6.1. A reprodukciós eredmények
Az irodalmi utalásoknak megfelel en a kis test , anyai típusba tartozó fajták reprodukciós fölénye vizsgálatomban is megmutatkozott. A legjobb vemhesülési eredményt a red angus, charolais és angus fajták érték el, a hereford és a lincoln red teljesítménye közepesnek tekinthet . A legjobb szaporulati és felnevelési, valamint a legjobb fajlagos mutatókat is az angus, a red angus, charolais, illetve a hereford fajták mutatták.
Eredményeim emellett gyengébbek a kívánatosnak tartottnál, hiszen a legnagyobb hasznosult szaporulatot mutató red angus fajta is mintegy 15%-kal marad el a kívánatosnak tartott 85%-os (SZABÓ, 1998) értékt l. A vemhesülési eredmények is elmaradnak a szakirodalomban közöltekt l, a borjúelhullás mind születéskor, mind pedig a felnevelés alatt nagyobb mérték volt az átlagosnál.
Ezek alapján megállapítható, hogy extenzív lápi viszonyok között valamennyi fajta reprodukciós eredménye gyengébb a kívánatosnál.
Az angus és a hereford fajták testtömege, így létfenntartó takarmányszükséglete is kisebb, mint más nagyobb test , igényesebb fajtáké, ezért extenzív, rossz adottságú, lápi legel kre, anyatehén-tartásra els sorban ezek ajánlhatók fajtatisztán, vagy keresztezési partnerként. A charolais, mint nagytest francia fajta eredménye a vártnál jobb volt, hasonló értékeket mutatott, mint az angus. A lincoln red, a shaver és a magyar tarka fajták a vizsgált körülmények között közepesnek tekinthet k, míg azoktól a blonde d’ Aquitaine és a limousin elmarad.
Vizsgálataim alapján feltételezhet , hogy ha a fajtának megfelel környezet (szakszer takarmányozás, az állomány jó egészségi állapota és a helyes szaporítási gyakorlat stb.) biztosítható, akkor gyakorlatilag bármilyen genotípusú állománnyal jó vemhesülési és szaporulati eredményekre számíthatunk. Valószín síthet , hogy jobb környezetben (ahol nem érvényesül a brit fajták igénytelenségéb l adódó el nye) a fajták közti különbségek kisebbek lennének.
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
6.2. Növekedés, tenyésztésbe vétel, kifejlettkori súly, testméretek
Azonos körülmények között végzett vizsgálatomban az irodalmi adatokhoz hasonlóan a fajták közötti különbségek mind a növekedésben, mind a kifejlettkori testsúlyban megmutatkoztak. Nevezetesen az értékelt fajták él súlya a fajtaátlagot mutatta, ett l csak a blonde d’ Aquitaine tért el, amelynek él súlya a fajtaátlag alsó határa körül alakult.
A növekedési intenzitásra kapott eredményekb l megállapítható, hogy a blonde d’ Aquitaine jóval nagyobb növekedési erélyt mutat, mint az angus és a hereford. A limousin és a charolais ugyancsak nagy növekedési eréllyel volt jellemezhet , míg a shaver, a lincoln red és a magyar tarka azoktól elmaradt. Eredményeim szerint a vizsgált körülmények között is igazolódni látszik a kifejlettkori testsúly és a növekedési erély szoros és pozitív kapcsolata.
Úgy t nik azonban, hogy az extenzívnek tekinthet körülmények között a n ivarú állatok növekedési üteme kisebb, mint az kedvez bb körülmények között lehetne. Ez abban mutatkozott meg, hogy a vizsgált fajták a becslés alapján számított tenyészérettségi él súlyúkat mintegy 4 - 6 hónappal kés bb érték el, mint az egyes fajtákra közölt, kívánatosnak tekintett értékek. Nevezetesen az angus és a hereford fajtákat becsültem a legkorábban ér nek (19 hónaposan), amelyekhez képest a magyar tarka 2, a charolais, a blonde d’ Aquitaine és a lincoln red 3, a shaver és a limousin pedig közel 4 hónappal kés bb érte el a becsült tenyészérettségi él súlyát.
A kifejlettkori súlyban a legnagyobb test blonde d’ Aquitaine és a legkisebb test hereford fajták közötti 199 kg különbség a napi szárazanyag felvételben 2,5 kg-ot, a létfenntartó energia-szükségletben (NEm) 23,4 MJ különbséget jelenthet a takarmányozási szükségleti szabvány szerint. Ennek jelent sége és mértéke az egységnyi területen tartható tehenek létszámának, illetve a takarmány-szükségletének meghatározásában számottev lehet.
A keszthelyi extenzív lápi viszonyok között egyik húsmarha fajta sem érte el kifejlettkori él súlyát 5 éves korára. Legkorábban, 5,5 - 6,0 évesen a kis test hereford és angus fajták, legkés bben pedig a lincoln red (7,5 évesen).
Eredményeim a speciális rögnek tekinthet lápterületi viszonyok között tendenciájukban megegyeznek az egyes fajták közötti különbségekr l meglév eddigi
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
információkkal, bár mind a becsült tenyészérettséget, mind a kifejlett kort a fajták jóval kés bb érték el.
Azonos körülmények között tartott, különböz fajtájú teheneken végzett vizsgálatomban az irodalmi adatokhoz hasonlóan a fajták közötti különbségek valamennyi testméret esetén megmutatkoztak. Nevezetesen a legnagyobb súlyú, marban és farban a legmagasabb, valamint a leghosszabb test a blonde d’ Aquitaine fajta volt. A limousin és a charolais e tekintetben felváltva a második helyen szerepelt, ami nyilvánvaló is, hiszen a vizsgált fajták közül e három tartozott a nagy test , keresztezésekben apai csoportba sorolható fajták közé.
A kisebb test anyai csoportba tartozó fajták közül a shaver mutatta a legnagyobb testméreteket. A brit eredet fajták közül a szakirodalmi utalásoknak megfelel en a lincoln red volt a legnagyobb testméretekkel jellemezhet , amelyt l az angus és a hereford elmaradt.
Az él súly és a különböz testméretek közti kapcsolat vizsgálata több szerz eredményeihez (WOLLERT és mtsai, 1987; SCHRAMM és mtsai, 1989; ENGELHARDT és mtsai, 1992; WILSON, 1996; T ZSÉR és mtsai, 1995a, 2001; stb.) hasonlóan alakult.
Nevezetesen az él súly és a legtöbb testméret között közepes, vagy szoros és pozitív korrelációt állapítottam meg. Ez a tény ismételten felhívja a figyelmet a szarvasmarhák testméret-felvételezésének fontosságára, illetve lehet séget nyújt a különböz testméretekkel kapcsolatos paraméterek becslésére.
A testméretek - mint például a vállszélesség, a mar- illetve farmagasság - pontos ismerete el segítheti az egyes fajták testalakulásának, testarányainak pontosabb megítélését. Ennek következtében a testméreteknek az egyes fajták szelekciós indexeinek kialakításában, valamint a tenyésztési programjának összeállításában is szerepük lehet.
(Például hazánkban a hereford és angus fajták esetében az STV-s bikák szelekciós indexében szerepet kapott a farbúbmagasság is.)
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
6.3. Borjúnevel képesség
6.3.1. Környezeti hatások
Az elemzésben értékelt tényez k, nevezetesen a borjú genotípusa, a tehén elléskori életkora, az évjárat, az évszak és a borjú ivara szignifikáns (P<0,001, ill. P<0,05) különbségeket eredményezett a borjak választási eredményeiben.
A vizsgálatomban kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a keszthelyi láptalajú legel kön tartott, különböz fajtájú tehenek borjainak választási súlya részben a korábbi eredményekhez hasonlóan, részben, bizonyos esetekben attól eltér en alakult.
A anyai genotípusok között jelent s eltéréseket tapasztaltam. Vizsgálatom során a legnagyobb választási eredményeket a limousin és blonde d’ Aquitaine anyák borjai érték el, bár ezekt l alig maradt el a red angus, az angus és a shaver. A charolais, magyar tarka és lincoln red anyák borjai közepes választási eredményeket mutattak. A legkisebbek a hereford borjak voltak, aminek hátterében feltehet en a fajta alacsony tejtermelése állhat.
A tehén életkora a korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonló módon és tendenciával, a saját kísérleti körülmények között is befolyásolta a borjak választási eredményét. Ez a tény újfent arra hívja fel a figyelmet, hogy a tehenek borjúnevel -képességének értékelése során a borjak választási súlyát anyjuk életkora szerint is indokolt korrigálni.
Az évjárat és évszakhatás ugyancsak nagymérték , sok esetben korábbi megállapításoktól eltér ingadozást eredményezett. Mindez a környezeti feltételek, és technológiai elemek dönt fontosságára utal.
A tankönyvszer tételként elfogadható ivari különbség, amelynek mértéke jelent s ingadozást mutat, arra hívja fel a figyelmet, hogy a választási súly és borjúnevel -képesség értékelése során e hatásra indokolt tekintettel lenni.
6.3.2. Genetikai paraméterek, tenyészértékek
A különböz genotípusú borjak választási eredményeinek vizsgálata során az additív direkt genetikai hatásra kapott örökölhet ségi érték (h2d = 0,31 - 0,51) közepes. A
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
kapott értékek nagyobbak, mint amit keresztezett állományok vizsgálatakor CREWS és KEMP (1999), SPLAN és mtsai (1998, 2002), valamint NEWMAN és mtsai (2002) tapasztaltak.
A vizsgált tulajdonságok anyai örökölhet sége értéke - a legtöbb keresztezett populáció vizsgálatához (SPLAN és mtsai, 2002; ROSO és mtsai, 2005) hasonlóan - kicsi (h2m = 0,07 - 0,15). Ennek ellenére az anya hatása nem hanyagolható el a borjú fenotípusát illet en, ugyanis az anyai örökölhet ség (az anya genetikai hatásának a fenotípushoz való hozzájárulása) és az anya állandó környezeti hatásának fenotípushoz való hozzájárulása (h2m + c2) összességében körülbelül harmada akkora, mint a direkt örökölhet ség (h2d).
A kapott örökölhet ségi értékek hibája meglehet sen nagy, ezért azokat csak tájékoztató jelleg nek tekinthetjük. Ennek oka nagy valószín séggel a kis egyedszám.
A három különböz egyedmodellel mindhárom tulajdonságra hasonló genetikai paramétereket kapunk. A három modell közül a „ -2 Log L” értékek alapján azt tekinthetjük a legpontosabbnak, amely figyelembe veszi a borjú és az anya genotípusát, az anya életkorát, az évjáratot, az ellési évszakot és a született borjú ivarát is. A vizsgálat során alkalmazott modellek különböz sége az egyedek tenyészértékét csak nagyon kis mértékben befolyásolta, a rangsorok között pedig alig volt különbség. Ez arra enged következtetni, hogy azonos körülmények között tartott állományok esetében - ahol a genotípus x környezet kölcsönhatás nem mérhet - az egyszer bb modellekkel is megbízható eredményeket (tenyészértékeket) kapunk.
ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK