5—6. szám
toket statisztikai ellenő—röktké, Laky István dr. és Bojta Ernő statisztikai gyakornokokat statisztikai tisztekké kinevezte.
A Magyar királyi Központi) Statisztikai Hivatal elnöke a Magyar királyi Központi Statisztikai Hiva- tal személyzeti létszámában Schneider Árpád dr. és Páll András dr. szakdijnokokat fogalmazó-gyakor- nokokkná, Hefty Ádám, Dely Zoltán, Fülöp János és Maróti Sándor szakdíjn-okokat statisztikai gya—
kornokokká, Várnai Etel és Mojsísovich Natalia iroda—segéthis-zteket írodatisztekké, továbbá ifj. Mé- szöly Kálmán, Tombor (István László és Páll András szakd'íjnoko—kat kezelési gyakornokokká kinevezte.
Címadományozás. — Promotions.
Magyarország Főtméltóságú .K-ormányz—ó'ja a magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére Budapesten; 1938. évi június hó 30. napján, kelt legfelsőbb elhatározásával a Magyar királyi Köz- ponti Statisztikai Hivatal személyzeti létszámában Farkasjalvi Sándor dr. miniszteri tanácsosi cimmel felruházott miniszteri osztálytanács-osnak, a minisz- teri tanácsosci jelleget, Thirríng Lajtos dr. miniszteri segéd-titkárnak a miniszteri titkári címet és jelleget, Mári László dr. statisztikai tanácsosi címmel fel- ruházott statisztikai felügyelőnek akstatisztikali ta- nácsosi jelleget, Ehrenreích .András *és Somogyi László statisztikai felügyelőknek a statisztikai taná—
csosi címet és jelleget méltóztatott adom—ányozni.
——-664—— 1938
Nyugdíjazás. — Mise á la rettaite.
A magyar királyi miniszterelnök a Magyar ki- rályi Központi Statisztikai Hivatal létszámában Szabó Milhály statisztikai f*őtanácsost, Witkowski Károly irodafelügyelőft, Simon Barna és Pernesz Károlyné szül. Kurz Gizella irodahiszteket, Lakits Sándorné, szül. Kuncze Mária irodasegédtisztet, továbbá Lévay Antal kezelőt nyugalomba helyezte.
Halálozás. —— Décés.
A Magyar királyi Központi Statisztikai Hivatalt az elmult költségvetési év folyamán komoly vesz—
teség érte több tisztviselőjének korai halálával.
Ebben az évben tértek örök pihenőre Várszeghy János dr. miniszteri titkár ($$$—1938), Deák Zsigmond statisztikai főtiszt (1886—1'938), Glos Ilona !( WML—1938) és Nádaslcay Oszkár (18481—
1937) dlíjnokok, Strommer György dr. (1'88'9—1938) és Etelei István dr. '(19043—1913171) ideiglenes alkal- mazottak.
Kitüntetés. — Distinction honorifigue.
A francia nemzetnevelésügyi miniszter 1938 január 59—án Rochlitz Gyulát, a Magyar királyi Köz- ponti Statisztikai Hivatal fordító—ját, közoktatásügyi tisztté (Otfficier de l'Instruction publigu-e) nevezte ki, a francia-magyar kultúrkapcsolatok elmélyítése terén szerzett újabb érdem-einek elismeréséül.
Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság.
Commission Hongroise pour la Fiwatíon des Valenrs de Statistígue Commerciale.
Szakosztályülések. —— Séances de sections.
(Első közlemény. —-— Communication no 1.) A Magyar Kereskedelmi Statisztikai Érték—
megállapító Bizottság 1938. évi szakosztályülésein az 1937. évi külkereskedelmi forgalom végleges egységértékeit állapította meg. A II., III., X., XVI., XXI. és XXIII. szakosztály ülésén a Bizottság el—
nökségét Farkas János dr. min. tanácsos, h. elnök képviselte. Az előadók a XXI. szakosztály ülésén Meszlényi Emil dr. min. osztálytanácsos, a II., III. és X. szakosztályén vitéz Pap László dr. min.
titkár, a Bizottság titkárai, végül a XVI. és XXIII.
szakosztályén Petrichevich—Horváth Miklós br. dr.
min. fogalmazó voltak.
A X. szakosztály folyó évi március hó l-aén tartotta ülését Augenfeld Lajos m. kir. kereske- delmi főtanácsos, szakosztályelnök elnöklete mel- lett. Jelen voltak Aczél Rezső dr. kereskedelmi taná- csos, Dán Leó m. kir. kormányfőtanácsos, Dán Viktor, Grűnwald Albert, Lajtha Pál, Lengyel
János, Leopold Sándor, Ranschburg Pál, Robitsek Géza, Strasser Gyula, Vértes H. Hugó, Weiss Miksa és rWigner Antal kereskedelmi tanácsos tagok, továbbá Árvai László, Hirsch Andor, Kál- mán Árpád, Kövér Győző, Lajthu György, Pető Miklós, Polnauer Béla, Vagács G. Mihály és Weil Mór szakértők.
Az ülésen mindenekelőtt a szakosztályelnök ,
üdvözölte Lajtha Györgyöt, az ifj. Leitersdorfer ,*
Lipót bőrforgalmi r.—t. cégfőnökét abból az alka- lomból,; hogy az Elnökség szakértők-ént meghívta a Bizottságba. Majd Aczél Rezső dr. számolt be a mechanikai cipőipar helyzetéről:
Az 1937. év kezdetén a gazdasági viszonyok ál—
talános javulása a cipóiparban is éreztette jóté- kony hatását, ami főleg az export emelkedésében nyilvánult meg. Az év vége felé azonban a bizony—
talan világpolitikai helyzet iparunk prosperitását
5—6. szám
is erősen befolyásolta, ami a termelésben és a for- galmi árakban jutott kifejezésre.
A minimális bérek és a 8 órai munkaidő be- vezetésére vonatkozó rendelet némi változást idé—
zett elő a cipőipar struktúrájában is. A gép ugyanis a kézműiparban is mindinkább teret hódít, ahol is főleg a kisegítő gépeket szerzik be. Ennek a tér- bódításnak a bérrendelet hiányos volta az oka, amennyiben kisebb értékű munkát végző egyének munkájukat magasabb bérkategóriába akarták so- roztatni. Adataink szerint ma kb. 70 gyári üzem működik 15 millió pengő bruttó termel—éssel, míg a kb. 38.000 kézműiparnál foglalkoztatott munka—
adó és munkás bruttó értékben kb. 75 millió pen- gőt tenmel, amiből kb. 16 millió pengőt tesz ki a javítás.
Az elmúlt évben a cípőgyártás kapacitása emel- kedett, habár a belső fogyasztás kisebb lett, mert a vásárló közönség felvevők'épessége csökkent. A kívánatos emelkedést csakis a falu élénkebb fel-
vevők-e'pességé'től lehetne remélni, a mezítlábasok
eltüntetése által. A többtermelést az export vette fel. A gyári cipőiparban ma is lényeges a munkás- hiány, míg a kéziparnál— ez nem észlelhető.
A kormány tervbevett ipari decentralizációjaa mechanikai cipőiparban már évtizedek óta keresztül van [vezetve, mert nincs nagyobb vidéki városunk, ahol ne lenne mechanikai cipőgyár. A cipőgyárak bőrszükségletük legnagyobb részét az idén is a belföldi bőrgyáraknál fedezték. Néhány ezer kg osztrák talpára és néhány száz kg francia talp ki—
vételével mindent a hazai gyárak szállítottak, azon- kívül a legtöbb standard felsőbőrt is. Tisztán kül- földön szereztetett be azonban a fekete, barna, színes, ezüst és arany chevreaux, mert ilyen bőr- fajták nem készülnek az ormágban, épp úgy, mint reptilia— és jobb minőségű lakkbőrök, valamint nagyon finom bélésáruk sem. Különleges márka- árut csak igen kis mértékben vásárolnak külföldön s ezt is inkább a belvárosi mértékcipészek, nem pedig a mechanikai üzemek dolgozzák fel. Ha va—
lutáris nehézségek nem lépnek fel, úgy ezeknek az egyes cikkeknek behozatali engedélyei általában nagyobb nehézségek nélkül megszerezhetők.
A gyártási segédanyagok között még mindig akad elég, amely az országban vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelő minőségben készül. Ezek behozatala, sajnos, körülményes és nehézségekbe ütközik. Az elmúlt évben azonban ezeknek bel- földi gyártása is haladásról tett bizonyságot.
A belföldi fogyasztás csökkenése ellenére a termelés az 1937. évben lényeges emelkedést mu—
tatott a jelentékeny export folytán. Egyrészt a jó minőségű, egyenletes áru, másrészt a kitűnőnek bizonyult magyar ízlés és a nem utolsó helyen említendő alacsony áraink sok külföldi vevőt sze- reztek gyárosainknak úgy, hogy Anglia, az Ame—
rikai Egyesült Államok és még körülbelül 20 állam vásárolt nagyobb tételt mechanikai üzemeinknélr.
Minden reményünk meg lehet arra nézve, hogyha a világpolitikai viszonyok javulnak, gyáraink fog- lalkoztatottsága az idén fokozódik.
A belső szükségletet részben kézműiparunk, részben gyáraink tejes egészében fedezik, s így behozatalra csak lényegtelen mennyiségű, jobb minőségű áru kerül. Ezek az importáruk 2—3 cég—
nél kerülnek eladásra.
_ [Ranschburg Pál a magyar gummíipar helyzetét
a kÖVetkezőképen ismertette: _
Az ipar foglalkoztatottsága különösen az év
—665__. 1938
első felében emelkedő irányzatot mutatott, a má- sodik félévben, főképen pedig az utolsó hónapok—
ban azonban bizonyos tartózkodás volt észlelhető.
Bár az exportüzlet akadályai egyáltalában nem csökkentek, sőt más országoknak a végletekig menő dumping-politikája és államilag támogatott export- versenye talán az előző évekhez képest még foko- zottabb mértékben érvényesült, mégis az ipar erő- feszítései révén az exportot az előző évhez képest 245%-ka1 sikerült fokozni.
A közvetlenül latexből gyártott új cikkek, a Laticel és a gmm'ífonatak kivitele is igen jelen- tékenyen emelkedett., Az import- és az exportárak tekintetében lényeges eltolódás nem volt tapasz—
talható.
Weíl Mór a szőrme—piac alakulását így jelle- mezte:
Az 1936. év végén jelentkező áremelkedés 1937 első hónapjában élénk kenesl'etet váltott ki a magyar piacon is úgy belföldi, mint export- viszonylatban. Normális viszonyok között ugyanis a magyar szőrmekereskedelem és gyáripar csak március táján kezd eladással foglalkozni, mert vevői: a konfekiciós ipar és a szűcs-szakma ekkor kezdi szükségletét fedezni.
Mivel a szőrme irányárakat egy—egy évre! a londoni és a moszkvai január és február hó folya- mán megtartott szőrme-aukciók adják meg és ezek 1937—ben kis kínálat mellett magas árakat eredményeztek, a külföldi kereslet a magyar bá- ránybőr iránt is igen erős volt. Ugyanakkor a bel- földi piac is már január, február hónapban arra törekedett, hogy szükségletének legalább egy Dé- szét fedezze, nehogy később még drágábban kény- szerüljön bevásárolni vagy esetleg áru nélkül ma—
radjon.
Az 1937. évi kezdő árak így mintegy 30—40 százalékkal magasabbak voltak az 1936. [évi átlag- áraknál. Némely cikk azonban vagy a divat ala- kulása vagy a nagy érdeklődés folytán még jóval nagyobb arányban drágult. Ezek a magas árak úgy a báránybőr-exportban, mint a belföldi vi—
szonylatban jó kereslet mellett mintegy augusz- tusig tartották magukat. Szeptemberben világszerte megindult a különböző nyersanyagok olcsóbbodása és így a kész áruk áresése is, melyet szakmánk- ban az európaszerte rossz időjárás folytán elő- állott váratlanul gyenge szezón tetézett, sőt nyu- godtan mondhatjuk, hogy a szezónüzlet ezúttal teljesen elmaradt.
Szeptembertől kezdve tehát jóformán teljes üz—
lettele—nse'g mellett az árak lassanként lemorzso—
lódtak és mintegy 20—25 százalékkal estek. A rossz idény és a külföldi nyersanyagpiacról érkező riasztó hírek ellenére is a nagykereskedelemben az a vélemény alakult ki, hogy amennyiben való- ban olcsón lehet vásárolni, úgy érdemes friss árut beszerezni. Ez a tünet mind a mai napig fenn- maradt és megakadályozta azt, hogy az emlitett.—
nél még nagyobb áresés álljon elő. _
A detailüzl'et helyzete 1937 folyamán igen ne—
héz volt, mivel magas árak mellett elég korán kezdte vásárlásait. A tavaszi róka-szezón gyenge volt és nyáron az idegenforgalomtól várt eredmé- nyek sem feleltek meg a várakozásnak, mivel az olcsó cserevonatokkal főleg kispénzű emberek érkeztek.. ,
A jó termés sem hozott a szőrmeszakmának kedvező fordulatot, mert a vidék lakossága is
5—6. szám
inkább régi hiányok pótlására, nem pedig ruhá- zati cikkek beszerzésére fordította feleslegét.
Az idényben a szűcsszakma eléggé bőségesen volt ellátva munkával, a közönség azonban főleg javításokra szorítkozott, nem pedig új darabok vásárlására. Az enyhe időjárás sem kedvezett a szakmának és ezért mindenki igyekezett áruján túladni, nehogy a magas beszerzési árak mellett bő készletek maradjanak vissza.
L'ajiha Pál jelentése a nyersbőrpíacról eképen szólott:
A magyar bőrgazdaság nyersanyagtermelésé- nek forgalmát és áralakulását jellemző görbe az elmult 1937. évben igen változó vonalat mutatott, épugy, mint a világbőrgazdaságé is, Az áraknak végnélküli emelkedése, majd szűnni nem akaró esése például szinte úgy látszik, hogy minden logikát nélkülöz. Amerikában a nyersbőr ma már éppen úgy tőzsdecikk, mint a búza és speku- lációnak van alávetve. Minthogy Amerikából, főleg Délamerikából igen nagy mennyiségű nyersbőr kerül kivitelre Európának majdnem minden ré- szébe, az amerikai nyersbőrárak jegyzése erősen rányomja bélyegét az európai áralakulásra is. Ma—
gyarország bőripari termeléséhez szükséges nyers- börnek csupán egyharmad részét szolgáltatja a hazai nyersbőr, míg a kétharmadrész külföldön szereztetik be. A nyersbőr az importlistán közvet—
lenül a fa után a második helyre került. 1937—ben 29,548.000 pengőért (1L58.378 (1) imponál—tunk nyers—
bőrt az előző évi 21,5w67.000 pengővel szemben (131551 (1). A magyar nyersbőrárak tehát akarva, nem akarva a külföldi nyersbőr—jegyzésekhez iga- zodcnak.
Januárban az árak kb. 10%-kal felülmúlták az 1936 december havi árjegyzéseket. A gyárak minden mennyiséget felvettek, a vágatások kevés—
nek bizonyultak és úgy marhabőrökben és pitlin- gekben, mint borjúbőrökben és kipszekben erős import fejlődött ki. Februárban az árak az előző havi árak nívóján mozogtak. A bőrgyárak kissé tartózkodtak a vásárlástól, mert az árak annyira magasak voltak, hogy azokat a készbőrjegyzések—
kel nem lehetett összhangba hozni. Márciusban Amerikában újabb hansse-irányzat kezdődött, ami azonban nálunk nem tudott kifejlődni, mert az árak már úgyis túlhajtottak voltak és így a gyá- rak a vásárlással szemben tartózkodást mutattak.
Áprilisban nálunk a helyzet nem változott. A külföldi áremelkedés megtorpant. Májusban az árak 10%-os esést mutatnak, a piac kedvetlen.
Júniusban tovább tartott a visszaesés. Az eladat- lan tételek meglehetősen felszaporodtak és csak a :hó 'vége [felé vették .fel egy részüket a gyárak.
Július második felében az árak újra emelkedni kezdenek és a nehéz marhabőrök hiánya kezd érezhetővé válni. Újra erősebb behozatalra szoru—
lunk és ezáltal a külföldi pia—e árje—gyzései nagyolbb befolyást gyakorolnak a hazai jegyzésekre. Augusz- tusban az árak emelkedtek. A hó vége felé a gyá- rak a bevásárlásnál tartózkodóan viselkedtek. Szep- temberben a gyáraknak a bevásárlástól való to—
vábbi tartózkodása révén az árak lanyhulásra hajlottak, míg októberben kb. 15—20%-kal estek.
Az esés mérve igen gyors, az irányzat kedvetlen volt. Novemberben folytatódott az áresés és egyes cikkek szerint további 12—20%-ot ért el. Decem- berben külföldön kb. 3—5%—os javulás állott be, ami nálunk csupán annyiban éreztette hatását,
—666— 1938
hogy a gyárak vásárolni kezdtek, de a javulás az ,, árban kifejezésre nem jutott.
Az év folyamán izgalmat okozott a nyers—bőr- kereskedelem körében a nyúlbőrök kivitelének kérdése. Egy hazai kalaptompgyár kéréssel fordult az illetékes körökhöz a nyúlbőrárak maximálása iránt. Kéréxse velük;—sítése esetén hajlandónak mu- tatkozott az egész tenmele's átvételére. A Nyersbőr [és Terménykereskedők Országos Egyesülete e ja- vaslat ellen felterjesztéssel élt az iparügyi és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Az ez ügyben f, megtartott ankéten a két érdekeltség megegyezni nem tudott. A minisztérium álláspontja szerint, bár kívánatos lett volna a nyúlbőrnek belföldön tör—
ténő feldolgozása, nem hagyhatók figyelmen kívül j egyrészt a kereskedelem jogos érdekei, másrészt 3 a valutáris szempontok sem, miért is aképen ha- ' tározott, hogy minden kiviteli kérvényt esetről- esetre a Külkereskedelmi Hivatal bírál el. A gya- korlat szerint aztán a Külkereskedelmi Hivatal az exportálandó mennyiséget a bejelentett árban fel- ajánlja a hazai kalaptompgyárnak és ha ez a té- telt nem veszi át, a Hivatal megadja az engedélyt a kivitelre.
November havában ugyancsak a Nyersbőr- kereskedők Egyesülete a Mészáros Ipartestülettel közösen kü'ldörtts—égiileg eljárt a kereskedelem- és
közlekedésügyi minisztériumban és kérte, hogy a marhabőrök ama kategóriáit, amelyeket a bőr—
gyárosok nem hajlandók átvenni, exportál—hassák.
A minisztérium értekezletet hívott össze, amelyen úgy a Nyersbőrkereskedők Egyesülete, mint a Bőr- gyárosok Szövetsége képviselve volt. Ezen az érte- kezleten határozatképen kimondották, hogy nyers, sózott marhabőrök 20—30 kg súlyban (sómente-
sen, szarv nélkül), továbbá az 50 kg-on felüli bika—
bőrök (ugyancsak sómentesen, szarv nélkül), va—
lamint lóbőrök (az összes súlyesoportokban) ki—
vitelét a nonclearing országokba megengedik.
Wolfner György kereskedelmi tanácsos jelen—
tése a bőripar helyzetét a következőképen jelle- mezte:
Az 1937. év bővelkedett változatokban és előre nem látott nagy meglepetéseket hozott a bőrípar részére.
Az áraknál januártól kezdve erősen felfelé menő irányzat mutatkozott, ami a vontatott ta-
vaszi üzletmenet ellenére tovább tartott. így pél- dáulabudaxpesti marhahőr ára márciusban 1'65 P, a borjúbőré pedig 2'75P volt,zöldsúlyban. A magyar- országi nyersbőrárak emelkedése tulajdonképen a világpiacon beállott általános áremelkedéshez al- kalmazkodott, Bizonyos körülmények miatt azon—
ban a magyarországi árak sokszor a világparitá- son felül is állottak. így pl. az elsőrendű élő mar- hának külföldre való szállítása a hazai ipartól nagymennyiségű elsőrendű nehiézbőrt' vont el, s ez a hiány időközönként fokozta a hazai nyers- bőrárak további emelkedését.
Mint fentebb jeleztük, az év elején a világ—
piacon is aránylag erős áremelkedés mutatkozott.
így például a sózott Frig. ökörbőr januárban 81/5 d-be került, márciusban pedig már 95/8 d-re emelkedett. A száraz bőrök ugyanilyen mértékben emelkedtek, mert míg pl. a száraz B. A. America—
nos bőr januárban 91/1e d—be került, addig ápri—
lisban már 125/3 d-t kértek érte.
Az ősz hozta azonban a legnagyobb csalódást, a meleg és száraz időjárás folytán ugyanis csak nagyon későn állt be. így az őszi üzlet is csak
5—6. szám
—667—— 1938
igen szűk keretben mozgott, amihez hozzájárult a nyersárupiacon hirtelen beállott változás. Az összes nyerstermények ára, így a nyersbőné is, szeptemberben erősen esni kezdett és a budapesti marhabőr 1'1—0 P—re, a borjúbőr pedig 1'50 P-re esett vissza.
A nemzetközi piacon a nyersbőrárak átlag kb.
40%-os áresést szenvedtek. Igy pl. a sóz. Frig.
ökörbőr 44%-ot esett vissza, s decemberben 55/3 d-be került, -— a száraz B. A. Americanos bőr pedig 71/2 d-be.
Ez az árzuhanás az iparban és kereskedelem- ben egyaránt bizalmatlan helyzetet és nagy aggo- dalmat keltett. Mindenki tartózkodott a vásárlás- tól annak ellenére, hogy készáru iránt megvolt a szükséglet. Mindenki azonban csak a legsürgősebb szükségletet fedezte s ez volt az oka annak, hogy rendszeres üzlet nem tudott kifejlődni.
Összefoglalva az eseményeket: az 1937. üzletév nem hozta a várt eredményt, ellenkezőleg, inkább általában aránylag nagy veszteséget okozott.
Ami a bőripar exporttevékenység—ét illeti —- aminek fenntartása és ápolása számára annál is fontosabb, mert nyersbőrök és cserzőanyagok iránt fennálló állandó importszükségletének fedezésére szükséges konvertibilis valutaösszegeket szinte ki—
zárólag saját emportjából kell előteremtenie — az év folyamán a kivitel útjában álló és azt meg—
nehezítő akadályok száma nem csökkent, sőt az eddigi nehézségekhez újabbak járultak.
E rövid áttekintés keretein messze kívül esik az egyes viszonylatokban fennálló különböző ne- hézségek részletezése, amelyeket a különféle orszá- gokban fennálló, a fizetési forgalmat korlátozó és a bevihető mennyiségeket kontingentáló rendelke- zések a bőripari kivitel útjába gördítenek, s ame- lyek a kivitelt még azok felé az országok felé is lehetetlenné teszik, ahol a belföldi ipart védő vám a verseny felvételét még lehetővé tenné.
Végeredményben az európai országok között ma már alig van egy néhány, ahova a magyar készbőrök kivitele akár felsőbőrök, akár talpbőrök alakjában számottevőbb mennyiségben lehetséges volna, pedig kiváló minőségüket a legjobb kül- földi gyártmányokkal szemben is mindenütt kész- ségesen elismerik.
Az európai piacok kiesését a magyar bőripar a tengerentúli kivitele kiépítésével és tovább- fejlesztésével igyekezett pótolni. Valóban, a ma- gyar felsőbőr mind a Távol—Keleten, mind pedig az egyes dél— és középamerikai országokban eléggé számottevő piacot teremtett magának; az év má- sodik felében a Távol-Keleten előállott események azonban a bevezetésnek sok költséggel és fárad—
sággal elért eredményeit — még pedig egyelőre
beláthatatlan időtartamra — visszavetették, sőt
szinte teljesen megsemmisítették. A dél— és közép- amerikai kivitel kifejlődésének pedig megfelelő államközi megállapodás hiánya állja útját, aminek következménye, hogy a magyar felsőbőr —— amely minőségileg itt is a legnagyobb elismerést vívta ki
—- a német, cseh, osztrák stb. versennyel szemben
vám- vagy d'evizakiutalási tekintetben gyakran any- nyira hátrányosabb elbánásban részesül, hogy a kivitel lehetetlenné válik.
A kivitelre vonatkozó statisztikai adatok ösz—
szeg-szerűen kevésbbé mutatják az export útjában álló nehézségek kihatását. Egyrészt ugyanis az egységárak az elmúlt évekkel szemben magasab- bak voltak, másrészt pedig az export részben alá- rendeltebb minőségek, nevezetesen tengerentúli
nyersbőrökből cserzett felsőbőrök felé is eltolódott.
Ezek a tények az 1937. év exportjának mennyiség- és értékszerinti összehasonlítását a korábbi évek- kel megnehezítik.
A bőrnagylcereskeudelem viszonyairól Vértes H.
Hugó számolt be:
A bőrnagykereskedelem 1937-es éve a világ- piac hatalmas nyersanyagárváltozásainak jegyében folyt le. A nyersbőr világpiaci! ára csak lassabban követte az egyéb nyersanyagokban már előbb be- állott konjunktúraváltozást. Az előző év végének hausse—mozgalma lassabb, kedvetlenebb ütemben folytatódott ugyan még egy ideig, de azután telje- sen megállott és az árak magas szinten stabilizá- lódtak. Ugyanakkor azonban már nyomottá és ked- vettenné tette a helyzetet a világgazdaság hanyatló irányzata, míg végül is az árak rohamosan csök- kenni kezdtek. Az árcsökkentés gyors tempóban folytatódott és az év végén valamivel az évi leg—
alacsonyabb szint felett jutott nyugvópontra.
Ez a hanyatló irányzat _nyomta rá bélyegét az egész év kedvetlen üzletmenetére. Ve—vőink, ie- hát a kiskereskedelem és a cipőgyárosok már ta—
vasztól kezdve az árak jelentős csökkenésére szá—
mítottak. Miután pedig ez huzamosabb ideig nem következett be, vásárlásaikat a legminimálisabb mértékre szorították. Különösen a nagyobb vidéki bőrkenes'kiedzők, akik a hausse allasat tekintélyes raktárkészletet gyüjtöttek össze, majdnem teljesen tartózkodtak a vásárlástól még akkor is, amikor már készletük erősen a rendes szint alá süllyedt.
A vásárlástól való ez az általános tartózkodás arra kényszerítette a nagykereskedelmet, hogy már a készbőr árhanyatlását megelőzően a napi árnál olcsóbban adjon el. Az árhanyatlásnak ilyképen előre történő leszámítolása természetesen növelte az amúgyis előállott veszteségeket. A veszteségek súlyát fokozta az a körülmény, hogy a bőrnagy- kereskedelem a korábbi emelkedő irányzatot csak kis részben használta ki: még olcsóbb áron vásá—
rolt áruit akkor is a régi alaipon adta tovább ve—
vőinek, amikor a napi árak már régen jóval ma- gasabbak voltak. Természetes, hogy ezt az eladási politikát árhanyatlás idejére átvinni teljesen lehe—
tetlen, mert a vevő kiskereskedő vagy cipőgyár szivesen vásárol ugyan hausseban napi áron alul, de viszont árhanyatlásnál sem hajlandó a napi árnál egy fillérrel is többet fizetni. A bőrnagykeres- kedelem tehát az áremelkedés hasznát csak kis részben élvezte, viszont az árcsökkenéssel járó veszteségeket most teljes egészében kénytelen vi- selni.
Felmerül itt még az a kérdés, hogy a vevő- kör, amely a hanyatló tendencia káros hatása alatt szintén szenved, elbírja-e ezt viselni és nem kell—e röVidesen a íizetésképtelenségek emelkedésével szá—
molni. Ezideig mind a bőrnagykereskedelem, mind a kiskereskedelem zöme hősiesen állta a helyzetet, bízik a világirányzat megjavulásában és a hazai helyzet kedvezőbbre fordulásában. Hiszen a vá—
sárlóképess-ég javulása a kisgazdatársadalomked- vezőbb helyzete folytán kell, hogy ma vagy hol—
nap érezhetővé váljék és akkor megfelelő gazda—
sági stabilitás és politikai nyugalom mellett meg van adva az alapfeltétel a belföldi gazdasági hely- zet erőteljes javulásához.—
Kálmán Árpád az alábbiak szerint ismertette a cserzőanyagpiac helyzetét:
Tőlyyíacsel'-termelésünk a kedvező tavaszi idő—
járás folytán minőségileg kifogástalan ' volt, s mennyiségileg az 1936. évi kb. 1200 kocsirako-
5—6, szám
mánnyal szemben kb. 1300 kocsirakományra emel—
kedett. Az év folyamán nemcsak az évi temést,
hanem az előző évről áthozott mennyiséget is si- került elhelyezni. Az egyetlen exportpiac ezild-én is Németország volt, de emelkedett az elhelyezési le—
hetőség a belföldön is. Az illetékes hatóságok ugyanis a hazai :bőrvgyárakat és timlárságokat bi.
zonyos minimális mennyiség átv-ételére kötelezték, oly módon, hogy a tengerentúli cserzőanyagkivo—
natok behozatalát bizonyos mennyiségű magyar tölgyfacser átvételéhez kötötték: egy vagon cser átvétele ellentében két és fél vagón tengerentúli cserzőanyagkivonat hozható be. —— Az áralakulás az 1936. évi kampányban kialakult árak szerint indult, később azonban emelkedő tendenciát niu—
tatott, egyrészt mert a termeléssel és manipuláció- val kapcsolatos munkakölts—égek is emelkedtek, másrészt, mert a kereslet állandóan élénk volt.
Az áremelkedés átlagosan kb. 2'Ol%-kal magasabb árjegyzést eredményezett.
Gubacs-termelésünk lényegesen alatta maradt az 1936. évinek. 'Számottevőbb mennyiség csak az ország északi részein volt gyűjthető, míg a dunán- túli termés egészen minimális volt. A gubacs ki—
vitele már évek óta tilos, mert a belföldi terme- lést a hazai bőripar teljes egészében felveszi. Az 1937-ben piacra került mennyiség távolról sem fedezte a szükségletet. Helyette fokozottabb mér—
tékben jugoszláviai cserzőanyagkivonatokat impor—
táltunk. A termelés minőségileg sem volt kielégítő, mert az ősszel beállott hosszas esőzés folytán sok
volt a penészes áru. Az 1936. évi kb). 200 kocsi-
rakomány [mennyiséggel szemben az 1937. évi ter—
més alíg becsülhető 50 vagónnál többre. Az árak a minőségtől függően 12—13'50 P között mozogtak
100 kg—ként, feladó állomási paritásban.
A cserzőanyagok nemzetközi piacán az elmult év folyamán határozottan szilárd volt a helyzet.
Behozatal szempontjából ezidén is az argentínai guebrachofakivonat, valamint a délafrikai mimóza- kéreg—kivonat állott az első helyen. Valamelyest emelkedett az egyéb tengerentúli cserzőanyagok importja is. Az árak nagyjából változatlanok ma- radtak, a tengeri fuvardíjak emelkedése folytán azonban a guebracho- és mimózakéreg-kivonatok
% fonttal emelkedtek.
A bőrgyártáshoz szükséges zsiradékok és spe- ciális olajok hazai gyártása erősebb tempóban haladt előre és sikerült e cikkek importját teljes egészében kikapcsolni. Örvendetes jelenség a hazai ricizmusxolaj fokozottabb gyártása, ment a magyar devizagazdálkodásnak is lényeges előnyére szolgál.
Csökkent a külön engedélyhez kötött halzsir be- hozatala is. A szintetikus cserzőanyagok belföldi előállítása sikerrel járt, a behozatal e cikkben is csökkent.
, Végül Áruai László a viaszosvászon és rokon- cikkek piacáról adott beszámolót:
.A könyvkötővászon, amelynek nyersanyagai között a pamutszövet döntő túlsúlyban van, árban a pamut-hosszal lépést igyekezett tartani és! az árak az év elején némi szilárdulást mutattak. A- hazai gyárak között kifejlődött éles verseny kö- vetkeztében azonban nemcsak az árak morzsolód- tak le hamarosan, de a minőségeket is az elérhető árakkal kellett összhangba hozni. Minthogy a könyvkötővászonfogyasztás elsősorban a könyv- piac függvénye, a könyvkötővászonipar is kivette részét a nyomdaipar javuló konjunktúrájából. A belföldi ipar a hazai fogyasztást kapacitásának már kis hányadával is fedezni tudja s így a be—
——668——
1938
hozatal csak teljesen jelentéktelen mennyiségű spe—
ciális anyagokra szorítkozott.
A linoleumokhoz tartozó, a 608/a. vámtarifa
tételszáma alá sorolt, ú. n. viaszosvászon-padlózat—
takarókban a hazai termelés feleslegessé tett min- den importot.
Ugyanennek a vámté-telnek b/l, b/2 és c. pontja alá tartozó linoleumáruk behozatala a fennálló kereskedelmi szerződésekben megállapított kontin- gensek keretében bonyolódott le. Annak ellenére, hogy az importlehetőségeket ebben az évben is merev kontingensek határozták meg, a behozatal végösszege némi emelkedést mutat, ami a kvóták jobb kihasználásán kívül annak mlaijdonítható, hogy 184 (; áru kikészítési forgalomban jött be az országba. Ezt a mennyiséget 'távoltí kivitelre szánt vasúti szerelvényekbe épitett-ék be.
Észr'evehető eltolódás mutatkozik a tavalyi adatokkal szemben a nehéz, vagyis a 21/2 mlm—nél vastagabb minőségek javána. Ezek behozatala kö—
zel 50%—os gyarapodást mutat. Ugyancsak emel-_
kedett az inlaidlinoleumok behozatala is, Ez arra mutat, hogy az importkontingenseket elsősorban a nehéz épületminőségek behozatalára használták
ki, míg mindenütt, ahol a vastag linoleumok mel- lőzhe—tők voltak, a könnyebb, de a követelmények- nek teljesen megfelelő hazai gyártmányú padló—
kárplitokát alkalmazták.
Ha figyelembe vesszük, hogy a hazai gyárt- mányú, 18 mm—nél nem vastagabb padlóburkoló—
anyagok a szükséglet egy részét fedezni képesek, úgy a fennálló behozatali kontingensek elégsége- sekneík mondhatók és az impontkeretek tágítása
egyelőre nem látszik szükségesnek.
A linoleumáruk nemzetközileg megállapított árai ebben az évben sem változtak s így az im—
portőrök kalkulációjának csupán a súlyingadozá—
sokból származó valutakülönbözetek, valamint a
d—evizaelszámolásokban időnként mutatkozó kisebb eltérések voltak a változó tényezői. Olasz viszony—
latban a devizaelszámolásoknál' a líra túlmagas értékelése következtében voltak nehézségek,. Ezek nivellálása csak igen kis mértékben sikerült. Kí- vánatos lenne megfelelő devizapolitikai intézkedé- sekkel a líra valóságos értékét jobban megközelítő elszámolási lehetőségeket teremteni, ami nemcsak az importőröknek, de Olaszországnak szállító ex—
portőrjeinknek is érdeke.
A műbőrfogyasztás érték-ének emelkedése kö- rülbelül megfelel az év elején végrehajtott kb.
1'0%-os áremelésnek, ami a nyer—sanyagár'ak világ- piaci drágulására vezethető vissza. A hazai ipar által kielégített belföldi piac egy—két olyan, az automobilizmust és egyéb műszaki célokat szol- gáló különleges cikkben szorul némi angol és né- met behozatalra —— mindössze néhány ezer pengő erejéig, —— amelyeknek itthoni termelése nem lát—
szik gazdaságosnak.
Míg 1936—ban a magángazdaság lendületének
hanyatlását éreztük, addig az elmult 1937—es esz-v tendő a viaszosvászon—ipar és kereskedelem szem- pontjából a határozott javulás jegyében folyt le- annak ellenére, hogy e jellegzetesen békés iparág konjunktúrájára a fegyverkezés alig hat ki.
;A viaszosvászonfogyasztás terén a belföldi ter—
melés kizárólagosságot jelentő túlsúlyban van s az alábbi indexszámok, amelyek a konjunkturális 1929—es évből indulnak ki, jellemzően mutatják, hogy az 1937-es év termel—ése az előző évinél jóval magasabb szinten mozgott:
—669— 1938
5 —— 6. szám1929 100
1930 76'4
1931 IOOV'I
1932 76'6
1933 78'1
1934 106'4
14935 1'09'9
1936 103'3
1937 -l'322"5
Ezek szerint az elmúlt esztendő látszólag konjunk—
turális évnek tekinthető s ha figyelembe vesszük, hogy az 1l936-os évvel szemben való 1l8'7%—os ja- vulásból csak 5'% esik áremelkedésre, úgy öröm- mel konstatálhatjuk, hogy a piac felvevőereje
13'7%-kal emelkedett.
A fogyasztórétegek erősödése annál örvende—
tesebb, mert az ipar, exportlehetőségek híján, egy—
előre kizárólag a belföldi piac felvevőképességére van utalva. A devizaszegény ipari országoknak az export mindenáron való növelésére irányuló eről—
ködése régebbi piacainkon lehetetlen helyzetet te- remtett, s így célszerűbbnek látszott a jelentékeny veszteséggel járó kiviteli üzleteket elszántabb ver- senytársainknak átengedni.
A belföldi fogyasztás emelése azonban az ipar részéről nem csekély áldozatokat követelt. A nyers—
anyagának világpiaci drágulását a forgalom erőtel- jes megcsvappanásának kockázata nélkül csak igen kis mértékben, vagy egyáltalában nem lehetett a fogyasztókra áthárítani. Az árak 5%—os korrek- ciója távolról sem fedezte az előállítási költségek növekedését, s így az ipari hcaszonkeret ebben az évben különösen kedvezőtlenül alakult.
A belföldi fogyasztás szempontjából tú'lméreteo zett és rendkívül teljesitőképes viaszosvászonipar ez évben is több új cikk gyártását vette fel, úgy hogy még a csekélyebb jelentőségű műszaki bőr- vásznak és lakkvásznak tenén is függetleníthettük magunkat a külföldtől. A néhány ezer pengőnyi külföldi árunak a behozatala a jelenleg érvény- ben levő kereskedelmi szerződéseknek tulajdonít- ható, amelyek bizonyos kis mennyiségek behoza—
talát kereskedelempolítikai okokból lehetővé teszik.
A hitelbiztonság a szakmában kielégítőnek mondható, amennyiben az év fizetésképtelenségei—
nek volumenje nem haladja meg az összforgalom
3%-át.
Ezután a szakosztály áttért a bőripari és kau- csukipari nyers— és segédanyagok, valamint termé—
kek, továbbá a szőrmék és szűcsáruk, végül a viaszosvászon s az ebből készült áruk egys—égye'rté- keinek megállapítására.
A II. szakosztály ülése folyó évi március hó 7-én folyt le Teleki István gróf m. kir. kereske- delmi főtanácsos, szakosztályelnök elnöklete alatt.
Jelen voltak: Benedek Sándor, Orth Gyula dr., Vámosi Tibor kereskedelmi tanács-os tagok, Hoffer Ferenc dr. min. tanácsos, meghívott tag és Vastagh Antal szakértő.
A szakosztályelnök kegyeletes szavakkal em—
lékezett meg Willheim .A'rtúr kereskedelmi taná- csosrról és Tscheme Ferenc szakértőről, a szak- osztály elhúnyt, érdemes tagjairól, akiknek elha- lálozása érzékeny veszteséget mért mind a szak- osztályra, mind a Bizottságra.
A ggú'mölcs- és zöldségktivitel Benedek Sándor számolt be:
Gyümölcs— és zől—dségksiwiteli'mk az 1936. évhez viszonyítva visszaesett. Gyümölcstermelésünk az 1937. évben közepesnek mondható, azonban az alakulásáról
1936. évit sem minőségben, sem pedig mennyiség- ben nem érte el. Kivitelünket erősen akadályozza az egész Európában tért nyert önellátási politika, amelynek hatását [évről—évre jobban érezzük. Újabb
piacok megszervezése teljesen lehetetlen, miután Európában már minden egyes állam foglalkozik a szakszerű gyümölcs— és zöldségtermeléssel.
Egyes gyümölcs- és zöldségfajtáknál bizonyos kiugrások mutatkoznak, mint pl. a hagymakivite- lünk terén, miután az idei szezonban nagymeny- nyiségű hagymát sikerült az angol piacon elhe—
lyezni. Ezt azonban nem a holland termelés csök- kenés—ének köszönhetjük, hanem a spanyol polgár—
háború folytán előállott helyzetnek, mert Spanyol- ország nem exportált az idei szezonban hagymát
Angliába. '
Ha annak az okát keressük, hogy gyümölcs—
exportunk miért nem fejlődőképes, akkor nem az organizáló kereskedelemben kell a hibát keres- nünk, hanem abban, hogy a magyar gyümölcs—
termelés nem tér át a megfelelő minőségi terme-;
le'sre, s a régi úton halad. Reméljük azonban, hogy a földmívelésügyi minisztérium meg—felelő intézke—
dései folytán, amelyek kötelezővé teszik a növény- védelmet, intézkednek a pajzstetű elterjedése ellen,_
sikerülni fog a jobb minőségű gyümölcs termelé—
sére áttérnünk.
Ha végignézzük az összes európai államokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyümölcsfogyasztás i'ejadagja mindenütt növekedett, Németországot ki—
véve. Hazánkban is erős növekedést mutat a gyü- mölcsfogyasztás, így tehát megvan a lehetőség arra, hogy kivitelünket az egyes államok önellátási politikája ellenére is növelhessiik.
Németországban, amely egyik legnagyobb gyü—
mölcsfelvevő piacunk, sajnos, mint már említettük, a gyümölcsfejadag nem emelkedett. Egyedül a burgonya az, amelynek fogyasztása Németország—
ban nőtt. Ettől eltekintve azonban szinte lehetet—
lenné teszi ide irányuló gyümölcs- és zöldség- kivitelünket az a körülmény, hogy a németek a—
beviteli engedélyeket nagyon nehézkesen, sokszor' már későn adják ki. Erre a legszembetűnőbb példa az idei saláta esete. A németek bizonyos mennyi- ségű salátabevitelt engedélyeztek, azonban mire az importőrök az engedélyeket megkapták, már a né———
met belföldi saláta is a piacra került és így teljesenx illuzóriussá vált a magyar saláta bevitele.
Nagyon nehézkesen bonyolódott le Német——
országba paradicsomexportunk is. Ez szintén abe—
viteli engedélyek nehézkes kiadásán múlott.
Cseresznye- és meggykrivitelünk szintén a né- met rendelkezések folytán, valamint az ottani ala—
csony árak miatt nehezen bonyolódott le. Barack—
exportunk is eléggé akadozott.
Legsúlyosabb helyzetben azonban az allnia—
kivitel volt, miután a németek —- pajzstetű-fertő—
zéstől tartva — nagy szigorúsággal vizsgálják meg;
az almaküldeményeket.
Szőlőkiviteliinket, mely Németország felé a leg- nagyobb, a beviteli engedélyek nehézkes kiadásaw folytán szintén nehézkesen bonyolítottak le. Ehhez járult még a németek által megállapított lehetetle- nül alacsony ár és az a körülmény, hogy a be—
viteli engedélyek elkésett kiadása folytán későns kikerült szőlőt 210 [pfenniges ár helyett 12 per—
nigért kellett értékesíteni.
Feltétlenül rendezendő volna a német beviteli"
engedélyek gyorsabb kiadásának kérdése, mert,—"
enélkül gyümölcsexportunkat nem tudjuk növelni..
5—6. szám
1
Ausztria felé irányuló kivitel'ünket is megnehe—
.zíti az a körülmény, hogy Ausztria évről-évre job—
ban berendezkedik a gyümölcstermele'sret. Amellett a magas beviteli vámok és egyéb költségek is aka—
dályozzák azt, hogy a magyar gyümölcs és zöld- ség ugyanolyan mértékben jelenhessrék meg az osztrák piacon, mint az elmúlt időkben.
franciaországba irányuló gyümölcskiviteliink a hazai magas ár folytán csökkenést mutat, mert emiatt nem voltunk ott versenyképesek. Belgiumba is küldött a magyar organizáló kereskedelem gyü- mölcsöt igen nagy áldozatok árán, amelyeket azon—
ban a jövö útjainak kiépítése érdekében kéSZSég—
gel vállalt.
Az Angliába irányuló gyümölcsszállítmányaink
még mindig rendszertelenek és ennek oka az, hogy Anglia nem természetes piac a magyar gyümölcs és zöldség számára annak ellenére, hogy ott a magyar gyümölcs és zöldség nagyon közkedvelt.
A horribilis szállítási költségek, miután a szállítás csak hűtővagónban lehetséges, nem is teszik lehe- tövé, hogy nagymennyiségű gyümölcsöt és zöld- séget száll—íthassunk ki Angliába. Szilvaexportunk a magas vámok folytán nem versenyképes az angol piacon, míg öszibarackkivitelünkn—él is igen nagy konkurrenciát jelent a jól bevezetett olasz: őszi- barack, atmely minőségéne'l és olcsóságánál fogva is kedveltebb.
Az organizáló kereskedelem nagy költséggel az lészakeurópai államokban is próbálkozott a gyü—
mölcs kivitelével, Ez a kivitel azonban kevés re- ménnyel kecsegtet, mert ezek az államok is mind rátémek már a gyümölcs, különösen a téli gyü- mölcsök (pl. alma) termelésére.
Gyürmölestermeléscünk fokozása csak úgy kép-
zelhető el, ha rátérünk a minőségi termelésre,
mert ellenkező esetben .még az eddigi kiviteli arányunkat sem tudjuk megtartani az importáló államok önellátási politikája [következtében.
A cukor-piac 'xhrelylzetét Vámosi Tibor tette:
A magyar cukorgyárak az 1937/38. évi terme- lés-i idényben összesen 10.000 vagon cukrot gyár- tottak, ki). 3.0'00 vagónnal kevesebbet, mint az előző évben. A' uculkorhotzadrék ugyanis annyira csekély volt, 'hogy erre! évtizedek óta nem volt példa.
;A cukorfogyaszt-ás (az 1936 szeptember 1-től 1937 augusztus 31 —ig terjedő évtben kb. 9.100 va- ismer—
gt'mt tett, ami 'az előző évvel szemlben csekély tölbbletet jelent. A fogyasztás lassú emelkedése egyébként a mult év szeptember 1-e óta eltelt idő alatt is folytatódott.
Mint ismeretes, 1937 áprilisában az angol kormány [kezdeménye—zésére Londonban Világkon- fer-en-eia 'ült össze azoknak a határoknak a meg—
állapítás-ára, amelyeken belül a termelés és lfo-
gyasztás közötti egyensúly megóvása lehetséges.
A konferencia a szabad világpiac szükségletét nyerscukor értékben kb. 3,600.0'00 ton—nában álla- pította meg, ami valójában (a tényleges szükség—
letnél magasabb. E meglehetősen magas kvóta megállapítását egyrészt a jelenlévő, majdnem valamennyi termelő állam mért—éktelen kvóták—öve—
t-elései, másrészt az a körülmény tette elkerülhetet- lennré, hogy a résztvevők túlságos óvatosságból nem akarták, hágy a kínálat nagyfökú lecsökkentése következtében az árak ugrásszerűen emelkedjenek.
Az egyezmény megkötése óta eltelt idő, saj—
nos, bebizonyította, hogy az egyezmény az előző neokoregyezmények és általában a hasonló alapon
——670— 1938
megszervezett nemzetközi egyezmények sorsát kö- veti, mert még a mult évi veszteséges oukorárakat sem lehetett tartani, sőt a világpiaci árak azóta
20%-ros esés-t mutatnak.
Ha ennek okát keress-ük, úgy felhozhatjuk,
hogy a cuko'riparnak nemzetközi ellenőrzése ter—
mészeténél xfogva bonyolultabb és ennélfogva sok- kal bizonytalanabb, mint más nyersanyagoknak hason-ló megrendszatbályozása. Mert míg pl. a kan ssuktemnelés szabályozására alakult szervezet a vi- lágtermel—és 1*001%-át foglalja magában, addig ? Londoni egyezmény nem öleli fel a termelés 10%-át, ami bár látszatra elhanyagolható, mégis alkalmas __
arra, hogy az egyezmény eredménye-s működését í
meghiúsítsa. _
így Japán és Formosa az 12001000 tonnát, _ vagyis a világpnodukció 4%—á:t tevő termelését az.
egyezmény öt évében 'bizonyána erősen növeli és ; Kína 5—600.000 tonna között mozgó behozatali * szükségletét japáni termelésű cukorral igyekszik kielégíteni.
Ez a fejlődés már ma előreveti árnyékát és ilyen módon természetes, (hogy Jáva —— mely azál- tal, hogy Brit-India önellátóvá vált, legnagyobb el- helyezési piacát amúgy is elvesztette most a ki—
nasi hasonló fejlődés elöjele'ine cuki-ától minden áron szabadulni igyekszik.
Az ily módon megbomlott egyensúlyi helyze—
ten csak a londoni egyezmény erélyes revízióüa se- gíthet. Egyedül Jáva és Szaindomingó ugyan azok a — termelő helyiek, amelyek egynéhány kisclbub jelen- tősélgűtől eltekintve, teljes prod'ukciójukat a vi- lágpiacon kénytelenek elhelyezni, míg az egyéb országok termelésének kisebb vagy nagyobb része valamilyen fonmálban —— 'vámvéldelem vagy 'vámpre- fleretneia segélyével —— előnyös—ebb elhelyezést talál, mégis az egész világ cukoriparának vitális érdeke, hogy annyi év után a világpiaci árak legalább az önlkiöltségek fedezésére legyenek elegendők.
A szakosztály végül a gyarmatáruk és fűsze—
rek, gyümölcsök, zöldségek egységértékeit állapí- totta meg.
A XXI. szakosztály március 8-án tartotta ülé—
sét Gerliczy Béla kereskedelmi főtanács-os elnökle- tével. Jelen voltak: Alföldy László, vitéz Berencsy Béla, Binder Iván, KIem-m Károly, Scheibler Ede, Stmhel Géza és— Schweitzer Henrik bizottsági tagok, továbbá Aczél László, Chatelet 'Alajros, Esső Andor, Láng Marcel, vitéz Pécsváry Hermann Miksa,
Pirlmer Ferenc szakértők.
A gépipar helyzetét Aczél László ismertette.
A gépipar helyzete 1937-ben az előző évhez ké- pest jóval kedvezőbben alakul—t. Ebben része volt a gazdasági helyzet általános javulásának és a kedvező külkereskedelmi lehetőségeknek. A gazda- sági helyzet javulása elsősorban a mezőgazdasági _ gépipar helyzetét javította meg, ami érthető, mert _, a gazdák nagyolblb pénzbe'vébele lehetővé tette az i évek óta elm-aradt beruház—ások némi megindulá—
sát. A nehéz gépipar ugyancsak fejlődést mutatott, ami pedig az ipar beruházási tevékenységének kö-—
szönhetö. Általában a magángazdaság kellően fog- lalkoztatta a magyar gépipart, közületeknél azon- ban a beruházási tevékenység változatlanul szüne- telt, ami közvetve a' gépiparra is éreztette hátrá- nyos hatását.
A gépipar kedvező helyzete elsősorban a mim- káslétszám növekedésében mutatkozik meg.. 1936—
ban 38.458 volt az átlagos munkáslétszám. 1937-ben 43.800-ra emelkedett. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk azonban, hogy az év második felében!
46—48000 között mozgott a gépipar munkásléta
