóclásának nincs határa. Az. eget víja ő hullámaival ’s alant a ’ mélységek legszörnyül- heit ostromolja. Kicsin a k k o r ő neki a’ vé- g c lle n sé g , szeled az e r ő s z a k , világos az éj
fél. K e resztü lro n t minden gátokon , a’ virá
g o k at eltap o d ja, az erőseken d ú l, a ’ szenten gonoszkodik.
Oh miért változhatik ált az ember neinem- berré. m iért vetkezheti le megfontolását, melly ő t a' porbul és tehet etlenségbül fölemelte, — egy ollyan fokra e m e l t e , melly többé nem az állatiság fokozatához ta r t o z ó k , hanem által- m enetelt látszik tenni a ’ világ izgató erejéhez.
V agy m iért kell ezen magas fokra az állati vak indulatokat ’s a ’ még vakabb szenvedé
lyeket fölvinnie ? A ’ fölingerlett orozlán kör
meivel fogával tépi ellenét, az ember dühöngő oroszlán tud lenni, és tízszeresen dühöngő, sémit sem k e m é lő , nem barátját., nem vérét.
H alált okoz a ’ vészek $zélvesze az aczeánon, de öntudás n é l k ü l , nem gyönyörködve a’ tö rt hajók morzsáiban ’s ezerek eletfuldoklását nem ó h a jtv a , az ember gyönyörködve iszsza az em bervért ’s édes hangakint nyeli a’ haldok
lók hörgesét!
l ’/.rn szörnyű állatot hatalmunkban t á r t a
113
védi őtet szerelnie legbiztosabb fegyvereivel
’s ő rt áll mellette soha nem lankadó vigyázat
tal. Nem magának látszik ő é l n i , hanem k e bele szent t á r g y a i é r t , m ellyeken szíve egész hajlandóságával ’s lelke minden erejével csüng.
tu d játo k e , melly elem a z , melly ben inolhatatlan erő, melly ivadékrul ivadékra szó
lítható á l t , évezredeken k e r e s z tü l, rom
lásta-lan ti), süt egyre fe jlő d v e , csinosbulva. — ІІ/. a’ s z e re le m , a* szép és jó iránt való sze
relem. Mutasd az eiubernek a' szépet, ő rajta fog csüngni szíve egész in d u la tá v a l, mutasd az embernek a‘ jó t . és ő imádni fogja lelke teljes e re jé b ő l; add az embernek vezércsil
lagul a ’ szépet és jó t, ő követni fogja virágo
kon töviseken , életen balálon keresztül.
Osm erek én egy varázs-p á lezá t, melly na
gyobb hatalm at gyakorol az emberi indulatok hullámai fölött, m int Poseidon villája ez oczeá- non. Ollyan ez mint a ’ szeléd napfény, melly életet kelt a ’ merre csak föld és levegő van.
ollyan mint a ’ híves h a jn a l, melly harmattal ifjítja az epeilett virágokat. — Ez a ’ szíves
ség , a’ s z é p e n , nyájasan bánás. —
Л ’ mi szívről j ő , szívre hat nz emberek
n é l, ’s k ivételt talám csak azon elvadultak t e s z n e k , k ik e t a ’ szívesség nem á p o la , k ik nek gyönge indulat-virágait a ’ részvétel nem öntüzé meg iljíló harmatával. Ezeknél elfá
sulhat a ’ k e b e l , j é g burkolhatja bé az érzé
s ek e t, melly a la tt jó , erény nem köttetik. D e a ’ hoszas szívesség rendesen még ezen j e g e t is föl képes o lv a s z ta n i, ’s a ’ kebel fásságát föl- érzékeny itlieli. Mert az ember gyüngo viasz, ha a ’ kellő napmeleg hat reá, valamint nya
kas aczél az önkény hidegében.
M elly gyönyör az embert szívesség által
115
vez ére ln i! — a ’ fold leggőgösebb terem tését p illantásanktul függővé t e n n i , a ’ legbátrabb, legmerészebb állatot szeleden simultatni a k a ratunkhoz. Es mind ezt megteheti a ’ valódi jóság. Mutasd magadat illyennek nemzetek e l ő t t , és ők b ec sülni, imádni fo g n a k ; mu
lasd magadat illyennek az emberiség előtt, és ennek szíve eledbe fog h a j l a n i , a’ tied lesz, lűled idomítható.
A ’ szívességek legnagyobbika pedig, meg
m utatni az e m b e r e k : mi az igazi szívesség.
Es a ’ szép szavak minden szép lélekhez bem enetelt kapnak. Az erény szép s z a v a k kal festve még elragadóbb lesz ’s biztosabb u ta t találó a’ lélekhez. Szép szavak kedvel
tetek meg a ’ hazafiuságot, jogszeretést, jo g a dást , ők vezetnek szeléden viszsza a’ tá n to r
g ó s tu l, mentenek meg az é lé s e s tü l, emelnek viszsza az e r é n y h e z !
Es még is m ellettük szükséges beszédet ta rta n i? ! — Nagyon sz ü k sé g e s, sajnos! l)e én itt az ok-adatokat nem hordom föl, csupán azon óhajtásom at jelenteni k i , hogy ez én szépnek szánt szavaimat minél többen ollya- noknak t a l á l j á k , ’s jó számosán u ta t nyissa
nak nekik szív-lelkűkbe.
117