A szúzai palota. Teljében a menyegzői mulatság. Tánc és ének. Thálesz imáját énekli a részeg palotaőrség is. Hallani, hogy kint a katonák sátraiban ugyanaz történik.
A • perzsák a nászindulónak még csak a dallamát tudják. A terem sarkában Kal-liszthenész a krónikáját írja.
K L E I T O S Z : Tisztelt vendégsereg. (Az őrökhöz.) És ti k u t y á k is o t t a n ! P o h á r k ö s z ö n t ő t szeretnék mondani. D e csak a boldogságomról szólhatok. M i n d e n ú g y történt, ahogyan az u r u n k akaratában a jövő látomásként megjelent, és Kalliszthenész a k r ó n i k á j á b a n megörökítette. A magunk boldogságáról szólva tehát csak azt m o n d h a t o m : sorsunk az ő jöveteléig az istenek kezében volt — és a természeté-ben. A z istenek pedig neki a d t á k hatalmukat s a természet az ő kezébe tette le jogait: a születést épp úgy, m i n t a halál pillanatát. Mert ezen a h a j n a l o n Százá-b a n és Százá-birodalomszerte az ő parancsára fogant m e g tízezer gyermek . . . .
E G Y R É S Z E G H A N G : A z ikreket is beleszámítva legalább . . . tizen . . . tizenezer . . . vagy még a n n á l i s . . .
K L E I T O S Z : Természetesen. Ikrek is.
A R É S Z E G H A N G : Meg a trikrek . . . B o c s á n a t . . .
K L E I T O S Z : Trikrek! És hozzád hasonló szamarak is, ha u r u n k úgy akarja. Tehát nem csak a születés, b a r á t a i m : a h a l á l u n k is az ő kezében v a n m á r , n e m a ter-mészetében.
D E M E T R I O S Z : Rendelkezzék Alexándrosz m i n d ö r ö k k é — m i n d a n n y i u n k életével.
L Y S I M A C H O S Z : Dicsőség Alexándrosznak!
E G Y H A N G : A z egyetemes elrendezőnek és m i n d e n t megbékítőnek.
K L E I T O S Z : A holnap i m m á r a tegnapé! Szentesítse Kalliszthenész a megtörténteket.
H a l l j u k . Elbóbiskoltál, öreg.
K A L L I S Z T H E N É S Z : H á t lehet itt bóbiskolni? Ilyen történelem fölött? A Nagy Szá-zai menyegző pedig a tízezer hellén vőlegény és perzsa menyasszony vigassá-gával . . . .
K L E I T O S Z : . . . betöltötte, satöbbi — tudjuk. Benne vagyunk. Tovább.
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m volt és nem lészen az emberiségnek ehhez h a s o n l ó . . . K L E I T O S Z : . . . b o l d o g pillanata. Tudjuk.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Thálesz i m á j a zengett egységesen a vegyes a j k a k o n . D E M E T R I O S Z : Azt olvasd: a részegekről.
K A L L I S Z T H E N É S Z : A katonák k ö z ü l sokan vesztették el n e m z ő képességüket,
Ale-; Xándrosz pedig nagylelkűen megbocsátott nekik és a h a j n a l i szemlén ő maga tette asszonnyá a szűzen maradtakat.
L Y S I M A C H O S Z : Megtörtént. Gímszarvasként szökkent az impotensek sátra e l é . . . T o v á b b !
K A L L I S Z T H E N É S Z : Alexándrosz előtti hódolatának jeléül maga Dáreiosz is meg-jelent, f ö l a d v á n . . .
K L E I T O S Z : Megtörtént.
E G Y H A N G : Hiányosan.
L Y S I M A C H O S Z : Feje alól a törzse hiányzott csak. Potomság. Dáreiosz így is eljött.
Hűséggel jött. Tovább!
K A L L I S Z T H E N É S Z : A m i k é n t hűtlenségért kellett az életből távoznia a királyára kezet emelő Besszosznak. L a k o l n i a kellett példastatuálásképpen, m i u t á n Ale-xándrosz a kegyetlenül legyilkolt Dáreioszt R o x á n é v a l együtt keservesen meg-siratta. M i nem k í v á n j u k a perzsa becsület lábbal tiprását, és n e m t ű r j ü k , ha azt m a g u k a perzsák követik is el — ö n m a g u k ellen. A k i élve m a r a d : a hódolatot n e m kerülheti el, hasonlóképpen az önkéntes közeledést a b i r o d a l m á t vezérlő alexándroszi eszmékhez. Ö r ö m m e l jegyeztetik föl, hogy Besszosz árulását nem csak Alexándrosz és vezérkara fogadta fölháborodással, h a n e m a n n a k fia, i f j ú Besszosz is, amiért őt magas tisztség v á r j a udvarunkban. Ellenfeleink fejére n e m t ű z ü n k k i vérdíjat, de a n n á l i n k á b b köröztetés alá kerül a rothasztó aggodal-maskodás . . .
Bétiszt vezetik.
D E M E T R I O S Z : Bétisz, te hős ellenálló! Eljöttél hát, u r u n k jövőbe l á t ó bölcsessége szerint.
B É T I S Z : N e m jöttem. Hoztatok.
D E M E T R I O S Z : A k k o r is övé az érdem. Olvasd, Kalliszthenész! . K A L L I S Z T H E N É S Z : K i r á l y á t a meghódolásban m é g aznap h a j n a l i kakasszóláskor
követte Bétisz . . .
D E M E T R I O S Z : Követte — kis késedelemmel. A kakasok u t á n . . . B É T I S Z : Süket vagy? Hoztatok. Vonszoltatok.
D E M E T R I O S Z : A z ember gyarló. Segíteni kell őt az okos cselekvésben. N e m úgy van, perzsa testvéreim? A z ember igazsága nem ö n m a g á b a n : a körülményeiben rejlik. Mért ne segítettünk volna tenéked, hogy fölismerd szunnyatag elméddel az ú j körülményeket? D e vigyázz, mit beszélsz! Hódolni jöttél — nem pofázni, vagy isten őrizz! U r u n k a t gyalázni.
B É T I S Z : Te n e m csak süket: részeg is vagy. Nem jöttem. Hoztatok.
D E M E T R I O S Z : És n e m hódolsz.
B É T I S Z : N e m !
D E M E T R I O S Z : N e m sajnálod az á t f ú r t bokádat?
B É T I S Z : N e m !
D E M E T R I O S Z : A z t az egyetlen életedet sem?
B É T I S Z : N e m !
D E M E T R I O S Z : Vésd eszedbe: magadtól jöttél volna, a k r ó n i k a szavai szerint. El-fogattalak, m e r t P á r m e n i o n t ki akartad végeztetni.
B É T I S Z : N e m ! De az lehetséges, hogy é p p ezzel kaszaboltattad le — P á r m e n i o n t . H a netán ez lett volna számításod.
Gyors futás. Futár jön.
D E M E T R I O S Z : Ne gyalázkodj, rabszolga! (Futárhoz.) M i v a n ?
F U T Á R : Helytartó ú r n a k alássan jelentem: sürgős üzenet i f j ú Besszosztól. (Teker-cset nyújt át.)
D E M E T R I O S Z : N o l á m , neki megjött az esze. (Olvas, megrezzen.) Szórakoztassátok, m í g jövök, a vendéget.
(Gyorsan be a trónterembe.)
K L E I T O S Z : N e h a l j meg tanulatlan, Bétisz. Énekeljünk neki, b a r á t a i m !
A násznép közreveszi Bétiszt. A nászindulót éneklik. Alexándrosz hangja: „Párme-nion! Hol késel Pátroklosz? Siess Akhilleuszodhoz! A karjában hókarú Heléna!"
Roxáné kacagása. Mintegy visszhangjaként a palota közeli és távoli lakosztályaiból asszonyi kacagás. Szúzia jön csupa fehérben. Rendre szól mindenkihez, de valójában
— Bétisz kivételével — senkit sem ismer föl.
S Z Ű Z I A : Segítsetek! B á t y á m , segíts! Egyedül n e m t u d o m eltemetni. Egy zöld gyík ü l a szemén. Félek tőle. Űgy ü l a szemén m o z d u l a t l a n u l , m i n t h a s a j á t h a l o t t j a lenne. N é n é m , segítsetek. T a k a r j u k le m á r az arcát. Z ö l d legyek d o n g j á k , meg-telepedtek a nyitott szájában, a h o m l o k á n és a szempilláin. H ú g o m , segítsetek, hosszú sorokban zöld hangyák vonulnak, a fülében és a n y a k á n nyüzsögnek, seperjük le testéről az óriáshangyákat. Segítsetek! Z ö l d r u h á s k a t o n á k e l v á g t á k a kötelet, azt m o n d t á k : az é l ő f a kipusztul az á r u l ó k tetemétől. N é n é m , süti a nap, a nyelve sötétzöld, és d ö g m a d a r a k ü l n e k a cédrusfán. Z ö l d keselyűk lesik
— iszonyatos a védtelensége. B á t y á m , ne vessetek meg engem, hogy énekeltem és táncoltam, a m í g ő t . . . és n e m hallottam a kiáltásait. M i n d e g y f o r m á k itt a kiáltások. A k i örvendez, és akit akasztani visznek — m i n d e g y f o r m á n kiáltoz.
Segítsetek megkülönböztetni a kiáltásokat. B á t y á m ! (Felismeri.) Bétisz! Segíts, temessük el édesapámat. Vigyél haza engem, elégetem a zöld f á t y l a i m a t . A k i halott, ugye nem á r u l ó ?
B É T I S Z : Csak szánalom.
K L E I T O S Z : És elrettentő példa. U r u n k parancsából temetetlen marad.
S Z Ü Z I A : Bétisz, ne hagyj m a g a m r a !
Demetriosz jön.
D E M E T R I O S Z (szelíden): Szúzia! Megmondtam, ne kelj ki az á g y b ó l ! S Z Ű Z I A (nem válaszol).
D E M E T R I O S Z : Pihenned kell.
S Z Ű Z I A (csak nézi, mint akit nem ismer).
D E M E T R I O S Z : Gyere, kedvesem.
S Z Ű Z I A (nem szól).
D E M E T R I O S Z : U r u n k parancsa volt. Visszavonhatatlan. E l kell szenvednünk. E l kell felednünk. Ketten . . .
S Z Ü Z I A : Egyedül!
D E M E T R I O S Z : Szépen kérlek . . . S Z Ű Z I A : E g y e d ü l !
D E M E T R I O S Z : Ott a l a k o s z t á l y u n k . . . Korinthuszi k u p á b a n vörös b o r u n k . . .
38 t
S Z Ű Z I A : E g y e d ü l !
D E M E T R I O S Z (hangot váltva, cinikusan): H a szeretnek m é g engem az istenek: m ó r n e m vagy egyedül. H a n e m az eljövendő kis Demetriosszal.
S Z Ű Z I A : Egyedül!
D E M E T R I O S Z : Ezt a nevet a d n á d neki: Egyedül?
S Z Ű Z I A : így fogom őt szólítani: Egyedül.
D E M E T R I O S Z : V i d d magaddal, Bétisz. Mert szabad vagy. Fegyvereseink kísérnek és hozzák Pármeniont. H a legcsekélyebb b a j a esik, fölkoncolnak.
B É T I S Z : Gyere, Szúzia.
K L E I T O S Z : És m i t kezdesz a tetűváraddal?
B É T I S Z : összegyűjtők m i n d e n gyermeket, akit úgy h í v n a k : Egyedül. És fölnevelem őket — ellenetek! A d d i g hajszoljatok csak — bosszú helyett a bizalmatokkal.
D E M E T R I O S Z : Egyszer t a l á n utolérünk.
B É T I S Z : Nehezen. M e r t szembe futok. Kellemes nyugtalanságot.
Bétisz és Szúzia kimegy.
L Y S I M A C H O S Z : Perszephóna! Thálesz i m á j a szóljon m i n e k ü n k ! Feledjük a történ-teket!
Perszephónával énekli a nászindúlót.
Színváltás.
Bétisz vára. Éanna és Pármenion ugyanott, ahol az előző képben.
É A N N A : Most m á r n e m csak az én életemet: az a p á m é t is köszönöm neked.
P Á R M E N I O N : É n a m a g a m é t k i n e k köszönjem?
É A N N A : S á n d o r kegyelmének. A katonai terveinél is j o b b a n ragaszkodik hozzád.
P Á R M E N I O N : Csak t u d n á m , miért. N e m b í r o m m á r követni — a bűvészmutatvá-nyait.
É A N N A : T a l á n benne is két P á r m e n i o n él. Egyik a pellai Pátroklosz, m á s i k a m a i lázongó. D e l á m , a n n a k is megbocsát. Szabad vagy, P á r m e n i o n !
P Á R M E N I O N : Szabadság. M i lehet a z ?
É A N N A : N e m könyörgök! N e m ! — m o n d t a valaki nekem az éjszaka. Talán ez lehe-tett a szabadság.
P Á R M E N I O N : Elférnénk m i ketten egy tagadó szócskában?
É A N N A : Kicsire h ú z ó d u n k .
P Á R M E N I O N : A d d vissza a kardomat.
É A N N A : N e m veszélyezteti m á r az életedet — az oktalan ellenállással. É l Bétisz és szabad P á r m e n i o n ! Dicsőség a lefegyverzett győztesnek! Isteneknek h á l a legyen, nem könyörgőnek születtem, evőé! P á r m e n i o n n a k születtem, evőé! E z lehetne kettőnk Thálesz-imája. A kettőnk ege alatt.
P Á R M E N I O N : H o l v a n a z ? É A N N A : Te láttad. Te mondtad.
P Á R M E N I O N : Én.
É A N N A : És nincs m á r ? N e m látod m á r ? Hazudtál.
P Á R M E N I O N : K i s h i t ű voltam. Ö t vádoltam meg — szószegéssel. És ostoba v o l t a m : eszembe sem jutott Demetriosz. Miért gyűlöl v a j o n ?
É A N N A : N e m téged gyűlöl. H a n e m Sándor bizalmas b a r á t j á t . A k i n e m t a n u l
sem-miből. ' P Á R M E N I O N : N e m kellene t a n u l n o m abból, hogy szószegéssel v á d o l t a m — és nem
igaz?
É A N N A : É n balga, megrendültem a csalódásod l á t t á n ! P Á R M E N I O N : Gyere velem Szúzába.
É A N N A : Hogy urad előtt igazold: mégsem tagadtad meg a parancsát? O d a v i n n é l vezeklésed nek ?
P Á R M E N I O N : Egyedül m a g a m n a k .
É A N N A : Kleitosz, Demetriosz gúnykacajába? í m e , a tékozló f i ú a kiutalt asszo-nyával.
P Á R M E N I O N : L e v á g n á m őket!
É A N N A : És a többi? (A nászinduló hangjai.) És ez a j á r v á n y ? P Á R M E N I O N : Betiltjuk.
É A N N A : J á r v á n y t betiltani n e m lehet. J á r v á n y b ó l csak k i m e n e k ü l n i lehet.
P Á R M E N I O N : Á l l m é g kegyelemből Bétisz vára. K i m e n e k ü l n é l ? É A N N A : Nem.
P Á R M E N I O N : Dáreiosz u t á n Bétisz meghódolása volt Sándor legnagyobb becsvágya.
Érettem ezt f ö l a d t a : elhagyhatom-e Sándort?
É A N N A : N e hagyd el. H a f u t j a m é g a m e g a l k u v á s b ó l . . .
P Á R M E N I O N : N e nevelj e n g e m ! Perszephónát, Szúziát elátkoztad. Visszavonnád a z átkodat?
É A N N A : Nem.
PÁRMENION: És — miattam elátkoznád-e magadat?
É A N N A : Nem.
P Á R M E N I O N : N e m h o r d t a m el a kincseiteket? N e m döntöttem porba az istenei-teket?
É A N N A : Te — nem. Csak eltűrted.
P Á R M E N I O N : Tehát cinkos vagyok. V á d o l j csak, v á d o l j ! É A N N A : N e m vádollak. Csak m i n d i g eszembe j u t . . .
P Á R M E N I O N : A k k o r m i lesz v é l ü n k , ha semmit s e m b í r u n k elfeledni?
É A N N A : N e m tudom. E g y s z e r . . . még S z á z á b a n . . . azt á l m o d t a m , hogy a f o l y ó menti fehér köveknek szárnyuk nőtt és fölrepültek, együtt a m a d a r a k k a l . A kövek.
P Á R M E N I O N : A kövek.
É A N N A : H a meglenne még az az álom.
P Á R M E N I O N : H a beköltözhető lenne.
É A N N A : És befogadna két menekültet. M e n j ü n k . P Á R M E N I O N : Keletnek? N y u g a t n a k ?
É A N N A : H a nincs j á r h a t ó ú t : mindegy, melyiken indulsz. (Űjra játszik.) A cédrus-fákon túl, nézd, egy üres álom. Beköltözhető.
P Á R M E N I O N : J ó l l á t o m ? Erósz ü l a z a b l a k á b a n ?
É A N N A (kopog): Erósz i s t e n ü n k ! Figyeld csak. Most r á n k nézett. K é r d i m á r : k i k vagytok, és h o n n a n jösztök? Ö, n e m tudjuk. A régi n e v ü n k l e m a r a d t a kutya-ugatással. Nem, a z t sem t u d j u k , m i történt S z ú z á b a n , m i történt A t h é n b a n . H á t nincs emlékezetetek? Ö, istennőnk, nehezek a kérdéseid. M i az emlékezet? Tudj u k mindketten, istennő: a köveknek szárnya nőtt, együtt röpdösnek a m a d a r a k -kal. D e nem t u d j u k , m i az emlékezet. Hallod, m i t m o n d ? Hogy m á r i s boldogok vagyunk.
P Á R M E N I O N : A szerelem istene úgy határozott, hogy boldogok v a g y u n k ?
É A N N A : Következtetés volt: mert elhagytuk az emlékezetünket. De hogy is h í v n a k mégis benneteket, ti különös lények?
P Á R M E N I O N : M e g m o n d o m neki. É n a Szerelem, ő az önkéntesség. D e f ö l v á l t v a viseljük a nevünket, mert ketten egyek vagyunk. H á t végre m e g t a l á l t á t o k egy-mást? T u d o m m á r , k i k vagytok. A valamikori k é t n e m ű e m b e r az eget ostro-molta, nagy h a r a g j á b a n pedig Zeusz kettévágta. Férfivá lett az egyik fele, asz-szonnyá a másik, de azóta is örök bolyongásban keresik egymást, hogy ú j r a egyesüljenek. V e l ü n k a csoda megtörtént. Nézz m e g közelebbről b e n n ü n k e t , Erósz. M i n d e n porcikánk tökéletesen egybeilleszthető. M i v a g y u n k a lázongó, a k i t Zeusz kétfelé vágott.
É A N N A : H a l l d csak, m i t m o n d : á l m a i n k b ó l a z emberek m i n d k i m e n e k ü l t e k . Ti szembejöttetek a menekülőkkel, félelem és emlékezet nélkül. Legyen tietek az a lakatlan álom.
P Á R M E N I O N : Huss! Erósz kirepült. Ott villan a szárnya, látod-e?
É A N N A : R e p ü l j csak Erósz, j ó messzire. Benépesítjük m a g u n k az a j á n d é k o d a t . I d e leülünk. J ó helyt vagy, Szerelem?
P Á R M E N I O N : Erósz meleg helyén, önkéntesség.
É A N N A : Erósz helyén félek.
P Á R M E N I O N : Tőlem?
É A N N A : És magamtól.
P Á R M E N I O N : Ügy tudom, a félelem is lemaradt valahol. Ne félj az ölembe ülni.
(Magához vonja.)
É A N N A (felugrik az öléből): Nem, nem j ó hely. Babiloni szavakkal lopakodik ide vissza az emlékezet.
P Á R M E N I O N : M i t m o n d ? É A N N A : A z t m o n d j a :
„ O , ne! Ne bánts még! Ne nyúlj hozzám!
Hagyd, maradjak meg úgy, ahogy vagyok!
Istár királynőhöz könyörgök: szívből szeresse szerelmesemet, átokkal sújtsa megrontóimat!"
P Á R M E N I O N : „Miért nem akarod te is, amit én?
simulj már hozzám, kérve kérlek!
Az istenek mérjék meg szomjamat.
Szomjúhozom, kedves, • utánad."
É A N N A : Szomjúhozom, kedves, teutánad — s félek.
M i é r t m a r a d meg a félelem, ha m i n d e n t elfelejtünk?
P Á R M E N I O N : N e félj attól, a m i t magad is akarsz.
É A N N A : Félek. H o l v a n akkor a teljes felejtés?
P Á R M E N I O N : „— Mondom újra és megint újra mondom, és megint újra, harmadízben is..." N e f é l j !
É A N N A : Psszt! V a l a m i surrant. A félelem. Erósz r á n k szabadította volna? Ijesztő volt az elhagyott emlékezet. A p á m h a r a g j a és szegény Szúzia Demetriosz erő-szakágyában. Megrontom! R o n t ó szavakkal megrontom az erőszakot.
P Á R M E N I O N : M o n d d h a m a r !
É A N N A : Kötélbéklyót, vasbilincset rakok rátok,
Tűzisten, te megégető, gonosz rontásukat oldjad!
Csodás, rontó szavak. N e m l á t o m m á r Demetrioszt, nem hallom Thálesz i m á j á t . A z á l o m h á z kagylózúgását hallom, Hallgasd csak te i s . . . itt a fülemben. Zenét hallasz-e? É n igen. Szívből szeresse szerelmesemet, átokkal sújtsa megrontóimat.
Köszönöm, Erósz a jótéteményedet!
P Á R M E N I O N : É n is hadd k ö s z ö n j e m . . .
É A N N A : „— Ó, ne! Ne bánts még! Ne nyúlj hozzám!
Hadd maradjak meg úgy, ahogy vagyok!"
P Á R M E N I O N : „Elrebben a szerelem, ha riasztják — lám, az enyém is már elröppenőben!
Mint ág hegyétől a madár, úgy válik meg tőled a vágyam?' É A N N A : „— Ö, ne! Ne hagyj el!
Repesve térek meg a szeretőmhöz.
Almunkban is karoljuk egymást."
Vágyom a vágyódó után.
P Á R M E N I O N : „Mint ostromlott várost erős sereg Ü9y foglallak el örökre magamnak, úgy ölellek magamhoz diadallal!"
Fényesség csapta meg a szemem, bíbor és fehér l e p k e r a j o k . . . Pillangó-fellegek vonulnak, nézd, a horizonton
É A N N A : „Pártfogód az istennő megsegítsen, és szerelmedben hűséggel megáldjon!"
P Á R M E N I O N : „— Istár királynő vaksággal verje meg azt, ki téged nem szeret...
É A N N A : „vaksággal és álmatlansággal — ahogy engem álmatlansággal sújtott szerelmedért!"
P Á R M E N I O N: Megpecsételtetett sorsunk pecséttel..."
É A N N A : „Nanához kiáltok szünetlen:
szerelmedet, uram, hogy megóvná!
Drága kösöntyű ez, mit nagy áron vettem!"
P Á R M E N I O N : „— Reám támadnak a féltékenyek:
miért bánkódom szerelmesem után?!' É A N N A : Többen vannak, mint réten a fűszál,
többen vannak, mint égen a csillag."
P Á R M E N I O N : Némuljanak el! Pusztuljanak el!"
„Megpecsételtetett sorsunk pecséttel..."
É A N N A : „Elébed állok én egyetlenem!"
P Á R M E N I O N : „Drágább vagy te nekem mindeneknél!"
É A N N A : „Csúfolkodjanak bár a gonoszok..."
P Á R M E N I O N : „Drágább vagy te nekem mindeneknél!"
Szúzia sikolya. „Besszosz, édes bátyám!" I. Besszosz jön, nyomában Szúzia.
I. B E S S Z O S Z : N e m ! Dáreiosz gyilkosát n e m t e m e t j ü k el. K u t y á k elé vele!
S Z Ű Z I A : Megvernek még az istenek. Temessük el, b á t y á m , a l á b a d h o z borulok, úgy esedezem: temessük el.
I. B E S S Z O S Z : N e m ! N e m könyörgök érte! M a r a d j o n ott!
É A N N A : Holtában csak szánalom illeti. Gyönge volt, elesett — k ö n y ö r ü l j rajta. H a n e m enyhülsz i r á n t a : r a j t a m k ö n y ö r ü l j . E n y h ü l j iránta.
I. B E S S Z O S Z : N e m könyörültek az ellenségei. A legnagyobb szolgálatért! M i könyörögjünk, akiknek a nevét végleg eltemette? S m i é r t n e m Alexándrosz elé j á r u l -t á l az éle-téér-t?
S Z Ű Z I A : N e m t u d t a m , n e m tudhattam. A kiáltások m i n d e g y f o r m á k . . .
I. B E S S Z O S Z : Demetriosz ágyából — igen! M i n d e g y f o r m á k ! A z ágyasok süketek.
A z ágyasok n e m h a l l j á k a p j u k segélykiáltását. A z ágyasok v a k o k : n e m l á t j á k az akasztófákat s e m . . . Csend v a n és sötétség — a latorok k a r j á b a n !
S Z Ű Z I A : És kényszer nincs? És benned csöppnyi m e g é r t é s . . .
I. B E S S Z O S Z : Kényszer. M i n d e n ribanc kényszert h a z u d i k és erőszakot! Hazugsá-god igazolása, hogy élsz.
S Z Ű Z I A : N e m volt más k i u t a m . . .
I. BESSZOSZ (a hajánál megragadva cipeli Éanna elé): L á t o d ezt a n ő t ? Nyisd k i a szemed! L á t o d É a n n á t ? S z á m á r a volt kiút.
P Á R M E N I O N : Ereszd! A k i u t a k nincsenek egyformán elosztva!
É A N N A : Gyere, Szúzia. N e m vagy é p eszednél. P i h e n n e d kell, gyere.
S Z Ű Z I A (miközben Éanna kifelé vezeti): A p á m a t zöld keselyűk lesik — iszonyatos a védtelensége. B á t y á m , ne vessetek m e g engem, hogy énekeltem és t á n c o l t a m . . . és nem hallottam a p á m kiáltásait. M i n d egyformák itt a kiáltások. A k i örvendez és akit akasztani visznek — m i n d egyformán kiáltoz. Segítsetek m e g k ü l ö n b ö z -tetni a k i á l t á s o k a t . . .
Mindketten el.
I . B E S S Z O S Z : A k i u t a k ! És a feledékenység. Elfelejtette saját jövőjét, a szeren-csétlen !
P Á R M E N I O N : És ha csak ezután fog emlékezni r á ?
I . B E S S Z O S Z : A d j a isten, hogy úgy legyen. Eredj, Pármenion. Urad és barátod vár.
(Kifelé indul, majd visszalép.) Bölcs vagy, lovagias is. De m é g bölcsebb lennél, h a t u d n á l valamit.
P Á R M E N I O N : M i az a v a l a m i ?
I . B E S S Z O S Z : Hogy bele tudd képzelni magad a mindenkori Másik, a Mások bő-rébe is.
P Á R M E N I O N : K i tudja. T a l á n bele t u d o m . . . És talán é p p ez a b ű n ö m . I. B E S S Z O S Z : N e m é n fogom megtorolni. (Gyorsan el.)
Éanna jön, majd Bétisz, aki megáll a háttérben.
É A N N A : H o v á m e n t Erósz, a m i k o r m a g u n k r a hagyott? Hol j á r t u n k m i ketten Pár-m e n i o n ?
P Á R M E N I O N : A h o v á csak kettőnknek v a n bejárása.
É A N N A : A z önkéntességnek és a szerelemnek. Megpecsételtetett a sorsunk piros pecséttel.
P Á R M E N I O N : Piros pecséttel.
Megcsókolják egymást, majd Pármenion gyorsan el, anélkül, hogy Bétiszt észrevenné.
B É T I S Z : Fekete pecséttel, egyetlen l á n y o m , te anyátlan Éanna. Ó, kényszerű és ret-tenetes, b ü n t e t ő isten! Hogyan is v á r h a t n á n k tőled segedelmet, a m i k o r m i dob-j u k oda m a g u n k a megsemmisülésbe. Ó, Enlil, oda az ország, oda az utolsó re-ménység — a legcsekélyebb is, a személyes, a sziklevélnyi birodalom. S a j á t vég-tagjainktól kell megszabadulnunk. (Kardot ránt.)
É A N N A : A p á m . . . k ö n y ö r ü l j ! (Bétisz lába elé omlik.)
B É T I S Z (hosszan nézi, majd elejti kardját): Halott anyád ha látna. Ö l á t n a bár — isteneink megvakultak. Földre döntött, vak isteneink között szedi áldozatait az elvakultság. O d a d o b j u k m a g u n k babérkoszorúnak az erőszak h o m l o k á r a s eszte-len áldozatunkat m é g föl is magasztaljuk: önkéntesség és szerelem. Megpecsétel-tetett a sorsunk fekete pecséttel.
Gyors színváltás. A nászinduló vad hangjai. Demetriosz táncol. Kleitosz táncol. Lysi-machosz táncol. Zenészek ismétlik szédülésig a nászindulónak ugyanazt a részlet-dallamát. „Nem perzsának, más nyelvűnek, hanem örökéletű hellénnek, evőé!" A trón-terem ajtajában föltűnik Kalliszthenész, a lelakatolt krónikáskönyvével. Döbbent
csönd. Mit diktált Nagy Sándor a holnapra nézve:
D E M E T R I O S Z : Nézzétek, feleim, a holnap t u d ó j a meg van illetődve.
K L E I T O S Z : M o n d j valamit, öreg!
L Y S I M A C H O S Z : M i történt m á s o d n a p h a j n a l á n ? D E M E T R I O S Z : Nyisd föl a nagy könyvet, öreg.
K A L L I S Z T H E N É S Z : L e van lakatolva.
D E M E T R I O S Z : A fejed is? Fejből m o n d d ! A fejed is lakat alatt?
K A L L I S Z T H E N É S Z : L a k a t alatt legyen inkább, mintsem — a föld alatt. M i u t á n leszednek az akasztófáról, m i n t az elődömet. Mert fecsegett.
E G Y H A N G : M i k o r j á r u l h a t u n k u r u n k színe elé?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Megtudjátok.
E G Y H A N G : Nászindulónkat énekelve v o n u l u n k a trónterembe! N e m perzsának, más nyelvűnek, örökéletű hellének, evőé!
A zenészek rázendítenek, Filipposz jön a trónteremből, izgatottan.
F I L I P P O S Z : R o x á n é parancsa: csend legyen! A királyné parancsa: a trónterem elől m i n d a h á n y a n elvonuljatok! (Vissza a trónterembe.)
D E M E T R I O S Z : D e h á t m i történt?
A J T Ó N Á L L Ó : Demetriosz helytartó azonnal Alexándroszhoz!
D E M E T R I O S Z : Igenis! (Gyorsan be.) K L E I T O S Z : M á r megint csak ő t . . .
M Á S I K A J T Ó N Á L L Ó : Kleitosz, Lysimachosz siessen Alexándroszhoz.
K L E I T O S Z , L Y S I M A C H O S Z : Igenis! (Gyorsan be a trónterembe.) A J T Ó N Á L L Ó : Tábornokok u r u n k színe elé!
A tábornokok gyorsan bevonulnak.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Teljesítsük R o x á n é parancsát.
A tömeg elvonul. Kalliszthenész egyedül marad a színen. Megáll Sándor szobra előtt.
Rövid kürtszóra testőrség sorakozik föl a trónterem ajtaja előtt.
Pármenion jön.
P Á R M E N I O N : Halotti csönd a menyegző reggelén. M i történt? M i n d e n k i elázott, m i n d e n k i alszik — az ú j asszonya mellett?
K A L L I S Z T H E N É S Z : A csönd R o x á n é parancsa.
P Á R M E N I O N : S á n d o r ?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Mámoros. De nem ez a pontos kifejezés. Nagyon mámoros.
P Á R M E N I O N : M a g a m is meginnék most egy k u p a bort vele.
K A L L I S Z T H E N É S Z : M i n d e n k i t magához rendelt.
P Á R M E N I O N : Engem nem szólított?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Téged nem.
P Á R M E N I O N : Megyek m a g a m t ó l is . . . K A L L I S Z T H E N É S Z : Még n e . . . M i é r t késtél?
P Á R M E N I O N : L ó h a l á l á b a n jöttem.
K A L L I S Z T H E N É S Z : D e miért késtél?
P Á R M E N I O N : K é s t e m . . . V é g ü l is itt vagyok. Túsz n e m jöhet csak a m á s i k elle-nében.
K A L L I S Z T H E N É S Z : A hazavezető utad hosszabb volt a megengedettnél.
P Á R M E N I O N : Titkot sejtesz?
K A L L I S Z T H E N É S Z : M i é r t késtél?
P Á R M E N I O N : Ó ! Végül is m i n d e n ' ú g y történt, ahogy felolvastad. M i történt h o l n a p h a j n a l b a n ? M e g m o n d o m : á l m a i k b ó l az emberek m i n d kimenekültek. K e t t e n szembe m e n t ü n k velük félelem és emlékezet nélkül. Erósz fölismert b e n n ü n k e t és azt m o n d t a : legyen tiétek ez a lakatlan á l o m . Kalliszthenész, öreg b a r á t o m ! U r u n k parancsa szerint cselekszem. Először m e g t a g a d t a m az utasítását, d e közbe-szólt Erósz — a szívnek valóságos istene. A z igazi! N e m A m m o n p a p j a i szen-telték . . .
K A L L I S Z T H E N É S Z : Istenem . . . M i t beszélsz . . . M i k e t beszélsz . . . P Á R M E N I O N : N e m bortól vagyok mámoros.
K A L L I S Z T H E N É S Z : A z ö r ö m t ő l bizonyára. Alexándrosz rettenetes h a l á l b ó l hozatott vissza. \
P Á R M E N I O N : Bétisz várát — a konok becsvágyát föladva. M i t szólsz h o z z á ? Ilyen áldozatot m é g n e m hozott értem.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Látszólag a méregpróbád p á r j a .
P Á R M E N I O N : N e m látszólag! Valóságosan is. M i ó t a dédelgeti m a g á b a n a t e r v é t : Bétisz hódolatát, Bétisz felhívását a néphez: m i n d e n k i kövesse p é l d á j á t . V a l l j u k meg, zseniális taktikai lépés lett volna. És értem f ö l a d t a ! F ö l a d t a !
K A L L I S Z T H E N É S Z : Föladta. D e nem kellett v o l n a késned.
P Á R M E N I O N : D ü h ö n g t a l á n ? Lecsillapítom.
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m dühöng. Másról v a n szó.
P Á R M E N I O N : Kalliszthenész, titkolózol. Másról v a n szó. Késtem, h á t késtem. Meg-bocsátja nekem. Tudod, m i v e l engesztelem meg? (Fölkapja a szobor talapzatán heverő köpenyt.) S a j á t köpenyét öltöm m a g a m r a . E m b e r i m i v o l t á n a k utolsó ruhadarabját. A m a g a m nevében s az ő régi m i v o l t á n a k jelével — az e m b e r Sándor köpenyével j á r u l o k — Zeusz-Ammon f i á n a k szent színe e l é . . . N o s ? S a j á t nászindulómat énekelem el neki benne: isteneknek h á l a legyen, n e m kö-nyörgőnek születtem, evőé!
K A L L I S Z T H E N É S Z : Á l m a i k b ó l az emberek k i m e n e k ü l t e k . . . összevissza beszéd ez, fiam. Tőled n e m szoktam meg.
P Á R M E N I O N : Mert nem tudod, m i történt. N e m tudod. Végét vetettük a többes n é v m á s használatának. Gyűlölködve m o n d t u k : ti és mi. Volt, nincs. Á t h i d a l t u k a szakadékokat, mert azt m o n d j u k : te meg én. P á r m e n i o n és É a n n a : a páros egyszemély. Elviszem Athénba, m e g m u t a t o m neki az A k r o p o l i s z t . . . elviszem P e l l á b a . . . B e j á r j u k lóháton a gyermekkor füves t e r e i t . . . v a j o n terem ott még a sárga gyermekláncfű? M i van veled, Kalliszthenész? Csupa remegés vagy.
K A L L I S Z T H E N É S Z : M e n e k ü l j ! Azonnal.
P Á R M E N I O N : M i é r t ? M i történt?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Kimondtam. Menekülj. Meg se lássanak bennünket együtt.
P Á R M E N I O N : Egy szavadat sem értem.
K A L L I S Z T H E N É S Z : Rettenetes, iszonyatos b a j van. N e m mondhatom. M e n e k ü l j azonnal. Messzire. K i a birodalomból.
P Á R M E N I O N : A birodalomból. A m i t együtt teremtettünk? A m i é r t a véremet hul-l a t t a m ?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Iszonyatos veszedelem, P á r m e n i o n ! Most m e n e k ü l j , a m í g nem nyílik az ajtó. Meg ne lássanak együtt.
P Á R M E N I O N : Miért ne lássanak?
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m értesz a szóból?
P Á R M E N I O N : A homályos célzásból?
K A L L I S Z T H E N É S Z : A fejemmel játszom. A z életemmel j á t s z o l . . . P Á R M E N I O N : É n ? "
K A L L I S Z T H E N É S Z : . . . h a későn menekülsz és kettőnket meglátnak. K ö n y ö r g ö k ! M e n e k ü l j !
P Á R M E N I O N : Beszélj világosan, vagy szétverem a fejed és a krónikádat. M i van benne? M i történt holnap hajnalban, a m i r ő l nem tudok?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Módosítás. Egy szó csupán.
P Á R M E N I O N : Egy szó csupán. Még homályosabb. M u t a s d ! K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m lehet. A kulcs R o x á n é n á l . P Á R M E N I O N : R o x á n é . . . M i az a szó?
K A L L I S Z T H E N É S Z : A sok hűséget kiállt P á r m e n i o n h e l y e t t . . . P Á R M E N I O N : Helyett? Helyett?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Hűtelenség.
P Á R M E N I O N : M u t a s d !
K A L L I S Z T H E N É S Z : M o n d o m . . . De nem olvashatom. Csak ítélethirdetéskor...
P Á R M E N I O N : Milyen ítélet? Milyen ítélet?
K A L L I S Z T H E N É S Z : Halál.
P Á R M E N I O N : Halál. (Kacag.) Halál. A h á n y a d i k i m m á r ? K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m tudom. Menekülj.
P Á R M E N I O N : Boroskupa, hirtelen harag, halálos ítélet. Indokolás?
K A L L I S Z T H E N É S Z : A z t mondta, m a j d személyesen.
P Á R M E N I O N : A h á ! Személyesen. Tökéletlen barátom. Ezzel kellett volna kezdened, hogy: személyesen. Bevallom: m a j d n e m megijesztettél. Velem szemben — a ha-lálos ítéletei! H a még szót válthatok vele. Tudod, m é r t csinálja? A b o r n á l is job-b a n élvezi az ellenérveimet. így szól: M o n d d csak, mondd, Pármenion, mért v o l t a m esztelen? M i n t h a csak azt beszélnők 'meg: fürödjünk-e, vagy kilovagol-j u n k Perszepoliszba? Az efféle potomságot megszokod a közelségében. (De mind-inkább biztonságát veszti.) Fogalmad sincs: m i l y gyorsan m e g b á n j a a kilőtt vil-l á m a i t . Ezért is nem akart vil-l á t n i soha senkit az ítévil-let után. A megbánásra még egy személyes k é r d é s . . . hogy szemtől szembe lehetsz vele . . . s élő szóban . . . é l ő hangon . . . D e be kell m e n n e m hozzá . . . Azt üzente, siessek, nagyon vár . . . I t t vagyok. Megyek . . .
K A L L I S Z T H E N É S Z : M e n e k ü l j ! .
P Á R M E N I O N : Azt teszem. Csak ellenkező irányba. Pellába. Akhilleuszhoz.
K A L L I S Z T H E N É S Z : A m ú l t n a k r a b j a ! Te fogoly Pátroklosz . . . Pármeniont az ajtóban az őrök feltartóztatják.
P Á R M E N I O N : P á r m e n i o n vagyok, n y o m o r u l t a k ! N e m ismertek! M i ez a g y a l á z a t ? K i t ő l a parancs?
Ö R S P A R A N C S N O K : Demetriosz ú t j á n Roxáné istenasszonytól, jelentem alássan.
P Á R M E N I O N : Istenasszony?! ö r ü l t vagy? Hát n e m ismersz? M o n d o m : P á r m e n i o n vagyok.
Ö R S P A R A N C S N O K : így szólt a parancs, jelentem alássan. Név szerint.
P Á R M E N I O N : Birka vagy! Süket vagy! Ilyet senki se m o n d o t t ! Eressz, k ü l ö n b e n . . . M á r m i n d e n k i megőrült ebben a pokolban? M i n d a n n y i a n részegek v a g y t o k ? Vedd le r ó l a m a kezed, rabszolga! (Az őrök lefegyverzik. Pármenion most már kétségbeesetten:) S á n d o r ! M i ez a csend odabent? Kalliszthenész! M i történik odabent?
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m tudom.
P Á R M E N I O N : Tudtál erről az istenasszonyi parancsról?
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m !
A terem ajtajában egy pillanatra Demetriosz tűnik föl, megnézi Pármeniont és Kal-liszthenészt, majd visszavonul.
P Á R M E N I O N : Demetriosz! Te sivatagi sakál!
K A L L I S Z T H E N É S Z : Végünk, P á r m e n i o n ! Ha menekülsz, csak ketten m e n e k ü l h e t ü n k . Demetriosz jelenteni fogja. Te elmész, én itt m a r a d o k a szökevény cinkosaként.
A történelem: államtitok és én elárultam. A történész: biztonsági ember, és én civilként fecsegtem, de hogy vettem volna l e l k e m r e . . . O l y a n titkot, a m i b e n a halálod . . . J a v a d a t a k a r t a m — a konokságoddal megsemmisítettél. H a itt mara-dok n é l k ü l e d . . . halálom. N e v á r j . . . (Krónikáskönyvét gyorsan a szobor elé teszi.) Folytassa más. Szolga szavak, m i n d e n t kiszolgálnak. A m i n d e n n e k az ellenkezőjét is. Tegnap m i n d i g az történt, a m i t m á s n a p ó h a j t o t t u n k . M á s n a p m i n d i g az történt, a m i másként történt. C s i n á l j a más. N e m volt g r i f f m a d á r . S e m óriások. N e m volt sajnálat sem Dáreioszért. Besszosz vérdíjat kapott — ő t ő l e , Igen.
P Á R M E N I O N : Besszosz! Istenek! Ember, aki ide b e l é p s z . . . a k i ide b e l é p s z . . . K A L L I S Z T H E N É S Z : A j ö v ő m a j d eligazodik. De hol a j ö v ő ? K i v a n sajátítva.
Gye-r ü n k ! A keleti k a p u n á l . (KüGye-rtszó.) E z a kilépési tilalom. Elvesztünk, f i a m . P Á R M E N I O N : Te nem vesztél el. Vedd vissza a könyved. Azért is a z életeddel
felelsz.
K A L L I S Z T H E N É S Z : H a maradunk: n e m vesztem el. De neked m e n n e d kell. És akkor nem maradhatok. L e ü t ö d az őröket. É n gyönge vagyok, de te b i z o n y á r a . . . P Á R M E N I O N : Kalliszthenész, te nem fecsegtél — n e m kell menned, én pedig
maradok.
K A L L I S Z T H E N É S Z : öngyilkosság.
P Á R M E N I O N : Eszem ágában sem volt elmenekülni. M e g v á r o m ő t .
K A L L I S Z T H E N É S Z : H a engem le is ütnek, te erős v a g y . . . Siessünk. Nincs m á r A k h i l l e u s z . . . Nincs Pátroklosz. Vége!
P Á R M E N I O N : M a r a d o k !
K A L L I S Z T H E N É S Z : A z értelmed végleg odavan. A k k o r , édes f i a m , P á r m e n i o n . . . h a n e m bántottalak meg, hogy» a menekülést a j á n l o t t a m . . . a büszkeséged ellen szóltam . . . a k k o r . . . ha meg n e m bántottalak . . . az istenek kegyelmét k é r e m . . . tenéked . . . (Veszi a könyvét.) Gondold m e g . . .
P Á R M E N I O N : N e m !
K A L L I S Z T H E N É S Z : Velem olvastatják majd föl. Kegyetlen vagy.
P Á R M E N I O N : N e m !
K A L L I S Z T H E N É S Z : Drága f i a m . . . Kedves f i a m . . . (Gyorsan el.) Hosszú csönd. Pármenion Sándor szobra előtt.
P Á R M E N I O N : N e m hasonlítasz magadhoz. A r a n y b a n , m á r v á n y b a n n e m hasonlítasz.
Csodákat műveltél — szolgák művelik m á r a csodát veled s körülötted. Eltorzí-t a n a k a hízelgésükkel. A rabszolgáknál is szánalmasabb szabadszolgák, akikeEltorzí-t
megvetsz, mert nem bírsz nélkülök meglenni. D e miért ragaszkodtál akkor én-h o z z á m ? A teljesség kedvéért? Együtt én-habzsolni igazat és én-hazugságot? Milyen m á s voltál Pellában. H á t elfelejtetted. Most akkor kitől kérdezzem: korinthoszi k u p á b ó l iszunk-e még macedóniai vörös bort? H á t mégis igaz — Akhilleusz?
Elpusztul, a k i megragad a m ú l t b a n , nem fordít hátat az i f j ú s á g á n a k ? Ennyire védtelen az ember — ha csak az emlékeivel fegyverzi föl m a g á t ? Zeusz-Ammón f i a — szembeszálltam veled, nem fogadtam el Éannát, túl magasról parancsoltad őt r á m . A h o n n a n leszóltál tízezer katonádra s r á m is: kicsinek látszik a föld, az Eufrátesz is az a p r ó fodraival, semminek az egyes ember és az egész bábeli tar-kaság. De hogyan is képzelted el É a n n á t mellettem — a Bétisz b o k á j á b a szánt gyeplőszíjakkal? H a isten vagy, töröld el a bábeli tarkaság emlékezetét, de j ó t u d n o d : nem olyan az, m i n t az indusok országában látott csodafánk, amely reg-geltől estélig óriásira nőtt, és elenyészett a n a p n a k lementével. Nem, nem olyan, ha ezért haragudtál volna meg r á m véglegesen. I n n e n lentről t u d o m ezt, Sándor
Elpusztul, a k i megragad a m ú l t b a n , nem fordít hátat az i f j ú s á g á n a k ? Ennyire védtelen az ember — ha csak az emlékeivel fegyverzi föl m a g á t ? Zeusz-Ammón f i a — szembeszálltam veled, nem fogadtam el Éannát, túl magasról parancsoltad őt r á m . A h o n n a n leszóltál tízezer katonádra s r á m is: kicsinek látszik a föld, az Eufrátesz is az a p r ó fodraival, semminek az egyes ember és az egész bábeli tar-kaság. De hogyan is képzelted el É a n n á t mellettem — a Bétisz b o k á j á b a szánt gyeplőszíjakkal? H a isten vagy, töröld el a bábeli tarkaság emlékezetét, de j ó t u d n o d : nem olyan az, m i n t az indusok országában látott csodafánk, amely reg-geltől estélig óriásira nőtt, és elenyészett a n a p n a k lementével. Nem, nem olyan, ha ezért haragudtál volna meg r á m véglegesen. I n n e n lentről t u d o m ezt, Sándor