ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
Budapest, 1881. A z Athen aeum r. társ. k ön y v n y om d á ja .
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
A
NEMZETGAZDASÁGTAN
S A TÁRSADALMI TUDOMÁNYUK TERÉN VALÓ K UTATÁ S
NEHÉZSÉGEI.
I)R W K I S Z BÉLÁTÓL.
(Olvastatott a II. osztály ülésén 1880. febr. y.)
B U D A P E S T , 1 8 8 0 . A M . T. A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A .
^Az Akadémia épületében.)
A nemzetgazdasági an és m ódszere'), s a társadalmi tudományok terén való kutatás
nehézségei.
Minden tudomány, tárgyához képest, saját módszert választ, azaz saját útját és jellem ző módját az elemei vizsgála
tában használt logikai eljárásnak. B ár évezredek óta keresi az emberiség az igazságot, mégis csak az újabb időben jö tt rá az igazságok alapigazságára, arra tudniillik, hogy mindenek
előtt a tudomány helyes módszere keresendő. És valamint a természettudomány mai nap az érzéki benyomások igazi tö r
vényét keresi, úgy keresik a társadalmi tudományok is a tárgyuk és annak természete által követelt szellemi eljárást.
A nemzetgazdaságtan sem maradt távol e m ozgalom tól;
ez is részt vesz azon küzdelemben, mely e kérdés körül kifejlő
dött. E tudománynak, mely először Skótországban lépett föl, első módszere a speculativ, vagy, a mint különösen nevezni szokták, a deductiv módszer. A tudomány, néhány a tapasztalattól és az ethikától kölcsönzött elvre alapítva, különben logikai okosko
dásokból állott mindaddig, míg Smith belőle egy önálló tudo
mányt alkotott. A zonban ő is, ki könyvében különben a sta
tisztikai, történeti és tapasztalati adatokat nagyban értékesíti, mégis egész gondolkodása módjában inkább a deductiv m ód
szert követi. A deductió igazolására előtte kétségkívül az akkori franczia iskola természetbölcseleti iránya szolgált, mely
ből azután a természeti érték, természeti ár, természeti munka
bér stb. fogalmához jutott. A rohamos lendület is, mely azt a kort a természet, az absolut szabadság s az állami tevékenység negatiója felé vezette, nem engedé, hogy az inductió csirája, mely Smith módszerében mutatkozott, erőteljesen fejlődjék.
>) A z e kérdésre vonatkozó irodalm at lásd : Weisz, A nem zetgaz- daságtani eszmék ujabb fejlődése. Budapest, 1874. Athenáum.
M. T . A K A D . É R T E K . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L . 1 *
4 I)R. WEIS55 BÉLA.
Sm ith munkája a continensen alapos és terjedelmes tanulm ányokra ada alkalmat és e tanulmányok a folyó század első tizedeiben m ajdnem teljesen absorbeálták tudományunk körét. A Sm ith-féle rendszer csalliatatlansága szinte m egtá
madás nélkül állott fenn mindaddig, m íg egy Sism ondi és egy L ist történeti tanulmányokon alapuló érveikkel az ellen elő
ször fellépnek. A z o n nagy vívm ányok következtében, melyeket különösen a jogtu d om án y, de általában a tudom ányok e szá
zad elején tőnek, a gazdasági jelenségekre is m indinkább alkal
mazzák az úgynevezett történeti módszert, melynek különösen N ém etország R osch er vezetése alatt bód ol. R osch er kitűzte a bistorism us zászlaját a gazdasági tudom ány terén is. U talt ama gazdag anyagra, m elyet a nemzetgazdaságtan a történet
ben talál és a mely, eltekintve ama számos verőfénytől, melyet a gazdasági élet jelenségeire vetett, különösen a relativismus fontos eszm éjére vezetett, m elyet A rn o ld »R e ch t und W irth - sch a ft« czímű m unkájában így fejez ki : » tudományunkban minden relatív, és csak a relatív absolut.« E z irány által az inductiv módszer egyik neme m indinkább elterjedt és tényleg amaz eredményt idézé elő, b o g y az új m ódszer alapján gazda
sági nézeteink változtak és m indinkább tágult az űr, mely az újabb kor gazdaságtanát a Sm itb-féle fölfogástól eltereli.
A történeti kutatások megkönnyítették ama módszer elfogadását, melyet különösen a term észettudom ányokban e m ódszer segítségével elért baladás ajánlott, és a mely általá
nosan inductiv módszernek neveztetik. E z alatt, röviden m ond
va, nem ama kísérletek értendők, m elyek a gazdasági és ter
mészeti jelenségek közti analógiát keresik és csak azon érték
kel bírnak, b o g y az egész társadalmi kosmos fölism erésére m agasabb szem pontokat nyújtanak, a mennyiben általában a tudom ányosság határai közt maradnak.
A z inductiv m ódszer a nem zetgazdaságtanban is azt az eljárást jelenti, mely az egyesből, a positive adottból, az észle
letből, tapasztalatból, tényből indul ki, és az ezekben észlelt általános je lle g e k alapján ama magasabb igazságokat deríti ki, melyekhez általában a tudom ány segítségével eljuthatni.
E m ódszer tehát első sorban lem ond minden be nem bizon yí
tott transcendentalis, vagy metaphysikai elvről, egy szóval.
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 5
minden subjectiv vélelemi'ől s egyedül a külső valóságot tekinti első alapkőnek a tudomány épületében. Helyesen felfogva, e módszer szükebb a deductiv módszernél, mely csak külső té nyeket ism er; de szélesebb az ultra positiv módszernél, mely szolgailag ragaszkodik a puszta fényekhez. Utal mindenekelőtt a jelenségek tág mezejére, melyek a társadalmi élet minden pontján kifejlődnek; azzal kezdi, a mi közvetlenül megfigyelés tárgya lehet, hogy azután az eszmék magasabb alakjaihoz emelkedjék. A jelenségek vulgári alakjából kiveszi azt, a mi bennök lényeges, genetikus, s igy megfelel a természetes, az alsóbbról a felsőbbre, a tárgytól a fogalom ra vivő fokozatnak.
E módszer, mint ilyen, már régebben alkalmaztatik a termé
szettudományokban. M iért nein a nemzetgazdaságtanbau is ? Ezt különösen Mill fejti ki, kinek érvelése összefoglalja mind
azt, mi az inductiv módszernek a társadalmi tudományokban való alkalmazása ellen felhozatott, és így leghelyesebben vé
lünk cselekedni, midőn M ill eszmemenetét vizsgáljuk és meg
jegyzéseinkkel kisérjük.
M ill a deductiv módszerről következő dolgozataiban be
hatóan értekezik: »Definition and method o f Political E co- nomy« (»Essays on somé unsettled questions«) valamint . » Logikáját utolsó könyvében.
»A nemzetgazdaságtanról adott definitiónkban azt lénye
gileg abstract tudománynak neveztük, módszerét pedig aprio- risticusnak. Ez kétségtelen jellege, a mint ezt legkitűnőbb ta
nítói értették és gondolták. E tudomány következtet, és pedig a min nem is kételkedünk, szükségkép föltevésekből és nem tényekből következtet. Oly hypothesiseken épül, melyek telje
sen azonosak azokkal, melyek mint definíciók más abstract tudományok alapját képezik. A geometria oly vonal definitió- ját tételezi föl, melynek csak hossza van, de szélessége nincs.
Hasonlóképen a nemzetgazdaságtan az ember fogalmának ön- kénytes definitiójából indul ki, mely szerint az ember oly lény, mely mindig azt teszi, a mi által a szükségletek legnagyobb számát a fizikai megerőltetés és munka legkisebb mennyisé
gével éri el, a mennyiben ez általában a tudományok mostani állapotja szerint lehetséges. — Tehát a nemzetgazdaságtan következtetései is, mint a geom etriáéi— a szokásos szólásmó
6 DR. WEISZ BÉLA.
szerint — csak in abstracto igazak, azaz igazak csak bizonyos föltételek alatt, a m időn csak általános okok, melyek t. i. a tekintetbe vett esetek egész osztályával közösek, vétetnek tekin
tetbe. D e m ég tovább is m együnk azon állítással, b ogy az aprioristikus m ódszer a társadalmi tudom ányokban a bölcse
leti kutatás jo g o s alakja, mert azt állítjuk, hogy ez az egyetlen módszer. — H iában remélik, hogy a nemzetgazdaságtanban, vagy a társadalm i tudom ányok más terén is, az igazság oly konkrét tények vizsgálása által található fel, melyek egész com plex jelenségekkel vannak körülvéve, mint a m elyekkel a természet őket összekapcsolta, és hogy az inductiv eljárás által a részletek összehasonlítása alapján lehetséges egy általános törvényt le v e zetn i; nem m arad tehát más módszer, mint az aprioristikus vagy az abstract speculatio.*
M ill tehát azt kívánja, h ogy a gazdaságtan tárgyát el
vontan, tekintet nélkül a valóságra, eszmében vizsgáljuk. V a la mint a mértan, úgy ez is m indentől tekintsen el, és a gazdasá
got — valam int amaz a vonalat — oly nagyságnak tekintse, melynek csak eg y kiterjedése, egy tartalm a van és pedig ama törekvés, h ogy a legnagyobb előnyöket a legkisebb hátránynyal érjük el, oly elv, melyet, m ellesleg m egjegyezve, először Senior (A n g liá b a n ), H erm ann (N ém etországban ) m ondott ki. és melyet különösen S ch a ffle bőven kifejtett. E z elvből kellene tehát a gazdaságtannak kiindulniaésa syllogismus szövőszékén emez elv következm ényeit levezetni. E z t azért tartja szükségesnek, mivel az emberek gazdasági tevékenységökben ezer m eg ezer befolyás alatt állanak, m elyekből csak a legkisebb rész észlelhető, tehát csak a legkisebb rész ism erhető fel inductiv úton. E zt azonban kikerüljük, ha a gazdaságtan egy bizonyos legfőbb alapelvből indul ki, és figyelm ét ez elv következményeire szorítja. H a eme fictiót elfogadjuk, akkor M ill szerint biztosabb alapon állanánk, mint ha a valóságot fogadnék el alapul. O lehetet
lennek tartja, h ogy az a számos elem, mely a társadalmi életben működik, számba vétessék. E hhez já ru l m ég a követ
kező. A z inductiv m ódszer leghatályosabb eszköze a természet
tudom ányban : a kísérlet. E z a társadalm i tudományokban nem alkalmazható. H asonlóképen nem rendelkeznek a társadalmi tudom ányok oly számos észlelet fölött, mint a b ota n ik a . zoolo-
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 7
gia, stb. Mill nem lát semmi lehetőséget arra nézve, bogy ez akadályok, t. i. a működő okok complexitása, a kísérlet hiánya és az észleletek kis száma, melyek az inductiv módszernek a gazdaságtanban való alkalmazását gátolják, eltávolíttassanak, és azért az csak elvont tudomány lehet, mely egy legfőbb tan
tételből deductiók által ju t bizonyos abstract igazságokra.
Ez elvont tételek más, a gazdasági organismusban szintén működő elvekből levont deductiók által egészíttessenek ki módosíttassanak, és mindamaz elveknek szigorú tekintetbe vé
tele által a valóságban érvényesülő elvekhez közelebb hozassa
nak. A lább látni fogjuk, miszerint már a többi elveknek ezen tekintetbe vétele veszélyesen megingatja a deductiv módszer értékét.
Mindenekelőtt M ill alapnézete ellen kell fordulnunk.
Valamely tudomány helyes módszere kérdését nem szabad ösz- szezavarni vagy fölcserélni azzal, hogy melyik a lehetők közt a legkönnyebb, a legkényelmesebb. A z első kérdés az, mely mód
szer vezet bennünket a tárgy helyes fölismerésére ? H a M ill a természettudományokat az inductiv módszerre utalja, s pedig abban a meggyőződésben, hogy e tudományok csak a tények alap
ján épülhetnek fel, ez esetben fennebbi nézete meg nem á llhat mivel a társadalmi tudományok alapja sem lehet más, mint a tény, amaz utilitási elv pedig, mely a deductiv módszer mellett szól, nem sokat nyom. H a ily igazságokat leginkább csak té
nyekből lehet nyerni, akkor a nemzetgazdaságtannak is be kell lépni az élet laboratoriumába, és figyelnie, észlelnie, tényeket gyűjtenie, és azokat lehetőleg verificálnia. H a a nemzetgazda
ságtan complikáltabb jelenségeket tárgyal — am i szintén nem áll oly általánosan, mint h iszik, de másrészt a megfigyelések köre szűkebb és könnyebben áttekinthető. M ill elismeri, hogy a deductió gyakran kényszerűi fictiókhoz fordúlni, és azt kí
vánja, bogy azokat lassanként kiküszöböljük. Miután ez csak inductió alapján történhetik, ez állítás nem egyéb, mint az in
ductiv módszernek in integrum restitutiója. D e soha se feled
jük, hogy minden deductió általánosított inductión alapúi, a mi különösen a nemzetgazdaságtanban azt a hibát szülte, hogy
— a mint M ill maga megjegyzi — az angol nemzetgazdák az emberi természetnek oly empiristikus törvényeit fogadták el
8 P R . WE1SZ BÉLA.
hallgatagul, a melyek csak N agybritanniáról és Éjszakam eri- k áról érvényesek, és h ogy minél előbbre halad az ethnologia tudománya, annál kevesebb lesz valószínűleg ama tételek szá
ma, melyek, m int az em beri term észet általános törvényei, elég biztosaknak fognak tekintetni, h ogy rá jok tovább építsünk.
Tagadhatatlan továbbá, h ogy a deductió soha sem fog túlem el
kedni az adott positiv viszonyokon. M ég a legnagyobb bölcse
lők közt is alig találunk néhányat, kik társadalm i és politikai eszméinket tényleg újakkal gazdagították v o ln a ; a mit tettek a leg töb b esetben, csak abból állott, hogy a jelen vagy a múlt története által nyújtott tényekből általános igazságokat vezet
tek le. E zt m ondhatjuk M a ch ia v elli-r ő l, Spinozát-ról, K a n t-ról és H e g e l-ről, kik társadalmi, p olitikai és jo g i bölcselkedéseik
ben a con cretet nem kerülték, m int ezt M ill kívánja, hanem azt absoluttá, általánossá tették.
M ill túlságos befolyást enged a czélszerűségi oknak, a mely természetesen oda is vezette, h ogy a deductiv módszernek a skót gon dolkozók által alkalmazását mindenben helyeselte.
O ly korban, midőn a nem zetgazdaságtan segédtudom ányai még fejletlenek valának, m időn sem a gazdaságtörténet, sem a sta
tisztika m ég nem nyújtották gazdag kincseiket, az inductiv m ódszer természetesen nem igen volt alkalmazható. D e ez k o
runkban m egváltozott, és a legk ü lön bözőbb tudom ányok által szolgáltatott bő tények alapján egészen új társadalm i elm éle
tek keletkeztek, melyek a régi tanépület m ajdnem minden kö
vét kiszorítják h elyökből. E szellemi állapotnak csak az inductiv m ódszer felel meg, és csak az angol conservatismus hatásának tulajdonítandó, ha a deductiv m ódszer m ég ma is előtérben áll, a mely p ed ig a tudománynak csak kivételes k or
szakaiban alkalmazható sikerrel. Hiszen a term észettudom ány
nak is v olt oly kora, m időn a deductióra volt utalva, midőn a vallás a szabad, objectiv kutatást tiltotta, midőn a technika m ég nem tám ogatta, és sok más körülm énynél fogva az induc
tiv módszer alkalmazása lehetetlen volt.
S ő t m ég ha oly részei volnának is a nemzetgazdaságtan
nak, m elyek deductiv m ódon ép oly jó l vagy még jobban mi- velhetők, m ég az sem bizonyítana semmit az inductió ellen. A term észettudom ányban is vannak oly jelenség-körök, melyeknél
A NEMZETGAZDAKÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 9
a kutató az inductióra uem támaszkocihatik, mivel az észlelé
sek vagy csak nagyon ritkán tehetők meg, vagy egészen ki vau zárva a kísérlet. Amaz áll a csillagászatról és földtanról, emez a boncztanról és az orvosi tudományok egy nagy részéről. K ü lönben is kétségtelen, hogy a természettudomány is igen sokat köszön a deductiónak, a nélkül, hogy azért az inductió ellen kifogást tenni lehetne. Bizonyítják ezt a következő szavak:
(Mohr, Allgemeine Theorie dér Bewegung und K raft. Braun- schweig: Yieweg).
Die Thatsache ist dér Baustein, aus welchem dér Natur- forscher sein Gebaude aufführt. Die Thatsache hat aber immer nur eiuen objectiven W erth und keinen geistigen, und derje- nige, welcher den Zusammenhang vieler oder aller fhidet, ist dér eigentliche Schöpfer dér Lehre. A llé Thatsachen zusammeu sind nur Bausteine und mag dér einzelne Stein noch so schwie- rig zu bearbeiten sein, dér Ziegelbrenner und Steinbauer tritt zurück gegen den Baumeister, welcher den Plán des Gebáudes entworfen hat. V or Newton war eine Menge von Thatsachen bekannt, die mit dér Gravitation im Zusammenliange standén, alléin Newton schuf zuerst das ganze Gebaude dér neuen Lehre durch einen einzigen Gedanken. V o r Lavoisier war die Ge- wichtszunahme verbrennender Metalle bekannt, vor ibm war dér Sauerstoff entdeckt, alléin Lavoisier wurde dér Gründer dér lieutigen Chemie, weil er zuerst den Gedanken des chemi- schen Elementes aussprach und damit Kláriiéit in die Summe dér Erscheinungen brachte. — Durch einen lichten Gedanken Liebigs, dass die Aschenbestandtheile zum W achsen dér Pflan- zen unentbehrlich waren, entwickelte sicb die ganze A gricu l- tur-Chemie. — D ér Gedanke, dass dieN erven zűr Fortleitung dér Schwingungen dienten, wurde die Grundlage dér ganzen Nervenphysik und erklarte tausend Thatsachen von Nerven- wirkungen.»
A természettudománynak is volt speculativ korszaka, midőn t. i. a teremtés legutolsó problémáit megoldani kíván
ták, és midőn, Comte szerint, még metapliysikai korszakát élte.
Ezen módszerről az újabb időben lemondott ama tudatban, hogy a mindenség utolsó problémáit valószínűleg soha nem fogja megoldhatni. M íg azonban az ellenkezőt remélték, tenné-
10 ÜK. W EISZ BÉLA.
szetesen nem használták az indnctiót, mint a mely a jelensé
geken túl nem e m e l; a mely a szerényen, de biztosan és öntu
datosan m űködő tudom ány eszk öze; s a mely nagyszerű ered ményeivel beigazolta G oethe ezen szavait: » I n dér B eschrán- kung zeigt sich erst dér M eister.«
A term észettudom ány példáját követheti már a nemzet
gazdaságtan is. E m ez is túlságosan fogla lk ozott magas p rob lé
mákkal. m ielőtt a gazdaság sejtjeinek, — h ogy úgy m ondjuk a gazdaság protoplasm ájának — elm életét kiderítette volna.
T úlságosan m ozgott a politik a és a kosm opolitika magas sphá- ráiban, túlságos buzgalom m al nyúlt a világboldogítás koszo
rú ja után, h olott feladata m indenekelőtt abból áll, hogy a m indennap nyilvánuló erőket és előidéztük jelenségeket ta nulm ányozza; már csak azért is, mivel ezeket majdnem mindig, de mindenesetre igen gyakran vizsgálhatjuk, és így természetűk
ről sokkal biztosabb tudom ást szerezhetünk. Itt az inductió- nak tág tér nyílik, itt az új jelenségeket, új irányzatokat, új okozati összefüggést észlelhetni, itt vethetni m eg alapját a biztos tudásnak.
M ill ama m egjegyzésére, hogy a rendelkezésre álló ész
lelett anyag igen csekély, azt válaszoljuk, h ogy csak a tárgy választásától függ, h ogy m ily számú észleletek fölött rendel
kezhetünk. Igaz, h ogy világgazdaságokat nem igen észlelhetünk:
de m ár a m agángazdaság kis sejtjében is m egleljük a nagy gazdasági testnek m ajdnem minden szervét. É s ha segítsé
günkre hívjuk a történetet és az általa fölhalm ozott tényeket értékesítjük — mint azt a történeti iskola nagy sikerrel meg is tette — akkor azt látjuk, h ogy az inductiv m ódszer a tár
sadalmi tudom ányokban is elég tért talál. S ő t a m últ időket úgy tekinthetjük, miut egy nagy laboratoriu m ot, m elyben elég oly kísérlet van, a m elyekből a nem zetgazdaságtan tanúihat, habár a kísérletek keresztülvitele nem a tudom ány czéljából és nem annak szigorú m ódszere szerint történt.
S ok kal fontosabbnak látszik azon ellenvetés, h ogy lehe
tetlen a társadalmi jelenségek nagy com plexitása mellett az ok és okozat közti összefüggést észrevenni. E zer tényező talál
kozik a gyakorlati életben, m elyek egym ást erősítik, gyengí
tik, megsemmisítik, sőt ném elyek egészen észrevétlenül m űköd
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 11
nek a kedély cam era obscu rájában . M ikép volna tehát lehet
séges ily nehezítő körülm ények közt az okozati összefüggést világosan és biztosan kimutatni, s azt állítani, h ogy bizonyos oknak m indig milyen hatása lesz, és általában az okozati összefüggéseket m indenkor kideríteni ? E rre term észetesen az inductiv m ódszer sem képes. A zon b a n talán nem fogunk ellent
mondásra akadni, ha azt m ondjuk, h o g y nem is szükséges a jelenségek emez anatóm iáját túlságig vinni, és h ogy a társa
dalm i tudom ányokban m egelégedhetünk azzal, ha annyira ju t hatunk m agyarázatainkkal, hogy a g y ak orlatilag észrevehető, döntő befolyásokat kim utathatjuk. H a nem szerezhetjük m eg az egész igazságot, még azért nem fogunk lem ondani arról, a mi általában lehetséges. M i legalább nem osztjuk eme tu do
mányos pessimismust, és ama m ódszerrel tartunk, m ely ha nem is nyújt mindent, de a leh etőleg legtöbbet, — és ez az inductiv módszer. K ü lön b en bizonyos, h ogy gyak orlati szem pontból nem is kívántatik meg, m iszerint az okok és ok ozatok összesége ism eretes legyen. H acsak a társadalm i és gazdasági tényezők legfon tosabb m ozzanatait ism erjük is, a gyakorlati élet szem
p on tjából többnyire beérhetjük velők. H iszen látju k »si parva licet com ponere m agn is«, h ogy a gyak orlati ész m indig a té
nyekből indúl ki, és a leg töb b esetben — m egelégedhetik a főbb tényezők számbavételével. M inden kereskedő, mindeu gazda, s m indazok, kiknek tevékenysége kiválóan gazdasági, szám ítgatják és la tolga tjá k a positiv és előttök ismeretes té nyeket, és daczára a viszonyok nagy com plexitásának, cselek- vényeik helyes irányát többn yire m egtalálják. M indnyájan tudják a legfontosabb és irányadó elem eket a »g a zd a sá g « ne
vét viselő nagy szorzatban feloldani és némi correctu rák után a kisebb, a jelenték telen ebb tényezők hatását számba venni.
N ém ikép hasonló ehhez amaz eredmény, m elylyel sok esetben a gazdasági események tudom ányos feltalálásánál is m eg kell elégednünk.
A z inductiv módszer alkalm azásának visszautasítása ellenkeznék továbbá m indennapi cselekvésünkkel. H a igaz volna, h ogy inductió által helyes következtetésekre nem ju th a tunk, m ivel a társadalmi jelen ségek nagyon com plikáltak, és így a m űködő erők fel nem ism erhetők, akkor a legn agyobb
12 I)R. W EISZ BÉLA.
kultúrái törekvéseinkről is le kellene mondanunk, mert ez esetben a történ etb ől m erített igazságok prekár értéküeknek mutatkoznának, és bizonyos tünemények jó vagy rossz hatásának a történet fonalán való tanulmányozása hiú törekvés lenne. E zen állítással egy psycbologiai örvény előtt állunk és elvégre oda jutunk, b o g y összes törekvéseinkben a fatalism ust szentesítjük.
H o g y azonban ez nem így áll, b o g y ellenkezőleg a társa
dalm i tényezők hatásának tanulmányozása a kultura haladá
sával m indig könnyebb, sőt oda vezet, h ogy a történetnek né
hány főb b elvek alapján való tudom ányos construálása bizo
nyos m értékben lehetségessé válik, azt M ill többször említett logikájában m aga elismeri. Szerinte ugyanis a társadalom álla- p o tja a lefoly t m últ által m indinkább m egköttetik olyképen, h ogy az új erők befolyása m indinkább csökken. M inél régibb a társadalom , annálinkább m egköttetik állapotja a m últ által, annál könnyebb tehát az új befolyások mérlegelése. D e a mi így az egész társadalom ról áll, az áll egyú ttal a gazdaságról is, mivel benne a nemzedékek egyetem legessége talán a legha
talmasabb.
E z röviden az inductió jelentősége a nem zetgazdaság
tanban. A deductio alkalm azhatósága csekélyebb , bár m egfelelt különösen a tudom ány régibb állapotjának és kivételesen egyes lángeszű embereknek m ost is m utathatja az irányt, melyet máskülönben az em beri ész évszázadokon át hiába keres. A lkalm azása inkább kivételes, nem oly álta
lános mint az inductioé. E zé rt általánosan alkalmazva csak veszélyt hoz. H a példákat keresnénk, úgy a nem zetgaz
daságtanban is eleget találunk. M ennyi sok haszontalan szőr- szálhasogatással foglalkoztak addig, míg a deductiv módszer általánosan d ív o tt! A z inductiv módszer ellenkezőleg gyakran csak igen csekély, de m indig hasznavehető anyagot fog szol
gáltatni. D e szerepe ennél m ég sokkal jelentékenyebb. A z in
ductiv m ódszer a nem zetgazdasági jelenségeket egészen új o l
dalról fog ja nekünk bemutatni, új kérdésekre fo g figyelmez
tetni, új területeket fog előttünk m egnyitni, új relatiókat fog földeríteni. A gazdasági élet jelenségeit helyesebben, igazab
ban, m élyebben fog ju k megismerni, mint ez a deductiv eljárás mellett volt lehetséges. D e egyedül az inductiv módszer segít
A NEM ZETGAZDASÁGTAN É9 MÓDSZERE. 13
ségével lehet általában a gazdasági jelenségek n agyobb részé
ről positivebb ismereteket szerezni, m íg a deductiv módszer nehány egyszerű általános elven túl nem igen ju th atott. D e m ég arra is, h ogy ez általános igazságok n agyobb értékkel b ír
janak. a deductió az inductió által szolgáltatott anyagból in du l
jo n ki.
A z inductiv m ódszer a gyakorlati életben is hasznosabb lesz. M indenekelőtt figyelm eztetni fo g az élet és követelm ényei különféleségének helyes m éltányolására, a népek és országok k ülönböző m űveltségi fokaira és term észetes képességeire, t e kintettel lesz a társadalom összéletére, és m indenekelőtt m eg fo g óvni amaz egyoldalú gazdasági clirem atisticai felfogástól, mely felé az absolut deductiv theoriák befolyása által hajtattunk.
A főd olog természetesen az marad, h ogy a leg töb b eset
ben csak az inductiv m ódszer vezethet helyes ism eretekre, m íg a deductió legfeljebb az által szolgálhat a tudom ánynak, h ogy az inductió által szolgáltatott igazságokat m egragadja és e le meire felbontja.
F igyelm eztetni kell továbbá azon előnyre, mely a nem zetgazdaságtan és más tudom ányok közti összefüggés kideríté
sében áll és a mely eddig kevés figyelem ben részesült. A z iu- ductió különösen a term észeti,társadalm i és politikai tényezők fontosságára fo g figyelm eztetni, m egvilágítja ama befolyást, melyet a földrajzi fekvés, az égalji viszonyok, a légtüneti je le n ségek a gazdaságra g y a k o ro ln a k ; m egvilágítja a statisztikai és történeti kutatások fontosságát, a jogviszon yok , a magasabb vagy alacsonyabb erkölcsi q u a lifica tio , az egyesek és népek ethologiájának befolyását. Figyelm eztetni fo g az emberi fajok, az állatok, és növények eloszlásának jelentőségére, egy szóval gyarapítja a nem zetgazdaságtant az által, hogy megismerteti azon igazi törvényeket, melyek a gazdaság életében uralkodnak és lehetségessé teszi elemeinek teljes fölismerését. E zt pedig tudom ányunk jelen stádiumában csak az inductió módszere képes tenni.
M iután M illrő l behatóan értekeztünk, a többi, ugyan
azon irányt képviselő Írókról rövidebbeu szólhatunk. — Ezek közül csak C a iru es érdem el m ég említést. Eszm em enete a k ö vetkező :
M inden tudományban a módszer a tárgyak term észeté
től fü gg. A nemzetgazdaságtan tárgya a vagyonosság. M inden tüneménynek, mely a vagyonosságra vonatkozik, részint ter
mészeti, részint szellemi tényezők és törvények képezik alapj át.
E szerint a nemzetgazdaságtan sem a term észettudom ányok, sem a szellemi tudom ányok körébe nem tartozik egészen, ha
nem, igen is, ez ism eretkörökből kölcsönzi rendszerének alap
já t. A mennyiben már ez alapelvek, az inductiv kutatás ered ményét képezik, a nemzetgazdaságtau is inductiv, positiv ala
pon nyugszik. M indam ellett rendszere hypothetikai. mely a deductió alkalmazásán alapszik. E z következik ama tünem é
nyek term észetéből, melyek a gazdasági életben előfordulnak.
E tünemények nagyon com plex természetűek, mindig mint egész jelentkeznek, melyet nem lebet részeire és rész-okaira bontani és melyek kisérlet tárgyát nem képezhetik. H a ez a nemzetgazdaságtannak némi tekintetben gyenge oldalát ké
pezi, úgy m ásrészt ereje abban fekszik, h ogy a vég-okokat, m e
lyek a tüneményeket szülik, megismerjük. M íg a természet
tudós a physikai világ végczélját nem ismeri és így azt az általa felállított tételeknek próbakövéül sem használhatja, a d dig a nem zetgazda tudja, hogy minden gazdasági tevékenység
nek végoka a jólé tre való törekvésben fekszik, a minek ismerete pedig nagyon előm ozdítja vizsgálatait. M íg a physikus kénytelen a tünem ényekből azok okaira következtetni, addig a nemzet
gazda következtethet az ok ok b ól a bekövetkezendő okozatokra ; ezért a physikus ama czélból állít fel hypothesiseket, hogy a végokok ism eretlenségét p ó t o lja ; a nemzetgazda hypothesisai pedig arra szolgálnak, h ogy a tén yleg m utatkozó tünemények föltételeit formulázhassa. E zé rt a nemzetgazda rajzai csak hypothetikailag igazak, nem positivek. és csak irányzatokat mutatnak. A nem zetgazdaságtan oly stádiumban van, melybe a term észettudom ányok — legalább részben — későbben fo g nak ju tn i, egyesek azonban már jutottak, a midőn tudniillik egy m egállapított elv segítségével ez elv következményeit és eredményeit deductió által k id e r ítik ; ily úton találta Newton a Gralilei-féle dynamikus törvénynek a világegyetem re való alkalmazása által a nehézkedés törvényét, mely m integy spe
ciális esete amaz általános nehézkedési törvénynek.Ezen tágabb
14 D R. W EI8Z BÉLA.
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 15
értelem ben használják is gyakran olyan emberek, mint H e r- schel, W h ew ell, M ill az in d u c tió fogalm át, a m időn ugyanis az deductió nincsen kizárva, hauem az inductióban benfoglaltatik, s a midőn tehát az inductiónak nem a deductió képezi ellen
tétét, hanem az intuitió. A term észettudom ányban is a d ed u c
tió csak előkészítő stadium a az inductiónak. H a tehát a nem zetgazdaságtanban a deductió szükséges, mivel a kísérletet nem lehet alkalmazni, és mivel a gazdaság utolsó princípium át ismerjük, akkor leketséges a gazdaságtanban a kísérletet p ó tolni egy oly eljárás által, melyet Cairnes »h ypoth etikai k ísér
le t n e k nevez. É rti ez alatt a tetszés szerint csop ortosított elő
feltételekből való deductiv következtetést. I ly »hypothetikai kisérlet« p. szerinte azon kérdés v izsgá lá sa : miképen változik a pénz értéke, ha annak m ennyisége szaporodik vagy apad ? H ason ló » szellemi kísérletek « útján ju to tt R ica rd o a nemzeti jövedelem eloszlásáról felállított tanához. Ily szellemi kísérlet azonkívül a tényleges viszonyokkal való összehasonlítás alap
já n — különösen a statisztika segitségével — verificálható.
E zek szerint hiba a term észettudom ányok és különösen a phy- sika m ódszerét a nem zetgazdaságtanra alkalmazni, egy oly m ódszert, mely épen a physikai jelenségek sajátszerű term é
szetében és a vizsgálódók azokhoz való viszonyában találja igazolását, oly módszert, m ely a uem zetgazdaságtanban nem alkalm azható; ellenben visszavetni azt, melynek annyi ren dkí
vüli előnye van, sőt a melyen a nem zetgazdaságtan ereje n yug
szik. É pen a term észettudom ányok péld ája m utatja a nem zet
gazdának, h ogy a forrást a deductió képezi, és h ogy az észlelet és kísérlet eredm ényei a tételek verificatiójául szolgálnak. Ily m ódon és csakis ily m ódon használják a tapasztalatot ama term észettudom ányok is, m elyek a deduktív stádium ot m ár elérték és a melyek, problém áinak logikai jelleg ére nézve, a nemzetgazdaságtannal némi reális analógiát mutatnak.
M íg M ill és Cairnes, m ég a leg ú ja b b időben is, a deductiv m ódszer m ellett harczoltak, ad d ig a nemzetgazdaságtan vagy általában a sociologia módszerének egy kitűnő búvára tám adt m ár a negyvenes években, és ez senki más m int C om te Á g o s to n , kinek épen tanokban és tettekben bu zgó apostola volt John Stuart M ill. Com te is m éltatja a sociolog ia i kutatások nehéz
16 DK. W EtSZ BÉLA.
ségeit; C om te is elismeri a deductiv módszer előnyeit, de m é lyebben fogván föl az egész kérdést, sokkal helyesebben je lö li ki az irányt, melyet a társadalm i tünemények tanulm ányozá
sánál követni kell. H a llju k röviden fejtegetéseit.
Com te az észleletből indúl ki, m int a tudományos kuta
tás alapjából. A zon b a n szerinte a tudom ány nem állapodik meg az észleletnél, hanem arra törekszik, hogy az észleletek
b ő l törvényeket vezessen le. E z által a tudom ányos kutatás iránya aztán idővel m eg v á ltozik , mert m inél több törvény ju t tudomásunkra, annál könnyebb az abstract eljárást az experim entális m ódszer helyébe tenni. B á r bizonyos hiú tudo
mányos büszkeség az első m ódszert az empirismus vádjával illette, m ely pedig sokkal inkább illenék a másikra, miután az okoskodás is ép oly hiányos lehet, mint azt az észleletről á llít
ják, - eme különbség m ég sem zavarja semmikép sem az illető törvényeknek bizonyosságát , föltévén, hogy azok pontosan m egállapítvák azon m ódszer szerint, mely a tárgy term észetének legjobban megfelel.
A z összes tudom ányok mutatnak példát mind a két egy
mást kiegészítő m ód sze rre; különben pedig tudva van, hogy a logikai tökély, m elyet m indig szem előtt kell ta rta n i, e szem
p on tb ól abban áll, h ogy e g y ik m ód szer á ltal m eg erő sítjü k a z t, a, m it a m á sik á ltal ta lá ltu n k. M indam ellett bizonyosan m in
den tudom ány fog la l m agában oly alapelveket is, melyek a tudom ányos kutatásnak csak egyik m ódja által találhatók f e l : azért azonban ezek nem kevesbbé igazak, az esetben, ha minden föltételnek m egfeleltek. A két tudom ányos módszer előnyei nagyon változnak a tudom ányos kutatás tárgyai szerint : a deductiv m ódszernek elsőbbséget k ell adni a részletes kutatá
soknál, ellenben az in du ctiót fentartani az általános alapel
vekre nézve. H a a másik m ódszerrel való visszaélés egyenesen azon veszélylyel fenyeget, h ogy a tudom ány az egymással össze nem fü g g ő törvények halmazává váljék, másrészt az is bizonyos, h ogy az elsőnek túlságos alkalmazása okoskodásaink hasznos
ságát, világosságát és valódiságát szükségkép veszélyezteti.
A mi a k ülönböző tudom ányoknak e tekintetbeli kü
lönbségét illeti, az tulajdonképen sokkal kisebb mint azt közönségesen hiszik. E gyrészt igaz, a magasabb tudom á
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 17
nyok tüneményei fölötte nagy bonyolodottságnk miatt n agyobb nehézséget m utatnak a deductióval szemben és rationalis úton nem közelíthetők meg oly könnyen, mint az alsóbb rangú tu d o mányok. a m elyeknél a tárgy nagy egyszerűsége a positiv argu-
mentatió alkalm azására önként látszik ajánlkozni. B á r a képzeletnek a különböző okoskodásoknál igen nagy jelentősége van, mégis mindig úgy találtuk, h ogy az az észleletnek alá van rendelve, azaz arra szolgál, h og y az észlelt tények közti kapcsot létesítse vagy tökélyesbítse : azonban a kiindulás és a vezetés őt nem illeti. M ég ha tényleg a priori okoskodunk, vilá
gos, h ogy az általános vezérelveket az észlelet által n yertük, még pedig vagy az illető tudom ányban, vagy egy másikban, m ert igazságuk és term ékenységök egyedüli forrása — az ész
lelet. A m it különösen ki kell emelni, az a kutatási m ódszerek
nek — tekintettel ezen bon y olu lt tárgyra — szaporítása. E lte kintve a különböző, korábban fejlőd ött m ódszerektől, a társa
dalmi tudom ányok sajátos nehézségei egy új eljárás foly ton os és túlnyom ó alkalmazását teszik szükségessé, mely nélkül az összes előbbi segédeszközök felhalmozása m ajdnem m indig elégtelen és gyakran csak képzelt lenne. E nélkülözhetlen kiegészitése a positiv logikának a történeti módszer. — A socio- logiában a tudományos eljárás a következő három m ódszert különbözteti m e g : a tiszta észlelet m ódszerét, a tulajdouké- peni kísérlet és végre az összehasonlító m ódszert. A mi a tiszta észleletet illeti, ennek nehézségeit, tekintettel a társadal
mi jelenségekre, túlságosan nagyíták, a nélkül, h ogy tekintetbe vették volna ama számos biztosítékot, melyekkel a hibákat távol tarthatjuk. Igaz, h ogy a társadalm i jelenségek nagy com - plicátiót mutatnak, de ha az ebből származó nehézségeket elis
merjük is, másrészt amaz előnyt is el kell ismernünk, mely ebből származik és m elynél fogva épen e com plexitás alkalmat n y ú jt arra. h ogy a tárgygyal töb b old a lról m egism erkedjünk és arra, h ogy ahhoz többféle úton közeledhessünk. A második eszköze az inductiv módszernek egészen kizártnak látszik a társadalmi jelenségek köréből, bár ez m ég nem okozná, h og y inductiv tudom ány ne lehessen az. D e ha közelebbről tekintjük a d olgot, könnyű átlátni, h ogy a tudom ány nem nélkülözi tel
jesen ez eszközt sem, bár annak főnem ét nem alkalmazza.
M. TU D . A K A D . É R T E K . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L . 2
18 DE. W EISZ BÉLA.
M e g kell tudniillik különböztetni a direct és az in direct kísér
letet. A kísérlet bölcsészeti je lle g e ugyanis nem abban áll, bo g y a tényezőket önkényünk szerint csoportosítjuk, a mi közönsé
gesen annak jellegéü l szokott tekintetni. A k á r szándékosan, akár nem szándékosan történt, az eset m indig kísérletnek te
kintendő, valahányszor a tünemény lényeges változást szenved.
I ly m ódon pedig a kísérlet a társadalm i tudom ányok terén is érvényesül.
A z újabb időben kölönösen S ch affle foglalkozott e kér
déssel »a társadalmi test alkata és élete« czímű munkájában.
A z eredm ény, m elyre ju t, röviden a k ö v e tk e z ő : A z inductiv m ódszer alapján szerzett következtetések értéke attól függ, vájjon a társadalm i tünemények egymásutáni következésében észlelt összefüggés állandó-e ? A z inductió alapján tett minden következtetésnek föltétele az, b o g y az összes közrem űködő té
nyezők fölism ertettek. E föltevés a sociológiában csak rit
kán érvényesül. Ig e n gyakran a coefficiensek rejtőzködnek olyképen, b o g y a felism erhető tényezők által előidézett hatás egy része ism eretlen coefficiensek hozzájárulása által megerő- síttetik vagy gyengíttetik. Továbbá, az inductió alapján szer
zett ismerete az okozati összefüggésnek gyakorlati értékében szenved, s pedig az által, hogy a ható tényezők com plexum a ritkán tér vissza ugyanily számban és ugyanazon intensitásban változatlanul. A társadalom a legváltozóbb test, és így külön
b ö z ő állapotok összehasonlítása igen nehezen sikerűi.
A zon b a n mindezen nehézségek daczára, kijelenti S ch a ffle, h ogy az inductiv eljárás m ég m indig töb b eredményt képes szolgáltatni, mint minden egyéb módszer. M ég a deductió is, melynek pedig Schaffle elég jelentőséget tulajdonít, csak akkor nyújt n agyobb tudom ányos eredményt, ha a főm ondat, m elyből a syllogismus kiindúl, elég széles alapú inductión nyugszik, és ez által a tényleges okozati viszonyoknak elég tekintélyes sorát képviseli. A jo g o s deductiv következtetés jelleg e nem egyéb, m int egy szűkebb inductió, viszonyítva egy általánosabb, b ő vebbhez.
Tekintve végre a társadalmi jelenségek sokoldalúságát és szövevényes természetét, a társadalmi tudom ányok sokféle m ód
szert kénytelenek alkalmazni, ha tárgyukat teljességében fel
A NEM ZETGAZDASÁGTAN ÉS MÓDSZERE. 19
akarják ism erni, m elyek közül, h ogy m elyiket kelljen egyes esetekben alkalmazni , csak alapos kutatás által állapít
ható meg.
C sodálatos, h ogy daczára C om te kitűnő fejtegetései
nek, M ill, Cairnes és mások is sokkal hiányosabb m ódon tárgyalták e kérdést. Id e je azonban átlátni, h ogy a socio- logiai tünem ények tudom ánya, sőt talán semmiféle tu d o
mány sem nélkülözheti egyetlen egy eszközét, vagy m ód ját is az ész általi megismerésnek. M inden tudom ányban a kutatás az ism eretesből az ism eretlen felé h a la d ; egyik esetben az is
meretes egy általános elv, és akkor a deductió útján haladha
tunk e lő r e ; egy másikban egyes empirikus tények, és akkor az inductio segítségével keressük az általános törvényt. A m ellett minden tudom ányos tétel ereje emelkedni fo g amaz arányban, amint azt m indinkább verifikáljuk. A verificacionál p ed ig leg- czélszerűbb lesz, m int ezt C om te m ondja, a deductió által nyert tételeket inductio által verificálni, az in du ctio által szer
zetteket pedig deductió által. V é g r e soha sem szabad elfelej
teni, h ogy a választandó m ódszerre nézve a tudom ány állapotja dönt. V a n n a k oly tudom ányos korszakok vagy a tudom ányok
nak bizon yos oly stadiumai, a m elyekben sikerrel csak az egyik vagy a másik m ódszert lehet használni, mivel a másik alkal
mazására vagy nincsenek m eg az előfeltételek, vagy egyikre nincs szükség stb.
í g y fo g v á n fel a dolgot, a kérdés nehézségei eltűnnek, a mi ú gy történ ik , hogy minden m ódszernek k ijelöljü k a maga helyét, s biztosítjuk a m aga jelentőségét. A zon b a n vala
m int minden lépés, melyet a tudom ányban előre teszü n k : nem
csak m egelégedéssel já r, mely az akadályok leküzdésének ered
ménye, hanem aggodalom m al is, m ivel új m eg új nehézsége^
új m eg új fela d a tok mutatkoznak, úgy a m ódszer kérdése sincsen azért befejezve. A m a kérdés helyett, vájjon a deductió vagy inductio alkalm azandó-e, ama kérdések merülnek föl, h ogy m elyek az egyes m ódszerek nehézségei s veszély ei; miké
pen alk alm azan dók az egyes m ódszerek és h ol s m ilyen ovadé- k o k k a l; az exacticitas milyen m értékével bírnak az egyes m ód szerek által nyert tételek, és végre m ilyen bizonyítási eljárások
9
*20 DR. WEISZ BÉLA.
állanak az igazságok igazolása végett egyik-m ásik módszer rendelkezésére ?
E kérdések m egoldása igen fontos a sociolog iá ra néz
ve ; azonban egyelőre igen nagy nyereségére lesz e tudom ány
nak, ha a deductió s inductio fölötti vitát befejezettnek tekint
hetjük, és Com te nézeteivel megismerkedvén, az ismerettan ezen fontos kérdése a sociologia minden m ivelője előtt egészen vilá
gos lesz. E nnek előm ozdítása volt ért ekezésem ezélj a.
