Őszutó 1834.
F , .
-valaki kérde/.e nem re g ib e n : mint ne- re k e d te m nagygyá ? Engem a’ kérdés való
ban meglepett, mert. ha megméretem is maga
mat, nagy nem v a g y o k , egy ölet nem ülök f ö l , ’s P esten nem ritk a leán y t találni , a ’ k i majd nem nagyobb nálam. T alám hát ö más értelemben vette a ’ nagygyá s z ó t? A ’ sú ly t vagy nehézséget érth e tte tahim a la tta ? . D e ha úgy tön is, igen rósz szemmértéke le
h e t , m ert bár a ’ duna vizénél jóval nehe
zebb v a g y o k , azért mázsákat nem nyomok.
H a a ’ tudósi büszkeségre hajlandóságom vol
n a , ak k o r könnyen tudnék magyarázgatni.
A k k o r a ’ dolgot illyen módon fejteném meg.
Azon jó em ber, vagy inkább jó it r , testi nagyságot nem é r th e tv é n , lelki nagyságot gondolt. M ost már te h á t azon kérdés áll.
m int lettem én lélekben olly nagygyá. E k k o r elgondolkoznám minden lelki nagyságok
ra , és a ’ mellyekkel legkevesebbé b i r o k , azokat leginkább magamra fognám ,
pöfesz-11 mindig, egyebekriil szólandok; m ert az őszinte szavat is kimondaná el magárul ? Az íróknak teh át azon nyavalájok v a n , hogy az ellen
kező oldalrul m utatjá k magokat. Ehbiil ugyan némelly meszsze magyarázó azt k ö vetkez tet
hetné . hogy íróinknak az irói oldala kopasz.
cs ők mégis azon erőlködnek, hogy a* világ h ajasna k, ben ő k n e k , virágosnak sőt még táb
lán gyümölcsösnek is ne'z/.e azt. A lítását ta- lám támogatni is a k a r n á , azt m ondva, hogy igazm ondásán^ a ’ piaczon is meggyőződhetni, m e rt keressen b árki írói gyüm ölcsöket, rój- s z a t, éretlent szehet ugyan néhány köbölnyit fiszve. de jóba ugyancsak ritk án haraphat.
H a n e m , mentsem I s t e n , hogy vele egy véle
ményen le g y e k , — azt nem teszem , csallm- tatlan nem vagyok, ’s utóbb Zschocke engem is önfegyveremmel foghatna m e g , ha t. i.
erőlködésem ’s fáradhatatlan fáradozásom va
laha az iroi rangra emelhetnének. M ert ek
k o r csakugyan nem szeretném magamrul inonr dalni, hogy az egyik oldalam kopasz; — ki
v ált ha már öreg volnék ’s aszszonytetsz-vá- gyom m iatt paró k át is kellene hordanom*
E n csak azt álítom : író in k szeretik ma
g o k a t ellenkező oldali ul mutatni. Ennek ugyan viszont kettős értelme leh etn e , mert valaki a z t érth e ti a la tta : író in k az ellenkezés olda
lárul szeretik m agokat mutatni. liánom én itt magamat viszont k im entem , m ert a’ legjobb egye té rtést hiszem Íróinknál s hitemet rendül-O • hetetlennek mondom, mi.it a ’ bakony ormának fellege, inelly nem minden szellőcske szavára indul tovább. Ellenkezés ugyan a’ legjobb b a r á t o k , sőt még a ’ férj és feleség k özött is
13
solygásával édesgesse magához az olvasókat?
De mind ezek ollyanok, a' m elly e k e t m eg
—- ellenkező oldal. Napóleon is mindent a k a rt, mindent v e s z t e t t , — ellenkező oldal. B ará
t o t keres az em ber, ellenséget kap, — ellen
kező o ld a l; magát a’ inegdögönyöztethetésnek kiteve ved v a l a k i t , ’s beadatik hogy megtá
madó v o l t , — ellenkező o ld a l; vet az ember hogy vetése k e l j e n , ’» a’ szél elhordja, a' holló kieszi a ’ m a g o t , — ellenkező old al, ’s t. b.
Vannak ollyan szerencse-üldözőt:ei, kik
nél minden mindig az ellenkező oldalon tö rté n i k , kik mikor böjtöt szabnak magok elébe, majd a ’ fölpattanásig laknak étellel itallal, mi
k o r korán ak a rn ak feküdni, nem jő álom sze
m e i k r e , mikor jó k o r akarnak k e ln i, elalusz
n a k ; kikhez minden leány hozzá m e n n e , de ha megkérik ő k e t , mindnyája kosarat ad ne
k ik ; k ik az okos tanács és rendelkezés ellen vérig ru g d a ló d z n a k , mikor pedig fejők lágya jobb renden áll, az alkalom k o p asz ; kik vité
zek a “ hol veszély n in c s , nyulszivüek a ’ k e nyértől ésben , bölcsen tudnak s z ó la n i, a ’ hol hallgatni kellene, hallgatnak, a ’ hol szóbul ér
tenénk ; kik m ezételenségöket a k a rjá k fedni
’s szemöket k ö tte tik be , k ik szem öket a k a r
ván b c k ü tte tn i, kopaszságokat árulják el.
Szép mikor p. o. valaki vagy valakik nagynak mondhatják magokat, hanem ha az egérnek jut
eszébe magát oroszlánnak kiáltozni, az m ár bo- szontó. Francziábul beszélni, mikor magya
15
rul sem t u d u n k . . . H ogy a ’ csárdát falunak la ssú k , ’s egyet t í z n e k , igen rósz szemmel kell bírnunk. E»y forint pedig kilenczczel kevesebb tiznél. At) ám fi'ai szóval soha, ezeren sem szántunk meg egy holdföldet, ke't ökör
’s a" tisza-maros-temesi mocsárok czedrusait éne k elik ; kik hősökriíl ak a rn ak s/.dlani kon
dás-lélekkel , ’s kik a’ bajnoki szikrá kat min
dennapos egyvelegekre vesztegetik. Ezeknek, és számos társaik dicséretére kőitek legyen szavaim.
17
A ’ „ v a n “ ig e .
Őszutó 1831.
J ö j ö n , tanuljon az ur tűlem valamit.
„ H á t engem tudatlannak néz az u r? En tudós v a g y o k , következésképen tovább nem tanu lo k .44
Ne menjen , tudós u r a m , a’ szokott csa
páson , m ert az a’ tudatlanságra vezet. Ne vélje h o g y , ha az embert tudósnak k ereszte
l e d , többé tanulni valója ne legyen.
„B eh alkalmatlan fecsegő az u r ; azt én a’
kegyed bölcs javalása nélkül is tudom, és kö vetem ; hanem az urtul nem tudom mit tanul
hatnék !44
H olló! ez bántá Önt! Édes u r , ne gon
dolja , hogy én magamat tudósabbnak vélném ö nnél, — őrizzen a ’ s z a rk a ; — hanem csak valami különös ö tle te k voltak a ’ fejemben, azokat akaróm közleni.
„A z már m á s , drága, kedves u r ; köszö
nöm a1 hozzám való j ó s á g o t , és azt yiszsza*
szolgálni kötelességemnek tartom. Oh ha juost én Londonban le h e tn é k !44
L
Én pedig ha most Jaltában vollmtnék, igen könnyen Jerusaleinben le h e tn é k , m ert egy arab kereskedő jő országutat csináltatott ezen k é t város között.
„ U g y a n , u r a m , ő szed e vámot ezen or
szágúton ?“
Nem t u d o m , hogy egyeztek meg az alki- rályval. — Hanem, uram, lehetséges e, hogy az ember Londonban is le g y e n , Jaffában is*
„ T a h im az ur mindenütt szeretne lenni V P edig a r ra hiában köszörüli áT* f o g á t, mert mindenütt csak a’ levegő lehet.“
Pedig én tudnék Londonban és Jaffában is len n i, p. o. k é t h é t múlva LoVidönban tudnék le n n i, azután k é t hónapra pedig Jaffában.
„ I g e n , egymás u tá n , hanem ugyan azon időben ?“
U ram a ’ „lesz és lennifí jövendő időt j e lent , az pedig végetlenül hoszszú ’s az okos
ság dolga belőle válogatni.
„K egyednek igazsága v a n , hanem én sem hazudok á m , hogy nem Unióm mint kevered
tünk igy üszve?“
Kibontom én az urat. Az egész hiba nem bennünk v a n , hanem a’ nyelvünkben. H a igy szolt volna kegyed : Lehetetlen Londonban is Jaffában is váln i, a k k o r megdönthetlenül ál
l o tt volna á litá s a , mert a’ jelen pillanatárul
lett volna a ’ s z ó , mellyben a ’ véges ember k é t különböző helyen nem volfiat.
„ Nem le/tel" ak a rá kegyed mondani.
S ő t nem akarám úgy mondani, m ert lehet a ’ jö v e n d ő b e n , csak a’ jelenben nem volhat.
Ezen kifejezéssel viszont öszvebongyolődnánk.
„ U ra m , e'n önt nem e'rtem; maradjon el ú jíto tt, e rő ltetett k ifeje zéseiv el."
D e kérem kegyedet, legyen egy kis figye
lem m el; éppen erre akarám beszélgetésünk k ezdetekor is megkérni,
„ í g é r i az u r , hogy értelmes l e s z ?44 í g é r e m ; a' gyerm eknek is meg kell engem é r t e n i , annál inkább illyen tudós értelmes u r n á k , mint kegyed.
Jól v a n , kész vagyok hallani.“
Mondja meg nekem a ’ k ü lö n b ség et, a ’ va
gyok és leszek között.
„ U r a in , no kérdezzen ollyasm it, a’ min a’
g y e r m e k is n o v etn o !Sí
„ H a a ’ leszek jövendő, ak k o r a ’ legyek »ü, nem de
' „ Ú g y v a g y o n ,“
„Ks eredetenél fo g v a , mind jövendő a ‘ ml a ’ /e í^ c/i-lü l k é p z e l i k?'*4
.,i\incs különben, 14
\<i
A ' „ lennek11 és „levék" is jüvcndő ?
K é ts é g -k iv ü l, m ert ellenükbe téve áll a ’ ,,volnék“ és „va lei.“ •
I l a a’ lennék és tevek jövendő (vagy in
kább az fcjltételes j ö v e n d ő , ez jövendőben m últ) ak k o r a ’ lehelnek és lehetek is jövondő lesz ? Nem de ?
„ T e rm észe tesen .44
É s ha az ember a ’ jelenben föltételesen volnék-ot m o n d , féligtnultan pedig vulek-ot, nem vullicUek és volhalnék-nak kell c a' hat-ó igében állani ?
„Minden bizonyai.44
E s ezek szerént nem igy kellene e hajto
g a tn i: v o lt, volliul o l t, nem pedig leh etett;
volt legyen, volttal o tt legyen, nem pedig lelte*
t e l t legyen, volt voln a, vol/iatott volna; volt va la } volhutott vala,
„ A z v a l ó ; igy kellene hajtogatni.4*
I l a a’ jövendőben /tüzc/i-tiil lenni jő , a’
jelenben nem kellene o a’ tv/g-yo^-tul voljak- nak jő n i?
„ I g e n , ollyas valaminek kellene j ő n i; ha
nem azt nem látom ált miért éppen «<>//лА-пак U ra m , az egész dolog t r é f a ; csak rá bi- csa k lo tt a ’ n y e lv e m , mint eldődeinké bicsa- k o lg a to ló d o tt, mikor a’ van ige holdföldét szántották,
21
„K é re m ont. én majdnem rendszerességet látok a’ voljak-nál.“
H a h a ! az szép ; örvendelt rajta. M ár egy emberem van! Do legyen h á t kegyed továbbá térítőm .
„S zinte sajnáiom, hogy kegyed te tte előbb az indítványt; itten még dicsőség is aratható.
U r a m , sz okott c valamit adni a’ T á rsa lk o dóba ?“
Nem é n , nem vagyok iró.
„ É n már irtani n é in e lly e t, ’s tahim egy- né! több bölcsnek is adtam diót a’ foga alá. — majd én ezen dolgot egész ékesszólással vé
dendőm a’ hírlapokban.44
Nem vázolná le előttem, kedves ur, a ’ köz
lendőket.
„ I g e n s z ív e se n , uram ; mi írók igen szí
ves emberek v a g y u n k ; a’ hol csak lehet a’
legnagyobb készséggel szolgálunk polgártár
sainknak. L á t j a , én egész bölcseséggel és ékesszólással azt védendőm, hogy a’ lenni igének az l betű a’ gyöke ’s ettiil az idők igy képződtek Ini {le n i, lenni, ölni, voln i) la, le ( ala, val/t, le-e, leve), Ina, Inc, ( ol/ia, volna;
lenne) , U Colt, v o l t ; l e t t ) l-jen, l-jon (le je n , legyen, oljon, vá ljo n ).
Nonó , u r a m , el ne csábítson; m ert már félni kezdek, hogy bölcsesége ’s ékes-szólása
veszedelmes. Szeretném lá tn i, mit mondanak ehez a ’ magyarok.
„Legalább válat vonítanak és bajuszt pö
d ö rn e k , — a’ lenni igét pedig lenni igenek h agyják lenni.44
H á t az u r sem rem ényű munkája sikerét?
„ A z nálunk a’ legnagyobb gyöngeség volna.
Szólok, uram, hogy magam előtt némának ne te sse m , ’s okoskodom , 4hogy együgyüskö- désre ne maradjon időm.
U r a m , én nálam nem dolgozik sikertele
nül , nálam jő földbe hullott a’ m a g v a , ’s né
hány szemnek még helye is volna földemben.
A z ért tessék m o n d á m , mint képzi a ’ van és lesz-t az e -l gyöktül.
„ U ram , i tt nem azt k e lle tt volna kérdez
n i , m int képzem é n , h an e m : m int k épz ették e ld ő d e in k ; — m ert azt csak az ő mindenha
tóságok tud ta képezni."
H át k egyed mint k ép zette volna ?
„ É n a’ jövendő időt rendesen , Ind-re kép- zendém, a ’ jelenben a z / - t meghagytam volna.44 H á t nem látja az u r , hogy teljes igazsága van? H i s z , leend az igazi jövendő!
„ I g a z b iz o n y , h á t hogy csúszott helyébe a’ letz ?í4
Bizonyosan a’ nagy gond m ia tt, mellyel nyelvünket néhány századon által «polák.
23
H is z e n a’ lesz tulajdon i g e , niellyneb sémi köze a’ leend vagy lenni f o g -gal.
„ V a ló b a n , bisz a/, imádtuk latinoknál is egeszen más az erő meg a' fio.u
Ez a’ bőlcseség c so m ó ja ; ezen öszvebason- Iitás többet nyoninnd a’ mieinknél m int Ön nem cseke'Iy bölcsesege a’ bájoló ékes-szd- Jása.
Halhatatlanság.
Őszutó 183).
F ö l p é c z e n , Győr vármegyében a’ muszáj, azaz a’ kéntelenség m e g h a lt, és — gondold meg csak édes olvasóm — örök emlékül sírkő emeltetek neki. Hanem meg isére demlette. Nem fáradott ugyan a’ literatura mezején, drám ákat nem i r t , románokban nem f e s te tt, sőt még elbeszélni sem t u d o t t , a’
nemzeti játék sz ín t nem igazgatá, a’ tudós ak a démia tagja nem v o lt, szovatolni nem taní
to tt, ingyen csemegét nem kére, a’ hangához nem é r t e t t , a’ tö rö k ö k k el nem k ü z d ö tt, — hanem adót sem fizete, a’ versenyfutásban fá- rodhatatlan v o l t ; drám ákat tön és játszók, szerelembe és küzdésbe v é g z ő d ő k e t; román
ja i t soknősséggel b é ly e g e z te , mozdulni a ’ fe rtegekkel versenyt tu d o tt, tá rsa it fogaival ig a z g a tá , a’ bikákkal vitézül h a r c z o l t , és a’
t ö b b i , — ha t. i. eléggé nagy valn. És ezen nem-tettéi nem elegendők e a ’ halhatatlan
ság j n s á r a !?
H a lha ta tla nság! Melly örök liáborgatója ez az emberi nemnek ! Pedig ki ösmeri őtet.
H a mégis pénz volna , hogy az erszénybe el
lehetne te n n i , ’s ra jta dolgot embert vásár
tergályosság nevezetes személyei maradtak.
H o g y fényük egy kévéssé k o p o t t , sémit sem
mint Íróinknál, ’s a’ horvadhatatlanság koszo
rú ja fűzve van. Ki kell k i á l t a n i , hogy mi örök hír gyermekei v a g y u n k , — e's a ’ világ nem fogja agyon visgálni magát a ’ dolog ügye
ben , hanem elh ien d i, m ert e’ részben jó k o ra zacskója van , mellyet csak a k k o r töltend vá
lo gatott gyüm ölcsvei, mikor már kevés lesz a 1 hely benne. Ú g y e, nálunk széles a’ hal
hatatlanság pályája? — Kevés van a ’ zacs
kóban. —
Néhol, igaz, a’ legjobb k e r é k 'is megakad, mint P . .p I . . . nál l á t t u k , ki a’ birói ser
penyőn igen magasra bille n t, úgy hogy majd nem l á b a t l a n n á l ö n , ’s csak itt o tt hallák pacsirtai zengését a’ magasrul ’s még ritkább i tt ott-an figyeltek r e á , — ’s mint L anderer tapasztalá m agyar könyveinek borsos kiadá
sánál. Néhol pedig a ’ darabos k erék is megy a ’ göröngyös u t ó n , mellyért sokan fejeket vakarják, kik p. o. a ’ jelenkor új szavai meg
emésztésére nem birnak jó gyom orral, ’s igazi m agyarosan ü rítik ki bajuszkinzás k özött bo- szújokat.
A ’ mi őseink a’ halhatatlanság dolgában ig e n gyámoltalanok v o lta k ; éppen nem tu d ták m int kell az örök h ír tálábul enni. T a r to tta k volna csak ollyan vendégségeket mint a ’ római c s á s z á r o k , é p ítettek volna p ira m is o k a t és obeliskokat m int a ’ fáraók, v ették volna meg
27 a’ parasztlegényhez hasonlítva, k i a’ hajába ka- paszkodottnak kezét ránczigálta.
hadhoz пеш é r t ü n k , — m ert daliásabb tiszt- válosztások történnek e a’ világon mint mi ná
lunk ? Győrt nem a ’ mieink vették e viszsza
’s óvták meg a’ mai napig ? Nem vertük e pelyvává a’ francziákat T herezia a la tt? H á t lm még M átyásra viszsza m e g y ü n k ! A k k o r még Becs a la tt is magyar h adakat hallunk zúgni. E g y kis szeny ugyan a ’ M ohács, ha
nem ki tehet n í l a ; egész T ró ja Achillest is le
rá n to tta volna lábárul. A ’ Sajóval sem di
csekszünk , hanem a’ manó is hozta az okat a ’ ta tá r o k a t reánk egészen h ív atlan u l, m ikor mi más harczokat gyakorlánk szép réteken, hives erdők árnyán.
D e a’ halhatatlanság bizonyos ú tja az, mel
lyel most mondandok ’s a’ mellyen mi minden egyéb népek fölött ballagunk. Ennek neve lassúság. — Minden fának kora gyümölcse férges szokott lenni, mi ugyan csak késő gyü
mölcsöket t e n n ü n k , tehát azok az örök hir almái. Minek is sietnénk a’ pereldüntéssel, u tc s in á lá s s a l, vizeink szabályozásával, g y á r
alkotással, a ’ m unkák gyors megítélésével ’s tb. mikor azok kora gyümölcsök volhatnának, és férgesek. A ’ ta tá r o k és mongolok mind ezekkel nem siettek ’s rendületlenül léteznek ma i s , inig a’ k ora virágú llóina ’s Athéné
lediilt.
Kisfaludy K árolynak emléket akarnak
álí-20 kenyér után izzadottnak h alhatatlanság-os/ !c«
pót em e ln e k !
jó l ta rtju k ’s százados éltük után szerelem- em lékül s irk ö v e t, szé p et, csinosát, Ferenczi- tül remekeltet álitanánk számokra, kinek tűn
nék ez szemébe ? Hanem ha p. o. életükben jó l m e g k o p la lta tju k , holtok után pedig mauzó
leumot alkotunk n e k i k , — ez m ár szembe
t ű n ő , n evezetes, h ire s , felejthetetlen.
31
A’ k-ák ellen .
Ösy.ntó 1834.
^ T ö b b e n és többször szóltak már a’ nyelv dol
g á b a ; m iért no tehetnék cn is még néhány
szor em lítést benne? Divatba j ö t t úgy is , a’
nyelvről szólani, vagy értü n k h o z z á , vagy nem.
S okan kifáradtak már nyelvünk dicséreté
ben ’s a1 hallgatást csak az ért folytatják böl
csen , mivel mohón beszélve igen elfuladtak
’s nehezen jö h etn ek lélekzethez. H anem , isten segedelmével, tovább beszélendhetés reményé
ben nyugosznak.
Engem gáncsoskodó természetem nem ereszt velők egy pályán. S ü k et ugyan nem vagyok a ’ nyelvbeli széphangzásnál, valamint vak sem a’ költői, erkölcsi ’s akárm elly más szép, szó
val rajzolt k é p e k n é l, hanem az a’ szerencsét
lenségem van, hogy a ’ rósz hangzást is észre- veszem, és a’ szép képek h ijá n y a , a’ kifeje
zésbeli nyersség és durvaság szemeimbe és füleimbe tűnnek. Innét nkárinint törekedem csupa szépet l á t n i , ’s csupa édeset hallani,
még is egyre látok nemszépet, és hallok nem- édeset is.
A* mi eldődeink igen szerelmesek le h e lte k a ’ h betűbe és k hangba. Nem a z é rt tahim hogy a’ kár és kard, mini az ő mindennapi d o lg a ik , k-ával kez d ő d n ek , hanem hihetőleg magok sem tudták miért. N o , de hiszem ma sem megy igen sokkal különben a’ világon, ma is elég történik ok n é lk ü l; a ’ mi mellett némelly rá fogott bölcs oktalanságot adna okul.
„ E s még is tudsz gáncsoskodni ?“ . — igy hallom hevesen fölkiáltani egyik nyelvdics.é- i ő t , — „ le h e t e az ostobaságot jobban kife
j e z n i, mint oktalansággal? Nem látod ebben is nyelvűnk elsőségét minden nyelvek fölött ?“
Igazad van b a r á to m , — a’ kik oktalan
ságnak adlak helyet fejőkben , azok az o s to baságnak remekeik. — D e nem hallod e te is, milly szépen pattog a ’ k-á feleletemben?
„ D e , hiszen Z-á nélkül csak nem lehetünk e l? 4í
Igazi m agyar v a g y , baráto m ; a’ csupa k-ázásrul a ’ k-á egész elmellőzésére ugrói.
E n n e m úgy te n n é k ; én igen kicsinyvei beérem e g y s z e r r e , én a ’ sok k -á t először csak k o r
látoznám.
„ K o r lá to z n i? ? — Nem nekünk való a ’ k o r lá to z á s !!“
Uraim, én csak n’ k-á hangiul szólok.
En-33 kiknek, mint másoknak kegyelmébíil élőknek, dolgaik nem folynak legjobban.44 jó tanácsot szives örömest meghallgatjuk.44
a
U r a im , az nekem nem elég. Csak meg
hallgatni szokásunk ugyan a’ jó tan ác so t, ha
nem én jobb s z e re tn é m , ha követést igéitek volna.
,.Isten n e k i , talám h á t követjük i s !“
Szegény b i z t a t á s ; hanem bizonyosság fejé
ben ki is v etett még nálunk * én is előszórom magomat. U ra im , é n , m egegyezésiekkel, a’
nak és nek végezetet kicsapnám.
„A z isten sze relineért, a ’ leghívebb szol
g á t k ic s a p n i!“
Nem kell megijedni a’ kifejezésen. H irte- lenkedtem. L á tjá k az urak, a ’ mik és nek leg
hívebb szolga volt n y elvünkben, ’s seegényt igen és igeii m e g e r ő lte ttü k , csekély bérét ezerszer m egszolgáltattuk v e le , most már az illendőség és igasság hozza magával, hogy nyugpénzt adjunk neki ’s a’ további szolgálat alul fölszabadítsuk.
„ I g a z , so k at k o p ta ttu k a’ l á b á t , nyugal
m at érdemelne. H a n e m , tervelő u r a m , mit csinálunk, ha k -á betűnk nem m a r a d ; oliyan hatalmas betű az, mint maga a ’ káromkodás
T öbb k-ánk marad m é g , mint sem kelle
n e , például az illy ra g asz té k o k b a n : házak, h á z u n k , h á z a t o k , h á z u k , h á z a in k , házaitok, h á z a ik ; v á r o k , v á r u n k , v á r to k , v á r é k , vá- r á n k , v á r á t o k , v á r tu n k , várta to k ’s t. b.
„Millióm ropogósát, hiszen csupa k-ával
fordulunk fül. Jav a lljo n , u r a m , javalljon, én a k á r minden k-á t kicsapjak.44
Az nem a/, u rtu l f ü g g ; kérem - tessék csendesen lenni; az ur csak most kezd elő
szűr n é z n i, tehát csak keveset szolhat.
..De kérem szeretettel az urat, ne hagyjon kínlódni, mondja m eg , mit csináljunk ezen ré g e tle n k -á val.‘;
Hja, sokszor csávában van a’ róka, akarna szabadulni, de nem lá t módot rá. A z t véli ö n , én valék e ls ő , ki a’ sok k-á előtt visz- szaboraadtam ? A k k o r igen c sa ló d ik ; azt min
den tiszta füliinek kelle érezni, hanem gyógy
szert nem tuda ellene m á s t, mint őrizkedni tűle, a’ mennyire l e h e t e t t ; h’ mi annyit t e s z : nem rakni tüzet, vagy csak igen kicsint, vagy mindenkori félelmes őrzés a l a t t , hogy a’ ház
föl ne gyűljön.
„ H á t az u r ta lá lt valami okos módot föl ? k é r e m , közülje v e le m , első le s z n e k , a ’ ki követi.54
Ne Ígérjen sokat a z ú r ; ígéretben csaltunk cs csalódtunk eleget m á r ; megbánhatná. H a nem , mivel jó szándékát l á t o m , a \ dologhoz fogok ’s ismételem, hogy a’ n a k, nek ragasz- t é k o t egy általában kitörölném neveink és igéink végériil, és helyébe egy szebben hang
zó ’s az értelemnek sehol nem ártó végzetet 35
tennék. T alá lja hegyed, mellyiket szántani helyébe ?
„N em a’ nul v é g e z e te t?“
N e m , mert kevés különbség lenne p. u. a’
/.áznál és háznál között.
„ T a lá m hát az a vagy abb ragas/.tékot?“
M á r mindenik más urnái van szolgálatban, mint a’: háza, agya, vigabb, roszabb, bizonyítják.
„ A ’ nap-ot sem ?“
Az volna még s z é p , ha a’ nap-o t , melly- nek különben is ollyan kedvetlenül k é t kife
jezése van , még ragasztéknak is h a s z n á ln é k ! . . D e a ’ : nan csak nincs hasonló h ibákban?“
Gondolja kegyed? tessék hát иял-osan be
szélni «fl«/i-oság helyett.
„ A z emberek akaratjánan alája vannan vetve az á lla to k , növények, ásványok; ő pa
rancsol ’s a' folyamok megállanan, ő int ’s a’
villámok megszédülném ő akar ’s az éjszakák fénybe borulnan.“ —
Az v a l ó , nem hangzik legroszabban , ’s két-értelm üséget sem szül. De használja még csak kegyed neveknél a ’ nan és ne/t ragasz- tékot.
Az embernen két szem adaték és egy nyelv, hogy sokat l á s s o n , keveset beszéljen. Az ember fijánan élete bajokkal t e l j e s , a ’ halál pillanata a’ hanga megszűnése, mellyet kinen- kinen füleibe az öszvehangzó természet já
t-zott . A ' bajok folyam ánan átn ézésé, a ’ böl- cseségre vezető ut.“
Л áltoztassa el m ég kegyed a’ fülebb em lí
te tt k-ás m o n d á st, a’ nakokat kihagyva ь nan-nal fülcserélve.
„A * m agyarok faluiban találtatnan paloták, házak és k u n y h ó k ; a’ paloták lak osai k ev é- lyek , a’ házok birtokosai s z e g é n y e k , de ne
m esek , a’ kunyhóknan tulajdonosaik nincse- n e n , hanem vannan b é r lő ik , k ik n e n , mint m ások kegyelinébíil é lő k n e n , dolgaik nem folynan legjobban.44
B i z , uram itt is elé g m ég a’ k - á ; — ha
nem ez is csak tréfa v o l t , és köztünk ma
radjon.
37
Tudni-vágyás.
Ós/.uUj 1831.
H a mindenki arrul szótana ’s ahoz fogna, a’
m ihez ért, igen jó l folynának a’ dolgok földte- kénken. D e m inthogy az ellenkező történik, a’
dolgok jó l fo ly á sa is nem folyam nevet érde
m el, hanem apró cserm elynek raondathatik.
H o g y v a l a m i h e z é r t s ü n k , n e m e l é g a z i s k o l a m e l l e t t e l j á r n i , h o g y é r t e t t d o l g o k h o z l á s s u n k , l e l k i e r ő s z ü k s é g e s , — e z e n d o l g o k k a l p e d i g m i n a g y r é s z i n t m o s t o h a t e s t v é r e k v a g y u n k , v a g y i n k á b b i d e g e n e k t ü l ö k , m i n t v í z a z o l a j t ú l .
E gyes em berek m ég e lé g okosan forgolód
hatnak a’ nekik k itű zött pont k ö r ü l, de az egészben üszvehangzás s z ü k s é g e s , m ellyet csak nagy elm e tud előhozni. A ’ gép ely ré
sz e i m egteszik sz o lg á la tu k a t, de okos v ég
irányt csak az alkotó adhat nekik.
T öbbé kevesebbé mi mindnyájan g ép ely - részek vagyunk, ’s az egész mindense'get csak ezen oldalárul látszunk ism erni. B ujdosó csil
lagaink ugyanazon utat te sz ik egyre a’ nap
39
Az elmének szabad szárnyai vannak ugyan, az erkölcsi világban tulajdon virágok nyílnak, de az ember mindazáltal igen szűk határo k képzelet-szülemény. Ks erkölcsiségünk is igen
Az elmének szabad szárnyai vannak ugyan, az erkölcsi világban tulajdon virágok nyílnak, de az ember mindazáltal igen szűk határo k képzelet-szülemény. Ks erkölcsiségünk is igen