Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

8. szám.

az 1925—1934. években. —— (4. sz.). —— Peísner K Bécs város pénzügyei a gazdasági válság éveiben.

Az 1934. évi reform. —— Áfra Nag/y J.: A székes—

főváros iskolai gyermekvédelmi munkája a háború

óta.

Vierteljahrsliefte zur Statistílr des Deutschen li eichs (45. évi. 2. sz., Berlin 1936, ném.). A gépjárműadó az 1933. évi adóreform előtt és után. —— Az építkezési tevékeny—

ség a Nómetbirodalomban 1935-ben, _ Magyar- ország gazdasági életének alakulása a háború után,

— Az adósságteher mint Latin-Amerika gazdasági fellendülésének hátráltatója. a

Weltwirtschaiiliches Archív (44.

IcöL 1. sz., Kicl—Jena 1936, ném.). ————— Wallace B. B.

és Fay H. V. V.: Az Egyesült Államok legújabb

kereskedelcmpolitikája. Fromont P.: Állami intézkedések a francia mezőgazdaságban. m Remel-

C. F.: A tőkeprobléina a kinai közgazdaságban. ——

^{G KÚLÖ}

n-III..

———732-— 1936

Reuther O.: A tengerhajózási vállalatok pénzügyi struktúrájának kérdése. —— Pallag C. H,: A világ iégiforgalma 1934/35—ben.

Wirtschaft und Statistilc (16. évi.

14. sz., Berlin 1936, ném.). A raktárhelyiségek a gabonatárházakban és a malmokban 1935—ben.—

A világ aranyellátása és aranyállománya 1935 közepén. —— A sportlétesítmények a Németbiroda-

lomb-an. m (15. sz.). —— A gummiahroncsipar 1935—

ben. —— A lótenyésztés a Németbirodalomban. ——

A zöldtakarmz'iny és burgonya silosok 1935-bent

—— Az egyes közlekedési ágak részesedése a német

külkereskedelemben az 1930—1934. években.

A birodalmi adók az 1935/36. költségvetési évben..

——Ausztria népessége és annak foglalkozási fő- csoportok szerinti tagozódása az 1934. évi nép"

számlálás adatai alapján. —— A birodalmi sport—

jclvények, a birodalmi ifjúsági sportjelvények és

az SA sportjelvények adományozása.

'n'-cí!

N ÉLE

I'll-lll-lnlnllullil'ICIlllnullOil.lIll-Oli!!!lllllllllllllIl-lv..I'll-ll.illl-'IIDOIIIUIIUÚIIIIIII

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission Hongroise pour la Fixation des Valeurs de la Statistigue Commerciale.

Szakosztályülések.

A lX. szakosztály üli-w folyó évi május hó l-én folyt le a megjelenésben akadályozott Bun József m. kir. kincstári főtanácsos szakosztályelnök he- lyett Keleti Kornél dr. m. kir. kormányfőtanácsos

elnöklete alatt.

Jelen voltak Baeder Herman kereskedelmi ta—

nácsos, Berczeli Harry m. kir. kormányfőtanácsos, Beteg]! Péter dr., Helvey Elek, Horváth Jenő, Ká—

dár Gyula, Kruger Gyula, Kun Attila kereskedelmi tanácsos, Plán Frigyes m. kir. kormányfőtanácsos,

Waclc Géza és Waldhauser Géza dr. kereskedelmi

tanácsos tagok, Dán János, Felber Géza, Istók Sán—

dor, Kellner Artúr, Lányi Lajos dr.? Leiner Ferenc szakértők.

Az ülésen az elnöklő Keleti Kornél dr. ismer-

tette a vegyészeti ipar helyzetét:

Az 1935—ös év a vegyészeti iparban általános

nyersanyagáremelkedéssel indult meg. Ennek okát részben abban kell keresnünk, hogy a nyugati álla- mokban a fogyasztás megjavul—t és ennek következ—

tében a nyersanyagszükséglet megnövekedett. A

piaci árak eléggé alacsony nívón állottak

nyersanyag- és félkészárú—szállitók a kereslet meg'-

élénkülését áremelésre használták fel. Az áruhiányt

az olasz háború által előidézett fokozott vegyszer-

szükségle't is okozta s ennek kihatásait még a sem- leges államok is megérezték. Indokolta még az ár-

emelést a fémárak általános emelkedése, miután ezek mindig. erős befolyást gyakorolnak a vegyi termé-kek piacára. A nyers- és _félnyers—anyagok

áremelkedése tulajdonképen főleg az ú. n. nagy—

ésa

w Séances de sections.

ipar vegyészeti nyevrsanyagaiban nyilvánult

de kihatott más termékekre is (pl. glicerin, zsira—

dékok), amelyek a hadisziikséglettel valamiképeir

összefüggésben állanak. Köztudomású, hogy az ösz—

szes nyugati és egyes középeurópai államok hadi készleteiket fémben és vegyszerekben meglehetősen—

felnövelték, úgyhogy az olasz háborún kívül a nyu—

gati államok erős hadi felkészülése és a hadianya—

gok nagyban való felraktározása az állami be—

vásárlások útján egyszersmind fokozott keresletet meg?

is okoztak.

A magyar piacon az áremelkedések a feldolgo-

zott készáruban nem jutottak erősen kifejezésre.

Csak a fémárak jelentős emelkedése tette egyes árú—

cikkek árának emelését szükségessé, ez is azonban csak lassú tempóban ment végbe és semmiképen sem volt arányban a fémárak emelkedésével. Ná—

lunk készárúhiány semmiféle cikkben nem volt

tapasztalható, mert a legtöbb szakmában még igen erős verseny uralkodik. Egyes szakmák, mint pl. a szappanipar, festékipar, stb. nagyon

vedtek a nyersanyagárak fokozatos emelkedése- miatt s az év vége felé életbeléptetett devizafelárak

ugyancsak megnehezítették a helyzetet.

A magyar piac fogyasztása 1935-ben átlag az

1934-es keretek között maradt. Ott, ahol erős ver- seny folytatódott, még csökkentek az árak, csu- pán a fél—nyersanyagok árai emelkedtek kis mér- tékben. Az ipar mindenképen ,félti fogyasztási kvó—

táját esetleges konzumcsökkenést lehetőleg el akar

cikkekben, amelyek fogyasztói

szen—

knrülni. Ama Ett

8. szánL

középosztály körébe tartoznak, további konzum- csökkenés észlelhető és továbbra is csak azt ta—

pasztalhatjuk, hogy a kultúrigényeket kielégítő cik—

kekben a fogyasztás mindinkább eltolódik az ol—

csóbb minőségek felé.

Az 1935—ős év üzletmenetét elég élénknek és elég egyenletesnek tartjuk, kivéve az utolsó 2—3 honapot, amikoris majdnem depressziótól kellett tartanunk. Rendkívül sok, eddig importált cikkben

a hazai ipar termelése megerősödött, amivel pár- huzamosan jár az, hogy az országnak ehhez igé- nyelt nyel'sanyag— és félkészárubevitele növekvőben van. Ezzel szemben a vegyészeti ipar exportja csök- kent, aminek okát a mai nehéz, ki nem elégítő

felár-rendszerben, valamint a kivitelt megnehezítő

összes egyéb körülményekben kell keresnünk.

Ezek közül fel kell említenünk, hogy a német ver—

seny rendkívül nagy exporttámogautásban részesül.

A magyar ipar fogyasztó piacának helyzete

nagy részben a terméstől és az állami beruházási programmtól függ. Sajnos, az 1934/3'5—65 termés

nem volt különösen kedvező. Az állami befekteté-

sek sem növekedtek erősebb tempóban. Mindez kedvezőtlenül befolyásolta a hazai piac felvevő;

képességét.

A nyersanyagok áremelkedése nem jutott

még nyugvópontra, s így számolni kell azzal, hogy 1936-ban, ha nem is a tavalyi mértékben, bizonyos

lassú áremelkedés fog beállani a vegyészeti ipar

termékeinek piacán.

A szakosztály ezután a keményítő, fehérje,

ragasztószerek, pirotechnikai készítmények, mü.- anyagok, festőkészít'mények és festékek, illóolajok,

illatszerek, gyanták és gyantatermékek, gyógy- növények, aszfalt, szén. és falepárlási termékek egységárainak tárgyalására tért át.

A III. szakosztály folyó évi május hó 7'én tartotta meg ülését a szakosztály elnökének,

Jeszenszky Páll m. kir. udvari tanácsosnak elnök-

letével.

Jelen voltak: Bende István dr. meghívott tag, Fonó László, Haranghy Endre kereskedelmi taná- csos, Marinovích László dr. meghívott tag, Pellegrini Félix m. kir. gazdasági főtanácsos, Rege Károly dr.

m. kir, gazdasági tanácsos, Schmidt Richárd, Wellisch László, Zádor Félix kereskedelmi taná—

csos tagok, Forrai Dezső, Kartal Géza dr., Mautner

Frigyes, Zoltán Zsigmond szakértők.

Mindenekelőtt Mautner Frigyes olvasta fel a megjelenésben akadályozott Deutsch Artúr

tanácsos jelentését a malátaípar helyzetéről;

Az 1935. évben 344.433 (; malátát vittünk ki külföldre az 1934. évi 252.698 g—val szemben. Az egyes országokba való malátaexportunk megvizs-

gálásánál azonban meg kell állapítani, hogy a ma—

gyar malátának az európai piacokról való kiszoru- ker.

—— 733 —— ₁₉₃₆

lása az elmúlt évben sem állott meg, hanem még tovább fokozódott. Ausztriába a még mindig fenn-

álló magas malátavám miatt az elmúlt évben sem

tudtunk exportálni. Jugoszláviába sikerült ugyan kis mennyiséget kivinnünk, ez azonban annyira

elenyészően csekély, hogy a régebbi években ex-

portált mennyiiségekhez képest nem is jöhet számí- tásba. Németország az 1935. évben is igen magas

védővámmal zárkózott el a magyar maláta bevitele elől, ami annál súlyosabban érinti kivitelünket,

minthogy időközben a Saar—vide'ket is Németország—

hoz csatolták és így ezt az éveken keresztül nagy

áldozatokkal felépített piacot teljesen elvesztettük.

Jelentős csökkenés tapasztalható svájci maláta-

bevitelünknél, aminek az az oka, hogy az elmúlt évben jelentősen kisebb kontingenst

meg a magyar

állapítottak malátaexportőrök részére. Nagy mértékű a magyar malátakivitel csökkenése Francia—

ország, Belgium és Hollandia felé is és ezeken a

piacokon látszik meg leginkább, mennyire kiszorul a magyar maláta az európai piacokról. Különösen nagy veszteséget jelent ez Hollandiánál, mert ez az ország egyik legjelentősebb piaca volt a ma-

gyar malátakivitelnek és ennek összezsugorodása súlyos csapást jelent a magyar malátaiparra.

Ami a tengerentúli országokat illeti, ottani felvevőpiacaink számában növekedés tapasztalható

ugyan, azonban ez nem bír nagy fontossággal,

minthogy ezeken a túlnyomórészt exotikus piaco—

kon levő gyárak egyelőre nem tekinthetők állandó vevőknek. Ezzel szemben súlyos csökkenés észlel—

hető braziliai kivitelünknél, ami legfőképen a de-

vizanehézségeknek tulajdonítható. Argentínát pedig teljes egészében elvesztettük és nem is remélhető,

hogy oda ez évben újra exportálhassunk. Ugyanez

áll Urugnayra is.

Az Amerikai Egyesült Államokba irányuló kivitelünk az 1935. évben ismét emelkedést mutat az 1934. évivel szemben, ami azonban csak nagy

erőfeszítéseinknek és igen alacsony, sokszor vesz—

teséggel kalkulált árainknak az eredménye. Saj- nos, a kilátások olyanok, hogy nem valószínű a kivitt mennyiségnek ez évben való fokozása, sőt még az eddigi nívó elérése sem. Ennek oka az európai konkurrencián kívül az a

hogy a belföldi val az ottani

'(Élítoltak a malátaimport

ben. E törekvés

malátaiparunk

törekvés is, termelés védelmének jelszavá—

szakszervezetek mozgalmat in- megszüntete'se érdeké-

érvényre—jutása végzetes

emiatt

lenne kormányunk

már apelláltunk, hiszen Magyar-

ország sokkal többet importál onnan, mint mi oda.

Az aularkiás törekvés az oka annak, hogy az

számára s

intervenciójára

európai piacokon való visszaesés mind nagyobb

mértékű. Ezenkívül a legtöbb ország import helyett kivitelre igyekszik dolgozni s ezáltal fokozza a versenyt, mert rosszabb minőségű termékeit ala-

51*

8. szánL —— 734 -— 1936

,csonyabb áron tudja piacra hozni. Ez főleg az Egyesült Államokban érezteti hatását, de az euró- pai országokban is, főleg a dán, francia és belga piacokon, amely országokban a kivitelt kormany—

taniogatással, nagymértékű prémiumokkal könnyí-

tik meg.

A magyar malátaipar —— látva a veszélyt, amely az eddigi piacok elvesztésével fenyegeti ——

igen nagy erőfeszítéseket tett az elmult évben is, hogy eddigi piacait továbbra is megtarthassa,

másrészt új piacok szerzésével próbálta pótolni az eddigi piacain szenvedett veszteségeket. Ezek az új piacok azonban _ mint fentebb kifejtettem ——

nem bírnak állandó jelleggel, mert legnagyobbrészt

exotikus helyek. Az európai piacok közül jelentős

növekedés tapasztalható Olaszországban, ez azon—

ban valószínűleg csak az abesszíniai hadjárat kö—

vetkeztében előállott nagyobb szükségletnek tulaj—

donítható.

A magyar malátakivitelen mindezek ellenére

igen sokat lehetne segíteni főként azaltal, ha az egyes relációkban való szállításnál alkalmazott

pengőfuvardíjak utan a felár lényegesen csökken—

tetnék. Ez igen megdrágítja a fuvardíjtételeket, de különösen súlyosan érinti Svajc felé irányuló

malátaexportunkat; ebben a viszonylatban 38%

felár kerül felszámításra, ami azóta áll fenn, anni—

óta a feladasoknak a magyar—svájci kötelékben kell történniök.

Súlyosan érintik ezenkívül a malátaexportot a külföldi országokban fennálló devizakorlátozások.

Különösen érezhető ez Délamerikaban, ahova az ottani devizarendelkezések következtében az export úgyszólván lehetetlenné vált. Ez az oka bra7iliai exportunk jelentős csökkenésének, valamint annak, hogy az elmult évben argentínai és uruguayi expor—

tunk egyáltalán nem volt. Ezzel szemben más kül—

földi országoknak megállapodásaik vannak a dél—

amerikai államokkal fizetés tekintetében és így ezáltal is sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi (pl. Cseh-Szlovakia, Németország).

Mindenesetre nagy segítséget nyujtott expor—

tunknak a feláraknak egységes színvonalra való

felemelése, de ez még nem elegendő ahhoz, hogy

a fent felsorolt akadályokkal szemben hathatós

támogatást nyujthatna,

Stmc Sándor m. kir. kormz'myfőtanácsos jelen, tése így emlékszik meg a malomipar állapotáról;

Az 1935. (év első fele a malomiparra nézve ked—

vezőtlen volt. A lisztforgalmi adóváltság valtozat

lanul fennmaradt és a nagyon kicsire összezsugoro- dott fogyasztásért a malomvállalatok éles küzdel-

met fejtettek ki. Az első félévben az ausztriai ex-

port nagyon gyenge volt s a távolabbi külföldi liszt—

kivitelünk a minimumra csökkent. Szerencsére az év második felében az üzletmenet némileg meg—

javult, A búzatermés hozama úgy mennyiségileg,

mint minőségileg relative jobb volt a többi termény

hozamánál. Amellett a gyümölcs- és "főzelékfélék drágasága miatt a belföldi kenyérfogyasztás is nagyobb volt. Ehhez járult még az is, hogy a tengerentúli országok gyenge termése, nemkülön—

ben az olasz-abesszin háború kitörése annyira ide—

gessé tette a nemzetközi piacot, hogy úgy Ausztriá—

ban, mint a távolabbi külföldön kivételesen —— bár rövid időre —— fokozottabb lisztkereslet mutat—

kozott. Mindezeknek a körülményeknek köszönhető,

hogy a malomipar az elmúlt évben lényegesen több gabonát őrölhetett fel, mint a megelőző évben.

Az ausztriai lisztexport tekintetében 1935 no—

vember 26-a óta olyan hátrányos intézkedések lép- tek életbe, amelyek ausztriai lisztkivitelünk teljes

megszűnését vontak maguk után, míg távolabbi

külföldi viszonylatban nem biztosíttattak azok az

előfeltételek, amelyek még 1935 őszén is 1.000

vagon liszt kivitelét lehetővé tették, annak ellenére,

hogy a külföld a magyar liszt iránt, annak jó hír- neve és minősége folytán, állandóan nagy érdek-

lődést tanúsít.

Marpedig a finom tiszteknek külföldre való kivitele nemcsak a malomipar foglalkoztatása ér—

dekében lenne kívánatos, hanem azért is, mert

devizzikat hozna az országba, tovabba lehetővé

tenné a belföldön fogyasztásra kerülő kenyérlisztek

árcsökkenését és végül ellátná a mezőgazdaságot a

szükséges takarmánylisztekkel és korpával s nem lennénk rászorulva arra, hogy (levizak ellenében ———

mint az elmúlt 1935. évben is előfordult —— na- gyobb mennyiségű külföldi korpa importjára szo—

ruljunk.

Remélhető, hogy az illetékes kormányzat a malmoknak a lisztkivitelre vonatkozó kérelmét kedvezően fogja eintézni.

Pellegrini Félix a gabonafélék terméseredmé—

nyeit, külkereskedelmi forgalmát és áralakulását a következőképen ismertette:

Csonka hazánk 1935. évi kenyérmag—termése búzaban közepesnek, rozsban és arpában közepe—

sen alulinak, zabban gyengének, tengeriben pedig igen rossznak volt minősíthető, A tavaszi hónapok

derekáig az összes gabonafélék igen jó termés—

eredménnyel kecsegtettek, azonban a tavasz vége felé bekövetkezett fagykárok, majd később az aszá- lyos időjárás a jó kilátásokat tetemesen lerontották

s főleg a takarmányneműekhen, nevezetesen az

árpá'ban és zabban, de leginkább a tengeriben okoz-

tak helyrehozhatatlan karokat.

A számszerű eredményt a következőkben szem-

léltetjiik:

A kalászosok közül egyedül a búza 201 millió giás terméseredménye mondható némikép kedve- zőnek, mert ez cca 25 millió g—val haladta túl az

elmúlt év 17'6 millió (I-t kitevő termését, A rozsara-

tás eredménye 6—8 millió (I-val ugyan mintegy 1lg

8. szám. ———735— 1936

millió g-val haladta meg az 1934. év 6'2 millió g—ás eredményét, de mélyen az átlag alatt maradt.

Ugyancsak átlagon aluli volt árpatermésünk is 57

millió ([wal, ami mindössze kb. 0-3 millió g-vnl haladta túl az előző év igen gyengének minősíthető 54 millió (I—ás eredményét. Zabtermésünk mind—

össze 2'2 millió g—t tett ki, azaz csaknem 1/2 millió g—val maradt alatta a már amúgyis igen kedvezőt-

len előző évi 215 millió (I-ás terméseredménynek.

Egyenesen katasztrófálisnak jellemezhető a tengeri—

termés 14'4 millió g—ás eredménye az előző évi 21 millió g—val szemben, a kiesés tehát egyedül az egyik legfontosabb takarmányucikkünknél közel 7 millió (I-át tett ki.

Igen természetes, hogy folyó évi gabonaexpor-

tunkat a kedvezőtlen terméseredmények rendkívül hátrányosan befolyásolták s annak mennyisége jóval. alatta marad az egyébként kedvezőnek szin- tén nem nevezhető 1934. évi export adataival szem—

ben, főleg annak következtében, hogy a nagymérvű

takarmányhiány kormányzatunkat nemcsak a rozs.

valamint az összes takarmánycikkek kivitelének

megszüntetésére kényszerítette, de arra is, hogy az ínség enyhítése céljából egyes takarmánycikkek

vámmentes behozatalát engedélyezze. Mi sem bizo—

nyítja élénkebben a kedvezőtlen takarmánytermés által okozott nehéz helyzetet, mint a tengeri ki— és beviteli forgalmának ezévi alakulása, mert míg ebből a cikkből az 1934. évben az igen jelentősen megnövekedett belföldi szükséglet ellenére a 21 millió g-ás termésből még kb. 3.000 vagónt expor-

tálha—ttunk, addig a jelentésünket felölelő év első felében a megelőző évből fennmaradt készletekből

mindössze már csak 42 ezer g-át, exportálhattunk, az év végéig viszont már kb. 26 millió (1 behoza-

talára szorultunk, amely mennyiség a jelentésünket

követő évben még tovább emelkedett. E számok

mindennél kvirivóbban tüntetik fel gyenge takarmány—

termésünk következtében megromlott exportlehe—

tőségünket, ami természetesen igen kedvezőtlen befolyást gyakorolt valutáris helyzetünkre is.

A folyó évi búzakiviteliink az 1934. évi 4'6 mil—

liő (I-val szemben erősen lecsökkent és mindössze 3'3 millió (I-t tett, azaz kereken 1-3 millió (I—val

kevesebbet, Rozsból mindössze 200 ezer (I—t expor-

tálhattunk, a csökkenés itt kereken 0'7 millió (1. Sör-

ár'páből mintegy 61 ezer, takarmányárpáből pedig

csupán 2.500 (I-t vihettünk ki, e két cikknél tehát

a kiesés 87 ezer (I-t tett ki az előző évi export ada—

taival szemben. Zabból jelentésünk évében expor—

tunk néhány métermázsát tett.

Búzavfeleslegünk kivitele az év első és máso-

dik felében kizárólag Ausztria, Olaszország és Svájc

felé irányult, csekély rozskivitelünk Ausztria és Olaszország felé. Sörárpakivitelünket kizárólag Olaszország vette fel, jelentéktelen tengeri-expor—

tunk nagyjában Ausztria és Németország felé ira—

nyult, jelentős részben inkább vetési célokra érté- kesült.

Köztudomású, hogy a búzaár alakulása minden

agrárországban és így hazánkban is nemcsak nem- zetgazdasági, hanem szociális vonatkozásokban is fokozott jelentőséggel bír. Nem lehet közömbös

egyetlen agrárország kormányára és parlamentjei-e

nézve, hogy az ország társadalmának legszélesebb, legrégibb és teherviselő képességében leginkább ki—

próbált rétege milyen mérvű vásárlóerőt tud kifej-

teni. E vásárló-erő kölcsönhatása az ipar és keres- kedelem t'oglalkoztatottságára kétségbevonhatatlan

és ugyanígy tagadhatatlan, hogy speciális talaj— és

éghajlati viszonyaink mellett Magyarországon a búza a legfontosabb kenyérmag és egyúttal export- kereskedelmiinknek is legszámottevőbb té- nyezője.

egyik

A búza nemzetközi áralakulása az 1935. nap-

tári év folyamán igen kedvezőnek volt mondható, mert az 1930 óta megszakítás nélkül észlelhető ár-

esés, amely 1933/34—ben már kataszrófális árzuha—

nássá fajult a világpiacokon, a folyó naptári év

tavaszán megállott és állandó emelkedést mutatott.

Az emelkedés jelentőségét növeli, hogy az 1935. év

őszén az általában mérvadónak tekintett

gyobb európai importpiacon, nevezetesen az angol

tőzsdéken ez az emelkedés az 1933/34. évi mély-

ponthoz képest kb. 35%-nak felel meg.

legna-

A nemzetközi piacoknak ez a lényegesen meg- javult hangulata elsősorban az ú. n. átmeneti búza—

készletekben -— amelyeket az egyes termelőországok az egyik gazdasági évről a másikra visznek át -—

bekövetkezett lényeges megcsappanásnak tulajdo—

nítható. Az átmeneti készletek 1934 augusztus 1—-én

érték el csúcspontjukat (322 millió métermázsal,

míg 1935 augusztus 1-én azok mennyisége már

csak 244 millió métermázsára rúgott, az 1936

augusztus l—ére szóló becslés pedig lényegesen e szám alatt marad.

A nemzetközi búzabelyzetnek e megjavulása annak tulajdonítható, hogy az Északamerikai Egye-

sült Államok, Kanada és Argentina 1035. évi ter—

immár harmadik éve —— rendkívül ked—

vezőtlen, amire nézve igen jellemző, hogy az Egye-

mése —-

sült Államok, amelyek normális termésű években

rendszerint nagymennyiségű búzát exportáltak,

idén kénytelenek minőségbúzát importálni.

Tekintettel arra, hogy sem a nagy európai fo- gyasztóországok (Német-, Francia- és Olaszország)

nem tértek el évek óta követett önellátási politi- kájuktől és a tengerentúli országok sem csökken- tették vetésterületi'sket, joggal lehet attól tartani, hogy ha az 1936. évi termés a fenti nagy export-

megüti a normális mértéket, vagy

pláne jónak lesz mondható, úgy ismét bekövetke- országokban

zik a nemzetközi piacon az árzuhanás.

8. szám.

A magyar kormány az 1935. évi búzatermés feleslegének értékesítését az 1934. évben kitűnően bevált római egyezmény meghosszabbításával biz—

tosította. Ez egyéb államközi megállapodásokkal kiegészítve lehetővé tette a minimális búzaár-ak rendszerének fenntartását és egyúttal a magyar búzának a világpiac versenyétől független, maga—

san a világparitás felett álló exportárát is. Ennek

illusztrálására álljon itt egy számadat: aranypén—

gőre átszámítva a kanadai Manitoba I. búza de-

cember havában métermázsánként, angliai kikötőbe

szállítva 12.18 P értéknek felelt meg (ebből az ősz- szegből tehát még levonandó a kanadai belföldi feladóállomástól számított szállítási költség), míg

a magyar gazda az 1935. év első 10 hónapjának átlagában saját [eladóállomásán 15'10 P-s

kapott.

Az 1935. évi termés értékesítésénél a belföldi szükséglet kielégítése után fennmaradó exportfeles- leg eleve való elhelyezése lehetővé tette, hogy lé!

nyeges áreséstől tartani nem kellett. Az 1934. évi termésből áthozott készleteinket Ausztria, Svájc és Olaszország felé értékesítettük úgy, hogy készletek nélkül mentünk át az új kampányba és rögtön a termés betakarítása után megindult Svájc felé az oda eladott 600000 (; búza leszállítása. Szeptem-

berben ugyancsak megindult az Olaszországnak el-

adott LOAOÚDOO (; búzamenny'iség kivitelének lebo-

nyolítása is.

árat

ausztria :) római egyezmény értelmében 2"?

millió (; búza átvételére van kötelezve (ebből 700000 (; liszt formájában), ez az export azonban,

sajnos, rendkívül vontatottnak mutatkozott, miután

a magyar búza idei kitűnő minősége révén az ár magasabbra emelkedett, mint amilyent az osztrá—

kok megfizetni hajlandók voltak.

A magyarországi búzaárképződés alapja mint

fentebb már említettük — a minimális búzaár-

rendszer volt, amely a tavalyi kitűnő tapasztala—

tok után idén is biztosítékot nyujt a búzatermelő

gazdáknak, mert megszabja azt az alsó határt,

amely alá a magyar búzaárak, a világpiaci árak mindennemű hullámzásától teljesen függetlenül,

nem eshetnek. Ezeket a minimális árakat a Fu—

tura állapította meg az illetékes körök intenuciói—

nak megfelelően és 3.300 vasúti és hajóállomásra kiszámítva a legszélesebb nyílvánosság részére

hozzáférhetővé tette. A magyar búzatermelő gaz—

dák sokkal nagyobb megelégedéssel fogadták a mi—

nímális búzaár-rendszert, mint a bolettát, amely

áresésekkel szemben egyáltalában nem védte őket,

mígr a minimális búzaár-rendszer külföldön is min- denfelé a legélénkebb érdeklődést keltette. Az illető

állomás földrajzi fekvése szerint az 1935/36. évi

minimális búzaárak 14'75—13 pengő között mo-

zognak métermázsánkint, de az exportfelesleg le- vezetése után kialakuló kereslet—kínálat viszony—

——736—— 1936

lata ennél lényegesen magasabb búzaárakat hozott felszínre, amelyek legalább megközelítően kárpó- tolják a búzatermelő gazdát kemény, veritékes mun- kájáért és óriási kockázatáért.

Az 1935. évi gabonakampánynak egyik legjelen—

tősebb eseménye a takarmányhíány által szükségessé vált takarmányakció, főként tengeribehozatal volt.

A takarmányhiány már a naptári év kezdetén erő—

sen érezhetővé vált és a kormány az ínséges vidé- kek állattartó gazdái érdekében közérdekű akciót

is rendelt el. A nyári hónapok kataszrófális szá- razsága a helyzetet természetesen súlyosbította, mert az 1935. évi tengeritermés több, mint 66 mil-

lió métermázsával maradt el az előző évivel szem—

ben és így sertés— és zsírexportunk kontinuitásának

biztosítása nagyvonalú intézkedéseket tett szüksé—

gessé. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank min—

denkor biztosították a behozatali lehetőségeket, fő-

leg jugoszláv és román tengeriben s így részben a közvetlenül az állattartó gazdáknak jutó akció—

tengeri és a szabadforgalom révén állandóan kellő

mennyiségű külföldi tengeri állott —— természetesen vámmentesen — az érdekeltség rendelkezésére.

A takarmányhiány által előidézett magas árak természetesen kihatottak az árpa, a zab, sőt a sok

helyen feltakarmányozott rozs árára is: 0 cikkek

ára a magyar belföldi piacon az előző évhez ké—

pest igen tetemesen emelkedett. (Az 1934. évi árak átlagához képest az 1936. év átlaga szerint a rozs

52'3%-kal, a tengeri 37%—kal és a zab 27-8%—kal drágult.) Említésre méltó, hogy ugyanakkor a vi- lágpiaeokon a tengeri ára csak 4%—kal, az árpáé

csak 1%—kal emelkedett, míg a rozsé 4%—kal esett.

Az abesszin hadjárat és Olaszország nagyarányú vásárlásai következtében a zab volt az egyetlen terményeikk, amely a világpiacokon ugrásszerűen,

44'2%-kal megdrágult.

Az áralakulás jellemzésére a következőkben fel- sorakoztatjuk az 1934. és 1935. év végén kialakult árnívót:

1934 Végén 1985 végén búza . 16'45—17'20 P 18'45—18'85 P rozs . . . . 12'30—12'85 P 16'80—16'40 P takarmányárpa . 13'50—14'20 P 16'40—16'95 P

zab . 14'40—14'50 P 17'50—17'60 P

tengeri . 15'25 14'65—14'80 P

Megjegyzendő azonban, hogy a tengerinél ezek az árak csak a helyi piac pillanatnyi túltelítettségét tükrözik vissza, mert a nyári és őszi hónapok fo—

lyamán 16—17 P körüli árak voltak érvényben, a vidéken pedig még ez utóbbiakat meghaladó ára—

kat is fizettek.

Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az úgy nálunk, mint immár világszerte fennálló gaz- dasági és politikai elzárkózás, valutáris nehézségek,

autarkiás törekvések, nem különben egyéb kényszer-

rendszabályok exportlehetőségeink kihasználására

a folyó évben is rendkívül bénítólag hatottak.

8. szánn

Végül Hegedüs Vilmos kereskedelmi tanácsos

jelentése a vetőmagpiac helyzetéről így számolt be:

A növényi termelés a nemzetközi gazdasági po—

litika hatása alatt az évek folyamán változásoknak,

eltolódásoknak van kitéve, amelyek az egyes növény-

fajtáknak termés-eredményét, forgalmi alakulását és értékesítési árviszonyait befolyásolják. Az egész európai kontinens, mondhatnók az egész világ a

kötött gazdálkodás berendezkedésének hatása alatt áll, minek következtében az egyes országok mind—

jobban eltávolodnak a gazdasági együttműködéstől

és a szabad verseny által parancsolt gazdasági tör- vények érvényesítésétől.

Országunk a vesztett háború összes következ-

ményeinek és főleg a gazdasági bekerítettségnek

hatása alatt a gazdasági észszerűséggel merő ellen-

tétben álló helyzetben van és nem kell talán hang—

súlyoznom, hogy hátrányban áll a szomszédos ál—

lamokkal szemben.

A fogyasztás az országban, sajnos, általában

csökkenő tendenciát mutat és a legtöbb cikket, így mezőgazdasági termelésiinket az exportkereslet

"szabályozza.

A mezőgazdasági termelés irányzatának fő vo- nala nálunk, de a környező úgynevezett utódálla—

mokban is, a szántóföldi termelés visszaesése, vagy

helyesebben a gabonaneműek vetési területeinek

csökkenése. Minden ország szerint az

zautarkia alapján rendezkedik be napjainkban és

a gabonafélék ter—

lehetőség így az exportáló államokban

mesztésének csökkentése kézenfekvő.

A természetes fejlődés törvényeinél fogva és a

birtokrendezésből kifolyólag a termelés egyes cik—

kekben önként terjeszkedik és így áll elő hazánk- ban az a helyzet, amely ha lassankint is, de kö—

vetkezetesen a mindjobban belterjes termelési, illetve vetési beosztás felé hajlik. A gabonanövé—

nyek helyett olyan cikkek termelése lép előtérbe,

amelyek erősebb hozamot, pénzértékben nagyobb jövedelmet és nem utolsósorban exportra való al-

kalmasabb lehetőséget nyujtanak. Az utóbbi nyolc év statisztikája mutatja, hogy addig, míg a gabona- neműek vetésterülete 56*25%—ról 53-88%—ra esett

vissza, addig a hüvelyesek vetésterülete 1/3%-ról csaknem 1%-ra, a kapásnövényeké 28'96%—ról 30'25%—ra, a kereskedelmi növényeké 1%-ról 1%%-ra emelkedett. Amennyire betegesek azok az

állapotok, amelyek ezeket az eltolódásokat előidéz-

ték, annyira egészségesebb viszonyokat eredmé- nyezhetnek akkor, ha a gazdasági konszolidáció és bizalom Európában érvényre tud jutni, mert ez az idő a magyar föld jobb és gazdaságosabb ki-

használását fogja jelenteni.

_A, kereskedelmi növények értékesítése az utóbbi időkben magasabb árakon történhetett, aminek következményeképen a bevetett terület aránya felemelkedett és a gazdák ennek ellen-ére is

———737—— 1936

ezekben a cikkekben, tehát lenmagban, napra- forgóban, mákban elég magas ánakat értek el.

Az esélyek időszakát éljük és ez a növényi ter- melés alakulásában is érezteti hatását. Nem mondhatnám, hogy ez hazánkban egészséges kő- a mezőgazdaság általános fejlő-

désére, de nem tehetünk ellene semmit, mert a

gazdaságpolitikai megállapodások csaknem éven—

kint, sőt néha egy év leforgása alatt több ízben

is újabb és újabb magféleségeket vetnek felszinre

vetési célból.

A vető-borsófélék és a lencse vetésterületének emelkedése nagy lendületet mutat, aminek magya—

rázata a világpiac helyzetében kereshető. A borsó—

féléknél ezzel szemben teriiletcsőkkenés állott be,

míg a lencsefélék vetésterületi emelkedése ellenére

a hozam értékesitése emelkedő árak mellett tör- rülmény lenne

tént.

Magyarország a takarmányrépamag-termelésnek

utóbbi időkben való fellendülését sok tekintetben

a máskülönben káros következményű devizakorlá—

tozás megköltéseinek köszönheti. Míg azelőtt a ta- k—armányrépamag—sziikséglet legnagyobb százalékát _._ annak ellenére, hogy külföldi tőkecsoportok az

országban is termeltek és hoztak forgalomba takar-

mányrépamagot —— külföldről szereztük be és az illetékes fórumok minden fáradozása, amely a bel- földi termelés előmozdítására irányult, legtöbb eset—

ben kudarccal járt, addig most a kényszerűség

végleges és egyúttal eredményesnek mondható meg- oldást hozott. A deviza—nehézségekből eredt helyzet bebizonyította, hogy a magyar föld ennek a nél—

külözhetetlen cikknek a termelésére alkalmas és ma már a hazai termelés teljesen pótolja a külföldi

árut, sőt e magféleség exportcikké fejlődött. Hogy

statisztikai számokkal igazoljam állításaimat, meg—

említem, hogy a takarmányrépamag behozatala, ami még 1933—ban is több, mint 4 ezer g-t tett, az

utolsó években szinte teljesen megszünt, kivitele

pedig lényegesen felemelkedett és az utolsó évi ter—

més, amely az időjárási viszonyoknak megfelelően

gyengének könyvelhető el, a hazai szükségletet

mégis teljesen kielégítette.

Amennyire ezek az eredmények kimutatják, hogy a hazai répamagtermelés 100%-osan pótolni

tud minden szükségletet, annyira óvakodnunk kell esetleges túltermeléstől, amely csak árromlást idézne elő és a színvonalat kártékonyan lerontaná.

A dohánytermelésben nagy hullámzások mutat-

koznak az utóbbi 10—12 évben. Az 1923—tól 1932-ig

tartó nagy emelkedést, amely több mint 50%-ig

szökött fel, az 1933/34. években hirtelen vissmesés

váltotta fel, évhez viszonyítva

33%—ot tett,

Hihetetlen méreteket vett fel a len-termelés mag részére, a mák és paprika termelés—területének

emelkedése és részben a napraforgó területi emel-

amely az 19124.

8. szám. ——738— 1936

kiedése is. Az előbbiek előnyös hozamrnal zárultak, mig a napraforgó gyenge termés mellett export- nehézségekkel küzdött.

A belterjes gazdálkodás térhódítását mutatja az a körülmény is, hogy pl. a zöldségtermelés te—

rülete 10 év óta csaknem 10% emelkedést mutat.

Statisztikai megállapításokból is kitűnik, hogy

a lóheremagtermés hozama a területnagyobbodás

mellett átlag 20%—kal, tehát tekintélyesen emelke—

dett az előbbi évi terméssel szemben, annak elle—

nére, hogy a tavalyi nagy aszály a termés jelentős részét elsorvasztotta. Köztudomású, hogy a takar—

mánymagvak a mezőgazdasági kivitelben igen je- lentős szerepet játszanak és ezzel kapcsolatban em- lítem meg, hogy 40—50 ezer kat. bold termése tetemesen túl nőtt a belföldi szükséglet határain és igen nagy kiviteli lehetőségeink voltak. Sajnos,

a Németországgal kötött megállapodásaink annyira

kitolódtak, hogy a német piacról jóformán telje—

sen lemaradtunk és az emiatt raktárainkon ma-

radt ló'heremag, amelynek mennyiségét 50—00 va-

gónra becsülöm, az ez évi őszi kampányra áll kié—

szen. Most már csak a rendelkezésünkre álló esz- közöket kell felhasználni arra, hogy az idei lóhere—

mag—kampány a teljes siker jegyében végződjék.

A bíborhere termelési területe is 25—30%-kal megnövekedett az országban, mivel a termelők elött kétségtelenné vált, hogy export—lehetőségeink

lényegesen emelkedtek. Az idei terméssel együtt a

tavalyról megmaradt 20.000 (; is piacra került: Né—

metország 300 vagó'nt, Olaszország 110 vagónt, Amerika 100 vagónt és valami keveset Németalföld

fogyasztott el.

A lucerna termése, amelynek a szárazság ked—

Vezett, túltett az előző éven. A bevetett területek aránya is növekedett és megállapítható tény, hogy ma már a lucernamag a leginkább kultivált mag- termesztési ágazat, amint az a bevetett terület nagy- ságából is látszik. Magyarországon 70 ezer kat.

hold termel lucernát, annak ellenére, hogy a lu—

cernatermés hozama szélsőségek között mozog és

így a belőle folyó jövedelmek sem stabilak, Kivi-

t'elünk főleg Németországra támaszkodik, amellett az északi államok: Norvégia, Dánia és Svédország

is mérsékelt piacnak tekinthetők. A többi mag-

félékre nem kívánok kitérni, mivel azok a gazda- sági vonatkozásban csupán lényegtelen

játszanak.

szerepet

A szakosztály ezek után az élő és levágott nö—

vények, a gabonafélék, hüvelyesek, magvak, őrle—

ményewk, maláta és keit tárgyalta le.

selyemszita—szöyet egységérté—

A II. szakosztály Teleki István gróf m. kir.

kereskedelmi főtanácsos, szakosztályelnők elnök- lete alatt folyó évi május hó 11—én tartotta meg ülését.

Jelen voltak: Benedek Sándor kereskedelmi ta-

nácsos, Hoűer Ferenc dr. miniszteri tanácsos me,,—

hi'vott tag helyett Fürst József pénzügyi számv. ta-

nácsos, Kornis István, Orth Gyula dr., ifj. Tasnádi;—

Szüts András, Vámosi Tibor kereskedelmi tanácsos,

Vermes Gyula meghívott tag és Willheim Artur ke-

reskedelmi tanácsos tagok, valamint Bacher Adolf és Vastagh Antal szakértők.

Az ülésen Vámom' Tibor a következőkben ismero

tette a cnkoripat állapotát:

Az 1935. évben a hazai eukorgyárak az ú. n.

érdekképviseleti megállapodás alapján 69.000 vg

répát vettek át és abból 10.400 vg cukrot gyártot- tak. A belföldi fogyasztás az 1935 augusztus áll-ével végződő évben az előző periodussal szemben jelen—

téktelen emelkedést mutatott. A viszonyok általa- nos javulása folytán jobb gyümölcstermés esetén

minden bizonnyal jelentősebb lett volna az emel- kedés. A mult év szeptember 1-e óta eltelt 8 hó- napban a fogyasztás kb. 8%—kal emelkedett.

A cukor világ-statisztikai helyzetében az el—

mult év folyamán folytatódott a készletek évről—

évre mutatkozó kisebbedésének és az úgyneve-

zett világpiacra kikerülő mennyiség csökkenésé—

nek tendenciája, készletei 8'5 tak, a vámok

amennyiben a főbb államok

millióról 6-5 milliora redukálód—

ál'tal nem védett világpiacra ke—

rülő pedig 45 millióról 3-5 millióra

esett A világ cukorfogyasztásáról a folyó

év április folyamán megjelent statisztika az 1935.

évre vonatkozóan évvel szemben 4%—os emelkedést mutat, míg 1934—ben az emelkedés az előző 1933-as évvel szemben 0% volt. A cukorfo—

gyasztásnak a legutolsó két évben való emelkedése

minden esetre örvendetes, de semmi meglepőt nem tartalmaz, ha meggondoljuk, hogy a fogyasztás

1926—tól 1033—ig végeredményképen nemhogy nem

emelkedett, inkább csökkent. 1932 óta a helyzet az, hogy a világt'ogyasztás nagyobb a ter-

melésnél, végeredményképen a Chadbourne—

egyezmény megkötése előtt a világ potenciális ter—

melőképessége és mennyiség.;

vissza.

az előző

han eni

ami

potenciális fogyasztóképessége között megbomlott egyensúlyt lassan helyre fogja állítani. E folyamat eredményeképen a világfeles—

leg az 1935/36. évi gyártási kampány befejeztével a 27 millió tonna szükséglettel szemben már csak

1 milliót tesz majd ki. Ez az eredmény erős opti—

mizmusra adhatna okot a világpiaci árak alaku—

lását illetőleg, azonban figyelembe kell vennünk azokat a strukturális változásokat, amelyek acukor—

termelés terén Világszerte bekövetkeztek. Igaz, hogy a (lhadbourne-egyezmény])en résztvevő államok produkciójukat erősen rednkálták (elég ebben a viszonylatban rámutatni Jávára, melynek termelése 1928—ban 3 millió tonna, 1930—ban 600000 tonna), azonban az autarohikus mozgalmak folyamán az eddig a világpiacra rászorult államok már önellá—

tökká lettek, s ez a folyamat még mindig nem

8. szám. — 739 -— 1936

záródott le, hiszen Sziria, Afganisztán, Ceylon,

Sziám új gyárak építésére gondolnak, Kínában, Japánban, Brit-Indiában a termelés állandóan emel—

kedik, más szóval a vevők száma kisebb lett, míg az eladók, bár termelésüket erősen redukálták, még

mindig nagy számban vannak. A nyílt világpiacon

a konkurrencia talán még erősebb, mint azelőtt, amikor nagyobb mennyiségről volt szó és ez az

oka annak, hogy az árak emelkedése rendkívül

nehézségekbe ütközik. Megegyezés a világpiac szá—

mára termelő országok között éppen olyan sürgős

volna, mint öt évvel ezelőtt, mikor a Chadbourne- egyezmény megköttetett. Igaz ugyan, hogy ma sok—

kal kisebb mennyiségekről van szó, azonban az a veszély, hogy az árak javulásával mindenki igye—

kezni fog kihasználatlan gyáraiban a termelést fo—

kozni, természetes—en fennáll. Anglia átérezve a kér—

dés fontosságát, már ez év februárjában Világkon- ferenoiát szándékozott összehívni Londonba, azon-

ban a gazdasági kérdéseket uraló világpolitikai fe- szültség ennek a kérdésnek elintézését késlelteti.

Majd Benedek Sándor vázolta a gyümölcs- és

zöldségkivitel helyzetét:

Az 1935. évi gyümölcs- és zöldségkereskedel- münk külső szemszögből nézve általában kielégítő-

nek mondható. Az egyes árufajtáknál mégis azt lát—

hatjuk, hogy az egyes államokkal létrejött szerzö—

déseink mellett, belső gazdasági gátlások folyomá- nyaképen a vám-, forgalmi- és fogyasztási adóter—

hek szinte prohibitív jelleget öltöttek.

így elsősorban az ausztriai piac lehetőségeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmult évben kialakult gyümölcsáraknál az osztrák vám és for—

galmiadó magassága már a prohibíció felé való

haladást jelenti. Sajnos, a mostani schilling—fel—

értékelés is későn jött, de ha hamarabb jött volna,

akkor sem tudott volna a 10*%—os schilling—térítés

az osztrák Vám és forgalmiadó magasságával meg—

;irkózni.

Ami 0 cikkek német piacokra irányuló export—

jának fellendülését illeti, az óriási költségek mel-

lett, amelyek ma az exportot úgy személyi, mint

dologi tekintetben snjtják, a Németországba irá- nyuló kivitel alig mondható rentabilisnak.

A gyümölcsüzlet így, ha nem is tetemes vesz—

teséggel, de általában véve kisebb veszteségek mel-

lett volt csak lebonyolítható s a gyümölcsexportö—

rök száma évről—évre csökken. Az üzlet minden évben megkíván egy—két áldozatot, aminek oka elsősorban túlkonzervatív temnelésünkiben, másod- sorban pedig exportőrjeinknek az üzlethez való görcsös ragaszkodásában rejlik. Míg Európa többi

államai igyekeztek minél szebb, tetszetősebb minő—

séget kiállítani, addig mi a paradicsom kivételével a háború befejezése óta semminemű gazdasági pro.

duktummal nem tudtunk előállani.

Ha Németország hatalmas gyümölcs- és zöld-

ség—importját nézzük, úgy könnyűszerrel megálla- píthatjuk, hogy ott Magyarországnak — ha meg- felelő minőségű gyümölccsel és zöldséggel rendel—

keznék —— számbelileg sokkal nagyobb részesedés

juthatna. Tekintsük akár az olasz, akár a hollandi,

vagy a spanyol gyümölcstermelést, mind felette áll

a mienknek, nem is szólva a bolgár, jugoszláv és oláh gyümölcstermele'sről, amely utóbbiak úgy

mennyiség, mint minőség tekintetében szintén eli- bénk helyezkedtek az utóbbi időben, s ha ez az

utóbb említett két állam teljes kereskedői szerve- zettel fog bírni, ami a közeljövőben meg is fog

történni, úgy—a magyar gyümölcs exportja Német-

ország felé teljesen letűnőben lesz, mert sem ár, sem minőség, sem mennyiség tekintetében nem le- szünk képesek az iramot a termelő Balkán-álla- mokkal tartani.

Kívánatos volna tehát elsősorban hazai gyü—

mölcs— és zöldségtermelésiinket átszervezni, hogy

a most még működő exportőrök az iramot Vala- hogyan, ha kisebb ütemben is, fenn tudják tartani.

Ami a csomagolást illeti, az utolsó tíz évben

óriási előmenetelt tanusítottunk s ez állja is a ver- senyt teljes mértékben, sajnos, azonban a kvantum és a kvalitás erősen visszahanyatlott.

Angliai exportunkat az angol vámok mintegy prohibicióval sujtják. Gyümölcs— és zöldségexpor—

tunk Anglia felé csak szórványosan jöhet tekin—

tetbe az ismert okok miatt. Hogy csak egy példát

hozzak fel: Bulgária, amelynek megfelelő szőlője van, 600 vagónt küldött, Spanyolország szintén annyit és Olaszország ugyancsak megfelelő meny- nyiséget. Magyarország szőlőjének minőségével meg sem tudta ezt kísérelni. Csak a magyar szilva volt az, amely a londoni piacon megjelent, de a magas vám folytán szintén nem tudott érvényesülni.

Öszibarack és egyéb gyümölcs tekintetében az

iramot nem tudjuk tartani, mert pl. Olaszország többezer vagon őszibarackot szállított Angliába és olyan olcsón szállítja, hogy a magyar őszibarack, amelyet minősége hivatottá tenne a magyar export—

képes gyümölcs képviselésére, a magas bevásárlási ár folytán mint számottevő cikk tekintetbe sem jöhet.

Általában véve az elmult évi exportunk sem a termelőknek, sem az_exportőröknek nem tudott kellő eredményt hozni lukratiwitás szempontjából.

A közeljövőben az európai államok versengése kö- zepette mindnagyobb nehézségekkel kell megküz-

denünk. így, ha a belső konstrukciót nem sikerül

kellő időben létrehozni, egész angol kivitelünk ve—

szélyeztetve van.

Gyimesi Imre szakértő jelentése a hagymapiac helyzetét a következőképen jellemezte:

A hagymatermés exportjának lebonyolítása a

június hó végén kezdődő és a rákövetkező év kb.

ugyanezen időpontjáig tartó üzleti kampány kereté

8. szánt —— 740 —— 1936

ben történik. Ennek megfelelően először az 1934/

35. gazdasági év és az 1935/36. évi kampány első felének, vagyis az 1935. évre eső részének állapo—

tát fogom jelentésemben felölelní:

Az 1934/35. gazdasági évben a vezetésem alatt

álló Makói Hagymakiviteli Egyesülés, amely az export lebonyolítására alakult, 203300 métermázsa

vöröshagymát exportált külföldre. Ebből több, mint

90.000 métermázsa Angliában nyert elhelyezést.

Ebben az üzleti kampányban is fokozott mér—

tékben lépett előtérbe az új piacok megszerzésének

szükségessége. A makói hagyma természetes piacai-

nak, a szomszédos országoknak felvevőkép—essége ijesztő módon összezsugorodott, a fokozott vám-

védelmek, kontingentálások és egyéb beviteli kor- látozások és intézkedések folytán. Az önellátási elv mindjobban érvényre jutott és a magas védővámok.

valamint a bevitelt intézkedések a

szomszédos országokat intenzívebb hagymaterme- l—ésre ösztökélték, aminek az volt a ránk nézve szomorú eredménye, hogy a helyi termésű hagyma

a belső szükséglet nagy részét fedezi, sőt egyes helyeken, mint pl. Csehországban exportfeleslegek is adódtak. Ezért fokozott fontossággal bírt az angol piacon való térhódításunk és az oda kiszállí-

tott 900 vagon vöröshagyma volt az a mennyiség, mely lehetővé tette az egész készlet elhelyezését és biztosította a vöröshagyma előnyös áralakulását.

amely végül 30 pengős métermázsánkénti egység.;—

árral zárult. Az angol piac megszervezése termé—

szetesen igen nagy munkával járt, mert Angliának hagymával való ellátása Hollandia, Spanyolország, meg természetesen Egyiptom monopóliuma volt.

Ez utóbbi főként a tavaszi hónapokban szállít oda, amikor a más termésű hagymák már fogyóban vannak. Igen természetesen Hollandia és Spanyol—

ország exportőrjei éles versennyel igyekeztek hagy- mánk térhódításának útját állani. Nagyon megne—

hezítette ez a verseny a helyzetünket, mert előnyös

földrajzi fekvésénél fogva úgy Hollandia, mint Spanyolország lényegesen olcsóbb h'ajófuvarral tudja áruját Angliába szállítani, mint mi.

Az 1934/35. gazdasági évben lebonyolított fok—

bagymaexport mennyisége 15.000 métermázsa volt.

Ebben a cikkben az áralakulás szintén előnyös volt és az itteni piaci bevásárlási árak métermázsán- ként 120 pengőig emelkedtek.

megnehezítő

Az 1935. évi termésű vöröshagyma— és fok-

hagymamennyiségek kiszállítása az 1935. év június

hó végén megindult kampányban került lebonyo—

lításra. 1935—ben a hagymatermés becslésünk sze-

rint kb. 30—40%—kal kisebb volt, mint az előző évben. A termést megbecsülni azonban hozzávető- leges pontossággal sem tudjuk, mert a termelők elzárkóznak attól, hogy termésük nagyságát akár-

csak hozzávetőleg is közöljék és így erre irányuló munkásságunk eddig mindig meddő maradt.

A kisebb terméshozam természetesen az árak—

ban is megfelelően kifejezésre jutott. Az első zöld—

hagymák ára méter-mázsánként 6 pengő 50 fillér—

rel indult és múló visszaesés után fokozatosan 15 pengőig emelkedett, majd az év végén 14, illetve 12 pengőre ment Vissza. Az áralakulásban a bel- földi vásárlásoknak is szerepük volt, mert az export a világparitáson felül kialakult magas árak miatt csak vontatott volt, a belföld viszont az ország- szerte rossz terméshozam miatt százalék szerint jelentős mennyiségeket vásárolt. A belföldi vásár- lások jelentős része véleményes spekulációs vásár—

lás volt. A világparitáson felüli magas árak az

angol export fokozását, sőt az eddigi keret fenn-

tartását is lehetetlenné tették, mert képtelenek vol- tunk az alig fele áron piacra hozott hollandiai és

spanyol hagymával a versenyt felvenni. Ez nem—

csak az angol export elmaradását okozta, hanem

az, északi államokba irányuló kivitelünket is érzé—

kenyen érintette. A legfőbb felvevő piacunk ebben

a gazdasági évben Németország volt, ahova vörös—

hagyma—exportunknak 40%-a került. Ide irányuló exportunkat igen megnehezítette az a körülmény, hogy itt nemcsak a bevihető mennyiséget írják elő,

hanem az azért fizethető ár is limitáltatik. így igen sok esetben megtörtént, hogy mig az importőrök a

megfelelő engedélyek birtokába jutottak, itt az árak állandóan emelkedtek s így képtelenek voltunk az engedélyezett ár mellett szállítani. A többi ország;—

ban, így Ausztriában a helyi termésű hagymák versenye akadályozta meg az export fokozását. Dán viszonylatban a szigorú kontingentálás és a kom—

penzációs üzletek körülményes volta jelentett aka—

dályt. Amellett Csehország az idén is jelentkezett a világversenyben termés—feleslegével. A vörös—

hagyma—exportot a külföldi gátló körülményekben

és a világparitás felett álló magas árakon kivül megnehezítette a termelők túlzott spekulációja is

és ez éppen a legmagasabb ár kialakulásakor érte el a tetőpontját, amikor a kínálat teljes egészében

megszűnt.

Fokhagyma—exportunk is kisebb, mint az 1934/

35. gazdasági évben. A termés ebben a cikkben,

becslésünk szerint, kb. az elmult évinek felel meg.

Fokhxagyma-szedéskor zöld állapotban 30 pengős

métemázsánkinti bevásárlási árral indult és foko—

zatosan 75 pengőig emelkedett, majd az év végén

60 pengőre ment vissza. A fokhagyma—export kiala—

kulását hátrányosan befolyásolta az Olaszországgal

szemben alkalmazott szankciók életbeléptetése. Az olasz exportőrök ugyanis a szankciók életbelépte-

tése előtt az összes felvevőpiacainkat elárasztot—

ták túlnyomórészben bizományba küldött fokhagy—

mával. Most pedig Németországba és Ausztriába szállítanak a makói piaci árnál lényegesen alacso—

nyabb ár mellett. Fokhagyma—exportunk megosz- lott Németország, Ausztria, Csehország között.

8. szám

Ezenkívül Anglia, Lengyelország, Belgium, Fran—

ciaország, Svájc vett fel kisebb mennyiségeket.

Az áralakulás az egész kampány alatt igen kedvező volt: vöröshagymáért 1935-ben átlagban 10 pengőt, míg fokhagymáért átlagban 55 pengőt kaptak a termelők.

Ezekután a szakosztály a gyarmatáruk, fűsze—

M. kir. Központi Statisztikai Hivatal.

A Miniszterelnök úr a miniszterelnökséghez beosztott Dobrovíts Sándor dr. miniszteri tanácsost a miniszterelnökse'geu teljesített szolgálata alól fel-

mentette ós szolgálattételre a Központi Statisztikai Hivatalhoz visszarendelte,

Ebből az alkalomból a miniszterelnökségen több

—-741— 1936

rek, gyümölcsök, vetemények, zöldségek, dohány-

gyártmányok, cukor egységértékeit állapította meg.

Az üléseken a Bizottság elnökségét Farkas János dr. miniszteri tanácsos, h. elnök képviselte.

Az előadó vitéz Pap László dr. min. s.—titkár, a

Bizottság titkára volt.

—— Office central royal hongrois de statistigue.

mint hét éven keresztül végzett kitűnő szolgálataiért teljes elismerését fejezte ki.

Ezzel egyidejűleg a statisztikai ügyek előadói

teendőinek ellátása céljából vitéz Mike Gyula dr.

miniszteri titkárt szolgálattételre a miniszterelnök-

segre rendelte be.

Személyi hírek. —— Nouvelles.

A szász országos statisztikai hivatal elnöke, Pfütze dr, 1936 június 30-án nyugdíjaztatta magát.

A hivatalt ezidőszerint dr.

főtanácsos vezeti.

Hoffmann kormány-

A dán hivatalos statisztikai szolgálat hosszú

időn át volt vezetője, Jenssen A. nyugalomba vo- nult; utóda Colm li, lett,

A litvaniai Kaunas város újonnan felállított

statisztikai hivatalának elsö igazgatójává Kaganas Ch. neveztetett ki.

Sandlel' R. ismét átvette a svéd központi sta-

tisztikai hivatal vezetését, miután a külügyminisz-

teri állásról leköszönt.

A jugoszláv királyság statisztikai igazgatójává Andrejka R.-t nevezték ki.

szervének

Az U. _S. A. központi szerve, a népszámlálási hivatal Dunn H, L. vezetése alatt újjászervezte

népmozgalmi osztályát (,,Division of Vital Sta—

tistics, Bureau of the Census"). A ,,Revue de llln- stitut International de Statistigue" közlése szerint erre az átszervezésre az adott alkalmat, hogy a népmozgalmi adatgyüjtésbe most utolsónak Texas állam is bekapcsolódott, a ,,registration area" tehát végre az Amerikai Egyesült Államok egész terüle—

tére kiterjeszkedik.

Az kereskedelmi és közlekedési nisztérium kereskedelmi statisztikai szolgálatának ér—

demes vezetöje, Rotlzc E. F. miniszteri tanácsos a korhatárt elérve,

osztrák mi-

nyugalomba ment. Rolhe és a vezetése alatt álló szerv különösen a hókevilághan, de legújabban is

kir.

szorosan együttműködött a M.

Központi Statisztikai Hivatallal.

Bokor Gusztáv dr. 'i' (1877—1936). 1936 augusz—

tus 12-en húnyt el váratlanul Bokor Gusztáv dr.

ismert nevű közgazdasági szerkesztő és író. A magyar közgazdasági életnek es irudalomi'ink egyformán

tevékeny munkása volt. Fiatalon, 1896——1897—l)en

mintegy másfél éven át a M. kir. Központi Statisz-

tikai Hivatalban dolgozott. Késöbb, egyetemi ta-

nulnu'inyainzik befejezése és az ügyvédi vizsga le—

tétele után a GYOSZ titkára lett, majd a vegyé—

szeti ipari országos uói'dekkepviseletét szervezte meg;

a Vegyészeti (iyúrosok Országos Szövetségének let—

rehozásábun is igen nagy resze volt; utóbbi szerv munkájában lOlSt-ig mint főtilkzir vett részt. Még

a statisztikai szolgálatban töltött eszlendőből szár-

mazik ,,A magyar hivatalos statisztika fejlődése és

szervezete," (Budapest, 1896, Vll-l—247 l.) e. szép és igen nagy szorgalommal összehordott anyag-it közreadó könyve, melyet a Statisztikai Hivatal

önállósnla'isainnk negyedszázados fordulójára ma-

gyar és német nyelven adott ki; e témakörből az

Allgeineines Statistisehes Archiv 1898/99. évi (5.)

kötetében is nagyobb tanulmánya jelent meg ,,Geschiehte der nmtlichen Statistik in Ungarn"

címen. Legjelentősebb műve a Gratz Gusztáv dr.—

ral közösen megindított ,,Ungarisches Wirtschai'ts- Jahrbueh" c., elvről-evre megjelenő gyűjteményes

munka. A magyar közgazdaság e külföldön is el—

ismert forrásművenek haláláig szerkesztője volt;

a mű erős statisztikai színezetet elsősorban Bokor- nak köszönhetjük. Tudományszaknnk iránti ragasz—

ko—dásának jele meg ,,Das Zentenarinm Karl Kele—

tis" c., az Allgemeines Slatistisches Archiv 1934/35.

évi (24.) kötetében nyomdafestéket látott meleg-

liangú, tartalmas megemlékezés,

Tönnies Ferdinánd j' (1855—1936). 1936 áp- rilis 4-én húnyt el a német szociológusok nesztora

és egyik legkiválóbbja, Tönnies Ferdinánd. Tönnies, aki 1855 július 26—án született, csaknem egész életét

professzori tevékenységének szentelte; nyugalomba—

vonulásáig a kieli egyetemnek volt tanára. Hatal-

mas lés úttörő irodalmi munkásságában alapvető szociológiai és társadalombölcseleti művei mellett statisztikai problémákkal is szívesen és szakérte-