Magyar Biztosítási Évkönyv XXIV. évfolyam 1932-33

9. szám. ___—___

tása ellen felmerül az az észrevétel, hogy az egyes foglalkozási kategóriák adóterhe gyanánt csak azt tünteti fel, amit az illetö ágak legfontosabb adó—

alapjuk után fizetnek. Pedig bizonyos pl., hogy a földbirtokosok jelentékeny házadót is fizetnek, a háztulajdonosok, iparosok stb. földadót is rónak le, úgy, hogy ez az összeállítás csak akkor nyugodott volna helyes alapokon, ha minden egyes főfoglalko—

zási csoport által fizetett mindennemű egyenesadót a megfelelö csoporthoz vesz fel.

A kiadvány III. része az adóbefizetéseket is—

merteti. Kitünik ebből, hogy 1931—ben az együtte-

sen könyvelt egyenes adóknál a hátralék 78'7 millió P-t, a külön könyvelt adóknál pedig 19'5 millió pen—

gőt tett.

Bár a kiadvány az adózást illetőleg igen fontos hézagpótló és értékes munkának tekintendő, az adó- zás hatalmas kérdéskomplexumának még számos olyan vonatkozásáról nem nyújt tájékozódást, amelyek a közszolgáltatások gazdasági és szociá- lis jelentőségének megítéléséhez nélkülözhetetle—

nek. Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló anyag alapján is ki lenne bővíthető egy ilyen ki—

mutatás a közvetett adók bizonyosfokú részletezé- sével (pl. forgalmi adóknál milyen forgalom után t'izettetett) az egyenesadóknak természetes és jogi—

személyek szerinti szétválasztásával, az adóbevételek községenkinti tagolásával, továbbá annak kimutatá- sával, hogy az egyes adónemeknél mennyi a meg nem adóztatott és adómentes vagyon, vagy jövede—

lem stb. Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy az adóstatisztika terén még milyen kiaknázat- lan lehetőségek vannak.

A kiadványnak fent röviden érintett hiányos—

ságai folytán, de meg általában arra való tekintet- tel is, hogy az állampénzügyek statisztikája terén is elérhető legyen az a fejlődés, mely a statisztika többi ágazatainál az adatgyüjtéseknek és a feldol—

gozásnak a hivatalos statisztikai szervek által való ellátása folytán biztosítható volt, kívánatos, hogy az adóstatisztika is a hivatalos statisztikai szol- gálat körébe kerüljön, mert kétségtelen, hogy csak ez rendelkezik olyan felkészültséggel, mely az ál- statisztikának a jelentőségéhez mért

H. S. dr.

lampénziigyi

további kiépítését garantálhatja.

Magyar Biztosítási Évkönyv XXIV. évfolyam.

1932 -33.

Annuaire Hongroís des Assurances.

année. 1932—33.

Szerkeszti: Töröl; Jenő Endre. — Kiadják: a Biztosítási és Közgazdasági Lapok.

Rédigc' par Eugéne André Török. —- Publíé par ,Bizto—

sitásí és Közgazdasági Lapok".

Bp. 1932. 348 1. —— p.

A magyar biztosítási irodalom eme számottevő terméke ez évben is azzal a megszokott gazdag tartalommal jelent meg, mely számára a komoly l'orrásmunka jelleget biztosítja. Az évkönyv anyaga,

XXIVe

—788——

1932

___-M.

mely a biztosításügy egész területét felöleli, hár—

mas beosztású. Az első rész a biztosításügyet szol—

gáló intézményeket, a fontosabb biztosításügyi ren- deleteket és a biztosítási joggyakorlatot, a második fejezet az egyes biztosítóintézetek 1931. évi 'mükö- dését és üzleti eredményeit ismerteti, a harmadik rész pedig a biztositásügy körébe vágó tanulmá- nyokat tartalmazza, Az első rész anyagát illetőleg célszerű volna, ha az Évkönyv egyes évfolyamai

nemcsak a legújabb rendelkezéseket, hanem vissza—

térőleg állandóan közölnék a háború utáni legfonto—

sabb törvényeket és rendeleteket is, hogy így a biz- tosításügy törvényes szabályozásának egész kom- plexumát minden egyes kötetben megtalálhassa az olvasó. Igaz, hogy ez a terjedelmet erősen növelné;

de a rendelkezések szaporodásával később elegendő lenne csupán azok felsorolására szorítkozni a leg- fontosabb intézkede'sek kiemelésével s arra való nta—

lással, hogy azok egész terjedelmíikben melyik év- folyamban tétettek közzé. Ily módon az Évkönyv forrásmunka jellege is erősebben kidomborittatnék.

A társaságok üzleti eredményeinek ismertetését

hasznosan egészíti ki az a kompass-szerű kimutatás,

mely az egyes társaságok igazgatásának és felügye- letének és Vidéki hálózatának szervezetéről ad szá- mot. Mindenesetre ez a rész is igen sokat nyert volna értékben, ha a rendelkezésre álló mérleg- és eredményszámlák —— legalább is a legfontosabb té—

telek kiemelésével —— összesített kimutatásban is közzététettek volna.

Az évkönyv harmadik részében közölt tudomá-- nyos értekezések, melyek a biztositásügy legaktuá- lisabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoz- nak, nagyban emeli-k az Évkönyv színvonalát, mely- ben úgy a szakember, mint az érdeklődő nagy—

közönség hézagpótló, hasznos munkát kapott.

Joseph Eysséric: Politigue Laigue et Dépo- pulatíon.

Paris, 1931. 356 1. _ p.

A földrajzi vonatkozású munkáiból előnyösen ismert szerző legújabb könyvének Magyarországon is érdekességet biztosít az a körülmény, hogy az el- néptelenedésröl, az egykét-öl és az ezeket előidéző társadalmi és gazdasági jelenségekről szól. A szerző buzgó katolikus és lelkes francia hazafi: Könyvé- nek első részében hevesen támadja a harmadik köz- társaság összes intézkedéseit, amelyekkel az egyház pozícióját, főleg az iskolákra való befolyását gyen—

gítette. A második részben a világi nevelés következ- ményeként előállott világnézetet és az ebből követ—

kező erkölcsi felfogást tárgyalja, helyesebben szólva ostorozza. A harmadik rész a kérdés demográfiai ré- szével foglalkozik. Kiindul Rousseaunak abból a mon—

dásából, hogy jó kormányzat alatt az ország népe szaporodik, rossz kormányzat alatt pedig fogy. Meg- állapítja, hogy a nagy forradalom óta Franiaország népessége szaporodik ugyan, de a többi országokhoz