tiszatáj
?80. JÚN. * 34. ÉVF.
• • A rr
uto András
UJ
r •drámája: A szúzai menyegző;
Hervay Gizella, Marsall László, Rózsa Endre versei;
agzi István: Magyarok és lengyelek
„egymás-
nak
tiszatáj
R O D A L M I ÉS K U L T U R Á L I S F O L Y Ó I R A T
Megjelenik havonként
Főszerkesztő: VÖRÖS L Á S Z L Ó Főszerkesztő-helyettes: ANNUS J Ó Z S E F
K i a d j a a Csongrád megyei L a p k i a d ó Vállalat. Felelős k i a d ó : Kovács L á s z l ó 80-1850 — Szegedi N y o m d a — Felelős vezető: D o b ó József igazgató
Szerkesztőség: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. — 6740. T á v i r a t c í m : Tiszatáj, Szeged, Sajtóház. Telefon: 12-670. Postafiók: 153. Terjeszti a M a g y a r Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi H í r l a p Irodánál ( K H I Budapest, József nádor tér 1. sz. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, v a l a m i n t átutalással a K H I 215-96162 pénzforgalmi jelző- számra. Egyes szám ára 10 forint. Előfizetési d í j : negyedévre 30, fél évre 60, egy é v r e 120 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és n e m a d u n k vissza. I n d e x s z á m : 25 916.
ISSN 0133 1167
A szerkesztőség tagjai: Csatári Dániel, Mocsár G á b o r , Olasz Sándor, Tóth B é l a
Tartalom
X X X I V . ÉVFOLYAM, 6. S Z Á M 1980. JŰNIUS
S Ü T Ő A N D R Á S : A szúzai menyegző (dráma 3 felvonás-
ban) 3 M A R S A L L L Á S Z L Ó versei: Sötét és világos, Régi dal,
Ábra, Távolodás, Metszet 49 R Ó Z S A E N D R E : H a n g és tél (vers) 51 H E R V A Y G I Z E L L A : Feketerigó-remény (vers) 53
S Z A K O L C Z A Y L A J O S : Hervay Gizella lírája (esszé) ... 56
H A Z A I TÜKÖR
T Ó T H B É L A : Tiszajárás, V I 62 H Á R S F A L V I P É T E R : „Tudományos birkapörkölt" 68
K R I S T Ó G Y U L A : M i t ér a társadalomtudomány, h a —
vidéken m ű v e l i k ? '.. 71
KELET-EURÓPAI NÉZŐ
Lengyelország
L A G Z I I S T V Á N : Magyarok és lengyelek „egymásnak
vetett h á t t a l " 77 Románia
N I C O L A E B A L O T Á : A boltozat-tér 84 T U D O R A R G H E Z I versei: Titok, K é t zsoltár a Szél!
F ö l d ! ciklusból (Zirkuli Péter fordításai) 87 Szovjetunió
\ B A L O G H E R N Ő : „Az emberek m a j d segítenek!" (Valen-
tyin Raszputyin: Pénzt M a r i j á n a k ) 88
„Folyik az A n g a r a és folyik az i d ő . . . " (Valentyin
Raszputyin: Isten veled, Matyóra) 91
MŰVÉSZET
F O D O R A N D R Á S : Diskay Lenkéről 94
Szerkesztői asztal 95 Tóth B é l a : Sándor b á t y á n k (Búcsú B á l i n t Sándortól) ... 96
ILLUSZTRÁCIÓ
Diskay Lenke m u n k á i a 48., 52., 67., 76. és a 93. oldalon B á l i n t Sándor portréja (Móser Zoltán felvétele) a 96. ol-
d a l o n
S Ü T Ő A N D R Á S
A szúzai menyegző
D R Á M A 3 FELVONÁSBAN
A FŐBB SZEREPLŐK
P Á R M E N I O N É A N N A K L E I T O S Z D E M E T R I O S Z L Y S I M A C H O S Z K A L L I S Z T H E N É S Z B É T I S Z
I F J Ú B E S S Z O S Z S Z Ü Z I A
F I L I P P O S Z R O X Á N É
A L E X Á N D R O S Z H A N G J A
Tábornokok, egyiptomi papok, katonák, satrapák, őrtállók, perzsa lányok és asszo- nyok, gyermekek, zenészek
ELSŐ FELVONÁS
Szín: a szúzai palota. Őrségváltás. Kürtök szólalnak meg. A ki- és bevonuló őrség ceremóniája. Mielőtt az őrök elfoglalnák helyüket a trónterem előtt és a bejáratok-
nál, Kleitosz viharzik be s tart szemlét.
K L E I T O S Z : Jelszó?
Ö R S É G P A R A N C S N O K : Kleitosz helytartó ú r n a k alázatosan jelentem: Pellától In- d i á i g !
K L E I T O S Z : És h a fővezérünk, Alexándrosz megjelenik?
Ö R S É G P A R A N C S N O K : Dicsőség Alexándrosznak, éljen minörökké a Hellén biro- dalom !
K L E I T O S Z : Minörökké? M á r megint harapod a görög szót, te perzsa vadszamár.
Ügy szereted, m e g is ennéd a nyelvünket, m i ? Ö R S É G P A R A N C S N O K : Ü r ü h ú s t ettem, jelentem alássan!
K L E I T O S Z : H o l szolgáltál te azelőtt?
Ö R S É G P A R A N C S N O K : Ugyanitt, jelentem alássan. Csakhogy . . . K L E I T O S Z : Miféle csakhogy?
Ö R S É G P A R A N C S N O K : Dareiosz k i r á l y u n k alatt.
K L E I T O S Z : És felébredtél m á r ? Tudod, hol vagy?
Ö R S É G P A R A N C S N O K : Ugyanott vagyok, Százában, jelentem alássan, c s a k h o g y . . . K L E I T O S Z : Csakhogy?
Ő R S É G P A R A N C S N O K : Dicsőség Alexándrosznak, é l j e n minörökké ...
K L E I T O S Z : M i n d ö r ö k k é ! A z a n y á d tevetőgyét! H a lezajlanak itt az események, két- napi zárka és gyakorlás: mindörökké. Remélem, a t ö b b i j o b b a n tudja.
Ő R S É G : Dicsőség Alexándrosznak, éljen m i n d ö r ö k k é a H e l l é n b i r o d a l o m ! K L E I T O S Z : U r u n k m a betegeskedik. A köszöntést h a l k a b b a n kérem.
Ő R S É G : Dicsőség Alexándrosznak, éljen m i n d ö r ö k k é a H e l l é n b i r o d a l o m ! K L E I T O S Z : M a kivételesen csak egy személy m o n d j a . N e m te. A m á s i k . Ő R : Dicsőség . . .
K L E I T O S Z : Éljen. I m á r a . Ő R S É G : I s t e n e k . . .
K L E I T O S Z : Kinek az i m á j á t m o n d j á t o k ?
Ő R S P A R A N C S N O K : Most a mienket, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : De ki m o n d t a először? B a r m o k . Thálesz. És k i volt Thálesz? M a j d ta- nultok egy kis görög történelmet is. Imára.
Ő R S É G :
Isteneknek hála legyen — nem vadállatnak születtem.
Nem állatnak, sem némbernek, hanem harcosnak: embernek.
Isteneknek hála legyen,
hogy nem nősténynek születtem, nem asszonynak, színt játszónak, hanem bátor férfiúnak.
Isteneknek hála legyen,
hogy nem barbárnak születtem, nem perzsának, más nyelvűnek, hanem örökéletű hellénnek, evőé!
K L E I T O S Z : Evőé! A z eszeteket pedig j ó l összeszedjétek. Nehéz n a p u n k , é j s z a k á n k lesz, á m a n n á l fényesebb és jelentősebb.
I. Ő R : Ü j a b b szabad rablás. ,
K L E I T O S Z : A szabad rablást Alexándrosz betiltotta. A m a i n a p p a l az egész perzsa földön, azaz görög-macedón f ö l d ö n és kivált helyben, Szúza v á r o s á b a n b é k e lesz és testvériség. Testvériesülés. K ü l ö n b e n harács dolgában, remélem nincs pana- szotok. H a l l j a m , ha lenne.
I I . Ő R : Perszepoliszban harácsra és a nőkkel v a l ó foglalatosságra h é t napot k a p t u n k . K L E I T O S Z : Ott m é g nem volt meghirdetve a testvériesülés. U r u n k eszméjét véssétek az agyatokba: n e m a perzsákat szeretjük kevésbé, h a n e m a v e l ü k v a l ó egyesülést jobban. Te is érted, mindörökké?
Ő R S P A R A N C S N O K : Igenis! A perzsákat kevésbé, az egyésülést jobban.
K L E I T O S Z : M a j d ezt is a z á r k á b a n . . . Eszmét is, a szigorítottban. Te panaszos be- törő pofa, m i b a j a haráccsal? Ahogy elnézlek, S z ú z á b a n sem ü l t é l veszteg.
Ékszer?
II. K A T O N A : Egy feleségemre, meg h á r o m l á n y r a való, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Bársony, brokát és egyebek?
I I . K A T O N A : H a t zsáknyi, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Fehérnép?
II. K A T O N A : Csak három, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : M a r a d j o n .az orrodra is. És te?
I I I . K A T O N A : Tizenhárom hajadon, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Ékszer s e m m i ?
I. K A T O N A : Thyrászbulosz csak szüzekre pályázik, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : És azokon nincsen ékszer?
I I I . K A T O N A : A m e l y i k föl v a n ékszerezve, m á r hiányos, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : H o l hiányos?
I I I . K A T O N A : Ott lennebb, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Csak természetes. A nőt, m i k é n t a pénzt, m i n d i g a m á s kezéből kapod, fiam. N e m egyenest a pénzverdéből!
I I I . K A T O N A : Igenis! N ő k n é l a becsület és az ékszer bizonyos csereakció, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Epikureus vagy?
I I I . K A T O N A : Thyrászbulosz, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : H á t te, birkabánat, h á n y s z ü z e t . . . ? IV. K A T O N A : S e m m i , jelentem alássan!
K L E I T O S Z : Csak hetérákra pályázol?
IV. K A T O N A : N e m foglalkozom nőkkel, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Rettegsz a feleségedtől? Messze van.
I I I . K A T O N A : N e m retteg az, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : H a n e m m i t csinál?
Ö R S P A R A N C S N O K : K i van herélve, jelentem alássan.
Az egész őrség röhög.
K L E I T O S Z : Herélve. Te vagy az, akit a felesége kasztráltatott, hogy meg ne csald valamiképpen ?
Röhögés.
IV. K A T O N A : Tiltott időben m ű v e l t nemi erőszakért Alexándrosz parancsából tör- tént, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : A z más. Tanulság? Jegyezzétek m e g valamenenyien, akik m é g nem . vagytok kasztrálva, netán egy kissé konok fővel megrövidítve: Alexándrosz tudja,
m i t miért cselekszik. Világos?
Ő R S É G : Helytartó ú r n a k j e l e n t j ü k : világos.
K L E I T O S Z : Világos, de h a l k a b b a n legyen világos, megmondtam. Tehát: fényességes éjszaka lesz. A z emberi nem legnevezetesebb nászéjszakája, természetesen me- nyegzővel egybekötve. Alexándrosz m a feleségül veszi Dáreiosznak, hős ellen- felének asszonyát, a világszép Roxánét. Ennek előtte u r u n k a t A m m ó n főpapjai istenné szentelik. Alexándrosz fővezérünk Zeusz-Ammon földi fia lesz, tisztel- géskor rá fölnézni e pillanattal megtiltatik. Istenek előtt leszegett f ő a köszöntés.
Világos? H a l k a n .
Az őrség leszegett jövel tiszteleg.
A z esküvőn maga Dáreiosz is részt vesz, hadd élvezze a legyőzöttek különleges örömeit. Mert a k i leteszi a fegyvert: a győztes kezére a d j a feleségét, lányát, lel- két, isteneit. Cserébe k a p j a viszont a m i isteneinket, az igaziakat, és azt a jogot, hogy a m i nyelvünket beszélje, a m i ősi szokásainkat gyakorolja. Alexándrosz nagylelkűsége, hogy b á r k i perzsa, szkíta, indus, masszagéta, egyiptomi, makka- beus, b á r m i f é l e b a r b á r légyen: e föltételekkel m a g u n k b a fogadjuk őket. Sőt a nevünket is fölvehetik. Bitorolják csak: viselőjét a görög név a m ú g y is saját képmására f o r m á l j a m a j d , reméljük, rövid idő alatt. Téged például hogy hívnak, te mindörökké?
Ö R S P A R A N C S N O K : Ali, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Ali. Hosszabbra nem tellett, szegények vagytok. Alibulosz . . . nem hang- zik j o b b a n ? K i v á l t őrsparancsnok esetében. B i z a l m i ember vagy. Nos?
Ö R S P A R A N C S N O K : Őseink felfogása szerint, jelentem alássan, aki nevet cserél, lel- ket cserél, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : Lelket. Lelked is van, hogy gondolkozz csak azon, a m i t m o n d t a m . Dá- reiosz tehát! A m i k o r főemberei, a satrapák, Alexándrosz elé bevezetik, sólyom- szemetek legyen, sakálszimat és tigrisfül. A király j á m b o r lelkű, de fővezére, Bétisz, aki m i n t tudjátok, még n e m adta meg magát, orgyilkosokat is bejuttathat a király fedezetével. A testőrség odabent is éber, de részetekről az elnézés tud- játok, hova vezet: föl, föl a keresztfára. Világos? A keresztfa világos.
5
A palota teréről éljenzés: „Dicsőség Alexándrosznak!"
H a l l j á t o k ? Rengeteg közöttük a perzsa és m i n d e n f é l e barbár. K ö z t ü k orgyilkos- jelöltek is. A z o k talán a leghangosabbak. A k i tehát a m a i jelszót n e m ismeri és ide belép, fogdába vele, m a j d a vallatóba. Világos?
Ö R S P A R A N C S N O K : Fogda és vallató.
K L E I T O S Z : Mert szavaikat fölvirágozzák, a késeiket selyembe göngyölik. A l e x á n d - rosznak örülnie kell, h a legyőzötteink érte lelkesednek. Ti ne higgyetek a hűség- mutatványok ügetóversenyének. M i n d e n percnyi feladatotok: a gyanakvás. Most pedig oda figyeljetek.
Alexándrosz hangja a trónterem ablakából.
A L E X Á N D R O S Z H A N G J A : H ű perzsáim, testvéreim! Boldog vagyok. Letettétek a fegyvert és fölveszitek azt az én oldalamon. A h á b o r ú n e m volt cél, csak eszköze Kelet fölébresztésének. Meghódolt Kis-Ázsia, Fönícia és Egyiptom. Elesett Phry-
> gia, Lydia, Tarszosz, Halikarmasszosz, Száza és Perszepolisz. Dáreiosz b u j d o s i k , de v á r j u k hódolatát. A n y j a , felesége, gyermekei h o z z á m menekültek, a h a j u k szála sem fog görbülni. Perzsia nincs többé a régi f o r m á j á b a n , de erős k a r j a lesz az egységes birodalomnak. N y ú j t s u n k egymásnak testvéri kezet, és h a v a l a k i ellenezné a m a i n a p p a l kezdődő nagy menyegzőt, nyilvánítsátok közös ellensé- günknek. M e r t nem a perzsákat szeretjük kevésbé, h a n e m a v e l ü k v a l ó egyesü- lést, a vér szerintit is: jobban. M a estétől kezdve R o x á n é , a h a j d a n i k i r á l y n ő : m a j d a n i királynőtök is az é n oldalamon. Szeretném, h a p é l d á m a t egész vezér- karom, egész hadseregem m i n é l hamarabb követné. N e idegenkedjetek t ő l ü n k , és boldogok lesztek a Hellén b i r o d a l o m b a n !
A tömeg éljenzése.
Pármenion jön feldúltan.
K L E I T O S Z : P á r m e n i o n ! M i történik ottan? Oszolj!
Az őrség elvonul.
P Á R M E N I O N : Vezérünk ú j a b b cselfogása. Nem t u d t a m lebeszélni róla. Perzsa vise- letben szónokol — az ellenségeinknek. Azt a méregkeverő R o x á n é t feleségül v e s z i . . . megbolondult.
K L E I T O S Z : Te mondhatod. B a r á t j a vagy. Pátroklosz és A k h i l l e u s z ! Kalliszthenésszel együtt a titkainak is tudója. De hogy megbolondult: n e k e m n e m szabad elhin- nem. N e m is hallottam, és ne hallja főleg Demetriosz. R o x á n é r ó l pedig a helyed- ben nem vélekednék. Se jót, se rosszat.
P Á R M E N I O N : A z ember megfullad a lenyelt vélekedésektől. H a n e m f u l l a d m e g : megfekszi a gyomrát, a belső szerveit, nézd k ö r ö t t ü n k a beteges kinézésűeket, Kalliszthenészt például. A lenyelt vélekedéseik sorvasztják.
K L E I T O S Z : M a feldúltabb vagy, m i n t voltál valaha.
P Á R M E N I O N : H a orvos lennék, m á r n e m is azt kérdezném a betegtől: m i t evett, h a n e m hogy m i t volt kénytelen megint elhallgatni, lenyelni, megemészteni, k i nem o k á d n i . . .
K L E I T O S Z : M i történt veled?
P Á R M E N I O N : Elborozgattunk, kockáztunk, e l m o n d t a m ugye Roxánéról, m a j d azt m o n d j a birkózzunk, j ó k e d v ű volt, egyszer csak eltorzul az arca, elkezd fojtogatni.
Soha nem l á t t a m ezt a gyilkos indulatot a szemében. R á kellett o r d í t a n o m , hogy magához térítsem.
K L E I T O S Z : Hallottam. És a z u t á n ?
P Á R M E N I O N : M i n t h a l á z á l o m b ó l ébredt volna, nézett, m i n t a k i t n e m ismer, és n e m ordibálva, ahogyan m o s t a n á b a n szokta, h a n e m suttogva és rettentő s z o m o r ú a n azt m o n d t a : többé n e m a k a r látni.
K L E I T O S Z : M o n d t a máskor is. Ne vedd a szívedre.
P Á R M E N I O N : De n e m felejtem azt a suttogó szomorúságát. Kétségbeesett volt, Kleitosz, m i n t aki végleges m a g á n y b a omlott. Teljesen m a g á r a m a r a d . . . n e m tudok többé segíteni neki.
K L E I T O S Z : Segíteni akarod, de csak fölháborítod, R o x á n é v a l különösen. Erős lehet a barátság, de m é g erősebb az ágyasság.
P Á R M E N I O N : És ha megmérgezi?
K L E I T O S Z : N e m érdeke. A z asszonyok nem hazafiak. A z ágy a csataterük.
P Á R M E N I O N : N e m bírom fölfogni: perzsa viseletébe öltözik, a z egyiptomi papok istenné szentelik, lesüllyeszti m a g á t a keleti felfogás s z i n t j é r e . . . Egész A t h é n röhögni fogja.
K L E I T O S Z : Vagy dicsőíteni. A k á r a perzsák.
P Á R M E N I O N : A perzsák észbe kaptak. Hűséget deklarálnak, hogy átvészeljék a ve- reségüket. J ö n n e k a deputációk, h o m l o k u k a padlót verdesi, az alázattól n e m látszik az arcuk — így a szándékuk sem. Megfigyelőket k ü l d j a tömeg közé.
K L E I T O S Z : A k i n e m élteti az ú j rendet: megfigyelés alá vesszük.
P Á R M E N I O N : S kétszeresen azt, aki perzsa létére a legjobban élteti. A k k o r i n k á b b Bétiszt becsülöm . . .
K L E I T O S Z : A z őrült ellenállót?
P Á R M E N I O N : N e m m u t a t más szándékot, m i n t a m i benne van. Férfi legalább.
K L E I T O S Z : Őrség!
Ö R S P A R A N C S N O K (futva jön): Parancs!
K L E I T O S Z : Kettőzött őrséget a palota bejáratához! Civil megfigyelőket az éljenző tömegbe!
Ö R S P A R A N C S N O K : Igenis! (El, majd vissza.) H o n n a n a civil, jelentem alássan?
K L E I T O S Z : A h o n n a n máskor is, te barom. A katonák közül.
Ö R S P A R A N C S N O K : Igenis! (El.)
Filipposz jön.
P Á R M E N I O N : A másik méregkeverő. Á l l j csak meg, Ászklépiosz fattya!
F I L I P P O S Z : U r u n k lázas, orvosságot kell neki beadnom.
P Á R M E N I O N : És m i t csinál R o x á n é ?
F I L I P P O S Z : Esküvőjére készül, és az udvarhölgyeit fésülteti. Találgatják, melyik kinek lesz a felesége. (Indulna.)
P Á R M E N I O N : Filipposz! Mutasd azt az orvosságot.
F I L I P P O S Z : Ugyanaz, a m i t tegnap is . . . P Á R M E N I O N : M u t a s d !
K L E I T O S Z : Mutasd, ha kéri.
F I L I P P O S Z : Kérlek, Pármenion, hagyj föl a személyemet sértő gyanakvással. Köl- csönözz Alexándrosztól n é m i bizalmat irántam.
P Á R M E N I O N : R o x á n é k ü l d i ?
F I L I P P O S Z : Állítólag jobb az én kotyvalékaimnál. Tegnap is mérget sejtettél benne, Alexándrosz mégis bevette, téged szembe röhögve. S él és javul. N e m elég neked?
P Á R M E N I O N : N e m elég. Mutasd.
F I L I P P O S Z : A levegő is beszennyezheti. N e m m u t a t o m . P Á R M E N I O N : R o x á n é küldi, tehát nem mutatod, ő r s é g !
Három őr szalad be.
K L E I T O S Z : Filipposz, ne makacskodj. M a rossz n a p j a v a n . . . P Á R M E N I O N : I d e azzal a méregzacskóval!
F I L I P P O S Z : Ne nyúljatok hozzá, kolera dühöng, h a megérintitek, n e m vállalok érte felelősséget, és különben is, ezt a bizalmatlanságot jelentem A l e x á n d r o s z n a k . . . P Á R M E N I O N : I d e vele, vagy levetkőztetlek!
F I L I P P O S Z : Á m lássátok, de ezt m á r be nem a d o m urunknak. És rajtad a felelős- ség . . . Tíz éve szolgálok . . . Szégyen és g y a l á z a t . . . Tessék!
P Á R M E N I O N : A z t mondod, lázcsillapító.
F I L I P P O S Z : És fájdalomcsökkentő.
P Á R M E N I O N : És mennyit szándékoztál lenyeletni vele?
F I L I P P O S Z : K é t kanálka. Lássuk hát, m i k é n t vélekedik tisztességedről és főleg R o x á n é asszonyodról ez a két kanálka.
7
K L E I T O S Z : Ö r ü l t vagy! K u t y a is akad i t t . . .
P Á R M E N I O N : J a j lesz Sándornak, h a barátait k u t y á k helyettesítik. A z a szuka f ő l e g . . .
Beveszi az orvosságot. Csönd.
Kleitosz elküldi némán az őröket.
F I L I P P O S Z : D e hiszen m o n d t a m . . .
P Á R M E N I O N : M é g ne beszélj! (Várakozás.) Vagytok persze a n n y i r a g y á v á k , hogy csak rögtön ö l ő mérget a d j a t o k be neki. Hát ez egyszer t a l á n m e g m e n e k ü l t é l , Filipposz.
F I L I P P O S Z : A tiszta lelkiismeret n e m menekül. (El.)
K L E I T O S Z : R o x á n é méregkeverői a m i e i n k n é l tudósabbak. Filipposzt n e m lett v o l n a szabad elengedni. Hogy m í g haldokolsz, lásd, m i k é n t vetem k i szívét, m á j á t a kutyáknak.
P Á R M E N I O N : Köszönöm. N e m méreg.
K L E I T O S Z : És ha mégis?
P Á R M E N I O N : A k k o r előtte halok meg. (Gúnyosan.) Csupa illendőségből.
K L E I T O S Z : N e m értem én ezt a szeszélyes b a r á t s á g o t . . . k a p c s o l a t o t . . . M a j d n e m szerelmeset...
P Á R M E N I O N : R o m l á s n a k i n d u l t szerelem.
K L E I T O S Z : D e hát csupán Roxáné, m e g az istensége m i a t t ? (Ravaszul.) Egyébnek is kell ott lennie.
P Á R M E N I O N : V a n persze. Agyaveszettség.
K L E I T O S Z : (?)
P Á R M E N I O N : M i n d a n n y i u n k a t érintő . . .
K L E I T O S Z : M i n d a n n y i u n k a t . . . engem is érintő — agya veszettség? M o n d d , m i r ő l v a n szó?
P Á R M E N I O N : Te is hozzá tartozol.
K L E I T O S Z : Mondd, m i r ő l v a n szó?
P Á R M E N I O N : Szédülök.
K L E I T O S Z : Szédülsz. Rosszul vagy? A méreg.
P Á R M E N I O N : A méreg.
K L E I T O S Z : Mondd, Pármenion. A z t az. agyaveszettséget...
P Á R M E N I O N : Későn érdeklődől. A szemem káprázik.
K L E I T O S Z : Színes lepkerajokat látsz? Bíbor pillangófelhőket?
P Á R M E N I O N : H o n n a n tudod?
K L E I T O S Z : Ilyet készítenek a perzsák. Ilyen mérget. Hogy kellemes legyen az el- múlás, mondd, m i t akar velem?
P Á R M E N I O N : Veled. És velem? Persze, nem érdekel.
K L E I U D S Z : A te sorsod is érdekel, de azt magad is tudod. A z enyémet m o n d d , n e titkolózz. Most már nincs értelme a titoktartásnak.
P Á R M E N I O N : Most már? M i é r t ne lenne.
K L E I T O S Z : Mert ostoba f a j a n k ó vagy. Túlzásba viszed a hűséget.
P Á R M E N I O N : T ú l z á s b a . . .
K L E I T O S Z : A z öngyilkosságig. És m i é r t ? Hogy k i d o b j o n ? Hogy j á t é k a légy a sze- szélyeinek. De m i n d a n n y i a n azok vagyunk. É n is.
P Á R M E N I O N : Te is.
K L E I T O S Z : Azért nem kellett volna a mérget bevenned. Ó, te öngyilkos P á r m e n i o n . M o n d j v a l a m i t a velem kapcsolatos t e r v e i b ő l . . .
P Á R M E N I O N : C s o d á l a t o s . . . K L E I T O S Z : Csodálatos?
P Á R M E N I O N : A m i t véghez vitt. Egy a l v ó óriást ébresztett föl. Egész Keletet civi- lizálni a k a r t u k és szemem l á t t á r a rohan a vesztébe.
K L E I T O S Z : Magadért aggódj. És mondd, mit akar velem?
P Á R M E N I O N : Együtt i n d u l t u n k P e l l á b ó l . . . a s z ü l ő v á r o s b ó l . . . Tíz év alatt eljutot- t u n k Indiáig. Tudod, miért sikerült neki?
8
K L E I T O S Z : Mert bátor és legyőzhetetlen, jól tudom. Ne erről beszélj! Ide nézz!"
A s e m m i b e bámulsz. L á t o d m á r a pillangófelhőket?
P Á R M E N I O N : L á t o m . Bíbor l e p k e r a j o k . . .
K L E I T O S Z : N e m tudok segíteni rajtad. Filipposz! Csak j ö n n e m á r . De m o n d d a d d i g . . . a m i t r ó l a m t u d s z . . . A bizonytalan állapotunkról. Egyik napon helytartó- vagy, a másikon k u t y a m o s ó . . . H á t semmit sem árulsz e l . . . mielőtt m e g h a l n á l ? P Á R M E N I O N : Ó, de nagyon aggódol értem! Titkot remélsz a halálomtól, ó drága b a r á t o m . . . szálljatok, szálljatok, színes l e p k e r a j o k . . . Leleményes gyilkosok a perzsa méregkeverők . . . valóban szép így az elmúlás . . .
K L E I T O S Z : N e h a l j meg, Pármenion. N e halj meg. Beszélj.
P Á R M E N I O N : Alexándrosz sohasem tévedett, mert tisztelet volt benne. A tények, tisztelete.
P Á R M E N I O N : 0 , m á r megint félrebeszélsz.
P Á R M E N I O N : Hogy tudd, azért mondom. H a meghalok, te m o n d d tovább neki.
A tények t i s z t e l e t e . . . N e m az égi isteneké, nem Zeuszé, Apollóné, nem a del- phoi, dodonai j ó s o k é . . . ezt csak a tömeg kedvéért h a n g o z t a t t a . . . hanem a Tényisteneké. A népeknek ez a roppant tarkasága Keleten, ez a Bábel az ő Tényistene volt m i n d m á i g . . .
K L E I T O S Z : Tudom, tudom, tudom, de nem ez érdekel.
P Á R M E N I O N : M a g a találta ki, m i t sugalljanak, parancsoljanak, jósoljanak neki az istenek. Ö volt az isten és ö n m a g á n a k alattvalója is egyszemélyben. De m o s t . . . K L E I T O S Z : F ü t y ü l ö k a filozófiádra! Azt m o n d d : megmaradok helytartónak? És De-
metriosz. Tudod . . . vagy nem tudod . . . gyűlöl téged . . .
P Á R M E N I O N : Anteusz pedig, a valóságérzéke, m i n t h a kiszökött volna belőle.
Egyiptomi papok vonulnak.
K L E I T O S Z : A m m o n p a p j a i . . .
P Á R M E N I O N : Ezek részegítették meg.
K L E I T O S Z : Hogy érzed, m e n n y i időd van még? Hogy t u d j a k segíteni rajtad.
P Á R M E N I O N : M i l y hatalmas ember volt s be a p r ó isten lesz belőle ó e sivatagi sakálok aranyfüstjétől b ó d u l t a n . . .
K L E I T O S Z : Ne rágalmazd. M i n d e n t visszamondok. H a nem vallasz n e k e m . . . R ó l a m . Könyörgök, rólam v a l a m i t . . .
P Á R M E N I O N : Vezérünkre, m i n t a leghatalmasabb földi lényre van szükségünk, hiszen h a m á r isten lenne, az égben kellene lennie s m i nélküle m a r a d n á n k . S én csak attól félek, hogy nélküle maradunk. Tudod, m i az az istenség, Kleitosz?
K L E I T O S Z : Ü j a b b felmagasztalás.
P Á R M E N I O N : Zsákutca.
K L E I T O S Z (ijedten): Szörnyű dolgokat mondasz. Mert tudod, hogy meghalsz. De halj meg hasznosan és á r u l d el, miért bízik jobban Demetrioszban. Megrágalma- zott a patkány. Téged is megrágalmazott. Félek . . .
P Á R M E N I O N : B e n n e m a méreg — benned a rettegés. O, te bátrak bátra, minden rettegések hőse, te fordított Akhilleusz.
K L E I T O S Z : A gaugamelai csatában . . .
P Á R M E N I O N : N e m így viselkedtél. H á t érdemes győzni, Kleitosz? H a ennyire rothaszt a győzelem?
K L E I T O S Z : Félrebeszélsz. Hányadszor kérdezem: m i lesz énvelem. Velem, Kleitosz helytartóval! N e m érted. V e l e m !
P Á R M E N I O N : Velem, velem, velem, énvelem! Az önzésnek micsoda sivatagvilága.
M i n d e n más potomság, semmiség. M i lesz énvelem, Kleitosz helytartóval. Nem Sándorral, nem a birodalommal, nem a nagy célokkal: énvelem, K l e i t o s s z a l . . . D e m e t r i o s s z a l . . . Lysimachosszal. Ez h á t a birodalom f u n d a m e n t u m a .
K L E I T O S Z : N e g ú n y o l ó d j ! Haldoklók ne gúnyolódjanak. M a g a d talán n e m vagy önző? N e m ragaszkodol kétségbeesetten a barátságához?
P Á R M E N I O N : A tévedéstől féltem . . . v i z e t . . . Egy kis v i z e t . . . Éanna tűnik föl.
9
K L E I T O S Z : Hé, te leányzó! Vizet ide, gyorsan. Gyorsan! Filipposzért kellene rohan- nom, de u r u n k n á l van, nem zavarhatom.
Eanna jön a vízzel.
É A N N A : Tessék, u r a m . (Pármeniont itatja.) K L E I T O S Z : Ne h a l j meg, P á r m e n i o n . P Á R M E N I O N : K i vagy te?
É A N N A : É a n n a vagyok, u r a m .
K L E I T O S Z : Ne haragudj a kiabálásomért. Meg kell, hogy értsél engem is.
P Á R M E N I O N : M i t a d t á l i n n o m ? É A N N A : Vizet, u r a m . Tiszta vizet.
P Á R M E N I O N : (Hosszan nézi Éannát.) Tiszta vizet. Élet vizét. M á r i s j o b b a n vagyok tőle.
É A N N A : K í v á n o m , gyógyulj meg, u r a m . (El.) K L E I T O S Z : És neked t u d n o d k e l l . . . P Á R M E N I O N : K i ez a l á n y ?
K L E I T O S Z : A z én barátságom n e m a Demetrioszé. M e r t ő gyűlöl, S á n d o r n á l a he- lyedbe szeretne kerülni — bizalmas barátnak.
P Á R M E N I O N : Tudom. A z t a lányt, m i n t h a már l á t t a m volna.
K L E I T O S Z : D e é n — j ó l tudod — sokra becsüllek.
P Á R M E N I O N : Sokra becsülöd — a titkaimat. A z életemnél is többre.
K L E I T O S Z : Tévedsz. A z életedért aggódom. És v a l ó b a n azt hittem, hogy szemem láttára halsz meg.
P Á R M E N I O N : N e m hitted, h a n e m remélted.
K L E I T O S Z : Rágalmazol. És jobban vagy?
P Á R M E N I O N : Csak komédiáztam.
K L E I T O S Z : M i é r t csináltad?
P Á R M E N I O N : Mert Kleitósz b a r á t o m b a n — a h u l l a r a b l ó t véltem felismerni. M á r meghalni sem érdemes, Kleitósz. A z élők a h u l l a l á t t á n — m a g u k é r t a g g ó d n a k . K L E I T O S Z : Bocsáss meg, ha v a l a m i t féleértettél.
P Á R M E N I O N : Megértettem, hogy szerinted a hűségemben ostoba f a j a n k ó vagyok.
K L E I T O S Z : Vigyázz, nem így m o n d t a m . A túlzásba vitt h ű s é g . . . azt m o n d t a m . A zsákutcát viszont te mondtad. A z istenség: zsákutca. Ilyen vakmerőséget csak haldokló mondhat.
P Á R M E N I O N : Ez tévesztett meg téged. Csak h a l d o k l ó k m o n d j á k az igazat.
K L E I T O S Z : A l j a s játék, Pármenion. Bár, elismerem, az életeddel játszol. K i u t a s í t o t t maga mellől, tehát az életeddel játszol.
P Á R M E N I O N : M e r t nélküle nem ér s e m m i t az életem. D e szomorú i m m á r a tapasz- talatom.
K L E I T O S Z : N e m akar többé l á t n i téged.
P Á R M E N I O N : K ö r ü l ö t t e óvatos a hűség. Á m a n n á l nagyobb az önzés: m i lesz én- velem, é n v e l e m !
K L E I T O S Z (ijedten): N e m deklaráltam az óvatos hűséget! A méregpróbádat tartot- t a m túlzásnak. Ostobaságnak. H o n n a n tudod, hogy n e m volt az méreg? Lassan ölő méreg. Nehogy a mostani játékod holnapra elkomolyodjék. A h a l á l j á t é k á v á , a m i t az a szép l á n y m á r nem fog e n y h í t e n i . . .
Filipposz jön.
P Á R M E N I O N : A n n á l könnyebb lesz hát. A f ő p r ó b á t m á r megtartottam.
F I L I P P O S Z : U r u n k az orvosságot bevette s j o b b a n lett. E l m o n d t a m neki a méreg- próbádat és örvendezz: sírva fakadt. H í v a t sürgősen. M á s k o r ne kételkedj bennem.
P Á R M E N I O N : Máskor j o b b a n megkutatlak. Neked sok zsebed van, R o x á n é n a k las- san ölő mérge is van.
F I L I P P O S Z : A k k o r figyeld magad. És szólj nekem, h a vörös pillangófelhőket látsz . . .
Sándor hangja: „Pármenion! Hol vagy, Pármenion?"
P Á R M E N I O N (boldogan): I t t vagyok, Sándor. Jövök, S á n d o r ! K L E I T O S Z : Vigyázz, m i t beszélsz rólam. A zsákutcát te mondtad.
Sándor hangja: „Pármenion, egyetlen barátom!"
P Á R M E N I O N : Igen, é n m o n d t a m . És azt is t u d o m : ne m o n d j olyat a barátodnak, a m i t ne m o n d a n á l szemébe m a g á n a k az istennek is. (Gyorsan el.)
Demetriosz jön.
K L E I T O S Z : Hallottad, Demetriosz? Félrebeszél.
D E M E T R I O S Z : U r u n k t ó l t u d o m : méregpróbát végzett. Látod, így kell ezt csinálni.
N e m a hűség szavai — a hűség t e t t e i . . . K L E I T O S Z : És ha rövidesen meghal?
D E M E T R I O S Z : N e m hal meg. A kotyvalékot R o x á n é küldte s a k k o r — hevítő por.
Hümenáiosz lészen, j ó l tudod. N e m ismered, barátom az asszonyokat. M a j d bo- londok lesznek egy fallosszal megrövidíteni az életüket. A Sándoréval p l á n e . . . S mit m o n d o t t még?
K L E I T O S Z : Hogy Alexándrosz istensége zsákutca.
D E M E T R I O S Z : A h a . Ez érdekes, bár u r u n k n a k is képes a szemébe m o n d a n i s akkor s z á m u n k r a jelentéktelen a kijelentése.
K L E I T O S Z : Legfőbb védelme — a nyíltsága lenne?
D E M E T R I O S Z : Valószínű, de ne próbáld követni. U r u n k n a k nem voltál gyermek- kori játszótársa.
K L E I T O S Z : De még m a sem vagyok ivócimborája. Demetriosz, m o n d d a titkos ter- vet, a m i b ő l megint kihagytatok, bár egyenrangúak lennénk a helytartóságban.
D E M E T R I O S Z : Legközelebb én maradok ki valamiből, te leszel a beavatott. Sorra j á r a kocka s a bizalom.
K L E I T O S Z : M i r e készüljek föl tehát?
D E M E T R I O S Z : Hűségpróbára.
K L E I T O S Z : Harcolni kell? Bétisz vára alatt megdögleni?
D E M E T R I O S Z : J ö n n e k a perzsák. De nem reguláris hadsereggel. Izgalmas részleteket K a l l i s z t h e n é s z t ő l . . . Micsoda k r ó n i k a !
K L E I T O S Z : Demetriosz, m á r te is fontoskodol.
D E M E T R I O S Z : M i n d i g az a fontoskodó — és az okosabb is, a k i utolsónak j ö n ki Alexándrosztól. Tehát nem az a fontos, hogy elsőnek menjen be hozzá az ember.
Hanem, hogy utolsónak j ö j j ö n ki tőle.
K L E I T O S Z : M i n d e n szavatok homályos. Ilyenkor remeg a gyomrom. Hűségpróba.
N e m néztünk szembe százszor a halállal? Tetézni folyton a p r ó b á k a t ?
D E M E T R I O S Z : N e d ü h ö n g j , ne rettegj. Kellemes hűségpróba. Most csak annyit: a h a r m a d i k kürtszóra nyittasd meg a főbejáratot a palota keleti szárnyához.
K L E I T O S Z : R o x á n é ?
D E M E T R I O S Z : Személyesen. Dáreiosz tisztes felesége, volt felesége, meg a kísérete, hölgyek, hívek, satrapák. És ezzel ú j f a j t a h á b o r ú kezdődik.
Perzsa nők vonulnak a trónterem felé, nyomukban a ceremóniamester, és lakatos, nagy könyvével Kalliszthenész. A nők között: Éanna, Szúzia, Ariáné, Perszephóna stb.
K L E I T O S Z : H á b o r ú ? !
D E M E T R I O S Z : I t t vonulnak, nézd a csataterei. Dimbes-dombos, szőlőfürtös, mézédes hadszíntér.
K L E I T O S Z : H o v á viszed őket, Kalliszthenész?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Szemlére. De mást ne kérdezz, nem válaszolhatok.
D E M E T R I O S Z : A két utolsót kissé fenntartjuk. Biztonsági o k o k . . . Te szép gránát- alma, jer csak. Hogy hívnak. "
S Z Ű Z I A (vidáman): Szúzia vagyok, uram, Besszosz lánya.
D E M E T R I O S Z : És hogy érzed magad itt az udvarban.
S Z Ü Z I A : Most m á r jól, uram. A z enyéim élnek és ide készülnek a menyegzőre.
D E M E T R I O S Z : Szeretnéd-e, hogy néked is menyegződ legyen.
S Z Ű Z I A : Ó, kicsi vagyok én még, u r a m . D E M E T R I O S Z : De az ágyból m á r nem esel ki.
S Z Ű Z I A : H a j ó l m e g k a p a s z k o d o m . . .
D E M E T R I O S Z : Teszik-e neked a szépet a szép derék h a d f i a k ? S Z Ű Z I A : Ö, n a g y o n . . .
D E M E T R I O S Z : És tetszenek neked?
S Z Ű Z I A : M é g nem választottam, u r a m . Mert én m é g kicsi vagyok.
D E M E T R I O S Z : De ha j ó l m e g k a p a s z k o d ó i . . . nagyobbacska leszel. És m i t m o n d a s z az u d v a r l ó i d n a k ?
S Z Ű Z I A : H á t azt m o n d o m :
Buja pásztor, utánad kiáltozom
Ügy, pásztorom, lépj csak be a szerelem házába
örülj, vigadj, szerelmes kicsi párom.
Arany a vágy, gyémánt a szerelem.
D E M E T R I O S Z : G y é m á n t . . . N o nézd a kis pipét. M i t tudsz m a j d , h a megtollasodol?
Lássuk a másikat. K o m o r vagy, m i n t méreg a zacskóban . . . Ez m a r a d , Kalliszthe- nész. A kicsikét vigyed, n e m veszélyes.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Hagyhatom, de te számolsz el vele.
D E M E T R I O S Z : M e n j csak.
Kalliszthenész elvonul a lányokkal.
D E M E T R I O S Z : Hogy h í v n a k ? É A N N A : Éanna.
D E M E T R I O S Z : K i n e k az ágyasa?
É A N N A : Senkinek, u r a m .
D E M E T R I O S Z : Á r v a m a d a r a m . Hogy lehetséges?
É A N N A : A z istenek kegyelméből. És egy kicsit a m a g a m é b ó l is.
D E M E T R I O S Z : Ügy van. Egy l á n y őriztetik és megőrzi magát, A szüzesség kettős istensége. És kit vársz m a g a d n a k — estére?
É A N N A : Senkit, u r a m .
D E M E T R I O S Z : Csakhogy vége m á r a kettős istenségnek. N e m csak R o x á n é : a z udvarhölgyek is Hümenáiosz karjába kerülnek . . .
É A N N A : J ö j j ö n , akinek j ö n n i kell.
D E M E T R I O S Z : És aminek, szép g r á n á t a l m a . Még n e m beszéled j ó l a m i nyelvünket,, de nem fontos. A szerelemben a végtagok beszélnek, igaz, Kleitosz? Sőt, e l ő n y ö s a szavak hiánya. N e m zavarják a legfontosabbat, a m i n e k eszmecsere n é l k ü l . kelL megtörténnie.
É A N N A : M i t akartok velem?
D E M E T R I O S Z : M i n d e n k i t n e m motozhatunk meg. Csak próbaszúrást végzünk. M u - tasd a lábad.
É A N N A : N e m tiéd az, u r a m .
K L E I T O S Z : Ez kakast m é g nem látott, ép a bóbitája.
D E M E T R I O S Z : M u t a s d a kebled.
É A N N A : N e m tiéd az, u r a m .
K L E I T O S Z : A gyémántos köldöködet lássuk.
É A N N A : N e m tiéd az, u r a m .
D E M E T R I O S Z : N e m tiéd, nem tiéd! H i b a nélkül tagadsz a nyelvünkön. A legelső pedig, a m i t meg kell t a n u l n o d : az igen. Igen, igen . . .
K L E I T O S Z : Méregfiola nincs a r u h á d alatt?
É A N N A : Nincs! U r a m , ne bánts engem.
D E M E T R I O S Z : G r á n á t a l m á c s k a , n e m bántalak. M u t a s d a l á b a d ! É A N N A : Alexándrosznál foglak följelenteni.
K L E I T O S Z : Hagyd, menjen.
D E M E T R I O S Z : N e a d j sípot a szájába. Te pedig n e fenyegess, m e r t u r u n k biztonsága végett parancsolom: mutasd a kebled.
12
K L E I T O S Z : Gyilok is l e h e t . . . méreg i s . . . Mutasd a lábad, a kebled, a gyémántos köldököd.
K A N N A : N e m ! N e m ! N e m ! (Megharapja.)
K L E I T O S Z : Ó, te bestia! Kerberosz fogai sem élesebbek.
K A N N A : A szabadságrablást Alexándrosz betiltotta. Segítség!
K L E I T O S Z : Eredj a fenébe!
D E M E T R I O S Z : Sehová! Őrség!
Örsparancsnok jön egyik társával.
D E M E T R I O S Z : Orgyilkosgyanús! Alaposan megmotozni!
K L E I T O S Z : Helyetted az a hogyhívják j ö j j ö n . A kasztrált. Véle semmis az erőszak- följelentés.
• Ő R S P A R A N C S N O K : Thyrászbulosz!
I V . katona jön futva, a másik vissza a helyére.
K L E I T O S Z (őrsparancsnokhoz): Te pedig perzsa vagy, tehát elfogulatlan — ez eset- ben.
D E M E T R I O S Z : Megmotozni!
A két katona ráveti magát.
K A N N A : Gyalázatos r á g a l o m ! Hazugság! N e m vagyok orgyilkos. Segítség! Se gyilok, se méreg, semmi sincs n á l a m ! R o x á n é szolgálója vagyok, apámat"megöltétek, de n e m vagyok orgyilkos! Ellenségetek, de semmi rossz szándékom, segítség!
D E M E T R I O S Z : Elhallgattatni!
K L E I T O S Z : Fölveri az egész p a l o t á t . . .
É A N N A : H a g y j a t o k ! K ö n y ö r ü l j e t e k ! Tinektek is v a n lány testvéretek, húgotok, a n y á t o k !
D E M E T R I O S Z : D e fölöttük és előttük a parancs.
K L E I T O S Z : K ü l d d a fenébe!
É A N N A : Betiltották a szabad rablást!
D E M E T R I O S Z : Elhallgattatni! M i n d e n rongyát, porcikáját megmotozni!
Megkötözik, rongyot dugnak a szájába.
K L E I T O S Z : Nehogy a királynő kedvence legyen!
D E M E T R I O S Z (aki már vérszemet kapott a lánytól): A z őrség is t a n ú r á : nem rab- lás ez, nem erőszak. Oda indult, tehát megmotozzuk, kötelességünket teljesítjük.
Alexándrosz a p j á t is ilyenek gyilkolták meg. Hogy közbe lába, keble napvilágra k e r ü l ? Rejtett gyilok, rejtett helyen kutatható. Ide m i n d e n t a kezembe!
Az őrök rendre szaggatják le Eanna ruhadarabjait és dobálják oda Demetriosznak, az pedig Kleitosznak.
o
D E M E T R I O S Z : Fátyol, szépen libeg, ha viselőjét az ágyba emeled.
K L E I T O S Z : H a karod nem öreg.
D E M E T R I O S Z : De megfojtani vele b á r k i t
— a bódult szerelmest kivált meg lehet.
K L E I T O S Z : Téged épp úgy, m i n t engemet.
D E M E T R I O S Z : Nyakék, fejdísz, fésűk, csatok, fejetlenség m i n d e n ölelésben,
lássuk hát, melyik az u r u n k n a k szánt gyilok?
K L E I T O S Z : Meg a méreg — az édes rejtekből.
D E M E T R I O S Z : Nagy királyunk, Filipposz, lehettél volna éberebb,
asszonyok hajsátrából, bugyijából ugrottak szívednek a kések!
K L E I T O S Z : A f i n o m k e l m é b ő l . . . Ó . . .
D E M E T R I O S Z : Alexándrosz fiadra m a j d jobban v i g y á z u n k — az á g y á b a hordott perzsa gyümölcsöt szépen meghámozzuk.
K L E I T O S Z : H é j a n é l k ü l a f i n o m g r á n á t a l m a .
D E M E T R I O S Z : Részemről, Kleitosz, m e g is kóstolnám, de hol a legédesebb, sajna, nem lehet.
K L E I T O S Z : N e m t u d h a t j u k , hogy szól a rendelet!
D E M E T R I O S Z : Hé, szunnyatagok, gyorsabban azt a motozást, és beljebb főleg, lennebb, a z árnyékos helyeken.
Szelet kavaró szoknya, bársony és brokát, Éanna, nagy ú r n a k lánya vagy! — az a l s ó n e m ű t ne sanáljátok — a n n á l értékesebb a nő, m i n é l kevesebb, a m i eltakarja. Siessetek!
K L E I T O S Z : Siessetek!
D E M E T R I O S Z : Kleitosz, rózsaolajillat!
K L E I T O S Z : Rózsabokornak is lennie kell tehát.
D E M E T R I O S Z : J ó l mondod, de m é g előbb — ott fennebb a k é t gödölyét, ostobák!
Gyöngéden kétfelé hajtani, kebel k ö z ü l is előkerült á m kés — a nászágyban.
D e m é g alábbról is, combok tövéből is, Kleitosz! Most figyelj s n e nyálad csorogjon, az eszed forogjon és fogja föl u r u n k bölcsességét K L E I T O S Z : H a g y j u k felöltözni!
D E M E T R I O S Z : V á r j ! Győztünk, úgy gondolod?
Tartományok, városok a l á b u n k előtt.
D e n e m a l a t t u n k ! K L E I T O S Z : A motozást a b b a k é n e . . .
D E M E T R I O S Z : V á r j ! Szúza, Perszepolisz kincse: semmiség, külsőség! J ö n n e k a meg- hódoltak, a satrapák és drága a j á n d é k o t h o z n a k : potomság!
O r d i b á l n i f o g j á k ! éljen Alexándrosz! Hazugság! A d ó t fizetnek és j o b b a n f o g n a k szeretni bennünket, m i n t m i saját magunkat, a hagyományos gyarlóságainkat.
Túltesznek r a j t u n k a hellénizmusban s a g y ő z e l m ü n k mégis kétséges.
K L E I T O S Z : Kétséges?
D E M E T R I O S Z : H a nem szelídítjük m e g a z asszonyaikat. Ez a tartós m u n k a . K L E I T O S Z : Esküszöm, okos vagy.
D E M E T R I O S Z : Á l l m é g Bétisz vára,
lángol a nyílt és titkos ellenállás
— de katonát, vért az egyetlen m e g m a r a d t v á r u k bevételére m á r n e m áldozunk.
K L E I T O S Z : Hogyne á l d o z n á n k !
D E M E T R I O S Z : Perzsa nők Vénusz-dombján fogjuk azt b e v e n n i ! K L E I T O S Z : E z h á t az ú j stratégia! (Ruhadarabra.) És ez m e g micsoda?
D E M E T R I O S Z : A kis csoda — micsoda? Ekkora bugrist okos e m b e r e n ! Simogasd meg te is. B á t r a b b a n ! Gyönyörű. Itt van, látod, szavaim értelme: a külsőségek u t á n — Perzsia, Egyiptom, Szíria belsejére v a n szükségünk.
K L E I T O S Z : Természetesen.
D E M E T R I O S Z : És tudod, hol a belseje? Ahol a m i n y e l v ü n k ö n szólva ez a szép l á n y elvéti. Szabad rablás helyett szabadság-rablást m o n d . A h o l a botlásai v i l á g í t a n a k még ösvényt — az övéi felé. O t t kell az ú j csatákat vívni. T r ó j á b a falovat csem- pésztünk. Ide, barátom, termékenyítő falloszokat. J ó fallosz a legerősebb falanksz.
I n d u l ó t is k o m p o n á l t a m , hallgasd:
Jó fallosz a legjobb falanksz, Ali még Bétisz vára!
Lövéseiben asszonyok
Édes nyílás a lőrésben Katonák előre!
Ti ketten is vissza — helyetekre!
A két katona kivonul.
K L E I T O S Z : Ali még Bétisz vára, lőréseiben asszonyok.
Engedd már szabadon.
Demetriosz leszedi Éanna kötelékeit.
D E M E T R I O S Z : Megbocsáss É . . . Éanna. Hivatali volt — b á r személyesnek t ű n i k az:
érdeklődésünk.
É A N N A : Istenek, h á l a i m á t rebegek t i n é k t e k . . .
K L E I T O S Z : Áldozatra méltók az isteneid. N e m bántottunk.
É A N N A : Á l l m é g Bétisz v á r a . . .
D E M E T R I O S Z : Áll. M e r t rég n e m ostromoljuk!
É A N N A : A z édesapám vára. A z t csak ő tarthatja. Te tartod azt, a p á m ! K ö s z ö n ö m . tinektek, sakálok, a gyalázatot: cserében a j ó híretekért. Á l l m é g Bétisz v á r a . . . legutolsó m e n e d é k ü n k . . . A p á m él, istenek! 0 , istenek, á l l m é g Bétisz vára.
A p á m , édesapám, R o x á n é h a z u d o t t . . . Á l l m é g Bétisz v á r a . . . Ö , kegyelmes- istenek . . . (Sír.)
Alexándrosz hangja: „Az egyetemes elrendezés elve, a mindent összebékítő szellem- nevében kérlek és utasítalak benneteket..."
Kürtszó, Lysimachosz jön.
K L E I T O S Z (ijedten): Lysimachosz!
L Y S I M A C H O S Z : M i t műveltek itt? M é r t sír ez a l á n y ? D E M E T R I O S Z : Oda indult, meg kellett motoznunk.
K L E I T O S Z : Bétisz lánya.
L Y S I M A C H O S Z : Ö r ü l t e k !
D E M E T R I O S Z : H a valakit, Bétisz lányát csak meg kellett motozni. A z ö érdekében..
L Y S I M A C H O S Z : A z ő érdekéről, mikor fogalmad sincs a legújabb tervéről. Bétisz:
l á n y a . . .
K L E I T O S Z : É n m o n d t a m . . .
L Y S I M A C H O S Z : Fügevirágom, bocsásd meg nekem az ő neveletlenségüket. A p á d éL.
S megbékél.
É A N N A : A z é n a p á m ?
L Y S I M A C H O S Z : A p á d , a fővezér. Megbékél. Mert békejobbot n y ú j t u n k . É A N N A : Átkozott, ha elfogadja.
D E M E T R I O S Z : Te ne beszélj az ő nevében!
Ceremóniamester jön az előbbi lányokkal.
L Y S I M A C H O S Z : Ceremóniamester! Ezt is felöltöztetni. Ékszerezzétek föl, a kincstár nem s a j n á l j a !
K L E I T O S Z : Ú j a b b határozat s m á r megint n é l k ü l e m !
L Y S I M A C H O S Z : Á l t a l a m üzent neked is. Megtudod. Bétisz lánya, hogy is h í v n a k ?•
D E M E T R I O S Z : Éanna.
L Y S I M A C H O S Z : Éanna, vigasztalódj. M i n d e n rendbe jön. A p á d é l . s megbékél.
É A N N A : Soha!
L Y S I M A C H O S Z : Ceremóniamester, vidd őket s öltöztesd.
A lányok elvonulnak, Éanna is velük.
D E M E T R I O S Z (dúdolja): J ó fallosz a legjobb f a l a n k s z . . . Eddig az én tájékozott- ságom.
K L E I T O S Z : S e m m i t sem értek a dologból.
L Y S I M A C H O S Z : M e r t u r u n k agya forog megállás nélkül, ti pedig a m o t o z á s s a l . . . F a l l o s z . . . H á t szabad asszonyi állatnak ilyet emlegetni? A szívnek óhaját- mondd, te faragatlan b a k h e l l é n ! A szerelem h a t a l m á t és jogát mindenek felett.
Határok, nyelvek, szokások és avatag erkölcsök felett. Vénuszt m o n d d . . . a t t ó l a nők n e m ijednek meg. Mert Vénusszal aztán j ö h e t . . . A m i kell.
" D E M E T R I O S Z : Vénuszt m o n d t a m . K L E I T O S Z : A d o m b j á t .
X Y S I M A C H O S Z : De miért a d o m b j á t és nem a lényeget? Hogy h a t a l m a m i n d e n halandóra kiterjed és ö r ö m m e l kell a z t fogadni. Vénuszt, b a r á t o m , a k i m é g a tengernek is parancsol. Szép szóval. K a g y l ó h é j b a n utazik, igazgyöngyöt aggat m i n d e n vonzalomra. N e m motozni kell, hanem a kháriszokat fölidézni, a h ó r á k a t , és Pheita szavaival — a rábeszélés ú t j á n . Hümenáiosz gyönyöreit emlegetni, n e m falloszt! Mert a nők szeretik ugyan, de utálják, ha emlegetik. M e r t legelsősorban ö n m a g u k a t szeretik becsapni. Hümenáioszra vágynak, de jobb, h a testi részletezés h e l y e t t . . . poétikusabban csicsergő m a d a r a k a t mondasz és aranyszekerecskét, a m i t Aphrodité verebei húznak. H á t ilyesmi, n e m a vetkőztetés! Zeusz m i n d e n ellenfelének feleségét m a g á é v á tette, d e hogyan, b a r á t a i m ? Minosz k i r á l y l á n y á t m i k é n t termékenyítette meg a z ablaktalan toronyban is? A r a n y e s ő f o r m á j á b a n . Azonképpen Zeusz fia mostan . . .
J D E M E T R I O S Z : A célunkat nézve: aranyesővel m e g b u k t u n k máris.
L Y S I M A C H O S Z : A lágy szavak némelykor kardot, sőt faltörő gépet pótolnak, ba- rátom.
" K L E I T O S Z : Persze. M i n d i g az a legokosabb, aki utolsónak j ö n k i tőle.
Második kürtszó.
" L Y S I M A C H O S Z : A h a r m a d i k r a fogadjuk Roxánét. A d d i g vegyük s z á m b a m a g u n k a t . Kleitosz, Demetriosz, Lysimachosz, P á r m e n i o n . . .
K L E I T O S Z : H a ugyan él még.
" L Y S I M A C H O S Z : Él. És itt lesz. A tábornoki kar. Tábornok u r a k ! Teremőr: „Tábornok urak!"
Tábornokok bevonulnak.
K L E I T O S Z : M o n d d m á r , m i lesz itt?
" L Y S I M A C H O S Z : Filipposz! Orvos is kell némelykor a Hümenáioszhoz.
Teremőr: „Filipposz!"
" F I L I P P O S Z (Jön): Beteg v a l a k i ?
L Y S I M A C H O S Z : A j z ó port — nagy mennyiségben. S ahogy elnézlek, főleg magad- nak. Azért ne ijedj meg. Kalliszthenész!
Teremőr: „Kalliszthenész!"
K A L L I S Z T H E N É S Z : Elkészültem, u r a m .
L Y S I M A C H O S Z : M a fürgébbnek mutatkozol a történelmet őrző nehezékeddel.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Elkészültem, u r a m , a legutóbbi h a d j á r a t o k k a l is.
L Y S I M A C H O S Z : Tudom. De magad föl vagy-e készülve?
K A L L I S Z T H E N É S Z : A továbbiak megírására? Kevés a p a p i r u s z . . .
" L Y S I M A C H O S Z : N e m papirusz! M á s egyéb. A m i v e l m á r n e m rendelkezel.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Hogy én n e m rendelkezem? M i v e l n e m rendelkezem?
L Y S I M A C H O S Z : A m i r e nagy szükséged lészen.
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m értem.
L Y S I M A C H O S Z : H i m e n . . . tudod, m i az.
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m vagyok analfabéta. O l v a s t a m róla.
L Y S I M A C H O S Z : És a H ü m e n á i o s z ?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Nászöröm, természetesen.
" L Y S I M A C H O S Z : Föl vagy-e készülve r á ?
. K A L L I S Z T H E N É S Z : Hogyne. M i n d e n t előkészítettem . . . Röhögés.
. . . a megírására. U r u n k és R o x á n é . . .
" L Y S I M A C H O S Z : A saját nászi örömödről van szó.
K A L L I S Z T H E N É S Z : S a j á t ? 0 , régen volt az, u r a m .
L Y S I M A C H O S Z : És h a most ú j a b b r a kerülne sor? H a n e t á n . . . f 16
K L E I T O S Z : Aranyesővel.
Röhögés.
K A L L I S Z T H E N É S Z : H á t . . . nagyon össze kellene szednem az eszemet, hogy fölidéz- zem a tennivalókat. De én — t u d t o m m a l — nem szerepelek az eseményekben.
L Y S I M A C H O S Z : Olvasd az eseményeket! A lakat alatt tartott eseményeidet.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Igen. így szól. Arisztotelész Alexándroszt a r r a tanította, hogy a görögökkel és macedónokkal úgy b á n j o n , m i n t vértestvéreivel, azokat ellenben, a k i k nem görögök, macedónok, hanem perzsák és másfajta barbárok, úgy kezelje és hasznosítsa, m i n t az állatokat, vagy növényeket. Alexándrosz azonban eltért mesterének tanításától, és birodalmát a változatos népek egyesítésének bölcs gondolatára építette föl. ö k u m e n i a , szinkrétizmus — ez lett i r á n y a d ó gondolata a meghódított népek veszélyes sokféleségének megszüntetése végett.
K L E I T O S Z : Ezt t u d j u k .
L Y S I M A C H O S Z : A z t olvasd, a m i holnap h a j n a l b a n történik.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Arisztotelész tanításával szemben, amelyet Thálesz filozófiája is meghatározott, Alexándrosz — m i u t á n egy napon a griffmadarak az ég magas- ságába fölvitték — ú j szellemiséget honosított meg a birodalomban, melyet a z u t á n kegyesen kormányzott az emberi kor legvégső határáig — isteni mivoltá- ban pedig évezredek fölött gyakorolta a felügyeletet. Emberi végakarata Zeusz- A m m o n f i á n a k láthatatlan erejében m u n k á l t változatlan erős keze között meg- h ú z ó d ó történelemben.
D E M E T R I O S Z : Ez szép: az erős keze között meghúzódó történelemben. Szépen írták.
L Y S I M A C H O S Z : öreg, ittkapnak az események, m i r e fölmondod őket.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Szúza fölött lebukott m á r a fényes nap, a m i k o r A m m ó n papjai- tól fölszentelt fia, a diadalmas i f j ú N a p i s t e n . . .
Szavát elnyomják a réztányérok kísértetiesen erős és visszhangos hangjai. Megnyílik a trónterem ajtaja. Katonák Alexándrosz szobrát hozzák. Nyomukban Egyiptom pap- jai. Utolsónak jön Pármenion, karján egy köpennyel. A jelenlevők leborulnak. Pár- menion állva marad. A papok megszentelik a szobrot, majd kivonulnak.
P Á R M E N I O N : Elvégeztetett. A z ember, aki kézfogásközeibén volt: nincs többé.
Zeusz-Ammon f i á n a k és a f á r a ó k törvényes u t ó d j á n a k t r ó n j a előtt fekete szőnyeg jelzi, hogy színe elé j á r u l v a hol kell megállnunk. A l á t h a t a t l a n szakadék előtt.
N e m igaz, hogy a szobrok nem beszélnek. Á l l t u k b a n éjjel-nappal vélekednek azokról, a k i k állították őket. Dőltükben azokról, akik ledöntötték őket. Folytassá- tok. (A köpenyt a szobor talapzatára helyezi.) Ez m é g az övé volt. A k i t Sándor- nak szólíthattam. Isten veled, Sándor . . .
Béztányérok hangja. A társaság fölemelkedik. Az egyiptomi papok elvonulnak.
L Y S I M A C H O S Z : Folytasd, öreg. M o n d t a m , hogy ittkapnak az események.
K A L L I S Z T H E N É S Z : . . . a diadalmas i f j ú Napisten színe elé vezették a baktriai Ro- xánét, a legyőzött Dáreiosz gyönyörű hitvesét. Isteni küldetésének tudatában ezután arra törekedett, hogy b i r o d a l m á n a k népeit egybeforrassza, a görög nyel- vet emelje mindenek fölé, mivel egy uralkodó nyelv közelében m i n d e n más nyelv: titok. M i n t ilyen, búvóhelye a különvélekedésnek, összeesküvésnek, hamis hang az istenek imádatában, akadály a parancsok végrehajtásában. Bábel pél- d á j a m u t a t j a : n e m lehet az égig emelkedni, ahol összevissza beszéd ütközteti az építő szerszámot, mert akár a vak madarak, csapkodnak az egymás előtt isme- retlen szavak. Zeusz büntetése volt ez hajdan, Zeusz fia vette le népeiről a bün- tetést. M e r t ahol nem egységes a beszéd . . .
L Y S I M A C H O S Z : Tudjuk, öreg! Bábelt, az idegen nyelvek kutyaugatását, Tháleszt, az ö k u m e n i á t , a szinkretizmust, a griffmadarakat, a nemes eszméket. A tényeket m o n d d : m i történt velünk holnap h a j n a l b a n ?
K A L L I S Z T H E N É S Z : M o n d a n á m , de ha folyton m e g s z a k í t a s z . . . L Y S I M A C H O S Z : Sokan vagyunk érdekeltek.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Ezen igyekezetének egyik á l l o m á s a volt az a h a t a l m a s m é r e t ű menyegző, melyet u r u n k S z á z á b a n rendezett. Parancsára a helytartók: Kleitosz, Demetriosz, Lysimachosz, v a l a m i n t Pármenion, Filipposz u d v a r i orvos, a tábor- noki kar, perzsa f ő u r a k l á n y a i v a l kötöttek házasságot. P é l d á j u k a t A l e x á n d r o s z parancsára ugyanaz n a p é j s z a k á j á n t ö b b m i n t tízezer görög és m a c e d ó n k a t o n a követte.
A palota terein hadak vonulása, parancsszavak, dobpergés.
K L E I T O S Z : Érkeznek a vőlegények!
L Y S I M A C H O S Z : É n kit vettem el?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Lysimachosz . . . Perszepónát, Massagéta perzsa satrapa l á n y á t . . . D E M E T R I O S Z : Demetriosz?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Szúziát, Besszosz satrapa lányát.
K L E I T O S Z : És Kleitosz?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Ariánét, G a u m a t a satrapa lányát. M i n d a h á n y a t l á t h a t t á t o k be- és kivonulni.
D E M E T R I O S Z : És Pármenion, u r u n k barátja, m i u t á n a mérget bevette, gyógyírként k i c s o d á t . . . ?
P Á R M E N I O N : Megtiltom! M i é r t érdekel oly nagyon, Demetriosz?
D E M E T R I O S Z : H á t csupán . . . barátilag . . . ö r ö m b ő l és e g y ü t t é r z é s b ő l . . .
P Á R M E N I O N : Köszönöm. A k k o r tőlem értesülj: P á r m e n i o n — a parancsot meg- tagadva, n e m vett el senkit sem.
K L E I T O S Z : A k k o r azt h a l l j u k legalább, hogy kit n e m vett e l ! K A L L I S Z T H E N É S Z : Bétisz lányát, É a n n á t .
K L E I T O S Z : A z élet vizét hozta neki.
Hosszú csönd.
D E M E T R I O S Z : Kérlek, P á r m e n i o n , bocsáss meg nekem.
P Á R M E N I O N : Nincs m i t megbocsátanom.
D E M E T R I O S Z : A látszat szerint eljövendő f e l e s é g e d . . . P Á R M E N I O N : N e m eljövendő!
D E M E T R I O S Z : U r u n k t ó l kijelölt feleséged ellen erőszakosan j á r t a m el, de Kleitosz s a két katona tanúsítja, hogy . . .
P Á R M E N I O N : N e m érdekel!
D E M E T R I O S Z : . . . csak kötelező motozás volt, próbaként, u r u n k érdekében.
K L E I T O S Z : G y a n ú s volt.
P Á R M E N I O N : Gyanús. A m e n n y i b e n ?
D E M E T R I O S Z : A n n y i b a n , h o g y . . . a konoksága . . . gyűlölete m á r m e s s z i r ő l . . .
P Á R M E N I O N : L á m azt a k o n o k s á g o t . . . « D E M E T R I O S Z : É a n n á t k é r e m ! (Teremőr hangja: „ É a n n á t ! " )
P Á R M E N I O N : . . . és azt a gyűlöletet. Sasszemetek n y i l v á n nem tévedett.
Éanna jön a ceremóniamesterrel, aki meghajlik és hátravonul.
P Á R M E N I O N : Te vagy h á t Bétisz lánya, Éanna.
É A N N A : A z vagyok, u r a m . De m á r megmotoztak egyszer. És tőled csak kegyelmet várok.
L Y S I M A C H O S Z : Tőle csak szép szavakat remélj. A z u r a d lesz. Férjed.
Nézik egymást. Éanna hátrál.
P Á R M E N I O N : N e félj. Ostoba beszéd. Mit műveltek veled?
É A N N A : A m i t a győztes gyávák szoktak, u r a m . Megaláztak.
K L E I T O S Z — D E M E T R I O S Z : R á g a l o m ! Nem igaz!
K L E I T O S Z : T a n ú is van. ö r s p a r a n c s n o k !
IV. katona futva jön.
D E M E T R I O S Z : És a m á s i k ? K L E I T O S Z : A l i j ö j j ö n !
IV. K A T O N A : Megszökött, jelentem alássan.
K L E I T O S Z : A l i megszökött. És miért?
IV. K A T O N A : Elkezdett sírni, jelentem alássan, és a z u t á n megszökött.
K L E I T O S Z : Lovasokat a n y o m á b a , te pedig mondd, te kasztrált: a motozásnál esett-e baja ennek a l á n y n a k ?
IV. K A T O N A : Semmi, jelentem alássan!
É A N N A (Pármenionhoz): M i n d e n r u h á m a t leszaggatták, u r a m ! IV. K A T O N A : Parancsot k a p t u n k , jelentem alássan!
D E M E T R I O S Z : Tudod, hogy kasztrált?
P Á R M E N I O N : A z ő h i á n y á v a l bizonyítod, hogy neked van — meggondolásod?
(A katonához) Elmehetsz.
IV. K A T O N A : Elmehetek, helytartó ú r ?
P Á R M E N I O N : Azt m o n d t a m : elmehetsz. M é g kérdezősködöl? Nehéz f e j ű vagy. Űgy látszik, amikor kasztráltak, tévedésből téged hajítottak el, és az m a r a d t meg belőled, a m i t kiheréltek. Takarodj!
A katona gyorsan el.
K L E I T O S Z : Hatásköri sértés, P á r m e n i o n !
P Á R M E N I O N : N e m nagyobb, m i n t a m i t e l á n y ellen elkövettetek.
D E M E T R I O S Z (békülékenyen): H a n e m veszed el, m i n e k állsz p á r t j á r a ?
P Á R M E N I O N : É p p azzal akarok a p á r t j á r a á l l n i — hogy nem veszem el. H a t a l m i kiutalásra élelmet, fegyvert, r u h á t vételezek: nem asszonyt! (Éannához) Miért nézel r á m is gyűlölettel?
É A N N A : Kincseinket elhordtátok, a földjeinket egymás között felosztottátok, istene- i n k szobrait ledöntöttétek, arccal a földnek, hogy ne szólaljanak. N e m elég nek- tek? Perzsia méhében akartok megtelepedni?
D E M E T R I O S Z : E n n e k a torkát kellett volna m e g k u t a t n i ! K L E I T O S Z : Csupa méregfiola és gyilok a torka!
P Á R M E N I O N : M i é r t beszélsz így velem?
É A N N A : Veled nem, uram. Bocsáss meg. Veletek.
D E M E T R I O S Z : A z én k a t o n á i m k u r v á j a k é n t m a j d megszelídül.
P Á R M E N I O N : Sándor illúziói nemesebbek az ocsmányság'odnál!
D E M E T R I O S Z : Szavad ne felejtsd!
P Á R M E N I O N (Éannához): Eredj békével.
É A N N A : U r a m . . . Pármenion . . . Ugye nem hagyod, hogy a katonák . . . ? Tinektek is v a n l á n y t e s t v é r e t e k . . . L á t t a m , m i t műveltek a katonák szabadságrabláskor . . . Iszonyatos v o l t . . . . Ne büntessetek! H a rosszul szóltam, megbocsássatok... Te bocsáss meg, Pármenion. Tenéked csak k ö s z ö n e t t e l . . . (Megragadja és megcsó- kolja Pármenion kezét.)
P Á R M E N I O N : N e m vagyok isten. Eredj békével.
Éanna a hozzá csatlakozó ceremóniamesterrel el.
K A L L I S Z T H E N É S Z : További figyelmet kérek.
P Á R M E N I O N : M e g v a n !
K A L L I S Z T H E N É S Z : A nagy szúzai menyegző pedig a tízezer hellén vőlegény és perzsa menyasszony vigasságával betöltötte a birodalom tereit. N e m volt és nem lészen az emberiségnek ehhez hasonló szinkrétikus, boldog pillanata. Thálesz i m á j a zengett egységesen a vegyes ajkakon. A t á n c b a n és a boroskupa haszná- l a t á b a n Alexándrosz fáradhatatlan volt, de a vőlegényeknek a r á j u k v á r ó nászi feladatokra v a l ó tekintettel megtiltotta a lerészegedést, sokan vesztették el mégis a nemző képességüket. Alexándrosz pedig megbocsátott nékik, és a h a j n a l i szemle a l k a l m á v a l — m i n t előzőleg is az ö k u m e n i k u s menyegzőkön — Ő m a g a tette asszonnyá a szűzen maradtakat. A természet törvénye szerint azután kellő időben megszülettek az ú j rend gyermekei, kedves arcukon a hellén szép jegyei- vel, Iszisz és Mithrász földi tükörcserepei a csodálatos Niké tagadhatatlan voná- saival. Teljes megadásának és Alexándrosz előtti hódolatának jeléül maga Dá- reiosz is megjelent a királyi menyegzőn, föladván a bujdosásba és ellenállásba 2*
vetett reményét. K i r á l y á t még aznap, hajnali kakasszóláskor követte Bétisz, a k i békére h a j l ó szívvel vette t u d o m á s u l Éanna l e á n y á n a k házasságát az oly sok hűségpróbát kiállt Pármenionnal. És bő gyermekáldásban boldogan éltek . . .
Hosszú csönd.
P Á R M E N I O N : Boldogan é l t e k . . .
K A L L I S Z T H E N É S Z : A k r ó n i k á n a k egyelőre vége.
P Á R M E N I O N : És ha nem így történt m i n d a z , a m i történni fog?
K A L L I S Z T H E N É S Z : ö tudja, m i n e k kell megtörténnie.
P Á R M E N I O N : Tudta. M í g kedvébe j á r t a tényeknek, és ki tudta várni. M i n d e n n e k a kedvező jeleit.
K L E I T O S Z — D E M E T R I O S Z : És nem t u d j a m á r ?
P Á R M E N I O N : N e m tudja. A jövőt írásba diktálja. A l á z á l m a i t d i k t á l j a Kalliszthe- nésznek. Ez az istenség: zsákutca. Végül azok g y o m r á b a k e r ü l ü n k , a k i k e t föl a k a r u n k falni. Mert jóllakottan is éhesek vagyunk.
K L E I T O S Z : Alexándrosz bölcsességét kötelességem megvédelmezni!
D E M E T R I O S Z : H a l l j á t o k v a l a m e n n y i e n : e rágalmakat visszautasítom!
P Á R M E N I O N (csöndesen): Az aggodalom — mióta r á g a l o m ?
D E M E T R I O S Z : Zeusz-Ammon f i á n a k oldalán nincs aggodalom, bizonytalankodás, nincs tépelődés, félelem, nincs rémlátás és nem lehetséges az ellenvélemény. Ki- m o n d t a m ugyan, b á r ez a szó nincs, ismeretlen, l e m a r a d t P e l l á n á l , elfelejtettük, m i n d a h á n y a n és örökre. Ellenvélemény? Kést a p á r n á t o k a l á ! A z á l m a i t o k b a n is szíven szúrjátok!
L Y S I M A C H O S Z : Barátaim, ne ugorjatok egymás torkának. M i kétely n é l k ü l fogad- j u k u r u n k m i n d e n szavát. P á r m e n i o n t kételyek gyötrik, de v a j o n — a személyes érdekeiben? Ugyancsak Alexándroszért, bár fölöslegesen, tehát helytelenül. D e
k é r d e m : k ö z ü l ü n k melyik lett volna képes u r u n k é r t — a m é r e g p r ó b á r a ? És kér- d e m : nem lehetséges, hogy az a z orvosság, a m i t p r ó b a k é n t bevett, m á s volt, m i n t a m i t ő l végül is u r u n k rendbe jött?
F I L I P P O S Z : Tiltakozom! R á g a l o m !
D E M E T R I O S Z : A z t gyanítom mégis, hogy P á r m e n i o n ép ésszel ilyet n e m m o n d a n a . P Á R M E N I O N : Kérlek, ne tekints elmeháborodottnak.
L Y S I M A C H O S Z : Csak fölháborodottnak. A z sem vall most ép elmére. I l y e n k o r bot- lik a nyelv — nem a hűség persze. Például a perzsákat nem f ö l f a l n i a k a r j u k , hanem nagylelkűen m a g u n k b a fogadni. Ez a m i t á m a d á s u n k : a m a g u n k b a fo- gadás.
P Á R M E N I O N : A h o l a szív s a lélek titkos k a z a m a t a ?
L Y S I M A C H O S Z : Szív és lélek. Hiányolod talán? Nézz ki az ablakon. Ezrével j ö n n e k a lányok — a szüleik hozzák őket.
P Á R M E N I O N : M e r t rá v a n n a k szorulva az adókedvezményre.
L Y S I M A C H O S Z : U r u n k legzseniálisabb elgondolása. Ö k u m e n i k u s házasság esetén az adókedvezmény.
K L E I T O S Z : A szív és lélek ellenállása, a titkos kazamata, nézd, hogy porlik, Pár- menion.
P Á R M E N I O N : Látszólagosan.
K L E I T O S Z : A z érdek nyomására.
L Y S I M A C H O S Z : M e r t szív, lélek, s érzemény: az anyagi érdeknek, hivatali előlép- tetésnek, mindenféle kedvezménynek h á r o m kicsi szolgálóleánya. H a l l o d ? Éne- kelnek is.
P Á R M E N I O N : N e m öröméneket.
D E M E T R I O S Z : Egymás között házasulva ugyanezt éneklik. A megjátszott szomorú- ság a nászéjszaka előtt.
L Y S I M A C H O S Z (az ablakban): Pármenion, te poéta lélek! Nézd a perzsa parasztját, hogy röhincsél a görög káplárnak. Mint Arisztophánész megarai embere: eladja- lak, lányaim, vagy éheztek t o v á b b ? Csak a d j el, csak a d j el! De h o g y a n ? M i n d -
