H A D T Ö R T É N E L M I I R O D A L O M
József főherceg tábornagy: A világháború, amilyennek én láttam,
III. kötet. Olasz h á b o r ú . Doberdo. 8°, 822 1., 30 melléklettel. A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a k i a d á s a . B u d a p e s t , 1928. Á r a : 64 pengő.Ez a k ö t e t az olasz h a r c t é r eseményeit t a r t a l m a z z a , 1916 f e b r u á r 10-tól 1916 n o v e m b e r 30-ig s f ő k é p e n az 5., 6., 7„ 8. és 9.
Isonzo-c-saták leírásával foglalkozik. H a d t ö r t é n e l m i t a r t a l m á n a k igen r ö v i d k i v o n a t a a k ö v e t k e z ő :
Az 5. Isonzo-csata (1916. máicus 13—15.).
A h a d s e r e g f ő p a r a n c s n o k s á g , h o g y a tervezett tiroli t á m a - dáshoz a szükséges erőket összehozhassa, j e l e n t é k e n y erőket v o n t el az 5. hadseregtől is, a m e l y n e k létszáma f e b r u á r vége felé k b . 100.000 f ő r e és 484 lövegre csökkent. E n n e k az á l l o m á n y n a k is jórésze n é p f e l k e l ő a l a k u l a t o k b ó l k e r ü l t ki s igy Boroevic h a d - serege minőségben is g y e n g ü l t .
Vele szemben m á r c i u s elején az olasz 2. h a d s e r e g n e k 17 d a n - d á r a és az olasz 5. h a d s e r e g n e k 20 d a n d á r a állott; összesen k b . 235 zászlóalj. József f ő h e r c e g c s o p o r t j á n a k mindössze 38 zászló- a l j a m a r a d t ; tüzérsége n a g y r é s z é t is elvették. A csoport az á l l á - sok erősítésével és célszerűbb tagozódással igyekezett pótolni az elvont erőket.
Az olaszok 5 h a d t e s t e t á l l í t o t t a k a főherceg 3 h a d o s z t á l y n y i c s o p o r t j a ellen s a k n a r o b b a n t á s o k k a l igyekeztek á l l á s a i n k a t g y e n g í t e n i s a betörést előkészíteni.
A csata l e f o l y á s á t így í r j a le a szerző: „Ma reggel a r e t t e - gett híres p e r g ő t ű z az összes, még a legnehezebb öblű olasz á g y ú k b ó l is m e g k e z d ő d ö t t . Megint a rémületes „ k a r s z t p o k o l " . P á l i n k á t ó l i t t a s a n r o h a m o z t a k az olaszok, valóságos d ü h v e l ron- t o t t a k n e k ü n k . Az én szeretett szegedi 46. ezredem egyedül 7 h a - t a l m a s t ö m e g r o h a m o t v e r t v i s s z a . . . E g y e t l e n e g y százada előtt is t ö b b m i n t 300 h a l o t t olasz fekszik . . . U g y a n o l y erővel, u g y a n - a b b a n az időben, derék 45-asaimat is m e g t á m a d t a az ellenség és b e t ö r t á l l á s u n k b a ; megszállotta a San Martino-tól délre levő oly fontos m a g a s l a t o k a t , . . . kétszer is k i d o b a t o t t , de ú j e r ő k k e l megint betört. Míg ez a súlyos k ü z d e l e m ide-oda h u l l á m z o t t , a M o n t e San Michele-t óriási lendülettel és erővel t á m a d t á k meg az olaszok és vitéz c s a p a t a i m meglehetősen széles d a r a b o n ki- s z o r í t t a t t a k állásaikból. A 46. közös és az 1. h o n v é d g y a l o g e z r e d a z o n n a l p a r a n c s nélkül, ellenlökésre i r a m o d t a k és az ellenség, ki teljesen ittas á l l a p o t á b a n tombolt és d ü h ö n g ö t t , m i n t h o g y az e n y é i m nem t u d t a k az ő r j ö n g ő részegek ellen m á s k é p védekezni, leszúratott. San M a r t i n o és a Monte San Michele az olaszoknak
szörnyűséges h u l l a m e z ő j e . Míg itt este 9 ó r a k o r a súlyos k ü z - delem a mi j a v u n k r a dőlt el és m a g y a r j a i m megint a dicsőség h a l h a t a t l a n l a p j á t f ű z t é k a h a d i t ö r t é n e l e m véres k ö n y v é b e , a d d i g a m a g a s l a t o k o n Marcottini-től é s z a k n y u g a t r a most é j f é l k o r változatlan hévvel d ü h ö n g a t u s a eldöntetleniil t o v á b b , az ola- s z o k n a k hihetetlen eréllyel f o l y t o n ismétlődő r o h a m a i k ö z e p e t t e , a m i l y e n e k e t a v i l á g h á b o r ú más h a r c t e r e i n soha n e m l á t t a m . "
Az olaszok ebben a h á r o m n a p o s c s a t á b a n óriási vesztesé- geket szenvedtek, m a r a d a n d ó sikert n e m é r t e k el.
Az 1916 m á r c i u s 19-től j ú l i u s 27-ig t e r j e d ő i d ő k ö z t v á l t a - kozó hevességű h a r c o k s kölcsönös a k n a t á m a d á s o k töltik ki, a m e l y e k c s a t á n a k nem n e v e z h e t ő k . A készülő tiroli t á m a d á s leplezésére az 5. h a d s e r e g részei k i s e b b t á m a d á s o k a t h a j t o t t a k végre A VII. h a d t e s t g á z t á m a d á s s a l k a p c s o l a t b a n készített elő ilyen t ü n t e t ő t á m a d á s t .
A g á z t á m a d á s i d ő p o n t j á b a n a h e l y e n k i n t k e d v e z ő t l e n ü l megváltozott s z é l i r á n y és az ellenség pergőtiize k ö v e t k e z t é b e n f e n y e g e t ő időelőtti g á z r o b b a n á s r e n d k í v ü l k r i t i k u s s á t e t t e a v á l - lalkozást, a m e l y a z o n b a n végül mégis a mi j a v u n k r a dőlt el.
A 6. Isonzo-csata (aug. 4—17.).
Ezt a c s a t á t megelőzően Olaszország 36 ú j ezredet állított fel és tüzérségét is f e j l e s z t e t t e s így h a d s e r e g e teljes f e l k é s z ü l t - ségben i n d í t o t t a meg a 6. Isonzo-csatát.
1916 a u g u s z t u s elején az Isonzo-arevonalon 54 d a n d á r a állott h a r c r a k é s z e n , teljes létszámmal. A Görz, Monte San Michele, San M a r t i n o védelmi alszakasz előtt, XVI. h a d t e s t ü n k két és fél h a d o s z t á l y á v a l szemben, h a t olasz gyalog- és egy lovas- hadosztály, \ II. h a d t e s t ü n k k é t h a d o s z t á l y á v a l szemben h a t olasz h a d o s z t á l y állott, tüzérségi és r e p ü l ő f ö l é n n y e l .
Az olaszok f ő t á m a d á s a 2., 5. h a d s e r e g ü k belső s z á r n y á v a l a Monte Sabotino A 609-re, a P o d g o r a A 240-re és a M o n t e San Michele A 275-re n e h e z e d e t t azon h a d m ű v e l e t i céllal, h o g y G ö r z ö t és a \ \ i p p a e h v ö l g y é t e l f o g l a l j á k , a z u t á n a W i p p a c h v ö l g y é n u r a i - kod ó g e r i n c v o n u l a t k i e r ő s z a k o l á s á r a t ö r e k e d t e k , h o g y az o s z t r á k - m a g y a r 5. hadsereget harc-állásából ezáltal k i e m e l j é k s így Trieszt felé az ú t a t megnyissák.
Az olasz 2. hadsereg z ö m é n e k és a 3. h a d s e r e g déli s z á r n y á - n a k az volt a f e l a d a t a , hogy a görzi h í d f ő r e és a d o b e r d ó i f e n n - síkra i r á n y u l ó f ő t á m a d á s t a Piave—Zagora, illetve a Selz—
Monfalcone s z a k a s z o k b a n m e g i n d í t o t t t á m a d á s o k k a l leplezzék.
A r e n d k í v ü l heves c s a t á b a n a 2. olasz h a d s e r e g óriási vesz- teségek á r á n elfoglalta Görzöt.
A 7. Isonzo-csata (aug. 18-tól szept. 22-ig.).
Az előbbi c s a t á b a n elért görzi siker az olaszok részére még k o r á n t s e m volt biztosítva, m e r t a mi XVI. h a d t e s t ü n k , a k ö r - nyező m a g a s l a t o k a t t a r t v a , ívszerűleg k ö r ü l f o g t a a v á r o s t és visszahódítással f e n y e g e t t e .
C a d o r n a t e r v e szerint az olasz 2. h a d s e r e g n e k a m a g a s l a - t o k a t Görztől északra, k e l e t r e és délkeletre, a 3. h a d s e r e g n e k a
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k . — I. 8
K o n s t a n j e v i c a (Karszt) f e n n s í k o t kellett volna e l f o g l a l n i a ; de az olasz h a d v e z e t ő s é g m i n d k é t t á m a d á s n a k e g y i d e j ű v é g r e h a j t á s á t nem t a r t o t t a k i v i h e t ő n e k . Ezért a t á m a d á s t Gürznél elejtette, s egyelőre a K a r s z t - f e n n s í k e l f o g l a l á s á t tűzte ki célul. E h h e z az aostai hercegnek 10 gyalog- és egy l o v a s h a d o s z t á l y állott ren- delkezésére.
Az olasz 5. h a d s e r e g a k ö v e t k e z ő k é p e n vonult fel a t á m a - d á s k e r e s z t ü l v i t e l é r e :
Az északi s z á r n y o n a W i p p a c h völgyében G a b r i j e n át, k ö z é p e n a K a r s z t - f e n n s í k o n D e v a t k i n át és D o b e r d o n át hét dandár — fokozatosan a \ a l l o n e b a tolódva — Boneti—Ferleti—
O p p a c c h i a s e l l a — N a d l o g e m — S a p n i s c e — R u p a — M e r n a - v o n a l b a n csoportosult az o s z t r á k - m a g y a r \ II. hadtesttel szemben.
Mint h a d t e s t t a r t a l é k : a \ I 1 1 . hadtest mögött San Martino- nál egy d a n d á r , a XI. h a d t e s t mögött D o b e r d o n á l és R e d i p u g l i a - n á l k é t d a n d á r gyülekezett.
H a d s e r e g t a r t a l é k : G r a d i s c a n á l , S a g r a d o n á l , \ illésénél egy- e g y d a n d á r , Polazzonál egy bersaglieri ezred.
Schenk a l t á b o r n a g y c s o p o r t j á v a l szemben a A 140-en és a Monfalconetől keletre f e k v ő A 121 dombon három olasz d a n d á r és az 1. l o v a s h a d o s z t á l y csoportosult.
H a d t e s t t a r t a l é k : egy d a n d á r Selznél és Monfalconenál.
í g y t e h á t a mi VII. h a d t e s t ü n k 10 ezredével és 4 önálló z á s z l ó a l j á v a l szemben az első h a r c v o n a l b a n 14 olasz ezred, t a r t a - l é k b a n 17 olasz ezred, összesen 51 olasz ezred — háromszoros t ú l e r ő — állott. Ezek szerint a W i p p a r h - f o l y ó és a tenger k ö z ö t t a K a r s z t - f e n n s í k o n 9 o s z t r á k - m a g y a r d a n d á r r a l szemben 19 olasz g y a l o g d a n d á r és 1 olasz lovashadosztály állt. Ebben a c s a t á b a n a z olasz 2. h a d s e r e g n e k egyetlen f e l a d a t a a 5. hadsereg t á m a d á - s á n a k t ü n t e t ő tüzérségi és a k n a v e t ő t ű z z e l való t á m o g a t á s a volt.
A csata k e z d e t é n az olaszok f ő t á m a d á s a f ő k é p e n a VII. had- test északi s z á r n y á r a i r á n y u l t s m i n d e n e r e j ü k megfeszítésével a F a j t i h r i b i r á n y á b a n i p a r k o d t a k á t t ö r n i . A N a d logem gerincet e l f o g l a l t á k ; ú j a b b t á m a d á s o k során P r i S t a n t i n á l és attól délre is s i k e r ü l t á l l á s a i n k b a betörniük és San G r a d o di M e r n a n a t e m p l o m - m a g a s l a t r a f e l j u t v a , c s a p a t a i n k a t második állásukból is kiszorították. Á t t ö r n i a z o n b a n n e m t u d t a k .
S z e p t e m b e r 17-én az ellenség m i n d e n e r e j é n e k l a t b a vetésével á l t a l á n o s r o h a m o t indított VII. h a d t e s t ü n k egész a r c v o n a l a ellen.
De c s a p a t a i n k — b á r f á r a d t a k v o l t a k és n a g y r é s z t elvérzettek — az ellenség t á m a d á s a i t m e g h i ú s í t o t t á k .
5. h a d s e r e g ü n k vesztesége ebben a c s a t á b a n k e r e k e n 20.000 fő.
A VII. h a d t e s t c s a p a t a i h á r o m és fél millió t ö l t é n y t tüzeltek el s t ü z é r s é g ü n k k e r e k s z á m b a n 100.000 lövést tett.
A 8. Jsonzo-csata (október 9—12.).
M á r a csata előtt m e g á l l a p í t á s t nyert, hogy VII. h a d t e s t ü n k - kel szemben 9 és XA olasz h a d o s z t á l y áll és pedig: öt h a d o s z t á l y W i p p a c h t ó l Nova \ asig t á m a d á s r a készen; h á r o m h a d o s z t á l y a m á s o d i k v o n a l b a n az Isonzotól keletre; a h a r m a d i k vonalban, a z Isonzotól n y u g a t r a , egy h a d o s z t á l y és egy b e r s a g l i e r i - d a n d á r .
Az első v o n a l b a n t e h á t háromszoros olasz túlerő, t a r t a l é k o k b a n pedig négyszeres.
XVÍ. h a d t e s t ü n k k e l szemben, a görzi síkon, k é t olasz h a d t e s t állott t á m a d á s h o z tagozva.
N o v a Vastól p e d i g a tengerig, S c h e n k a l t á b o r n a g y csoport- j á v a l szemben, négy gyalog- és egy l o v a s h a d o s z t á l y állott.
Az olaszok t í z n a p o s tüzérségi csata u t á n i n d í t o t t á k meg a t á m a d á s t . A K a r s z t - f e n n s í k o n egész a r c v o n a l u n k a t 6 km.-es szé- lességben h u l l á m t ö m e g e k k e l r o h a n t á k meg. A S c h e n k a l t á b o r - n a g y h o z tartozó részeket, főleg brassói 2. g y a l o g e z r e d ü n k e t is, t ö m e g t á m a d á s o k érték.
Az ellenség t ö b b h e l y e n b e t ö r t á l l á s a i n k b a , á t t ö r t e v o n a - l a i n k a t és N o v a Vast elfoglalta. Óriási veszteségeink m i a t t a m á r elrendelt e l l e n t á m a d á s a i n k a t is be kellett s z ü n t e t n ü n k s k é n y t e l e n e k v o l t u n k c s a p a t a i n k a t h á t s ó b b á l l á s o k b a visszavinni, de az ellenség e l ő n y o m u l á s á t mégis s i k e r ü l t m e g á l l í t a n u n k .
Az olasz f ő h a d i s z á l l á s o n C o n a n D o y l e és m á s odacsődített híres írók h i á b a v á r t á k , hogy az olaszok biztosra vett dicsőséges b e v o n u l á s á t Triesztbe megnézhessék és m e g í r h a s s á k . A beígért siker e l m a r a d t .
A 9. Isonzo-csata (október 5 l-t öl november 4-ig).
Ezt a csatát az olasz tüzérség 1183 l ö v e g n e k és s z á m t a l a n a k n a v e t ő n e k p e r g ő t ü z é v e l vezette be.
A X \ I. h a d t e s t e t 11 olasz d a n d á r r o h a n t a meg, de arc- v o n a l á t á t t ö r n i n e m t u d t a .
A Schenk-esoport 10 ellenséges d a n d á r n a k , 1 bersaglieri e z r e d n e k és 1 l o v a s h a d o s z t á l y n a k t á m a d á s á t v e r t e vissza; állását n a g y b a n m e g t a r t o t t a .
A II. h a d t e s t e t 12 olasz d a n d á r t á m a d t a meg. A n y i l t állásba k é n y s z e r ü l t , gyenge létszámú VII. h a d t e s t a r c v o n a l á t az ellen- ség 12 dand á r á n a k l e b í r h a t a t l a n t ö m e g r o h a m a i á t t ö r t é k . Ellen- t á m a d á s o k k a l sem s i k e r ü l t a rést betömni. D e h á t r á b b f e k v ő á l l á s a i n k b a n az ellenséget ú j b ó l m e g á l l á s r a k é n y s z e r í t e t t ü k s így t u l a j d o n k é p e n i t á m a d á s i c é l j á t , Triesztet, távolról sem é r h e t t e el.
Az I sonzo-csaták leírásán kívül, a k ö t e t az á l t a l á n o s h a r c - helyzetet is t ö b b összefoglalásban ismerteti és a felsőbb és leg- felsőbb hadvezetésről is számos k r i t i k a i ismertetést n y ú j t .
Kispalóez.
Szekfíí G y u l a : Bethlen Gábor. 8° 314 l a p . A M a g y a r Szemle T á r s a s á g k i a d á s a . B u d a p e s t , 1927. Á r a 12 P e n g ő 80 f i l l é r .
N o v e m b e r 15-én lesz 300 éve, h o g y E r d é l y l e g k i v á l ó b b f e j e d e l m e — Bethlen G á b o r — örök á l o m r a h ú n y t a szemét. Ez az é v f o r d u l ó ösztönözte a szerzőt a r r a , h o g y ezt a l e g ú j a b b k ö n y v é t m e g í r j a .
V a n u g y a n m á r — G i n d e l y k e v é s b b é s i k e r ü l t B e t h l e n - é l e t - r a j z á n k í v ü l is — o l y a n m u n k a , a m e l y a f e j e d e l e m é l e t é n e k és k o r á n a k t ö r t é n e t é v e l b e h a t ó a n f o g l a l k o z i k , m é g p e d i g A n g y a l
Dávidnak ma is mintaszerű, „Magyarország története ÍI. Mátyás- tól ITT. Ferdinánd haláláig" című műve, amely a Szilágyi-féle, u. n.
„Milleniumi Történelem" M . kötetében foglal helyet. Ámde ezt a mai fiatal nemzedék már alig ismeri. Kellett tehát egy olyan könyv, amely az utolsó három évtizedben történt kutatások ered- ményét is felhasználva, Bethlen Gábor nagy alakját ismét az utókor elé idézi.
Szekfii Gyula nagy tudással és széleskörű forráskutatással látott neki a munkának. Nem szorítkozott csupán száraz életrajzi adatok felsorolására, hanem igyekezett Bethlenhez, az emberhez, közelférkőzni; kutatva és vizsgálva tetteinek rugóját, ismertetve fáradhatatlan tevékenységét Erdély állami életének mindenik ágazatában.
Egy rövidre szabott ismertetés keretében bajos volna egy ilyen nagy történelmi tanulmány egész gondolatmenetét össze- foglalni. Ezért azt hisszük, azzal teszünk legjobb szolgálatot az olvasónak, ha ideiktatjuk a könyv utolsó fejezetének azt a részét, amelyben a szerző összefoglalja vizsgálatainak eredményét. Hall- juk tehát őt magát:
„Bethlen Gáborban korán költözött el az egyetlen magyar, aki nemzetének nagy protestáns tömegeit a tizenhetedik század nagy küzdelmeiben be tudta kapcsolni az európai Habsburg- ellenes koalícióba. A magyarság története ő benne differen- ciálódott először, ő cselekedte, hogy ez a nemzet, mely eddig Közép-Európa alkotórésze volt s mellette sziklaszilárdan meg- maradt, most kettéoszlik, egyik ágával tudatosan támogatva azon periferikus erőket, melyek Közép-Európa ellen irányultak, akkor és azóta századokon át. Bethlen kezdeményezésének háromszáz esztendőn át voltak követői és volt idő, mikor szinte az egész nemzet is arra a nézetre jutott, hogy ez az út fogja fennmara- dását egyedül biztosítani. Bethlen Gábor tehát történelmi irányt alkotott, mely halála után is hosszú századokon át hat és ki tudja, nem fog-e a magyar jövőben ez után is valamikor u j életre kelni? Történeti erőket nem szül egyes ember, ele az. aki
először felismer ily erőt és először formulázza és szervezi azt hosszú időre kiható érvénnyel: az történeti alak, a nagyok közül való,Előadásomban megpróbáltam ezt a történeti alakot, a neki
ki járó részletességgel jellemezni, azon keretekben, melyeket
kora és viszonyai teremtettek számára. A korszak fejedelme a
rendi viszonyok korlátain túl emelkedik immár és a későbbi
kifejlődött absolutizmusra emlékeztető önálló pillantással, saját
belátása szerint keresi államának javát, emelkedését, külpolitikai
érvényesülését, belső gazdagodását. Bethlen Gábor, aki nem szü-
letett ebbe a felfogásba, páratlan genialitással tanult bele a
fejedelmi kötelességekbe s azokat egész életén át. kemény mun-
kával gyakorolta. Magyarország benne a tizenhetedik század
európai államrendszerének nagytehetségű és nagysikerű fejedel-
met adott, aki a Habsburg-korszak századaiban egyedül bizonyí-
totta meg, hogy a magyarság fia, kedvező körülmények között
belekapcsolódva a nagy európai áramlatokba, mint szuverén,
mint államvezető is tud olyan, ha nem jobb eredményeket elérni, mint európai kortársainak legjobbjai.
Ez Bethlen Gábor működésének európai értelme. Nemzeti történetünkben pedig, Erdély gazdasági, katonai, területi meg- szervezésével, a magyarság életének egy ú j formáját alkotta meg, melyet előtte Bocskay István csak posztulátumként hangoz-
tatott, anélkül, hogy megvalósításához közel juthatott volna.
Erdély, mint magyar életforma, Bethlennek igazi alkotása s ha ez az állam akkor még első sorban protestáns is, melyben a hel- vét hitvallás hívein kívül más magyar alig érzi egészen jól magát, el volt jövendő az idő, mikor a Bethlentől megszervezett államterület a protestáns felekezeteken is túlhatoló, minden ma- gyart átfogó ú j erdélyi lelket táplálhat vala határai között. Az erdélyi léleknek nem Bethlen volt a megteremtője, de ez a lélek az ő Erdélyében született meg, amelyet annyi harc árán ő szakított le, homályos történeti erőknek engedelmeskedve, a magyar királyság kebeléről.
Ha történeti felfogásunk nem tudna felemelkedni a szaka- dék fölé, melynek kimélyítésén senki annyit nem dolgozott, mint éppen Bethlen Gábor, úgy ma a nyugati félről, a történeti magyar királyság területéről, Bethlen működését, az élesszavú Esterházy Miklóshoz hasonlóan, nemzeti veszedelemnek kellene minősíte- nünk. De nem volna igazi történetírás, mely a múlt bármely pártemberének ítéleteit aláírná, még ha azok a régi, adott viszo- nyok között, helyesek lettek volna is. Bethlen bizonyára nem mentette meg se a rendi, sem a vallásszabadságot; az elsőnek, a rendi szabadságnak felmagasztalását nem is kívánhatta, mint abszolutizmus felé hajló korszak szuverén fejedelme, az utóbbi pedig mai értelemben nemcsak nálunk, de egész Európában is ismeretlen volt akkor. Bethlen Gábor, rendi szabadságok védelme helyett, egy erősen megszervezett ú j magyar államnak lett meg- alapítójává, egyetemes vallásszabadság és tolerancia helyett pe- dig a protestantizmusnak, közelebbről a helvét hitvallású ma- gyar reformációnak hatalmas, hithű és áldozatra kész előharcosa.
A hazai protestantizmus joggal tiszteli benne egyik legnagyobb alakját.
Nem az ő hibája volt. hogy az egész magyarság érdekeit
ő sem tudta személyében egyesítve kifelé, nyugati, keleti és déli
szomszédaival szemben érvényesíteni. Keleti és nyugati magyarság
szintézise, e nagy ellentéten felülemelkedő, minden magyart át-
fogó működés, neki nem adatott, bár mint múlt századunk leg-
nagyobb történetírója, Szalay László felismerni vélte, a kínos
vonás szája körül talán arról is szól a késő szemlélőnek, hogy a
magyar f a j egységét, a szétszaggatott hazának együvé valóságát
felismervén, keserűen érezte tehetetlenségét ez igazi magyar cél
szolgálatában. Erdélyi és tiszai meg dunai magyar érdek egybe-
fogása azonban, a török uralom századaiban, ép úgy lehetetlen
kezdemény lett volna, mint az, amit Bethlen Gábor valóságban
is megpróbált: Erdélyből, török barátságban és török felsőség
alatt egyesíteni a szétszakadt magyarságot. Történetünk léptei
a honfoglalás óta nyugati irányban haladtak s Bethlen kezde-
m e n y e t r a g i k u s vállalkozás m a r a d t ; azzá tette az A l f ö l d széles téréin és a D u n á n t ú l d o m b j a i n b r u t á l i s a n t e r p e s z k e d ő török h a - talom.
És h a a m a g y a r s á g egyesítésének f e l a d a t á t még Bethlen G á b o r tehetségei se t u d t á k megoldani, a k k o r bizonyossá vált, hogy a m a g y a r egység, a régi N a g y - M a g y a r o r s z á g , csak a török eltávo- lítása u t á n r e a l i z á l h a t ó . A század, Bethlen százada, még le se folyt, s a m a g y a r s á g , vele E r d é l y is, egészen más ú t a t vett, m i n t amit ő jelölt ki s z á m á r a .
A t ö r t é n e t folytonos k o n f l i k t u s á b a n az embert, az egyént ú j r a legyőzték azon homályos erők. m e l y e k n e k m u n k á j á b ó l á l l n a k elő, e m b e r e k e t k e m é n y e n , l e b í r h a t a t l a n u l s z o l g á l a t u k b a fogva, a t ö r t é n e t századai."'
Az idézett sorok r ö v i d f o g l a l a t á t a d j á k a n n a k , amit a szerző hét f e j e z e t b e n b e h a t ó a n t á r g y a l . M i n k e t természetesen az is nagyon érdekel, hogy m i k é n t ítéli meg Bethlen p á l y a f u t á s á n a k egyik leg- fontosabb, t. i. k a t o n a i o l d a l á t ?
El kell i s m e r n ü n k , hogy S z e k f ű találó k é p e t r a j z o l E r d é l y a k k o r i k a t o n a i helyzetéről, úgyszintén Bethlenről, a h a d v e z é r r ő l is. H a n g s ú l y o z z a azt a le nem k ü z d h e t ő különös nehézséget, ame- lyet a t ö r ö k hódoltság teriiletét kényszerűségből m e g k e r ü l ő hosszú h a d m ű v e l e t i vonal g ö r d í t e t t a f e j e d e l e m elé, a k i n e k c s a p a t a i — II. F e r d i n á n d ellen viselt h á b o r ú i b a n — 1000 kilométernél is hosz- s z a b b ú t a t j á r t a k meg, mielőtt a l k a l m a z t a t á s u k t u l a j d o n képen i színhelyére j u t o t t a k . M e g m a g y a r á z z a a z o k a t az okokat, a m e l y e k m i a t t a H a b s b u r g - e l l e n e s h a t a l m a k nem voltak közös h a d m ű v e l e t i cél elérésére egyesíthetők, n o h a m i n d a n n y i a n a n é m e t császári h a t a l o m gyöngítésére t ö r e k e d t e k .
H a t á r o z o t t a n r á m u t a t S z e k f ű Bethlennek abbeli szándé- k á r a , hogy a m e g b í z h a t a t l a n megyei- és más f e l k e l ő c s a p a t o k a t mellőzve, a zsoldoshadsereg r e n d s z e r é r e a k a r t á t t é r n i . K i m u t a t j a , h o g y ez a terv nem a z é r t nem vált teljesen v a l ó r a , m i n t h a Bethlen f é l r e n d s z a b á l l y a l is beérte volna, h a n e m azért, mert E r d é l y pénz- ügyi h e l y z e t e n e m b í r t el a k k o r a á l l a n d ó terhet.
R á v i l á g í t e n n e k k a p c s á n a r r a a nagyon nevezetes körül- m é n y r e , hogy a f e j e d e l e m , 1621 és 1626 közötti háborúi során, m i n d e g y r e j o b b a n ráeszmélt a gyalogság szüntelenül n ö v e k e d ő f o n t o s s á g á r a s ezért ezt a f e g y v e r n e m e t m i n d e n á r o n szaporítani és j a v í t a n i a k a r t a .
Kiemeli t o v á b b á S z e k f ű azt a gyors és elszánt h a d m ű v e l e t e t , amellyel a m a g á r a m a r a d t Bethlen, 1621-ben, v i s s z a f o g l a l j a a m á r veszendőbe m e n t f e l s ő m a g y a r o r s z á g i területeket. Végül p e d i g kellő m é r t é k r e s z á l l í t j a le a z o k a t a f a n t a s z t i k u s számokat, a m e l y e k a közkézen forgó k ö n y v e k b e n a n n y i r a t ú l o z v a á l l í t j á k elénk a szembenállott hadseregek n a g y s á g á t . Fejtegetései tehát a l k a l m a s o k a r r a . h o g y Bethlen h a d j á r a t a i r ó l , a f e j e d e l e m hadszervező és h a d - vezető képességeiről, ha r ö v i d e n is, de helyesen t á j é k o z t a s s á k az olvasót.
S z e k f ű k ö n y v e nem k ö n n y ű o l v a s m á n y , m e r t m i n d u n t a l a n m e g á l l á s r a és g o n d o l k o d á s r a k é s z t e t ; de elejétől-végéig érdek- feszítő és tanulságos. S b á r h a Bethlent itt-ott az általános fel-
fogástól bizonyos f o k i g eltérően á l l í t j a is elénk a szerző: leírásá- ból így is egy k o r á n a k átlagos embereit messze t ú l s z á r n y a l ó h a t a l - mas egyéniség, t ö r t é n e l m i n a g y alak, k é p e b o n t a k o z i k ki.
—y-
Móricz P á l : A magyar királyi honvéd. N a g y 8 ° 212 lap, 88 k é p p e l . A t h e n a e u m k i a d á s a . B u d a p e s t , 1928. Ára 12 Pengő.
Azt m o n d j á k , hogy csak l e h a n y a t l o t t , v a g y m á r h a n y a t l ó - ban levő n e m z e t e k n é l észlelhető az a jelenség, hogy h a d s e r e g ü - ket semmire se becsülik. H a ez igaz, a k k o r mi m a g y a r o k n a g y o n m é l y r e z u h a n t u n k m á r , m e r t ki ne l á t n á , ki ne érezné azt a közö- nyösséget. azt a f i t y m á l á s t , a m e l y a s z á z a d o k óta k ö v e t e l t s v é g r e t r a g i k u s k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t megvalósult m a g y a r n e m z e t i h a d - sereg osztályrészéül j u t o t t . Ügy látszik, n á l u n k c s u p á n a d d i g f o n - tos v a l a m e l y k a t o n a i kérdés, a m í g csak sérelem, v a g y követelés a l a k j á b a n j e l e n t k e z i k s így p á r t p o l i t i k a i ü t ő k á r t y á u l is f e l h a s z - n á l h a t ó . M i h e l y t egy-egy ilyen követelés a t e s t t é v á l á s s t á d i u m á b a
jutott, ügyet se vet reá t ö b b é senki, a m i n t azt p é l d á u l a t ö b b mint 40 évén át ó h a j t o t t h o n v é d t ü z é r s é g m e g a l a k u l á s a k o r is szo- m o r ú a n észlelhettük.
A t ö r t é n e l m i érzék h i á n y a az, ami a m a g y a r e m b e r t a n n y i r a jellemzi. Nincs érzéke hozzá, h o g y z i v a t a r o s m ú l t j á t m e g b e c s ü l j e s nem a k a r j a elhinni, hogy az a nemzet, a m e l y a m ú l t t a l összekötő s z á l a k a t e l s z a k í t j a , olyan, m i n t a gyökerétől megfosztott é l ő f a : el kell s o r v a d n i a . Bár elégszer h a l l h a t t a az iskolában, elfeledte, hogy mi m a g y a r o k csak f e g y v e r r e l t u d t u k m a g u n k a t t ö b b m i n t ezer éven át f e n n t a r t a n i . Elfeledte a 10—11 év előtti rémséges állapotot, a m i k o r nem volt hadsereg, de volt a n a r c h i a , a m e l y m i n - ket c s a k n e m sírba döntött.
Móricz Pál, „A m a g y a r k i r á l y i h o n v é d " é r d e m e s szerzője, m a g a is k e s e r ű e n t a p a s z t a l t a a m a g y a r k a t o n á n a k s a m a g y a r vitézségnek m i n á l u n k a n n y i r a szembeötlő meg n e m becsülését.
Nem a szakemberhez, a k a t o n á h o z , h a n e m a n a g y közönséghez f o r d u l t e h á t s azt a k a r j a f e l r á z n i l e t h a r g i á j á b ó l . Maga is k i n y i l a t - k o z t a t j a , hogy n e m t u d o m á n y o s m u n k á t ír, h a n e m az a c é l j a , h o g y azok is, a k i k e d d i g n e m a k a r t á k elismerni, t a n u l j á k meg v a l a h á r a a honvédelem fontosságát értékelni. Az e m b e r e k e n át — szívük, lelkük, gondolkozásuk és cselekedeteik t ü k r é b e n — törekszik a honvéd m u l t a t megeleveníteni.
A kötet t a r t a l m a k ü l ö n b e n ez: A h o n v é d e k és a h o n v é d - név eredete. Az ú j honvédség megszületése. Az utolsó pesti ver- b u n k . Az 1869/70-es pesti h o n v é d e k . Az első h o n v é d t i s z t i k a r . A h o n v é d t i s z t e k élete és helyzete. A h o n v é d s é g első f ő p a r a n c s - noka. Miklós-huszárból h o n v é d e y a l o g s á g i ezredes. Áz első honvédzászló története. A pesti h o n v é d e k r é g i b b p a r a n c s n o k a i . H e i m e r l e k a p i t á n y kis h o n v é d j e i . A h o n v é d - á g y ú , a m i nem is volt. Az első honvéd hadiszemlék. A m. kir. h o n v é d d a n d á r o k felvonulása. Nemzet és a honvédség az első k i r á l y g y a k o r l a t h o z készülődnek. A k i r á l y és a váci h o n v é d t á b o r o z á s . Váci táborozási h o n v é d - m ó k a , h o n v é d - g y á s z . A f ó t h i k a s t é l y történetéből. Az
1871. évi honvédek méltatása. A honvédek és a boszniai kaland.
Ó, boldog békebeli honvédeskedés! Thurzó Kálmán kapitány élete és halála. A honvédek a Monte San-Gabrielén. A honvéd tábori muzsika. Előszót Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter írt a kötethez, amelynek egyes fejezetei iskolai olvasmányul is nagyon alkalmasok.
A szerző — népfelkelő százados, régi hajdúvitézek késői iva- déka — kitűnően forgatja a tollat és fülbemászó szép hegedűszó- val sok olyan érdekes, de már rég elfelejtett dolgot mond el a honvédség történetéből, ami, szigorúan tudományos stílusban elő- adva, a nem katonák közül keveset érdekelne. Feltámadnak a könyv lapjain — nemcsak írásban, hanem képben is — a hon- védség egykori úttörői, akiknek emlékét ma már nagyobbára csak egy-egy sírkő őrzi. És elvonulnak előttünk a régi szép, de alkal- masint soha többé vissza nem térő katonaélet napsugaras, vidám epizódjai is.
Őszinte köszönet és elismerés illeti Móricz Pált, hogy írói készségét és tudását a hadsereg népszerűsítésének szolgálatába állította. Kívánjuk, hogy minél több megértő olvasója és minél
több követője is legyen. —ö.
Ludvig Gehre: „Die deutsche Kräfteverteilung während des Welt- krieges."
Ezen a címen rendkívül érdekes Clausewitz-tanulmány jelent meg Berlinben, E. S. Mittler & Sohn kiadásában. A kis könyvecske ugyan csak 50 nyomtatott oldalt, mellékletként egy színes vázlatot és egyebekben még hat szövegvázlatot tartalmaz, katonailag azonban ilyen sűrített formában is köteteket ér és pótol.
A katonai irodalom nem ismer hasonló munkát és azért csakhamar nélkülözhetetlen segédkönyv lesz mindazoknak, akik a világháborút stratégiailag komolyan tanulmányozni és meg- érteni a k a r j á k .
A szerző vizsgálat tárgyává teszi a német erőelosztást a világháborúban és annak szemléltető bemutatására olyan színes térképet szerkesztett, amelyből a német erők a nagyháború bár- melyik időszakában — hadosztály-egységekben — megállapít- hatók. Ha már most a világháború eseményeit követjük, Gehre színes vázlatának segítségével a háború bármelyik n a p j á n köny- nyen és áttekinthetően megállapíthatjuk a német hadseregek erő- viszonyait és azt, hogy a hadvezérek milyen erőösszevonásokat végeztek és ezzel kapcsolatosan milyen stratégiai, vagy taktikai kockázatot vállaltak hadműveleteik végrehajtásánál.
A szerző Nagy Frigyes és Napoleon azon mondásaival kezdi könyvét, amelyekben mindkét hadvezér kifejezésre j u t t a t j a azt, hogy a háborúban többnyire az erősebbik győz. Ezt Clausewitz így foglalja össze: A hadvezetésben, éj) úgy mint a harcászat hun.
a győzelem első alapfeltétele a számbeli túlsúly. Ennek elérése azonban nem mindig az erősebb fél privilégiuma. Clausewitz u. i.
több fejezetben megmagyarázza, hogy ezt a túlsúlyt a különben gyengébb ellenfél is elérheti akkor, ha erőit — a kevésbbé fontos
helyek rovására — a döntés helyén egyesíti és egyidejűleg alkal- mazza. Clausewitzet a korai halál megakadályozta abban, hogy a stratégia örök törvényeit mindenütt hadtörténelmi példákkal is illusztrálhassa.
Az erőösszevonásról szóló Clausewitz-tant most már Gehre próbálta hadtörténelmi példákkal alátámasztani és erre elsősor- ban Rossbachot választotta ki.
Poroszország helyzete a hétéves háborúban sokban emlé- keztet Németországnak 1914—18. évi világhelyzetére. Az előbbi esetben Poroszország, az utóbbiban a központi hatalmak voltak ellenfelektől körülzárva, a haderő pedig mindkét esetben hatal- mas túlerővel állt szemben. Nagy Frigyes ennek ellenére 1757 november 1-én, nem egészen 22.000 főnyi hadseregével, megverte Rossbachnál kétszer olyan erős ellenfeleit, megmutatván, hogy jobb vezetés mellett, számban sokkalta kisebb hadsereggel is lehet győzni.
A további példák az 1815., 1866. és 1870. hadiévek esemé- nyeit tárgyalják. A szerző bemutatja Napoleon erőelosztását a Ligny-Quatrebrasnál vívott csatában, azután Moltke stratégiáját Königgratznél és a német-francia háborúban. Végül pedig rátér a szóbanforgó Clausen itz-tan szemléltetésére a világháborús ese- ményekkel kapcsolatban.
Súlyos hiba volt Németország részéről az, hogy 66 millió lakosságából alig állított fel 1914-ben nagyobb haderőt, mint a 39 millió lakossal rendelkező Franciaország. A háború elvesztése elsősorban arra vihető vissza, hogy Németország elmúlasztotta számbeli túlsúlyának katonai érvényesítését.
Hibás volt továbbá Németország felvonulása 1914-ben Franciaország ellen és hibásak voltak az első hadműveletek is, mert a hadvezetőség elmúlasztotta erőinek összevonását a döntő hel yen, annak ellenére, hogy ebben az irányban a nagy vezérkar egykor világhírű főnökétől, Schlieffen gróftól, kész terveket vehetett át.
A szerző végigvezeti azután olvasóit a világháború fonto- sabb eseményein, feltételezve azonban, hogy az olvasó a világ- háború menetét nagyjában ismeri.
Az első haditervek bukása után, amint tudjuk, megmere- vedtek az arcvonalak. Élet és mozgóharc csak 1915 május havá- ban, az orosz hadszíntéren állott be ismét, amikor a szövetséges német és osztrák-magyar haderő Gorlicénél az orosz vonalakat áttörte és az orosz hadseregeket hónapokig tartó hadműveletek- ben ismételten megverte. A nagy vereségek ellenére sem sikerült az orosz haderőre megsemmisítő csapást mérni, mert sohasem sikerült a harcászatilag ismételten érvényesített erőtöbbletet stra- tégiai értelemben is kifejezésre juttatni.
Nem sikerült a Clausewitz-tan szerint való erőösszevonás és erőalkalmazás Verdunnél sem, ahol a francia haderő ugyan hihe- tetlen vérveszteséget szenvedett, de ahol a német haderő is — kell ő stratégiai súlypont híjján — eredménytelenül küzdött.
M int különösen érdekes példára hivatkozik szerző a német
hadvezetőségnek arra az intézkedésére, amellyel a nyugati had-
színtéren, 1917-ben, a Compiegne irányában kiugró arcvonalat
önkéntes visszavonulással megrövidítette. Ezzel a német haderő nemcsak erősebb állásba jutott, hanem a hadvezetőség a front megrövidítésével még 14 hadosztályt is nyert.
A szerző végül foglalkozik az 1918. évi tavaszi nagy csatá- val és azt vallja, hogy némi kockázattal a támadás helyén nagyobb erőt, talán olyan erőt lehetett egyesíteni, amely a döntés kivívására elegendő lett volna. Végeredményül ezt mondja Gehre:
Elvesztettük ellenségeink megszámlálhatatlan sokasága ellen a háborút, de csak azért, mert ott, ahol az évek folyamán a háború stratégiailag eldönthető volt, soha helyi túlerőt összevonni és stratégiai értelemben alkalmazni nem tudtunk!"
Ezzel be is fejeződik ez a kitűnő könyv. Ára 4 márka és mindenkinek ajánlható, aki a hadtörténelemmel, vagy a straté- giával komolyan foglalkozik, vagy foglalkozni akar.
Suhaij.
W. Brenken: Kavallerieverrvendung nach den aus der Kriegs- geschichte zu ziehenden Lehren.
A Berlini R. Eisenschmidt cég kiadásában fenti cím alatt ú j könyv jelent meg, amely a modern katonai irodalomnak egyik legjobban vitatott kérdésével, a lovasság létjogosultságával, fog- lalkozik.
Számos katonai író a motorizálás nyújtotta lehetőségekben a lovasság alkonyát látja és azt vitatja, hogy amikép a gőzgép a vitorlán és a taxi a fiakeren diadalmaskodott, éppen úgy ki fogja szorítani a motor a lovast a hadseregek kötelékéből.
A szerző szembeszáll ezzel a felfogással és szakszerű tanul- mányában hadtörténeti példákon m u t a t j a be a lovasság mult teljesítményeit, hogy ezekből a jövőre következtethessen.
Schlieffen gróf. amint t u d j u k Cannaet a stratégiai megsem- misítés örök példájaként ismertette. Brenken hadtörténelmi tanul- mányát szintén Hannibalnak ezzel a csatájával kezdi, amelyet a l)un lovasság kétoldali átkarolással döntött el. Annak ellenére, hogy a lovasság helyes alkalmazása már Krisztus előtt csatákat és h a d j á r a t o k a t döntött el. a későbbi háborúkban sok olyan eset- tel találkozunk, amikor a hadvezérek a lovasságnak ezt a képes- ségét nem tudták érvényesíteni.
Nagy Frigyes és később Napoleon érzik csak át ismét a csatalovasság értékét és számos csatát lovastömegeik lökőerejével döntenek el. így például Nagy Frigyes a hétéves háborúban a rossbachi győzelmet kizárólag Seydlitz világhírűvé vált lovas- rohamának köszönhette és Napoleon nem egy győzelmét a lovas- ságával készítette elő, vagy verekedte ki Murát. A lovassá»' alkalmazásának számos példáját m u t a t j a továbbá az 1870—71-i német-francia háború is.
Az utóbbiban szerzett tapasztalatokkal indult a lovasság a világháborúba. Szervezése és kiképzése azonban nem haladt a korral. A lovasság nem számolt eléggé az ismétlő fegyverek és a géppuskák hatóerejével és továbbra is a lovasrohamban látta alkalmazásának főcélját. Amikor azután a világháború első
csatáiban kiviláglott, hogy a korszerű lövőfegyverek hatáskör- letében minden roham meghiusul, a lovasság gyalogharcra tért át anélkül, hogy erre megfelelően fel lett volna szerelve és ki lett volna képezve. Azután jött az állásharc, amely a lovasságnak lóháton való alkalmazását kizárta, ami — a lovasságra vonat- kozólag — sok hamis következtetésre juttatott.
A szerző azt állítja, hogy a lovasságnak céltudatosabb alkal- mazása több eredménnyel is járt volna. így sorsdöntő lehetett volna 1914-ben a német lovasság zömének a jobb szárnyon való alkalmazása, amelynek esetén a marnei csata mindenesetre másképen végződött volna. És más eredmények lettek volna akkor is, ha az 1917. és 1918. évi nagy áttörő csatákban megfelelő lovasság állt volna rendelkezésre, vagy ha azt azok, akik még csatalovassággal rendelkeztek, megfelelően tudták volna alkal- mazni.
A szerző fejtegetéseit bőségesen támasztja alá térképvázla- tokkal és nézeteit tömören, katonás rövidséggel t á r j a fel. Szerinte a motor a lovasságot a múltban nem pótolta, de a jövő háborújá- ban sem lesz képes pótolni, ellenkezőleg, a motor támogathatja és kiegészítheti a lovasságot is, amely ezzel a segítséggel sokkal jobban meg fog felelni.
A szerző hadtörténelmi alapon összefoglalóan bizonyítja, hogy a lovasságra a jövő mérkőzésekben is olyan speciális fel- adatok hárulnak, amelyeket a motoros alakulatok egymagukban megoldani nem képesek. Megállapítja azonban Brenken, hogy a lovasság jövő alkalmazása teljes megértést kíván azok részéről, akik ezzel a fegyvernemmel diszponálni hívatottak és a sikert csak abban az esetben látja biztosítottnak, ha a csapat szervezése és kiképzése a korszerű követelményeknek megfelel.
Ez a könyv tehát rendkívül érdekes, bevilágít a lovasság képességeinek rejtélyébe. Közelebb hozza ezt a fegyvernemet azokhoz is, akik különben, nemlovas létükre, távol állanak tőle.
De ettől eltekintve is érdekes jelenség, hogy a németeket mennyire foglalkoztatja éppen a lovasság kérdése. Röviddel ezelőtt Mittler & Sohn kiadásában is hasonló témájú könyv jelent meg. Megértjük ezeket a német törekvéseket, amelyek a lovasság létjogosultságának kérdésében tisztánlátásra igyekeznek, ha megfontoljuk, hogy a kis német hadsereg 3 lovas hadosztályt tart fenn. ami rengeteg fáradsággal és kiadással jár. amit meg lehet ne takarítani, ha a lovasság valóban felesleges volna. De mivel nem az, hát tökéletesen meg kell vele ismerkedni az egész hadseregnek. Ez Brenken főtörekvése.
A könyv úgy hadtörténelmi olvasmányul, mint tankönyvül ajánlható. Ára fűzve 750 márka, kötve 9 márka.
S-y.
Max Ehnl: Die Schlacht an der Schwéchat. — öst. Wehrzeitimg:
1928. évf. 43. sz.
Az 1848/49. évi magyar szabadságharc egyik fontos mozza- natáról ír Ehnl Miksa osztrák udvari tanácsos, sz. k. ezredes, az österreichische Wehrzeitung-ban: a Schwechat-patak mellett
1848 október 50-án vívott csatáról. Minthogy ez a cikk minket magyarokat közelről érdekel, részletesen ismertetjük a szerző eszmemenetét.
Az esemény háttere, az akkori időknek megfelelően, ter- mészetesen politikai volt. Egész Európán a szabadságmozgalmak lehelete vonult végig; Bécsben is forradalmasdit játszottak az emberek. A bécsi szabadságmozgalomnak nem lévén elemi erővel kitörő jellege, az ottani vezető emberek segítségül hívták a ma- gyarokat Bécs felszabadítására a császári önkényuralom alól, mert a város lázongó lakossága egymaga nem volt képes a csá- szári hatalmat képviselő Windischgrätz herceg tábornagy had- seregével megvívni. Windischgrätz csapatain kívül, délfelől
Jellacic horvát bán közeledett Bécs felé.
A magyar honvédsereg, Moga altábornagy vezetése alatt, követte a hátráló Jellacicot az osztrák határig, de ott megálla- podott. Október 21-én három honvédoszlop átlépte ugyan a Lajtát és a lassan visszavonuló ellenséges lovaselőörsöket követve, előrenyomult a Bécset ostromló császáriak ellen, de ismét vissza- tért magyar földre, anélkül, hogy komolyabb csatározásba bocsát- kozott volna. Moga onnan figyelte tétlenül a főváros birtokáért folyó harcokat, de nem mutatott semmi kedvet, hogy az ostrom- műveletek fedezésével megbízott bán csapataival harcra keljen.
.Vmikor a császári csapatok október 28-án már a belváros falait vívták és a védők már-már megadáson gondolkoztak, Moga altábornagy az utolsó órában elhatározta, hogy segítségére indul a bajban levő bécsieknek. A 28. és 29-án tett előkészületek arra mutattak, hogy a magyar sereg 50-án támadni készül.
Igen ám, csakhogy 29-én éjjel a főváros megadta magát s ezzel \\ indischgrätz herceg abba a kellemes helyzetbe jutott, hogy most már nyugodtan tekinthetett a magyarok támadása elé.
Egyelőre az volt a fődolog, hogy a magyarokat addig sakkban tartsák, amíg a császári csapatok a fővárost teljesen megszál- lották. Erre a feladatra Jellacic elég erős volt. Biztonság okáért azonban az ostromló csapatok egyrészét elkülönítették és a laai hegyen 10 zászlóaljból álló tartalék hadosztályt vontak össze, amelyet, Coric altábornagy vezetése alatt, a bán rendelkezésérc bocsátottak. Jellacic hadereje ezzel 25 zászlóaljra, 57 lovas- századra és 99 ágyúra emelkedett s teljesen elegendő volt arra, hogy feladatát megoldhassa. A bán és vezérkari főnöke, Zeissberg tábornok, egyelőre tisztán védekezésre akart szorítkozni. Evégből a következőképen csoportosította a csapatokat:
A Schwechat-patak vonalát Kaiser-Ebersdorftól Ranners- dorfig és azon is túl a gyalogság szállotta meg. Ezt a vonalat minden körülmények között tartani kellett. A Neugebäuden és a laai hegyen erős gyalogsági tartalék állott. A lovasságot a
„Schutzengelkreutz" magaslaton, a jobb szárny mögött, vonták össze, ahonnan a bécsújhelyi csatorna átjáróit figyelhette.
Október 50-án reggel minden áttekintést megakadályozott
a sűrű köd. Itt-ott hallható ágyútűz és megélénkülő puskaropogás
mutatta, hogy egyes helyeken megkezdődött a harc. Valóban két
honvédzászlóalj támadott Mannswörth ellen. A falut védő hor-
vátok — gradiskai határőrök — makacs ellenállás után kény-
telenek voltak visszavonulni, mert „a falu lángbaborult". Ez alighanem esak kifogás a visszavonulás szépítésére, mert az üldöző honvédeknek nem égett a falu annyira, hogy be ne nyo- multak és el ne foglalták volna. Csak a „Heller-Gang"-nál akadt el ä honvédek támadása.
Délelőtt 9 órára annyira felszállott a köd, hogy a pozsonyi és brucki országútak keresztezésénél felállított 6-fontos üteg a Schweehat felé nyomuló oszlopok ellen tüzelni kezdhetett: de nemsokára vissza is kellett vonulnia az ellenfél fölényes tüzér- sége elől. Vele együtt az égő Schwechatot és a Neu-Kettendorf- majort megszálló osztrák gyalogság is visszavonult, a Schweehat- patak jobb partját teljesen kiürítve. De azért a honvédeknek csak nem sikerült a balparton megvetni a lábukat.
Görgey ezredes dandára ugyan hatalmasan támadott, de az erős lökést az időközben Hetzendorfból a laai hegyre érkezett Windischgrätz tábornagy azzal hárította el, hogy idejében 3 zászlóaljból és egy gyalogos-ütegből álló tartalékot vetett eléje, mire a honvédek támadása ellankadt és a patak két partjáról váltott tűzharcba ment át. Az osztrákok sokkal erélyesebb táma- dást vártak a magyarok részéről, melynek elmaradásából azt következtették, hogy Moga altábornagy támogatásra várt a városba zárt védők részéről, akiknek megadásáról még nem tudott.
Jellacic bán és vezérkari főnöke felismerték a tétovázás okát és saját javukra igyekeztek azt kihasználni. Most már szó sem lehetett védelemről, sőt ellenkezőleg csakis egyenes irány- ban előretörő erős gyalog-támadástól lehetett sikert várni, az egész lovasság egyidejű harcbavetésével az ellenfél balszárnya ellen.
Ennek megfelelően a „Schutzengelkreutz"-nál felállított lovas- ság parancsnoka — Liechtenstein Ferenc herceg, tábornok — azt a parancsot kapta, hogy Maria-Lanzendorfnál keljen át a Swechat patakon, támadja meg az ellenfél bal szárnyát és kergesse a fel- göngyölt frontot a Schwechat helység felől előrenyomuló gya- logság tüzébe. Csakhogy a dolog nem volt ilyen egyszerű.
A nagytömegű lovasság gyors előnyomulását nemcsak a Schwechat-patakon átvezető, csak igen csekély számú átjáró és a sűrű köd akadályozta, hanem a parancsnok túlságos óvatos- sága is. Ilyképen a lovasság sürgősen várt beavatkozása órákig húzódott.
Már maga a tábornagy akart a lovasság tétovázásának okáról személyesen meggyőződni, amikor Bécs irányából újból megszólaltak az ágyúk. A lakosság megtörte a kapituláció fel- tételeit és nekitámadott a császári csapatoknak. A tábornagy figyelme tehát a város felé fordult. De a bán hadiszállásán is meghallották az ágyúzást. Most tehát gyorsan kellett cselekedni, hogy idejében el lehessen kerülni az egyidejű harcot két fronton.
A vezérkari főnök, nem törődve a jobb szárnyon késedelmező
lovassággal, személyesen lépett akcióba: Két zászlóaljból. 3 lovas-
századból és 2 ütegből álló támadó oszlop élén, délután két óra
felé Schwechat helységből előtört. A tüzérség alig 800 lépésnyire
az ellenféltől felvonult és olyan erős tűzzel borította el, hogy
ingadozni kezdett. Egyúttal a vértesek is megrohanták és vissza-
szorították az ingadozókat, még mielőtt a rohamlépésben köze- ledő gyalogság odaérkezett volna. Az állás közepe megingott és hátrafelé kezdett hullámzani. A parancsnokok kétségbeesett erő- feszítése, sőt a hős dandárparancsnok, Görgey ezredes, személyes fellépése se tudta többé a tömeget megállítani. A magyar zászló- aljakban megbomlott a rend és zilált tömegben vonultak vissza a Fiseha felé.
Eredmény azonban egyelőre csak a középen mutatkozott.
A magyarok balszárnyán jobban állott a dolog, ahol Répássy ezredes lovassága és 3 tizenkétfontos ütege Zwölfaxing és Rau- chenwart között állást foglalt. Utóbbi helyet a gyalogság is meg- szállotta. Liechtenstein herceg, tábornok, sokáig nem merte ezt az állást megrohanni; ehelyett hosszabb ideig lövette azt tüzér- ségével. minden különös eredmény nélkül. A magyar tüzérség csak akkor ment vissza, amikor egy osztrák röppentyűs-üteg furakodott az oldalába. Répássy a lovasságot is hátravonta, de a Rauchenwartot megszállva tartó honvédség még mindig annyira imponált Liechtenstein tábornoknak, hogy nem bírta magát táma- dásra határozni. Ezáltal pedig a középen előtörő császári csa- patok veszélyes helyzetbe kerültek. Csak amikor a bán a leg- erélyesebben megismételte a támadásra adott parancsot, sikerült végre a császári lovasságot megmozgatni, melynek támadása azután meg is törte a magyarok ellenállását. Répássy ezredes vitéz huszárjai, a túlsúllyal dacolva, mindenütt szembeszállottak a császári lovassággal, hogy lehetővé tegyék a magyar gyalog- ság és tüzérség háborítatlan elvonulását. Liechtenstein herceg érthetetlen habozása megmentette a magyar hadsereget a vég- pusztulástól (?) vagy legalább is a súlyos veszteségtől. így arány- lag olcsón menekült, mert a rövid októberi napon hamar beállott sötétség megakadályozta a további üldözést, mely már Schwadorf előtt elakadt. Moga altábornagy még az éj folyamán visszavonta csapatait a határ mögé, s az osztrák lovasok ismét átvehették az őrséget a Fischa mentén.
A császáriak tehát megnyerték a schwechati csatát s ezzel a lázadó osztrák főváros sorsa is meg volt pecsételve.
P—y—V.
Die Kavallerie. 1928. évfolyam, 9—10. füzet.
9. füzet.
Gilardone G. szko. őrnagy a lovasság hadtörténelmét gya- r a p í t j a . a Schardenberg és Eisenbirn melletti ütközet leírásával.
1705 március 11-én a bajor lovasság Miksa Emánuel fejedelem vezérlete alatt, nagy győzelmet aratott gróf Schlick osztrák tábornagy csapatai felett, amelyek sorában a szász lovasság is harcolt. Gilardone őrnagy azért eleveníti fel ennek a napnak emlékét, mivel a bajor lovasság történetében ez az egyetlen eset, amikor egyesítve harcolt és pedig túlsúlyban levő ellenséggel és azt minden segítség nélkül megsemmisítette.
Ableitner szko. őrnagy: „A mi elveszített Metzünk" című tanulmányában kimutatja, hogy Elzász-Lotharingia német tulaj-
don volt s csak később foglalták el a franciák. Metz várának történetét részletesebben tárgyalja, az 1870—71. évi h a d j á r a t t a l együtt, amikor a német csapatok a várat, a belé szorított Bazaine hadsereggel egyetemben, megadásra kényszerítették.
Beckhaus szkv. őrnagy: Szovjetoroszország vörös hadsere- gének ismertetését f o l y t a t j a . Hogy az oroszok nagyon is készül- nek a háborúra, m u t a t j a az a k ö r ü l m é n y , hogy az állandó „ k e r e t ' - hadseregen kívül — amelybe az alkalmas e g y é n e k n e k csak egy negyede lesz beosztva — megszervezték a területi (Territorial) hadosztályokat. Ezek az összes a l k a l m a s e m b e r a n y a g o t rend- szeres kiképzésben részesítik. H a a z t á n szükséges, az így k i k é p e - zett anyaggal kiegészítik az állandó hadsereget. Minden g y á r munkássága, a f a l u k lakossága a maga lövészegyletében, a mű- szaki népőrség intézményében, a h a r c r a lesz előkészítve és fel- szerelve. T o v á b b i előkészületet jelent az i f j ú s á g előképzése. Min- den 19 éves i f j ú . a besorozás előtt köteles évenként egy-egy h ó n a p i kiképzési t a n f o l y a m o n résztvenni. Ezek a t a n f o l y a m o k országszerte fel v a n n a k állítva s a tél f o l y a m á n az i f j ú s á g — a m i k o r otthon leginkább nélkülözhető — a katonai szolgálat részére szükséges előkészítést elnyeri. A t a n f o l y a m t a r t a m á r a ugyanis l a k t a n y á b a n v a n elhelyezve, ott étkezik s katonai fegye- lem alatt áll. A kiképzés t á r g y a i a lövészkiképzés, a katonai műszaki alaptételek, a c s a p a t s z a b á l y z a t o k és a k a t o n a p o l i t i k a i felvilágosítás. Legfontosabb a hadászati és lövészkiképzés, vala- mint a közgazdászat ismerete. Mikor aztán az így előkészített i f j ú a hadseregbe j u t , a l a k t a n y a nem z á r j a őt el a néptől, hanem a régebbi szoros k a p c s o l a t b a n m e g h a g y j a . A l a k t a n y a ugyanis nemcsak a m u n k a és szolgálat helye a k a t o n á n a k , h a n e m egy- szersmind pihenő és szórakozóhelye is, amelyet szívesen meg- l á t o g a t n a k a n n a k a g y á r n a k m u n k á s a i , a m e l y g y á r az ezrednek úgynevezett „ p a t r ó n u s a " . Minden század viszont v a l a m e l y falu felett g y a k o r o l j a a p a t r ó n u s szerepét. A kölcsönös z a v a r t a l a n érintkezés nemcsak a k a t o n a i szolgálatot teszi ismertté, hanem a m u n k á s t és földmívelőt is öntudatossá neveli. Minden csapat- résznek — század, üteg, stb. — meg v a n a maga „Lenin- szeglete". ahol télen a vörös k a t o n á k e l ő r e h a l a d o t t a b b jai egye- sülnek. Nyáron a „ L e n i n s á t r a k " töltik be ezt a szerepet. Itten külön körök a l a k í t t a t n a k , amelyek a nekik h a j l a m u k szerint ki- jelölt foglalkozást űzik. Minden bel- és k ü l f ö l d i eseményt meg- t á r g y a l n a k , különösképen pedig a n n a k az országnak állapotát.
amely ország az illető k ö r n e k t a n u l m á n y t á r g y a k é n t van kijelölve.
De nemcsak ilyen komoly m u n k a tölti be a körök együttlétének idejét, hanem színi előadások, ének, zene, sport is v á l t o g a t j á k egymást. A területi hadosztályoknál u g y a n i l y e n módon, sőt talán fokozottabb m é r t é k b e n gondoskodnak a kiképzés alatt levő vörös k a t o n á k foglalkoztatásáról.
10. füzei.
Gessner L. szko. őrnagy a f r a n c i a h a r c t é r e n 1918. évi már- ciusában lezajlott t á m a d á s t m é l t a t j a rövid vonásokban. Bár ez a n a g y h a t á s ú h a d m ű v e l e t nem hozta meg a békét, mégis olyan erőteljesítmény volt a hosszú h á b o r ú b a n kimerült német n é p r e
nézve, hogy a r r a az ország nemcsak büszkén tekinthet vissza, hanem a j ö v e n d ő b e vetett bizalma is megerősödhetik.
Dr. Neuffer Vilmos szkv. őrnagy: „A jövő háború"' címen ú j j o l a g r á m u t a t a motor a l k a l m a z á s á n a k előnyeire a hadsereg- ben. Felemlíti azt, hogy Seeckt vezérezredes is osztozik az ő néze- tében, még pedig azért, mert egy j ö v ő h á b o r ú b a n a r á t e r m e t t hadvezér a r r a fog törekedni, hogy lehetőleg e l k e r ü l j e az állás- harcot; e helyett m i n d e n t elkövet, hogy mozgóharcokban tegye t ö n k r e az ellenséget. Ezt a törekvést pedig a motor a l k a l m a z á s a n a g y m é r t é k b e n elősegíti. Egy másik megokolt vélemény azt á l l í t j a , hogy a n é m e t e k n e k 1914-ben, mikor a kedvezőtlen ered- m é n y ű őszi t á m a d á s t beszüntették, az állásharc helyett még min- dig m ó d j u k b a n lett volna m e g m a r a d n i a mozgóháború f o l y t a t á - sánál. Végül r á m u t a t dr. N e u f f e r a r r a a technikai lehetőségre is, hogy egy esetleg bekövetkező francia-jugoszláv-olasz háború esetén F r a n c i a o r s z á g — Németország mostani gyengeségét számí- tásba véve — c s a p a t a i t rövid idő alatt a Brenner-hágóra viheti, hogy a z t á n a j u g o s z l á v o k n a k segítőkezet n y ú j t v a , innen t á m a d j a meg az olaszokat.
Beckhaus szkv. őrnagy folytatja Szovjetoroszország had- seregének ismertetését. A vörös hadsereg kulturális hatása az írni-olvasnitudás és a politikai felvilágosodottság tekintetében érezteti magát. Kétségtelen, hogy a vörös hadsereg ilyeténképen való megszervezése nagyon emeli az orosz haderő értékét. A szerző ismerteti az ..Osso—Avia—Chim" néven megszervezett népvédelmi mozgalmat. Ez foglalkozik a gázokkal is és termé- szetesen annyira felvilágosítja a népet a várható gáztámadások lényegéről, valamint az ellenük való védekezés eszközeiről, hogyha valóban rákerül a sor, mindenki t u d j a a tennivalóját.
A vörös repülőhaderő, az 1920-ban befejezett polgárháború óta, nagy mértékben megnövekedett. Elősegítette ezt az, hogy 1921-ben megalakult a repülőhaderő-egyesület, amelynek 1924 végén már egymillió tagja volt, kik tagdíjukkal lehetővé tették, hogy 5 év alatt 150 repülőgép épülhetett. Egy másik segítőtényező volt a katonaságnak a lakossággal való szoros kapcsolata.
A vörös hadsereg t a n k j a i kiválóan megfelelnek a hozzájuk fűzött kívánalmaknak, annál inkább, mivel a gáz hatása ellen is védenek. A vörös haditengerészet talán egyelőre a leggyengébb fegyvere Szovjetoroszországnak, azonban itt is észlelhető a haladás.
Beckhaus őrnagy értékes tanulmányával részletesebben fog- lalkoztunk és pedig azért, mivel nekünk is fontos tudni azt, hogy Szovjetoroszország nagyon készül, nem a béke fenntartására, hanem egy nagy háborúra és hogy mily alapossággal és követ- kezetességgel szervezi meg népét az abban való részvételre. Szá- mos megszívlelésre méltó adat tárul elénk, amit még Trianon ellenére is figyelembe vehetnénk.
Ableitner szkv. őrnagy folytatólagosan t á r g y a l j a Metz v á r á - n a k történetét, 1871-től a világháború kezdetéig. L e í r j a a v á r kiépítését, v a l a m i n t a város fejlődését.
Sz.
Pótlás.
Múlt évi I \ . f ü z e t ü n k b e n k ö z ö l t ü k „A 111. kir. h o n v é d s é g tör- ténete 1868—1918-ig" című m u n k a ismertetését.
Pótlásképpen még megemlítjük, hogy a szerkesztést Berkó István végezte; ő írta a szöveg legnagyobb részét és ő állította össze a függeléket is.
Hadtörténelmi K ö z l e m é n y e k . — 1 9
