Robinson, C.– Morgan, J.: Az északi-tengeri olaj jövője

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ

925

elegendő az egylépcsős mintavételi eljárások—

:ra elvégezni. mert azok eredménye vonatkoz- tatható a többlépcsősökre.

A mintavétel hatékonyságának módszere iránt a belga Nemzeti Statisztikai Intézet szakemberei érdeklődtek, és a szerző rendel- kezésére bocsátották két különböző időszak- ban végzett állatszámlálás utóellenőrzési ada- tait. A modelleket ezekkel az adatokkal pró- bálták ki. Az elsődleges mintavételi egysé—

gek a községek, a másodlagosak a gazdasá—

gok voltak. A vizsgált ismérv a sertések szá- mának hibája. A B modellnél a segédvál- tozó a sertések száma, amely egy korábbi számlálás eredménye volt. A C modellben a

;nagyságot a községben található gazdaságok száma jelentette.

Először a minták szórásait számították ki.

és annak elemzése alapján megállapították.

hogy a B modell sokkal hatékonyabb az A—

nál és a C modell hatékonyságát is jelentő- sen felülmúlja. Másodszor kiszámították a regressziós együtthatókat és az egyenlőtlen—

ségeket, amelyeknek eredménye ugyancsak alátámasztotta a B modell nagyobb haté—

konyságát.

E számításokkal a szerző elméletileg és gyakorlatilag bebizonyította. hogy a statisz- tikai munkában gyakran előforduló reprezen—

tatív mintavételi eljárásoknál a változó kivá- lasztási valószínűségek hatékonyabbak az egyenlő kiválasztási valószínűségeknél.

(ism.: Móritz Pálné)

GAZDASÁGSTATISZTlKA

ROBINSON, C. -— MORGAN, J.:

AZ ÉSZAKl-TENGERl OLAJ JÖVÖJE

(North Sea oil in the future.) Trade Policy Rese- Aarch Centre. London. 1978. 216 p.

A világ köolajpiacán 1970 óta bekövetke- zett változások miatt megnőtt a jelentősége annak, hogy az Északi-tengerben körülbelül

ugyanebben az időben kőolajat találtak.

Ez az olajkincs becslések szerint 50 000 mil—

elió borrel (körülbelül 7000 millió tonna) Ie- het, mely megközelítően egyenlő arányban oszlik meg az Egyesült Királyság és Norvégia vizei alatt. A jelenlegi ismeretek szerint ez a mennyiség a világ kőolajkészletének csak kö- rülbelül 2.5 százaléka, mégis Norvégia, de különösen az Egyesült Királyság számára fon- tos, hiszen a legtöbb országhoz hasonlóan ezeknek az országoknak a gazdasága is függ az importált kőolajtól. Az Egyesült Királyság—

ban, az energiahordozók felhasználásában az olaj aránya 1946 és 1971 között 7—ről 46 százalékra nőtt. a világon átlagosan 60, Ja—

pánban pedig 75 százalékra.

Az OPEC — mely jelenleg az összes kőolaj- export 90 százalékának árát és mennyiségét meghatározza —- 1970-től egyre erőteljeseb—

ben érvényre juttatja a monopolhelyzetben levő olajtermelőknek a fejlett ipari országok—

kal szemben tanúsított magatartásváltozását.

Ennek alapja az a felismerés volt, hogy kar- tellszerű rendszerbe tömörülve kihasználhat—

ják azt. hogy a kőolaj iránti kereslet nem árelasztikus. Például az Európai Gazdasági Közösség országairól 1977-ben készült egyik tanulmány szerint (EEC Demand for lmported 'Crude Oil, 1956 to 1985; Energy Policy. Guil—

ford. June 1977.) a kőolaj árának más ener- giahordozók árához viszonyított egyszázalékos növekedése közvetlenül 0,15 százalékos keres- .letcsökkenést idézhet elő. Ez az érték több év

után sem emelkedik 0.6 fölé, mert egy másik energiahordozóra történő átállás hosszú időt és nagy tőkebefektetést igényel. Az olajtársa- ságok jövedelmének növekedése az 1970—es évekig a termelés mennyiségi emelkedéséből adódott, ettől kezdve azonban profitjuk ha—

sonló mértékű növekedését azzal érték el.

hogy korlátozták termelésüket (1973-tól 1977-

ig azonos szinten volt), és ennél valamivel

nagyobb mértékben emelték áraikat. Ez a folyamat még azt is eredményezte, hogy a földben maradó olaj rendkívül előnyös tőke-

befektetéssé vált.

Még az 1970-es évek közepe után a könyv szerzői által készített, igen körültekintő becs- lések sem számolhattak olyan rohamos árvál—

tozással. mint ami a valóságban bekövetke—

zett. Három árváltozási modellt dolgoztak ki 1995—ig. Az alapmodell 1985—íg 5, utána 7 százalékos áremelkedést tételez fel. a máso- dik ennél kisebb. a harmadik pedig nagyobb üteműt. Egy barrel kőolaj árát 1980-ra 13,0—- 21,9 dollárra 1985-re 15,0-—30,7 dollárra be- csülték. Az utóbbi felső határt, mint ismere—

tes, az árak már 1980-ban elérték, s ezzel 10 év alatt mintegy 15-szörösére emelkedtek.

A két ország eltérő nagyságú és felépítésű gazdaságában a saját kőolaj különböző célt szolgál, emiatt kiaknázása az Egyesült Ki- rályságban intenzívebben folyik. mint Norvé- giában.

Norvégia energiafelhasználása (1975-ben közel 20 millió tonna szénegyenérték) tizen- ötöde, kőolajfelhasználása (1975-ben körül- belül 8 millió tonna) tizenegyede az Egyesült Királyságának. Norvégiában a kitermelésre adott engedélyek számát és az újabb lelőhe—

lyek kutatását — a részvények 50 százaléká—

nak megtartása mellett — az állam kezdettől fogva szigorúan ellenőrizte. Az Északi-tenger- ből származó olaj jelenleg bőven fedezi a

926?

hazai szükségleteket, sőt nagy::részét? expór- tónak. Az ötven ütemű kitüntetés; rrltnt amit?

ai Egyesült: Királyságban folytatnak, Nemet?

gióba'n intlőctás hatassal járhatna, eitotódé-:

sokat okozhatna a társadalmi strtiktutában, vatdmim: a: környezet szenny'ézesevett ::feleni:

léginél nagyobb mértékben veszélyeztetnéiaz orszag hagyomanyos kitermelő ágazat mak tevékenységét. így a halászatot. ?' ?

Az Egyesült Királyságban is :--?a*? British Na- tional Oil? Corporation révén —- állami kézben

maradt a részvényeknek legalább *50, szóze-?"

léka, mert *a nagyértékű természeti kincset?

hosszabb **időre, szóló. biztonság—os energia—*?

bázissá kelletttenni a fizetési mérleg: javítása;

illetve a brit gazdaság fejlődésének biztosí- tása érdekében.

A kormány eleinte kedvező feltételű hite—

lekkel ösztönözte a nagyarányú kutatást és a minél gyorsabb kitermelést, míg 1973—1974—zz—

ben olyan jelek nem mutatkoztak, hogy a kőolajforrások bizonytalan időben bekövet- kező kiapadásáig az arak előreláthatóan *ól-' landóan, ernelkedni fognak. *Az egyre *űjdb'b készletek felfedezésével a brit? kormány azt:

tervezte, hogy a hazai olajbányás'zat fejleSz-T tésével párhuzamosan fokozatosan csökkenti az importot és 'a termelés megfelelő ütemé—

nek szabályozása révén megvala'sitja az ön-f ellátást. 'Az? erre vonatkozó állami ellenőrzést a kőolajra és a tenger alatti kőolajvezeté:

kekre vonatkozó 1975. évi törvény, valamintaz_

1976. évi energiatörvény alapona meg. Az"

előbbi szerint az? energiaügyi államtitkár kö-f telezheti a kőolajtermelő társaságokat fejlesz-:

tési terveik, valamint maximális évi termelé- sük módositására, amennyiben ezt? a? nemzet érdekei? megkívánják; váltonatáfsro azonban csaka társaságokkal egyetértésben kerülhet sor. Az energiatörvény értelmében az állam;—

titkór szabályozhatja az olajtermelést és rnő;

dosíthatja az olajárakat A kitermelés: enge—

délyeket közhivatalok adják ki: az engedélyek számával lassítható vagy gyorsítható (: kiter-

melési folyamat.

A kőolajtórsaságok láthatóan nem ellenzik az (inkább csak az 1980—es éVektől kezdődő) állami ellenőrzés alapelvét, deaggodaIOmJ mal tekintenek elébe, mivel egy ellenőrző rendszer már önmagában is bizonytalanná teheti tevékenységüket. Számolniuk kell ugyanis a termelésbe való állami beavatko*—' zás esetleg jövedelemcsökkentő hatásával,,e*z pedig a beruházási ütem lassulását okoz- hatja, és közvetve a gazdaság jövőbeli kő?—

alajellátósát:s veszélyeztetheti.

A kormány eddig ——- mint az a már régeb—V ben folyó gázkitermeléssel kapcsolatban ?is' bebizonyosodott — szem előtt'tartotta a vál- lalkozók érdekeit. Bár a gáz egyetlen felvá—

sárlója (Gas Council) igen alacsóny árat éri-' lapított meg, ezt kompenzálta a gyors kitér—*

melés által biztosított nagy bevétel. A gózteri

mbiétftdőszakos csökkentem e?gyetlelnes ' *;

ber: "rendelték 'el,biztonsag okból , *?

A kőolajmezők a? tengerfenék l tt álltal/éri [sem 2060 méter karai: m'éty'ség ben etes—zenek, Megvastagbsúgnk tébb eza ':fnéter kiterjedé- strk "bb négyzetkilomét Az aranylbg fe : lett geofizikaimódszerek *elle 'r*

nagysagáhak : meatlaprtasa'íc '

zál'ékóshibától történhet. - ,gyesült': Khön—*:

ságterületénaz? ismert mezőkiegyenklént? 50:—

1800'millió: úr elejet tdűolMamak Ai'nart?

vég régen ennel—atlagosan nagy bbak a _kő-

olájmez'k.

Brit,területen i 77 közepéig?9*(100 kúttól) működő és 6 házás ata-tt, *állő? kőolaji'nező volt;*meiyek együttes olajkészlete becslések szerint 8600 millió borrel. Ebből 198046a teljes szükséglet 40—50 százalékának biztosí—

tására 100 millió tonna kőolaj előállítását :_,,__v,ették??te__rvbe. Az évi kapacitás azonban 1985- ré' —- várhatóan -— csak 64 millió tonna lesz, így a növekvő igények kielégítésére a már fel- fedezett. 4—6 ezer millió borrel olajat tartal- mazó további 21 kőolajmező kiépítésére sor kerül. Ezeken kívül még legalább 40 jelentő—

sebb lelőhelyet feltételeznek.

A számítások szerint az Egyesült, Királyság—

ban a kőolajtermelés 1976 és 1980 között 12 millióról 150 millió tonnára, a gáztermelés pedi (kőolaj- egyenértékben kifejezve) 33 millioról 52 millió tonnára emelkedhet, Ugyanezen időszakban Norvégiában az olaj- termelést 14 millióról csupán 45 *millió ton—

nára, a *gózét 3 millióról 27 millió tonnára tervezik? fejleszteni. Ez a program az Egyest'rlt Királyságban az igények mielőbbi hazai for—

rásból való kielégítését szolgálná, míg Nor- végiában? az export árualapot szándékozzák

kibőv:teni.

A kőolajtermelés költségeinek perspekti- vikus alakuláSára részletes számításokat vé- geztek. A*z olajmezők jellegétől függően *a?

termelés megkezdése előtt nagy tőkebefekte- tés, (25—900 millió font) szükséges, és a már termelő olajmezők fenntartási költsége is el' érheti az évi 400 millió fontot A köolajterme- lésre fordított összes költség 1*—977'—?:g 4470 mil- lió, font volt, 1980——ig* 6700 millió, *1985-ig pe—

dig 7100 millió font lesz. A közeljövőben még feltárásm váró 21 lelőhely költségeivel együtt ugyanezek az értékek, 4750. 9250 illetve 14 800:

millió fontra módosulnának. '

Az összes beruházási és termelési (nem:

dis'zkontált) költséget a kitermelhető összes, olajra vonatkoztatVa, egy barrel északi-ten—

geri olaj költsége 0,4—-1,8 fontnak felel meg.

Az északi-tengeri kőolaj árát a világpia- can kialakult, ?az OPEC által meghatározott árak szabják meg. Az állami bevétel szintén ettől függ. Az Egyesült Királyságban ?és a Norvégiában hasanlóan kialakított adórend- szer a kőolajtársaságok nettó jövedelmének 60—70 százalékát biztositja.

STATJSZTI K'Ai KlRODALMlí FlGYEIJÓ 927

:A—:könyv———: beteáelaő —,%;észébeh ,ia:í':_s'zerzők— azí északi tengeriwolajnakíaz; EgyesülL Királysag fizetési mérlegére gyakicíxrolt, hatását vizsgál—

ják az ezredfordulóig. Részletes számításaik—'a hoz az általuk kidolgozott árváltozási model-i

leket veszik alapul, ' — ,

(ism.: Horváth Gabriella)

BRÓDERICK "BL,

szociAus TÁMOGATÁSOK ,_ ,

ÉS VISZONYÚK A NEMZETJ SZÁMLARENDSZERHEZK (Social protection accounts and their relatidnship to the national, accounts.) — The Review ai, lncome;

and Wealth. 1980. 2. sz. 133-i50. p.

A szociális támogatások számbavétele szin-' te állandóan foglalkoztatja a közgazdászo-—

kat, de számos vitatott'*pontban'napjainkban sincs egyetértés: így a szociális támogatások és a társadalombiztosítás, továbbá a jóléti kiadások közötti elhatárolásban. a nemzeti számlákhoz való viszonyban. A cikk a szociá- lis támogatásoknak a nemzeti számlarend- szerbe történő beillesztésére tesz javaslato- kat, példáit az 1976 évi írországi adatok alapján mutatja be.

A bevezetőben a cikk röviden összefoglalja a kérdés eddigi irodalmát: az ILO (Nemzet- közi Munkaügyi Hivatal) 1952rés 1976 között nyolc kiadványban foglalkozott a'társadalom- biztosítási kiadások rendszerezésével. 1962 óta a Közös Piac is több, a társadalombiz—

tosítás. a szociális támogatások kérdésével foglalkozó tanulmányt jelentetett meg.

A jelenlegi időszakban különösen fontos a szociális támogatások és a nemzeti számlák szorosabb összefüggéseinek. egységének a megteremtése, mivel a gazdasági élet gyors változásai gyakran megrázkódtatják, elfedik ezeket a kapcsolatokat. időközben több or- szág statisztikai gyakorlata olyan irányba fej- lődött, hogy a szociális támogatások elszá—

molási rendszere függetlenedett a nemzeti számláktól. emiatt nehéz feltárni a közöttük

levő kapcsolatot.

A szerző mindenekelőtt egy közös. több ál- lam által elfogadott fogalmi rendszer kidol—

gozását tartja szükségesnek. Jelenleg igen sok kifejezés használatos a szociális támoga—

tások jellemzésé're. de azonos elnevezés mö- gött is gyakran eltérő a tartalom. A cikk tár- sadalmi—jóléti kiadásoknak a hátrányos hely- zetű személyek hivatalos segélyezését és el- tartását tekinti, társadalombiztosítási költsé—

geknek —- ami kismértékben átfedi a társa- dalmi—jóléti kiadásokat — a nyugdíjakat; az egészségügyi ellátást. szociális kiadásoknak pedig e' két fogalomkör együttesébe tartozó pénzbeli és természetbeni juttatásokat, hoz- zászámítva még az oktatásügy. a lakásellá- tás és a kulturális támogatás költségeit is.

Megjegyzendőt'iéhogyi szociális kiadásai nem- csak: az álla mnakhh'anemm gazdálkodó szer—

vekne-kr— aza, egyesü letekinek; _. cm :eg'yháiis [intéz—, ményekneík,ssés .ezzixeg'yesfháztortósoknak " is lehetnek.-Többi 'ztőlezg fejlődő—?— ország a- datközlésébenxgyakorixíhiba, ahogycsak a he':

lyi; és ,a központi:gfállami;,—szociál'is kiadásokat veszik számba, -mivel elsősorban , csak ezek állnak megfelelő ,:csoportosításban rendelke—

zésre. A fejlett országokbantermészetesen az államz—sz—elrepe ima meghatározó; de egy ko- rábbi 'fejlődésivfokon nem volt a jelenlegi- hezhas'onló- mértékéig—Példáulf lrországban a szaciálistámogatásoknak 35—35 nszózaiékáta központi és a; helyi állami szervek fedezik, 26—28 százalékát a" társadalombiztosítás és,

2—3 százalékát egyéb szervek

A szociális kiadások, figyelembe vehetők -—

céltól függően -—-— adminisztrációs költségekkel együtt (például a társadalombiztositáshoz, egészségügyi ellátáshoz szükséges ügyviteli költségekkel) vagy azok nélkü. (lrországban az adminisztratív költségek aránya 5 száza- lék.) A— folyó; szociális kiadás—ok számbavéte—

le—rmellett figyelembe kell venni a szociáiis beruházások '-—, kórházak. bérlakások. egész- ségügyi—oktatási célú berendezések —— hatá- sát is a társa'dalorn' jólétére.

A cikk vázolja ,a leggyakrabban használt.

a szociális támogatásokra vonatkozó fogalmi rendszerek előnyeit és hiányosságait.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal az álla- mi egészségügyi ellátás költségeit. :: nyugdi- jakat, a táppénzt, a munkanélküli segélyt és a családi pótlékot tekinti társadalombiztosi- tási költségeknek. Ugyanakkor figyelmen kí- vül hagyja a munkáltatók költségeit ugyan- ezen a területeken, és minden olyan biztosí—

tásból származó juttatást, ami nem része az általános társadalombiztosításnak. Mivel ez utóbbiak aránya országonként meglehetősen—

eltérő, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ada- tai a szociális támogatások témakörében csak tág hibahatárok között, fenntartással hasz- nálhatók nemzetközi összehasonlításra. (Pél—

dául a Német Szövetségi Köztársaságban 6 hétig a munkáltató fizeti a táppénzt és csak ez után az állam, több más országban pedig

rögtön az állam folyósítja.)

A Közös Piac Statisztikai Hivatala célul tűz- te ki a tagországok által egységesen értel- mezett és azonos módszerek szerint számított szociális számlarendszer megteremtését. Mind a pénzbeli. mind a természetbeni kiadásokat.

mind az állami, vállalati, társadalmi és egyé- ni forrásokat figyelembe veszik. Az oktatás—

ügy és a lakásellátás nem része a rendszer- nek, beletartoznak viszont az ilyen jellegű se- gélyezések. Nehezíti a Közös Piacon belüli összehasonlítást, hogy az alapitó hat ország- ban az egészségügyi kiadások egyben ház-

tartási kiadások is, míg Nagy-Britanniában,.

Dániában, lrországban nem, így ezek nagy—