Telelő 1831.
N • N. m e g h a l t ; igen sok pénzt hagya maga után. A zt mondják, csupa várakozás által gaz
dagodott úgy meg, de az nem lehet igaz, k ü lönben mi mindnyájan Croesusok volnánk. M á
sok hozzá teszik u g y a n , hogy v árakoztatott i s , és ez h ih e tő b b , m ert a' várakozó kocsi tengelét meg szokás kenni.
A
1
budai játékszínbe egyre előfizetek, mert az előfizetés dija cse k é ly sé g , tizennyolez j á té k r a hat huszas. Ezen fölül még a ’ négy bérletsziinéskor ad az ember ki néhány húszast, L . . . nénak j a v á r a talám k e ttő t 's az egész hónapi mulatság nem k erü l négy pengőnél többe.
Pedig itt olcsó húsnak nem olly hig ám a l l e v e , mint máshol gondolják.
M int rendesen , ngy itt is mcginutaták a ’ m iein k , hogy — magyarok. Nem elég hogy a ’ színjátszók czivikodnakegym ással ’s M . . . i akárhol örömöstebb látná B . . . t m i n t a ’ szín
padon vele vetélkedőnek, — hanem a ’ két
ig a z g a tó sem fé r t ö S z v e, ’s F . . u r r e sig n á lt. solása betelnék, ’s valamellyik kis szívű és gyá
va erszényii Maecennsok valóban nappá meta-
nének borrul igazán ? M agyar darabokat is a l k o t a , hanem azok csak oliyanok voltak m int mikor a’ k abátra és pantallónra ráfo* O já k hogy m agyar r u h a , — m ert magyaron
van ’s kard is van mellette.
N é g y garason tollak at vettem eg y ik b olt
ban és pedig m eghuzottakat. G ondolod, men
n yit fo g o k én n ég y garasára to lla l írni? H á t ha m eghu/atlanul és kihuzatlanul Írhatnék, — akkor, lenne m int olvasnod. Esztendő illy e n - k orig néni gondoskodom tollru l, mert huszonöt eltart tizen k ét holnapig és eg y m ég fönmarad.
Csizmáimat mind jő magas sarkuau csinál- t n t á m , m ert m ost a ’ mennyire lehet magasab
ban szokás j á r n i , mint a ’ m ekkorák vagyunk.
Erszényeim et pedig csupa szélzsákbul csinál
tatom ’s jó l fölfúvom ő k e t, hogy hitelem le
gyen. Apáink az ellenkezőket t e t t é k , erszé
nyeiket is dugták, annál inkább a’ pénzes lá
dákat. M ost rendesen adósságlevelek hever
nek az apai kincses ládákban. Es inn ét ma
gyarázható meg némelly jelenés.
T u d o m á n y o s é le t.
embereknek társaságba egyesülése meg
k ív á n ja , hogy a’ munkálkodás köre és miben
léte okosan osztassák föl minden tagok k ö zött, és egyszersmind azon jó t is hozza magá
val , hogy az életnemben kiki hajlandósága és ereje szerint válogathat. íg y vannak föld- mi v elők, g y á r tó k , m ívesek, m ivészek, k e reskedők , tudósok. M indeniknek életében van valami k ü lönös, tudományra pedig min
deniknek van szüksége. É s inindenik is sze
rez magának tu d o m á n y t, többet vagy keve
sebbet a’ mint tapasztalásai többek vagy k e vesebbek , kiilönbfélék vagy nem igen válto
zók. Minden tudomány a’ tapasztalás gyü
mölcse , a’ legtöbb tapasztalással legtöbb tu domány k ö tte tik öszsze bizonyos föltételek m ellett. A ’ tapasztalást az érzékek szülik, és igy ők a’ t u d á s , tud h a t á s , tapasztalás és tudomány esz k ö zei, alapja. H a tudnánk is m agunknak képzelni embert érzék nélkül ( a ’ mi le h e tle n , kivévén h o lta t) , annak legkeve
sebb tudom ányja, csak egy képzcletje sem 4 *
gerében egyetlen egy sin cs, mellyel nem é r
zék sziilt volna. V a n n a k , kik az ellenkezőt v i t a tjá k , de nem érdemes velük üszszci'itküz- n i ; ő nekik egy hatodik érzőműszerük van, á lta lá n o s , színtelen lényeket lá tó , anyagta
lanokat t a p i n t ó , a ’ parancsolatnak sötétben, fénynél engedő. H ogy az ember ollyasmit is tud képzelni, a ’ mit soha nem l á t o t t , éppen nem ellenkezik az én állításommal. Képzel
hetek én ugyan 16 lábú lo v a t; k é t o r r ú , egy szemű t e h e n e t , a’ mit soha sem lá ttá in , de láttam l á b a t , s z e m e t , orrt. E zer és ezer dolgot lá t az em ber, és ezeket mind n agyít
hatja, kisebbítheti, egymással a ’ legváltozóbb idomban ö s z s z e k ö th e ti, k e v e rh e ti, de áj tár- g y o t , az érzékre nem h a t ó t , elő nem terem het. T ere m tsü n k például egy ollyan szörnyet, Magason , mint száz Iliih a ln ja , áll egy ir- tóztató lófej, t a r a j o s , szemek helyett boros hordókat tartó , mellyekből tokaji e's somlai- téj c su r o g , szájából k é t mértfüidnyi hosza- ságu nyelve csiigg alá ’s a ’ kaspi tengert fel- szörböléssel ijeszti. N y a k a t o l l a s , vékony m i n t a ’ hattyúé, defélmértföldnyi hoszu, melle orosz lá né, kezei em berkezek, irtoztntó bő
szük, inollyekkel a ’ napot és holdat megfogja és zsebjébo teszi. T örzsöké egy v u lk á n , l á bai a’ gólyáéhoz h a s o n ló k, de olly nagyok és
b ő sz ü k , h ogy k é t lé p é sse l P ortsm utból L.j- valainelly tudom ányt egész kifejlődésében és kiterjedésében esm er, az tudományos ember.
Tudományos életnek pedig azon emberi éle
lyenek által fénylik Angol-, Franczia» és Né- mcthon tudományos ege.
A ’ magyarok tudományos ege most hnjnal- lik. M ikor Európa latin nyelven tudóskodotf, m i is j ó elől valánk , most pedig m ikor nem
zeti tudományosság diszlik és u r a lk o d ik , mi igen hatul baktatunk. S őt jő sokáig áliánk és néha néha rá k n g rá stte v é n k . Valamig a' latin nyelv tökéletesen ki nem kiiszöböltetik tő l ü n k , nem is lesz belőlünk semmi is. A ’ mit tudunk latinul tudjuk. Száz ifjaink közül ol- vasa e kettő három magyarul irt tö rtén e t köny
v e k e t; szá m tudom ányt, földleírást, törvénye
k e t , természeti tudom ányokat és a’ többi ezen sorba tartozót. A‘ költést kivévén melly tudományban tü n te ttü k ki m agunkat? Es ad
dig mig olly németek vagy latin o k maradunk, nem is fogunk mi k i t ű n n i , nem fogunk , mig c' hez hasonlókat olvasgatunk : ..A‘ pesti ma
g y a r M u z e u m e ’ következendőket közli a* b . . . német njság á lta l." Felezni nem tarta n án k soknak. — H allgassuk meg ifjú tanulóink és kitanulóink és sok kitanultaink tudományos nyelvét és hasonlónak leljük egy ollyan öltö
zethez , mellynek alapja magyar és j ó , de a- gondatlanság minden körültünk és so k neni- k ürültünk la k ó , élő és holt nemzetek öltöze
téből foltokat raka rá . épen mint az álarczo- zathoz, a ’ húshagyó keddi zsibajhoz illik. P
c-dig a’ magyarnak nem szokása az álarczosko- dás
5
szivét nyelvén, lelkét homlokán hordá a régi m agyar és részint hordja a* mostam is. — Nyelvűnk az idegen, különösen a nyu- goti szagot ki nem á l l j a ; legfeljebb g yökerek e t (sz ó g y ö k ö k et) vehetünk a’ tarsnepektül.
H a a ’ kellemmel ömledező hangában (musiká- ban) egészen hamis fogás t é t e t i k , nem sért jobban fület, mint m ikor gondatlanul hányat
nak az idegen szavak n y e lv ü n k b e ’s a’ h e ly e tt:
meg ak a rt s é r t e n i , de fel sem v e t t e m , ez m o n d a ü k : ledálni a k a r t , de én nem subsu- ináltam.
Első dolog te h á t, a" mint. több év o l t a k ü r - t ü l t e t i k , hogy a’ tanulás és ta n ítá s eszközét, a’ n y elv et, önhirodalmába viszszahelyheztcí- s í i k , hogy ő forogjon ajak ró l a j a k r a , száj- rul szájra közöttünk. E sm ere tein k et ezután m agyar nyelvre tegyük á t , teg y ü k á t mások c s in e r e to it, nyelvünk igy mivelődik. A ’ hol ii’ szokott nyelv nem e lé g , kérdezzük meg a’
n y e lvbölcse lke dést, mint segíthetünk a’ dol
gon. Azonban én a z t m o n d h ato m , hogy ha van az esinertem nyelvekben bölcselkedés v a g y , a’ sz okott görög névvel é l v e , philoso- p h ia : ak k o r a ’ magyar annak törvényei sze
rint épült. Y é g e s , határos azon föld, mellyel Árpád magas U ng mezején lelkében végig
pil-____ 7 9 __
Janin, de végetlen mivelhetesii azon nyelv, mellyen beszélt.
A ’ tudományok, m ellyeket nyelvünkön elő kell a d n u n k , k é tf é lé k : term észetiek és ter- inészet-tuliak. A zok valódi tu d o m án y o k , tud
h a t o k ; ezek vélemények, nem esm ert tárg y a k esm ert minémüségének v ita tá s a , nem tudha
tok. Amazok viszont kétfélék, szorosan te r
mészetiek , egyre létező t e s t e k é i ; vagy csak képzettudományok. E ze k viszont kétfé lék, az egyikben kétkedés az e r é n y , a ’ másikban az a’ fő vétek. — H ogy a’ term észetiek a’ va
lódi tu d o m án y o k , a’ józan személyek ’s az i tt Ott találkozó józan nép inegesm eré; a ’ kép- zeltudom ányok is a z o n b a n , m int a ’ bíráló ész dicső sziileményi, teljes m iveltetést érdemel
nek. A ' természetiekhez ta rto z ik (kicsinyen kezdve) az á s v á n y o k , fű v e k , állatok esine- rete, a' dolgok általános tulajdoninak, a’ mun
kálkodó e r ő k n e k , miilyen a’ v illa n y , magne- iismus ( i r á n y ) , v is g á lá s a , mclly tudom ányt a ’ görögök physikának neveznek mi talán ter- m észlan-nak m o n d h a tn é k ; — a ’ számtanitús, mclly minden tá rg y ra alkalm aztatható, a’ mé
rés tudománya (m é rta n ), kicsinyben és o tt is, hol billió mérlföldekkel fo g la la to sk o d ik , t. i.
a ’ csillagvisgáláeban; a ’ földleírás, a ’ mennyire az term észetinek mondatik. A ’ képzet tudo
m ányok száma is jó n a g y ; legked v e lte b b ek :
81
a' történetek, a’ földleírás, a' mennyire az a’
népek, erkölcseit, szokásait irja le, — a’ k öl
tés , az ékesenszólás stb.
l)a talám ezek nem is szép szavak 'í Ab akkor bocsánatot k érek a’ tflrödelem fárosz
t á s é r t, 's ezennel átugroin más tárgyakra.
a z ií j i t á s e l l e n .
А / , e'n kedves barátaim nak is кеііепэ valamit mondanom, azon csigalovagoknak, kik vil- Iámmásznssal teremnének föl előttünk a ’ di
csőség b é r c z é r e , a’ valódi nagyság ormára,
’s k ik után menve — azaz minden száz évben egy lépést baladva — bizonyoson meg nem mohódzva é r n é n k . . . h o v a , hova? — ■— A’
gulyakuthoz a’ faluvégen, ’s ottan megebé
delve j ó k a t ihatnánk a ’ meghűlés félelme nél
kül.
Ki nem iismerné már ezen egy k é t vonásra is az én barátaim at? Könnyű azokat detegál- n i , sokkal könnyebb mint Colombo-nak volt az új világot. Nem is j á r az b a j j a l , veszede
lemmel, hanem csupa commoditásbul áll, mint л kéz-öszszetevés ’s mindennek a ’ jó istentiil várása.
Magok ezek az én embereim tahim kétel
kednek is barátságunk igaz v o ltán , de én an
nak nem vagyok o k a . m ert zoologia-kedve-Telelő 183-1.
83
Azon fölül melly gyönyörködtető sympathia uralkodik ezen k é t állat k ö z ö tt, melly igen közel állanak egym áshoz, midőn t. i. együtt vitetnek eczetes torm ával az asztalra!
De a’ 1 egnagyobf) torku-ápoló sem gyö mémben rettenetes rohanást teszek ezer éve
ken á l t a l , elképzelem : mennyit haladott elő mi nyelvvitézeink nagyoblnkai újítva dűlnek ezen fejlődési folyam ellen , azt meg akarva álítani. Es együgyű b átra k e ők! A" nagy
Unnál csermelynek n é z n i, meggátolhat ónak, sót tahim fölkortyanthatónak mint a’ csikó
bőrös k u la c s o t, nem vitézség c ez ? Csak.
u r a i m ; azon baj van itt, hogy ez nem magyar term és, ’s igy esztendő múlva nem kötelesség végére járni.
Minek tisz títa n i a’ n y e lv e t? kiáltják ők bölcsen , vagy taláin láimúsabban mint böl
c sen? — É s igazok van. Minek tisztíta n ák mi a z t előbb meg m int szá ju n k a t? Azután szennyes faluinkoz hogy illenék a’ csinos tiszta nyelv? A ’ tanító székekrül melly. behatást tenne az idegen fülekre ?
És k inek j u t o t t azon szerencsétlen gondo
lat eszébe, hogy a ’ latin szavakat is kiküszö
bölje ? E g y egész nemzetet megfosztani azon édes viszszaeinlékczéstiil, hogy mi Latium mé
zes nyelv-emlőin is c s ü n g tü n k , Cicero aszta
lán a' szép é tk e k e t l á t t u k , ’s morzsái után kapkodtunk is , — ez , uraim , nagy keg y e t
lenség. Es én liadot izenek mind azoknak, k ik az én barátaimat szóval megsérteni merik.
M e Herele, és a’ ki dubitálni mer szavaim r e a l i t á s á n ! . . . a z . . . a z . . . nyissa föl füleit, és hallani fogja. Én magam ugyan nyomorék vagyok bajtársaim k ö z ö tt, ki csak egy re n des latin-franczia-német-angol-görög keverék
fa la tot sem tudok ö szsz efarag n i, h a n e m , ho
nosaim szokásának e lle n é r e , a ’ m ások
érdé-s.>
moit. egészen megösmerem. Melly bajnokilag kiité fül ugyan is kardját, egyik b a r á to m , mi
dón az év-sv.6 ellen vagy k é t hétig fáradhatat
lanul k ü z d ö t t ; — ’s az indsellér védője melly i/./.adásokon m ent keresztül! U ra im , én eze
ket ’s a’ hozzá hasonlókat mind megösmerem.
Szavaimat pedig azon legalázatosabb k é réssel végzem b e , h o g y ---ne terheltesse
nek a/, urak visgálóra venni ’s pártolni az igaz iigyet. M ert Injában , sok lúd disznót győz ; az egész világ ellenünk kel f ü l , ’s ha a’ bá
torság legnagyobb tüzében vitára nem kelünk a’ gonosz ellen ’s az elvetemedés hydráját.
gyökerestül ki nem r o n tju k , k é t év múlva még egy becsületes latin-cZifra mondást sem hallhatunk. A ’ mitül őrizzen meg Zeusz, ba
rátjával J u p i t e r r e l ! — Mondám.
É k es-b eszéd ,
a z ó s á g m e l l e t t .
Telelő 1831.
H a az ember barátai mellett fölszólt, s z ü k séges hogy a ’ nembarátait is támadja meg.
Kn ezt kelletlenül tesze m , m ert czivódásba nem akarok e r e sz k e d n i, hanem midőn az em bert a ’ kötelesség pályája i n t i , a k k o r egy pillanatig sem szabad haboznia.
T e h á t nembarátaim ellen ezennel ivet fe
szítek , a’ mit azért mondok m e g , hogy kiki annak idejében niegaczélozza m e llé t, fölve
gye védő p a i z s á t ’s igy, a ’ mennyire lehet, me- nekedjék a* nyil-záportul. M ert ha nyilam annyi te r e m , a’ mennyit a k a r o k , "s ha min- denik ag y ver, a’ mint ak a ro m , a k k o r jaj-abb ellenségeimnek, mint hajdanta volt Jernsalem v á r o s á n a k !
Mit a k a r itt ezen újítók s e r e g e , melly sáska-záporkint borítja el a’ m agyar nyelv m e z e jé t, minden zöldségtől, minden világiul m egfosztandja, helyébe pedig roszul hangzó zavarékot ra k ? Mikor lesz már vége p usztítá
s .ín a k , m ikor takarodik el o d a , a ’ honnét
hogy senki se t u d j a , m it beszél a’ másik, hogy igy utálattal forduljanak el egymástnl ’s megvetéssel nézzenek azon m u n k á ra , mellyet az őrjöngésig vitte k !
S egítsünk mi is az újításban, hanem ne ott a’ hol s z ü k sé g e s, o tt vérig harczoljunk az ó m e lle tt; — o tt pedig a’ hol s z ü k sé g te le n .fű z
zel vassal tere m tsü n k új szavakat. M iért ál- lanának tovább, is m e g : h á z o s s á g , kezes, k ö v e t , elö lü lő , v ir á g , k ö l t ő , szónok ’s t. b.
hanem legyen h e ly e ttü k : há/.nokság, keznök, k ö v e té s z , e ln ö k , v i r á t y , k ö lté s z , szólász ’s t. b . ; --- és mire valók a’ : f ő , szem, o r r , s z á j, f o g , n y a k , m e ll, h a s , l á b , ríj, v é r , c s o n t , ’s t. b. hanem álljon h e ly e tte k : f e , s z i r , e r r , s z ú ty , f é r , n y o m , m ó , bér, linty, viíj, nér, öcs, és illy e n e k ; és ezeket is őrizkedjünk m e g á lla p íta n i, hanem mihelyt g yökeret kezdtek v e r n i, azonnal neki men
j ü n k , kigyomláljuk ő k e t , és új szómagvakat vessünk el.
A z t vetették nekünk szemeikre, hogy sémi ízlésünk nincs nz új d o lg o k h o z , hogy a’ vál
tozat-kedvelésnek sémi szikrája nincs ben
n ü n k , hogy valamint az öltözetünk áj idomí- tásávnl nem gyönyörködtetjük izlési erőnket, úgy minden iránt tompa kcbliick volnánk, mint meg annyi f a tu s k ó k , — d e , b a r á ta im , te gyünk ki ez. egyszer m ag u n k ért, ’s mutassuk
89
inog, hogy Prom étheusz mi nálunk kezdé fá k lyájával az elme g y ú jto g a tá s t; újítsunk osto
bául , zavarjunk re m e k elv e, ’s bölcsen inara- dándunk helyünkben.
A rr a pedig v ig y á z z a to k , hogy terv ü n k e t nembarátaink meg ne sejdítsek ! M e r t ak k o r ellene dolgozhatnának , erősen ragaszkodva a’
volt és való j ó h o z , ’s ügyesen faragva a ’ j ö vendőnek. E k k o r mi za v a rt nem indíthatnánk, a ’ nyelv tiszta, értelmes, szép lenne, ’s egyre c s in o s b u lh a ln a , g y a r a p o d h a tn é k , bővülhetne,
— mi pedig hasztalan erőlködésünkért gún
nyal fizettetnénk ki. B a rá ta im , ezt nekünk nem szabad engedni , nem ! . . . nii az idegen s za v ak at egyáll ólában ki ne hagyjuk küszö
bölni ’s annál k e v e seb b é, minél irtózatosab
ban hnngznnalc! Xe rcstcljétek iára d ság to k at, ha niiiiilun ti?, te rv , i r á n y z a t, m űszer, elem
’s társa i-ért tiz (iz ív ellenértckezést kellene is irnw Munka elő tt csak a’ g yává k borzad
nak m eg; m inket Ila d u r ellentársa, a’ rendza
varó Ármány, hatalmasan fog segíteni.