Bétisz vára. Férfiak, nők, gyerekek a földre borulva. Eleinte a szúzai menyegző dal-lamát halljuk, majd felerősödik a várbeliek siralmas, szöveg nélküli dallama. Bétisz és ifjabb Besszosz az előtérben áll. Előbbi szobormerev, az ifjú a fegyverét javítja.
A S S Z O N Y I H A N G : Bétisz, i m á d k o z z á l !
B É T I S Z : Fegyverekre v a n szükségünk. Vagyis l e n n e . . .
A S S Z O N Y I H A N G : Bétisz, könyörögj az istenekhez segítségért.
B É T I S Z : Nekik nincs fegyverük.
A S S Z O N Y I H A N G : A p a p j a i n k elhagytak, Bétisz! I m á d k o z z á l !
B É T I S Z : N e m imádkozom. A papok jól tudják, m i k o r kell elhallgatni. M i k o r m á r üres az ég. Rablógyilkosok n y o m á b a n a k i r á m o l t ház.
F É R F I H A N G : Bétisz, i f j ú Besszosz! Imádkozzatok. H a v a n m é g isten, a vezérek h a n g j á r a figyel.
B É T I S Z : Iszisz és Mithrász arca sárban, mocsokban! Arccal földre lebuktak. A z új' istenekhez i m á d k o z z a m ? Zeuszhoz, Apollónhoz, Nikéhez? N e m tudok görögül.
Meg n e m is bolondok, hogy m i n k e t segítsenek. N e m m i etettük őket.
I F J A B B B E S S Z O S Z : Panasz helyett vigaszt v á r n a k tőled az emberek. Igen. Dáreiosz végül is egybegyűjti a szétment sereget. A p á m is elindult Észak-Baktriából.
A makkabeusok fölkeltek m á r a macedónok ellen, követik őket a szíriaik, a m é d e k . . .
B É T I S Z : Messze vannak.
I. B E S S Z O S Z : Biztató jelt közelebb is találsz!
B É T I S Z : É a n n á t ? S a húgodat, Szúziát? P á r m e n i o n n é , Demetrioszné? M é g m i n d i g n e m hiszed el r ó l u k ? Tehetik különben. Nincs m á r istenünk, aki megbüntesse őket. Belülről rohadunk. H a j á r n i akarunk és a k á r m i l y csekély lehetőséget is megragadni, a végtagjainktól kell megszabadulnunk.
I. B E S S Z O S Z : Fiatal nőstény az idősét követi.
B É T I S Z : N e beszélj így.
I. B E S S Z O S Z : R o x á n é . . . B É T I S Z : Vele m é g számolunk.
I. B E S S Z O S Z : L e s z á m o l u n k ! Bízol tehát!
A S S Z O N Y I H A N G : Bétisz, i m á d k o z z á l !
I . B E S S Z O S Z : Eddig tartottad b e n n ü n k a lelket. N i n c s jogod most — asszonyi áru-lás miatt a vigasztalansághoz.
B É T I S Z : M o n d j a m a vigaszt? M o n d j a m el a v a l ó t ? A lemészárolt t r o g l o d i t á k a t ? A hegyekbe menekültek vakondokállapotát? A z a n y j u k nyelvétől megfosztott
gyermekeinket az ú j városokban? A z A l e x á n d r i á k b a n ? A h o l ők a törvény hozók,, m i a végrehajtók? Ö k a felügyelők, m i a felügyeltek? Ö k a fárosztervezők, m i a.
teherhordók, étekhordók, sírásók és szemételtakarítók? És m o n d j a m a legsiral-masabbat? Hogy adókedvezménnyel a meghódított tartományokban néhány é v alatt p u h á r a főzték a valamikori egyenes gerinceseket is? A nőkről most nem beszélek. Ö k az istenekkel, régiekkel és ú j a k k a l cinkosok. A h o l ú j isten támad, elsőnek a nőket veszi számba.
I. B É S S Z O S Z : Most én m o n d o m : ne beszélj így, bátyám. Ne gyalázd saját várad, asszonyait.
B É T I S Z : Bocsánatukat kérem, ha így lenne. A személyes veszteség m i n d i g a min-den. M i t ér a csöppnyi vigasz is, ha te m a g a d nem lehetsz része?
H A N G O K : Bétisz, i f j ú Besszosz! Imádkozzatok.
B É T I S Z : Mithrász ott iszonyodik most a szúzai menyegzőn.
I. B E S S Z O S Z : Segíts neki az iszonyodásban.
B É T I S Z : Csak káromlás feszül a torkomban.
I. B E S S Z O S Z : Vezérünk vagy, m í g Dáreiosz s a p á m meg nem érkezik.
B É T I S Z : Mithrász fölkelt a sárból, Iszisz fölkelt az agyagból. Nikével mulatnak:
Szúzában. Tán részegek is m á r . . . K i o k á d j á k kétezer év imádságát.
H A N G O K : Istenkáromló! Istengyalázó!
Egy férfi válik ki a tömegből, kést emel Bétiszre.
A F É R F I : I m á d k o z z á l értünk, vagy végleg elhallgatsz!
Ifjabb Besszosz leüti a férfit.
B É T I S Z : M a g a d is tudsz imádkozni.
A F É R F I : D e n e m rólam, nyomorult vízhordóról, h a n e m rólunk van szó!
I. B E S S Z O S Z : A többes szám használatára téged hatalmaztak föl. A szavainkat is.
rád ruháztuk.
B É T I S Z (a késsel támadó férfihoz): Ti tudjátok, hogy a lányom, Éanna, R o x á n é nyo-m á b a lépett és nyo-mégis?
A F É R F I : Mégis, u r a m ! Mégis!
I. B E S S Z O S Z : Eggyel több okod, hogy kimondd, ha nem a vigaszt, a bajt legalább..
Az is erősít.
H A N G O K : Bétisz, i m á d k o z z á l !
B É T I S Z : Erősít. Erősít, ha ú j r a meg ú j r a e l m o n d j u k :
Cserbenhagyott bennünket az isten, az egész ország megzavarodott, cserbenhagyott bennünket az isten, az egész ország megbolydult.
A város,
melynek bajával ura nem törődik, a város hangosan sír,
panaszosan jajgat.
Őrzője jajveszékel, pásztora gyászsípot fúj.
a sirató pap se könyörgi:
„Találjon szíved nyugodalmat."
Urunk nem időzik többé közöttünk, úrnőnk nem időzik többé közöttünk:
urunk mennydörögve a hegyekbe vonult, úrnőnk mennydörögve a hegyekbe vonult.
A rókafi tulajdon farkába harap, a vadtyúk rémülten kiáltozik.
A kívül levőket forgószél ragadja el, a belül levőket is forgószél ragadja el.
A kívül levőket szélvihar szórja szét, a belül levőket bús romlás szórja szét.
Mit határozott az Ü r az ő szívében?
Mit határozott az Űr az ő elméjében?
Szentséges értelmével mit gondolt ki az Űr?
Romlással árasztotta el a birodalmat.
Haszontalan gazt ültetett el a földeken.
Üszögös gabonamagvakként
fekete fejű embereket szórt el a mezőkön.
Ö, Enlil, oda az ország!
O, Enlil atya, az ország odavan!
Miért is áldott meg olyan gazdagon előbb, ha most pusztulásra szánod ezt a földet?
Miért is szólítottál fegyverbe katonákat, ha most kardjukat eldobálják?
Éanna jön, megáll, arca azt mondja: apám él.
Kényszerű, rettenetes, büntető isten!
Hamuban ülve könyörgünk — enyhüljön már haragod,
írd már alá felmentő levelünket!
A S S Z O N Y I H A N G : Keményszívű, rettenetes, b ü n t e t ő isten!
A T Ö M E G : í r d m á r a l á felmentő levelünket.
B É T I S Z : Menjetek, most menjetek, emberek!
Ifjú Besszosz kivételével a tömeg kivonul, Bétisz némán öleli át Éannát.
É A N N A : Édesapám . . .
B É T I S Z : Az imádság hozott? N e m h i t t e m . . . N e m h i s z e m . . . É a n n a ! (Kiszakadó örömmel.) É a n n a ! Ne sírj. M i n d e n r ő l be kell számolnod. H o g y a n s z a b a d u l t á l ? I. B E S S Z O S Z : És a p á m ? És m i van Szúziávaí?
B É T I S Z : És Dáreiosz?
É A N N A : A h á n y kérdésetek, a n n y i csapás rajtunk.
B É T I S Z : Hogyan szabadultál?
É A N N A : P á r m e n i o n levelével.
B É T I S Z : P á r m e n i o n ? ! Milyen á r o n ? I. B E S S Z O S Z : Szúzia hol m a r a d t ?
B É T I S Z : Egy macedón l e v e l é v e l . . . Milyen á r o n ? I. B E S S Z O S Z : És miért egyedül?
B É T I S Z : Milyen á r o n ? É A N N A : N e m kellek neki.
B É T I S Z : Nem. Csak rajta m ú l o t t ? É A N N A : Talán r a j t a m is.
B É T I S Z : Talán. Csak talán?
É A N N A : H a firtatod: n e m talán. Egész bizonyosan m i n d k e t t ő n k ö n .
I. B E S S Z O S Z : B á t y á m , ne most firtasd a lányod becsületét. H o l v a n a p á m a fel-m e n t ő sereggel? H o l v a n Szúzia?
B É T I S Z : I f j ú Besszosz, jegyezd meg m a g a d n a k : a f ö l m e n t ő sereg s a l á n y o m becsü-lete nem ellentétes fogalmak.
É A N N A : Szúzia — Demetriosz felesége. Nincs f e l m e n t ő sereg, nincs Dáreiosz és nincs
"Besszosz, b á r életben l á t t a m — a király levágott fejével. Selyemzsákban ajándé-k u l vitte Alexándrosznaajándé-k.
I. B E S S Z O S Z : K i r ő l beszélsz? M i t beszélsz?
É A N N A : Így van.
I. B E S S Z O S Z : A p á m ? Besszosz? A király fejét s e l y e m z s á k b a n . . . ! B É T I S Z : A z iszonyból jössz, meg vagy zavarodva, lányom.
I. B E S S Z O S Z : Zavarodva? Lefizetve! P á r m e n i o n menlevelével — és mifajta meg-bízatással? Hogy hazugsággal, rémhírrel megtörd az ellenállásunkat?
B É T I S Z : N e v á d o l d ! Félrevezettek, Éanna.
É A N N A : Két szememmel l á t t a m !
I. B E S S Z O S Z : A p á m a t — a király fejével? Megölöm. A királygyilkos apagyilkos u t á n kiált. De n e m igaz. A görögök bérenceként j ö t t é l . . . gyalázatos!
É A N N A : A p á m ! Ne tűrd a mocskos szidalmait!
I. B E S S Z O S Z : . . . üszkös g a b o n a m a g v a k k é n t . . . B É T I S Z : N e m tűröm. De milyen áron jöttél?
É A N N A : M o n d o t t a m !
I. B E S S Z O S Z : . . . fekete f e j ű embereket szórt el a m e z ő k ö n . . . B É T I S Z : Milyen á r o n jöttél?
I. B E S S Z O S Z : Iszonyatos, a m i t mondasz. Hazudsz!
B É T I S Z : Milyen á r o n jöttél? Beszélj!
Pármeniont vezeti be két várőr.
É A N N A : Itt v a n ! Beszéljen!
V Á R Ö R : Jelentem alássan: ez a macedón azt állítja magáról, hogy Alexándrosznak személyes küldötte!
B É T I S Z : Elmehettek. (Az örök el.) Beszélj.
P Á R M E N I O N : Igen. Pármenion.
B É T I S Z : N e m találkoztunk A t h é n b e n ? Mi voltunk akkor a győztesek.
P Á R M E N I O N : A k k o r ti égettétek föl az Akropoliszt.
B É T I S Z : Ti pedig most Perszepoliszt.
P Á R M E N I O N : Mi, bár nem pontos ez a fogalmazás.
É A N N A : ő nem.
B É T I S Z : V a n n a k helyzetek, a m i k o r a névmás egyes számban megszűnik létezni.
P Á R M E N I O N : Statáriálisan csak a többes első és többes második marad, uram. M i és ti.
I. B E S S Z O S Z : Ne fecsegjetek! Te macedón! Te is láttad Dáreiosz levágott fejét?
P Á R M E N I O N : L á t t a m . Besszoszt is.
I. B E S S Z O S Z : Megölöm, a nevemet is elhajítom, átkozott legyen az országban mindörökre.
BÉTISZ: És hol az ország, f i a m ?
I. B E S S Z O S Z : Hol van az ország? A r r a sincs talpalatnyi hely, ahol az á t k u n k meg-foganjon. H o v á menjek, merre bujdossak el egy orgyilkos fiaként? Mondd, Bé-t i s z . . . Mondd, É a n n a !
É A N N A : A csalódásodra nincs szavam, Besszosz.
I. B E S S Z O S Z : Csalódás? Nincs szó rá.
BÉTISZ: Nincs. M i n d e n ü n k ott van, ahol nincsen szó rá.
I. B E S S Z O S Z : M i t t u d j a k én most m á r az égre imádkozni?
Urunk, te bosszúálló!
Urunk, te pusztító!
Keményszívű, rettenetes, büntető isten!
szívemet elgyöngítette, karjaimat reámgubancolta,
az ország haragját ellenem korbácsolta, nevemet kitépte a nép szájából.
Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg hát engem!
Hallgass meg h á t engem! Megérdemled, hogy sárba döntöttek! M e g é r d e m l e d ! K ö z ö m b ö s vagy és hitszegő!
B É T I S Z : Besszosz, fiam.
É A N N A : Besszosz. P r ó b á l j megnyugodni.
I. B E S S Z O S Z : Ó, m á r nem is tudom, m i t beszélek. M i n t akinek két szárnyát v á g t á k le. A p á m . . . Szúzia . . . Szúzia . . . D e m e t r i o s z n é . . . K i volt az a lány, a k i f e l n ő t t m e l l e t t e m . . . K i volt az az ember, aki felnevelt engem? H á t m o n d j á t o k ! M o n d -jatok v a l a m i t !
É Á N N A : Gyere. Gyere, Besszosz . . .
I. B E S S Z O S Z : H o v á ? S e m m i b ő l s e m m i b e ! Egy h a z u g s á g b ó l . . . egy látszatból, a m i — h á r m a n v o l t u n k ? (Éanna kifelé vezeti.) H á r m a n . . . és m i m a r a d t b e l ő l ü n k . . . M i m a r a d t b e l ő l ü n k !
Kimennek. A nászinduló távoli hangjai.
B É T I S Z : Miért jöttél h á t ?
P Á R M E N I O N : Sándor ajánlatával.
B É T I S Z : Nincs t ö b b királyunk, hogy a fejét vihetném. L á n y o m is csak egy, a k i t o d a kívántak, a tömeges nászágyba. Köszönöm neked a lányomat.
P Á R M E N I O N : Megátkozott. Remélem, n e m fog r a j t a m . De most n e m ez a fontos.
A várat n e m tarthatod m á r fenn. Tudod bizonyára.
B É T I S Z : Tudom. És m é g i s . . .
P Á R M E N I O N : S á n d o r . . . Alexándrosz — most á l t a l a m harmadszor a j á n l j a föl neked a békés elvonulást.
B É T I S Z : H o v á ?
P Á R M E N I O N : N e m tudom. N e m vagyok idevalósi.
B É T I S Z : D e én igen és t u d o m , ismerem a békés elvonulás ú t j á n a k végét. A k i k le-tették a fegyvert, hozzáláttak serényen o r c á j u k átalakításához. F ő u r a i n k , satra-páink. Népünk nevében — m o n d j á k a sakálok. És hol a n é p ? A z a k a s z t ó f á n . P Á R M E N I O N : Ne túlozz. A nagy menyegzőn is v a n n a k .
B É T I S Z : Ó, a menyegzőn. Főurak, satrapák lányai és özvegyei a szúzai p a l o t á b a n . P Á R M E N I O N : A kereskedőké, parasztoké, kistisztviselőké pedig a városban és a
falvakban. Több m i n t tízezeren.
B É T I S Z : Igen. Mégis h i á n y z i k onnan valaki.
P Á R M E N I O N : Éanna.
B É T I S Z : ö is. De m i t láttál te, P á r m e n i o n ? A n a p i parancsot végrehajtó vőlegénye-ket és lányainkat. A h a j u k n á l fogva ráncigáltakat, a nyílt vagy titkos prostituál-takat és az adókedvezmények szerencsétlen patkány-örömapáit. N e m l á t h a t t a d , akiket a kérők a háztűznézés örömében — ellenkezés m i a t t gondosan agyonvere-gettek.
P Á R M E N I O N : Ez a kivétel. A helyedben pedig n e m á l t a t n á m oly nagyon m a g a m — az ellenkezéssel.
B É T I S Z : N e m tagadom: az ö r ö m a p á k n a k ígért adókedvezményt m á r i s az isteneitek közé sorolhatjátok. Ereje túltesz némelykor az ősök szellemén, nyelvén, minde-nén. De ha nincs is nyílt ellenkezés: egyetemesen h i á n y z i k o n n a n valaki. Kettős neve v a n : szerelem és önkéntesség.
P Á R M E N I O N : Tudom. A kényszer, a kényszerűség — a felszínen l á t h a t a t l a n . A z t gondoltad: vitatni fogom tán a szavaidat?
B É T I S Z : M á s t gondoltam. Különös, hogy el tudod képzelni m a g a d a m i b ő r ü n k b e n is.
P Á R M E N I O N : N e m biztos, hogy jót tesz nekem.
B É T I S Z : L á n y o m a fogságotokban volt. M i é r t engedted szabadon?
P Á R M E N I O N : A m a kettős nevű személy: — a Szerelem és önkéntesség h i á n y a miatt. A lányod részéről természetesen.
Bétisz bizonytalankodik a kérdéssel: „És a te részedről?" Végül nem mondja ki.
B É T I S Z : Szeretnek téged az istenek, Pármenion. Ez a hiány menti meg itt, most az életedet. Talán az Éannáét is.
P Á R M E N I O N : Köszönöm. És ha csalódnál b e n n e m ? H a bennem a h i á n y t betöltené mégis . . . ?
B É T I S Z : N e m csalódhatom benned. Ellenségem vagy.
P Á R M E N I O N : De békeüzenetet hoztam. M o n d t a m : békés elvonulást.
B É T I S Z (csak játszik a gondolattal): És k i a d n á nekem a S z á z á b a n összegyűjtött troglodita gyermekeket is?
P Á R M E N I O N : N e m adja.
B É T I S Z : Oly sok perzsa gyermeknek akar jótevő atyja lenni?
P Á R M E N I O N : S még többnek. Csak nem fogja őket az a n y j u k r a bízni. Hogy vissza-neveljék őket — a ti ügyeteknek? Á ti isteneiteknek? Hogy á l l a n d ó gondja legyen a följelentők alkalmazásával? A k i k följelentik neki — az altató dalaito-k a t ? A világ ura nem fél a haláltól, de hidd meg, jól ismerem: tart az altató dalaitoktól. (Bétisz kissé zavartan és gyanakvással hallgatja.) Mert a nyelvetek, vallásotok, m í g gyakoroljátok: á r m á n y , cselszövés, m i n d e n pillanatnyi összeeskü-vés — e l l e n ü n k ? H á n y m i l l i á r d szavát pazarolja egy anya — gyermekére? Meg-annyi ráhatás, hogy különbözzék tőlünk, akik magunkhoz a k a r j u k őt hasonlítani.
Avagy n e m t u d n á d ? A gyermekkor az elme álma. Milyen szép, nemde? Elme álma. Nos, az ifjú, a birodalomért meghalni kész harcos azé lesz, a k i álomállapo-tából a gyermeki elmét m a g á n a k — a maga céljaira — fölébreszti. A k i nem röst zsenge korában közölni vele, hogy a p j a macedón k á p l á r ugyan, de a n y j a — tévedés volt. Macedónnak, görögnek, büszke hellénnek kell vallania magát. Dicső-ség A l e x á n d r o s z n a k . . .
B É T I S Z : Azt gondoltam, csak én t u d o m . . . csak m i t u d j u k , az érdekeltek, hogy az egyetemes elrendezés, a h a r m ó n i a rókahízelgése mögött ily nyíltan áhítoztok a s a j t u n k r a ; a hiszékenységünkre alapozva.
P Á R M E N I O N : M a j d bolondok leszünk a gyanakvásotokat fölébreszteni, vagy elmé-lyíteni. K a t o n á i n a k Sándor h á r o m nyelven a d j a m á r a parancsait.
B É T I S Z : Mert ilyenformán . . .
P Á R M E N I O N : Ne m o n d d ki, ne rágalmazd őt, még a kezébe kerülhetsz. Én kimon-dom helyetted: mert ú j országot ígér, de kohónak tervezi. H á r o m nyelven kezdi, hogy egyetlen eggyel folytassa. Okos isten. N e m kétarcú, nem Janus-arcú. Há-romarcú.
B É T I S Z : Ú j országot ígér, föl akar emelni bennünket, koszos trogloditákat — bosszú-állásként, mert úgymond, az a p j á t Dáreiosz gyilkoltatta meg. Hiszed ezt?
P Á R M E N I O N : K i tudja, talán sejtem, hogy valaminek az oka nem föltétlen azonos az indítékával. S ebben a m ú l t m i n d i g hasznunkra van, különösen hamisított f o r m á j á b a n .
B É T I S Z : Te ezt ily szemérmetlenül bevallód?
P Á R M E N I O N : H a eltitkolom, erősebb leszel?
BÉTISZ: Veletek szemben — itt m á r csak gyöngébb leszek minden pillanattal. Ka-tonailag.
P Á R M E N I O N : Végre belátod.
BÉTISZ: És mégis . . .
P Á R M E N I O N : M i a mégis?
BÉTISZ: Besszosz. A z áruló.
P Á R M E N I O N : És az árulás? Ez a mégis?
BÉTISZ: A puszta fölismerés. Hogy közöttünk szaporodnak az árulók. Veletek szem-ben egyelőre még nincs m i t tennünk. De ö n m a g u n k k a l szemszem-ben már világos a tennivalónk. L á t t a d az i f j ú Besszoszt? Ilyen csalódásokban erősödünk.
P Á R M E N I O N : N e m gyönge vigasz?
BÉTISZ: Létrejön, a m i nem volt bennünk, az egyetlen, a m i segíthet még: a veszély-érzetünk.
P Á R M E N I O N : Ezt a k a r j u k m i elaltatni.
B É T I S Z : Túlságosan nyílt vagy. Ez az álruhád.
P Á R M E N I O N : Mindennek az ellenkezőjét kellett v o l n a m o n d a n o m . S á n d o r b a r á t j a vagyok.
B É T I S Z : A k á r egy álmos tenger, h u l l á m o k b a hozni ezt az egész nyomorúságos keleti világot. Sátraink és f ö l d k u n y h ó i n k helyén az A l e x á n d r i á k fényes városfüzére.
Utak, iskolák, könyvtárak, sportcsarnokok az elfoglalt területeken, az a l e x a n d r i a i Museion m i l l i ó tekerccsel s a tengerben a száz m é r f ö l d r e v i l á g í t ó fárosz, T h é b a száz kapuja, Pheidiász és Praxitelész m á r v á n y és arany szobrai. Kereskedelmet, hajóépítést, t u d o m á n y t a t u d a t l a n s á g u n k helyére! Csillagokat i m á d n i — ostoba keleti m ó d o n ? Közönséges t ű z g ö m b ö k — Thálesz! — és f i l o z ó f i á n k sincs. N e m baj, hozzatok. Platónt és Arisztotelészt! Színházat és vízvezetéket, orvostudo-m á n y t ! És tükröt, a orvostudo-m i b e n fölisorvostudo-merhetjük igazi v a l ó n k a t : Arisztophánész, Euripi-dész! És hányféle fánész és hányféle piEuripi-dész!
P Á R M E N I O N : Ne gúnyolódj, ez m i n d igaz.
B É T I S Z : Mért n e m m o n d o d akkor?
P Á R M E N I O N : M e r t l á t t a m S z ú z i á b a n az összegyűjtött troglodita gyermekeket és v a l a m i szomorúbbat is: az ú t o n az akasztottakat.
B É T I S Z : Te á r u l ó v a g y !
P Á R M E N I O N : Esetleg szökevény.
B É T I S Z : Egyre megy.
P Á R M E N I O N : Végletekben gondolkozol. Csak f a n a t i k u s h i v ő t és á r u l ó t bírsz elkép-zelni? A kettő között is lehet valami. Az a büntetett-állapot, a m i b e n é n vagyok.
Büntetésből k a p t a m a megbízást, hogy k ö z ö l j e m veled m i n d a z t , a m i b e n n e m hiszek.
B É T I S Z : N e m értelek.
P Á R M E N I O N : Mert nem tudod, m i történt holnap h a j n a l b a n . És szólnak m i n d j á r t a kakasok.
B É T I S Z : Ezt végképp n e m értem.
P Á R M E N I O N : Isteni látnokságával Alexándrosz az u d v a r i történésznek tollba
\ m o n d j a m ú l t k é n t — a jövőt. Eddig tehette, m e r t szándék és véghezvitel n á l a sohasem ütközött. K e t t ő n k r e nézve pedig most így szól az isteni tervezet: a királyát a meghódolásban m é g a z n a p hajnalban, kakasszóláskor követte Bétisz, folytatólag: békére h a j l ó szívvel vette tudomásul É a n n a l á n y á n a k házasságát — Pármenionnal.
B É T I S Z : Békére h a j l ó s z í v v e l . . . (Kacag.) Becsülete u t á n a l á n y á t is odadobva.
Egyetlen l á n y á t a macedón l a t o r o k n a k . . . S a j á t alfelét is valamely görög pede-r a s z t á n a k . . .
P Á R M E N I O N : Ne mocskolódj! Ember az emberhez szólt, m e r t becsültelek. A kar-d o m m a l is beszélhetek. Bétiszhez szóltam, a férfiúhoz, n e m gyáva p a t k á n y h o z , akinek csak sértő szavai v a n n a k .
B É T I S Z : Latorokat m o n d t a m , nem Pármeniont. Latorokat — többes s z á m b a n . P Á R M E N I O N : Beleértettél engem is!
B É T I S Z : Kérlek, ne haragudj. Hiszen elengedted a lányomat. Cinkosa vagy a mene-külésben. D e h a becsületes vagy: h á l á m r a n e m számítasz ezért.
P Á R M E N I O N : N e m számítok.
BÉTISZ: És hiszel abban, a m i megtörtént h o l n a p h a j n a l b a n ?
P Á R M E N I O N : M o n d o t t a m : azért vagyok itt, mert n e m hiszek. Meggyőzni — a m i feladatom lett volna — nem akartalak, így tehát a dolognak csak a végét mondom.
B É T I S Z : És m i a vége?
P Á R M E N I O N : A b o k á i d a t f ú r a t j a átal és gyeplőszíjon vonszoltat végig a városon.
B É T I S Z : Ez így lesz. S a j n á l l a k , n e m vihetsz kedvező választ. M e r t így lesz.
P Á R M E N I O N : A k k o r azt is tudod: régóta megsemmisíthetett volna. N e m gyanús neked a türelme? N e m arra van szüksége, hogy a százszoros túlerő előtt letedd a fegyvert. Hanem, hogy ö n k é n t . . . Hogy fölismerd a perzsák érdekeit.
B É T I S Z : A z érdekeinket, persze! Légy a m i testvérünk, Bétisz, Hellász fiai m a g u k b a fogadnak, térj eszedhez, Bétisz, Hellász urai megosztják veled a hatalmat, nyel-vüket, kultúrájukat, isteneiket is, ha földobod barbár mivoltodat. Légy görög, macedón, és velük és á l t a l u k egyenrangú polgárként gyakorolhatod az 6 jogaikat..
Térj magadhoz, Bétisz, vesd k i m a g a d b ó l Mithrászt, A h r i m á n t , a rossznak iste-nét. Isteneid, a rosszak is csak arra jók, hogy m á s légy, nem görög. A z igazi istenek az Olimpuszon laknak. Hozzánk csatlakozva s barbár nevedet feledve — gondold el, m i l y szépen hangzik: Bétisz helyett Philon, Platón, X e n o p h o n és A n a k r e o n ! A z agorának lehetnél szavazó polgára s ha érdemed: véreid szünetlen följelentése révén basileus is a polisznak élén, vénségedre pedig a legfelsőbb tanácsnak, a búiénak is tagja. (Szinte őrjöngve.) N e m kell a bulé! Itt a bokám, f ú r j á t o k át, hol v a n n a k a gyeplőszíjak? N e m hoztad a kínzószerszámokat?
P Á R M E N I O N : A kételyeimet hoztam. N e gyalázz engem.
B É T I S Z : Eredj uradhoz a kételyeiddel, és m o n d d meg neki kételytelenül: Bétisz nem eladó! A lánya sem eladó! M i n d e n t elvehet t ő l ü n k : semmi sem eladó. E r e d j ! P Á R M E N I O N : N e m mehetek.
B É T I S Z : Szegény, szánandó lelked. N e m tudsz elszámolni vele.
P Á R M E N I O N : H a csodálkozol is: nehezemre esik . . . B É T I S Z : A kudarcot bevallani?
P Á R M E N I O N : A kínhalálodat tudomásul venni.
B É T I S Z : Sajnálsz? Megesett r a j t a m a szíved! (Kacag keserűen.) I d e j ö n az Adria, mellől, feldúl, porrá éget egy országot, lemészárol, asszonyt, lányt megerőszakol
— és most s a j n á l ! Földre bukott istenek, ha nem fulladtatok meg a sárban, ful-ladjatok most a kacagástól. A röhögéstől. A macedón sajnál, k ö n n y e z i k . . . lelki-ismeret-furdalása támadt. Röstelli, szégyenli magát, irul-pirul az akasztottak láttán, a nyakamért, a b o k á m é r t aggódik, és ha gyeplőre vonnak, kispárnát kö-nyörög a fejem aló. Bétisz, meg ne üsd magad a véres köveken! Mondd, Bétisz, vigyázattal és gyöngéden fúrták át a b o k á d ? K ö n n y ű és kellemes volt a kín-halálod, Bétisz? Borulj a keblemre. A z egyetemes elrendezés, a m i n d e n t össze-békítés nevében borulj a keblemre! A h u l l a s a piruló h ó h é r ! A h u l l á k s a ké-telyektől meggyötört hóhérok! H á t ne szakadjon meg a szív, P á r m e n i o n ? Számba veszem a fegyverkovácsaimat. H a úgy tetszik, légy a vendégem. Csak egyet ne-kérj tőlem: kételyt. Nincs kételyem. Csak reménytelenségem. (Gyorsan el.)
Távolról a nászinduló hangjai néhány pillanatig. Éanna jön.
É A N N A : M i n d e n t hallottam. Tégy valamit, Pármenion. A reménytelenségből ková-csolt fegyvert magának.
P Á R M E N I O N : Kiszolgáltattam m a g a m neki, visszaélt vele. K o n o k és ostoba, tehet-ségtelen, sereg nélküli fővezér.
É A N N A : Ne beszélj így róla. N e m ismer.
P Á R M E N I O N : Te ismersz t á n ? É A N N A : Megmentetted az életemet
P Á R M E N I O N : Attól még nem h a l t á l volna meg. Perszephóna, Szúzia, meg a többi m i n d élnek.
É A N N A : Méreg volt n á l a m . P Á R M E N I O N : Méreg?
É Á N N A : Gyorsan ölő méreg. í m e . . . (mutatja) Filipposztól loptam.
P Á R M E N I O N : Filipposztól ?
É A N N A : V a l a m i hasonlóval cseréltem ki — a nyugtató szereim közül.
P Á R M E N I O N : A m i k o r Filipposz Sándorhoz indult.
É A N N A : Igen.
P Á R M E N I O N : És Filipposz R o x á n é t ó l kapta.
É A N N A : Roxánétól.
P Á R M E N I O N : A k o b r á t ó l . . . é r t e m . . . Valaki jóságosan játszik velünk. Melyik isten-lehet azok k ö z ü l ?
31.
É A N N A : (?)
P Á R M E N I O N : Valaki játszik odafönt, és idelent te mentetted meg az életemet.
É A N N A : N e m értem.
P Á R M E N I O N : M a j d megérted. És ha Demetriosz a mérget m e g t a l á l j a n á l a d . É A N N A : Figyelmetlen volt. A k a n k u t y á k állapotában . . .
P Á R M E N I O N : V a l a k i játszik velünk. Téged kivégeztek volna.
É A N N A : Be j ó most már. É l ü n k m i n d a ketten. O t t h a l t a m volna m e g melletted — a nászindulótok hangjaira. D e most élünk m i n d a ketten.
P Á R M E N I O N : É l ü n k . M e n n e m kell.
É A N N A : Ne menj.
P Á R M E N I O N : Sietnem kell Sándorhoz — a kudarcommal.
É A N N A : M a r a d j még.
P Á R M E N I O N : Menjetek i n n e n . . . meneküljetek. N e m k í v á n o m a halálát.
É A N N A : A tieid a n n á l inkább.
P Á R M E N I O N : Enyéim, tieid! M á s szavatok nincs m á r ! Besszosz: a tieid? Demet-riosz: az enyéim? Ti és m i — az örökös többes s z á m . . . H a s o n l ó k é p p e n apád is! Legyetek átkozottak! — sikoltottad egymagad az egyetlen képembe.
H á n y személy vagyok é n tenéked — tinéktek? É n osztottalak k i m a g a m n a k ? É n vetettem kockát fölötted? É n motoztattalak m e g ? És láttad te, m i t m ű v e l t e k a perzsáid A t h é n b e n az asszonyokkal és Pheidász szobraival? M i n d a h á n y a t helyet-tesítsem be — a p á d d a l ? A m i k é n t ő teszi most velem — csúfot ű z v é n a kéte-lyeimből? É n akarom, hogy meghódoljon — szent színem előtt? É n vesztettem el az ő h á b o r ú j á t ? H á t éppoly gyalázatos k é p m u t a t á s részemről, hogy n e m óhaj-tom gyeplővégen l á t n i ? Hogy téged n e m akarlak sírni l á t n i — a holtteste f ö l ö t t ? Nagyon nehéz ezt fölfogni?
" É A N N A : Bocsáss meg, Pármenion. A z ő nevében is kérlek.
" P Á R M E N I O N (enyhülten): N e m hatalmazott föl rá.
É A N N A : Csupa rátartiságból röstelli előtted az érzelmeit.
P Á R M E N I O N : N e m v á r t a m kézcsókot tőle.
É A N N A : A szemében — Alexándrosz vagy, a k á r m i t mondasz, teszel is.
P Á R M E N I O N : Selyemzsákban — a Sándor fejével kedvesebb lennék előtte. G ö n d ö r -h a j ú gyermek volt Pellában. A p o l l ó n kicsinyített mása. Vad, fekete l o v a k a t tör-t ü n k be. A pellai szél süvöltör-tötör-ttör-t a f ü l ü n k melletör-ttör-t. A k k o r n e m is beszélgetör-ttör-tünk;
csak kacagtunk egymásra.
É A N N A : M i n t a szerelmesek.
P Á R M E N I O N : M i n t Pátroklosz és Akhilleusz. A z ő fegyverzetében r o h a n t a m játék-ellenségnek játék-Trója alatt.
" É A N N A : E l k o m o r u l t a játék.
P Á R M E N I O N : Egyetlen b a r á t o m volt. A b b ó l is isten lett.
" É A N N A : Elmerülsz a m ú l t b a n , a pellai sörényes napokban, és elpusztulsz, P á r m e -nion.
P Á R M E N I O N : N e m csak a m ú l t : a jövendő is lefogott m i n d a két kezével. É a n n á -n a k hívják. De méreggel és átokkal készült f ö l — elle-nem.
É A N N A : G y ű l ö l k ö d ő voltam, nehogy meggyűlöljelek.
P Á R M E N I O N : Dodonai beszéd.
É A N N A : Azt m o n d t a d : nem kellek neked.
P Á R M E N I O N : Nehogy te megelőzz. De légy kegyes h o z z á m : ezt az egyet ne bocsásd meg nekem.
É A N N A : Soha.
P Á R M E N I O N : Ez legyen az egyetlen b ű n ö m , a m i t ellened v a l a h a is elkövettem.
É A N N A : A z első és utolsó bűnöd. M i l y e n viharos a tenger.
P Á R M E N I O N : A tenger?
É A N N A : Szkülla és Kharübdisz között Odisszeusz h a j ó j a sodródik. B a r á t a i m , most b e t ö m ö m a fületeket lágy viasszal, hogy ne h a l l j á t o k a szirének h a n g j á t , és el ne pusztuljatok. Engem pedig kötözzetek az árbochoz, mert nekem megengedte
Kirké, hogy meghallgassam é n e k ü k e t . . . Kérlek benneteket, ne sajnáljatok, szo-rítsátok m e g jól a kötelékeimet!
Pármenion rövid csodálkozás után, a játékot megértve:
P Á R M E N I O N : Irányítsd felénk a hajódat, ó nagy Odisszeusz! Evezz hozzánk, és gyö-n y ö r k ö d j é gyö-n e k ü gyö-n k b e gyö-n !
É A N N A : Kérlek benneteket — szánjatok meg, és oldjátok el a kötelékeimet! Párme-nion v á r engem a szigeten, oldjátok el a kötelékeimet!
Pármenion láthatatlan köteleket old le Éannáról, magához öleli. Brutális erővel a nászinduló hangjai a vár falai alól. Éanna megfagy.
P Á R M E N I O N : Ü j a b b menyegzői falka.
É A N N A : Thálesz i m á j a — a kettőnk i m á d s á g a . . . P Á R M E N I O N : Elfelejtjük.
É A N N A : És a t ö b b i ? P Á R M E N I O N : F ú j n i fogja.
É A N N A : A tömeges őrületig, ö r ü l t e k között éljünk, P á r m e n i o n ? P Á R M E N I O N : Megnézzük őket és továbbmegyünk.
É A N N A : H o v á ? H o v á ?
P Á R M E N I O N : A m a g u n k csöndjébe.
É A N N A : M a g á n y b a ?
P Á R M E N I O N : V a l a h o v á . . . A kettőnk k ü l ö n égtája alá.
É A N N A : H o l v a n a z ? A t h é n t ó l Egyiptomig egyetlen ég van. És ez a farkasüvöltés.
A gyermekeinkkel meghosszabbított életünk is farkasüvöltés, P á r m e n i o n ! A tied . . . I. Besszosz hangja: „Görög kutyák, macedón sakálok!"
P Á R M E N I O N : És a tieid. Ó n e m ! Ne kezdjük újra.
É A N N A : Farkasüvöltés! T ö m j ü k be viasszal a f ü l ü n k , P á r m e n i o n ! D e süketen sem lehet élni. N e m , nincs szabadulás. Ne kecsegtess engem a k ü l ö n égtájaddal.
Hazugság. Hallgattasd el őket, ha tudod! N e m t u d o d ! Részük vagy!
P Á R M E N I O N : Részük vagyok! H a magad is része vagy — ott a perzsa hetéráknak!
Nézd az önkéntes b u j á l k o d ó k a t ! É A N N A : Átkozottak!
P Á R M E N I O N : N é z d ! L á s d ! És mondd, hogy idejöttünk egyetemes liliomtiprás végett a szent szüzesség s a keleti erény paradicsomába! Thálesz i m á j á n a k része va-gyok? H á t akkor te része vagy-e o t t . . . azoknak?
É A N N A : É n ? A perzsa hetéráknak?
Bevágja gyorsan az ablakot. Csönd.
A z o k n a k része! É n ? Pármenion, kedvesem! M i t m o n d t á l ? M i t merészeltél mon-d a n i ?
P Á R M E N I O N : A m i t te is. V á g j u n k csak egymás arcába a többes szám ostorával.
É A N N A : A b a r b á r szolgálja Hellászt, Hellász a barbárt soha! Ö, a n y á m , mert szolga az, de Hellász népe szabad. H á t légy szabad és eredj i n n e n ! Takarodj Dionü-szosszal! Eredj az istened után.
P Á R M E N I O N : Megyek, Éanna. Ez lenne h á t a m a g u n k csöndje az egyetemes baccha-náliában. A m i k ü l ö n kis é g t á j u n k . . .
É A N N A : Bocsáss meg nekem. Valaki játszik velünk. Csúf játékot űz velünk. Demet-riosz vigyorgását látom. Elmozdítod a fejed, a h á t a d m ö g ü l n y ú l felém. Ezt el kell felejtenem, és K l e i t ó s z t . . . s a katonákat is . . . Téged is.
P Á R M E N I O N : E n g e m is?
É A N N A : Téged is, a hódítót. N e mesélj semmit magadról. A világhódító barátjáról.
Csak arról, a k i Pellában gyermek volt. Pátroklosz, játékellenség játék-Trója alatt.
P Á R M E N I O N : A két fekete m é n r ő l egymásra k a c a g t u n k . . .
Kintről kiabálás, kürtszó, dulakodás hangjai, majd Demetriosz jön. Éanna ösztönösen Pármenionhoz menekül.
3 Tiszatáj 33
D E M E T R I O S Z : Édes kettesben. U r u n k pedig Bétisz h ó d o l a t á t v á r j a . P Á R M E N I O N : Hogy kerülsz ide?
D E M E T R I O S Z : Fegyverrel, b a r á t o m . Szakasznyi bátor f i ú elegendő volt e tetűfészek bevételéhez. A z egész b a n d a lefegyverezve.
É A N N A : A p á m ! M i történt, P á r m e n i o n ? A p á m a t tőrbe csaltátok!
D E M E T R I O S Z : Ö t ne kérdezd. N e m tudja.
P Á R M E N I O N : M i t művelsz? Sándor békeajánlattal küldött.
D E M E T R I O S Z : De nem azért, hogy a hölggyel enyelegjünk. Kalliszthenész k r ó n i k á -j á b a n világosan megmondatott. Még aznap követte k i r á l y á t Bétisz. N e m -jött.
N e m hoztad. Visszük. A nyilvános hódolata m i n d e n k é p p szükséges. És n e m akár-mikor. H a n e m a k r ó n i k a s z e r i n t . . .
P Á R M E N I O N : K i bízott meg téged . . . ?
D E M E T R I O S Z : Talán u r u n k . . . Talán épp a te b i z o n y t a l a n s á g o d . . . A kissé g y a n ú s időtöltésed.
P Á R M E N I O N : És ha Bétisz nem hódol meg?
D E M E T R I O S Z : Ú t k ö z b e n meggyőzzük — saját érdekéről. í m e . . . Bétiszt hozzák Demetriosz katonái, megkötözve.
B É T I S Z : K u t y á k ! A l j a s tőrvetők!
P Á R M E N I O N : Engedd szabadon!
B É T I S Z : Szabadon! M é g m i n d i g játszod a szereped, te g á l á d ? E z volt h á t a békés ajánlatod.
P Á R M E N I O N : A z volt, a m i t m o n d t a m !
É A N N A : A z volt, a p á m . H i d d e l . . . Ö , P á r m e n i o n ! M i t csináltatok?
D E M E T R I O S Z : Láthatod most m á r , Bétisz: a v á r a d n e m vár. Csak kegyelem. Ale-xándrosz kegyelme, türelme. Okosabbnak gondoltalak persze. L á m , egy fricská-val . . . a híres v é d ő i d . . . Tudhattad volna, hogy n e m a fejedre t ű z t ü n k k i
D E M E T R I O S Z : Láthatod most m á r , Bétisz: a v á r a d n e m vár. Csak kegyelem. Ale-xándrosz kegyelme, türelme. Okosabbnak gondoltalak persze. L á m , egy fricská-val . . . a híres v é d ő i d . . . Tudhattad volna, hogy n e m a fejedre t ű z t ü n k k i