Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

9. szám —-— 844 — 1937

Berlin 1937, ném.). Az építkezési tevékenység a Németbirodalomban 1936—ban. — A szeszterme- lés, szeszfogyasztás és a szeszadó a német mono- pólterületen az 1935/36. üzemi évben. —— A német

belhajózás hajóállománya 1937. január 1—én. —- A Vilmos—császár-csatorna forgalma az 1936. szám- tartási évben. —— A polgáradó és az adózóképes- ség. —— A német örökösödési adó az 1935. évi ren- dezés alapján. —— A német tartományok adósságai 1933-tól 1936-ig. —— A munkabíróságok tevékeny- sége 1936-ben. — A városi szövetkezeti bankok 1936-ban. —— Csődök és egyezségi eljárások a Né—

metbirodalomban 1936-ban. —— Az iparszerű garage- üzemek bérei. —_ A szénárak statisztikája a német városokban. — A munkaerók foglalkoztatása a kül- földön a gazdasági válság óta.

Weltwirtschaitliches Archiv (46.

köt. 1. sz., Kiel-Jeno 1937. ném.). —— Takata Y.:

Japán fellendülésének kulturális és szellemi elő—

feltételei. -— Honjo E.: A japán közgazdasági élet fejlődése a kapitalizmus előtt. —— Honyden Y.: A kapitalizmus előretörése Japánban. — Kraus J. B..- A gazdasági ideológia és a faji és politikai viszo—

nyok mint Japán iparosodási folyamatának elő- feltételei. — Kawaí E.: A gazdasági terjeszkedés új politikai erői. — Royama M.: A gazdaságjogi szervezet mint a japán gazdasági fellendülés alapja. —— Uyeda T.: Népesedéspolítikai kérdések és a gazdasági élet a mai Japánban. —— Shiomi S.:

Az ipargazdaság és a technikai haladás Japánban.

—— Nasu S.: A japán agrárpolitika céljai és iránya napjainkban. _— Aralci M.: A hitelszervezet és a hitelpolitika szerepe a japáni iparosodási folya- matban. — Hijilcata S.: Az államháztartás és az iparosodás közötti összefüggések Japánban. -—

Taniguehí K.: Változások a japán külkereskede- lemben az iparosodási folyamat alatt. _ Itani Z.:

A japán—mandzsu gazdasági kapcsolatok jelentő- sége Japán iparosodása szempontjából. —— Haas

W.: A japán-mandzsu áruforgalom Németország- gal. —— Kamikawa H.: A csendesóceáni probléma és megoldásának lehetőségei. — Schültauf A. W.:

A japán rizspiac szabályozása tekintettel az iparo—

sodásra. —— Hasenclever Ch.: Bibliográfia Japán iparosodásának kérdéséhez. (2. sz.). —— Thompson

W. S.: A népmozgalom az Egyesült Államokban. ——

Lutz F.: Az új aranyvaluta. — Varga l.: A kon- junktúra hullámzásokról. — Valk W. L.: A Böhm—

féle veszteségi elv dinamikus jelentősége és a köz—

gazdasági liguiditás kérdése. _ Haemmerle H.: A német tengeri kikötők igazgatása. —— Btűckner H.:

A svéd textilpiiac. —— Schiller K.: A németalföldi sertéstenyésztés. —— Schürmann-Maclc F.: Az állat- és haúsgazd'aság Dániában.

Wirtschaft und Statistik (17. évi.

14. sz. Berlin 1937, ném.). —— A korlátolt fel-elős—

ségű társaságok. — A sörfőzök nyersanyagfelhasz—

náxlá'sa és termelése az 1936/37. számtartási évben,

—— Németország rá'dióalkatrrész kivitele. —— A for- galmi adózás főeredme'nyei az 1935. évben. A né- met részvénytársaságok tökéinek tulajdonosai 11936 végén. —— Adatok a szállodák és az egységár üzletek üzemi szervezetéhez és költségalakulásához.

—— A válások a Németbirodalomban 1936-ban. ——-—

A sportjelve'nyek és teljesítmény bizonyítványok adományozása 1936-ban. __ (15. sz.). —— A juh—

állomány 1937. június elején. —— A nemesprémállat—

tartás 1937—ben. — A nemet kereskedelmi flotta 1937. elején. _— A tartományok és a községek adó—

bevételei az 1936/37. számtartási évben. _ A kelet—

ázsiai államok területe és népessége. —— A népisko- lák 1936—ban. — (16. sz.). — A dohányipar az 1936/37. számtartási évben. —— A gázkorom ár—

alakulása. —— A német tartományok adósságai 11937.

március 31—én és az 1936/37. Számtartási évben.

—- A birodalmi vasutak bevételei és kiadásai 1936—

ban. —— Franciaország népessége az 1936. március 8-i népszámlálás adatai alapján.

KÚLÖNFÉLE o

tv.-c.!

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission Hongroise pour la Fixation des Valeurs de Statistigue Commerciale.

Szakosztályülések. —— Se'ances de sections.

A Bizottság az 1937. évi szakosztályülése'in az 1936. évi külkereskedelmi forgalom végleges egy- ségértékeait állapította meg. A IV. és VI. szakosztály ülésein a Bizottság elnökségét Farkas János dr.

miniszteri tanácsos h. elnö'k képviselte. Az előadó vitéz Pap László dr. miniszteri segédtitkár, a

Bizottság titkára volt.

A VI. szakosztály folyó évi március hó 11—én tartotta meg ülését Vida Jenő, a Felsőház tagja, szakosztályelnök elnöklete alatt. Jelen voltak Mül- ler Pál dr. ker. tanácsos, Seenger Béla m. kir.

kormányfőtanácsos, Szécsi Illés. Weisinger György, Zárai Samu ker. tanácsos tagok, Bodnár Ottó, Kármán Dezső, Kovács Jenő dr. szakértők.

Müller Pál dr. ismertetése a szakosztály hatás—

körébe tartozó áruk termeléséről, forgalmáról, ár—

viszonyairól a következőképen hangzik:

Az elmult esztendő a magyar nemzetgazdaság szempontjából határozott javulás jegyében folyt le.

Országunk agrárszerkezetéből következik, hogy ez a javulás nem kizárólag ipari prosperitásban nyil- vánult meg, hanem egyformán kisugárzott a gaz- dasági élet minden szektorára. Úgy a mezőgazda- sági termények áralakulása, mint az állatárak ja—

vulása és az exportlehetőse'gek fejlődése: megannyi olyan momentum voltak, amelyek az általános fo- gyasztóképesség megnövekedése által fokozott tem—

9, SZáHl

pójú és nagyobb mérvű ipari tevékenységnek ve—

tették meg alapjait.

A Bizottság VI. szakosztályának anyagát na—

gyobbrészt olyan áruk teszik, melyekre az építő- iparnak van szüksége és amelyek ezáltal úgy az árak, mint a bennük lebonyolított forgalom tekin- tetében hű kifejezői a mindenkori konjunktxúrális viszonyoknak. így az elmult esztendő fent vázolt körülménye—inek is befolyással kellett

szakosztályunkba tartozó árukra.

lenniök a Természetes ezek után, hogy az 1936. év építő- anyagpiaca az árak és forgalmazott mennyiségek tekintetében egyaránt a határozott javulás vagy legalább is a stabilizáció jegyében állt. Ez a folya- mat már —— bizonyos vonatkozásokban ,_ az előző,

1935. esztendőben kezdődött, azonban a körülbelül egy esztendővel ezelőtt e helyen

kellett megállapítanunk, hogy a tárgyalt év építőanyagpiaca több irányban is a viszonylagosság jegyében állott. Rámutattunk ugyanis arra, hogy viszonylagosság folytán nem csupán az egyes építőanyagok között voltak jelen—

tös eltérések tapasztalhatók, hanem az egyes ország—

részek között is.

tartott helyzet—

jelentésünkben még azt

Mindezekben az irányokban is észlelhető az 1936. év javuló irányzata. Mivel pedig —- mint em- lítettük —— a szakosztályunk keretébe tartozó anya- gok valamennyien az építő tevékenységgel függe—

nek össze, fokozott mértékben érvényesült piacun- kon az a nagyobb méretű tőkeképződés, mely a fel- lendülő gazdasági élet, a jobb mezőgazdasági árak és a gyorsabb ütemű forgalom által nem maradt hatástalan a hazai töke- és pénzpiaci viszonyokra sem.

Az építő tevékenység fellendülésének szembe—

tűnő következése volt az a tavalyinál sokkal na—

gyobb egyöntetűség, mely az egyes építőanyagok piaci viszonyai, főképen forgalma és termelése irá- nyában látható. Ha voltak is eltérések az év egyes részei között __ így fővárosi viszonylatban sokkal jobb volt az 1936. év első fele, mint annak máso- dik hat hónapja, _— mégis a lényeg az, hogy a tárgyalt két év —— az 1935. és az 1936. év —— kö—

zött utóbbi javára jelentős különbség tapasztalható és ennek a különbségnek érzékeltetésére mi sem alkalmasabb, mint a két esztendő építkezési ada-

tainak egybevetése.

Ha a budapesti építési statisztika adatait vizs- gáljuk, a következő érdekes jelenségeket tapasz—

talhzatjuk:

Az 1935. évi építési szezónhoz képest minde—

nekelőtt jelentősen megszaporodott a nagy bérház- építkezések száma. így az építési engedélyek közül 30 vonatkozott hatemeletes bérház építésére (az 1935. évi 2'4—gyel szemben), 34 ötemeletes bérház építésére szolgált (az elmúlt évben 26 volt ezek—

—845———

1937

nek száma) és ugyancsak 34 négyemeletes bérhá—

zakéra (az elővő évi 22i-vel szemben).

A befejezett új lakóházak száma (%%-tel szem- ben 887 volt, az új lakások 3.000 helyett kereken 5.500—zal szaporodtak, körülbelül 19.000 szobával.

Az előző évek földszintes házai és kislakásai után 1936—ban már igen jelentős számban épültek nagy- lakásos bérházak is, ami hű kifejezője az építőipari konjunktúrán túlmenő általános prosperitásnak.

A szorosan vett magasépítési árukon kívül szak- osztályunkba tartoznak a tűzálló agyagipari termé—

kek is. Ezek tekintetében nagy emelkedést látunk a fogyasztásban, ami annál is 'örvendetesebh, mi- vel a szükséglet legnagyobb részét a hazai ipar volt képes ellátni. Ezáltal a tűzálló agyagipar na—

gyobb foglalkoztatottsága mellett a behozatal csök—

kent. Ezek a körülmények nem csupán az érin—

tett samottipar szempontjából örvendetesek, hanem az egész nehézipar szempontjából is, hiszen utóbbi legfőbb fogyasztója a tűzálló agyagáruknak.

Külforgalmi tekintetben további kedvező jelen- ségek is regisztrálhatók. Igy meg kell említeni, hogy a nagyobb fogyasztás ellenére az agyagföld behoza—

tala csökkent és általában a hazai nyersanyagok fokozott felhasználása érezhetően tehermentesítette külkereskedelmi és ezen keresztül fizetési mérle- günket. A gipszimport némileg emelkedett, mert részben a cementgyárak, részben a finomkerámiai gyárak a modellszükségletük növekedése folytán nagyobb mennyiséget igényeltek, noha a lakóház- építkezések viszont aránylag sokkal kevesebb gip—

szet fogyasztottak és ahelyett nagy mértékben ke- rültek felhasználásra a speciális lyukacsos téglák,

A jövő kilátásokról szólva, ismételten hivat- kozni kell az lépitőtevékenység és a szakosztá—

lyunkba tartozó áruk piaci helyzete között fennálló szoros kapcsolatra. Az építkeztéseknek még közü- leti ösztönzés kell és így az építőanyagpiac jövő alakulását a megvalósítandó házadómentességi in—

tézkedlések fogják eldönteni.

A szakosztály végül az ásványok, a cement- és kőipari termékek tértékmegállapítását végezte el.

A IV. szakosztály folyó évi március hó 16-án megtartott ülésén Szentjóby—Slaub Elemér ny. h.

államtitkár, szakosztályelnök elnökölt. Megjelentek Gessler János m. kir. kereskedelmi főtanácsos, Goldfinger Gábor, Kullmann László, Mosch Béla kereskedelmi tanácsos, Saxlehner Kálmán m. kir.

kormányfőtanácsos tagok és Oszltrouszky Antal dr.

meghívott tag.

Mindenekelőtt Kullmann László számolt be a borpiac helyzetéről:

Az 1935. évi aránylag kis, 2,572.00$O hl termés és a meglevő csekély előző évi készletek ellenére az árak 1936 elején a borpiacon kifejlődni nem tudtak. Előre kell bocsájtanom, hogy a magyar

9. szám

borpiac árait nagy általánosságban az alföldi lO%

körüli borokra szokták vonatkoztatni. Ezeknek a boroknak az ára 1936 elején hl-fokonként 1'90—2 pengő között váltakozott, majd februárban átme- netileg 2'10—2'30-ra felment, de már márciusban kezdett letörni és fokozatosan süllyedt augusztusig, amikor elérte az 1'60—1'80 pengős minimumot. A fajborok a minőségi vidékeken, ha nem is voltak ennyire alacsonyak, de nagyjában követték eze—

ket az árakat. Szüret előtt közvetlenül, sőt a szü—

ret elején, amikor már kiforrt újborok is kerültek a piacra, csodálatos módon az ó—borok ára a mi—

nimális készletre való tekintettel egyszerre kiug—

rott és elérte megint hl-fokonként az Alföldön a 2 pengős árat. Ez annál is csodálatra méltóbb, mert ugyanakkor már kifejlődtek a mustárak is, amelyek eleinte ugyan cukorfokonként 08 fillér- rel kezdődtek, de szeptember végén, amikor az ó—boroknál a 2 pengős ár életbe lépett, a must—

árak már viszaestek 0'6—40'7 fillérre. Ez az ó-hor iránti érdeklődés már egész október elejéig eltar—

tott. Akkor azután a kereskedelem érdeklődését már teljesen lekötötték az új mustárak, melyek az Alföldön feltartóztathatatlanul süllyedtek, úgy, hogy sok helyen október vége felé elérték cukor—

fokonként a 0'4—06 filléres árat. Ilyen alacsony mustárak már nagyon régóta nem voltak érvény—

beni

Ehhez képest viharos kereslet indult meg lm"- dók iránt és minden elfogadható minőségit hordó, amely töltőképes volt, régen nem remélt áron akadt új gazdára.

Novemberben azután kezdtek kialakulni az új- bor-árak, amelyek kezdetben az Alföldön seprővel 0'80—1 pengő körül mozogtak, majd vontatottan, de az év végére mégis feltornászták magukat 0'90—

1'20 pengőig.

Ha az elmúlt 1936. évet áralakulás szempont' jából ilyen röviden vázoltam, mégis azt kell mon—

danom, hogy ez annyira rendkívül érdekes év volt, hogy megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Amint már említettem, az előző évről átho—

zott kis készletek és az 1936. évi aránylag kis ter- més teljesen indokolttá tették volna a borpiaeon a ténylegesne'l sokkal magasabb árakat is. Mi lehe—

tett tehát az oka annak, hogy a termelő és a ke- reskedő ennek ellenére az év első felében annyira keveset kapott a borért, hogy az eladás sem a ter—

melőnek, sem a kereskedőnek nem tudott megfe—

lelő hasznot biztosítani? A fogyasztás nem csök'

kent, tehát nem lehet azt mondani, hogy a vissza—

eső belső kereslet következtében estek le az árak.

Az exporttevékenység azonban nem volt rendkívüli, mert hiszen nagyobb mértékben az év első felé- ben csak Németország felé lehetett exportálni és oda is csak inkább a párláshoz szolgáló silány minőségű borokat, a többi exportpiac pedig, mint

—— 846 —— 1937

Cseh— és Lengyelország, alig jött számításba ebben az időben és Ausztria is, amely más években mégis bizonyos mennyiségű jobb minőségű árut szokott átvenni, 1936. elején, azt lehet mondani, tökélete- sen elzárkózott Magyarország elől. Ha tehát az okát kutatjuk annak, hogy az árak miért nem fejlődtek ki jobban, feltétlenül arra a megállapításra kell jut—

nunk, hogy az értékesítésnél állottak fenn bizonyos hibák, amelyek az árakat nem engedték kifejlődni.

Egyrészt a szőlőtermelők az 1935. évi rendkívüli rossz takarmánytermés miatt nem tudtak állatot hízlalni és egyéb mezőgazdasági terményeikért sem kaptak megfelelő árakat, úgy, hogy állandóan kény- telenek voltak a bort piacon tartani. Másrészt a borkereskedelem szervezetlensége és a termelői ki—

mérések és vidéki zugkereskedők állandó versenye nem engedte az árakat kifejlődni. Természetes te—

hát, hogy a nagy készletekkel dolgozó és a'legna—

gyobb rizikót viselő borkereskedelem ilyen öldöklő

verseny mellett akarva, nem akarva, állandóan kénytelen volt az árakat nyomni és nem mert spe—

kulációs vásárlásokba kezdeni, ami az árakat fel-

rántotta volna, mert rettegett attól, hogy a tapasz—

talat szerint, ha az ár nem tud kifejlődni, az áru a nyakán marad és csak veszteséggel adhat túl rajta.

l'lozzájárult még ehhez, hogy az 1936. évi ter- més mennyiségileg már korán előre vetette árnyé—

kát. A szőlőket tavaly tavasszal semmiféle kár nem éi'te és így azt lehet mondani, hogy az ország igen nagy részén a tőkéken csak igen ritka években ta—

pasztalható nagy fürthozam volt. Ezeket a kilátá—

sokat sem a gazda, sem a kereskedelem nem száe mítolhatta le, mert éppen a szőlő az a növény, amelyet, amíg a termés hordóban nincsen, ezerféle veszely érhet e's termését különféle betegségek tizedelhetik meg. De a nagy fürthozam mégis elég—

séges volt ahhoz, hogy mind a termelők, mind a kereskedők között idegességet váltson ki.

A nyár elején a kormány elsősorban azért, hogy a minőségi borvitlőkeket megsegítse, olyan meg—

állapodást kötött Ausztriával, amely az előző évek—

ben általánosságban érvényben volt kedvezménye—

ket a somlói, badacsonyi, móri és neszmólyi bo—

rokra vonatkozólag megújította. Érdekes azonban.

hogy még így sem érdekelték a magyar fajborok az osztrák kereskedelmet, Alig 4—5 vagónt tett ki az a mennyiség, melyet az osztrák nagykereskede—

lem a magyar nagykereskedőktr'll, vagy termelők- től átvett, a többit, ami szintén nem lenyeges meny—

nyiség, inkább az osztrak korcsmárosok vásárolták közvetlenül a magyar termelőktől. Ez a sajnálatos tény részben arra figyelmeztet, hogy Ausztria, amely Magyarországnak legnagyobb borátvevc'íje volt, az önellátás terén a termelést annyi-'a fokozta,

hogy a magyar bor még a mult években sem ér- dekelte amikor pedig Ausztriában sem volt rekord—

9. szám

—84T—

termés, vagy ha igen, akkor is már csak olyan kis mértékben, hogy az osztrák árak nem bírták el a kereskedelmi közvetítéssel felmerülő többköltséget és erre csak olyankor vehették igénybe a kedvez- ményt, ha a kereskedelem megkerülésével jutott közvetlenül a magyar termelőtől az áru az osztrák kisfogyasztóhoz.

A nyár folyamán, amikor a terméskilátások egyre fokozódtak, megkezdődtek a tárgyalások arra vonatkozólag, hogy mi történik akkor, ha az 1936.

évi borterme's tényleg olyan nagy lesz, mint ahogy a kilátások mutatják és hogyan lehet egyrészt a termés elhelyezését, másrészt az árak letörése te- kintetében fenyegető katasztrófát elhárítani. Az első baj elhárítására sikerült kieszközölni a kormánynál, hogy hozzájáruljon, hogy külföldről vámmentesen lehessen hordót behozni. Ez igen fontos és nagy áldozat volt annál is inkább, mert sajnálatos mó—

don a magyar kádáripar, amely különben nyakig el volt látva munkával, teljesen indokolatlanul min— * dent elkövetett, hogy a hordók vámmentes beho—

zatalát megakadályozza. Mint szüret közben kide- rült, az országban sem elég kész hordó, sem pedig

más, must tárolására alkalmas férőhely nem volt,

úgy, hogy az Alföldön a termelők kenytelen vol—

tak a mustot sok helyen mindenféle provizórikus edényekben elhelyezni és egész télen átaszabadban, vagy összetákolt tetők alatt tartani. Ennek az lett a következménye, hogy a gazdák, sem hogy must- jukat szűretlenül hagyják, vagy fillérekért kó—

tyavetyéljék, ócska, használt transzporthordóért a tavaszi 3—4 filléres árhoz képest szüretkor 10—14 filléres árat fizettek, importált jobb—rosszabb ászok- söröshordóért pedig, amely még a kora tavasszal 2—3 fillérbe került, literenként 8—10 fillért szí- vesen adtak.

A kormány amellett intervenciós vásárlást lép- tetett életbe ,amelynek az volt a célja, hogy a must- áresést cukorfokonként 0'5—0'7 filléres áron sta- bilizálja. Ez az ár egyes helyeken, ahol a kister-

melők holdanként 50—60I hektolitert szüreteltek,

mindenesetre még fedezte a termelői költs—égeket, de már olyan helyeken, ahol a termés mindössze

10—20 hektolitert tett ki, a termelőket katasztró-

fával fenyegette. A kormány intervenciós rendelke—

zése azonban nem minden esetben volt eredmé- nyes, mert sok esetben már lehetetlen volt megfe- lelő technikai lebonyolító eszközökről gondoskodni.

Ilyen intervenciós vásárlásra ugyanis hatalmas férő- helyek kellenek, amelyek Magyarországon, főleg az Alföldön alig találhatók. Ezért aztán, amelyik pia—

con az intervenció nem tudott kellő időben, vagy megfelelő felkészültséggel nagyobb mennyiség at- vételére állandó intézkedéseket tenni, ott bizony a termelők kénytelenek voltak időközben mustjukat 0'4, sőt 0'3 filléres cukorfokonkinti áron eladni.

Ezek az egészen alacsony árak csak átmenetileg és

csak néhány napig voltak érvényben, de még így is elégségesek voltak arra, hogy a piacot nem csak, ezeken a helyeken, hanem egész nagy vidékeken

lerontsák. '

Rendkívüli kedvező és előnyös jelenségként mu—

tatkozott ezekben a nehéz hónapokban az a körül- mény,, hogy a legbőtermőbb államok, mint Francia- ország, Algir, Olaszország, Görögország és részben Spanyolország is a magyarországi rekordterme'ssel szemben csak kis bortermést tudtak elérni. Bár a szüreti esős napok Magyarországon is bőséges al—

kalmat nyujtottak a peronoszpora pusztításának, de a nedves időjárás az előbb említett bortermő államokban katasztrófális pusztításokat végzett. El—

sősorban ennek tudható be, hogy a svájci borpiac, amely pedig még az előző két évről bőségesen el

volt látva borkészlettel, érdeklődni kezdett a ma-

gyar borok iránt és a borexport majdnem tökéletes szünetelés után megint megindult arra a piacra, amely a háború utáni időkben már annyiszor kite- gítette a magyar borpiacot. Sajnos, az esős idő—

járás miatt a svájci mustexport nem tudott olyan mértékben kifejlődni, mint amennyire száraz idő—

járás mellett tudott volna, már csak azért sem, mert a folytonos eső mellett a magyar borexportőrök nem gaarantálhatták a must cukorfokát. Még így is elégséges volt azonban arra, hogy az exportképes uradalmi tételeknél az alföldi parasztáruval szem- ben aránylag nagyon szép árat tudjon tartani és míg a parasztmustok'ért 0'3—0'5 fillért fizettek, az uradalmi áru, azt lehet mondani, végig megtartotta a 0'7—0'8 filléres cukorfokonkénti árat olyan ter- melőknél, akik naponta vagóntételekben tudták a mustot sztíiretelni és elszállítani.

Az 1936-08 szüretnek van még egy igen érde- kes és feljegyezni méltó mozzanata. Ez pedig abban állott, hogy a sok eső következtében a színes sző—

lők festőanyaga nem tudott kifejlődni, részben pe—

dig tönkrement. Magyarországon, sajnos, csak egy- féle kifejezetten festő vörös szőlőfajta van és ez az otelló, amiből idén alig került bor a hordóba. Az elmúlt őszön ugyanis egyrészt, mert más szőlőfaj- tával szemben kevésbbé rothadt és ezért szallítóké- pes, másrészt talán, mert a külföldi piac már kezdte

az otellószőlőt megszeretni, ebből az egyetlen fajta festöszőlőből különösen Gyöngyös vidéke rendkí—

vül nagy mértékben exportált úgy, hogy míg az Alföldön, ahol a termést átlagban szőlő gyanánt adják el, a szőlőért 3—6 fillért fizettek kg—

ként, addig Gyöngyösön, rögtön a kezdetén, ami- kor érni kezdett, elérte a 7———8 filléres árat és a csak kevés festő értékkel bíró kész bor is annak elle—

nére, hogy csak egész kis alkoholtartalommal ren-

delkezett, rövidesen, azelőtt soha nem remélt lite-

renkénti 18—20 filléres árat ért el, amely kb. 1007- kal volt magasabb, mint ugyanebben az időpont- ban az alföldi hasonló szesztartalmú borok ára.

9. szám

Az eladás szervezetlensége az év végén az új terméssel kapcsolatosan ugyanúgy éreztette hatását, mint az év elején, azzal a különbséggel, hogy most már a'termelő lehangoltságát a nagy készletek mel- lett az alacsony és állandóan nyomott árak indo—

kolttá is tették. Igaz ugyan, hogy a termelők ré—

széről a helyzet most már lényegesen megváltozott, mert az 1936. évi rendkívüli kedvező gyümölcster- més, az időközben megváltozott és lényegesen ma- gasabb búzaárak, az 1936. évi jó kukorica- és bur- gonyatermés és a magas állatárak következtében a termelőknek nem volt sürgős a bor értékesitése s így attól a pillanattól kezdve, amikor a termelők a bort jól—rosszul el tudták helyezni edényekben, a kínálat részükről jelentékenyen megcsappant.

Mégis tekintettel arra, hogy az évek hosszú során nem tapasztalt rendkívül alacsony szüreti bevásár- lási árak sok olyan embert vonzottak spekulációs vásárlásokra, akik talán azelőtt sohasem foglal- koztak borral, ezek állandóan mozgásban tartották a piacot és az általuk olcsón összevásárolt bortól több—kevesebb haszonnal szabadulni igyekeztek.

Kedvező volt a helyzet a kereskedelem részéről, amely annak ellenére, hogy a maga részéről szintén derekasan kivette részét az őszi bevásárlásokból és

* azt lehet mondani —— mindenki megtöltötte az összes rendelkezésére állott hordókat, mégis ezév utolsó hónapjában megindult export következtében nem állott meg a vásárlással, hanem állandó kev resletével siettette a piac megszilárdulását. Csak en- nek tudható be, hogy a rendkívüli nagy készletek mellett az Alföldön az árak az év vége felé hatá—

rozottan szilárd tendenciát mutattak. Megjegyzésre méltó még az is, hogy mig az utolsó években az alföldi borok és a hegyvidéki borok között az ár- különbözet átlagban nem volt több 100—150%—nál, addig 1936 végén, tehát az új termésben ez az elté—

rés '200—400%-ot is elért.

Nem lehet azt állítani, hogy az 1936. évi termésű bor a nemes hegyi borvidékeken is elérte volna az 1934. évi, vagy korábbi jó termésű évek minő- ségét, mégis a Badacsony vidék-én, Egerben, Somlón vagy Tokajban az alföldi, literenkinti 15—20 fillé- res árakhoz ktépest a 12 fokú és ennél jobb minö—

ségű boroknál elérte a 40—60 fillért. Ez minden—

esetre azon az érdeklődésen kívül, amely az átlagos rossz minőségek következtében előállott, az ottani szőlősgazdák összetartásának is tudható be, akik egyszerűen nem voltak hajlandók boraik olcsó el- adására.

Goldfínger Gábor a szeszipar és -kereskedele'm helyzetét taglalta:

A szeszforgalom, az 1936. évi adatokat az előző

éviVel összehasonlítva, úgy a termelési, mint a fo-

gyasztási szeszbe—n valamivel alacsonyabb volt, el—

lenben a denaturált szesz és az ecetgyártásra szol—

gáló szesz forgalma emelkedett. Emelkedett — kb.

—— 848— 1937

12%-kal —— a motorhajtásra értékesített szesz meny—

nyisége is.

A termelési adatokat visszamenőleg a követke—

zőkben közöljük:

A termelőknek fino—

mított szeszért ki- fizetett átlagár P Termelt szesz

Termelési idény absz hl—ben

1929/30 419376 77'50

1930/31 326067 6260

1931 /32 202.039 53'40

1932/33 249365 5—2'——

1933/34 306656 5210

1934/35 299420 53'10

1935/36 296357 59'49

Az 1935/36. évi termelés az 1934/35. évi terme—

léssel szemben 3.063 absz. hl -rel kisebb volt, az át—

lagár pedig 639 pengővel magasabban folyósíttatott a termelőknek. Ez az átlagár—emelkedés azonban korántsem jelentette a szeszipar jövedelmezőségé-

nek javulását, mert az 1935. évben a kapásnövé-

nyek hozama mélyen alatta maradt az átlagosnak és ennek folytán a nyersanyagárak olyan mérték- ben emelkedtek, hogy az átlagár kisebb mérvű emelkedése a nyersanyagárak drágulását megfele—

lően ellensúlyozni nem tudta. Az 1936. évi termés szesztermelési nyersanyagokban az előző

szemben viszont jóval meghaladta az átlagot.

A nagy nyersanyagtermés értékesítése azonban váratlan nehézségekkel járt, úgy, hogy a szeszipar közgazdasági fontosságának teljes tudatában in—

kább lemondott az előző évivel azonos termelési keret esetén jelentkező kedvezőbb jövedelmezőség—

ről és 360.000 absz. hl-es össztermelési keret java—

solásával oly alacsony Várható átlagár mellett kezdte meg 1936. év őszén a termelést, hogy a jövedelme—

zőség az idei alacsonyabb nyersanyagárak mellett sem emelkedett semmivel. Ezidőszerint ugyanis 40105 ? az előleg- és vészár mérve, nyersszesz absz. hekto- literenkint, melynek tekintélyes emelkedését egy—

részt a magas össztermele'sí keret következtében előálló kiviteli felesleg mellett, másrészt pedig az itali szeszforgalom nagymérvű visszaesése követ- keztében várni nem lehet.

Az egyes szeszkategóriák forgalmát tekintve a következőkben közöljük a forgalom alakulását:

évivel

l. Finomított szesz.

ÉV %s:%s

1929 37.700

1930 61.400

1931 28.300

1932 22.000

1933 27.239

1934 23.924

1935 32.251

1936 31.600

9. szánt

—— 849 —— 1937

A finomított szesz fogyasztása az 1935. évvel szemben 651 absz. hl-rel csökkent. 1936-ban rekord

bortermés volt, aminek következtében 1936 novem-

ber vége felé az itali szesz forgalma lényegesen ösz—

szezsugorodott. A táblázatban szereplő 1936. évi 31.600 absz. hektoliter fogyasztási szeszmennyiség tehát még az 1936. évi őszi hónapoknak kedvezőbb eredményét tartalmazza, azonban az itali szeszpiac mai helyzete alapjánanégy és félmillió hl—nyi hor- termés,ahatalmas arányú gyümölcspálinkafözés és az állami támogatással fokozott borpárlattermelés következtében a folyó évben e mennyiség lényeges csökkenésétől kell tartani.

Il. Denaturált szesz, Év, arblílenlyiiliígn

1929 49.600

1930 50.100

1931 47.800

1932 43.500

1933 40.474

1934: 44.049

1935 41.398

1936 43.600

A denaturált szesz mennyiségének az 1935. évvel szemben tapasztalható emelkedése a két éven ke- resztül folytatott denaturált szesz—propaganda ered—

ménye. A szeszgázfőző-akció beváltotta a hozzáfű—

zött reménységeket.

III. Ecetgyártáshoz felhasznált szesz.

ÉV ÉSÉÉÉÉÉÉ

1929 20.800

1930 19.900

1931 16.700

1932 14.900

1933 15.240

1934 15.139

1935 14.534

1936 16.200

A felhasznált szesz mennyisége 1936-ban lényeg- teleniil, 666 absz. hl—rel emelkedett. Ez évben ugyanis már az őszi eeetértékesítés rosszabbul si- került úgy, hogy az ecetkészletek újabb nagyobb—

mérvű balmozódását csak a pénzügyminisztérium- nak az ecettermelés újból való rendezésére irá- nyuló intézkedései tudták meggátolni, amennyiben az ecetgyártási célra rendelkezésre álló szeszmeny- nyiség ezidőszerint még teljes egészében nem ke—

riilt kiutalásra. Ha figyelembe vesszük még, hogy a különösen szüretkor rendkívül alacsony borárak folytán újra megindult a borecetgyártás, úgy a

szeszipar kilátásai az ecetgyártási célra értékesít—

hető szeszmennyiség tekintetében nem mondhatók kecsegtetőknek.

IV. Ipari célokra és kiviteli cikkek gyártásához felhasznált szesz.

Év elb/[seinlylfgegn

1929 8.190

1939 7.899

1931 4.190

1932 5.599

1933 9.278

1934 24.313

1995 28.990

1939 27.600

Az ipari, tudományos, gyógyászati, stb. célokra szolgáló szesz mennyisége az 1936. évben 1.000 absz.

hl-rel csökkent.

V. Motorszesz.

A motorszesz forgalma az utolsó években így alakult:

ÉV $$$?ng

1929 . 25.499

1999 . 110199

1991 119500

1932 91.999

1933 95.485

1934 . 95.942

1935 . 109133

1930 . 121999

Az 1936, évi motorszesz-értékesítés az előző évi—

vel szemben 12.867 absz. hl-es, tehát több, mint 10%—os emelkedést mutat. Az újból növekedő autó- állomány természetszerűleg maga után vonja a mo- torszesz forgalmának emelkedését. Az emelkedés egyrészt nem egyenletes, másrészt pedig nem olyan mérvű, hogy az egyetemes magyar szeszipar által termelt szesz átlagárára észrevehetően kedvező befolyást gyakoroljon.

Az 1935/36. termelési tév gyümölcspálinka-terme- lésénél örömmel állapíthatjuk meg, hogy a bőséges gyümölcstermés nemcsak eltüntette az előző évvel szemben eddig mutatkozott visslzaeséseket, hanem az augusztus havi termelés annyira megjavította az eredményt, hogy a termelési év végével az összes kitermelt gyümölcspálinkák mennyisége 29.389 hl—re

emelkedett, mely az előző 1934/35. év 28.307 hl—es

termelés—ével szemben 1.082 hl többtermel—e'st ered- ményezett.

Az 1936. naptári év termel—ése pálinkanemenkint absz. hl—ben kifejezve így alakult:

9. Szám _— 850 — 1937

Törköly . . . 15.101 a mai napig majd egyharmadára csökkent. A fo—

Seprö . . . 4 . . . 3.290 gyasztóke'pesség csökkenése, valamint a behozatali Szilva . . . 9.327 engedélyek, továbbá a devizarendelkezések a beho- liper . . . . . . . 1.519 zott áruk forgalmát is ugyanolyan károsan befolyá—

Barack . . . . . . 1.316 Borpárlat . . . . . 7.790 Egyéb . . . . . . . 1.853 Összesen: 40.196

Saxlehner Kálmán az ásványvíztermelés és —ke—

reskedelem helyzetét ismertette:

Általában az ásványvizek, de különösen a keserű- vizek árral egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis mértékben változtak. Ennek oka elsősorban a hazai l'ogyasztóközönség vásárlóképességének csökkenése, külföldön pedig mondhatni ugyanaz, ahol indokol—

tabb is, mert hiszen a külföldre szállított ásvány-

vizeket magas szállítási költségek, vámok és keze—

lési költségek terhelik, minek köwtkeztében az el—

adási ár természetesen megfelelöen magasabb.

Mindennek ellenére több olyan külföldi állam van, amelyik sokkal több keserűvizet fogyaszt, mint Ma—

gyarország. A magyar l'orrástulajdonosok áraikat nem emelték, bár bizonyos anyagok, így pl. a parat'adugó, ónkupak, továbbá a papiros (címke, csomagolópapír, prospektus) beszerzési árai jelen- tékenyen megdrágultak. A paraladngó ára a spanyol háború következtében majdnem a duplájára emel—

kedett, az ónkupaké a nagy nyersanyaghossz kö—

vetkeztében kb. 60%-kal nőtt, míg a papiros egy—

részt a bevezetett magas l'ázisadó, másrészt a papir- kartell áremelése következtében drágult. Sok kon- kurrenssel kell megküzdeniök a magyar l'orrástnlaj—

donosoknak s így a különben jogos áremeléstől el—

tekintettek.

Az exportnál ne'mi haszon mutatkozott azóta, mióta a Magyar Nemzeti Bank egységes felárat ál- lapított meg a kivitt áru valutában beszolgáltatott értéke után. Ez a í'elármegtérítés azonban az el- .mult év szeptemberétől kezdve illuzórikussá vált az ásványvíz—exportban, mert a svájci, francia, hol—

land ós olasz valuták nagymértékű devalválása kö—

vetkeztében nagy veszteség érte a forrásvállalato—

kat. Ezaveszteség nemcsak a kiiitlévösőgeknélmu—

tatkozott, hanem az exportálandó árunál is kalku—

lációba kellett venni, mert a (levalvációt s'envedett országok kereskedői és fogyasztói tiltakoztak miri- dent'e'le áremelés ellen és a már megrendelt árut is csak oly módon voltak hajlandók átvenni, ha azt számszerűleg ugyanazon egységáron szállítjuk nekik, mint a devalváeió előtt. A piacok biztosítása érdekében ebbe is bele kellett törődni abban a re—

menybenx hogy bizonyos idő eltelte után a (leval—

váló országok mégis csak hajlandók lesznek vala—

mivel magasabb egységárat fizetni.

A külföldről behozott ásványvizekre ugyanaz áll, mint az exportált vizekre. Forgz'ilninnk Will?—től

solták. '

Az ásványvízforgalom stagnáeiója ellenére a je—

lek arra mutatnak, hogy a külföld a magyar ke- serűvíz és elsősorban a Hunyadi János—gyógykeserű- víz iránt újra nagy érdeklődést mutat, ami azzal magyarázható, hogy az orvosok újra visszatérnek a természetes gyógyszerekhez. Nagyon sok hazai és külföldi orvossal volt alkalmunk beszélni, akiknek mindegyike kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy nagyon rövid idő alatt az orvostudomány rá fog térni a természetes gyógyszerek használatára.

Ennek következménye volt, hogy a ,Saxlehner And—

rás—cég hosszú kémiai és orvosi kísérletek alapján a Hunyadi János—gyógykeserűvíz lepárlásából nyert sókathoz forgalomba, amelyek máris megnyerték az orvosi körök tetszését. E cikk a hazai piacon maris forgalomban van. A só tisztán természetes és mint ilyen, a legkülönbözőbb kúrakra alkalmas, ára na—

gyon olcsó. E cikk folytatólagosan exportra is fog kerülni.

Az egyes országok beviteli és valutakorlátozásai rendkívüli módon megnehezítik az ásványvízforrá- sok exportüzletét, mint ez pl. legutóbb a németor- szági viszonylatban is történt. A német kormány megadja a beviteli engedélyt, azonban előírja, hogy az áru ,,íranko német határ" szállítandó. A magyar

kormány a kiviteli tanusítványt csak ,,franko ma—

gyar határ" láttamozza, minek következtében nincs, aki a magyar és német határ közötti cseh fuvar—

díjat megfizesse. Mindaddig, míg a két ország meg nem tud egyezni, az exportteve'kenységnek egyene- sen sziinetelni kell.

Szücs Miklós jelentése a szesz kűlkereskedelnu forgalmáról számolt be:

Korábbi jelentéseimben. amelyekben az 1934. és 1935. naptári év szeszkivitel statisztikai adatait ha—

sonlitottam össze, rámutattam arra, hogy a szesz—

kivitel helyzete általában, tehát világviszonylatban javult. Ez a javulási tendencia 1936-ban is folytató—

(lott. Igaz ugyan, hogy a mennyiségi adatok az 1936, évre erzekeny visszaesést mutatnak, ez azonban speciálisan magyar jelenség volt, mert az 1935. évben a kataszrót'ális szárazság következtében a rendel' kezésre álló szeszgyártási nyersanyagok mennyisége erősen a normális mérték alatt maradt a korábbi évek hozarlékálioz képest, ami természetszerűleg a termelés mennyiségére csökkentő kihatással volt.

Minthogy pedig a szeszkivitel mérve a termelt meny—

nyise'gekkel szervesen (összefügg, a termelés csök—

kenésének természetes következménye a szesrzkivi- tel zsugorodása.

Az 1936. évben a terméseredmények kielégítőek voltak és így az 1936 év második feleben már a