Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

(1)

? . szám

————644——— 1936

ország új nyersanyagokat exportál. -— Drews M.

A német ipar elhelyezési lehetőségei Kolumbiában.

———- (15. sz.) _ Gross H.: Konjunkturapolitikai vál- tozások az Egyesült Államokban. —— Drews M.:

Németország mint nyersanyagvásárló. —— Prítz—

kolez't K.: Az angol vegyipar. —— (16. sz.) —— Ptítz- koleit K.: Kezdődő fellendülés az amerikai tőke—

piacon. —— (17. sz.). —— Beutin L.: Bréma mint dohánypiac. —— Kölbin: Nyersanyagbehozatal Hamburgon keresztül. ——— Doppler P.: Az osztrák idegenforgalom válsága. — (18. sz.). —— Biehl M.:

A német szövőanyagellátás újraszervezése. _— Bar- gen F.: Növekvő ipari kivitel. — (19. sz.). __ Muhle H..- Nemzeti önsegély a cukor világgazdaságban. __

Lindner O.: A világ hajózásának üzemi szervezete.

Wirtschaft und Staiistik (16. évf.

10. sz., Berlin 1936, ném.). _- A világgazdaság 1935- ben. — A német fémáruipar. —— A német l'émáru—

ipar. — Az erdő és mezőgazdasági ingatlanok kényszerárverése 1935-ben. —— A német városok népességének fejlődése 1935—ben. _— A német társa—

dalombiztositás 1935-ben. —— (11. sz.). —— Az épít—

u.n.-non

o KÚLÖNFÉLE o §

kezési tevékenység a Németbirodalomban 1935-ben.

——- Az ömlesztett sajt termelés 1935-ben. —— A tengerhajózás Németország fizet—ési mérlegében. ——

A német belvízi flotta 1936 elején. —— A munka- "

nélküliség a külföldön. — A munkabérek a külföl- dön. —— A birodalmi örökösödési adó 1934—ben. ——

Franciaország adópolitikája és adóbevételei 1935—

ben. —— (12. sz.) __A A német dohányáru ipar az 1934/35. és az 1935/36. (években. _ A tejtermelés és a tejértékesítés 1935-ben. —— Az 1936 évi angol fizetésimérleg. —— Az építési anyag árak 1936 tavaszán 180 községben. — A táplálkozási költsé—

gek alakulása a birodalom különböző részeiben 1928-tól 1936 közepéig. —— Munkawiszályok és

munkáskizár'ások a külföldön. —— (Melléklet). ——

A világgazdaság 1936 közepén. —— (13. sz.). —— A sportlve'tesítmények a Németbirodalomban. —— A mezőgazdasági földhasználat 1936—ban. —— A biro—

dalmi posta csomagforgalma a jelenlegi fellendülés alatt. -— A német vámjövedelem 1935-ben. -—

A takarékpénztárak aktív üzletágai 1935-ben és 1936 kezdetén. —— A betegségbiztosítás 1935—ben.

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság.

Commission Hongroise pour la Fixation des Valeurs de Statistigue Commerciale.

Szakosztályíilések. —— Séances de sections.

Az V. szakosztály folyó évi április hó 16—án tartott ülésén Clzorin Ferenc dr. szakosztály—

elnök helyett Vuk Gyula m. kir. kereskedelmi főtanácsos elnökölt, Jelen voltak: Balásy Fe—

Engel Ármin, Fenyő Emil, Haasz Emil, Németh Ferenci Pollák Gyula,

kereskedelmi Rényi

Oszkár m. kir. kereskedelmi főtanácsos, Schanzer

Pál dr., Teltsch Árpád ker. tanácsos, Véssey Ede

dr. m. kir. kormányfőtanácsos, Weiss Ármin ke—

reskedelmi tanácsos tagok, valamint Hoffmann Ferenc, Lopos Gyula, 'I'ábory Gábor és Vígh Gyula szakértők.

Az elnök kérésére Reimann Ernő dr.

be a szénpiac 1935. évi helyzetéről, röviden érintve

egyszersmind az 1936. év első két hónapja alatt észlelt idevágó jelenségeket:

A hazai szénbányák 1935. évi termel—ése az 1934. évivel szemben 8'4%—kal, az utolsó hékeév (1l9l3) termeléséhez viszonyítva pedig 6'9%-kal emelkedett. Ez a növekedés az év második felében fejlődött ki erősebb mértékben. Míg ugyanis az év első felében az 1934. év azonos időszakával szem—

ben mindössze 4%—os emelkedés jelentkezett, addig

a második félévben már '12'3%-os a növekedés, Sz-énfajták szerint a feketeszén termelése 8'8%-kal_

a barnasz—éné 8'2%-kal, végül a lignit-é lO'7%-kal emelkedett.

renc, Krausz Reimann

Frigyes,

Ernő tanácsos,

számolt

A magyar bányák 1935. évi szállításai az előző évhez képest ll'4%—kal voltak nagyobbak. Lénye—

ges emelkedést látunk az iparágak közül a vas- ipar, a textilipar, a vegyiipar, a cement-, mész— és t—églaipar, azonfelül a mezőgazdaság, a közművek bizonyos ágainak, továbbá a háztartások fogyasz- tásánál. Nagymérvű visszaesés volt (észlelhető el—

lenben a malmok, cukorgyárak, szeszgyárak, valamint a vasútak szént'ogyasztásánál, amely utóbbi tény a MÁV elektrit'ikálási és motorizálási akció"

jának tudható be. A közművek fogyasztásánál szembetűnő a villanytelepek

emelkedése,

szénfogyasztásának ezzel szemben a gázművek, különö- sen pedig a vízművek szénfogyasztása csökkent, (Ez utóbbi jelenség a budapesti vízműtelepek elektrifikálásának tulajdonítható.) A háztartási szénfogyasztás 1935. évben 18'6 százalékkal emel—

kedett az 1934. évvel szemben.

Az 1935. évi brikettszállítás is meghaladja az 1934. évit, de a közönség m— bár a brikettek gazA daságos használata kétséget

dott

tiizele'stől, Hazai brikettgyáraink ezért amelyek- nek termel—ési kapacitása IDO—120000 vagon, az

1935. évben is csupán 30% mérV—éig voltak fog-

lalkoztatva.

Az utolsó évek tapasztalatai alapján megállás pítható, hogy a hazai termelés teljes mértékben kizáróan beigazoló- nyilván még mindig idegenkedik a brikett.

(2)

7. szám. —— 645 — 1936

ki tudja elégíteni a fűtőszénszükségletet. Míg az Az 1936. év első kéthavi széntermelése az 1929. évben 71'6 millió pengő értékben hoztunk 1935. év azonos időszakának termeléséhez viszo- be szenet, —— ez a behozatali érték 1935-ben 11'1 nyitva 2'300-kal, a szénszállitása pedig 0'1%—kal millió pengőre csökkent.

A szén szerepét a külkereskedelmi forgalmunk—

ban a következő adatok világítják meg:

Az 1934. évi 1,7'93.441 g—t tevő kivitelünkkel

szemben az 1935. évben 2,144.044 g-t szállítottunk külföldre. Az 1935. évi ausztriai kivitelünk az 1934. évi nivón mozog. A Romániába, Bulgáriába és Németországba irányított mennyiségek a hazai hajózási vállalatok külföldi sz—énvételezési állomásain felmerült sze'nszükségletének fedezésére szolgált. Az 1935. évi szankciós intézkedések folyamányaképen valamelyes kiviteli lehetőség mutatkozott Olasz—

ország felé, 1936-ban azonban az olaszországi szál- lítások elmaradtak, Németország, Lengyel- ország, Csehország, Törökország, Belgium, de még Ausztria is bőven ellátják szénnel Olaszországot.

Az 1935. évi szénbehozatal (19 millió (;) 21'3W—

kal csökkent az 1934. évvel szemben. A csökke- nés magyarázata az, hogy a Duna korai befagyása következtében azok a gázszénküldemények, amelyek még 1933 november és december havában

kerültek vízi úton feladásra, csak 1934 márciusá—

ban futottak be, aminek folyományak—épen az 1934.

évi első negyedévi szénbehozatal szokatlan mérv- ben megduzzadt. A törökországi szenet a buda—

pesti gázmű vette át,

mert

Jelentősen csökkent az 1935. évben a cseh—

országi szénbehozatal, amit a németországi import emelkedése ellensúlyozott. A németországi szenbe- hozatal túlnyomó része gázszén, amit a budapesti gázmű vett át éppúgy, mint a törökországi szenet, Az 1935. évi kokszbehozatal (1-8 millió (1) úgyszólván azonos mennyiségű az 1934. évivel.

Míg azonban 1934-ben az import 80r'%-a csehor- szági koksz volt, addig 1935—ben a kokszmennyi- ségnek csupán 48%-át ímportáltuk Csehországból, viszont a németországi kokszbehozatal az össz- kokszbehozatalnak az 1934. évben 17%-át, 1835- ben 52%—át tette.

A hazai bányák árai 1935—ben annak ellenére, hogy a bányászathoz szükséges anyagok drágul—

tak, úgy az ipari, mint a fűtőszeneknél az 1934. évi ámívón mozogtak.

A foglalkoztatott bányamunkások december havi létszáma az utolsó 7 évben a következő volt:

1929. december hó 35.564

1930. ,, ,, . . . . . . 31.690 1931. ,, .,, , . . . . . 33751 1932. ,, ,, . . . . . . 39.846 1933. ,, ,, . . . . . . 35.168 1934. ,, ,, . . . . . . 34.962

1935. ,, ,, 35.354

emelkedett. Visszaesést mutat a folyó év első két hónapjában a MÁV szténbeszerzése, viszont emel—

kedést látunk a hajózás szükségleténél, ami annak tulajdonítható, hogy a dunai forgalom az enyhe időjárás következtében a folyó év január havában egyáltalán nem szünetelt. Emelkedést mutat a vas—

ipar és építőipar szénfogyasztása, a textiliparé a mult évi szinten mozog, a malmok és szeszgyárak fogyasztásánál pedig visszaesés észlelhető. Emel- kedő szénfogyasztást látunk a villanytelepeknél, mig lényegesen visszaesett a vízművek szénbeszer- zése a budapesti vízművek elektrii'ikálása követ- keztében. Legnagyobbmérvű visszaesés mutatkozik a háztartási és fűtési szénellátásnál, ami az abnor- misan enyhe :időjárásnak tudható be.

A folyó év első két hónapjának kivitele az előző év azonos időszakának kivitelével szemben 29'3%-kal emelkedett. Az emelkedés annak tud—

ható be, hogy a hajózási vállalatok külföldi szén- vételeze'si állomásaikra nagymennyiségű önkeze—

lési szenet vittek ki a folyó év január havában.

Csökkent viszont a szénimport (——— 6'3%), Lénye- gesen emelkedett ellenben a kokszbehozatal (az emelkedés 38'6%—os), ami a kohók fokozott fog—

lalkoztatásának következménye.

A hazai szénbányászat szállításának továbbfej—

löde'sére a folyó évben is brénítólag hat a MÁV.

valamint a hajózási vállalatok elektrifikálási és motorizálási akciója, továbbá ama pénzügyminisz—

teri rendelet, mely a fűtőolajnak bizonyos vonat—

kozásban kincstári részesedéstöl való mentességét biztosítja.

Majd Schanzer Pál dr, olvasta fel jelentését a fapiac alakulásáról:

A nyers és megmunkált fa az 1936. évben vál- tozatlanul behozatalunk tételét tette, amennyiben a behozott összértéknek 9'22%-a volt.

Mindenesetre az 1934, évi

Mennyiség szerint összesen 78.912 vagont hoztunk be az előző évi 81.966 vagónnal

tehát a csökkenés mennyiségben 3054 vagón fr:

3'7%. A behozatal értéke az 1934. évi 38 millió—

val szemben 3613 millió pengő volt, 1-4 millió P-

vel, azaz 3'7%—kal kevesebb, Az 1035. évi import így körülbelül az 1932. évi szintjén mozgott, ami—

kor is fabehozatalunk értéke 349 milliót tett ki.

Az eltolódás az 1932. évvel szemben főképen ab—

ban mutatkozik, hogy míg ebben az évben ösz- szesen 37.197 vg. tűzifát hoztunk be 74 millió pengő értékben (tehát a mennyiségi összbehozatal- nak 45%—át, ami értékben annak 2'1%—át tette), addig 1935—ben az összesen behozott tiizifa meny-

legnagyobb

jelentékeny csökkcnés mutatkozik lll'02%-os részesedéssel szemben.

szemben,

(3)

—646— mee-___

7. szám.

nyisége csupán 16.355 vg. volt, ami 20'7%-a az összes behozott l'aanyagoknak, értékben pedig 7-e%-ot jelentett.

Fában tehát ugyanolyan külkereskedelmi passzivitás mellett a honi tüzil'atermelés fokozása megakadalyozta azt, hogy a l'űrészeltfa és gömb- fa behozatalának fokozása ellenére is külkereske- delmünk emez, értékben is legnagyobb passzív té—

tele emelkedjék, mert hiszen a behozott egyéb fanomek a tüzifaimport csökkenése nélkül az 1932.

esztendővel szemben mintegy 4'5—5 millióval emel- ték volna a fa tételét.

A jelentéshez Rényi Oszkár szólt hozzá, hang—

súlyozva, hogy a milla-behozatal mintegy hőmérője a gazdasági életnek s a csökkenése a rossz mező—

gazdasági terméseredményeknek a következménye.

Végül Fenyő Emil a bútoripar és- kereskede- lem viszonyait ismertette:

Az 1935. üzletév általánosságban a stagnálást mutatta, amit csak időnkint és csak átmenetileg váltott fel az árnyalatnyi javulás.

Az ipari termelés az év első hónapjaiban az előző évihez képest lényeges eltolódást nem mu—

tatott, csupán az év közepe táján jelentkeztek olyan jelenségek, amelyek mélyrehatóan befolyá—

solták a termelés, a munkapiac helyzetét és követ—

kezésképen a kereskedelmi lehetőségeinket.

Már a tavaszi hónapokban bizonyos nyugta- lanság jelei mutatkoztak a budapesti és pestkör—

nyéki asztalosiparban a szakmunkások között, ami—

nek oka egyrészt az általánosságban fizetett bérek színvonala, másrészt pedig a munkaidő rendezet—

lensége volt. A mozgalom sztrájkot eredményezett, a kormányte'nyezők

olyan

energikusan kormányhatósági

közbeléptek és intézkedéseket hoztak.

amelyek erősen szociális jellegüknél fogva a fa- iparban a munkapiae békéjét biztosítani tudták.

1935. évben a kereskedelemnek legfontosabb eseménye ez a tény volt. A napvilágot látott és a minimális munkabéreket, valamint a maximális munkaidőt szabályozó rendeletek igen mélyen nyúl—

tak bele a szakma gazdasági életébe. Az előnyös szociális kihatások mellett szükségképen bizonyos drágulási folyamatot is megindított ez a készbútorok árában, aminek kihatásai úgy a belkereskedelemben, valamint az exportban egyaránt érezhetőek voltak.

A másik, főleg

Bízvást mondhatjuk, hogy az bútoriparnak és

kereskedelempolitikai szem—

pontból nagyjelentőségű intézkedés volt a Magyar

Nemzeti Bank azon elhatározása, amellyel a de—

vizafelárak lineáris rendszerét léptette életbe, Ez az intézkedés is a külföldi eredetit nyersanyagok kisebb mértékű drágulását vonta maga után, a másik oldalon viszont az exportra is ösztönzően hatott.

A belpiac a tavalyihoz képest, mint említet- tük, lényeges eltolódást nem mutatott az eladási lehetőségek szempontjából. A szezonszerűen élén- külő kereslet után ismét a szokasos hosszabb nyu- galmi periódusok következtek es olyan momen- tum, amely az eladási tevékenységet a szokásos keretekből kilendítette volna, az év folyamán nem adódott.

Más volt a helyzet az export terén. Itt már hosszabb ideje mutatkoznak bizonyos nehézségek.

A régebbi, kiterjedtebb exportpiacokból már csu—

pán a számottevöbb olasz és az újabban megszer- zett angol piac maradt meg.

Ezeken a piacokon azonban az elmult idő—

szakban nagy nehézségekkel kellett megküzdeni.

Olaszország még 1935 elején az addig ilyenektől mentes kivitelünket importkorlátozásokkal sújtotta,

amelyek csak hosszabb, hetekig tartó tárgyalások után voltak a részünkre megállapított kontingens—

rendszerrel némileg áthidalhatók. Az elmulasztott idő természetesen már pótolható nem volt, sajnos, azonban a későbbi hónapok folyamán az afrikai háború kihatásaképen a nehézségek, főleg a valu-

táris bizonytalanságnál fogva egyre fokozódtak.

ami azután abban kulminált, hogy az addig kielé- gítően működő kliring—rendszert olasz iniciativára megszüntették (és áttértek a magánkompenzációk szisztémájára. Ez a kompenzációs elgondolás azonban a bútorexport szempontjából nem járható út, mivel a fizetési kondíciók egymástól való eltérése számunkra lehetetlenné teszi a kompenzációk gya—

korlati létesítését. Ez a helyzet kétségkívül az olasz bútorexport

fogja

megoldás nem adódik.

hirtelen visszaesését valamilyen járható nagymérvű és

eredményezni, hacsak

Kivétel ez alól egyelőre a fiumei, vagyis guar—

nerói amely

az ottani ú. n. fürdőklíringen keresztül bonyoló—

dik le, s ahol még továbbra is adva van a kószál- lítás szerényebb lehetősége. Sajnos, az olasz viszo- nyok következtében ma exportkedvezményről va- lutáris szempontból ebben a relációban alig lehet szó, úgyhogy ez a körülmény sem teszi a helyze—

tet kedvezőbbé.

Az angol konstrukció kielégítően

működik, aminek Angliába

irányuló kivitel ez évben is növekedést mutatott.

szabadzónába irányuló export, még

egyelőre eredményeképen az

A holland piacra llS szállítottunk valamelyes

bútort, kontingentáló előírások

következtében nem számottevő.

A belkereskedelemben a hitelkondiciók újabb rosszabbodása ad okot aggodalomra, a fizetés—

képtelenségek száma viszont a bútorszakmáhan a mult évben tűrhető keretekben maradt.

de ez az ottani

Ezután a szakosztály a szilárd tüzelőanyagok,

(4)

7, szám. —— 647 —— 1936

továbbá a fa és faaruk egység-értékét állapí— ségek, részben az ottani alacsony árak miatt nem

totta meg. szállíthattunk.

Az I. szakosztály folyó évi április hó 24—én tartotta meg ülését, amelyen Mutschenbacher Emil

dr, m. kir. gazdasági és kereskedelmi főtanácsos, szakosztályelnök elnökölt.

Megjelent a szakosztályül—ésen a m.kir. föld—

mívelésügyi minisztérium kiküldötte: Utassy Béla dr. min. tanácsos, Jelen voltak továbbá:

Bende István dr. meghívott tag, Benedek Sándor, Bokor Adorján, Bokor Ervin dr., Branch Ferenc, ker. fán., Cseh Ödön meghívott tag,, Düsing Miksa m. kir. gazdasági főtanácsos, Elek István dr. kereskedelmi tanácsos, Halász Béla m. kir. gazdasági főtanácsos, Hegyesi József, Kienast Ferenc keres—

kedelmi tanácsos, Konkoly Thege György meghí—

vott tag, Konkoly Thege Sándor dr., Manninger G.

Adolf, Ormándy János dr, m, kir. gazdasági fö-

tanácsos, Paluzsa László dr., Rotters-mmm Leó, Ralf Géza, Vaja Béla dr. kereskedelmi tanácsos, Zimmer Ferenc m. kir. kereskedelmi főtanácsos tagok, továbbá Bacher Adolf, Kertész Ferenc, Végi Jakab szakértők.

Az ülésen először Zimmer Ferenc tette meg jelentését a pont;/kivitel alakulásáról:

Ponytkivitelünk németországi viszonylatban azért emelkedett 5.077 (j—ra, mert a németek de—

cember hónapra a tavaszi kontingens terhére 600 g—t engedélyeztek.

Ausztriába való kivitelünk visszaesett, mert az

év első negyedében az osztrákok túltettek magu—

kat a szerződéses megállapodáson és jogtalanul csak 3 cégnek adtak behozatali engedélyt, akik nem használták ki a beviteli lehetőségeket, más cég pedig, amelyik hajlandó lett volna magyar exportőrtől vásárolni, nem kapott behozatali enge—

délyt. így legalább 1.500 g—val kevesebb pontyot szállítottunk Bécsbe, mint amennyit tudtunk volna.

A magyar halkereskedelem ezáltal nemcsak tete-

mes haszontól esett el, de veszteséget szenvedett azért is, mert az itt rekedt pontyot áron alul kel—

lett értékesítenie.

Az őszi kampányt azért nem lehetett kihasz—

nálni, mert nem állott elegendő mennyiségű, meg- felelő minőségű ponty rendelkezésünkre. Igen sok magyar tógazda —— miután az utóbbi években a hala-ért nem kapott megfelelő árat —— áttért az extenzív termelésre, vagyis nem etetett kellőképen és így nagyobb részben csak kisebb súlyú pontyot termelt, már pedig az ilyen nagyságú halak a bécsi piacra való szállításra nem alkalmasak.

Az aránylag csekély mennyiségű nagy pontynak az ára annyira felszökött, hogy kivitele nem volt rentabilis.

Lengyelországba részben a kiszállítási kötött-

Cseh—Szlovákia nem adott megfelelő kontingenst, Románia nem engedte be a magyar pontyot.

Angliába való kivitelünk némileg emelkedett.

Ezt a piacot azonban csak addig tudjuk majd fenntartani, amíg a közelebb fekvő országok, első sorban Franciaország, ahol a pontytöbbtermel—ésre a lehetőségek megvannak, nem térnek át az inten—

zívebb pontygazdálkodásra.

Palesztinát inkább mint kuriózumot vehetjük

figyelembe, kiviteli nagyobb

fontossággal nem bír,

Majd Bokor Adorján a szalámi—ipar helyzetét ismertette:

Az elmult x1935. év a magyar hús- és elsősor—

ban a szalámiipart erős teherpróbának tette ki.

Már 1934 második felében látható volt, hogy a hirtelen megnövekett sertésállomány súlyos zsír-, szalonna— és sertéshús-értékesítési problémákat fog felvetni. A zsír és szalonna részére sikerült Német—

országban -és Angliában új és nagyon jelentékeny felvevő piacokat szerezni, a sertéshús értékesíté—

sének nehéz kérdését azonban a szalámiiparnak kellett megoldani. Már 1934 augusztusában hűtőházba ke—

rült az a sertéshús—mennyiség, amelyet a napi fogyasz—

mert szempontból

tás jelentékenyen mérsékelt ár mellett sem tudott felvenni. Míg más esztendőben a szalámigyárak október közepe előtt húst nem vásárolnak, az 1931]

35. idény részére hatóságaink kívánságára már augusztus végén meg kellett kezdeni a sertéshús átvétel-ét. Ez a hatósági nyomás a gyártási idény egész tartama alatt fennállott és hatása alatt a gyárak óriási hús-feleslegeket voltak kénytelenek átvenni. Kétségtelen, hogy ezzel szemben hatósá—

gaink is áldozatot hoztak, amennyiben e felesle—

geket olcsón bocsátották a gyárak rendelkezésére, a gyárak mégis rendkívüli kockázatot vállaltak magukra azzal, hogy a termelést jelentékenyen növelték. Tették pedig ezt annak a tudatában, hogy a belföldi piac leromlott felvevőképessége a fogyasztás növelését aligha teszi lehetővé, az ex—

port viszont nem lesz lényegesen fokozható a kül—

földi piacok mind erősebb elzárkózása miatt. A helyzet helyes felismerésének volt köszönhető, hogy a túltermelés mégsem okozott komolyabb ká- rokat. Az olcsó húsból készült szalámit a gyárak nagyon olcsón piacra dobták és ezzel lehetővé tet- ték azt, hogy olyan vásárló rétegek is bekapcsolód- hattak a fogyasztásba, amelyek máskor szalámi- fogyasztás szempontjából számításba nem vehetők.

A rendkívül kedvező nyári időjárás és főleg a drága gyümölcs szintén elősegítette a fogyasztás emelkedését. Normális gyümölcsárak mellett kb.

6—10 kg jobb fajta gyümölcs ára felelt meg 1 kg szalámi árának. Az elmult esztendőben 11/2—2 kg

(5)

7. szám.

gyümölcs felelt meg 1 kg szalámi értékének és így a szalámit'ogyasztás megnövekedett.

Ugyanez okok fokozták a külföldi elhelyezési lehetőségeket is: hosszú évek stagnálása után a szalámi exportja erősen emelkedett. Az 1934. évi 4.642 g—s exporttal szemben 1935-ben 6.184 g ki- vitelünk volt. Az emelkedés nagy része Ausztriára esett, amely relációban az 1934. évi 31.797 (.]-val szemben 1935—ben 4.551 g—t helyeztünk el. Jelen—

t—ékenyen fokozódott a cseh-szlovákiai kivitel is:

az 1934. évi 183 (] helyett 1936—ben 623 g—t Vit—

tünk ki, Kisebb mértékben emelkedett az olasz, lengyel és amerikai exportunk is. Svájci viszonylatban, sajnos, nem tudtunk kedvezőbb eredményt elérni annak ellenére, hogy Svájc az olasz szalámi—

ipar legnagyobb fogyasztója.

A kedvező bel- és külföldi fogyasztás mellett a nagy szalámikészletek kellő időben elfogytak [és az új gyártás 1935 kora őszén megkezdődhetett.

A termelés már korán sem volt olyan zök- kenőmentes, mint az év elején, A hatósági be- avatkozások mind súlyosabbakká váltak és külö- nösen a budapesti húsipart sújtották.

E beavatkozó intézkedések közül kétségtelenül az volt a legsúlyosabbik, amelyik a budapesti ser—

tésh—úsárakat minimalizálta, de ugyanakkor a vi- déki áralakulásba nem folyt be. Ennek következ—

ményeke'pen Budapesten 20—30 fillérrel magasabb

sertéshúsárak voltak, mint a vidéken és a budapesti húsipar komoly aggodalommal néz az 19351/

36 telén meggyártott termékek értékesítése elé, mert az olcsó hússal dolgozó vidéki gyárakkal szemben nagyon nehéz versenyviszonyokba került.

Ezután Benedek Sándor előadta, hogy az osztrák piacon az 1935. évi baromfi—ár mellett a vám és forgalmiadó magassága már prohibitív jellegű volt. Különösen a tojásnál volt látható, hogy nemcsak gyönge termelésünk folytán, de az ottani magas vám és fogyasztási adó miatt sem tudjuk 500 vagónos kontingensünket kiszállítani.

A schilling—felértékelés is későn jött, de ha hama- rább jött volna, akkor sem tudott volna az oszt- rák vám és forgalmiadó magasságával megbir- kózni. Baromfiexportunkat Anglia felé a pulykára, csirkére vetett jelenlegi 3 d-s vám annyira sújtja.

hogy a jelenlegi konstrukció mellett gondolni sem lehet a belső termelés fokozására, illetőleg nagyobb mennyiségek elhelyezésére.

Az élőállat—export helyzetéről Konkoly Thege Sándor. illetőleg Batta Pál és Kertész Ferenc tollá—

ból a következő jelentések számolnak be:

Élőállat- és állati termékből a külkereskedelmi forgalmunk úgy mennyiség, mint érték szempontjá- ból a mult évinél kedvezőbb képet mutat. A kül- kereskedelmi forgalom szempontjából különösen ki kell emelnünk a Németország felé irányuló ki—

———648— 1936—

vitelt, amely úgy a vágóállatl'orgalom kiszélesítése, mint az állati termékek, különösen pedig a hasi—

tott sertés kivitele szempontjából nagy mértékben haladt előre és ez által ez az ország egyik leg—

számottevőbb piacunkká lett. Amíg egyik oldal—

ról a forgalom e kedvező alakulását állapíthatjuk meg, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy

kedvezőtlen következtében az

előző évek mértékét túlhaladó takarmány-behozatalra volt a magyar mezőgazdaság utalva és az így megvásárolt takarmányok magasabb ára miatt az élőállatokra és állati termékekre vonatkozó ma—

gasabb átlagértékek a magángazdaság szempontja—

ból előnyt nem jelentettek.

takarmánytermés

A szarvasmarha értékesítését és ezzel kapcso- latosan a hízlalás folytonosságát a németországi kiszállítás biztosította, miután az előző évtől el—

térően sikerült elérni, hogy Németország nagyobb mennyiségű szarvasmarhát megfelelő áron vegyen át. Egész évben a legjobb értékesítési lehetőséget ez a piac jelentette és liízlaló gazdáinknak legfőbb törekvése tremészetesen oda irányult, hogy álla- taikat ez úton értékesítsék. Az értékesítés további piaca Ausztria volt, ahol azonban bénítólag hatott,

hogy a schilling—felárat csak az év végén léptet—

ték életbe és így az év folyamán az ott elért árak jóval alatta maradtak a német értékesítésnek.

Olaszország felé a legnagyobb mennyiségeket szállítottuk változatlan árak mellett és miután az ott elért árak úgy a német, mint az osztrák árak alatt maradtak, főként közép- és gyengébb minő- ségű marha talált piacot, ami a mult évi takar- mányinség következtében igen fontos volt, mert megakadályozta a belföldi árak zuhanását.

Elszórtan kísérletek történtek más tengeren—

túli piacok l'elkeresésére is, az idewirányuló értéke- sítés azonban teljesen jelentéktelen volt.

Évi átlagban az értékesítési arak következők voltak: Németország felé Tán—78 fillér, Ausztria felé SOM—70 fillér, Olaszország felé 56—66 fillér.

A sertés—értékesítés és ennek előzményeképen a sertéshíz'lalás nagyobb mérvű takarmányhiány folytán nem volt kielégítő. Hazánknak legjobb felvevő piaca mindenkor Bécs volt és ezzel több-é- kevésbbé 1935-ben is számolhattunk. A bécsi árak teljes érvényesülését megakadályozta az, hogy Ausztria magas árak esetén exkontingenssel impor—

tált és ez a körülmény többé—kevésbbé nivellálta az árakat.

Elvitathlatatlanul nagyjelentőségű volt a szep—

megíndult németországi hasított sertés—export, mert az idei kiszállításra került félig hízott sertés a takarmányinség miatt killiízlalásra nem kerülhetett volna és ha a németországi kiszál- lítás nem történik meg, úgy a hízlaló gazdáink félig

kész sertéseiket tömegesen dobták volna piacra, ami tember hónapban

(6)

7.szám.

—— 649 —— 1936

az árak katasztrófális letörését vonta volna maga után.

Évi átlagban a sertés—árak a következő voltak:

budapesti piacon 80—90 fillér, Bécsben 80—90 fillér.

Prágában 85—49?) fillér kg—kint.

A juhl'izlet kétfelé tagozódik: egyik része a bel—

földi szükségletet fedezi, a másik pedig exportra dol- gozik.

Magyarország birkahús-fogyasztása —— mint tudjuk _, igen csekély, így ez a birka—hízlalásnak csak kis hányadát vette fel az 1935. évben is s ezért a legfontosabb faktor a kivitel volt.

Kiviteli piacaink az 1935. évben Franciaország,

Cseh—Szlovákia, Svájc voltak. Te-

kintettel rendszerre, a kivitel

mindenütt akadályokba ütközött, úgy, hogy a meg—

felelő piacokat nem tudtuk kellő módon, kellő idő—

ben kihasználni, Egyrészt kis kontingenst kaptunk s ezt záros határidőn belül kellett elszállítani. Fran- ciaország ugyan az 1934. évig liberálisan kezelte a dolgot, amennyiben az egyik évnegyedhen kiszállí- tásra nem került birka-kontingenst a másik évne- gyedre átvette; ezt azonban az 1936. évben már meg—

szüntette, Másrészt Csehország a megállapított kon—

tingenst beviteli engedéllyel osztotta be és ehhez kellett a kivitelnek alkalmazkodnia és ez a kötöttség azt jelenti, hogy a kivitelnek Csehország beosztása sze—

rint kellett történnie.

Ausztria és a kontingentálási

Ezek szerint a kiviteli lehetőség az előbbi évek—

hez képest, sajnos, romlott. Tekintettel arra, [hogy

Franciaország ma a juh—kivitelünk legfontosabb piaca, szükséges—, hogy megfelelő módon lehetővé té- tessék, hogy a francia piacot akkor kereshessük fel áruinkkal, amikor ott a legjobb eladási árakat ér- hetjük el, ez pedig novembertől márciusig terjedő hónapokban szokott lenni.

Az 1935. évben beállott szárazság és az ezzel járó takarmány—drágaság természetesen nem tette rentábilizssá a drága takarmánnyal való etetést s így kiviteli célokra nem állott elegendő mennyiségben megfelelő áru rendelkezésre.

A többi piac alig említésre méltó. Svájc, amely a multban nagy felvevőnk volt, az 1935. évben úgyszólván semmit sem vásárolt.

Az üzlet folyamatossága az 1935. évben kisebb zökkenőktől eltekintve, a körülményekhez képest ki- elégítő volt, bár az árak a késő tavaszi hónapokban

meglehetős áresést szenvedtek,

A szakosztály ezután az élőállatok és az állati nyerstermékek, kolbászáruk, húskonzervek egység- értékeit állapította meg.

A VII. szakosztály f. évi április hó 28-án meg- tartott ülésén Szávoszt Zoltán m. kir. keres—

kedelmi főtanácsos, szakosztályelnök helyett Rudas Gyula m. kir. kormányfőtanácsos tag

elnökölt. Az ülésen jelen voltak: Dání Nán-

dor m. kir. kereskedelmi főtanácsos, Dulces József

kereskedelmi tanács—os, Halmy Gyula m. kir. kor- mánytötanácsos, Helvcy Elek, Müller József, Pser—

hofer Arnold kereskedelmi tanácsos, Reichart Emil m. kir. kormányl'őtanácsos tagok, Auer Adolf, Sár—

kány Ferenc szakértők.

A szakosztály körébe tartozó árúk termelesi-,

forgalmi- és árviszonyairól Müller József adott álta—

lános tájékoztatást:

Az idetartozó vegyészeti iparágak helyzetében 1935—ben az elmúlt évihez képest kis javulás konsta- tállblató.

A termelés főleg anorganíkus savakban körül—

belül 10—w15%-ka1 emelkedett, részben abban leli magyarázatát, hogy a szuperfosz/ái fogyasztása a terményárak emelkedése folytán körülbelül 2tlw%—

kal növekedett. A kedvezőbb áralakulás mezőgazda—

sági vonatkozásban egyes államközi szerződések ked- vező hatásának tulajdonítható és hogy a fogyasztás emelkedésében ez mégsem jutott kellőképen kifeje—

zésre, annak a magyarázata az, hogy az elmúlt év termelése az átlagnál rOSSzabb volt.

ami

A rézgálícíogyasztásban, illetve a rézgálicgyárak foglalkoztatásában a kedvezőtlen időjárás miatt lé—

nyeges visszaesés kons—'tatálhaló az 1984. évivel szem—

ben.

A sósav-, glaubersó- és keserűsó—üzemek, ame—

lyeknek termékeit főleg a textil- és bőripar hasz- nálja, jól voltak foglalkoztatva, úgyszintén az enyv—

gyárak is. Ez utóbbiak —— ha áldozatok árán is _—

számottevő exportról számolhatnak be.

A vegyészeti nagyipar folytatja abbeli törekvé- sét, hogy új termelési ágakat vezessen be és ezáltal a hazai ipart a külzföildtől függetlenítse.

A nyersanyagbeszerés (nyersrfoszfát, kénkovand) igen nagy nehézségekbe ütközött és csaknem kizáró—

lag a kompenzációs behozatalra voltunk kénysze- rítve. A kénkovandnál 4U—50l%,_ a foszfátnúl kb.

53%, az ammoniákszódánál kb. 13% volt a felár.

Súlyos áldozatok árán kell exportálni, hogy a nyersanyagok ellenuértékére a fedezetnek egy része elő- teremthető legyen.

Az eladási árak az 1934. évi árakkal szemben általánosságban alig változtak s inkább lefelé menő tendenciát mutattak. Egyes cikkeknél árleszállítás is történt.

Sárkány Ferenc elaborátuma a háztartási ue- gyészeti ipar cikkeiről, amely fogalom alá főleg a padló—, fém-, bőrápoló zés tisztító vegyészeti cikkek tartoznak. megállapitja, hogy az 1935. évi átlagos forgalom és az iparban alkalmazott munkáslétszám az 1934-es átlaggal kb. egy színvonalon állott.

Nagy hátránya a vegyészeti ipar ez ágának az a ténykörülmény, hogy a feldolgozásra kerülő nyers- anyagoknak majdnem 10'0%-a külföldi eredetű. A

(7)

7. szám.

—-650— 1936

különböző viaszok beszerzése, ú. m. ozokerit, mon-

tánviasz, japánviasz, cerezin, karnauba-, candel—lila—, sőt nagy részben a méhviasz is, amellett a gummik, gyan'ták, bizonyos savak, olajok, bronz— és alumi—

nium—porok stb. beszerzése mind az importot veszi igénybe. Már pedig a származási és valutáris viszo—

nyok az említett külföldi nyersanyagok beszerzési értékét illetőleg állandó hullámzás't idéznek elő, sőt az utóbbi időben bizonyos viaszoknál 50———60%—os emelkedést is vontak maguk után.

Minthogy a háztartási vegyészeti ipar az ü. n.

könnyű vegyészeti iparágat képviseli és így a kisebb beruházási kötelezettségek erőteljesebb konkurren- ciális alakulásokat tesznek lehetővé, a magánháztar- tások fogyasztási képességének csökkenése folytán az iparág jelenlegi helyzete megnyugtatónak nem mondható.

Ezután a szakosztály a savak, alkáliák, sók, mesterség—es trágyák, enyv és termékei, finomított vegyike'szítmények és ezek nyersanyagai egységérté- kenek megállapítására tért át.

A VIII. szakosztály folyó évi május hó —1—én tar—

totta meg ülését Ferenizy József dr. m. kir. kereskedelmi főtanácsos, szakosztályelnök elnöklete alatt.

Jelen voltak: Bien Ernő m. kir. kormányfőtanácsos, Fillinger Dezső, Gonda Hugó, Horváth Jenő, Noseda Kálmán dr., Pserhoíer Arnold, Strauber Lajos keres-

kedelmi tanácsos tagok, Bleyer Jenő, Lovass János,

Róbert Rudolf, Szirmai József, Vilím Zoltán dr., Wettstein Miklós dr. szakértők.

Strauber Lajos jelentése a következőképen ismertette a faggyú, csontzsír, halzsír, gyanta és ter—

penlínolaj 1935. évi piaci helyzetét:

Az 1935. év elején úgy faggyúban, mint egyéb zsiradékokban az árak meglehetősen stabilak voltak.

Az év második felében bekövetkezett külpolitikai bo- nyodalmak azonban, amelyek egy esetleges európai kontl'lagráció árnyékát vetették előre, megszilárdítot—

ták az irányzatot az egész vonalon, részben, mivel egyes országok zsirkészleteiket egészítették ki, rész- ben, mert glicerin előállítására sok zsiradék került

bontás alá.

A világpiacon a délamerikai marhafaggyú ára a januári 24V, íÉ-ról decemberig fokozatosan 30 £-ra ment fel. Nálunk a belföldi étkezési célokat szolgáló és elsőrendű piperetaggyú ára nagyjában hasonló irányzatot követett és a januári 72 pengős mélypont—

ról decemberig 100 P-t ért el. A belföldi szükség- letet hosszú idő óta először most már nagyjában fe-

dezni tudtuk, miután az előző évről nagy krészleteink voltak keményített halzsirokban, úgyhogyt az egész import mindössze 2% vagónra rúgott. A technikai

faggyú ára minőség szerint 10—"15%-kal volt olcsóbb a fenti nemes faggyúnál.

A németországi zsírhiány következtében a ma—

gyar premier jus német relációban versenyképessé

vált és még a mult év végén több vagón jó áron el- adatott.

A belföldi csontzsír—termelés is szappangyár—tási célokra fedezte a szükségletet és egészben csak 1%

vagon volt 'az import Olaszországból. :Stearingyárltás céljára tudvalevőleg pénzügyőri ellenőrzés mellett vámmentesen jön be ez a cikk és ebbeli szükségle-

tünket a környező államok, elsősorban Ausztria, Cseh-Szlovákia látják el, de a svájci klíringben is jött be 17 vagón. Az osztrák import 134 vagónst, a cseh 26 vagont tett, ami a legjobban mutatja, hogy a textilipar és a bőrgyártás fellendülésével az elain— és stearingyzártás is jobb napokat látott.

A halzsír igen fontos importcikkiünk és a zsír—

keményítés céljára szolgáló bálnazsír eddig még nem látott nagy mennyiségekben került behozatalra tar—

tánykoesikban, jórészt Rotterdamon és Hamburgon keresztül. A világpiacon a bálnazsír ára 1935—ben is tovább emelkedett, pedig a bálna-halász—társaságok termelése inkább több volt valamivel és pedig

2,505.000 barrel az előző évi 2,478.Ot)10 barrellel szem—

ben. Bőrgyártási és egyéb célokra Dániából, Norvé- giából, gyógyászati célokra Norvégiából jött be áru.

Emelkedett a magas jódszáma folytán a kence—

gyártásra alkalmas szardíniahalzsír importja is. Ez Portugáliából és Japánból importált-atott. A hidro—

géneze'tt zsírok behozatala ellenben úgyszólván teljesen megszűnt.

Az 1935. év folyamán gyantában különösebb fluktuáció nem volt. A francia WW gyanta ára 90 frankról 73 fraunkra ment le, az amerikai gyanta ára nagyjában 5.20' és 5.90 dollár között mozgott. Fenyő—

gyantát 367 vagónnal hoztunk be, nagyrészt az Ame' rikai Egyesült Államokból, tekintélyes mennyiséget Franciaországból és Spanyolországból és a görög export fejlődése révén mintegy 83 vaggónnsal Görög—

országból.

Terpentínolaj—impontunk 123! vagón volt, rész—

ben Ausztriában feldolgozott lengyel és orosz ter—

pentinolaj, részben kámfortalanított német terpentin—

olaj és mintegy 40 vagón balzsam—terpentinuolaj ke—

rült behozatalra. A legalacsonyabb és legmagasabb árak között kb. 25———3'0%—os árhullámzás volt.

Róbert Rudolf jelentése a lenolaj, napraforgó—

oIaj, repceolaj, kókuszolaj és hidrogénizált zsírok 1935. évi hazai piaci helyzetéről így hangzott:

A hazai lenolajvfogy—asztás ,a jelentés évében az elmúlt évekhez képest nem emelkedett, változatlanul kb. 2000 tonnát tett. A behozatal csak a viaszos—

vászon— és bitumenes tetővászon-gyárak számára vált lehetségessé, mert utóbbiak kedvezményes vámtételt vehetnek igénybe. Ez az ipar az elmúlt esztendőben kereken 200 tonna lenolaja-t importált. A lenolajsziik- séglet a már évek óta gyakorolt módszer szerint a szerződéses alapon termelt hazai lenin-ágból nyert olajjal elégíttetett ki. A lenmagtermelés 1985—ben kb.