PANNON EGYETEM
GEORGIKON MEZ GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Készült a Pannon Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola keretében
Doktori Iskola vezet je, témavezet DR. SZABÓ FERENC
egyetemi tanár, az MTA doktora
KÜLÖNBÖZ FAJTÁJÚ HÚSHASZNÚ TEHENEK NÉHÁNY ÉRTÉKMÉR JE AZONOS KÖRNYEZETBEN
Készítette BENE SZABOLCS
KESZTHELY
2007
Különböz fajtájú húshasznú tehenek néhány értékmér je azonos környezetben
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta:
BENE SZABOLCS
Készült a Pannon Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola iskolája keretében
Témavezet : Dr. SZABÓ FERENC, egyetemi tanár, az MTA doktora
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ..……...……..….
A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el,
Keszthely, 2007. ... ………...….
Szigorlati Bizottság elnöke
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el
Keszthely, 2007. ... ………...
Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél min sítése…...
………
Az EDT elnöke
KIVONAT
A szerz a keszthelyi kísérleti húsmarhatelepen, tíz éven át azonos körülmények között tartott, kilenc fajtába (magyar tarka, hereford, angus, red angus, lincoln red, limousin, charolais, blonde d’Aquitaine, shaver) tartozó tehenek néhány értékmér jét hasonlította össze. Arra kereste a választ, hogy a reprodukciós teljesítményben, a növekedésben és a kifejlettkori él súlyban, valamint a borjúnevel -képességben milyen különbségek vannak a fajták között.
Az irodalmi utalásoknak megfelel en a kis test , anyai típusba tartozó fajták reprodukciós fölénye a vizsgálatban is megmutatkozott. A legjobb vemhesülési eredményt a red angus, charolais és angus fajták érték el, a hereford és a lincoln red teljesítménye közepesnek tekinthet . A legjobb szaporulati és felnevelési, valamint a legjobb fajlagos mutatókat is az angus, a red angus, charolais, illetve a hereford fajták mutatták.
Az extenzív lápi körülmények között a n ivarú állatok növekedési erélye kisebb volt, mint az kedvez bb körülmények között lehetne. Ez abban mutatkozott meg, hogy a vizsgált fajták 4 - 6 hónappal kés bb érték el a becsült tenyészérettségi él súlyt, mint a szakirodalomban közölt, kívánatosnak tekintett értékek. Az eredmények viszont tendenciájukban megegyeznek az egyes fajták közötti különbségekr l meglév eddigi információkkal.
Az értékelt tényez k, nevezetesen a borjú genotípusa, a tehén elléskori életkora, az évjárat, az évszak és a borjú ivara szignifikáns (P<0,001, ill. P<0,05) különbségeket eredményeztek a borjak választási eredményeiben. A legnagyobb választási eredményeket a limousin és blonde d’Aquitaine anyák borjai érték el, bár ezekt l alig maradt el a red angus, az angus és a shaver. A tehén életkora a korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonló módon és tendenciával, a keszthelyi lápi körülmények között is befolyásolta a borjak választási eredményét.
A többfajtás tenyészértékbecslés (MBVE) eredményei szerint a választási tulajdonságok direkt örökölhet sége közepes (h2d = 0,31 - 0,51) közepes, anyai örökölhet sége pedig gyenge (h2m = 0,07 - 0,15).
A három különböz egyedmodell a választási tulajdonságra hasonló genetikai paramétereket eredményezett. A modell az egyedek tenyészértékét csak nagyon kis mértékben befolyásolta, a rangsorok között pedig nem volt számottev különbség.
ABSTRACT
SOME PRODUCTION TRAITS OF BEEF COWS OF DIFFERENT BREEDS IN IDENTICAL ENVIRONMENTS
The author performed evaluations of different breeds of cows (Hungarian Simmental, Hereford, Angus, Red Angus, Lincoln Red, Limousin, Charolais, Blonde d’Aquitaine, Shaver) for 10 years at the Keszthely experimental farm. The aim of study was to evaluate the differences between breeds in mature weight, reproduction, growth and calf rearing.
The advantage of the smaller framed breeds in reproduction was confirmed - as expected based on published data. The best pregnancy rates were achieved by the Red Angus, Charolais and Angus types, while the Hereford and Lincoln Red breeds had medium performance. The best reproduction, rearing and calf production per cow were also achieved by the Angus, Red Angus, Charolais and Hereford breeds.
In the extensive peatbog-soil pasture environment, the growth rate of female cattle was lower than under optimal circumstances. The breeds included in the research achieved breeding weight 4 - 6 month later than indicated by other publications. The result of the research however confirmed the differences between the breeds already known.
The evaluated characteristics had sigificant differences (P<0.001, and P<0.05) on weaning weight due to the genotype of the calves, age of the cow at first calving, birth year and season and sex of the calves. The highest weaning weights were achieved by the calves of the Limousin and Blonde d’Aquitaine breeds, closely followed by the Red Angus, Angus and Shaver. In the wetland environment, the age of the cow had significant effect on the calves weaning weight as predicted by previous studies in other environments.
According to the results of multi-breed breeding value estimation direct heritability of weaning characteristics is medium (h2d = 0.31 - 0.51) and maternal heritability is weak (h2m = 0.07 - 0.15).
The three different types of animal models resulted similar genetic parameters on weaning traits. The model had very little impact on the breeding value of individuals and gradiation as a rank of sires showed little difference.
AUSZUG
EINIGE LEISTUNGSMERKMALE DER MUTTERKÜHEN VON
VERSCHIEDENER RASSEN IN DER GLEICHEN UMWELTBEDINGUNGEN
Der Autor hat in seiner Arbeit durch zehn Jahren lang einige Leistungseigenschaften der Mutterkühen von neun Fleischrinderrassen (Ungarisches Fleckvieh, Hereford, Limousin, Charolais, Angus, Red Angus, Lincoln Red, Blonde d’Aquitaine und Shaver) verglichen. Er hat die Antwort darauf gesucht, welche Unterschiede sind zu finden in der Reproduktionsleistung, in der Wachstum und im Gewicht von aufgewachsenen Kühen, und in der Kalbaufzuchtsfähigkeit der Kühen von verschiedener Rassen.
Wie es in der Fachliteratur geschrieben wurde, die Kühe im mütterleichen Typ mit kleineren Körper eine reproduktive Vorteil in dieser Untersuchung auch gezeigt haben. Die beste Trächtigkeitsraten hatten die Rassen Red Angus, Charolais, und Angus, die Hereford und Lincoln Red Kühe zeigten mittelmäßige Ergebnisse. Die beste spezifische Ergebnisse in der Vermehrung und in der Kälberaufzucht sind auch bei den Rassen Angus, Red Angus und Charolais Kühen zu sehen.
In der Haltung zwischen extensiven Weidebedingungen am Moorboden die Wachstumsintensität der Kühe war niedriger, als das zwischen besseren Haltunsbedingungen gewesen wäre. Es zeigte sich auch daran, daß die geprüfte Rassen das Gewicht von Zuchtreife um 4 - 6 Monate später erreichteten, wie es im Fachliteratur als Erwünscht geschrieben wurde. Aber die Ergebnisse im Tendenz sind gleich mit den früheren Informationen über dieser Rassen.
Die gewertete Eigenschaften, wie Genotyp des Kalbes, das Alter der Kuh bei der Abkalbung, der Jahrgang, die Jahreszeiten und das Geschlecht des Kalbes ergaben signifikante Unterschiede in den Absatzergebnissen der Kälber (P<0,001; P<0,05). Die höchste Gewichte erreichten die Limousin und Blonde d’ Aquitaine Kälber, aber die Red Angus, Angus und Red Lincoln Kälber hatten auch nur mit weniger niedrigere Ergebnisse.
Das Alter der Kuh - mit gleichem Tendenz wie im früheren Untersuchungen – übte eine beweisbare Wirkung auf die Absatzleistung der Kälber.
Laut den Ergebnissen der Zuchtwertschäzung mit mehreren Rassen (MBVE) die direkte Absatzparametern haben mittelmäßige Heritabilität (h2d = 0,31 - 0,51 ), und die mütterliche Heritabilität ist niedrig (h2m = 0,07 - 0,15).
Die drei unterschiedliche Tiermodelle (Animal Model) bei den Absatzeigenschaften zeigten ähnliche genetische Parametern. Das Modell beeinflußte den Zuchtwert der Tiere nur sehr niedriegerweise, und in der Reihenfolge fanden wir keine Unterschiede.
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS ... 10
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS... 12
2.1. Reprodukciós teljesítmény ... 12
2.1.1. Vemhesülés... 13
2.1.2. Szaporulat ... 14
2.2. Növekedés és kifejlettkori súly... 16
2.2.1. Növekedési ütem ... 16
2.2.2. Tenyészérettségi él súly és életkor ... 17
2.2.3. Kifejlettkori él súly... 18
2.2.4. A kifejlett tehenek testméretei... 20
2.2.5. A küllemi bírálat, a kondíció bírálat és a testméretek ... 22
2.3. Borjúnevel -képesség és a választási súly ... 23
2.3.1. A borjúnevel -képesség és a választási eredmények kapcsolata ... 23
2.3.2. A választási eredményekre ható tényez k... 23
2.3.3. A húshasznú tehenek tejtermelése... 26
2.3.4. A választási súly, súlygyarapodás és a 205-napos súly örökölhet sége ... 27
2.3.4.1. A „többfajtás” tenyészértékbecslés... 27
2.3.4.2. Tenyészértékbecslés egyedmodellel... 28
3. A VIZSGÁLAT CÉLJA... 32
4. ANYAG ÉS MÓDSZER ... 34
4.1. A vizsgálat helye és a vizsgált állomány... 34
4.2. A vemhesülést befolyásoló tényez k vizsgálata ... 38
4.3. A szaporulati mutatók vizsgálata... 40
4.4. A növekedés, a kifejlettkori súly és a testméretek értékelése... 41
4.4.1. A növekedési ütem vizsgálata ... 41
4.4.2. A tenyészérettségi életkor és él súly becslése ... 41
4.4.3. Kifejlettkori él súly és életkor meghatározása... 42
4.4.4. A kifejlettkori testméretek vizsgálata... 42
4.5. A borjúnevel -képesség és a választási súly vizsgálata ... 44
4.5.1. A környezeti hatások elemzése... 44
4.5.2. Genetikai paraméterek, tenyészértékek meghatározása ... 45
4.6. Az alkalmazott programok ... 48
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK... 49
5.1. A vemhesülést befolyásoló tényez k ... 49
5.2. Szaporulati eredmények ... 58
5.3. A növekedési ütem és a kifejlettkori él súly... 63
5.3.1. A növekedési ütem ... 63
5.3.2. A becsült tenyésztésbe vételi életkor és él súly... 67
5.3.3. A kifejlett kori él súly... 67
5.3.4. A kifejlett kori testméretek... 69
5.4. A borjúnevel -képesség ... 71
5.4.1. Környezeti hatások ... 71
5.4.2. Választási eredmények az apa és az anya fajtája szerint... 76
5.4.3. Genetikai paraméterek, tenyészértékek ... 78
5.4.3.1. Variancia és kovariancia komponensek, genetikai paraméterek ... 78
5.4.3.2. Tenyészértékek... 80
5.4.3.3. A vizsgált modellek összehasonlítása... 83
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ... 84
6.1. A reprodukciós eredmények... 84
6.2. Növekedés, tenyésztésbe vétel, kifejlettkori súly, testméretek ... 85
6.3. Borjúnevel képesség... 87
6.3.1. Környezeti hatások ... 87
6.3.2. Genetikai paraméterek, tenyészértékek ... 87
7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) ... 89
8. NEW RESEARCH RESULTS (POINTS OF THESIS)... 91
9. ÖSSZEFOGLALÁS ... 93
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 97
11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE... 98
11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények ... 98
11.1.1. Idegen nyelv folyóiratban megjelent lektorált cikk... 98
11.1.2. Magyar nyelv folyóiratban megjelent lektorált cikk ... 98
11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven... 99
11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven ... 99
11.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények... 100
11.2.1. Idegen nyelv folyóiratban megjelent lektorált cikk... 100
11.2.2. Magyar nyelv folyóiratban megjelent lektorált cikk ... 100
11.2.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven... 100
11.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven ... 101
11.2.5. Egyéb közlemény ... 102
12. FELHASZNÁLT IRODALOM ... 103
13. MELLÉKLETEK... 116
BEVEZETÉS
1. BEVEZETÉS
A húsmarhatenyésztés célja világszerte a szükséges mennyiség vágómarha és marhahús gazdaságos megtermelése és piacra juttatása. Noha a marhahústermelésben a tej- és kett shasznosítású fajták világszerte meghatározó arányt képviselnek, a húshasznú állományok szerepe is fontos és növekv jelent ség .
A marhahústermelés terén Magyarországnak évszázados hagyományai vannak. A középkorban hazánkat Európa marhahús-szállítójának tekintették. Korabeli feljegyzések bizonyítják, hogy azid tájt a Kárpát-medencéb l évente több százezer hízóökröt hajtottak lábon a bécsi, milánói, nürnbergi vágóhidakra. Erre jó alapot adott a többmilliós, igázásra is használt magyar szürke marha, mely képes volt „lábon”, legelve nagy távolságokra eljutni. A századfordulótól az 1970-es évig a magyar tarka fajta töltötte be ezt a szerepet, melynek kett shasznosítású fajtaként a nyugat-európai ízlésnek megfelel , faggyúban szegény, de jól márványozott húsa rendkívüli népszer ségnek örvendett.
A hazai szarvasmarha-tenyésztés szakosodása az 1972-ben elfogadott kormányprogram hatására indult el. A programban megfogalmazottak alapján egyrészt létrejött az intenzív tejtermel ágazat, másrészt kialakultak a hazai húsmarha állományok.
A húsmarhatartás az 1970-es és az 1980-as években fejl dött, majd kés bb a tehénlétszám visszaesett és az ágazat stagnált. Ez a létszámcsökkenés oly mértéket öltött, hogy 2003. december 1-re az anyatehén létszám 39 ezerre csökkent.
Az olcsóbb baromfihús a marhahúsnak világszerte konkurensévé vált. Ez nagy szerepet játszott abban, hogy a hazai marhahús fogyasztás az évek során 3,1 kg/f /év-re csökkent. Ennek következtében a hazai marhahús termelésünk visszaesett, az itthon el állított marhahúsnak csupán felét értékesítjük a hazai piacokon.
Az EU csatlakozási szerz désünk a támogatott tehénlétszámot az akkorinál jóval többre, 117 ezer húshasznú tehénre határozta meg. Napjainkra már elértük ezt a létszámot, így az ágazat további fejl dési lehet ségét nem a tehenek számának növelése, hanem az ágazat bels tartalékainak a feltárása jelenti. Jelent s tartalék rejlik a hazai húsmarha állományok szaporulati és választási eredményeinek javításában, valamint a költségek csökkentésben, az olcsóbb, takarékosabb tartási, takarmányozási megoldások alkalmazásában és végezetül a szaktudás továbbfejlesztésében is.
A húsmarha ágazat fejlesztése nagyon fontos és sürget feladat. Ehhez a szükséges terület és takarmánybázis hazánkban rendelkezésre áll. Jelenleg 1,07 millió hektár a
BEVEZETÉS
gyepterületünk, emellett hazánk a kukoricaövezetben fekszik, és az ország 72 %-a mez gazdaságilag hasznosítható terület. Ez Európában kiemelked , jelent s melléktermék- hozamot biztosít a húshasznú anyatehéntartás számára. Mindezek, továbbá a silókukorica- termesztés kedvez ökológiai feltétele megalapozza a hatékony marhahízlalást az ország kukoricaterm régióiban.
Számos gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk a tekintetben, hogy a földrajzi, a klimatikus, a környezeti tényez k, a talajadottságok különböz sége, az ún. „röghatás”
jelent sen meghatározza, hogy milyen lesz az állatok teljesítménye. A húsmarhatartás rendkívül különböz körülmények között történik a világon és hazánkban is. Vélhet en azonos fajtába, típusba tartozó állatok reprodukciós, növekedési, vagy más termelési mutatóiban a „röghatás”, vagyis az eltér környezet következtében nagy különbségek lehetnek.
E tekintetben különösen fontos, hogy az összehasonlításokat azonos környezeti feltételek mellett is végezzünk. Azonos környezetben a különbségek els sorban a fajták, illetve a genotípusok különböz ségéb l adódnak, a tartás, a takarmányozás körülményei - azaz a különböz környezeti hatások - azokat egyformán befolyásolják.
A fentiek alapján munkám céljául a tíz éve teljesen azonos körülmények között tartott, különböz húsmarhafajták (magyar tarka, hereford, angus, red angus, lincoln red, limousin, charolais, blonde d’Aquitaine, shaver) néhány értékmér jének összehasonlítását választottam. A vizsgálatokra a keszthelyi fajtaösszehasonlító kísérletek biztosítottak lehet séget.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. Reprodukciós teljesítmény
A reprodukció a tenyésztés gyakorlatában általában termékenységet, szaporaságot, esetenként az anyaállatok nevel képességét jelenti (HOLLÓ és mtsai, 2004).
A húsmarhatartás eredményességét els sorban a szaporulat, a reprodukciós teljesítmény határozza meg (SZABÓ, 1998). Rendszeres ellés nélkül nincs megfelel számú választott borjú és hízómarha, ami a hústermel -képességet, s t, populációk szintjén az ún.
hústermelési kapacitást, és a tenyészállat-utánpótlás mértékét is meghatározza (ZÖLDÁG, 1980). A húsmarhaállományokban a reprodukciós teljesítmény akkor tekinthet kedvez nek, ha a választott borjak aránya a fedeztetett tehénállomány létszámának legalább 86%-a. Jó esetben minden tehén évente borjazik és az ellési id szak nem hosszabb, mint 90 nap (SZABÓ, 1998; HARASZTI és ZÖLDÁG, 1994).
A húshasznú állományok tényleges szaporulati eredményének (reprodukciós teljesítményének) legjobb kifejez je a vemhesülési, ellési, ikerellési, illetve szaporulati százalék, továbbá a született és választott borjak aránya (felnevelési %), valamint a hasznosult szaporulat. E mutatókat legcélszer bb a vemhesítésre kijelölt állomány létszámára vetíteni. Az induló, átlagos, záró, vagy valóságos tehénlétszámra vetített mutatókat ugyanis az eltér mérték selejtezés torzíthatja (SZABÓ, 1998).
A reprodukciót befolyásoló tényez k genetikai, vagy környezeti eredet ek. Ezek a fajta, a vemhességi id , az ellés lefolyása, az újratermékenyülés, a tartási mód, a tartás jellege, a takarmányozás színvonala (fehérje-, ásványi anyag-, vitamin- stb. ellátás), az évszaki eltérések és az éghajlat (HUSZENICZA és mtsai, 1987, 1988).
A kedvez szaporulat elérésének elengedhetetlen feltétele a szakszer takarmányozás, az állomány jó egészségi állapota és a helyes szaporítási gyakorlat. Ha ezek biztosíthatók, akkor gyakorlatilag bármilyen fajtával, vagy bármilyen genotípusú állománnyal jó eredmény érhet el.
A szaporulati eredményeket kedvez en befolyásolja a heterózishatás is (CUNDIFF és mtsai, 1974). A keresztezett tehénállományok szaporulati eredményei általában jobbak, mint a fajtatiszta populációké. Különösen igaz ez kedvez tlenebb körülmények között (BECZE, 1987; SZABÓ, 1998).
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1.1. Vemhesülés
A termékenység n ivarú állatok esetében azt jelenti, hogy rendszeresen fogamzásra képes ivadékokat hoznak világra (PERJÉS, 1985). A termékenység örökölhet sége az irodalmi adatok alapján maximálisan 10% körül van (BALIKA, 1976).
GERE és MOLNÁR (1973) szerint a tehén él súlya a vemhesülés és szaporasági eredmények mellett a borjak növekedésére is hatással van. KÖCSKY és PERJÉS (1980) részletesen ismertette a szarvasmarha szaporodásbiológiai paramétereit, azok számítás módját és értelmezését. YARO és mtsai (1989) hereford állományokban 92,1%-os vemhesülési arányt, és 94,9%-ban könny ellést tapasztaltak. GREGORY és mtsai (1992) több fajtára kiterjed vizsgálatban az alábbi vemhesülési eredményeket kapták: hereford 78,9%, angus 84,6%, limousin 74,8%, szimentáli 83,1%, charolais 83,2%. RENQIUST és mtsai (2006) keresztezett állományokban a vemhesülést átlagosan 80%-nak, a 9 évnél id sebb tehenek vemhesülését azonban csak 57%-nak találták. PERRY és mtsai (2007) mesterségesen termékenyített üsz k esetén 68,0%-os vemhesülést tapasztaltak.
BALIKA (1976) vizsgálta magyar tarka állományokban az él súly, a szoptatás alatti súlyváltozás, az ellési id pont és a borjak súlygyarapodásának hatását az újravemhesülésre.
Eredményei alapján a legjobb vemhesülést a 600-700 kg súlyú, a 100 kg-nál többet gyarapodó, ill. január-március között ell tehenek érték el. Az intenzívebben növekv (1151 g/nap súlygyarapodás feletti) borjak anyja nehezebben vemhesült. A korrelációs együtthatók alapján a vemhesülést fontossági sorrendben 1. él súlyváltozás (r = 0,62); 2.
ellési id (r = 0,53); él súly (r = -0,14); borjú súlygyarapodása (r = -0,11) határozta meg.
ZÖLDÁG és GÁBOR (1980) húshasznosítású magyar tarka állományban, hét éves id szakban, a legel re alapozott szabadtartás javuló környezeti tényez i és az évr l évre jobb szaporodásbiológiai mutatók közötti összefüggések fontosságára hívta fel a figyelmet.
A vizsgálat szerint az els termékenyítésre fogamzottak aránya 58-ról 64%-ra, a termékenyítési index 1,67-r l 1,51-re, a 100 tehénre jutó évi borjúszaporulat 88-ról 97%- ra, a születés el tti borjúveszteség 5,1-r l 5,0%-ra javult, emellett csökkent a nehézellések száma is. A javuló reprodukciós teljesítményt a szabadtartás, a természetszer elletés, a termékenyítési id szak el tt nyújtott energiatöbblet, a javuló technológiai fegyelem és a termékenységre végzett szelekció együttes következményének tulajdonították.
SZABÓ (1982a) hereford, magyar tarka, valamint hereford x magyar tarka F1
tehenek legelés alatti él súlyváltozásának a vemhesülésre gyakorolt hatását vizsgálta.
Eredményei szerint a testsúlyát növel tehenek közül a magyar tarka x hereford F1-ek
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
82,46%, a hereford tehenek 76,73%, míg a magyar tarka tehenek 72,81%-os vemhesülést értek el, míg a súlycsökkentést mutató tehenek vemhesülése ennél jóval rosszabb volt.
HUSZENICZA és mtsai (1988, 1989) hereford, hereford x magyar tarka és charolais fajtájú teheneken a tenyésztési szezon els napjaiban vizsgálták a fajta, az ellésszám, a tápláltsági fok és az ellést l az újravemhesülésig eltelt id hatását a ciklikus petefészek- m ködés és az acikliás tehenek újravemhesülésére. A vizsgált 262 egyedb l 130 volt ciklikus petefészek m ködés (49,6%), ezekb l a vizsgált id szakban 116 vemhesült (89,2%), a két ellés közti id pedig 374±27 nap volt. A 132 acikliás tehénb l csak 67 vemhesült (50,8%), ezeknél a két ellés közti id (411±39 nap) szignifikánsan (P<0,001) nagyobb volt, mint a ciklikus m ködés eknél. A vizsgált tényez k közül a tápláltsági fok mutatta a legszorosabb összefüggést a vemhesülési eredményekkel.
OLSON és mtsai (1991) Nebraskában és Floridában hasonlították össze 8 keresztezett genotípus vemhesülési, ellési és választási eredményeit. A legjobb vemhesülést Nebraskában a sahiwal x angus (95,9%), míg Floridában az angus x hereford (92,0%) genotípusok mutatták.
AMUNDSON és mtsai (2006) keresztezett tehénállomány vemhesülési eredményeit értékelték az id járás, és a szezon hosszának függvényében. Eredményeik szerint akkor a legjobb a vemhesülés, ha az átlagh mérséklet meghaladja a 16,7 °C-t.
BORMANN és mtsai (2006) angus állományokban átlagosan 93%-os vemhesülést állapítottak meg. A vemhesülés örökölhet ségét kicsinek (h2 = 0,13) találták, ezért véleményük szerint annak szelekcióval történ javítása nagyon lassú folyamat.
2.1.2. Szaporulat
A szaporaság az élve született ivadékok számát jelenti. Ez rosszul örökl d tulajdonság (h2 = 0,1; GUERRA és mtsai, 2006), ebb l adódóan szelekcióval történ javítása hosszadalmas folyamat.
KELEMÉRI (1973) a kistest hereford fajta kiváló szaporaságáról számolt be.
SZUROMI és mtsai (1978) induló tehénlétszámra számított ellési arányt hereford fajtánál 81,1%-nak, magyartarka x hereford F1-eknél 79,0%-nak találták. SZUROMI és ENYEDI
(1986) import hereford állományon 73,9%-os ellési %-ot állapítottak meg. MEYER és mtsai (1991) ausztráliai hereford és angus állományokban 88,2%, ill. 74,8% ellési %-kot találtak.
CREWS (2006) szerint a vemhességi id örökölhet sége (h2) 0,64.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
SEBESTYÉN (1979) szerint az ikerborjazás örökölhet sége h2 = 0,0 - 0,1. Az ikerellés gyakoriságát magyar tarka és holstein-fríz fajtáknál vizsgálta, magyar tarka esetén 3 gazdaságban 6968 ellésb l 231 ikerellést talált, ami 3,31%-os gyakoriságot jelent.
ECHTERNKAMP és mtsai (1985) különböz fajtájú állományokból olyan teheneket válogattak ki, amelyeknél már el fordult ikerellés. Ezeket termékenyítették ikerellésre magas tenyészérték bikákkal. Az ivadékok esetében 18,3%, 8,1%, illetve 14,5% ikerellést tapasztaltak. A kiindulási populációkban az ikerellések aránya 3,0 - 4,5% között változott.
Vizsgálataik alapján az ikerellések gyakorisága célirányos szelekcióval eredményesen javítható.
BECZE és MÉSZÁROS (1986) szerint az ikerellések aránya természetes körülmények között 3 - 5%-os. Hormonális kezelések hatására ennek háromszorosa érhet el. A két méhszarvba 1 - 1 embrió ültetésével 18 tehénen 27,8%-os, míg ráimplantálási módszerrel 101 tehénen 41,8%-os ikerellési arányt értek el magyar tarka fajtával.
KRESS és mtsai (1990) hereford és hereford - angus keresztezett üsz k ellési eredményeit értékelték. A vizsgálatban 65 hereford üsz után 38 borjú született, és ebb l 36 lett leválasztva. A hereford - angus keresztezettek esetén 43 üsz után - feltehet en a heterózis hatás következtében - 40 borjú született, és csak kett hullott el választásig.
BERGER és mtsai (1992) angus üsz k és tehenek esetén vizsgálták a születéskori és a felnevelés alatti borjúelhullást. Elléskor üsz k esetén a borjak 1,3%-a, a felnevelés alatt 3,6%-a hullott el. Tehenek esetén ez 0,6%, ill. 2,1% volt.
CUNDIFF és mtsai (1992) angus, hereford és shorthorn fajtákból álló keresztezett populációkban vizsgálták a vemhesülést, ellési %-ot, szaporulatot, születési súlyt, 200 napos súlyt és az egy tehénre jutó 200 napos súlyt. A fajtatiszta tehenek közül az angus mutatta a legjobb értékeket (a fentiek sorrendjében: 88,1%, 84,1%, 78,9%, 33,5 kg, 197 kg és 156 kg/tehén). A keresztezett tehéncsoportok közül az angus x hereford (90,7%, 87,6%, 82,1%, 36,3 kg, 207 kg, 173 kg/tehén) volt a legjobb. A keresztezett csoportok jobb eredményét a heterózis hatásnak tulajdonították.
CUNDIFF és mtsai (1993) több fajtára kiterjed összehasonlító kísérletükben a legjobb ellési %-ot a hereford-angus keresztezett teheneknél találták. Az egy tehénre jutó 200 napos borjúsúly alapján felállított sorrend: szimentáli, charolais, hereford-angus keresztezett, limousin volt.
SZABÓ és mtsai (1994) két amerikai hereford-angus keresztezett állományon 88 - 91%-os szaporulatot és 79 - 84% hasznosult szaporulatot állapítottak meg. Limousin fajta esetén 89, ill. 82%-os értékeket kaptak.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.2. Növekedés és kifejlettkori súly
2.2.1. Növekedési ütem
A növekedési erély a fiatal szarvasmarha testtömegének és testméreteinek id beli változását fejezi ki. Az állatok fiatal korukban növekednek a leggyorsabb ütemben. A kor el rehaladtával a növekedési erély fokozatosan csökken, majd kifejlett korban megsz nik.
A növekedési erély genetikailag nagymértékben meghatározott, közepesen örökl d tulajdonság (h2 = 0,40 - 0,60; SZABÓ, 1998).
LASTER és mtsai (1976) az üsz k növekedési erélyében mutatkozó különbségeket vizsgálták Eredményeik szerint a fiatal 400 napos üsz k súlya az alábbi: hereford 262 kg, angus 275 kg, limousin 291 kg, charolais 305 kg, szimentáli 305 kg.
BELTRÁN és mtsai (1992) két növekedési típusba sorolt (line „A” és „K”) angus növendék üsz k és tehenek él súlyát élekor-kategóriák szerint koordinátarendszerben ábrázolták. A kapott pontokra két különböz modellel („Richards” és „Brody” modell;
BROWN és mtsai, 1976; DENISE és BRINKS, 1985; DOREN és mtsai, 1989) függvényt illesztettek, majd meghatározták a „k” növekedési sebesség tényez t is. Természetes alapú logaritmikus egyenlettel leírható görbéket kaptak eredményül.
MENCHACA és mtsai (1996) a brahman fajtában testsúly alapján három csoportot alakítottak ki, majd mindhárom csoport esetén növekedési görbéket határoztak meg. A növekedést három szakaszra osztották (0 - 200 nap, 200 - 850 nap és 850 nap felett), majd szakaszonként ábrázolták az él súlyt és a napi súlygyarapodást. Végül szakaszonként, majd a szakaszokat összevonva exponenciális egyenleteket határoztak meg.
THALLMAN és mtsai (1999) különböz fajtájú üsz k választás utáni növekedését, farmagasságát és vemhesülési eredményét vizsgálták. Eredményeik szerint a charolais üsz k 200 napos korban 229 kg, 400 napos korban 390 kg, 550 napos korban 445 kg él súlyt értek el. 550 napos korban a farmagasságuk 131,9 cm, vemhességi mutatójuk 84,7% volt. A tulajdonságok örökölhet sége a fenti sorrendben 0,21; 0,28; 0,22; 0,40;
0,28.
VILLALBA és mtsai (2000) borzderes borjak növekedési ütemét vizsgálták az anya elléskori életkorának függvényében. Eredményeik szerint az els ellésb l származó borjak születési, 120 napos, 150 napos és 180 napos súlya 40, 136, 159, ill. 182 kg volt, míg a 3 ellés után születetteké 43, 150, 179, ill. 206 kg volt. A borzderes borjak hasonló növekedési ütemet mutattak, mint az angus.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A szarvasmarhák növekedési sebességével több kutató foglalkozott (NTUNDE, 1977; DUNAY és mtsai, 1978; POLGÁR, 1997).
LEHMANN (1975) különböz matematikai modellekkel értékelte a gazdasági állatok pre- és posztembrionális növekedését. A növekedést szakaszokra osztotta, majd szakaszonként értékelte és ábrázolta a növekedési sebességet. Abban esetben, ha a teljes posztembrionális növekedést egy koordinátarendszerben ábrázolta, a legjobbnak a természetes alapú (e) logaritmusos, valamint a természetes alapú hatványfüggvényeket találta.
BERG és BUTTERFIELD (1976) részletesen ismertették a szarvasmarha növekedési jellemz it. Véleményük szerint a kifejlettkori súly felének, ill. -ának elérése után a növekedés sebessége er teljesen lelassul.
SAGER (1982, 1983) a testsúly és a testméretek növekedésének összevetése során azok között szoros kapcsolatot talált.
SZ CS és mtsai (1987) szerint a kifejlettkori végsúly elérése a gyakorlatban igen ritka. A függvények illeszkedését és annak szorosságát a végsúly er sen befolyásolja.
2.2.2. Tenyészérettségi él súly és életkor
Az ivarérettség genetikailag jobban determinált, mint a tenyészérettség, vagy az els borjazási életkor. Tenyészérett az állat, ha tenyésztésbe vehet , szaporítható anélkül, hogy kés bbi fejl dése, termelése károsodást szenvedne. A tenyészérettséget nehéz pontosan meghatározni, hiszen nem köthet olyan biológiai állapotváltozáshoz, mint az ivarérettség (SZABÓ, 2004).
A tenyészérettség és a tenyésztésbe vételi életkor a húsmarhatenyésztésben - különösen az egyciklusos szaporítási gyakorlat mellett - nem feltétlenül azonos fogalmak.
A húshasznú üsz ket akkor tartjuk tenyészérettnek, amikor kifejlettkori súlyuk részét elérik (SZABÓ, 1998). Tenyésztésbe vételük a technológia következtében a születésüket követ év nyarán, mintegy 15 - 17 hónapos életkorban történik, tehát a tenyésztésbe vétel els sorban tenyészt i döntéseken alapul. Ha a tenyészüsz erre az id pontra nem éri el kifejlettkori súlya -át, akkor nem tekintjük tenyészérettnek, és csak a következ nyáron indokolt tenyésztésbe venni. Ha az üsz ezen id pontnál korábban éri el a fajtára jellemz él súly -részét, akkor tenyészérettnek tekintjük, de - technológiai megfontolásból - csak kés bb, a szaporítási gyakorlatnak megfelel en vesszük tenyésztésbe.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A n ivarú állatok tenyészcélú felnevelése során az intenzív növekedés, a túlságosan nagy súlygyarapodás elérése nem cél. Ezzel szemben a fajtákra jellemz növekedési ütem és a koraérés fontos tenyészt i célkit zés és szelekciós szempont (SZABÓ, 1998).
BENETT és GREGORY (2001) szerint a tenyészérettségi életkor örökölhet sége 0,27.
Hasonló eredményt kaptak munkájuk során DOYLE és mtsai (2000) is.
2.2.3. Kifejlettkori él súly
A szarvasmarha kifejlett kori súlya igen széles határok közt ingadozik. Ismerünk fajtákat, amelyekben a tehenek súlya mindössze 200 - 250 kg, ezzel szemben vannak nagytest fajták, ahol a kifejlett tehenek él súlya 700 - 900 kg, vagy ennél is nagyobb. A bikák súlya - ivarjellegüknek megfelel en - a teheneknél 25 - 60%-kal nagyobb (HORN, 1976).
A szarvasmarha kifejlettkori él súlya meglehet sen jól örökl d tulajdonság: h2 = 0,41 (DOHY, 1985), 0,40 - 0,50 (SZABÓ, 1998), 0,40 - 0,80 CHOY és mtsai (2002). A kifejlett kori testsúly és néhány egyéb tulajdonság genetikai korrelációja (rg) az alábbi:
születési súly 0,71, választási súly 0,56, választás utáni súlygyarapodás 0,57, ivarérettségi életkor 0,10 - 0,30, termékenység 0,00 - 0,20 (SZABÓ, 1998). BULLOCK és mtsai (1993) szerint a hereford tehenek kifejlettkori él súlya 552,4 kg, a kifejlettkori él súly örökölhet sége pedig 0,52. KAPS és mtsai (1999) három különböz egyedmodellel értékelték az angus tehenek kifejlettkori él súlyát. Eredményeik szerint a kifejlettkori súly 539,9 kg, annak örökölhet sége pedig NORTCHUTT és WILSON (1993) eredményeihez hasonlóan 0,53 volt.
A kifejlettkori testtömeg jelent sége egyrészt, hogy a nagyobb tömeg állat több húst produkál, ami abból a szempontból is jelent s, hogy a selejtezett kifejlett állatok is vágásra kerülnek. A testtömeg növekedésével ugyanakkor növekszik az életfenntartó táplálóanyag szükséglet, ami a borjú-el állítás gazdaságossága ellen hat. A nagyobb test húsmarha el nye, hogy nagyobb a növekedési erélye, választáskor nehezebb, nagyobb súlyra hizlalható; hátránya viszont, hogy kés bb er általában nehezebben ell , igényesebb, nagyobb a táplálóanyag-szükséglete, ezért jobb min ség és nagyobb terület legel t, valamint kiegészít takarmányt igényel. A kisebb test húsmarha el nye, hogy igénytelenebb, gyengébb legel n is megél, egységnyi területen több tartható, kevesebb kiegészít takarmányt igényel, jobb a reprodukciós teljesítménye, korábban ér , kevesebb
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
a nehézellés; hátránya viszont gyengébb növekedési erélye, kisebb a választási súlya, továbbá korábban faggyúsodik és kicsi a tehenek selejtértéke (SZABÓ, 1998).
DOHY (1989) szerint a tehénállomány növekv átlagos testsúlya növeli a születési súlyt, és ezáltal kedvez en hat a gyarapodásra, ám az anyaállatok megn tt testsúlya a nagyobb életfenntartó szükséglet miatt csökkentheti a gazdaságossági mutatókat.
A szakirodalomban az egyes fajták kifejlettkori súlyáról számos adat található. Az 1. mellékletben foglaltam össze a TORMAY (1901), CSELKÓ (1908), SCHANDL (1955), HORN (1959), HORN (1973), HORN (1976), BODÓ (1985), JARRIGE (1992), FELIUS (1995), HORN (1995), STEFLER (1995), BODÓ (1998), SZABÓ (1998) és SAMBRAUS (2001) által közölt kifejlettkori súlyokat. A táblázat így mintegy 100 év irodalmi közléseit foglalja össze. A közölt adatok alapján, különösen a nagyobb létszámú, elterjedtebb fajtáknál (pl.
blonde d’ Aquitaine, hereford, charolais, limousin stb.) megfigyelhet egy tendencia, miszerint a fajták kifejlettkori súlya növekszik, a fajták tömegesednek.
A TENYÉSZT EGYESÜLETEK (2006) által közölt él súly adatokat az 1. táblázatban mutatom be.
1. táblázat: A húsmarhafajták kifejlettkori súlya (kg)
Fajta Tehén Bika
Magyar tarka 600 - 700 1100 - 1300
Hereford 550 - 650 900 - 1300
Angus 550 - 650 900 - 1300
Limousin 650 - 750 1100 - 1250
Blonde d’ Aquitaine 800 - 900 1300 - 1500
Charolais 650 - 750 1000 - 1200
Lincoln red 550 - 650 750 - 900
(Forrás: Tenyészt egyesületek)
CUNDIFF és mtsai (1985) a kifejlettkori testtömeg alapján biológiai típusokba sorolták a legfontosabb fajtákat. Hét csoportot képeztek, a csoportok számának növekedése egyben nagyobb testtömeget is jelent. Besorolásuk szerint: 1. jersey; 2. hereford, angus, devon, red poll; 3. pinzgaui, south devon; 4. brangus, santa gertrudis; 5. brahman; 6.
borzderes, gelbvieh, holstein-fríz, szimentáli, maine-anjou; 7. limousin, charolais.
RILEY és mtsai (2001) több fajta, köztük az angus kifejlettkori súlyát, testméreteit, vemhesülési és választási eredményeit vizsgálták. Eredményeik szerint az angus tehenek kifejlettkori súlya 520,7 kg, farmagassága 124,7 cm. A 2 éves tehenek vemhesülési mutatója 98,9%, míg a 14 éveseké csak 60,2%.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.2.4. A kifejlett tehenek testméretei
A testméretek felvétele hagyományos eszközökkel (mér bot, mér szalag, ívkörz ) id és munkaigényes, illetve balesetveszélyes tevékenység. Ez közrejátszik abban, hogy a szarvasmarha-tenyésztés mai gyakorlatában ritkán kerül sor a testméretek ily módon történ felvételére (T ZSÉR és mtsai, 2001a).
A fent említett okok miatt több módszert is kidolgoztak a hagyományos méretfelvétel kiváltására. MÉSZÁROS (1977) az un. fotometriás méretfelvételezést úgy végezte el, hogy egy ismert beosztású négyzetrácsot helyezett az állat mögé, majd fénykép alapján becsülte a testméreteket. A számítástechnika fejl désével lehet ség nyílt a videotechnika, a képfeldolgozó programok alkalmazására (KMET és mtsai, 2000; T ZSÉR és mtsai, 2000c; KÜHN és mtsai, 2002) is.
A relatív (%-os) testméreteket általában a marmagasság százalékában fejezzük ki, s a fajtastandard egyik fontos jellemz jének tartjuk. A testméretek mellett használatosak az egymással anatómiailag összefügg testrészek arányát jobban kifejez testalkati, testalakulási indexek is. A testalkati indexek alkalmazásának jelent sége, hogy tájékoztatnak az állat fejlettségér l, konstitúciós és termelési típusáról (HORN, 1973).
A küllem alapján a hústermelés jobban becsülhet , mint az egyéb termelési tulajdonságok. A küllemi jellemz k örökölhet ségi értéke viszonylag magas, h2 = 0,6 - 0,8 (SZABÓ, 1998; ARANGO és mtsai, 2002a). SZABÓ (1998) szerint a különböz testméretek örökölhet sége (h2) az alábbi: törzshosszúság 0,35, övméret 0,39, marmagasság 0,46, farhosszúság 0,37, mellkasmélység 0,38. WILSON (1996) szerint a kifejlettkori él súly és a farbúbmagasság örökölhet sége (h2) 0,47, ill. 0,51.
WOLLERT és mtsai (1987) különböz genotípusú tehenek testméreteit hasonlították össze az els és a harmadik borjazáskor. Az él súly és a marmagasság között 0,84, az él súly és a farmagasság között 0,70 korrelációs együtthatót kaptak eredményül.
T ZSÉR és mtsai (2001a) a 100% charolais génarányú tehenek testméreteit az alábbiakban adták meg: él súly (s) 668 kg (3,6 évesen); marmagasság (m) 137,2±2,68 cm;
II-es farszélesség (f) 55,6±3,20 cm; ferde törzshosszúság (t) 185,3±8,99 cm; övméret (ö) 203,2±14,15 cm. Az egyes testméretek és az él súly összefüggésére vonatkozó korrelációs értékek (r) az alábbiak: m - s = 0,54; f - s = 0,63; t - s = 0,63; ö - s = 0,53; amelyekhez hasonló értékeket kaptak SCHRAMM és mtsai (1989), valamint korábbi vizsgálatában T ZSÉR és mtsai (1995a) is. A testméretek között közepes, r = 0,4 - 0,5-ös korrelációs együtthatót állapítottak meg.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A hazai és nemzetközi szakirodalomban nagy számmal találhatók utalások a test- méretekre (NEUMANN és mtsai, 1988; WOLLERT és mtsai, 1989; BALIKA, 1990;
ENGELHARDT és mtsai, 1992; PAPSTEIN és mtsai, 1993; HARTJEN és mtsai, 1993; POLGÁR
és mtsai, 1997; BREM, 1998; VAN MARLE-KÖSTER és mtsai, 2000; ARANGO és mtsai, 2002b, 2002c, 2002d, 2004; JAKUBEC és mtsai, 2003; LEGARRA és mtsai, 2004; RILEY és mtsai, 2007a). A 2. mellékletben foglaltam össze néhány testméreti értéket.
GERE és BARTOSIEWICZ (1979) magyar tarka x limousin F1 populációban a különböz testméretek növekedési sebességét vizsgálta. Eredményeik alapján a 380 napnál id sebb üsz k testméretei az alábbiak: marmagasság 126,7 cm, övméret 179,2 cm, törzshosszúság 155,3 cm, mellkasmélység 64,4 cm, I-es farszélesség (f1) 47,6 cm, III-as farszélesség (f3) 22,0 cm, farhosszúság (fh) 48,4 cm. Az egyes farméretek összefüggésére vonatkozó korrelációs koefficiensek (r): f3 - f1 = 0,06; f3 - fh = 0,65; f1 - fh = 0,53.
SZABÓ (1990) magyar tarka x hereford F1 bikák, valamint a reciprok keresztezésb l származó egyedek 13 testméretét hasonlította össze a hízlalás végén. A magyar tarka x hereford F1 bikák testmérete számos esetben nagyobb volt a reciproknál, marmagasságban 5,4 cm, mellkasszélességben 11,1 cm volt a különbség. A testalakulási indexekben azonban nem talált szignifikáns különbségeket.
NUGENT és mtsai (1991) angus és hereford újszülött borjak testméreteit hasonlították össze. A testhossz kivételével valamennyi méretben az angus borjak voltak a nagyobbak annak ellenére, hogy születési súlyban csak 0,2 kg volt a különbség a két fajta között. Eredményeik alapján az él súllyal a legszorosabb korrelációt az övméret (r = 0,74) és a vállszélesség (r = 0,64) mutatta.
GILBERT és mtsai (1993a), valamint PARKS és mtsai (1993) az angus és hereford fajták választáskori testméreteire, azok közti kapcsolatokra és a testméretek örökölhet ségére közöltek adatokat.
GILBERT és mtsai (1993b) másik munkájukban hét fajta (köztük a hereford és az angus) testméreteit hasonlították össze 1964-es és az 1984-es évek adatai alapján.
Eredményei alátámasztják a fajták tömegesedésének tendenciáját, ugyanis a legtöbb testméretben az él súlyhoz hasonlóan növekedés figyelhet meg. Nevezetesen a vizsgált 20 év alatt az angus tehenek marmagassága 3,9 cm-rel, farmagassága 4,8 cm-rel, övmérete pedig 9,6 cm-rel n tt.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.2.5. A küllemi bírálat, a kondíció bírálat és a testméretek
A húsmarhák küllemét szinte valamennyi húsmarhatenyészt országban bírálják, értékelik és annak eredményét a tenyészértékbecslésben, illetve a tenyész-kiválasztásban felhasználják. A küllemi bírálat célja annak a megállapítása, hogy a vizsgált egyed külleme milyen mértékben mutatja az adott fajta jellegvonásait, testalakulása mennyire van összhangban a hasznosítás irányával, illetve hogyan alakulhat hasznos élettartama.
A küllemi bírálati adatok szakszer értelmezése csakis a bírált húshasznú egyed kondíciójának (er nléti és tápláltsági állapot) és testméreteinek ismeretében lehetséges.
Ezért a kondíció pontozása fontos kiegészít információként hasznosítható a gyakorlati tenyészt i munkában (T ZSÉR, 1998). A testméretek felvétele ugyancsak jól egészíti ki és teszi objektívvé a bírálatokat.
A hazai húsmarha tenyésztésben nem elterjedt gyakorlat a tehenek kondíciójának vizsgálata, pedig a küllemi bírálattal egy id ben lehet ség lenne kizárólag vizuálisan is megítélni az er nléti és tápláltsági állapotot (ALFÖLDI és mtsai, 1999).
A szarvasmarha tápláltsági állapotának (kondíciójának) értékelésére számos módszert dolgoztak ki (EVANS, 1978; FROOD és CROXTON, 1978; NICOLL, 1981).
Az Amerikai Egyesült Államokban napjainkban a RICHARDS és mtsai (1986), valamint BULLOCK (2000) által kidolgozott, illetve javasolt 1 - 9 pont között értékel módszert alkalmazzák leggyakrabban. Ez az értékelés a vizuális és a tapintásos módszer kombinálása, els sorban a gerincre, a csíp re és a bordákra koncentrálva. Soványnak számít az 1 - 3 pont, amelyen belül nagyon sovány (emaciated), gyenge (poor) és vékony (thin) kategóriákat különítenek el. Határesetként (borderline) tartják számon a 4-es pontszámú egyedet, amelynél a bordák már egyesével nem láthatóak, ugyanakkor a gerinc még kiálló. Optimális kondíciónak az 5 -7 pont (moderate - visszafogott; high moderate - mértékletes; good - jó) számít: jó megjelenés, szivacsos tapintású bordák, er s nyomás szükséges a gerinc kitapintásához, és a faggyúlerakódások jól látszódnak. A túlkondíció kategóriáinak a 7 - 8 pontszám (fat - kövér; extremely fat - nagyon kövér) felel meg.
Franciaországban 0 - 5 pontos értékelési módszert használnak (AGABRIEL és mtsai, 1986). Tehenek esetében ebben a rendszerben sovány egyednek számít a 1,5 ponttal, kövérnek a legalább 3,5 ponttal rendelkez állat (T ZSÉR és mtsai, 1995b).
T ZSÉR és mtsai (2001b) az amerikai és a francia kondícióbírálati rendszereket hasonlították össze. Eredményeik szerint a tehén él súlya a francia pontszámmal 0,43, míg az amerikai pontszámmal 0,42 érték közepes korrelációt mutat.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.3. Borjúnevel -képesség és a választási súly
2.3.1. A borjúnevel -képesség és a választási eredmények kapcsolata
A húsmarha állományokban a választási eredmények mérésére, értékelésére alapvet en három mutatót használnak. Ez a választási súly, a választás el tti napi súlygyarapodás (a továbbiakban súlygyarapodás) és a 205. napra korrigált választási súly (a továbbiakban 205-napos súly) (GREGORY és mtsai, 1978, 1979).
A borjúnevel -képesség az anyatehén azon tulajdonságainak összessége, amelyek együttes hatással vannak a borjú fejl désére. F tényez je az anya tejtermelése, az egyéb, ösztönös anyai megnyilvánulásokat (pl. szopást rés, borjú védelmezése stb.) nem tudjuk mérni. Az adott életkorra elért választási súly a tehén tejtermelésének, tehát a borjúnevel - képességének legjobb kifejez je, így e tulajdonság fontos értékmér és szelekciós szempont (SZABÓ, 1998).
A választáskor a borjak különböz életkorúak, ezért önmagában a választási súly nem alkalmas a tehenek borjúnevel képességének pontos jellemzésére. A különböz életkorban választott borjak súlyának összehasonlíthatósága miatt a választási súlyt azonos életkorra kell vetíteni. Ez az életkor országonként eltér , általában 180, 200, 205, 210 nap.
2.3.2. A választási eredményekre ható tényez k
A borjak növekedését, adott életkorra elért súlyát az örökletes alapok mellett számos tényez , közöttük a fajta, a tenyészet, az anya életkora, az anya tejtermelése, az évjárat, a születési évszak, és a borjú ivara nagymértékben befolyásolhatja (2. táblázat).
A fajta hatását értékelve GREGORY és mtsai (1965) - feltehet en a heterózis hatás következtében - a keresztezett borjak nagyobb választási eredményét mutatták ki.
SZUROMI (1986) magyar tarka és hereford fajták reciprok keresztezéseib l származó borjak választási eredményeit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a magyar tarka tehenekt l származó borjak 200-napra számított testtömege mind az üsz k, mind a bikák esetében szignifikánsan nagyobb, mint a hereford tehenek borjaié.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2. táblázat: A borjak választási eredményét vizsgáló szakirodalmak Befolyásoló tényez k Szerz
Ivar Évjárat Évszak Anya kora , ellésszám Tenyészet Fajta, tejtermelés Egyéb
BOURDON és BRINKS (1982) +
BÖLCSKEY és mtsai (1984) + +
ENYEDI (1975) +
GÁSPÁRDY és mtsai (1998) + + +
GREGORY és mtsai (1995a) +
HOLLOWAY és mtsai (2002) + + +
ILOEJE (1986) + + +
KOVÁCS és mtsai (1994b) + + +
LENGYEL és mtsai (2001) + + +
LENGYEL és mtsai (2003a) + + + + +
LIU és MAKARECHIAN (1993) + +
MAGYARI (1976) + + +
NAGY és mtsai (2004) + + + + +
NOTTER és mtsai (1978) +
PELL és THAYNE (1978) + +
SMITH és mtsai (1976) + +
SULLIVAN és mtsai (1999) + +
SZABÓ és mtsai (2003) + + + + + +
+ = az szerz ezt a tényez t értékelte
SZABÓ (1990) reciprok keresztezési kísérleteiben a magyar tarka anyáktól származó F1 borjak 205-napos súlya szignifikánsan nagyobb volt, mint a hereford anyáktól származóké. Amerikai adatbázison végzett, azonos körülmények között tartott állományra vonatkozó vizsgálatában SZABÓ (1993) növekv értékek szerint galloway, hereford, angus, limousin, szimentáli, charolais sorrendet kapott és a különbségeket szignifikánsnak találta.
SZABÓ (1994) a hereford és angus teheneket összehasonlítva megállapította, hogy az angus tehenek kisebb születési tömegük ellenére kedvez bb 205-napos választási súlyt érnek el, ami e fajta teheneinek jobb tejtermelését és borjúnevel -képességét igazolja.
SZABÓ (1995) azonos körülmények között tartott hereford és angus tehenek F1
utódainak 205-napos súlyát hasonlította össze reciprok keresztezésekben. Az angus tehenek borjai 10 - 15 kg-mal nagyobb választási súlyt értek el, mint a hereford anyáktól származók.
T ZSÉR és mtsai (1998) a limousin tehenek szelekciós indexének számításához a két ellés közti id t, a 205-napos súlyt és a küllemi pontszámokat használták fel.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
JAKUBEC és mtsai (2003) több fajtával végzett vizsgálataik alapján a választás el tti súlygyarapodás tekintetében az alábbi sorrendet állították fel a fajták között a Cseh Köztársaságban: 1. blonde d’ Aquitaine; 2. charolais; 3. szimentáli; 4. angus; 5. limousin.
Az anya életkorának hatását értékelte NELSEN és KRESS (1981) hereford és angus, BÖLCSKEY (1987), valamint SZABÓ és GAJDI (1993) hereford, JAKUBEC és mtsai (2000) angus, LENGYEL és mtsai (2003c) limousin fajta esetében. Ezen szerz k arról számolnak be, hogy az anya életkorának növekedésével a borjú korrigált választási súlya a 3. ellésig n , majd a 11. ellést l csökken. A 3 - 10 ellésb l született borjak 205-napos súlyai között nem volt statisztikailag megbízható különbség.
A születési év a borjak választási eredményét BÖLCSKEY és mtsai (1980), T ZSÉR
és mtsai (1996), valamint JAKUBEC és mtsai (2000) vizsgálatai szerint szignifikánsan befolyásolja. A hatótényez k közül az id járást, az üzemi körülményeket és a genotípust tartják a legfontosabbnak.
A születési évszak hatásának vizsgálata során BECZE (1987) arra a következtetésre jutott, hogy a tél végi, tavaszi ellésekb l született borjak esetén nemcsak a felnevelési költségek alacsonyabbak, hanem azok választási tömege is nagyobb. A tehenek újravemhesülési aránya is átlagosan közel 90%, szemben a nyár elején ellettek 60% körüli arányával. BÖLCSKEY és mtsai (1980) vizsgálatai szerint a hereford borjak közül az augusztus és szeptember hónapban születettek választási teljesítménye 11,6%-kal marad el a február és április között született borjakéhoz képest. KOVÁCS és mtsai (1994a) szerint limousin állományban az sszel született borjak érték el a legnagyobb választási súlyt (243 kg), a nyári születés ek 7,1 kg-mal maradtak el ett l.
A vonatkozó vizsgálatok a két ivar közötti szignifikáns különbségr l számolnak be, nevezetesen arról, hogy a bikaborjak igazolhatóan nagyobb korrigált választási súlyt értek el, mint az üsz borjak. SZABÓ és GAJDI (1993) hereford fajtára vonatkozóan 8,1 kg, JAKUBEC és mtsai (2000) angus fajta értékelése során 32,5 kg, LENGYEL és mtsai (2003c) limousin fajtára vonatkozóan 11 kg-os különbséget kaptak a bika borjak javára. KOVÁCS és mtsai (1993) eredményei szerint a limousin borjak választási súlyát az ivar szignifikánsan befolyásolja, az ivar 53,6%-kal járul hozzá az összvarianciához. ZÁNDOKI és mtsai (2003) angus borjak választási súlyát vizsgálták az ivar függvényében. Eredményeik szerint az angus bikák 213,0 kg, az üsz k 189,3 kg, míg a red angus bikák 259,4 kg, az üsz k pedig 214,8 kg-os 205-napos választási súlyt értek el. NELSEN és KRESS (1981) angus és hereford állományok választási súlyára az ivar hatását szignifikánsnak találták.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.3.3. A húshasznú tehenek tejtermelése
SZABÓ (1998) ismertette a húshasznú tehenek tejtermelésére MELTON és mtsai (1967) (3. táblázat), valamint GREGORY és mtsai (1995b) (4. táblázat) által kapott adatokat. Ezek alapján elmondható, hogy más szakirodalmi forrásokkal (KELEMÉRI, 1973) egybehangzóan a hereford fajta tejtermelése - ezzel párhuzamosan borjúnevel -képessége - gyengébb, mint más húshasznú fajtáké.
3. táblázat: A különböz fajtájú húshasznú tehenek tejtermelése
Átlagos napi tejtermelés a laktáció különböz id szakában, kg Fajta
20. nap 100. nap 150. nap 200. nap 220. nap
Összes tej (kg)
Charolais 5,9 5,2 4,8 4,3 3,4 1180
Angus 5,2 4,7 4,1 3,5 2,8 1015
Hereford 4,5 3,9 3,5 2,8 2,3 850
4. táblázat: Különböz húsmarhafajták 12 órás és napi tejtermelésének alakulása
12 órás Napi
Fajta
tejtermelés (kg)
Angus 4,2 8,4
Hereford 3,0 6,0
Limousin 4,6 9,2
Szimentáli 5,7 11,4
Charolais 4,7 9,4
KOVÁCS (1997) négy Magyarországon megtalálható húshasznú tehén tejét hasonlította össze egymással, és a tejel fajták hasonló adataival. A magyar tarka és a limousin fajták közt szignifikáns különbséget talált nyerszsírtartalomban (2,24% és 2,96%), nyersfehérje-tartalomban (13,91% és 11,23%), valamint tejcukortartalomban (1,77% és 2,48%). Mindkett tejének összetétele eltért a tejhasznú tehenek tejének összetételét l is, amib l arra következtetett, hogy a takarmányozási és környezeti különbségek mellett a fajta is nagyban felel s a beltartalmi eltérésekért.
WAGENHOFFER és mtsai (2002) a fehér-kék belga fajta kolosztrumának és tejének összetételét hasonlították össze más fajták eredményeivel. Véleményük szerint a fehér-kék belga tejének fehérjetartalma magasabb a magyar szürkénél, tejcukortartalma pedig nagyobb, mint az angus fajtáé. A vizsgált fajták közül a fehér-kék belga tehenek teljes teje és föccsteje egyaránt a legtöbb savófehérjét és a legkevesebb kazeint tartalmazta.
EZZANO és mtsai (2005) szerint a jó kondícióban lév tehenek tejtermelése akár 20%-kal is nagyobb lehet, mint a sovány, alultáplált egyedeké.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.3.4. A választási súly, súlygyarapodás és a 205-napos súly örökölhet sége
2.3.4.1. A „többfajtás” tenyészértékbecslés
A húsmarhatenyészt k a többfajtás tenyészértékbecslésre az utóbbi id ben egyre több figyelmet fordítanak világszerte. E módszer lényege, hogy egyidej leg több fajta, vagy fajták és keresztezett állományok adatbázisát egyidej leg értékelik.
Az eljárást els sorban keresztezett, vagy olyan állományokban használják, amelyekben egyszerre több fajta van jelen. A többfajtás tenyészértékbecslés el nye els sorban az, hogy alkalmazásával a keresztezési célra használt tenyészállatok megítélése pontosabb, megbízhatóbb lesz, ugyanis a módszer figyelembe veszi a kombinálódó képességet, azaz a keresztezések során megnyilvánuló speciális tenyészértéket is.
A gyakorlatban többfajtás becslésre használt módszer az ausztrál BREEDPLAN, amely egy a BLUP egyedmodellre épül húsmarha tenyészértékbecslési eljárás, melyet 1985 óta használnak fajtán belül, illetve keresztezett állományokban. A tenyészértékeket (estimated breeding value, EBV) ezzel a módszerrel egyidej leg több tulajdonságcsoportra (pl. ellés lefolyása, növekedés, vágóérték stb.) lehet becsülni. Használata Kanadában is elkezd dött, és ma már ott is rutinszer en alkalmazzák. A módszer alkalmazásával néhány egyesület hazánkban is próbálkozik.
A BREEDPLAN els verzióját Ausztráliában a New England Egyetem és a New South Wales Mez gazdasági Intézet fejlesztette ki 1984-ben. A mai Nemzetközi Állomány Nyilvántartó Rendszer modelljének több mint 80 tenyészt egyesület tagja szerte a világon.
A modell jelenleg 41 húsmarha fajta, és azok keresztezett állományait kezeli. A BREEDPLAN-t ma 17 országban alkalmazzák, lefedve ezzel a világ húsmarha állományának több mint 75%-át.
Több fajtából álló keresztezett populációban a tenyészértékek becsléséhez els ként NOTTER és CUNDIFF (1991) közöltek alapadatokat, amelyeknek azonban akkoriban csak kis jelent sége volt. RODRÍGUEZ-ALMEIDA és mtsai (1997) ismételten felhívták a figyelmet a keresztezett populációkban történ tenyészértékbecslés növekv fontosságára. Ezt azért tartották fontosnak, mert a többfajtás becslés során kapott eredmények kiterjeszthet k a fajtatiszta és a keresztezett állományok még teljesebb kör jellemzésére.
Az évek során több modell (ELZO és FAMULA, 1985; ARNOLD és mtsai, 1992;
POLLAK és QUAAS, 1998 stb.) készült a többfajtás tenyészértékbecslés még pontosabb elvégzéséhez.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A többfajtás tenyészértékbecslés a genetikai el rejelzéshez tehát több fajtába tartozó állatok értékmér it - így a fajtatiszta, vagy keresztezett borjak adatait - egyidej leg használja. Ez a módszer nemcsak a borjak közötti különbséget használja fel a tenyészértékek becsléséhez, hanem a fajták közötti különbséget, és a heterózis hatást is figyelembe veszi (GREASER, 1999; RILEY és mtsai, 2007b).
A tenyészértékbecslés során fontos, hogy populációgenetikai paraméterek rendelkezésünkre álljanak az adott tulajdonságról, és a lehet ség szerint azokon az állományokon határozzuk meg értéküket, amelyeken a tenyészértékbecslést végezzük (SZABÓ és mtsai, 2001).
Számos szerz szerint a fajtatiszta és a keresztezett állományokon megállapított genetikai paraméterek egymástól különbözhetnek (SPLAN és mtsai, 1998, 2002; SULLIVAN és mtsai, 1999; NEWMAN és mtsai, 2002). Keresztezett állományokban gyakran a direkt - anyai genetikai korreláció (rdm) értéke kisebb, mint fajtatiszta populációkban. GREGORY és mtsai (1995a), valamint SZABÓ (1993) ugyanakkor azt tapasztalták, hogy azonos körülmények között tartott fajtatiszta és keresztezett állományok fontosabb tulajdonságainak genetikai varianciája és örökölhet sége nem tért el jelent sen.
A BLUP alapú egyedmodell alkalmas a többfajtás tenyészértékbecslésre (multibreed breeding value estimation, MBVE, MBE), ha a megfelel származási adatok rendelkezésre állnak (NEWMAN és mtsai, 2002).
2.3.4.2. Tenyészértékbecslés egyedmodellel
Jelenlegi ismereteink szerint az egyed modell (animal model) a legpontosabb módszer, amely a rokonsági mátrixok révén a genetikai varianciát különböz komponensekre képes felbontani. Az egyedmodell vegyes modell, mely fix és véletlen hatásokat vesz figyelembe. Az apamodellt l abban tér el, hogy alkalmazásához nemcsak az apa ismeretére van szükség, hanem az egyed többi rokoni kapcsolatára is. Ezért a genetikai varianciát, melynek kialakításában nemcsak az apa, hanem az anya genetikai hatása is szerepet játszik, pontosabban becsülhetjük. Ugyanis minél több az azonosítható fix vagy véletlen hatás, annál kisebb lesz a hibavariancia. E modell esetén a véletlen hatás tulajdonképpen maga az egyed és a hiba (SZ KE és KOMLÓSI, 2000).
Egyedmodellel becsülhet az additív direkt genetikai variancia ( 2d), az anyai genetikai variancia ( 2m), a direkt-anyai genetikai kovariancia ( dm), a hiba variancia ( 2e),
