A kegyetlen tortúrázás, karóba húzás, kerékbe törés n e m szélesztette, i n k á b b seregbe verte a szegénylegényeket. Esze a tömlöcből v a l ó szabadulás u t á n látszatra j ó b a foglalva magát, lappangott. M é g adót is fizetett, s a vármegyei p a n d ú r s á g jelen-tése szerint n e m állt kapcsolatban a zöldvárak, azaz a beregi erdőségek b u j d o s ó i v a l .
H a n e m a muszáj, természete szerinti, nyílt cselekvésre sarkallta. Történt pedig csöndessége idején, hogy egyik sószállítmányát a k a m a r a i tisztek lefoglalták, i g a v o n ó b a r m a i v a l együtt, s így földönfutóvá tették. Tehetetlenül n e m sokáig nézte ügyét, mivel régtől fölismerte, hogy kesztyűs kézzel, jókodással a hivatalos h a r a m i á k k a l szemben semmire n e m megy. N é h á n y kenyeres p a j t á s á v a l lóra kapva, kiszakították a kincstári baromcsordából a saját jószágait, és egymenetben rácsaptak az ú j l a k i sókincstárra, ahonnét sebesülten futottak szét a zsarnoki m ó d viselkedő tisztek. Esze a nyitva felejtett kasszából kártalanította m a g á t , a m i n e k következményeképpen a fejével fizet, h a n e m éppen akkor verbuválja L i p ó t császár a f r a n c i á k elleni örökö-södési h á b o r ú j á h o z a hadsereget. I d e mindenféle szélnek eresztett k a t o n a i szedelék nép, golyófogónak m é g a nyomorék is, jó. Esze k a p v a k a p az a l k a l m o n , hiszen csá-szári menlevél védi, ha b e á l l . katonának, s i m é n t i vétkei elhomályosulnak, a vár-megye ereje nem fog rajta. Kékposztós osztrák k a t o n a m u n d é r b a n m a g a is v e r b u v á l j a a reguláris sereget. Ügy látszatra. A valóságban a mezei h a d a k n a k g y ű j t i a z erőt, hiszen régen megegyeztek, hogy a szülőföldet el n e m h a g y j á k , az összepásztorított sereget a m a g u k sorsának fordítására használják.
K o r á b b i tapasztalataikból tudták, hogy tekintélyes vezér n é l k ü l csak vereségre számíthatnak. Gondoltak Thökölyre, a próbált kurucra, végül is R á k ó c z i felé fordul-tak, aki Bercsényivel itt bujdokolt h á r o m n a p i gyalogjáró földre, a lengyelországi Breznán. Bige Gyurka, P a p p Miska kiszolgált k u r u c k a t o n á k siettek is a lengyel várba, azzal a hírrel, hogy készül a fölkelés.
Rákóczi sokat csalódott m á r fiatal életében, a hallottak látására k ü l d i be Ma-gyarországra Bercsényi lovászát, Barvinszky Jóbot, a k i P a p p M i h á l y kíséretében j á r j a meg a fejedelem birtokait, tekinti föl a kardfogásra k a p h a t ó elkeseredett népet Tarpán, Debrecenben, Diószegen és másutt.
Barvinszky Eszével tér vissza Breznára, s meghitel az első követség, a B i g e G y u r k á é k á l t a l mondottak mellett, a m i t Esze Tamás, a m o k á n y magyar, m a g a ihletett szavaival ilyképpen egészít ki.
— A föld népe kész, csak feje legyen!
A szó a szívére szolgált a fejedelemnek, de annyira, hogy Esze T a m á s t gyalog-ezeresének nevezi ki, a m i r ő l pecsétes írást v a r r n a k süvegébe, s bőrtokba eresztve a d j á k kezébe a breznai kiáltványt, amelynek megtörténtekor Rákóczi szóbeli esküvel
fogadta, hogy a felkelőket nem hagyja magukra, a k á r m i l y e n a k a d á l y o k következnek, hogy elégséges segítő h a d a k k a l j ö n az országba, m i n d e n késedelem nélkül, továbbá, hogy a zászlói alá sereglő parasztságot a jobbágyi állapotból fölszabadítja.
A z írásos k i á l t v á n y m i n d e n k i n e k szól. Értse meg m i n d e n igaz és édes országunk dicsőséges szabadságát ó h a j t ó egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthonlakó ember, hogy a törvények ellen hatalmaskodó, zaklató, adóztató, nemesi szabadságokat rongáló, magyarok becsületét lopkodó, kenyerünket elvevő birodalom ellen táborba szálljon.
Ez a világos beszéd ugyan m á r másképp csendül, nincs benne a jobbágyfelszaba-dítás, de azért szilárd a l a p az eddig délibábként lebegő szabadságvágytól hajtott tö-megek alatt. M i n t a vízár hömpölygött össze Ugocsa, Bereg és S z a t m á r mezítlábas népe.
Rákóczi Ű r n a p j á r a , aratás előttre ígérte hazajövetelét, a m i k o r m á r ezer fölkelő sorakozott Esze vezérlete alatt.
A nemesség, a vármegyék urai n e m örülhettek a jobbágyfölszabadítás ígéretével érkező Rákóczinak, ezért a fogadására Esze vezetésével a lengyel határra i n d u l ó p á r száz mezítlábast Károlyi S á n d o r gróf, h á r o m vármegyék főispánja, később k u r u c generális, Montecuccoli egy ezredével felerősödve, D o l h á n á l szétverte. Rossz előjel.
A z ütközetben holtan m a r a d t százötven kuruc, foglyul estek tizenheten, sebesül-ten szétbogárzottak nyolcvanan.
A K á r o l y i parancsnoklata alatt t á m a d ó rutinos osztrák katonák k ö z ü l csak néhá-nyan estek sebbe.
Szegény fejedelem hazafelé ú t j á b a n k a p j a a rossz hírt, miközben udvartartásával, néhány tucat francia tisztjével, a k i k a szakértelmet hozták, éppen Z a v a t k á n táboro-zott. V a l l o m á s a i b a n így ír a vegyes érzelmekkel teli találkozásról: „ M é g visszavonul-hattam volna, és volt is rá nagy okom, de bátorított és erősített az a vágyakozás, hogy megérdemeljem a nép b i z a l m á t és szeretetét."
Az O r a v a patak völgyein, a Vereckei-hágón fölfelé kapaszkodva, hazafelé foly-tatva útját, üzent Esze Tamásnak, hogy a Beszkidek túlsó oldaláról vezesse hozzá csapatait. A dolhai vereségből ú j r a összeseregeit sebesültek és a később hozzájuk csatlakozott rongyosok j ú n i u s közepén értek a „haza küszöbére", ahol Rákóczit. vár-ták. A fejedelmet lesújtotta a látvány. Háromezres fegyveresre gondolt, s rongyos, mezítlábas, botokkal, villákkal, kiszögezett kaszákkal, parasztpuskákkal hadonászó pár százas jobbágy tömegeket látott, a m i n t ö r ö m m á m o r b a n úszva, rivalogva tolongtak körülötte, ö r ö m ü k nemcsak Rákóczi személyének szólt, de kemény vezéri h a n g j á n a k , amivel fölsorakoztatta a szertelen tömeget.
A példa ott volt. Bercsényi parancsnoklata alatt két század dragonyos, Ocskay brigadéros k a r d j a alatt az osztráktól átpártolt négy század huszár, s állt, m i n t a pa-rancsolat. Jelenlétük egyszerre mutatta, hogy a fejedelem ígérete szerint hozta a külső segítséget, de azt is, hogy a rongyosoknak ilyen sereggé kell á l a k u l n i u k .
Rákóczi, Bercsényi kigondolt terveket hozott. A z európai h a t a l m a k nagy harc-mezők porondjain vívtak i m m á r , s a magyar fölkelésre figyelve segítségüket ajánlot-ták Rákóczinak. Kicsi érdek benne kucorgott mindben. A franciák azt várajánlot-ták, hogy Rákóczi kurucai osztrák csapatokat kötnek le. A hollandok a fölszabaduló protestáns érdekeket üdvözölték a mozgalomban, ezért segítséget ígértek. A z orosz cár a Len-gyelországgal v a l ó harcában k í v á n t a Rákóczi szövetségét.
Mindezeket a tényeket észbe véve a vezérek úgy vélték, ismét fényében ragyog a magyarok hadiszerencséjének csillaga. A bajor választófejedelem Bécs felé haladva szorongatja az osztrák udvart. S ha ehhez a kuruc csapatok idejében elérhetik a nyu-gati határt, d ö n t ő csapást mérhetnek a császári székvárosra, közel a magyarországi függetlenség ó r á j a !
M i n d e h h e z a k a t o n á n a k valót katonává kell gyúrni, de sebesen, a nemességet a fölkelés p á r t j á r a vonni, azt m é g sebesebben!
A póri nép tömegével özönlik, a nemesség csak szállingózik, m i n t meleg teleken a hópihék.
Rákóczi a g y á b a n talán a rongyosokkal való első találkozásban világosodik meg, hogy az előtte gomolygó ember- és gondmasszából kell elővarázsolnia a célra irányít-h a t ó rendet. Tudta, irányít-hogy n e m r a k irányít-h a t j a egy végtébe a m e g o l d a n d ó kérdések sokasá-gát. Egyszerre kellett m i n d e n t a vállára, eszébe vegyen. Legelőbb k a t o n a legyen.
Azok élelme, r u h á j a , fegyvere, lova, nyerge, szállása.
Csak egy katona megteremtése ötven szakmát mozgat. A b ú z a t e r m e l ő paraszttól a m o l n á r o n á t a p'orciómesterig. A kendertermelő paraszttól a takácson á t a gatya-varróig. M i n d e n mozzanathoz a megfelelő embereket megtalálni, érdekeltté tenni, ezeknek hite mezejét évelő hitmaggal bevetni, hogy a m í g tart a függetlenségi harc, m i n d i g viruljon, termést hozzon a vetés.
És teremts bányát, olvassz ércet, kovácsold k a r d d á , p u s k á v á , főzess salétromot, őröltesd puskaporrá, tartsd szárazon.
Legyenek parancsolni t u d ó tisztjeid, altisztjeid, a k i k n e k h a t a l m u k v a n a s a j á t falubelijeik fölött is, m i k o r győztes csaták után a kótyavetyén h a j b a k a p n a k . Legye-nek diplomatáid, kemény törvényeket alkotó törvényíróid, a k i k a v á r a k fenntartásá-n a k szolgálati szabályzatait megvalósítják. Legyefenntartásá-nek végrehajtói a törvéfenntartásá-nyekfenntartásá-nek, a k i k m e g ó v j á k akaratodat a csorbulásoktól.
Legyenek áristomaid és hadbíróid, akik szigorú rendet parancsolnak a kézle-vágástól a lefejezésig, de legyenek irgalmas gondosaid is, a k i k a h a d b a v o n u l t a k családját védik a földesúri bosszútól, erőltető adózástól, a k i k az elesettek özvegyeit, árváit i r g a l o m m a l istápolják. T u d j dicsérni és büntetni.
A jezsuiták kezén neveledett Rákóczi nem t a n u l t hadvezetést, állambölcseletet.
A széptan, a vadászat, a filozófia, a zene, a nyelvek ismerete, az ü l d ö z ő i elől v a l ó bujdosás töltötte be eddigi életét. A z akkori Magyarország legnagyobb f ö l d e s u r á n a k ez dukált. Hogyan is készülhetett volna szabadságharcra? Ó v t á k tőle nevelőt. A z erre való készség a l v ó rügyként létezett benne. Örökölte a szigetvári Zrínyi-őstől, Bethlen Gábortól, Báthorytól. A kész helyzet most pattintotta a b i m b ó k a t .
Talán ha n e m ilyen fordulatot vesz élete folyása, ezek a készségek örökre a l v ó rügyek m a r a d n a k benne, s úgy hal velük, hogy m a g a sem t u d róluk.
Tavasz volt, korai nyár, a m i k o r termőre f o r d u l t gyümölcsfák szirmaitól l á n g b a borulnak a magyar tájak, f é n y ü k az égig lobog, a m i b ő l a szabadságharc tíz éve alatt a vaknak is jutott.
HADAK
Tudta: a h a d a k az elsők. Ott is a lovasok. Tudata, hite v a r á z s p á l c á j á v a l , a töme-gek lelkesedésével előteremtette őket.
ö t év alatt 75 ezer j ó l felszerelt, zsolddal ellátott katona veszi körül. És palotás ezredek, francia h a d m é r n ö k ö k , idegen zsoldos tisztek viszik csapatait csatáról csatára, ha n e m is m i n d i g győzelemről győzelemre.
Változó fényességgel 1707-ig ragyogott a kurucok szerencsecsillaga. Lassan for-dult a k ü l h o n i h a t a l m a k egyensúlyhelyzete, vasas osztrákok tömegei özönlöttek a kicsi haza földjére. De a kurucokat is meg lehetett unni. A m e l y i k területről n e m meggyőződésből a d t á k az adót és porciót, ott a k u r u c éppoly könyörtelenül megvette a magyar lakosságon, ahogy a kor hadiszokásai szerint m i n d e n k a t o n a n é p b e h a j t o t t a életföltételeit, ö l t , zsarolt, gyújtogatott.
A hatalmas Rákóczi-birtoknak az a része, amely n e m volt osztrák kézen, m i n d e n föllelhető jövedelmével a hadakat, a fejedelem a k a r a t á t szolgálta.
Rákóczi francia tisztjeinek olyan szakmája volt a hadszervezés, m i n t asztalosnak a sámligyártás.
A föld népét mezei h a d a k n a k minősítették. Tudva, hogy ez a rablásra is hajla-mos, lelkes gyülevész tömeg hazafiságos i n d u l a t b ó l katonáskodik a saját, d e j ó l irá-nyítva a haza szolgálatában.
A katonai regulákat nem ismerő néphadat kisebb portyákban alkalmazták, hata-l o m b a n t a r t a n d ó terühata-letek őrzésére, várszohata-lgáhata-latra, a v o n u hata-l ó ehata-lhata-lenség csipkedésére, bosszantására. Reguláris csapatokkal n e m szerettek szembekerülni, s ha tehették, előlük gyakran megszaladtak.
Nagyobb mezei m u n k á k idején hazamehettek, szabadságuk lejártával visszatértek csapataikhoz, a m i r e a megyei katonaság hadbiztosai ügyeltek.
A reguláris sereget toborzással gyűjtötték. Síppal, dobbal, vidámsággal. Ezek tel-jes fölszerelést és zsoldot kaptak vitézségük, rangjuk, beosztásuk szerint. A Rákóczi h a t a l m á b a n levő területeken a nemesség köteles volt táborba szállni, de maga helyett más embert is állíthatott katonának, k ü l ö n b e n büntetéspénzt fizetett.
A betakarítás idején otthon dolgozó paraszthadak helyébe gyakran tizenkét éves f i ú k mentek a táborokba.
Rákóczi 75 ezres seregének felét a huszárság tette. Fölállításukat a lóban gazdag lengyel határ mentén eszközölték, és az ottani nagy térségeken kovácsolták össze a csapatokat. R o h a m r a , visszavonulásra, vágtára, rajtarajtára, fordulatokra v a l ó moz-gásukban, dob- és kürtjelekre történő cselekvések elsajátítására tanították őket. J ó l f u t ó csilalli, harci lovaik voltak többségben, török-arab keveredésűek. N y ú l á n k , k ö n n y ű léptűek, amelyek huszonnégy óra alatt képesek voltak húsz m a g y a r mérföl-det benyargalni. (Több m i n t 160 kilométer.)
A lovasezredek állatszükségletét kereskedelmi láncolatok révén a spanyoloktól, a krímiektől, a moldvaiaktól is kieszközölték. Rákóczi vásárolt olyan lovakat, amiket vitézi tettekért, szépen fölszerelve odaajándékozhatott.
De ott voltak a fejedelem palotás diviziói. Ezek nem csupán a díszelgést vagy az ő személyét szolgálták, h a n e m a k t í v a n részt vettek a hadi m a n i p u l á c i ó k b a n . Volt egy m a g y a r udvari lovas karabélyosezred, egy székely gyalogos dárdásezred, egy zöld lövész gyalogosezred és egy francia gránátos osztály.
A hadi év december elsejével m i n d i g befejeződött, a seregek téli szállásaikra vonultak, leginkább azokra a területekre, ahonnét sorozták őket, hiszen tulajdon-képpen ezzel hazamentek.
És a hadi év, a kikelet, m á j u s elsejével kezdődött, m i n d i g szép muzsikaszavas csinnadrattával.
Rákóczi seregeiben a tüzérség jelentős két ágazatra oszlott. A vártüzérség a vé-delmet szolgálta. A kerekekre szerelt ágyús ezredek, a mezei tüzérség, vonult a csata-terekre. Ágyúik, a seregbontók, szakállasok, bombavetők, mozsarak vas- és kőgolyó-kat, robbanó, tüzet okozó láncos gránátokat köhögtek ki magukból. A mohácsi csatá-ban használt első ágyúk működési m ó d j á h o z képest alig változtak.
A p u s k á k m é g elöltöltősek, használatukhoz szép magyar nyelvű szabályzat ma-radt r á n k :
1. Vedd ki a tőtést a l ó d i n g b u l ! 2. H a r a p d le a tőtést!
3. Poroszd fel a fegyvert!
4. Z á r d a serpenyőjét!
5. Pofádhoz a fegyvert!
6. K é s z ü l j a tüzeléshez!
7. A d j tüzet!
8. Vedd el a pofádtól a fegyvert!
E n n y i mozzanatból tevődött össze egy lövés.
A seregek fölszerelését számtalan ipar szolgálta. Némelykor, sarcul, egész város, mint p é l d á u l a fölkelés első éveiben Debrecen, amiért önként nem adta be a derekát a kurucoknak, több ezred ruházatát volt köteles kiállítani. Tehát posztót, szövetet.
Ha m a g a nem győzte a hozzávaló anyaggal, szász, török, örmény, holland, angol posztókereskedőktől szállítmányszám vásárolta.
A h a d a k helyzetére vonatkozóan pontos följegyzés készült egy francia m á r k i n a k , aki a király követeként Egerben találkozott a fejedelemmel.
5 Tiszatáj
— Folytatjuk a háborút. A kisnemesség velünk, az egyházi rend a z o n b a n csá-szárpárti, a főnemesség alig h a j l i k felénk.
— Bevezetem a rézpénz használatát. Harminckét ezredemben a kisnemesek s a j á t felszerelésükkel, zsold n é l k ü l szolgálnak.
— A kassai és besztercei öntödék a n n y i ágyút, golyót, gránátot g y á r t a n a k szá-m o szá-m r a , a szá-m e n n y i kell, ebben h i á n y t n e szá-m szenvedünk.
— V a s h á m o r a i m annyi nyersanyagot termelnek, a m e n n y i r e szükségem v a n .
— Tíz puskapormalom m ű k ö d i k .
— K é t év alatt négyezer puskát gyártottunk hazai műhelyekben. D e beszerezzük azokat k ü l f ö l d r ő l is.
— Nagyvárad, Szeged és A r a d az osztrák kezén, de azokért é n m a g a m megyek.
Szeged különösen fontos lenne számomra, a törökkel v a l ó közeledés megkönnyítésére.
(A karlócai béke u t á n a Tisza a török birodalom és a Magyarország közötti határ-vonal.)
Rákóczi ezúttal panaszolja el a másfél éves hadakozásai között szerzett szomorú tapasztalatait, amely szerint az erők és eszközök elégségesek lennének a sikeres had-j á r a t folytatásához, befehad-jezéséhez, de a hadak fegyelmezetlenek és a fegyelmezést nem is tűrik, mivel heves vérmérsékletű magyarok. És nincsenek harci tapasztalatok, nincs i d ő a rendet besulykolni, mert az első pillanattól harcolni kényszerültek. A régi vitézi virtus az Osztrák H á z jogara alatt teljes tudatlansággá züllött, a m i t m é g tetéz az a gond is, hogy „főtisztjeink sem t u d j á k , mi a hazaszeretet parancsolta fegyelem és önfeláldozás!"
Panasza dacára az elmondott k é t é v alatt sok eredményről tehetnek számot.
Debrecen befogadja őket, K á l l ó t ostrommal beveszik, m e g v í v j á k a váradolaszi, szent-benedeki csatát, Bercsényi sikeresen folytatja fölvidéki h a d j á r a t á t , a m i v e l megszerzi az iparos városokat. Munkácsot a z osztrák őrség a d j a k u r u c kézre. És a sikerek lát-t á n jövögelát-tnek m á r a főnemesek, és sok csalát-tában m i n lát-t brigadérosok, generálisok, óbesterek, hadbiztosok szolgálnak.
Szeged kulcskérdés Rákóczi számára, általa a törökkel viszonylagos b é k é b e n ma-radhatna, és a saját h a t a l m á t kiterjeszthetné a dél-alföldi területekre, ahol a z ellen-ségeskedő rácokat (gorácok, hegyekből valókat) a p á r t j á r a vonná.
Rákóczi diplomatái n e m voltak politikusak velük. A m i k o r azok a k u r u c győzel-m e k hatására győzel-m á r a soraikba álltak volna a D u n á n t ú l o n , véletlenül szétverték őket.
Ekkor elfordul a rácság, s az osztrákok oldalán harcol.
Rákóczi 1704. j ú l i u s 2-án érkezik Szegedre hadaival, amelynek p a l á n k j á t az első r o h a m m a l elfoglalja, sátrát a külső rókusi részeken ü t i fel, m o z s á r á g y ú i v a l ostrom a l á k a p j a az erődöt, de n e m sok k á r t tehet benne. O s t r o m á g y ú i nincsenek kéznél.
A pállott melegben megbetegszik, d e betegíti kedélyét a város l a k ó i n a k részvétlen-sége, a m i félelemből is származhat. -Udvarlására n e m m o z d u l n a k , mert bölcsen tud-j á k , a kuruc elmegy, az osztrák ittmarad. Ver r á tud-j u k olyan sarcot, hogy belegebed-nek. Hiszen az osztrák követelőzik, m i n t pár évtizeddel k o r á b b a n a török. G l o b i t z várparancsnok keze elnyúlik Halasig, Kecskemétig. H a követelésének n e m tesznek eleget, elfogatja a városok elöljáróságát, túszokul tartja, és csak a kivetett sarc á r á n a d j a vissza őket. Ellenkező esetben levágott f e j ü k k e l nyugtáz.
Szegeden a kurucokat a m ú g y sem szeretik. Száguldóik többször f ö l d ú l t á k a véd-telen külvárosokat, r o h a n t u k b a n szeplősítették a fehércselédeket. U g y a n e k k o r V a k Bottyán ezredeiben sok szegedi polgár vitézkedik a d u n á n t ú l i csatamezőkön.
És Szeged lakossága a k k o r is csak távolról néz, a m i k o r R á k ó c z i erdélyi fejede-l e m m é váfejede-lasztásának hírévefejede-l fényes követség érkezik a szafejede-lmazsákon fekvő her-ceghez.
Több m i n d e n az ostrom abbahagyására ösztökélte őt. A z a fölismerés, hogy h i á b a veszi be a várat, a karlócai békekötés értelmében az a törökök jussa. D e Bercsényi is Szeged elhagyására biztatja kedves leveleiben.
„ ö r ü l ö k , hogy Egerből kikelvén Kegyelmed, az ottani egerészést abbahagyta, és hagyja is el Nagyságod Szegeden a szegelést is, m e r t nagyobb dolgok v á r n a k Nagy-ságodra."
Esze m i n d e n csatában seregestől megmerülközik. Hősi működését Rákóczi szé-pen honorálja, ő az egyetlen a tanulatlanok közül, akit generálissá tesz, Tarpának nemesi kiváltságokat ad. A z áldozatkész Esze 1708 pünkösd n a p j á n meghal. Nyitrán két hajdúezred szétválasztása közben éri kuruc kardtól a méltatlan halál.
I n n e n t ő l lefelé h a j l i k a kurucok hadi csillaga. A k ü l h o n i h a t a l m a k érdeke és figyelme is elfordul róluk, a seregek fáradnak, züllenek, Rákóczi rézpénzei elromla-nak, a földesurak visszakövetelik jobbágyaikat. A z osztrák erősödik.
M é g következnek szép sikerek, győztes csaták, rendteremtő országgyűlések, de a b u k á s t m á r csak késleltetni lehet, megállítani nem.
A z 1711-ig tartó szabadságharc nemzetünk tehetségét bizonyítja, ha szorító két-ségei között összeveti vállát.
Rákóczi bujdosásra kényszerült.
H ű tükre a kornak az utólag termett búcsúzó.
Bölcsőm, vigasztalóm, Dajkám és ápolóm, Szép Magyarországom!
Jaj, szörnyű fájdalom, Meg kell tőled válnom!
Vizeid folyását, Erdeid nyílását, Lovam lábanyomát, Te áldott földedet én Többé már nem láthatom!
5»