Robinson, J. – Downie, J. – Winsten, C. B.: Az ökonometria jelenlegi helyzete (Vitaértekezlet)

428

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÚ

is szükség van, ezeket azonban elég lenne középiskolás tokon képezni. Moszkvában és Novoszibirszkben most állították fel az első olyan iskolákat, ahol számítástechni—

kai és programozó szakembereket képez;- nek. Emellett azonban szükség van olyan közép- és felsőfokú oktatási intézmények—

re is, amelyek bár számítás—technikai szak—

embereket képeznek, de egyúttal lehető- séget nyújtanak a legmagasabb szintű rna—

tematikai ismeretek elsajátítására is.

A cikk befejező részében szerzők a ma—

tematikai logika és a számítástechnika kapcsolatait fejtegetik. Emlékeztetnék ar—

ra, hogy a matematikai logikából vált ki annak idején —- a harmincas években ——

az algoritmusok elmélete, amely az auto—

matikus vezérlés legfontosabb tényezőjévé vált, Ezzel kapcsolatban viszont felvetőd—

nek a különböző programozási feladatok,

amelyek márnem is általában vetik fel az

algoritmusok kérdését, hanem a legmaga—

sabb absztrakt szinten kerülnek megol—

dásra.

Napjainkban olyan aritmetikai—logikai modellek látnak napvilágot, amelyeket

csak a korszerű számítógépeken lehet meg—

oldani. Ezek segítségével viszont olyan tö—

megfolyamatokat is modellizálni lehet, amelyeknek kikisérletezése egyszerű esz—

közökkel lehetetlen vagy rendkívül nagy nehézségekbe ütközik.

Befejezésül szerzők utalnak arra, hogy

a számítástechnika fejlődése a matematika

többi ágának fejlődésével szoros kapcso-

latban áll és ez elősegíti a matematika

egyéb ágainak fejlődését is.

(Ism.: Csihák György)

Robinson, J. — Downie, J. ——

Winston, G. B.:

Az ökonometria jelenlegi helyzete

(Vitaértekezlet)

(The present position of econometrics. A

discussion.) — Journal of the Royal Stattsttcal Society. Series A. 1960. 3. sz. 274—296. p.

A Royal Statistical Society 1960. április

27—én tartott ülése az ökonometria jelen—

legi állásával foglalkozott. Az első felszó—

laló:

Robinson, J. szerint az ökonometria fő hiányossága abból származik, hogy a gazdasági egyensúly feltevésen alapuló el-

méleteket akarják statisztikailag igazolni.

A valóságot jellemző statisztikai adatok

azonban nem egyensúlyi helyzetekből

származnak, ami különböző hibák forrása.

Állítását két példával szemlélteti. Az egyik a befektetések motivációjának a kér- dése. A hosszú időtartamokra vonatkozó

ökonometriai modellekben a befektetése- ket a folyó nyereségek függvényének te-

kintik; A valóságban azonban a befekte—

téseket a vállalkozók anticipációi hatá—

rozzák meg, amelyek nincsenek egyértel—

mű kapcsolatban a folyó nyereségek—kek A konjunktúraciklus modelljeiben a befekte—

tések a nemzeti jövedelem változásának

függvényei. Ez a feltevés azonban csak

akkor volna jogosult, ha a termelés és kapacitás aránya egymáshoz, állandó ma—

radna, ami azonban képtelenség.

Másik példaként a termelési függvény

kérdését hozza fel. A statisztikai idősorok—

ból, mint már 1938-ban a Coba—Douglas függvénnyel kapcsolatban kimutatták,

sem ez a függvény, sem a munkaerő és tőke határtermelékenysége nem állapít—

ható meg. Ennek ellenére sokan ma is ezt

a hibás eljárást alkalmazzák. Az ökono—

metrikusok az ilyen és hasonló tévedéseket elkerülhetnék, ha a gazdasági elmélet egyes megállapításait, illetőleg hipotéziseit először kritikának vetné—k alá, és csak ez—

után törekednének azok igazolására.

Downíe, J. a keresleti és kínálati gör—

bék ökonomet—riai meghatározásán alapuló következtetésekkel kapcsolatban hoz fel kifogásokat. Az angol kivitel keresleti elaszticitásából meg lehet állapítani, hogy

milyen relativ árleszállítás szükséges a kivitel adott növeléséhez. Gazdaságpoliti—

kai szempontból azonban a fő probléma

nem ez, hanem, hogy a kiviteli kereslet egész görbéjét mennyire lehet emelni. A

munkabérnek a munkakereslet és —kinálat

görbéje alapján való szokásos meghatáro—

zása nem veszi eléggé figyelembe azt,

hogy ez a két görbe nem független egy-

mástól. A munka iránti kereslet ui. függ a fogyasztási kereslettől, amit a nemzeti

jövedelem határoz meg, a munkabérek pedig ez utóbbinak jelentékeny hányadát

teszik ki. Az említett hibák elkerülése céljából a statisztikai adatokat gazdaság

elméleti hipotézisektől függetlenül kellene

behatóan elemezni.

Winston, C. B. rámutat arra, hogy a gazdaságpolitika és az elmélet a gazdaság- statisztikai adatok értelmezése tekinteté—

ben különböző igényeket támaszt. Robin—

son felszólalásával kapcsolatban kifejti, hogy az egyensúlyelméletnek az ökonomet- riában szereplő megállapításai legtöbb-

ször a vállalatoknak a változó piaci hely- zethez való alkalmazkodását fejezik ki, ami

a statisztikai adatokban valóban kifejezés- re is jut. E tekintetben azonban nagy fon—

tosságú az alkalmazkodási folyamat se-

bessége. Ha a reakció gyors, úgy az egész

közgazdaságot átfogó, ún. teljes modellre van-szükség, amikor a gazdasági egyen-

súly szimultán egyenletrendszerének a

meghatározásánál Haavelmo módszerét

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

429

kell alkalmazni. Sok esetben azonban a

gazdasági reakciók elég lassúak, úgy, hogy bonyolult számítások helyett megeléged-

hetünk egy gazdasági szektor elemzésével.

Az ilyen vizsgálatoknál a vállalatok ter—

melési függvényeinek figyelembevétele

különböző módszereket kíván aszerint,

hogy egy adott szektor termelésének ada—

tait idősorok alapján elemezzük, vagy pe—

dig egyidejű, ún. keresztmetszeti adatokat

veszünk alapul. Az utóbbi esetben meg- felelő speciális modell kidolgozása alapján

a termelési függvény sajátosságaira nézve

bizonyos megállapításokat lehet tenni.

Clark, C. hangsúlyozza, hogy a szimul- tán egyenletek módszere helyett Wold nyomán lehetőleg az individuális egyenle—

teknek iteratív módszer segítségével való

megoldására kell törekedni._ Ennek előfel—

tétele egy kellő részletességgel kidolgozott modell. Ilyet kezdeményezett Roos még 1938—ban. Azóta a modell az amerikai Ökonometriai Intézet keretében messze—

menő továbbfejlesztést nyert. E modell fi—

gyelembe veszi a folyó termelésnek a rendelkezésre álló kapacitáshoz való vi—

szonyát is, amit Robinson felszólalásában hiányolt.

Johnston, J. szerint az elhangzott fel—

szólalások érdekes szempontokat vetettek fel, de nem adtak kritikai átfogó értéke—

lést az ökonometria eddigi munkájáról,

jelenlegi problémáiról és jövő fejlődési

lehetőségeiről. E tekintetben a következő főbb szempontokat kell megemlíteni:

1. Az ökonometriai kutatás kiinduló

pontja, hogy a gazdasági változók nagysá—

gát lényegében a gazdálkodó egyedek köl—

csönhatásai határozzák meg. Az ökono- metria feladata e kölcsönhatások törvény—

szerűségeinek számszerű jellemzése. E

törvényszerűségek sztochasztikus termé- szetűek, amit a sztochasztikus paraméte—

rek fejeznek ki. Ezek megállapítása már önmagában nagy haladást jelent a gazda-

sági tankönyvek absztrakt funkcionális

összefüggéseivel szemben.

2. A sztochasztikus mozzanatok mellett

a további magyarázatot az ökonometria a

gazdaságelméletből meríti. Robinson abban

téved, hogy a gazdaságelmélet egyes töké-

letlenségeiből az ökonometria hibáit ki—

vánja levezetni. A sztatikai elmélet ugyan nem megfelelő alap az ökonometriai kuta—

tás számára, a gazdaságelméletnek azon—

ban vannak dinamikai fejezetei is. Ezek a statisztikai mérés és ellenőrzés számára

hozzáférhetők.

3; Az elmúlt 30 esztendő folyamán az

ökonometriai kutatás következő fő terüle—

tei alakultak ki: a) a fogyasztók magatar—

tása (keresleti és háztartási költségvetési

vizsgálatok); b) a vállalatok magatartása (termelési és költségfüggvény, készletezési, befektetési döntések stb.); c) makroökono—

metriai törvényszerűségek (aggregatív fo—

gyasztási függvény, beruházási függvény

stb.); d) dinamikai aggregatív modellek

(Klein, Goldberger, Tinbergen).

4. Az ökonometriai kutatás jelenlegi fö

nehézségei: a) a paraméter—becslésekkel kapcsolatban túlzott figyelmet fordítottak

a szimultán egyenletek problémáira. b) A paraméter-becslések hibáit aszerint kell értékelni, hog! a becslések milyen célra nyernek alkalmazást. Rövid időtartamra szóló prognózisok esetén egészen más módszerek célravezetők, mint a hosszú időtartam irányzatainál. c) Az adatok

mennyiségét és minőségét fokozni kell:

különösen *fontos az időbeli vonatkozá—

sok részletezése. (1) Továbbá szükséges a nem—lineáris összefüggések explicit figye—

lembevétele. Végül rá kell mutatni arra, hogy Nagy—Britanniában a nagyvállalatok

is folytatnak intenzív ökonometriai vizs-

gálatokat. Ezek egyrészt a Downie által igényelt adatokat szolgáltatják, másrészt lehetővé teszik a vállalatok működésének reális elemzését, aminek fontosságát Robinson hangsúlyozta.

Prais, J. S. megállapítja, hogy az öko—

nometriát nem lehet csak aggregatív mo—

dellek kidolgozásával azonositani, hanem ide tartozik a statisztikai és matematikai

módszerek alkalmazása, általában a gaz-

daságkutatás körében.

Briggs, F. E. A. véleménye szerint a Robinson által említett gazdaságelméleti hiányosságok főképpen abból származ—

nak, hogy a gazdaságelmélet művelői nem törekednek a hipotézisek statisztikai konkretizásálására. Az ökonometriával szemben egyes felszólalóknál mutatkozó szkepticizmus részben onnan is szárma-

zik, hogy csak az elméleti paraméterek

mérésével foglalkoztak. Ha azonban fi—

gyelembe vesszük a lineáris programo- zást, az input—output elemzést és a dina—

mikai modellek szimultán egyenleteinek

meghatározását, úgy az ökonometria ed—

digi teljesítményét igen jelentékenynek kell minősíteni.

Wold, H. 0. A. végül közelebbről ki—

fejti, hogy interdependens rendszerek

Hacwelmo által kezdeményezett vizsgálati

módszerével szemben sok előnye van a

Tinbergen—féle kauzális láncolatok elem—

zésének. Az utóbbi módszert alkalmazva

a paraméterek jelentése és számértéke közelebb áll a gazdaságelméleti defini- ciókhoz és így konkrét következtetések

levonására alkalmasabb. '

(Ism.: Theiss Ede)