1. szám
Südost Economist (3. évi. 26. sz., Buda- pest 1941, m.). —— Knob S.: A magyar ipar jővő feladatai. —— Délkelet—Európa növeli nyersanyag- termelését. —— A fizetési eszközök változásai Délkelet—
Európában 1941—ben. —— A bolgár mezőgazdaság 1941-ben. —— Az olajosmagvak termelésének kiterjesz- tése Magyarországon. —— Délkelet-Európa külkeres—
kedelme 1941 első felében. — A közellátás egy éve Magyarországon. —— (4. évf. 1. sz.). —— A gazdaság irányítása a megszállt Szovjetföldön. -—— Bulgária gazdasági harca. —— Az autonómia elve a magyar árpolitikában —— (2. sz.). —— A világháború és a délkeleteurópai gazdaság. —— Szlovákia gazdasága az év végén. —- Hogyan áll Délkelet—Európa a nyersgyapot—önellátás terén. —— Horvátország bá—
nyászati termelése. — (3. sz.). — Miért kellett a milliárdos terv a magyar mezőgazdaságban? ——
Bulgária gazdasága 1941—ben.
Südost—Forschungen (6. évi. 1—2. sz., Leipzig 1941, ném.). —— Malaschoisky A.: Adalékok Szlovákia település—földrajzához. _ Moser H.: A szatmári, máramarosi és bihari németség irodalma.
—— Klima H.: Az erdélyi románok uniója és a bécsi államtanács Mária Terézia korában. —— Zimmer—
mann H. B.: Rath Mátyás a magyar újságírás meg—
alapítója (1749—1840).
Ungarische Jahrbücher (21. köt. 1——
3. sz., Berlin 1941, ném.). —— Némedi L.: A magyar—
országi németek és a magyarság. —— Gáldi L.: Ma- gyar-román kulturális kapcsolatok. —— Hadrovics L.: Magyarország és a horvátok. —— Bussenius A.:
Finn—ugor népek Oroszországban.
Városi Szemle (27. évf. 6. sz., Budapest 1941, m.). —— Hajnal I.: Az európai város kialaku- lása. —— Nebenführer L.: A székesfőváros egyik bör- és nemibetegrendelőjének hétéves müködésé- röl (1934—1941). —— Pápai K.: Az élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek fogyasztásának hábo—
rús korlátozása a külföldi országokban. — Újabb településtervek a Németbirodalomban. — Finn kikötővárosok.
— 53 —- 1942
Városok Lapja (36. évi. 24. sz., Budapest 1941, m.). —— Markos B.: Városaink és az idegen- forgalom. -——— Péchy-Horváth R.: Sátoraljaújhely. ——
Az iskolánkivüli népművelés és az erdélyi városok.
—— Ruisz R.: Szatmárnémeti. —— (37. évi. 1. sz.). -—
Potoczlcy K.: A városok közellátási igazgatása. -——
(2. sz.). —— Ruisz R.: Magyarkanizsa. — Csizmadia A.: Kolozsvári városszéli telepek.
Voia: des Peuples (9. évi. 1. sz., Geneve 1942, fr.). — Thomas P.: A burmai problémák. ——
Dami A.: A franciaországi centralizáció bírálata. — Gasparian A.: Egy félreismert nemzet: a kozákok.
Weltwírtschaftliches Archiv (55.
köt. 1. sz., Jena 1942, ném.). —— Vöchting F.: A Vi- lágkereskedelemtől a nagytérgazdaságig. —— Leon G. N.: A tartós béke gazdasági alapjai. -— Schorer E.: Az önellátás és a kis államok. —- Kolb A.: A Hawaii—szigetek színes népessége.
Wirtschaftsdíenst (36. évi. 51—52. sz., Hamburg 1941, ném.). —— Japán gazdasági tere ki- bővül. —— Közép-Amerika gazdasági helyzete. ——
Az olasz agrárpolitika feladatai. —— (37. évi. 1. sz.).
—— Az Egyesült Államok adóssága. —— Biehl M.:
Galicia kapcsolata a Németbirodalomhoz. -——— Romá—
nia gazdasági feladatai a megnagyobbodott terüle—
ten. —— Szlovákia villamositásának terve. —— Ón- politika. —-— (2. sz.). —— Bíehl M.: Galicia kapcsolat—
ban a Birodalommal. —— Zottmann A.: Svájc közle- kedé51 problémái a jelenlegi háborúban. ——- Harc a hollandindiai olajért. -— A szén— és textilnyers- anyagellátás problémája Franciaországban. —— (3.
sz.). —— Presselenkow N..- A Szovjetállam gazdaság—
politikája (1917—4941). —— Németalföld gazdasága az év végén. —— A szlovák fagazdálkodás kiépítése.
Wirtschaft und Statistilc (21. évf.
23. sz., Berlin 1941, ném.). —— A németországi mező- és erdőgazdasági üzemek megoszlása tulaj- don szerint. —— A nagykereskedelmi árak külföldön.
—-— (24. sz.). —— A balti országok: Észtország, Lett-
ország és Litvánia népessége és gazdasága. -—— A németbirodalmi gyógyintézetek 1939—ben.
KÚLÖNFÉLE
Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság.
Commission Hongroise pour la Fixation des Valeurs de, Statísiz'gue Commerciale.
Szakosztályülések. —— Se'anees de sections.
(Negyedik közlemény.) — (Communication no 4.) A XVII. szakosztály mult évi május hó 1-én
tartott ülésen jelen voltak: Mattyasovszky—Zsolnay Tibor m. kir. kereskedelmi főtanácsos, szakosz- tályelnök elnöklete alatt Bárdos-Féltoronyi Oilvér, Fedák István dr., Gulden Gyula dr., Herrlíng Vilmos, Hívert Dezső dr., Vetsey Gyula dr. és
Wiegand Rezső keresk. tanácsosok. A szakosz- tályelnök megnyitotta az ülést s üdvözölte Gulden Gyula dr.—t m. kir. kormányfőtanácsosi címmel való kitüntetése alkalmából.
Elsőnek Fedák István dr. terjesztette elő jelen- tését az öblősüvegáruk 1940. évi termelési, forgalmi és árviszonyairól.
Az öblösüvegáruk belföldi kereslete a legutóbbi időkig igen erős volt és különösképen vonatkozik ez a géppel gyártott és fúvott, csomagolásra szol—
gáló őblösüvegárukra. Ezek az áruk ugyanis a nyersanyaghiány folytán kieső csomagolási eszkö—
zök pótlására vétettek fokozottabb mértékben igénybe. A gyárak teljes kapacitása és racionális foglalkoztatása biztosítva volt. Vontatottabb volt az üzlet a service— és luxusárukban, amelyekben a gyá- rak exportkapacitása is a belföldi piacon keresett elhelyezést. E kapacitás kihasználása viszont a bel—
földi keresletet értékben és számszerűségben is részben meghaladta. A háborús viszonyok és a va- gónhiány a szállítási készséget erősen befolyásolták.
A fizetési készség az árukereslet következtében javult és a vevők kötelezettségeiknek fokozott mér- tékben tettek eleget. A gyárak nyersanyaggal való ellátása mindvégig biztosítva volt. Bár a Német—
országból eredő homok, szóda és egyéb olvasztási
I.sZMm
anyagok szállítása néha az általános szállítási ne- hézségek következtében vontatottan történt, az üze—
mek foglalkoztatásában fennakadás nem állott be.
Kiviteli viszonylatban a legutóbbi időkig a svájci és jugoszláviai piacok jöttek tekintetbe, ame- lyek a magyar árut készséggel vették fel. Behoza- tal tekintetében a német üveghuták árukínálata a multhoz képest kisebbnek volt nevezhető, tekintet- tel egyrészt a szállítási nehézségekre, másrészt a német belföldi piac fokozottabb foglalkoztatására és az ottani erős keresletre.
Ezután Vetsey Gyula dr. olvasta fel jelentését a tégla— és kerámiai áruk 1940. évi forgalmáról es helyzetéről.
A budapesti és budapestkörnyékí téglagyárak téglatermelése kb. 10%-os emelkedést jelent az előző évvel szemben. Az egész ország téglagyártása e mennyiség 2'5—3-szorosára becsülhető. Tégla iránt az egész évben igen nagy kereslet mutatko- zott, úgyhogy azt időnként és egyes körzetekben]
alig lehetett kielégíteni. Téglaexportot mindössze néhány, Németországhoz közeleső dunántúli gyár bonyolított le. A tetőcserépszállitások az előző évi-_
vel azonos szinten mozogtak. A keramit és klinkez forgalma csökkent, mivel a keramitköveknek út- burkolási célokra való használása hanyatlóban van.
A kivitel az összforgalomnak 16—18%—ára tehető.
A tűzálló téglákból a chamotte és silika forgalma mintegy 40%-kal haladta meg az 1939. évit. A szál- lltzisoknak kb. 15%-a export, amely úgyszólván kizárólag Jugoszláviába és Törökországba irányult.
A magnezittéglák gyártása és eladása kb. 127- kal csökkent, mert a háború következtében ez az iparág elvesztette tengerentúli piacait. Ezt a ki- esést az európai nagyobb kereslet nem pótolta tel—
jesen. Az arány a belföldi és külföldi szállítások között kb. 50—50%. A l'al- és padozatburkolólapok 1940. évi forgalma belföldön mintegy 25%—kal emel—
kedett az előző évivel szemben, ezért e lapok kivi-
teiP jelentékenyen csökkent.
Adataink országunknak 1940. évi szeptember hó 1. előtti terület-ére vonatkoznak, mert Kelet—
Magyarország és Erdély egy részének adatai még nem voltak figyelembe vehetők.
Mattyasovszky-Zsolnay Tibor m. kir. kereske- delmi főtanácsos, szakosztályelnöknek a pot-cellán- áruk l940. évi forgalmi és termelési viszonyairól szóló jelentése így hangzott:
A vámtarifa 701/a 1. és 2. tételszáma alá tar—
tozó porcellánáruk termelési és forgalmi viszonyai az 1940. év folyamán abban az irányban haladtak
tovább, amely már az 1939. évet is jellemezte. A
kereslet állandóan igen élénk volt és erős próbára tette hazai gyáraink termelőképességét. Gyáripa- runk e próbát sikerrel állotta ki, mert a fennállott nehézségek ellenére —— aminők különösen a katonai behívások, ismételt forgalomkorlátozások és anyag—
beszerzési, főleg tüzelőanyagellátási nehézségek vol—
tak —— az előző évvel szemben lényegesen fokozta termelését.
Mult évi jelentésemben már rámutattunk arra,
hogy az észlelhető nagy kereslet és ezzel össze—
függő esetleges panaszok inkáhb áruéhségre, mint áruhiányra vezetendők vissza. Az 1940. évben tapasztaltak is erre vallanak. Ezt legjobban meg- világíthatja az 1938, 1939. és 1940. évek áru—
forgalmának összehasonlitása. Az 1940. évi for—
galom ugyanis az 1938. évvel szemben kb. 50%-os emelkedést mutat. Igaz, hogy az 1938. év igen gyenge volt, amelyben gyáraink nem is fejthették
*1942
ki teljes kapacitásukat. Ha éppen ezért bevonjuk_
ebbe az összehasonlitásba még az 1937. évet is, akkor még ezzel a csúcsforgalommal szemben is
kb. 10%—os emelkedést mutat az 1940-es "év. Ezek
az adatok világosan igazolják, hogy a normális tényleges szükséglet feltétlenül kielégíttetett, s az ezenfelül mutatkozó névleges kereslet inkább, a rendkívüli viszonyoknak, mint a tényleg fennálló szükségletnek tudandó be. A Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolása nem sokat jelentett a for—
galom szempontjából, mert ezeknek az országré- szeknek porcellánárukban való felvevőképessége igen csekély. Felvidékre a hazai gyárak 1940—ben összesen 6 vagónt szállítottak, Erdélybe semmi sem ment. Itt kell megemlítenünk azt, hogy Kolozsvár visszatértével egy porcellángyárral is gyarapodott a magyar ipar. A gyár román tulajdonosai és veze- tősége a bevonuláskor elköltöztek. A vállalat jelen—
leg hatósági vezetőség alatt áll, korlátolt üzemmel dolgozik. Mindenesetre hozzájárult azonban, már csak raktárk'észleteivel is, az erdélyrészi parcellát)—
szükséglet fedezéséhez. Erdély egy részének baza—
te'résével sok, a kerámiai ipar szempontjából érté—
kes nyersanyagot nyertünk. Ezeknek kihasználása tekintetében ma még különféle nehézségek mutat—
koznak, de idővel hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar porcellánipar a külföldi nyersanyagellá- tástól nagyobb mértékben fűggetlenítse magát.
Ami a nyersanyagellátási és termelési viszo- nyokat illeti, a porcellángyártás azok közé a sze- rencsés iparágak közé tartozik, amelyeknél nyers- anyaghiány nincsen. A nyersanyagok külföldi be—
szerzése elé sem gördültek akadályok. A szállítások lebonyolítása körül mutatkozó kisebb zökkenőket is el lehetett hárítani. Egyes üzemi segédanyagok beszerezhetősége inkább fenyegetett veszéllyel, de elháríthatatlan nehézségek itt sem voltak. Legko- molyabb gondot, különösen az év utolsó hónapjai-
ban, a tüzelőanyag biztositása okozta. A tüzelő—
anyaghiány időnként éreztette is hatását a terme- lésben, de végeredményben komolyabb fennakadást nem okozott.
Ami a termelési költségeket illeti, a munkabé—
reknek, különböző üzemanyagoknak, szociális ter—
heknek fokozatos és állandó emelkedése mellett az 1940. év folyamán az addig változatlan áru nyers—
anyagoknál is beállott egy 10—l5%—os áremelke- dés. A termelési költségek tényleges emelkedése az 1940. év végével az 1939. év elejéhez viszonyítva, kb. 15%-ot ért el. Ezzel szemben a porcellánáruk gyári eladási árai változatlanok maradtak, mint—
hogy az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa még nem szabályozta az áremelést.
Gyáraink kiviteli törekvéseit egyfelől a nagy belföldi kereslet, másfelől Olaszország hadbaszállá- sával a tengerentúli piacok elvesztése tette tárgy- talanná. A vámtarifa 699/a. és b. tételszámai alá tartozó szigetelőporcellánokban a kereslet és forgalom ugyancsak fokozódott az előző évvel szemben. Néhány távvezeték építésének a megindu- lása újabb jelentékeny szükségletet képez, amely—
nek fedezése a legnagyobb erőkifejtésre készteti gyárainkat.
Jelentésünk keretében, annak kiegészítéseképen, röviden megkívánok emlékezni a kőedényárukról is éspedig annál is inkább, mert az ezek keretébe tar- tozó (700. vámtarifatételszám) egészségügyi áruk és (697/b 1, b 2. vámtarifatételszám) falburkolő- lapok az utóbbi évek során igen szépen fejlődő exporttételt képeztek. Gyáraink e cikkekben terme-
1. szánt
lésüknek 60——70%-át vitték ki. Az 1940. év elején .az exportkereslet, különösen tengerentúlról, annyira élénk volt, hogy az árak javulását is előidézte.
Sajnos, az év második felében megszünt hajózási lehetőségek megbénították ezt az üzletet. Jugoszlá- viába, az északi országokba és részben kelet felé fenn voltak tarthatók a kiviteli összeköttetések úgy, hogy —— ha mindjárt csökkent mértékben is -— sze- rephez jutnak kőedényáruink az export-statisztiká- ban. A belföldi keresletben az építkezési tevékeny—
ség csökkenése ellenére sem mutatkaott vissza- esés, sőt a kivitel hanyatlásával felszabadult gyár—
ltási többletet is felvette a hazai piac. A termelési viszonyokra és árakra vonatkozólag olyan a hely- zet, mint a porcellánáruknál.
Ezután megállapította a szakosztály a hatás- körébe tartozó áruk: az üveghulladék, az üveg- és .egyagipari termékek végleges egységértékeit.
A XVIII. szakosztály mult évi április hó 17—én Murlcotay-Velsz Jenő m. kir. kormányfőtanácsos elnöklete alatt tartotta meg ülését. Jelen voltak:
Artner Dezső dr., vitéz Berencsy Béla, (le Chaiel Ottó, Dérczy Ferenc dr., Dunckel Károly éS'
_Sclmetzer Ágoston bizottsági tagok.
Vitéz Berencsy Béla a vasipar 1940. évi kül—
"kereskedelmi forgalmát a következőkben ismertette:
A vasipar 1940. évi külkereskedelmi forgalmá—
nak alakulására teljesen ráütötte bélyegét az euró—
pai háború.
Míg a háborút megelőzőleg a vasipari külkeres- kedelmi forgalom főmozgatója a gyártelepek fog- lalkoztatása volt s a nyersanyagbeszerzésért való export csak bizonyos vonalakon volt elsőrendű mozgató elem, addig az utolsó évben a belföld a vasipart oly mértékben vette igénybe, hogy exportja pusztán csak a nyersanyagok megszerzése érdekére redukálódott.
Megszűntek tehát az úgynevezett nemes devizás exportok, hogy helyet adjanak a legszűkebb mér—
tékű fenti kompenzációs exporttevékenységnek.
Románia felé az olajimport érdekében voltak üzletkötések, melyek azonban a román—magyar viszonyban Erdély egy részének visszacsatolásával beállott erős változás folytán lebonyolításra csak kis mértékben, jóformán alig kerültek.
Törökország felé gyapot és nyersvas érdekében volt kismérvű export.
Az olasz piac igényeinek kielégítése az előbb felhozott okoknál fogva csak vontatottan volt lehetséges.
Nyugat felé Svédországgal bonyolitottunk lc
kismérvü szállításokat, melyek ötvözött szerszám-
.ac—élok beszerzése érdekében történtek.
Az év utolsó harmadában lép fel, mint új ke-
reskedelmi piac, az orosz. A szovjet felé azonban,
bár üzletkötés történt, szállítás még nem indult meg az év folyamán.
Az exporttevékenység redukálódásának örven- detes oka volt az évben Erdély egy részének vissza- csatolása is. Ennek a románok által erősen elhanya—
golt területnek anyaggal való ellátása szintén első- rangú kötelességgé vált.. ,
Az európai rohanó események vasipari expor- tunk erős redukcióját hozták tehát magukkal éppen akkor, midőn az export igen magas árakon lett volna lehetséges. Hadseregünk felszerelésében való közreműködése azonban kárpótolta nehéziparunkat
az ilyenmodon szenvedett kiesésért.
Dunckel Károly a vas— és acélipar 1940. évi
termelési, forglami és árvisronyaíról a következő jelent—ését olvasta fel:
—— 55 — l942
A munkásviszonyok az 1940. évben általában nyugodtak voltak. A munkásle'tszám az év folyamán k*b. 4%-kal, a munkás átlagos órakeresete kb.
51/2%-kal emelkedett. Az átlagos munkaidő kb.
2%—kal csökkent.
A munkaidő korlátozására és az alkalmazottak fizetéses szabadságára vonatkozó rendelkezések fel- függesztése, illetve módosítása 1940 november 17—ig érvényben maradt.
Az általános árszinvonal emelkedett, mérvét a
nagykereskedelem indexszámának mintegy 20%—os drágulása mutatja.
A vas— és acélipar külföldi nyersanyagainak áraiban a háború kitörése óta megkezdődött hossz- mozgalom az év folyamán, bár az előző évben tapasztalt emelkedésnél csekélyebb mértékben, de mégis folytatódott, a belföldi nyersanyagainak és gyártmányainak ára azonban az átlagnál kisebb
mértékben, sok esetben csak a forgalmi és a
fogyasztási adók emelésének mérvében emelkedett.
Új árucseremegállapodás létesült Oroszország- gal, Németországgal, Svájccal, Kolumbiával, a jugo—
szláv, olasz, cseh-morva, szlovák, svéd, finn, török árucseremegállapodások, illetve árukontingensek pe—
dig újból szabályoztattak. Ezek az árucseremegálla- podások azonban a behozatali vámokon változást nem okoztak.
A bennünket érdeklő cikkek közül a 724/a vámtétel szerinti szalagacél és a 729. vámtétel sze- rinti lemez vámja volt átmenetileg felfüggesztve.
A vas- és acélipari nagyvállalatok 1940—ben is termelöképess—égük teljes kihasználásával dolgoz- tak és termelési eszközeiket további beruházások- kal szaporították.
Az ipari termelés jövedelmezősége az általában kedvező kapacitáskihasználás ellenére is romlott.
A beruházási hozzájárulás, állami kölcsönjegy-
zés, szociális terhek, ezenkívül több nyers— és segédanyag drágulása, ezzel szemben a gyártmá- nyok túlnyomó részben változatlan eladási ára és az állami rendelésekre engedélyezett alacsony haszonkulcs az üzleti eredmény arányos javítását lehetővé nem tették.
A jövő fejlődése a további beruházási programm, a nyersanyagkérdés, az ez évben várható mezőgaz—
dasági termés kialakulásától függ, bár a külföldön e gyártmányokban a belföldi áraknál magasabb áron tapasztalható nagy kereslet az üzemi berende—
zések változatlanul igen kedvező kihasználását hosszabb időre látszanak biztosítani.
A jelentés felolvasása után a szakosztály az ügykörébe tartozó vasércnek és a vasipar termékei- nek 1940. évi külkereskedelmi egységértékeit vizs- gálta felül és állapította meg.
A XIX. szakosztály (vasipar termékei) ülését mult évi május hó 12—én tartotta Mátyás Jenő szakosztályelnök elnöklete alatt. Jelen voltak: vitéz Antal János, Dömötör István, Hamerli József, Hein- rich József, Hirsch Ernő, Kátay Ernő, Kollerích Pál, Komáromy József, Major János, Mattyasovszky Gyula, Moskovszky Lajos, Nagybákay Antal, Oetl Pálffy Dénes dr., Pejtsilc Géza, Rohács Lajos, Schar- bert Gyula, Splény György báró, vitéz Szemlaky György, Szőts Gyula, Unger Ullmann Elek bizott—
sági tagok és Aszódi István szakértő.
Splény György báró jelentése a zománcedény
1940. évi forgalmáról: ,
A hazai zománcedénygyárak közül két nagy gyár az 1940. évben egyáltalában nem szállított külföldre árut, a többi gyárak forgalma az 1939—es évvel szemben 75—80%—kal csökkent.
1. szám
A külföldre szállított árúknál 1940-ben 20——
25%-kal magasabb árat értek el a gyárak, szem—
ben az 1939. évi árakkal. Ez az áremelkedés azon- ban a gyárak szempontjából csak látszólagos, mert az Árúcsereforgalmi R. T.-nek juttatott százalék az elért ártöbbletet körülbelül felemésztette. Az egész országban zománcedényekben hiány mutat- kozik. A közismerten igen nehéz nyersanyag—
beszerze's miatt a gyárak termelésüket fokozni nem tudják és így az árúhiány megszüntetésére irá—
nyuló törekvésük előreláthatólag továbbra sem
jár sikerrel, sőt e téren rosszabbodás várható,
mert a zománcedénygyártáshoz szükséges anya- gokban (vaslemez és chemikáliák) a hiány előre—
láthatólag nagyobb lesz.
A zománcedényárak az 1939. év augusztus hó 26-án érvényben volt árakon rögzíttettek és csak a fázisadó felemelésével kapcsolatos különbözetet és ez alapon a bedolgozott nyersanyag felárat, 0'35%—ot számítják fel a gyárak. A munkabérek és a szociális terhek, valamint a gyártáshoz szük- séges nyersanyagok árai 1940-ben jelentősen emelkedtek, az igy mutatkozó termelési
többletet a zománcedénygyárak az árú forgalom—
bahozatalánál nem hárítják át, hanem maguk viselik.
Hirsch Ernő jelentése az 1940. évi csavar- és szerszám-forgalomról;
A belföldi csavar-, szerszám- e's reszelő-forga—
lom a visszatért felvidéki területsávnak, úgyszintén Kárpát-aljának gazdasági életünkbe történt intenzív bekapcsolódása által, azonkívül a beruházási pro-
gramm folytatása révén az elmúlt évben tovább emelkedett. Az év végén érezhetővé vált már a visszacsatolt keleti és erdélyi rész szükséglete is.
Az 1940. évi csavarbehozatal még az előző évi,
nem számottevő mennyiséget sem érte el. A kivi—
tel emelkedett. Ennek az emelkedésnek túlnyomó része facsa'varexportunkból adódik. Összes csavar- kivitelünk jelentős része, mintegy 70%-a Jugo- szláviára esik.
A belföldi csavarforgalom 1940-ben mintegy 10%-os emelkedést mutat az 1939. év adataival szemben. A forgalom az iparvállalatok, keres- kedők, gazdaságok, közületek, főként a MÁV.
szükségletéből adódott, utóbbinál a megnöveke- dett vasúti hálózat révén.
Az ipari és mezőgazdasági szerszámok bel-
földi forgalma 30—35% emelkedést mutat az előző évvel szemben. Reszelők behozatala to- vábbra is a német—magyar gazdasági megállapo- dásban lefektetett kontingens kereteiben mozgott.
A belföldi forgalom túlnyomórészt az Á. 0. K.
által rögzített árakon nyert lebonyolítást.
Vasszerkezetelc iránt az 1940. évben a belföldi piac érdeklődése még élénkebb volt, mint az 1939.
évben. Új nagykiterjedésű gyárak megépítése nyert elhatározást, megfelelő erőközpontokkal. Élénken foglalkoztatta a piacot a Székesfőváros mátra- vidéki erőműtelepépítkezése, valamint ezzel az erőműteleppel kapcsolatosan tervezett távvezeték.
Jelentős mértékben foglalkoztatták gyárainkat egyéb közüzemeink is, így a gázgyárak, bővítési munkálataikkal. Nagy lendülettel indultak meg az 1939. év végén kiadott nagy hídépítési munkák, amelyeknek lebonyolítása az 1941. és 1942. évek- ben fog megtörténni. További új hidak megépíté—
sére vonatkozó tervek az év végéig ugyan nem készültek még el, mégis nagy mértékben érezhető volt már a hidak építésében és javításában vár-
——56——
költség— -
— tette
ható további nagy fellendülés. A balkáni államuk.
hidmegrendelései az 1940. évben csak részben nyertek lebonyolítást. E nagy és jelentős feladá- tok mellett kisebb vasszerkezeti munkák alig ke"—
rültek kivitelre. ?
Oetl Pálffy Dénes jelentése az őntöttvasáruk
1940. évi forgalmáról; "*
A rovatolt cikkekben belföldön a termelés anyaggazdálkodási okokból hivatalosan a meg—
előző három év átlagtermelésének'50%—ára korlá;
toztatott. Az ország megnagyobbodására való- , tekintettel a szükséglet 50%-kal növekedett és íg; ' e cikkben a tényleges szükségletnek csupán '
része volt kielégíthető. A hiányzó mennyiség tűl—
nyomórészt Eternit-csövekkel pótoltatott. A kül—
kereskedelmi forgalom a rovatolt cikkekben majd-";
nem teljesen szünetelt.
Az öntöttvaskályhák és takarékti'izhelyek ter—
melése ugyancsak 50%—ra korlátozódott és így a szükséglet csak % részben nyert kielégítést,
úgy, hogy az év folyamán. különösen a szezónban igen jelentős áruhiány mutatkozott, amelyet pő-
lolni nem lehetett. Fokozottan volt érezhető ez a hiány a legszegényebb néposztály szükségletét ké:
pező 6. v. karikás kályhákban. A külkereskedelmi forgalom ezekben a cikkekben is elenyésző volt.
Úgy a 739. és 740., mint a 742. vámtarifatéte)
alá tartozó árúk egységárai jóformán teljesen vál- tozatlanok maradtak.
Az öntvény-szükséglet az elmúlt esztendőben * lényegesen meghaladta a termelhető mennyiséget.
A felmerült kereslet már önmagábanvéve is lénye- gesen megnőtt, amihez még a megnagyobbodott ország szükségletét is hozzá kell számítani, Önt—
vényekben az ország szükségletének a nyersanyag- ellátás nehézségei folytán csak kb. %—át lehet ki- elégíteni. 1940-ben, az év elején még kisebb meny—
nyiségű amerikai ócskavas jött be az országba.
Olaszországnak a hábórúba való belépése követ—
keztében azonban a korábban nagy mennyiségben érkező külföldi ócskavas—szállítmányok teljesen elmaradtak és őntődei nyersvasból is csupán Németországból jött kisebb mennyiség. A helyzet e tekintetben folyó évben még tovább romlott.
A behozatal igen jelentéktelen, a szükséglet- nek még 1/2%-át sem teszi és természetszerűleg a- kivitel szintén annyira elenyésző, hogy külkeres- kedelmi forgalomról gyakorlatiag alig lehet be- szélni. Kivitel majdnem kizárólag öntött zománct'r fiirdőkádból volt.
Belföldön az öntvény-árak (j-kint 4 pengővel (8—9%l emelkedtek, az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosának engedélyével, elsősorban a:
külföldről behozott anyagok áremelkedése folytán.
Heinrich József jelentése a mezőgazdasági esz- közök, kézi szerszámok és vasalások 1940. évi ter—
melési, forgalmi és árviszonyairól:
Fenti cikkek 1940. évi termelése és forgalma lényegesen meghaladta azok 1939. évi termelését, illetőleg forgalmát. így pl. a lópatkó, csákány, kovácsolt kapa és ásóárúk termelése és forgalma 73%—kal, a szekértengelyeké 43'5%—kal, az eke és
ekerészeké 60%-kal, a mezőgazdasági acélvilláké
81%-kal, sajtolt lapátoké pedig 71'5%—kal haladta meg az 1939. évi termelést és forgalmat.
A visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja szük- séglete 1940. évben már sokkal erőteljesebben jutott kifejezésre, mint az előző 1939. évben. Hoz- zájárult a termelés és forgalmi) növekedéséhez Erdély egy részének és a keleti országrészek 1940—
év őszén történt visszacsatolása is.
l.!szani _. 57— 1942
Bár a belföldi gyárak hivatásuk magaslatán állva, mindent elkövettek termelőképességük leg- magasabbra való fokozása érdekében, mégis a honvédelmi szükségletek kielégítése folytán nem tudták teljesen kielégíteni a megnagyobbodott or—
szág polgári szükségletét.
A 757., 758Ja és 758/b vtsz. alá tartozó mező- gazdasági eszközökben és kéziszerszámokban a behozatal lényegtelen volt és az is csak speciális árűfajtákra szorítkozott.
Ami a szóbanforgó cikkek belföldi áralakulá-
sát illeti, az 1939. év elején történt ármérséklés
folytán a szóbanlevő cikkek áralakulása nyugvó—
pontra jutott és az 1940. évben árváltozás csak annyiban történt, hogy az 1940. május 9-én életbe- léptetett forgalmi adóváltság-többletet az azelőtti árhoz hozzászámították, ami kb. az említett áruk árában 1'5—1'7% áremelkedést idézett elő.
Az árak az 1939. évi ármérséklés folytán bel- földön olcsóbbak, mint az 1914. évi világháborút megelőző időben.
_ A biztonsági zárak és [altatok forgalma az 1940, esztendőben, a belföldi piacon lényeges emelkedést mutat az előző évvel szemben. Az 1940.
év folyamán visszacsatolt erdélyi és keletmagyar- országi piac bekapcsolódása a magyar gazdasági életbe erősen hozzájárult a forgalom emelkedésé—
bez. E piacok forgalma az elmúlt évben még az export-statisztikában szerepelt. A visszacsatolás után azonban e piac forgalma fejleszthető volt, mert egyrészt a trianoni határ megszűnésével az ipar az ottani kereskedelemmel közvetlenebb kap—
csolatokat teremthetett, másrészt a fenti vtsz. alá tartozó biztonsági zárakat és lakatokat Romá- niában előállító gyárak a vissza nem csatolt terü- leten fekszenek.
Hozzájárult még a forgalom emelkedéséhez ' az is, hogy a román megszállás alatt a visszacsa- tolt keletmagyarországi és erdélyi országrészek e cikkeket részben a nyugati országokból szerez- ték be, a visszacsatolás óta azonban a belföldi iparnak kellett ellátni teljesen e cikkben a keleti és erdélyi országrészeket is.
A' fémek forgalmának korlátozása a fenti cik- kek gyártását rendkívül megnehezítette és ha az iparnak kellő mennyiségű réz, valamint nikkel—
bronz állott volna rendelkezésére, úgy a forgalom ebben a cikkben az eddiginek többszörösére emel- kedett volna.
Ami a fenti cikkek exportját illeti, a nyugati országok háborúja folytán 1940. év folyamán a tengerentúli államok exportja lényegesen csök- kent, ezzel szemben emelkedett a kivitel Jugo- szláviába, Bulgáriába, Törökországba, Svájcba és Svédországba.
A bútorzárak és [akartok, valamint épületzárak forgalma belföldön lényegesen emelkedett, mert az közvetlenül, vagy közvetve az építési konjunk- turával áll összefüggésben.
Az 1940. évben már a fenti vtsz. alá tartozó épületzárak exportja is megkezdődött, mert az ipar e cikkekben egy súlyban könnyebb kivitelt hozott forgalomba. Eddig ugyanis az épületzára- kat, mint nehéz-árút. alig lehetett exportálni.
Fenti vtsz. alá tartozó cikkeknél az export nemcsak az üzemek foglalkoztatottságára, hanem az árak kialakulására is lényeges hatást gyakorol, mert tömegcikkről lévén szó, az export lehetővé
teszi a nagyobb mennyiség munkábavételét, ami a;
belföldi árakat kedvezően befolyásolja.
Annak ellenére, hogy a fémek drágulása 9 cikkek kalkulációjánál is lényeges szerepet játszik, a belföldi áraknál, éppen a forgalom növekedése következtében, az ipar a fémfelárakat nem érvé-—
nyesítette.
A gyáripar és kereskedelem, a közfogyasz- tásra való tekintettel —— a forgalmiadóváltságí emelkedésének áthárításától eltekintve — e cikkek.
árait egyáltalában nem emelte, annak ellenére, hogy a fémek drágulásán kívül a rezsitételek nö—
vekedése is lényegesen megdrágította az előállítási költségeket.
A vasalások forgalma az 1940. évben emelke—
dett, ami szintén az építkezéseknek, valamint az—
ország örvendetes megnagyobbodásának következ- ménye.
Az árak e cikkeknél is, —— eltekintve a for—
galmiadóváltság emelkedésének áthárításától ——
változatlanok maradtak.
Haidekker Sándor jelentése a sodronyfonatok, tüskésdrótok, vasbűiorok és láncok 1940. évi ter-
melési, forgalmi és árviszonyairól:
A szakma foglalkoztatottsága egész éven át kitűnő volt, a nyersanyaghiány hatása egyelőre—
nem érvényesült. A gyárak ugyanis régebbről meglevő nyersanyagkészleteik feldolgozásával elé—
gítették ki a piacot. Az árak nem voltak ki- elégítöek, mert a fő nyersanyag változatlan ára mellett a segédanyag, különösen az erőmű hajtóanyagai igen megdrágultak, a szociális ter- hek emelkedtek és maga a nyers munkabér is több lett. A forgalom emelkedése azonban nem volt oly mérvű, hogy az egyéb, nem változó ter—
mészetű költségtételek aránylagos csökkenése révén ezeket a drágulási tényezőket kiegyensúlyozta volna.
Az anyagbeszerzés igen megnehezült az év utolsó negyedében. A munka menete zavartalan
volt, azt a sztrájkok, kizárások nem nehezítették meg. Bizonyos szakmákban munkapiacfeszültség volt észlelhető, bár komoly szakmunkáshiányról
nem lehetett beszélni.
Állami természetű rendelések jutottak a szak- mának, de nem oly mértékben, hogy azok a nyers—
anyaghiány miatt kivitelezésre nem kerülhető rna-—
gánrendelések elmaradásáért az ipart kárpótolhat- ták volna.
Tekintettel arra, hogy ez az iparág hosszú éveken át termelését a hazai fogyasztás szükség-- leteivel egyensúlyba tudta hozni, a szakma cik- keiben számottevő behozatal nem jelentkezett, viszont a jelentős kivitelnek a nyersanyagbeszer- zési nehézségek álltak útjában.
A jelentés elhangzása után a szakosztály a hatáskörébe tartozó vasipari termékek 1940. évi külkereskedelmi egységértékeit vizsgálta felül és állapította meg.
XX. szakosztály (ércek, a fémipar termékei) ülését mult évi április hó 28—án tartotta. Jelen vol—
tak: Chatel Ottó, Hubert István, Istók Sándor, Jausz Jenő, Kánya Albert, Kemper Miklós, Kol!- mann Armand, Lugossy József, Messik Ödön, Pap Zoltán dr., RoháCS Lajos, Szentkirályi—"Ákos dr., Tersztyánszky Gábor, Velits Lajos bizottsági tagok és Steiner Lajos szakértő.
1. szám
Kollmann Armand jelentése: A fémáruk és fel- szerelési cikkek termelését, forgalmát erősen gátol—
ták az 1940. évben előállott anyagkorlátozások, mert nem volt elegendő mennyiségű réz, horgany és vasanyag. Amennyiben egyes esetekben volt is fémanyag, azt nem lehetett —— a fémanyag záro—
"tása következtében —— felhasználni.
Miután nem állt elegendő fémanyag rendelke- zésre, a szerelvényeket pótanyagból kellett előállí- tani, aliminium-, horganyötvözetből és vasból.
Ezen anyagokból előállított szerelvények árai kb.
20%—kal magasabbak voltak, mint a rézszerelvé- vnyek árai.
Deniflée Sándor jelentése a fémek 1940. évi ter—
:melési, forgalmi viszonyairól és átalakulásáról:
Vörösréz. Az 1940. év első felében, az olasz—
Vangol háború kitöréséig a vörösrezet Amerikából aimportáltuk, amikor is annak ára mázsánként kb.
150—160 pengőt tett ki. Az olasz-angol háború ki-
"törése "után az olasz hajók forgalmának beszünte- tése következtében a behozatal teljes mértékben megszűnt és csak egyes tételek, elenyésző kis mennyiségek kerültek be az országba, főleg Jugo—
szláviából. Természetesen e réztételek ára már ílényegesen magasabb volt az amerikai származású
*anyagénál, a legalacsonyabb árak kb. 200 P körül mozogtak. Erdély visszatérése által rézbányát is kaptunk, de a Nagybányán termelt réz főleg réz- gálicgyártás szempontjából jöhet csak számitásba.
Ólom. E fémet május hóig Amerikából és Jugo-
wszláviából importáltuk, mázsánként 50 P körüli áron. Az olasz—angol háború kitörése után egye—
düli behozatali forrásunk Jugoszlávia maradt és u-ezzel együttjárt az árak erős emelkedése is, úgy- hogy előfordultak 75 P körüli vásárlások is. Er—
'dély visszatérése után Nagybánya környékén je-
*'lentős ólomhányák kerültek vissza, amelyeknek termelése feleslegessé fog tenni minden behoza—
*talt.
Alumínium. Ezt a fémet Magyarországon ter- meljük. Az Árkormánybiztosság által megállapí—
tott mázsánkénti ára 280 P. Az elmúlt év folya- mán helyezték üzembe teljes kapacitással a M. Á. K. új aluminiumkohóját, amely körülmény a hazai aluminiumpiacra igen jó hatással volt.
Horgony. Ára az év folyamán állandó emel—
kedést mutat: amíg a fínomhorgany ára március- ban 75 P volt, addig júliusban már 119 pengőt fizettünk mázsájáért. A hutahorgany ára az év folyamán 65 P és 95 P között mozgott.
Ón. Az elmúlt évben, az olasz-angol háború kitöréséig a rézhez és ólomhoz hasonlóan lehetsé—
ges volt még a tengerentúli ónbehozatal. Főleg Kelet—Ázsiából, a Straits Settlements-ből és Hol- land—Kelet—lndiából importáltuk az ónt, amelynek ára 580—600 pengő között mozgott mázsánként.
A tengerentúli behozatali lehetőségek elzáródása ota csak az egyes tengeri kikötőkben beraktam—
zott kisebb óntételek voltak megvásárolhatók '800—1000 pengő közötti mázsánkénti áron.
Ezután megállapította a szakosztály a hatás-
?körébe tartozó ércek és fémipari termékek végleges egységértékeit.
XXI. szakosztály (gépek és készülékek) ülését mult évi április hó 25-én tartotta Stromfeld Ferenc
m. kir. kereskedelmi főtanácsos, szakosztályelnök elnöklete alatt. Jelen voltak: vitéz Bellmond Ká—
roly, Berczík László dr., Binder Iván, Csonka Béla, _Esső Andor. Herbster Henrik. Magassy Károly.
_..58._.
1942
Pirkner Ferenc, Pirlmer Ödön, Remenyik Tibor, Scheibler Ede, Schweitzer Henrik, Szentkirályi Ákos dr., Thassy Mihály, Tirser László, Vele:
Rezső és Zimmer Tódor bizottsági tagok.
Binder Iván jelentése a szerszámgépek, papír—
ipari és textilipari gépek 1940. évi külkereskedelmi forgalmáról:
A szerszámgépek külkereskedelmi forgalma az 1940. évben az előző évhez viszonyítva visszaesett.
A forgalomcsőkkenés okait kutatva elsősorban ,a _ ' német szerszámgépimport alakulását kell figye—
lemmel kísérnünk, mert a szerszámgépek külke- reskedelmi forgalmára, mint a multban, úgy az 1940. évben is a német szerszámgépbehoz—atal volt döntő befolyással.
A beruházási tevékenység az 1940. év folya—
mán Magyarországon .változatlanul tovább tartott, a kereslet szerszámgépek iránt nagyon élénk volt, tehát ebből a szempontból a behozatal emelkedé—
sére kellett volna számitani.
Az év elején a szerszámgép—behozatal Német- országból aránylag zavartalan volt. Az év második negyedében azonban a háborús viszonyok teljes mértékben éreztették hatásukat. A vezető német szerszámgépgyárak már 1938 óta egyrészt az épít- kezési nehézségek, másrészt a szakmunkáshiány miatt nem tudtak számottevő mértékben kapaci- tást növelni. Miután a foglalkoztatás már 1938—ban átlagban 2 esztendős volt és azóta rohamosan emelkedett, a szabad kapacitás hiánya miatt a német szerszámgépgyárak exporttevékenysége a nagy kereslet ellenére az év folyamán fokozatosan
romlott.
A német szerszámgépgyárak igyekeztek a megrendelések törlését elkerülni és a kötések ér- vényét meghosszabbítani. Elfogadható szállítási határidőket közöltek a megrendelőkkel és csak az esedékesség alkalmával értesítették őket, hogy a háborús viszonyok következtében a szállítási határidő 1—2 hónappal kitolódik. A megrendelők a kényszerhelyzetben többnyire elfogadták az újabb határidőket, amelyek az esedékességek al—
kalmával természetesen újabb halasztást szen- vedtek.
A fent vázolt körülmények következtében az év harmadik és negyedik negyedében már az alá—
rendeltebb jelentőségű szerszámgépek behozatalá—
ban is komoly nehézségek mutatkoztak.
A németországi szerszámgépipar kiviteli szál—
lítóképességének hanyatlását az olaszországi szer- számgépgyárak igyekeztek kihasználni, Bár a szál—
lítási feltételek különben elfogadhatók voltak, az
1939. évinél jelentősebb behozatali tevékenység nem alakult ki mert egyrészt a németországi szár- mazású szerszámgépekhez viszonyított magas el—
adási árak, másrészt az év közepétől kezdve az olaszországi háborús nehészégek akadályozták a jelentősebb behozatal kialakulását.
A svájci származású szerszámgépek behoza—
tali forgalma az 1939. évhez viszonyítva nem mu- tat lényeges eltérést. A svájci szerszámgépipar gyártmányai a magyar piacon jól be vannak vezetve, de a háborús viszonyok ott is éreztették hatásukat és az élénk kereslet ellenére sem alakult ki jelentősebb behozatali, tevékenység. A csavar—
automaták, fogaskerék-, felület- és kőrcsiszolő—
gépek behozatala növekedett,
A papíripari gépek behozatalát nem befolyá- solták olyan károsan a németországi háborús
l
1. szám
viszonyok, mint a szerszámgépekét. A papíripari beruházási tevékenység és a nagy konjunktura következtében élénk kereslet mutatkozott, úgy a ,papírgyártó, mint a kikészítő és feldolgozó gépek iránt. A behozatal az 1939. évihez viszonyitva
mintegy 400%—kal emelkedett.
A textilipari gépek és készülékek behozatala 'a folyamatban levő textilipari beruházások foly- tán az 1939. évhez képest mintegy 46%-kal emel—
kedett. Bár a behozatal nagyrésze németországi származású, a behozatali tevékenységben a Cseh- morva protektorátus, Svájc, Olaszország, Francia-
ország, Belgium és Nagy—Britannia is részt vett.
A szerszámgépek, papír- és textiliparigépek kivitele az 1940. év folyamán nagyon visszaesett.
A visszaesésnek oka egyes külföldi piacok kiesé- sén kívül az volt, hogy a kereslet a túl hosszú
"külföldi szállítási határidők miatt a hazai piac felé fordult.
A hazai piac nem tudta ugyan kielégíteni a keresletet, de a nagy érdeklődésnek elvitathatat- lan előnye az volt, hogy különösen a szerszám—
gépgyártás, a fellépő nehézségek ellenére, számot—
tevően fellendült.
Tekintettel arra, hogy a németországi szer- számgépgyárak foglalkoztatása a hadiipari kon—
,junktura elmúlása után is 6—8 évre biztosítva
van, a behozatali tevékenység emelkedésére nem
"lehet számítani. Ezzel szemben a programm lebo- nyolításába való bekapcsolódásunk esetén foglal—
koztatás és a kivitel lényeges emelkedésével szá- molhatunk.
Az árnívó az előző évhez képest emelkedett.
A németországi származású szerszám-, papír— és textilipari gépek eladási ára rögzítve van ugyan, de az év második felében az exportáló gyárak módosítások és javítások jogcíme alatt az árakat emelni kezdték.
Tirser László jelentése a kalorikus gépek (gőz——
"kazánok, gőzgépek, gőzturbinák, hűtőgépek, stabil benzin—, nyersolaj— és gázmotorok) piacának 1940.
évi helyzetéről:
Az 1940-es esztendő, bár a tekintetbe jövő gyáraink a fokozott hadfelszerelés következtében képességük felső határáig voltak foglalkoztatva, a midenféle kalórikus gépek forgalmában is igen nagy fellendülést mutat.
A dolog természetében rejlő okok miatt évekig tartó vizsgálódások után végre megrendelésre került a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei számára készülő új mátravidéki villamos- áramfejlesztőtelep gépiberendezése, amely munka éveken át fogja a szállító gyárakat foglalkoztatni.
Megrendelésre kerültek fenti intézmény számára a meglevő telepeken szükséges jelentős bővítések, karbantartási és újjáépítési munkák is.
Vezető szénbányáink meglevő erőtelepeik ki- bővítésére határozták el magukat s evvel kapcso—
latban igen lényeges, nagy gőzkazán—, gőzturbiná—
és csővezeték—rendeléseket juttattak a gyáraknak.
Tekintettel arra, hogy ezeknek az erőtelepeknek nagy része a legkorszerűbb elvek szerint épül és így a legnagyobb gazdaságosság elérése miatt szüksé—
ges, Magyarországon eddig nem is használatos, de a külföldön már eléggé általánosan elterjedt nagy gőznyomás és főleg nagy gőzhőmérséklet kerül
alkalmazásra, amely körülmény a legnemesebb, ötvözött acélanyagok alkalmazását teszi szüksé—
gessé, nagy nehézségek mutatkoznak ezeknek
—— 59 — l942
megszerzésében a háborús viszonyok következté—
ben. Emiatt bizonyos gépek gyártása csak vonta—
tott ütemben haladhat és nagy áldozatokat kíván a gyáraktól. Dugattyús gőzgépekben a forgalom minimális volt. Ez a géptipus ma már csak ott nyer alkalmazást, ahol viszonylag kis, 600—70'0 lóerő alatti energiaszükséglet gyártási gőzszükség- lelekkel párosul. Félstabil gőzgépek csak export-
viszonylatban kerültek megrendelésre, az orosz-
magyar kereskedelmi szerződés keretében igen számottevő ilyen megbízás jutott a gyáraknak.
A hűtőgépipar is jól volt foglalkoztatva, főleg új, vidéki hűtőházak és élelmiszeripari vállalatok és a lispei magyar nyersolaj feldolgozásával foglal- kozó olajfinomitók részéről. Helyhez kötött rob- banó mótorokban ugyancsak az orosz export nagy megrendeléshez juttatta gyárainkat, mintegy kár- pótlásul azért a veszteségért, amely a tengerentúli.
igen szépen nekilendült vasúti járműmótor—kivitel- nek a háború miatt való majdnem teljes megszűné—
sével érte őket.
Az eddig román fennhatóság alatt volt, 1940
szeptember óta ismét visszacsatolt országrészek fabősége természetes pótlást ad az ottani erdőtele—
peknek azért a kiesésért, amely az ott igen elter- jedt és olcsó romániai nyersolajnak és pakurának beszerezhetetlensége következtében állott be. Már a megszálló katonai közigazgatás nagy akciót in- ditott az ott üzemben levő nyersolaj— (Diesell
motoroknak fagázgenerátorokká való átalkitására, amely problémát a magyar gyárak kiváló ered—
ménnyel megoldották s ennek következtében sok ilyen átalakítási munkára kaphattak megrendelést.
Az átalakítási munkák mellett új szívógázmotorok iránt is élénk érdeklődés mutatkozott, amely szá- mos esetben megrendeléshez is vezetett. Ilyen űj szivógázmotorokban Jugoszlávia részéről is élénk az érdeklődés és megfelelő exporttevékenység is volt. A legjáratosabb szivógázmotorok a racioná- lis gyártás miatt nagyobb mennyiségben raktárra készülnek és raktárról adatnak el. Az Anyaggaz- dálkodási Bizottságnak a nyersvas felhasználására vonatkozó igen lényeges korlátozó intézkedése ezt a bevált gyártási módot igen érzékenyen érinti,
Összegezve az eddig mondottakat, megállapít- hatjuk, hogy a kalorikus gépek ipara túlnyomóan belföldi szükségletre dolgozott és jól volt foglal- koztatva. Az exporttevékenység Románia felé már a II. évnegyedben teljesen megszűnt, Jugoszlávia felé az év folyamán megélénkült, s egy egészen új exportterület nyílt meg: Oroszország.
Betczílc László dr. 1940. évi helyzetjelentése a magyar mezőgazdasági gépiparról. A mezőgazda- sági gépipar éppenúgy, mint általában a gépipar, az 1930-as esztendőkben megkezdődött gazdasági depresszió megszűnése után meginduló fejlődésnek kiemelkedő, magas pontjához ért el az 1940. évben.
A termelés emelkedése a gabonaárak javulásával párhuzamosan már a korábbi években megindult, de a mezőgazdaság vásárlóerejének jelentős meg—
növekedése —— mely az ország gazdasági vérkerin—
gésének megélénkülését jelenti —— 1940—ben lökés- szerűen volt érezhető. A nagy kereslet természet- szerűen a mezőgazdasági gépipar termelésének fokozását tette szükségessé. A gazdaságok mező- gazdasági gépekkel való ellátása, a fennálló deviza—
és behozatali korlátozások következtében, kizárólag a belföldi mezőgazdasági gépiparra hárult, mely feladatának maradéktalanul tett eleget.
%
