1 268
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
Ezt a gondolatot illusztrálja híres példá- ja. a tejes teát kóstoló hölgy, aki azt állit- ja, hogy meg tudja állapítani: a teába ön- tötték-e a tejet, vagy megfordítva.
A kötetben található előadások gazdag forrást kínálnak a statisztikai elmélet törté-
netének specialistái számára. Olvasásuk a- zonban ezen túlmenően hasznos és érdekes lehet a statisztika oktatóinak és művelőinek szélesebb tábora számára is.
(Ism.: Párniczky Gábor)
GAZDASÁGSTATISZTlKA
CHRISTENSEN. L. R. —- CUMMINGS, D. -- JORGENSON, D. W.:
A TERMELEKENYSÉG NUVEKEDÉSE 1947 ÉS 1973 KÖZÖTT
(Productivíty growth 1947—1973: An international comparison.) The impact of international trade and investment on employment. Department of Economics.
Harvard. 1978. 211—333. p.
A tanulmány kilenc ország (Kanada, Fran—
ciaország, a Német Szövetségi Köztársaság.
Olaszország, Japán, Dél—Korea, Hollandia, az Egyesült Királyság és az Egyesült Álla- mok) termelékenységének növekedését ha- sonlítja össze abból a szempontból, hogy ab- ban milyen szerepe van a termelési ténye- zők (tőke és munka) inputjának, és milyen a termelési tényezők termelékenységének (ho- zamának). A vizsgálat az 1960 és 1973 közöt- ti időszakra vonatkozik, ezt azonban —— Dél- Korea kivételével —— egybevetik egy 1960—ig terjedő szakasszal is. melynek kezdeti idő—
pontja országonként — a rendelkezésre álló adatoktól függően — különböző.
A növekedés mértékét a vállalati szektor—
ban megtermelt bruttó hazai termék változá- sával tejezik ki. A vizsgálat kiindulópontja egy termelési függvény, amelyben ez a ter—
melési érték (output) a tőkeinput, a munka- input és az idő transzlogaritmikus függvénye.
A transzlogaritmikus függvényben az output természetes logaritmusa exponenciálisan függ a munka- és a tőkeinput természetes loga-
ritmusától és az időtől.
1960 és 1973 között az output átlagos évi növekedési üteme a kilenc ország közül hat- ban meglehetősen szűk. 4,1—5,9 százalékos sávban szóródott. Ennél alacsonyabb csak az Egyesült Királyságban volt (3.8), az ázsiai országokban azonban jóval ma asabb (Dél- Korea 9.8, Japán 10,9 százalék. A növeke- dési ráták szóródása szorosan asszociál az inputok (a tőke- és a munkainput kombinált) növekedési rátájának szóródásával. A hat or—
szágban az inputnövekedés 22 és 3,3 szá—
zalék között mozog. az Egyesült Királyságé 1.8, Dél-Koreáé 5.8, Japáné 6.4 százalék. A kilenc országból képezhető 36 párból 28-ra igaz, hogy magasabb inputrátával magasabb outputráta jár együtt. A szoros kapcsolatot a két periódus egybevetése is alátámasztja: a- hol gyorsult az output növekedése. ott az in-
put is gyorsabban nőtt.
A két termelési tényező közül a tőkeinput növekedésének mértéke jóval nagyobb a munkaráforditásénál. Azokban az országok- ban. ahol magas az output növekedésének rátája (Japán és Dél-Korea), ott mind a tő—
ke-, mind a munkaráforditás nagy ütemben nőtt. Közepes (évi 4.5—6 százalékos) output- növekecléshez — öt ilyen ország van a kilenc- ből -— már különböző inputstruktúrák járul- nak. A Német Szövetségi Köztársaságban például magas tőkeinput-növekedés (7 száza- lék) alacsony, sőt negativ munkainput—növe- kedéssel párosult, az Egyesült Államokban éppen forditott a kép, ott a vizsgált kilenc ország közül a legalacsonyabb a tőkeinput és második legnagyobb a munkainput növe—
kedése.
A két periódus együttes vizsgálata azt mu—
tatja. hogy az egyik tényező növekvő rátája a másik csökkenésével jár együtt. Ebben a je- lenségben a helyettesítés folyamata jut ki- fejezésre. Kanadában például a tőkeinput növekedése évi ó,8 százalékról 4.9 százalék- ra mérséklődött, a munkainputé 1,,1 százalék- ról 2.0 százalékra emelkedett. Ellentétes pél—
da Japán: a tőkeinput ráta 4,5—ről 11,5 szá- zalékra, a munkainput ráta ILS-ról, 2.7 szá-
zalékra csökkent.
A mélyebb elemzés minőségi tényezőket is figyelembe vesz. A tőkeállomány minőségét a tőkejavak életkorával hozza összefüggésbe olyan feltételezés alapján, hogy e javak ha- tékonysága az idő függvényében egy kons- tans koefficiens szerint változik. A munkará—
forditás minőségi tényezőjét a képzettség mértékéből vezeti le. Az egy ledolgozott órá- ra számított összes inputot e két minőségi té—
nyezőre és az egy ledolgozott órára jutó tő—
keállományra bontja fel. A növekedésben leg—
nagyobb szerepe a tőkeállománynak van; a két minőségi tényező súlya nagyjából ha- sonló, közülük a tőke minőségéé valamivel
nagyobb.
Az egy ledolgozott órára jutó kibocsátás alakulásában az input jelentősége általában növekszik a tényezők komplex termelékenysé—
gével szemben, Az inputtermelékenység hoz—
zájárulási aránya Japánban például 1952 és 1960 között 3:97, 1960 és 1973 között 4852 volt: Olaszországban 1952 és 1960 között 17183, 1960 és 1973 között pedig 56:44. A többi országban nem ilyen éles a változás
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1 269
mértéke. sőt a vizsgált észak—amerikai orszá- gokban — ha mérsékelten is, de —— ellentétes
irányú.
(Ism.: Szilágyi GyörgY)
EILON, S. — GOLD, B. — SOESAN. J.:
TERMELÉKENYSÉGELEMZÉS IPARI ALKALMAZÁSRA (Applied productivity analysis for industry.) Ox—
ford —- New York -— Toronto -— Paris stb. 1976. Per—
gamon Press. 151 p.
A könyv a szerzők több éves egyetemi ku- tatómunkájának eredményeit foglalja össze.
A londoni Imperial College Vezetéstudomá—
nyi tanszékén 1970 és 1974 között amerikai szakértő bevonásával végzett kutatás arra irányult. hogy értékeljék különböző vizsgála- ti eljárások alkalmazhatóságát a termelé- kenység vállalati vagy telepi szintű mérésé- nél. Ezenkívül gyakorlati példákon kívánták kipróbálni egy termelékenységi modell hasz—
nálhatóságát, amelyet a vezetői értékelések elősegítésére fejlesztettek ki. A konkrét eset—
tanulmányok kidolgozásához számos angol cég nyújtott segítséget konkrét adatok és szakmai információk szolgáltatásával.
A könyv három fő részből áll. Az első rész kritikailag vizsgálja a termelékenység fogal- mának jelenleg használatos értelmezéseit.
meghatározásait, és részletes szakirodalmi áttekintést nyújt a probléma különböző meg—
közelítéseiről. Ezt követően ismertetik a ter- melékenység elemzési rendszerének javasla- tát, és néhány konkrét példán mutatják be a mérési problémák megoldási lehetőségeit.
A szerzők megállapítása szerint abszolút
érvénnyel sem elméletileg, sem empirikus úton nem igazolhatók azok a széles körben elter- jedt nézetek. amelyek szerint:
1. a termelékenység mérése kifejezi a
"hatékonyságát";
2. a termelékenység változásai jól mérhetők az egy teljesített munkaórára jutó kibocsátással;
3. e mutató növekedése mindig kívánatos, fajlagos költségcsökkenést eredményez:
4, az egy teljesitett munkaórára jutó kibocsátás növekedése az egy órára jutó bérek párhuzamos e- melkedését követeli meg.
termelés
mert
A javasolt mutatószám-rendszer kialakítá- sakor ezért főleg arra törekedtek, hogy az alkalmazott arányszámok feltárják azokat a forrásokat, amelyek a termelékenység lénye- ges változását eredményezik, s nyomon kö—
vessék a kapcsolatokat, ahol a termelékeny- ség javulása kihat a költségek, az árak és
a jövedelmezőség alakulására.
A kidolgozott modell ezeket az elemeket integrálva olyan vezetési—ellenőrzési rend- szert képez, amelynek segítségével a vezetők értékelhetik (: termelékenység növelésének ol- ternatív eszközeit, oz innovációk végrehajtá- sakor felmerülő változatokat, és megállapít- hatják mind a múltbeli, mind a számításba vett innovációk hatásait.
A modell koncepciója szerint a vezetői dön- tések szempontjából a nyereségnek az ősz- szes befektetéshez viszonyított aránya a meg—
határozó. E mutató változását alapvetően a termelői árak, az egységköltség alakulása. a berendezések kihasználása, a berendezések és felszerelések teljesítményei (termelékeny- sége) és a tőkebefektetés belső szerkezete befolyásolják. Ezek alapján B. Gold a vezeté—
si—ellenőrzési mutatók alábbi modelljét ál- lítja fel:
Nyereség Összes tőkebefektetés ( Termelési érték Összes költség )
Kibocsátás Kibocsátás
Ebből a jövedelmezőség tényezőinek vál- tozását kifejező —- némileg egyszerűsített ,,r"
modell a következő:
r : (p—c) ek : oek ahol:
r— az összes tőkebefektetés megtérülése, p—az egységnyi kibocsátásra jutó termelői ár, c —-az egységnyi kibocsátásra jutó költség, a —az egységnyi kibocsátásra jutó nyereség,
(a : p—c)
e—az adott gazdasági egység (telep) kapacitás- kihasználása.
k —— a kapacitás és az összes tőkebefektetés aránya.
Az ,,r" modell tehát az összes tőkebefeke tetés megtérülését lényegében három ténye- zőre vezeti vissza: a kibocsátás egységnyi nyereségére, a kapacitáskihasználásra. vala—
Kibocsátás Ka pacitás
Kapacita's
Ál lóeszközök
Ál lóeszközök Összes tőkebefektetés
mint a kapacitás és az összes tőkebefektetés arányára (,,k" faktor). Az ,,r" modell időbeli vizsgálata lehetővé teszi e tényezők relatív növekményének részletes elemzését is.
A modell különböző aggregációs szinteken használható (az egész iparra. egyes ágaza- taira, vállalatokra, telepekre, ezek részlegei—
re vagy éppen egyedi gyártási folyamatok—
ra), és sikeresen alkalmazható összehasonlí—
tó vizsgálatoknál is. így például különböző országok azonos iparágaiban érvényesülő költség- és jövedelmezőségi viszonyok elem—
zésére, vállalatok közötti összehasonlításokra vagy adott vállalaton belül a különböző rész- legek teljesítményeinek összevetésére.
Mind az aggregációs szinteket, mind a vizsgált tényezőket tovább lehet mélyíteni az elemzési céloknak megfelelően. Például a
