SZABÓ GYULA
MILLIÓ SZIN HAZÁJA
KIADJA
EGYHÁZMEGYEI KÖNYVKERESKEDÉS VESZPRÉM
2 2 5 1 8 / ^ % / **
N. SZABÓ GYULÁ
MILLIÓ SZÍN HAZÁJA
MINDEN JOG A FORDÍTÁS JOGA IS
A SZERZŐÉ
KIADJA
EGYHÁZMEGYEI KÖNYVKERESKEDÉS VESZPRÉM
Egyházmegyei Könyvnyomda Veszprém, Í032,
Sokszor leírtam már, leirom még ezerszer:
millió és millió láthatatlan festőművész él a part- ján. Talán Tündérország fiatal, ábrándos festői?
Azok lehelnek a Balaton vizére, egére s minden hegyére ujabb és ujabb színeket. Minden perc- ben. Minden pillanatban.
Ezek a láthatatlan festők mind szerelmesek a zöldhaju hableányokba, a tihanyi viz alatt síró tündérleányba és Tihany másik tündérébe is, aki ma fáradtan suttogja vissza hangunkat: a világhírű tündér megnémult.*)
Könnyen meggyógyulna pedig a «riadó leány», akihez a boldogtalan debreceni költő a XVIII.
század legszebb dalát irta.
Szerelmesek a Balaton festői. Szerelmes volt Csokamy Vitéz Mihály is patinás Tihanyuinknak,
*) A Balaton egyik legismertebb természeti játéka a tihanyi visszhang — volt. Tizenhat-tizenhét szótagot, hexametert vert vissza. Ideirom Jakab Ferenc sorait:
De Tihany riadó leányának szava néhány évtized óta mindjobban halkabb lett, ma már nem is beszél, legfel- jebb halk mormolást kapunk vissza a feléje kiáltott szavak
fejében. A hangot az apátsági templomnak, illetve sek- restyéjének keleti fala verte vissza, s a tőle mintegy 300 méternyire lévő Visszhang-dombról kellett a fal felé ki- áltani. Ezen domb és a fal között jobbkéz felől egy villa- sor épült, ennek tulajdonítják a visszhang elromlását. De
ragyogó nemzeti kincsünknek megrázó erejű ara- nyozója. Debrecen sápadt fia, a szerencsétlen költő szerelmes lelke halhatatlan fájdalmát sirta el, talán enyhítette meg Tihanynál. Később a csinos és daliás Kisfaludy Sándor Sümegre, Tátikára, Somlóra, Essegvárra, Csobáncra s a Keszthely közelében kíváncsiskodó kis Szent- mihályhegyre szórta a magyar romantika szines köveit.
Szerelmesek a láthatatlan festők. Csak tün- dérszerelem álmodhatja a balatoni színeket.
Hajnalhasadáskor, napnyugtakor ujabb és ujabb festőrajok repülnek a Balaton partjára.
Földi ember előtt láthatatlan földalatti, föld- feletti gyárakból viszik a festékeket. Ezek a festők gazdagok: nem sajnálják a festéket. Fel- repülnek a napsugarakra is. Este, reggel piros, zöld, citrom, narancs, lila és ködszürke folyamo- kat (eresztenek a tóra, a hegyékre az égről. Éjjel a Holdat lopják meg.
A Balaton egyik nagy értéke: a szinek örökös mozgása, hullámzása és változása.
Rabkidrandth Tagore a Balaton partján, Bala-
nem ez a valódi oka, hanem az, hogy a templom fala és a domb közé a terep rendezése céljából ligetet ültettek.
E ligetnek évről-évre fejlődő növényzete gyengítette el fokozatosan a visszhang erejét, ma pedig, midőn teljesen kifejlődtek a bokrok, lombosak lettek a fák koronái, meg- szűntnek mondható a visszhang játéka. Hozzá járult ehhez az is, hogy a templom falait legutóbb az ujabb időkben divatossá lett habarcsszerü anyaggal vakolták be s így a fal érdes, likacsos lett, ami teljesen alkalmatlan felület a hang visszaverésére. Ha eltávolítják onnan az amúgy sem nagy ligetet s márványutánzattal tükörsimára restaurálják át a hangfelfogó területet, Tihany riadó leánya felébred álmából s kétségkívül újra vidáman szólni fog.
tonfüreden irta Tiizforrás c. remekének jó részét.
Az indus halhatatlant is megbűvölte a Balaton színjátéka, a Balaton szelid hegykoszoruja. Bala- tonfüreden erősödött meg gyenge szive. Annyira jól érezte magát Balatonfüreden, hogy ezt mondta: ide még visszatérek. A költő-óriás tisz- teletére fát is ültettek Füreden. A fa fényképét Tábori Kornél küldte el Tagorénak.
Tagore fia is járt Balatonfüreden és meg- nézte apja fáját. Meglepte Füred európai nivója, a táj, a viz szinpompája és a hegyek arca.
Baktay Ervin felkereste a Nóbeldíjas költőt Santinikétánban. A látogatásról — többek között
— ezeket irja:
— Egészen angolos teát és uzsonnát szolgál fel egy fehérruhás, tiszta és rendes hindu szolga.
Közben beszélgetünk. Magyarországra fordítja a szót. Nagy szeretettel beszél mem annyira Buda- pestről, bár a város fekvésének szépsége mély benyomást tett reá — mint a Balatonról. Első- sorban Balatonfüredről, ahová, mikor Budapestre érkezve súlyos rohamot kapott (szívbajos a költő), Korányi professzor küldte le. Nem győzi eléggé dicsérni Balatonfüredet és a kúra nagy- szerű hatását. Soha még sehol inem enyhült oly nagy mértékben a betegsége, úgymond, mint a Balatonfüreden töltött aránylag rövid idő alatt.
— Hacsak tehetem, ismét elmegyek Magyar- országra, piheinni és üdülni!—jegyzi meg végül.
Megemlékezik még Hévízről is, meg arról, hogy mennyire meglepte a nyiló lótuszok lát- ványa oly távol Indiától, a magyar tájon. Meg- jegyzi, hogy mennyire érdekelte a cigányzene.
Beszélgetés közben nagy tájékozottságot árul el Magyarországra vonatkozóan, tudja, hogy a
magyar nép őstörzse Ázsiából származott és tud a trianoni tragédia igazságtalanságairól is.»
Rabifidranath Tagore is, mint a világ minden jelese és a természet szépségeit értékelni tudó embere, megigézetten állt a Balaton mellett.
Jókai Mór is imádta a Balatont. Tábori Kornél öt regényét sorolta fel, melyeket Balatonfüreden irt. Köztük a Damokosokat. A Balaton partjára álmodta az «aranyembert» is.
Jókai tolla szántotta papirra ezeket a szava- kat: Magyar Tempevölgy.
József nádor felesége, Mária Dorottya főher- cegnő, két nyáron is «feredőzött» Balatonfüreden (akkori nevén: Savanyuvizen) és teljesen meg- gyógyult. A nádor ezt a cimet adta a már akkor is hires és kedvelt fürdőnek: OrnameHtum regni Hungáriáé.
Lewitsctinigg német iró regénybe foglalta a Balatont. Azt irja, hogy az angyalok a Kárpá- tokban megtalálták Isten könnycseppjét és ebből a könnycseppből keletkezett a Balaton. Wiirtem- berg Sándor gróf — Lettem Miklós barátja — romantikus költeményeinek a Balaton a szintere.
Sincero Antonio pápai nuncius, aki a Szent Imre- évben jött Budapestre, felkereste a Balatont és ezeket mondotta:
— Ismerem Európa tavait, de a Balaton valami egészen más. Máshol alig érezhető meg- nyugvást talál itt az ember.
A világháború alatt, midőn egy német tábor- nok megpillantotta a Balaton nagy tükrét, ezeket mondotta: Meghódíthatjuk az egész világot, de
Balatonunk nem lessz!
És a mi nagyjaink: Kossuth, Wesselényi Mik- lós, aki Tihanyból Balatonfüredre úszott, Vörös-
mariy Mihály, Deák Ferenc, Tisza Kálmán, a Keglevichek, az Esterházyak közül többen stb., stb. mind, mind megenyhültek Füreden. Meg- bűvölte ez a tó Berzsenyi Dánielt, Kiss Jánost, Dukai Takács Juditot és az ujabb költők leg- nagyobb részét. Azt lehet mondani, csak az a költő nem irt a Balatonról, aki nem látta.
Adyt is többször meghatották a Balatoni szin- zuhatagai és az ősi Balatonfüred.
Garay marékszám szórta a gyöngyöket Bala- tonunkra. Lampér{th Géza több kötet verset ál- doz a Balatonnak és Hévíznek. «Csobánci csók»-ja. egyik harmatcseppje balatoni költésze- tünknek. Érdemes, de ieléggé nem méltányolt lan- tosa volt a Balatonnak Soós Lajos, akinek Kene- sén emléket állított a kegyelet. Lebilincselő, megkapó sorokat zengtek a Balatonról: Endrödy Sándor, Ábrányi Emil, Harsáayi Lajos, Barbarics Lajos (Nagykanizsa), Palágyi Lajos, Sajó Sán- dor, Orosz Iván (Szarvas), Szávay Gyula, Sik Sándor, Szilassy Lajos (Szombathely), Gy.
Czikle Valéria, Hodossy Gedeon stb., stb.
Herczegh Ferenc, Sziklay János, Váih János a legtermékenyebb balatoni iró, a balatoni szí- nek és emberek jeles ismerője, a sziépirodalom legújabb húrjait pengették meg a Balaton vará- zsától megihletetten.
Egry József, Edvi Illés Aladár, Fábián Gyula (Szombathely), a Rómában elhunyt Göbel Árpád, Aggházy Gyula, Pétíes József, Hénel Gusztáv (Pápa), Barattszki László, Szilvái Gyula (Kis- komárom), Csánky Dénes, Déry Béla, a fiatal Halvax Gyula (Kaposvár), Berkes Antal, F.
Sárossy Eta, Haranghy Jenő, Sass Ferenc (Nagy- kanizsa), Sassné Farkas Böske (India), Zemp-
léni Mitrovicz Viktor, Iványi-GriinwáLd Béla, Kampis János, Romek Árpád, Jaszkó Béla, Wágner Géza, Urhegyi Alajos, Túry Gyula, Rubovics Márk, Gönczy Ilona, Papp Emil, Nóg- rády Magda, Nagy Sándor, Lénárd Imre, Kövesdy Géza álltak meg csudálkozással a Balatonnál.
Festményeik balatoni színeket, levegőt vitték a szalonok falaira.
A régiek közül Mészöly Géza, az úttörő Brodszky Sándor, Mesterházy Kálmán, Valentiny János, Tölgyesi Artúr, Nádler Róbert, festettek művészi Balatonokat, elsősorban Mészöly Géza.
Koszkol Jenő a színjelenségek mestere s Hénel Gusztáv a viz s a nád szineit látja jól s Kássa Gábor (Győr) balatoni képei — igazak, remekek.
Ez a sok név mind azt bizonyítja, hogy a Balatonnak sok, ma még kiszámíthatatlan ér- téke van.
Ha eninyi lelket, akik között klasszikus lelkek is vannak, megfogott a Balaton bája, akkor bát- ran tekinthetjük vakoknak, durváknak és fogya- tékosoknak azokat, akik a Balatont kicsinyítik.
*
A temérdek szinnel versenyeznek a Balatoni hegyek vonalai.
Balatonedericstől Keszthelyig terjed a keszt- helyi dolomithegység.
Aki nem járt azon a tájon, menjen el: Le- seinceistvánd, Lesencetomaj, Uzsa, a Dobosi erdő, Badacsony, Szigliget, Gulács, Haláp, Csobánc, Szentgyörgyhegy, Hegyesd, a Balaton vidékéről kissé kieső Kabhegy (601 m.) ritmusukkal, ujabb és ujabb csoportulásukkal elringatják, felüditík
fáradt idegzetét, fájó lelkét. Akit nem szólít meg, nem állít meg a lesencei, az edericsi, a balaton- györöki panoráma — az elveszett ember. Az be- hunyt szemmel járna a Vezúv tájékán és a világ- hírű dómokban is.
Utas, ha arra méssz és nincs negyedórád a gyönyörködésre, akkor imádkozom érted, mert valami testi vagy lelki hiba elvette a szemed látását.
Boldogok a balatoni hegyek, ha megpillanta- nak. Falusi kislányként elibéd sietnek, mosolyog- nak és azt kérdik: mit hoztál? S ha nem látják a szeretetet a szemedben, elszomorodnak. Ezek a hegyek a magyar ember egész szivét kérik, noha méltók az egész világ szerelmére.
Állj az ablakhoz, ha Kisfaludy Sándor, Rama- zetter Vince, Darnay Kálmán ősi Sümege felöl utazol a tavasbarlangos Tapolcára. Bacsányi János szülőhelye (Tapolcán született és Lincben halt meg) közelében eléd sorakoznak a tapolcai sikság kialudt vulkánjai. A szirtharangos Bada- csony király paraincsára katonás vonalban köszön- tenek. Szentgyörgyhegy királynő fátlan oldalán megszólalnak a bazaltorgonák és elmuzsikálják a Balaton és a magyar föld ezeréves szerelmét.
A tapolcai forgószinpadon mindig leveszem a kalapomat. Amikor megpillantom a bájos vo- nalú vulkánokat, amikor meglátom a Balaton türkizét, a szivemben könnycsepp születik és azt a könnycseppet valaki áldott tündér kiveszi a keblemből s odarepül vele a tóra."Szeretném ha minden magyar ember örömkönnye ott csillogna a Balatonon, Isten könnycseppjén.
Valamikor büszkén harsogott a trombita. A szálas trombitás fújta, recsegtette, mintha a ba- bája is ott lakott volna a faluban. Léptünk alatt dobogott a föld. Tetszeni akart mindenki: a kis kertekben, a rácsos kapuk előtt, a muskátlis ab- lakokban szőke, barna leányok, menyecskék mo- solyogtak reánk, gyönyörködtek bennünk.
Sokszor eszembe jut ez a kép, ha a balatoni hegyeket látom. Telerakom valamennyit muskát- lival, rezedával, tubarózsával és szelidarcu, bájos, kíváncsi lányokra gondolok.
Boldog magyar szűzként mosolyognák ezek a hegyek, mintha esküvőt látnának. És mindig szemérmesek ezek a hegyek, mint a valódi ma- gyar nő. Üdék, varázsosak és elevenek, akár a szerelemtől piros hajnal. És feledhetetlenek is, mint la hajnal mosolygása. Áhítatra indítók, mint a hajnali harangszó.
Szemérmesek... Tündérlányok milliói repked- nek, szálldosnak közöttük. Odahordják Tündér- országból nemcsak a színeket, hanem a lepleket és a fátylakat is. A tündéri kincsek szépségétől még jobban megszépülnek, megtisztulnak. A hegyek azután felöltik a fátylakat. Mennyi bájjal, meinnyi keccsel, milyen ügyesen, milyen gyorsan és sohasem ledéren. Ha keblüket akarják feldíszí- teni, akkor szólnák a tündéreknek, akik a pára- függönyök százait lebegtetik a tökéletes idomok előtt.
Csak akkor ejtik le a függönyöket, ha reá feledkeznek a Balatonra, ha megittasodnak a tó tükrétől. Ez a megfeledkezés maga az ártatlan- ság. A fürdő csecsemőé. A művészi léleké, aki ihletetten, az isteni jelenvalóság érzésével fesit, farag és ír, hogy közelebb vigye a földet az
éghez. Csak az a művész, aki hidat épít a szép és rut, a fény és árny, a hit és hitetlenség között az Ízlésért, a hitért, a Teremtőért a Teremtő nevében.
Aki nem ezért alkot, az hasonlatos ahhoz, aki pazarul festi meg a gyöngyvirágot, de a virág- vázába viz helyett csatornalevet fest.
*
Ha a Balatont, a balatoni színeket nézem, mindig a magyar (népművészetre gondolok. Külö- nösen napkeltekor és napnyugtakor. Figyeld meg csak: a matyók földjének minden abrosza ott ragyog az égen, a vízen, a hegygerinceken és a téli jégpáncélon is. A Balaton tündérei pajkos játékukban odalopták Matyóország miinden szí- nét. Legcifrább a viz, a jég a (napkorong alatt.
Másutt nagy tisztások, foltok mozognak. Ilyen a magyar népművészet is. A ház, a kapu, a szűr, a kötény egyes részei tobzódnak a színekben, a díszekben és másutt üresek. A magyar (népművé- szet a napkeltét, a napnyugtát utánozza s ezért a legbájosabb népművészet a földön. És talán a balatoni inapkeltét és napnyugtát utánozza a legszívesebben, amikor versenyez a viz, az ég, a hegy, a parti fa (s télen a jég) és a szinorgiák varázsát öntik a lélekbe. A szerelmes ifjú talál csak annyi szépséget arája szemében, mint a figyelő áhítat a Balaton jegén és vizén.
A gyógyító megfeledkezések, az ujjongó felfedezések és lelkesítő megfigyelések meseor- szága ez.
*
A Balaton sziineit sokan rosszul látják. Ennek a szinérzék, a rossz megfigyelés és sokszor a kulturálatlanság az okozója, A megfigyelés sok
festőből is hiányzik. Megfigyelés nélkül pedig művészi alkotás el nem képzelhető. Sok balatoni képre hidegen nézek. Minden az, csak nem Bala- ton. Sok festő még ma is elhiszi, hogy a Balaton vize mindig az ég tükre. Sokszor meglepő a hasonlóság, de árnyalati különbségek mindig vannak. Sokszor az égbolt bíboros, a láthatár sötétviola és a viz opálos zöld. Néha az ég el- sötétül, feketés-zöld felhők úsznak rajta és a viz zöldes. Aki sokáig időz a Balatonnál és figyeli a színjelenségeket, az sokszor a legnagyobb ellentéteket látja az ég és a viz között. Egye- nesen mese az a hit, hogyha az égbolt kék, a viz is kék. Sokszor az ég kék, de a viz zöld.
Gyakran a szürkéskék égen ritkás, fehér felhő- gomolyok úsznak és a viz somogyi partja lilás- kék, a viz közepe világoszöld, a zalai part tej- üvegszinü, imitt-amott barnás-kék foltokkal. A foltok a fehér felhőgomolyagok égi utazását mutatják. S pár perc múlva a millió és millió festőművész újra festi az eget, a vizet.
Májusi delelőkor sokszor nefelejcserdőhöz hasonlít az égbolt s a viz a nefelejcslevelekhei.
Az égen vannak a virágok, a vizben a szárak és a levelek. Napnyugtakor és napkeltekor igen nagy a hasonlóság ég és viz között. Óriási bíboros, zöld, citrom és narancssárga terítők mozognak, ragyognak az égen és a vízen. Mintha ezer és ezer csiszolókorong (karborundüm) a világ minden acélját szikráztatná az égen és a vizén.
Ilyenkor inagy a hasonlosá|g, de a vizén a színeket olajjal kenték be leheletfinoman s ez az olajos ragyogás az égen nincs meg. Ott az izzás na- gyobb. Néha ezek a szikraképek valóságos fél- köröket, majd csúcsos félszigeteket alkotnak a
vizén és az égen: ezek fenséges pillanatai a szemlélődő léleknek. Ebez csak a balatoni zöld- sugár megjelenése, a Hold és a Nap arainyhidjá- nak találkozása hasonlítható.
A koránkelő Hold hidja és a későn nyugovó Nap hidja Siófok és Balatonfüred között talál- kozott előttem először. Itt a legnagyobb a Bala- ton tükre. Soha sem tudnám elfelejteni. Azt hittem, aranyvásznakat szórtak a tóra. Az arany- vásznakon ott izzott a mindenség szerelme, a Nap diadalmas hatalma, a Hold ezüstös, mélabúja.
A zamatosan magyar, a lebilincselően tiszta- stilusu s ezért és másért is hervadhatatlan ér- demű Eötvös Károly, aki műveivel a Balatonnak is örökös szolgálatot tett, sokszor tévedett és talán a inagy ember megbocsájt, ha azt irom, sokszor meglepő a hasonlóság, de még többször gyönyörködteti az embert az elütő szinek zuha- taga.
Sok festő képe azért döbbent meg, mert a Balatonon nem létező színeket látok azokon.
Nem <a megfigyelés eredményei ezek a képek, hanem a fantáziáé. Láttam egy, különben kitűnő, festményt, amelynek a vize Somogy felé hullám- zott. ősz eleji kép. Ez a festő a somogyi part vizét zöldnek, a zalaiét sárgásnak álmodta. For- dítva jobb volna a kép. ösz felé a somogyi par- ton megjelennek a sárgás szinek s ezeknek a
Balatonon lebegő miriád és miriád plankton- állatka az okozója. S ezeket az állatkákat az északi szelek terelik dél felé, tehát a somogyi partra. A festő, aki ezt a képet festette, ha ezt tudta volna, ellenkezően színezte volna a Balaton vizét.
Több festő pedig teljesen figyelmen kivül
hagyja a balatoni hegyek bájos vonalait. Ez nem is volna baj, ha a képnek nem ez volna a cirne:
A fonyódi panoráma.
Sok festő úgy festi a Balatont, mintha azon megvolna a világ minden szine. Fest, hogy képe minél cifrább legyen. Ha millió és millió szín- árnyalat játszik is a Balatonon, de a Himmalája, a Szahara és a svájci tavak jellegzetes szinei mégis otthon maradnak. És a Balaton sziinei meg nem vágyódnak Kaliforniába és az Óceánokra.
Sok festőnek az a hibája, hogy a Balatont nagyon átlátszónak festi. A Balatonnak pedig egyik sajátsága — csekély átlátszósága.
Ennek a viz sekélysége az oka. (A Balaton át- lagos mélysége három méter. Legnagyobb mély- sége a Tihany—Szántód közötti részen van. Ez a tihanyi «Kut»: tizenegy méter. Húsvétkor azt be- szélte nekem egy művelt hajóvezető, hogy a
«Kut» mellett huszonötméteres «Kut»-at talált.
Elmondta — beszélte — Cholnoky*) Jenőnek is, aki azután — szerinte —meg is győződött erről.) A Balaton fenekét háromméter vastag iszap- réteg borítja. Megállapították, hogy ez az iszap- réteg kilenc-tizezeréves. A szelek, a parti áram- lások könnyen fölzavarják a Balaton iszapját.
Legnagyobb a balatoni viz átlátszósága a jég alatt, a nádbozótokban és parti sásos tisztásokon, vagyis — a széltől mentes v. mentesebb helyeken.
A nádbozótok átlátszóságát Héttel Gusztáv pápai festőművész finoman örökítette meg pár képén.
*) «A Balaton hidrográfiájá»-t, «A Balaton limno- lógiájá»-t, «A Balaton szintiineményei»-t, «A Balaton je- g é é t Cholnoky Jenő irta meg.
A nádasok félköröket alkotnak a Balatonon.
Ezt is jól figyelte meg Hénel.
*
A balatoni nép jó megfigyelő. Különösen a halász. A színekből és a jelenségekből az idő- járásra következtet. Ha a vizén smaragdos esik jelenik meg — az a közeli vihar jele. A esik hamar vastagodik és valósággal szalad a Balato- non. Sokszor tiz-tizenöt perc múlva hullámpari- pák száguldanak a vizén.
A zöld esik után gyakran megjelennek az égen a sötétszürke felhők, a levegő elsötétül és Isten irgalmazz a csónakon, a vitorlásokon levőknek, ha azok tapasztalatlanok.
Ha sirályok vijjognak — vihar készül. Ha a hegyeknek levegőben lóg a lába — eső várható.
A hegyeknek akkor lóg a lába a levegőben, ha a tetejüket felhő burkolja be. A tihanyi fél- sziget levegőben lógó lába talán a legszebb láb a Balatonon. A királyi Badacsony pedig pipálni tud a legszebben. A hegyek akkor pipálnak, ha felettük füstformáju felhők lebegnek.
A hegyek pipálása is esőt jelent.
Amikor Tihany lába a levegőben lóg, a 1055- ben alapított apátsági templom hatalmas, fehér oltárként ragadja magával a lelket.
Hosszantartó kánikulai forróság után, néha a délutáni órákban porfelhőszerü jelenség támad a zalai parton. Lebszebb a szigligeti öböl «por- felhő»-je. Azt hinné az ember, száz és százméter széles, poros országút szegélyezi a szigligeti hegyalakzatot. S a széles országúton ezer és ezer autó őrült sebességgel száguld.
Ezerkilencszázharmiincegy szeptember elején a fonyódi kitűnően és szerencsésen épített mólón
láttam ezt a jelenséget. Arra is gondoltam, hogy a Szahara látogatta meg a zalai vulkánokat. Ami- kor odaért, látta, hogy a geológiai idők siva- tagát már elhordta onnét a szél és fájdalmában ördögi, gonosz porfelhőbe burkolt mindent.
A vizet pillanatok alatt takarta be a sma- ragdszin.
A mólón álltam. Menekülni akartam. Késő volt. A smaragd odaért a mólóhoz és a vele szá- guldó szél miatt, a móló padjaiba kellett kapasz- kodnom. A szélnek akkora volt az ereje, ha fölálltam, le akart sodorni a mólóról.
A zalai «porfelhő» nem volt más, mint a hir- telen megeredt eső, amelybe vadul beleka- paszkodott a hegyekről sasként lecsapó orkán.
Én tudtam ezt, de annyira lenyűgözött a kép, hogy csak későn gondoltam a menekülésre. Fo- nyódon akkor még melegen sütött a Nap és a fa levele sem mozdult, de a sirályok már vijjog- tak a levegőben.
Pillanat múlva már porzott a viz is. Mindenütt a szélesedő smaragd nyomán. Mintha a természet kiszámíthatatlan ereje fölforralta volna a Balaton vizét és egyszerre gőzzé változott volna át...
A viz locsogott, morajlott, a levegő bömbölt, a mólón keresztül csapkodtak a megvadult hullá- mok és a parti fák ágai fájdalmas recsegéssel szédültek a földre. Pár fa pedig már nem tudott gyökereivel a földbe kapaszkodni és nagy roppa- nással zuhant le az ősanya keblére.
Körülöttem éjszakai sötétség feketéllet talán percekig is.
Ennél borzalmasabb és fenségesebb, ha viz- tölcsér vagy viztölcsérek sodródnak a pokol se- bességével és indulatával az orkán előtt. Jaj! a
vitorlásnak, jaj! a kis csónaknak, ha a viztölcsér sodrába kerül.
A népmonda szerint, megkötözött óriás fek- szik a Balaton fenekén. Az orkán szelleme fel- oldozza a bilincseit és az húzza le a csónakot és a vitorlást. Az áldozatokat csak harmadnap ereszti el.
A fekvő, a megátkozott óriást, a Balaton jó szelleme kötözi meg ismét, ha elalszik.
A viharok, az orkánok után többször Nióbe- ként áll pár édesanya a parton.
Hogy kevesebb legyen az összetörtszivü anya, ideirom a következőket. Aki szereti az édesanyját, az megtanulja és meg is tartja:
1. Lehetőleg délelőtt csónakázz és vitorlázz, mert a legtöbb balatoni vihar délután kelet- kezik.
2. Rossz csónakra, rossz vitorlásra ne ülj. A csónakon vitorláson legyen jó evező, vizmerő- edény és a vitorláson vasmacska (horgony).
3. Ne távozz messze a parttól. (Ez az úszók- nak is ajánlatos).
4. A vitorláson mindig legyen valaki, aki ért a vitorlások kezeléséhez. Jó vezető nélkül nem szabad vitorlázni.
5. Kis erővel semmiesetre se evezz messze.
6. Megbízható csónakkiséret nélkül mellőzd a távuszást.
7. Ha csónakázol, figyeld a viz szinét, a hegyeket, a madarakat.
a) Ha a viz bárhol zöldülni kezd, azonnal menekülj a legközelebbi partra, mert a viz zöl- tdülése igen közeli vihar jele.
b) Ha a hegyek fölött felhő jelenik meg, ha valamely hegy ánnyékolódik, (bármily kicsik is
tezek) siess teljes erővel a partra. Ezek a jelek is igen közeli vihar figyelmeztetői.
c) Menekülésre figyelmeztessen a viz távoli vagy közeli fodrozódása és a hirtelen keletkezett szellő, s a levegő gyors lehűlése is.
d) Ha a madarak nyugtalankodnak, akkor is siess a partra.
e) Ha valamely parton porfelhőt látsz, az is veszedelmes vihar jele.
8. Ha mégis elér a vihar, maradj a csónakban, a vitorláson. A vitorlát azonnal szereld le és a horgonyt dobd a vizbe. A jó vitorláson nyugod- tan várhatod be a vihar végét.
9. A csónakot sem szabad elhagynod. Ha egyedül, vagy gyenge erővel ülsz rajt, akkor legokosabb nem evezni, hanem a csónakban nyu- godtan ülni. így sokkal biztosabb a megmenekü- lésed, mintha vizbe ugrasz. Ha nem messze ér el a vihar és többen ültök benne, akkor a széllel szembe evezzetek a partra.
10. Kerüld a hiináros helyeket.
A Balatonon sohasem ér baj, ha az első hat pontot jól agyadba vésed és azokról sohasem feledkezel meg.
*
Ha az ártatlan kék égre az apró, fehér, köny- myü felhőcskék pontszerűen rakódnak le pilla- natnyi idő alatt és szemrebbenésnyi idő multán már eltűnnek, hogy az ég más részén jelenjenek meg, akkor sincs messze a vihar.
*
Ezerkilencszázharminc nyarán Kárpáihi János igazgatóval és Prédl János pilótával Balaton- máriáról Gyenesdiásra akartunk evezni. A viz
közepén vihart kaptunk. A viz közepéről szembe evezni a széllel, annyi mint annak hadat üzenni.
Mi megkíséreltük a lehetetlent. Rettentő munka volt. Kárpáíhi kormányzott, mi ketten a csónak derekán eveztünk. A csónak elejét üresen hagy- tuk. Ez volt talán a szerencsénk, mert azt soha- sem szabad megterhelni.
Legokosabb az lett volna, ha szél után nyar- galunk, de mi haza akartunk menni. Öt órai megfeszített munka után értünk partra a regés Szentmihályhegy alatt. Tenyerünkön és altes- tünkön nem maradt bőr. Annyira kimerültünk, hogy még negyedóráig nem tudtunk volna evezni.
Hasonló esetben később így tettem: kettő leült a csónak fenekére, egy pedig lassan evezett, épen csak a vizet érintette a lapáttal. Nem vágta a vizbe mélyen az evezőt, nehogy «rákot fogjon», mert akkor a csónak megbillen és fel- fordult volna.
Tehát: csak akkor tanácsos a széllel szem- ben evezni, ha közel vagyunk a parthoz és ha jó erővel ülünk a csónakon. Arra mindig ügyeljünk, hogy a csónak elejét meg ne terheljük, az ma- gasan álljon. Mindig a csónak elején és hátulján legyen a súly.
Ezerkilencszázhuszonegy augusztusában Bu- day Lajos tapasztalt, viharedzett tengerészka- pitány Grofcsik Izabella úrhölggyel, Aczél Jó- zsef és Kompolthy Tivadar — akkor még kis diákkal vitorlázott a fűzfői öbölben. Bala- tonalmáditól két kilométerre érte utol őket a vihar, tehát a Balaton legszélesebb részén, Ba- latonszabaditól tizenhárom kilométerre. Azért említem Szabadit, mert a szél Szabadi irányába fujt. Este tizenegy óra lehetett. A vitorlás fel-
borult. Hárman ráültek a mentőcsónakra, de okosan, mert a kis diák a hajó orrában helyez- kedett el. Hogy a csónakot túl ne terheljék, Aczél József a vizben maradt a csónak faránál és Buday intézkedésére azt hol lefogta, hol fel- emelte.
Két hibát követtek el: nem szedték le a vitorlát és nem horgonyoztak le. Ugyanakkor a közelükben egy vitorlás szabályszerűen csele- kedett és a bent ülők nyugodtan megvárták a vihar végét.
A másik hiba az volt, hogy a felborult hajó- romon nem hagytak senkit. Az legalább is egy embert fenntartott volna. Azonban ügyes beosz- tásukkal a mentőcsónakon minden hibát kikö- szörültek.
•
Én minden csónakot bádogból készült lég- kamrákkal szerelnék fel, aszerint, hogy a csónak hány személyes. A légkamráknak nyolc-tiz liter űrtartalmat adnék.
Az uszonyos (svertes) vitorlásoknál a nagy- ság és súly lenne az irányadó.
A vitorlás minden •2-ére öt liter űrtartalmat számítanék, de legalább hármat.
Sajnos, ezek a csónakok, vitorlások óriási százalékáról hiányoznak.
A bérbeadó csónakok gazdáit szigorúan kö- telezném erre. És arra is, hogy az evezők erő- sek legyenek és minden csónakon legyen leg- alább egy pótevező. Igen sok szerencsétlenséget okoztak már a gyenge evezők és a pótevező hiánya. A rossz evezővel, ha egyet-kettőt húzok a nagy viharban, hamar kettétörik.
Ha tehetném: minden rossz csónakot, vitor- lást és evezőt elégetnék. Dehát én nem vagyok hatóság
*
Ezerkilencszázkilencben Paál nevü vasutassal elmentem csónakon récézni Balatonedericsről.
Szigligetnek tartottunk és hirtelen elért ben- nünket a vihar. Akkor még kis diák voltam s azokból, melyeket itt leirtam, alig tudtam vala- mit.
Másfél kilométerre lehettünk a parttól és a széles öbölben eveztünk a széllel szemben, Ba- latonederics felé, tehát vissza. Nagy erővel, el- szántan küzdöttünk és közben besötétedett. Ez még mind nem lett volna nagy baj, de — eltörött az evezőm. Deszkákból összerótt, laposfenekü csónakon ültünk. A balatoni polgárok maguk ácsolják ezeket a kezdetleges vizi járműveket.
Gyékény- és nádhordásra, orvhalászásra, horgá- szásra használják.
Megdöbbentünk: egy evezővel nem boldo- gultunk. Már arra gondoltunk, hogy a csónakot szabadjára engedjük, de akkor tizenötkilomé- teres bizonytalan út állott volna a deszkatákol- mány előtt.
A komoly veszedelem leleményessé tett. A hajó bordáira hosszú deszkát szegezett a hajó készítője. Az lett a megmentőnk. A deszkát a veszedelem kölcsönözte megtízszereződött erőmmel felfeszítettem. Közben a csónakot vitte a vihar befelé. Megkiséreltem a deszkával evezni.
Nem lehetett. Nem tudtam megfogni. Akkor eszembe jutott a puska. A deszkát kifektettem a csónak hátuljára és nyolcszor belelőttem. Lett evezőm, mert az összeroncsolt deszka egy da-
rabját bele tudtam illeszteni a csónak villájába és meg tudtam fogni.
Másfélórás keserves kínlódás után értünk partra a balatonedericsi strand közelében.
Qalamblelkü keresztanyám, pár ismerősöm és azóta már megboldogult keresztapám, Tima Kálmán, halálsápadtan öleltek magukhoz a par- ton. A tenyerünkön akkor sem maradt bőr.
A színeket s azok jelentőségét nemcsak a festőinek kell ismerni, hanem a nagyközönségnek is. Az afrikai néger nem megy a tavakra, ha a vészjeleket látja vagy hallja. Igaz, hogy az ismeri is azokat. Megérzik a jelekből, a hangok- ból a veszedelmet az állatok is.
Erősen hiszem, ez a kis könyv csökkenti a balatoni haláleseteket.
A Balatonon épen úgy kell vigyázni, mintha vasúti síneken haladna az ember.
Aki vitorlázik, csónakázik annak figyelni kell, mint az autó- vagy a mozdonyvezetőinek.
Vigyázni kell, mert a balatoni viharok hir- telen — sebesen, sasként csapnak le a tóra.
Aki ismeri a vitorlázásnak, csónakázásnak min- den csínját-bínját — jó vezető, de tökéletes csak akkor lesz, ha ismeri a vihartjelző színeket, figyelmeztetőket.
Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, az hason- lít ahhoz a gépkocsivezetőhöz, aki boszorkányos ügyességgel kezeli a kormányt, de a közlekedési rendszabályokat és a jelzéseket nem ismeri. "
A Balatonon mindig vigyázni kell. A Balaton jó barát, ha ismerjük, de ellenség lehet, ha nem ismerjük.
Egyszer egy viharvert, tapasztalt tengerész ezeket mondotta nekem:
— Ez is viz? Ez csak pocsolya! Ennek a há- romméteres viznek a hullámzása egy tengerész- nek kismiska.
Pár nap múlva elérte a vihar a csónakján.
A vizalatti óriás lehúzta volna a viz alá, ha érte nem megyek.
Azóta tisztelettel beszél a Balaton hábor- gásáról.
*
A Balaton hullámai nem magasak. A tizméter magas hullámok — a mesék világába tartoznak.
A balatoni nép szereti a Balatont. Nagyítja, mint az édesanya a gyermeke kiválóságait. Többször hallottam hajósoktól is: a Balatonon tízméteres hullámok is vannak. A valóság ez: másfélméter- nél magasabb hullámokat a legvadabb viharokban sem láttak. Csakhogy ezek a hullámok már a leg- nagyobb balatoni hajókon is keresztül csap- kodnak.
A vizforgókat tiz-tizenötméter magasra is fel- sodorja a szél, ha orkános dühvel csap le a szél- roham a vízre.
A Balaton «főn» szelei veszedelmesek. A Ba- konyon, a balatoni helyeken átrepülő szelek, amire a Balatonra érnek, igen sokszor már vihar- erősek. A balatoni «főn»-szél gyakran félelmes erővel rohanja meg a viz felszínét.
*
A Balaton északi partján állanak a bájos vonalú zalai és veszprémi hegyek. A hegyekről lerohanó szél akadály nélkül rohan végig a Bala- ton hatszáz (100.000 katasztrális hold!) négyzet-
kilométeres vizén. Nincs akadály, nincs gát:
zabola nélkül nyargal, süvít a szél.
Nem elégszik meg a méteres, másfélméteres hullámokkal, hanem vad dühében, fékevesztett- ségében vizforgókat is támaszt. Ha a vizforgó eléri a csónakot, a vitorlást, a másnapi lapokban szomorú tudósítás jelenik meg. Ritka eset ez, de megtörtént és megtörténik, ha nem vigyázunk.
Azonban — ismétlem és ismétlem — a hullám- paripák is örök ellenségei a csónaknak, a vitor- lásnak.
*
A Balaton haragja elől a nagy hajók is ki- térnek. Nagy viharban nem indulnak. Ha útköz- ben éri el őket a vihar, sietve menekülnek a leg- közelebbi kikötőbe. Megtörtént, hogy a hajó tizenkét óráig nem tudott a vihar miatt kikötni.
Az is előfordult, hogy az erősen lehorgonyozott hajót kétszáz-háromszáz méterrel odább vitte a szél rettentő ereje.
Nagyobb viharokban a tengeri betegséget is megkapja a gyengébb utas. A hullámzás esküdött ellensége a kikötőknek, a partoknak. A régi fa- kikötőket már összeroncsolta — hű szövetsége volt a jég is — s ezért ma már betonból építik a mólókat. A beton azonban nem elég: a betont tnagy kőgátak védik a hullámzástól, a jégtől.
A jövőben azonban már Kaáli Nagy Dezső miniszteri tanácsos kitűnő találmányát alkalmaz- zák, amely Siófokon nagyszerűen bevált. Nagy előnye, hogy erős és nem fogja fel a vizhorda- lékot, mint a kőgát.
*
Miért vadak a Balaton hullámai?
Az óceánok hullámai gyakran kétszázméter hosszúak és tizméter magasak. Tehát a magasság a hosszúságnak huszadrésze is lehet. A Balatonon a hullámmagasság a hullámhosszúságnak csak hetedrésze. A Balaton hullámai tehát aránytalanul magasak, a mi annak a következménye, hogy a viz sekélysége miatt alkotásuk nem tud szabály- szerűen kifejlődni és igy a hullámok egymást széttördelve, vad erővel rohannak egymásra. A sekély mélység miatt lefelé ható erejük a fenék talaján csakhamar megbénul, de annál erősebben csapnak fel a magasba, ahol tajtékot hányva tara- josakká válnak és habzanak. A gyöngyökbe tépő- dött hullámok zúgva forrnak a tó közepén végig- húzódó marásokon és vad erővel jutnak a partok felé a somogyi part homokos strandján, vagy sodródnak ki a zalai részen a szelídebb lejtésű öblökbe. (Jakab Ferenc: A Balaton. 24—25.,
oldal.)
Lukács Károly Balaton-jínak 11. oldalán eze- ket olvastam: «A viz sekélysége miatt a Balaton hullámai sem nőnek nagyra és magasra. Hét m-nél hosszabb és másfél m-nél magasabb hullá- mokat még a legnagyobb viharban sem lehet látni. Ilyenkor a hullámok tajtékzó tarajokat vet- nek, amelyek legjobban a marásokon, a parttól pár száz m-re habzanak. Az ilyen rövid, de rövid- ségükhöz képest aránytalanul magas és egymást gyorsan követő hullámok jobban meglóbálják a hajót a Balatonon, mint a tengeren».
*
Tehát: nem gyerekjáték a Balaton hullámzása.
A Balatonon uralkodó szelek az — északiak.
Ezek ínyalták egyenesre a somogyi partot, ezek építették a turzásokat, amelyeken a Duna-Száva- Adria Vasút vonatjai szaladnak, az északi szelek okozták, hogy mindenütt nincsen nádas a par- tokon.
Megtörténik, hogy az északról délre haladó szél megáll, de a hullámzás még tart. Hirtelen azonban másirányu szél csap le a tóra és kereszt- bein éri a korábbi széltől támasztott hullámokat s ekkor keletkezik a «röbögés». S ha a szél az egymást keresztező hullámokat tovább hajtja, akkor a viz «kecskézik».
*
A Balatonra sok mindent ráfogott a tudatlan- ság és a képzelet.
Ismert mese: a Balaton ok nélkül is háborog.
Hát ok nélkül a Balatonon sem történik semmi.
Megtörténik, hogy hirtelen morajlást hall az ember és a szélcsendes Balatonon hullámok je- lemnek meg. A laikus közönség a szélnélküli há- borgást titokzatosnak, érthetetlennek találja. Azt is hallottam már: megmozdult a vizalatti óriás...
Hallottam érdekesebbet is: a Balatont földalatti
«folosó» köti össze az Adriával és most adriai viz nyomult a Balatonba... A Balaton nem apad ki, mert az Adria táplálja...
A régiek a Balaton fenekéről felszálló endo- gén gázoknak tulajdonították a szélnélküli, «ok- nélküli» hullámzást.
A helyes magyarázat ez: valahol dühöng a szél és hullámzik a viz s a hullámok átterjednek a csendes, szélnélküli vizre is. Ezek a hullámok a «lóggók». A «lóggók» nem veszedelmesek, elég
simák. Csak a tapasztalatlan, csónakon álló hor- gászok szoktak belebukni a vízbe, ha a «lóggó»
meglöki a csónakjukat.
A Balaton hosszúsága hetvenhét kilométer..
Ekkora területein nem ritkaság, hogy egyik részen fúj a szél, esik az eső s a másik részen falevél sem mozdul.
Egyszer Tihany és Szántód között lehorgo- nyoztuk vitorlásunkat. A szürkészöld*) viz (a Bala- ton sajátos színe) csendesen szendergett. A bá- rány nem lehet szelídebb, a galamb ártatlanabb a sima Balatonnál.
Valaki papirt ejtett a vizbe. A papír elindult a vizén Keszthely felé. Aki a papirt a vizbe ej- tette vagy dobta (Elég rossz szokás. Sem a vízen, sem az erdőben nem szabad szemetelni. A valódi turistát arról is megismerem, hogy nem szemetel és csendes.) ezt mondta: folyik a Balaton, mert a papir úszik!
Szemetelő társunknak igaza volt, mert a Bala- ton állandóan mozog. A mozgásnak több okozója van: a szél és a légnyomás. A keleti szelek Kene- sénél, a nyugati szelek (tehát a Balatonon végig fújó szelek) Keszthelynél düzzasztják föl a vizet, így a keleti szél Kenesénél felemeli a vízszint,.
Keszthelynél megapasztja. A nyugati szél ellen- kező eredményt ér el. A nép ezt az áramlást — amely gyakran szembefut a hullámokkal — «/o~
*) Ez a szin lepte meg először Antonio Siencerot is.
Ez a szin a külföldieket, akik látták a mély európai tava- kat, mindig megfogja. A mély európai tavak mind söté- tebbek a Balatonnál. Világos szinéért a Balatont szőke Balatonnak is nevezhetnénk. Ezt a szint a viz sekélysége- okozza.
/ás»-nak nevezi. Legerősebb a «folás» a Tihany és Szántód közötti másfélkilométeres szorosban, ahol legkeskenyebb a Balaton. Ez a «folás»
(áramlás) mosta ki a tihanyi «Kut»-at. (Tizenegy m. mély. A Balaton legmélyebb része.) A «folás»
sebessége egyenlő a Duna budapesti sebességé- vel: másodpercenként egy méter. A folás a szem- ben haladó hajó útját is megnehezíti s erős viha- rok után a halászok hálóját is kifordítja.
A másik mozgás: az apály és a dagály tüne- ménye.
A légnyomás nem mindig egyenlő a Balaton felett. A viz gördülékeny. Ha Keszthelynél na- gyobb a légnyomás, akkor a viz átgördül a Sió- fok, Balatonalmádi, Balatonfüred, Kenese közötti
Balatonra. S néha ötven-hatvan centiméterre is felduzzad a viz. Ha Balatonfüred, Kenese, Siófok között nagyobb a légnyomás, akkor Balaton- györök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Keszthely, Balatonberény, Balatonmária, Balatonfenyves, Bélatelep között emelkedik a viz.
A viz természetesen keresi az egyensúlyát. A duzzadt viz tehát visszanyomul. így, ha a keszt- helyi részen apály van, akkor a kenesei részen pedig dagály és fordítva. A viz ingadozásának ideje: tizenhat-tizennyolc óra.
*
Amire ezeket a vitorláson elmondottam, a papir már két-háromszázméternyire úszott a sima vizén. Hirtelen hűs levegő csapta meg arcunkat.
A vizre pillantottam, kerestem az okot. Aliga felől haragos, zöldes esik közeledett. Gyorsan ki- adtam a parancsot: föl a vasmacskát! Azután siettünk a legközelebbi partra. Alig értünk
Tihany alá, már smaragdszinü volt a szoros. A modern gőzkomp Szántód felé haladt. Dühösen csapkodták a megvadult hullámok. A partok mo- rajlottak: megmozdult az óriás a viz fenekén.
*
Siklik a vitorlás Siófok vagy Fonyód alatt a part közelében és egyszercsak zátonyra szalad, ha alacsony a vízállás. Lábal az ember a somogyi szélen, hogy mély vizet találjon, mert úszni akar.
Derékig ér már a viz, de hirtelen megakad a lába a zátonyban. Fölmegy rá és alig ér a viz térdig.
Néhol kilenc-tiz, másutt negyven-hetven mé- ter közökben hat-hét zátonyon is keresztül hala- dunk. Ezek a zátonyok — vizalatti homokgerin- cek. A nép y>gerettdeib>-nek nevezi.
Két méternél mélyebb vizben nem találtam
«gerandek»-et. 7
Az aligai partról nézve Siófok felé több világos, sárgás sávot látunk a vizben, azok a gerendek.
Fonyód, Lelle alatt is láttam ilyeri világos sávokat.
A gerendek helyzete a vízállástól függ. Hol kijebb, hol beljebb sárgállanak a vizben, mint valami vizalatti, hosszú kigyószönnyek.
A déli partokról befelé is nyúlnak zátonyok a vizbe. Ezek a «pandallók». A pandallók — a vízállás szerint — szigeteket, félszigeteket is al- kotnak.
*
A hullámok tnémely helyre sok nádtörmeléket hordanak össze. A törmelék mutatja a legutóbbi vízállást. A nádtöredékek szemetjét mádhabittym- nak nevezik. Ha a kikötőket, a strandokat nem
tisztítják meg a mádhabittyáy>-ió 1, akkor a nád- habittya a hanyagságot, a csin hiányát mutatja.
*
Szélcsendes kis öblöcskékben fekete korpát talál az ember. Ez a viztől odasodort tőzegmurva és fekete lápföld keveréke. A hullámok a korpába apró gerinceket vájnak. Az ilyen gerinceknek a diabiurjákoh) nevet adták.
*
Száz meg száz, ezer meg ezer vizi jelenséggel, tüneménnyel, szinnel találkozik az ember a Bala- tonon minden nap.
Ez a százezer katasztrális holdnyi viz minden nap, minden órában más és más jelenségekkel, tüneményekkel szórakoztatja, gyönyörködteti, vagy ijesztgeti az embert. Ezért a Balaton partján az, akinek csak kicsike érzéke is van a természet iránt, sohasem unatkozik, mindig szórakozik.
Ezért jó orvosa a Balaton az ideggyenge, a lelki- beteg embernek.
*
A haragoszöld szinnel kapcsolatosan el kellett ezeket mondanom. És nagyon megköszönöm, ha valaki tanácsaimat pontos és lelkiismeretes meg- figyeléseivel kiegészíti. Ezen a téren alaposan is- merni kell a Balatont. Az óvatosság és a vesze- delmek korai felismerése a legjobb mentőcsónak.
*
Aki először tartózkodik a Balaton mellett és még sohasem látta a Balatont háborogni, s a parti hullámokat inem hallotta morajlani, az nem is képzeli, inem is hiszi, milyen vad, milyen hara- gos, milyen kegyetlen tud lenni a Balaton.
*
A kínaiaknak van egy igen különleges por- cellánjuk. Annyira finom, annyira átlátszó, hogy ezt a nemes porcellánt sohasem festik be. Az aranyat, a gyémántot felesleges, sőt bolondság lenne befesteni, bolondság lenne ezt a porcellánt is, melyet csak nagyon előkelő kínaiak használ- nak a belső kultusz céljaira.
Egy júniusi délután ehhez az áttetsző kinai remekhez hasonlított a Balaton.
Ha valami keleti nagy-nagy mesélő volnék, azt irtam volina: készül a tündérek paradicsoma, a paradicsom közepére nagy palotát építenek, a palota alja kinai áttetsző porcellán lesz s az már el is készült. S azt Kina remeklői csinálták.
Tükörsima volt a viz. Csak Fonyód—Bada- csony és Boglár—Révfülöp között látszott egy- egy szélesebb esik: a hajók utja. A hajók utja órákig megmarad a vizén.
Egy kis nádas szélén bubosvöcsög úszkált.
Liliputi fodrok mutatták az útját.
A láthatatlan festők percekig pihentek. Azok is csudálták talán a hatalmas, áttetsző porcellánt.
Azonban ezek a festők fáradhatatlanok. Pár perc múlva a tükör fajanszhoz hasonlított. A fajansz- lapra Tihanynál zöldes, Szepezd álatt ólmos csikókat festettek. Azután dolgozni, játszani kezdtek a gyöingyrákó művészek is. Majd rászór- ták a Balatonra a világ minden opálját. Szigliget táján hatalmas kagylók csillogtak a vizén.
Mesevilágba ringatta lelkemet a pazar színe- ződés.
Amikor a fajanszozó művészek megunták a játékot, megjelentek a majólikázók, az euzi- nozók. A büszke Zsolnay-vázák minden euzinja ott ékeskedett a vízen.
Talán ezért szeretik annyira a pécsiek a Bala- tont, mert világneves gyáruk varázslatos szinei a, Quinqueeclesiae varázslatos művészetére emlékez- teti őket.
A vizbe kerekedő nádasok előtt csuhiszigetek várták a horgászokat. (Sajnos, ujabban nem sza- bad a csuhiknál (káka) horgászni. Pedig milyen festői volt a horgász, sokszor kezdetleges csó- nakjával! Dehát a horgászok is hibásak voltak:
miért nem elégedtek meg egy horoggal és — a köz érdekében — miért tűrték a «futókártyás»
horgászokat? Bár azt is jól tudom, hogy enge- dély nélkül (futókártyával) sokszor élvezetesebb a horgászás, mint azzal, amelyen a főbirói hivatal bélyege is rajt van. Sok olyan ember is tudja ezt, akinek semmise volna a törvényes illetéket le- szúrni).
A csuhik felé fekete szárcsák úsztak. A csuhi mellett pár nádszál ábrándozott a náderdőről. A nádszálakon pár nádiveréb. Japáni festő ecsetjére való kép.
A vizén kobaldos szinek mozogtak. Most meg a herendi porcellánálmokra gondoltam.
Félóra múlva megjelent a haragos, a smarag- dos zöld szín. A nemrégen még sima viz vad erő- vel, haraggal ostromolta a partokat. A nyargaló északi szél pedig hordta a mészport*) a Bala- tonba. A szelíd tó hirtelen veszedelmes tengerré változott. Olyan ez, mint a Tisza. Nem hiába ez is, az is magyar.
•
*) Az északi szélnek is van haszna : az meszezi be a Balatont — ingyen. A halastavakba sokszor messziről szállftják a nélkülözhetetlen meszet.
Az elméletek, a szabályok, a törvények kis és nagy rágcsálói majd csóválják az üstöküket:
ebben a könyvben nincs rendszer.
Igen is, van! A szelek, a hullámzás, a vesze- delmek, a szinek nagyon, de nagyon összetartoz- nak. A szél, a hullámzás nagy befolyással van a szineződésre s a szineződések a veszedelmek megelőzésére. Aki eddig elolvasta könyvemet, látja és hiszi.
*
A Balatonnak egyik legbalatonibb szine: a szőke, világos fűzöld. Viharok után a viz — szappanos, zavaros.
A Balaton sekély vizét a kisebb vihar is könnyen felkavarja. S ezért a Balaton átlátszó- sága igen kicsi. A német tavakban két-három, az osztrák és svájci tavakban tiz-huszméteres mély- ségben is meglátjuk a fehér porcellánkorongot s a Balatonban ötven centiméter mélységben — még a legcsendesebb, legtisztább vizben is — ritkán.
A Balatonnak ez a könnyű felzavarodása is nagy hatással van a szineződésre. A sekély viz tehát, nemcsak azért előnyös, mert a viz hamar átmelegszik, hanem azért is, mert a szingazda- godást elősegíti.
Tartós jég alatt tisztább a viz. Télvizi méré- sekkel egyméteres mélységben is látni a koron- got. (Lukács Károly: Balaton 8 old.) Lóczy Lajos szerint a vastag jégpáncél alatt a tihanyi szoros tizenegyméter mély vizében egyszer kettő, sőt három méter mélységben is látták a korongot.
(A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása. 70. old.)
A berkekből beömlő vizek torkolatánál sötét- barna a Balaton a tőzeges viz miatt. A Zala,
(Keszthely mellett) az Eger,, Tapolca, Világos, Lesence patakok, (Badacsony és Balatonederics között) a Séd (Balatonfüred) patakok torkolatá- nál szőke a Balaton. Áradások idején sárgás- barna.*)
A Zala mp.-kénti vizhozama: négy-öt m3. Nagy áradások idején: a száz • m3 is eléri.
A szél, a hullámzás, a felhő, a Nap állása, a Hold, a hőmérséklet, az ég, a vegyi oldatok, a nádasok, az organizmusok temérdek planktonja, a patakok beömlése, a köd, a hó okozzák a Bala- ton vizének sokszor káprázatos sziningadozását a szürkészöld körül. Az ingadozás a tengerek, az alpi mély tavak és szőke folyamok árnyalatai között mozog.
Ha a tó mögött sötét zivatarfelhők tornyosul- nak, akkor jelenik meg a pazar, a pompás, a veszedelmet jelentő smaragdzöld. Ez a smaragd- zöld néhol világos, néhol pedig haragos. Ezzel a szinnel csak az alkonyati és pirkadati rózsaszín, a megejtő szikraszinek, az áttetsző porcellánszin, az aranyhidak tüzvörös csikja, a nyugvó nap víz- alatti tüzoszlopa, az opálos és ezüstös színek versenyeznek.
Ha felhők úsznak az égen, akkor sötét foltok keletkeznek a Balatonon. Ilyenkor a felhőtlen ég alatti viz sokszor az ezüsthöz hasonlít. A parti felhők alatt ólomfoltok, ólomcsikok mozognak.
Az alpesi tavak vize majdnem mindig mélyen kék, tehát sablonos. A sablonos kékszin a Bala-
*) A Zala a Balaton legnagyobb folyója. A Zalán kivül 32 zalai és veszprémi és tizenegy somogyi árok és sok parti forrás táplálja a magyar tengert.
tonon leginkább alkonyat felé jelenik meg, ami- dón a napsugarak már ferdén esnek a tóra. Ez a kékszin is világos. A partokon gyakoribb, mint a tó közepén.
Napsütésben, amikor a tükör (a tükör üveg- lapja a viz, foncsorja a fenéki iszap) nyugodt
— zöldes a Balaton ólomszürke árnyalatokkal.
Ez a szín is egyik jellemző szine a Balatonnak.
Szürkésfehér színeket is látunk a partokon és a nádasok szélén. Ezt a szint is a planktonok okozzák, mint a sárgát és a sárgásbarnát.
Mi az a plankton?
Milliárd és milliárd, csak mikroszkóppal lát- ható állat. A planktonok a nagy vizek felszínén vagy annak felsőbb rétegeiben lebegnek. Eze- ket a szabad szemmel nem látható állatokat a hullámok ide-odasodorják. Maguktól alig-alig változtatják helyüket. A Vöröstenger piros árnya- latú színét is a planktonfélék rengetege, mil- liárdja okozza.
Jakab Ferenc («A Balaton» 23. oldal) ezeket irja: «A Balatonon a Ceratium hirundinella nevű plankton-állatka él. Színe sárgás- vagy vöröses- barna, amely szin az állatka testén öt foltban van elraktározva s a milliárdnyi tömegbein nyüzsgő állat foltjaiból elősugárzó színárnyalatot a viz is átveszi. Magyarul páncélosostoros állat- kának nevezhetnénk el, mert testéből ostorhoz ha- sonló nyúlvány ágazik ki, fején pedig szarvacska van s ezeknek segélyével még úszkálni is tud1, de milliárd számra elszaporodván, egymást akadályozzák a szabad mozgásban. Az állatka télre sajátságos, háromszögalaku kemény tokkal veszi körül magát. A következő tavasszal e tok- ból bújnak elő az új ostoros állatkák, melyek a
a nyári melegben hihetetlen mennyiségben el- szaporodnak. A hegyekről lezuduló szél átveri őket a somogyi part hosszába s a viz színe ott sárgásbarna színűnek látszik tőlük.»
Lóczy Lajos ezeket írja: («A Balaton föld- rajzi és társadalmi állapotainak leirása» 101.
oldal).) «Ha a Balaton vizét sürü selyemszitán, amelynek hálója 1/10 (ezredmilliméternyi) nyí- lású, néhányszor megmerítjük és a háló megszűrt tartalmát alkohollal telt porcelláncsészében ki- öblögetjük, fehér kocsonyás csapadékként száll- nak a csésze fenekére az alkoholban elhaló, a vízben szabad szemmel nem látható organiz- musok.
A tudomány «plankton»-nak nevezi a vizek- nek, különösen a tengerek- és tavaknak ezeket a kicsiny, a víz áramlásával együtt mozgó, lebegő organizmusait. Állatok és növények vannak a planktonban; a halaknak állandó táplálékául szolgálnak, amint kopoltyús lélegzés közben ma- gukon átszűrik a vizet.
A Balaton planktonjában a növényeket csak a moszatok képviselik, azonban ezek is kisebb fajszámmal szerepelnek vizében, mint a mély alpi tavakban, sőt egészen más fajokkal, mint például a zürichi tóban. Istvánffy az uralkodó fajok számát tizenhatnak mondja s összesen százkilenc planktonmoszatról lehet a Balaton planktonjában szó.»
A 108. oldalon ezeket írja Lóczy Lajos:
«A véglények a planktont népesítik meg, a nö- vényi planktonnal együtt szabadon úsznak a víz- áramlásban.
Köztük a Ceratium hirundinella a Balaton- han egész éven át végtől végig az uralkodó faj
és évszakok szerint változó alakokkal dominálja planktont. Figyelmet érdemel az Orbuliuella stnaragdea és ezenkívül még néhány sósvizi alak. A Coniaulax is, mert sokan a növények- hez tartozónak tekintik, érdekessége a Balaton- nak.»
A planktonban azonban nagyobb állatkák is lebegnek, élnek. Ilyenek az evezőslábu, a kagylós és az ágascsápu rákocskák. (Cyklops, Chidorus, Diaptomus, Leptodora stb. Copepo- dák stb.)
A zalai partok köves részein, a nádasok vize, de leginkább Balatonfüred partfalai alatt a víz világos szürke és szappanosan zavaros. Ezeket a színeket is a plankton-állatkák temérdeksége okozza.
A balatonfüredi nyaraló megfigyelheti: küsz- halacskák ezrei és ezrei vigan úszkálnak a partok alatt és megelégedetten fogyasztják a planktont.
A Balatonba hulló igen finom szenny is hatással van a víz szineződésére.
Szükségesnek látom idézni Lóczy Lajos már említett művéből a következőket (72—75. old.):
«A hullámzó tó tükrözései és színei többféle körülmény közbenjárásához mérten jelentkeznek.
Ha a hullámzó tó fölött egyenletes, kék ég- boltozat van, akkor a hullámok minden irányú és hajlású lejtője, kivéve a partok sötét árny- képeit, csakis kék színt reflektál szemünkbe.
A hullámok különböző hajlású lejtői azonban nem egyformán verik vissza a fényt. A hullám- hegy lejtője a zenitnek, a hullámhegy teteje az ég aljának fénysugarait tükrözi. Ha a víz zöldes
vagy sárgás, az ég meg egészen kék, akkor a hullám teteje intenzív kéknek fog látszani, míg a felénk fordult meredek lejtőben a víz saját zöldes színe is érvényre jut. Ezenkívül a hullám- hegy tetejéről visszavert fény rendes, a hullám lejtőiről visszaverődött fény pedig sarkított, po- láros.
Ha az ég teljesen egyforma kék, akkor sem mindegy a tó színére nézve, hogy hullámzik-e s hullámainak milyen meredek a lejtője. Minél meredekebb a hullám felénk fordított lejtője, annál sötétebb a tó színe ilyenkor, de annál több benne a zöldes fény is. Ugyanabban az időben tehát a déli és északi partról tekintve sem lesz egyforma a látvány, mert a hullámok rendesen nem egyforma lejtőjüek, hanem mere- dekebb oldaluk affelé a szemlélő felé lejt, aki szembe néz a széllel.
Még teljesen derült ég sem szokott egyforma kék lenni. A Nap sugaraira merőleges irányban az ég kék fénye erősen poláros, de a Nap körüli és a Nappal szemben lévő ég fénye nem sarkí- tott. Mindez tekintélyes komplikációkat okoz a tóról visszavert fényben.
A Balaton partjairól későn délután tekintve az égre, azt látjuk, hogy a déli partok felett, a látóhatár közelében sötétbarna, ibolyaszínű csík emelkedik mind magasabbra. Efelett igen halványan sárgásfehér zóna következik, amely fokozatosan átmegy a zenit legsötétebb kék szí- nébe, amelyről tudjuk, hogy alkonyatkor erősen poláros. Ha a tó ilyenkor hullámos, akkor a hullámlejtők csakis a magas eget tükrözik vissza s a tó kéknek látszik.
Ha pedig a tó teljesen nyugodt, akkor a
villák verandáiról a tó színét rózsásnak látjuk, mert az ég legalacsonyabb, horizontmeinti részét veti szemünkbe.
Legérdekesebb a látvány akkor, ha a tó felszínén gyenge szellő jár, amely csak he- lyenként képes a viz felszínét felborzolni. A víz színét érintő, horizontális levegőmozgás nem képes addig a felszíni feszültséget megtörni, amíg az valami 30 cm/sec sebességet el nem ért. Ha tehát a szél szebessége 30—40 cm/sec közt ingadozik, akkor egyes helyeken borzolás keletkezik, míg ott, ahol a sebesség 30 cméter alatt marad, a víz felülete sima. Mivel a szél sebessége folyton változik, majd gyengül, majd egyes rohamokban erősödik, a tó felszínén igen gyorsan változnak azok a foltok, amelyeken bor- zolás van, vagy pedig teljesen simák. így észlel- hetünk aprón hullámos vízen egyes foltokat, amelyeknek tükörsima volta már messziről fel- tűnik. Mintha olajfoltok volnának!
A zalai hegyekről késő délután változatos képet látunk a Balaton felé nézve.
Ahol a tó vize teljesen sima, ott az ég aljá- nak rózsaszínes, vagy violaszín-barnás részét tük- rözi vissza, ahol pedig élénk borzolás van rajta, a hullámfodrocskák ferde tükörlapjai az égrész- letek kék színét csillogtatják szemünkbe.
Minden ilyen kék foltot meglehetősen élesen határolt, fehér keret vesz körül. A kapilláris hullámok helye ez, amelynek kis ráncai az égnek fehér részét tükrözik vissza. Ez tükrözik ott, ahol a víz felszíne sima, egyébként rózsaszínű volna, de tükörképe elmarad, vagy megszakad a hul- lámzó, vagy fodrozó helyeken, ahol az eget tükrözik a foltok. Az itt elmondott tünemény
gyakran, mondhatni minden csendes nyári dél- után és este ismétlődik.
Napnyugtakor a tó színjátéka a déli partról tekintve sokkal változatosabb, mint az északi partról, mert hisz a nyugati ég van ilyenkor a tájkép hátterében, az alkonypirkadás minden pompájával. De egyrészt a lenyugvó Nap kes- keny, élesszegélyü, ragyogó aranyhíd ja elhomá- lyosítja a tüneményeket, másrészt pedig csak kevés helyen van olyan magas álláspont, ahonnan a tavat erős perspektivikus megrövidülés nélkül áttekimthetnők. Balatonberény, Földvár, Tihany, Balatonvilágos, Balatonaliga, Akarattyapuszta magas partfalairól azonban fölséges látványt nyújt a leáldozóban levő Nap környezetének színpompája a tavon.
Ehhez tartozik, bárha mindenütt, a szárazon is látható tünemény: a Napnak glóriája. Ami- kor a Nap lenyugszik, néha hatalmas sugárkül- lőket lövel a felhők közé. A Nap sugarai a felhők nyílásain kisurranva, megvilágítják a le- vegő finom porát. Sokkal ritkábban ilyenkor a keleti égen is hasonló küllőket lehet látni egy pontból kisugározni, mintha ott másik, gyen- gébb fényű égitest most kelne föl a horizon fölé. A magyarázat egyszerű. Azok a küllők, amelyeket a lenyugvó Nap körül látunk szerte- sugározni, csak látszólagosan futnak össze egy pontban, mert a valóságban párhuzamosak, hisz mindegyik a Nap sugárkévéje! Csak a perspek- tíva miatt látszanak konvergálni, mint a vasúti sínek a messzeségben. A fényes sugárkévék fe- jünk felett nem nagy magasságban áthaladva, áthatolnak kelet felé a levegőben és a távolban kelet felé ismét egyesülni látjuk őket.
Az alkonyi pirkadás legszebb színjátéka a tavon erős napközi hullámjárás után van; ha estére kelve elül a szél s lapos sima hullámok
«lóggók» gördülnek a tavon. Ilyenkor a tavon bűvös látvány környez bennünket. A közeli hul- lámok különböző hajlású lejtői a legkülönbözőbb színekben pompáznak, mert a tükrözés hatását a víz saját zöldesszürke színe nem zavarja. A közeli hullámok elülső lejtője az ég magasabb részeit tükrözi, amely még mindig kékes és ren- desen erősen poláros; tehát a tükrözés erős fényveszteséggel történik. Az elülső lejtőnek leg- felső része fényesen sárgás, a hullámok taraja intenziv vörösfényü. Sőt a hullámok hátulsó lej- tőit is lehet látni, amelyek a közeli partok ná- dasát, feketés lombjait és sötét árnyképeit tük- rözik a képnek csodálatos mélységével és telt- ségével.
Legbrillánsabb tüneménnyé fokozódik mind ez, ha a hullámzás nem egyszerű, hanem harán- tosan keresztezik egymást a hullámok. Ilyenkor a színek valóban a villódzó sebességgel jelennek meg és tűnnek el. A tihany—szántódi szorulatban mind a két révből lehet ebben leginkább gyö- nyörködni, mert a kétfelől nyugodtan begördülő hullámok a mély víz felett nyugodtan keresztezik egymást.
A tó pompás smaragdzöld színnel világít akkor, ha mögötte sötét zivatarfelhők tornyo- sulnak. Ennek magyarázata következő: A sötét zivatarfelhőnek aránylag nagyon kevés fénye van s a tó felszínéről csak ez a kevés fény jut tükrö- zéssel szemünkbe. Ilyenkor többnyire a zivatar felől fúj a szél és erős tajtékzó hullámzást támaszt. A hullámok igen meredek lejtőket for-
dítanak felénk, ezeken át hat be a hátunk mögötti fény; s ezeken látunk bele a víz belsejébe, amelynek sárgászöld színe ilyenkor teljes ér- vényre jut. Még sajátosabbá teszi a színhatást az a sok fehér tajték, amely a hullámok taraj- zásából és átbukásából keletkezik.
A szürke, egyhangú felhőleplek, amelyeknek fénye mégis elég erős, egyhangú szürkés színt varázsolnak a hullámzó tóra.
A megelőzőkben futólag leírt színtünemények- hez még egyéb olyanok is csatlakoznak, amelyek már nem specialitásai a Balatonnak. Gyakori a Balatonon a légtükrözés, a délibáb. Olyankor keletkezik, amikor a levegő legalsó rétegei me- legebbek, mint a felsőbbek. Hozzájárul ehhez, hogy közvetlen a tó vize felett levő légréteg vízpárákkal van tele; fajsúlya tehát kisebb (ke- vésbbé sűrűbb) a felette elterülő szárazabb le- vegőrétegnél. A délibáb tüneménye áll be ekkor a tavon. Valamely pontról kiinduló számtalan fénysugár közül kettő jut szemünkbe. Az egyik kissé meghajolva, de vissza nem verődve, a másik elhajlítva, sőt egy helyen teljesen visszaverődve.
Ez utóbbi fénysugár ugyanis mindjobban el- törik a beesés függélyesétől, mert mind ritkább közegeken hatol át s most fölfelé veszi az útját, a sűrűsödő közegben mind meredekebben, míg végre szemünkbe jut. A szem a képet a sugár legutolsó elemének irányában látja, tehát egy pontról két kép jut el hozzá, egy valódi és egy tükörkép.
Ugyanilyen légtükrözés emeli fel a távoli hegyek lábát a víz fölé. A tihanyi, boglári és fonyódi magaslatok alja, messziről nézve, ala- csony partelejükkel egészen a levegőbe látszik
felemelkedni és pedig annál inkább, minél na- gyobb a víz és a levegő hőmérsékleti különb- sége; tehát szeptemberben és október elején.»
•
Megbűvölő jelenség a Balatonon az aranyhid..
Itt említem meg, hogy sokan a Hold arany- hicfját — ezüsthidinak hivják. Az aranyhidat a felkelő és a búcsúzó Napnak, de leginkább a magasan járó Holdnak köszönhetjük.
Az aranyhidak mindenkit meglepnek. Ismerek embereket, akik levett kalappal nézik a Bala- tonnak ezt a bájos jelenségét.
Aranyhidak akkor keletkeznek, ha a tó felü- lete fodros, hullámos, mert az égitestekről jövő fényt csak a hullámos víz verheti vissza.
A fényt a hullámok felénk néző lejtője veri vissza. Ez a tükör.
Az aranyhid gyakran átszalagozza az egész tó szélességét. Ez akkor történik, ha az égi- testek (Nap és Hold) a legmeredekebb hullám- lejtő hajlásszögének kétszeresénél nem emelked- nek magassabbra a látóhatár fölé.
Mindenki sajnálattal látja, hogy az aranyhid a nagy víztükrön megrövidül és a parttól távolabb elvesz. Ennek a Föld gömbölyüsége az oka.
A Nap aranyhidját csak a tóról vagy az ala- csonyabb partokról láthatjuk jól. A Hold arany- hidja magasabb helyekről bűvöli meg az embert.
A nap aranyhidja rövid ideig látható. Napszállta előtt Siófok, Szántód, Balatonföldvár, Balaton- lelle, Balaton boglár, Fonyód, Bélatelep, Balaton- mária, Balatonberény fürdőzői tömegesen nézik a Nap gyorsan fogyó aranyhidját. Az aranyhidon
mesebeli halak szivárvány pikkelyei csillognak, ragyognak.
A mult ínyáron a badacsonyi Mersich-pince udvarán álló diófa alatt ültem. A pince közelé- ben négy nyárfa áll. Az az érdekességük, hogy a mégy fa minden oldalról csak háromnak lát- szik. Különlegesen, csoportosultak: egyet mindig eltakarnak. Talán az az egy mindig szemérmes, vagy talán kissé kótyagos? Ki tudja? Bada- csonyban, a Balaton mellett minden csuda le- hetséges.
Átcsillogtak hozzám Balatonlelle, Balaton- boglár, Fonyód, Bélatelep, Balatonfenyves, Ba- latonmária lámpái.
Arra gondoltam, hogy milyen érdekes lenne, ha minden balatoni fürdő előtt a vizén ott csil-
logna egy-egy hatalmas lámpa. És minden lám- pának más szine volna.
Kirándtiló hajó dübörgését hallottam. Nem- sokára megláttam a lámpáit is. Akkor meg az jutott eszembe, hogy az éjjeli hajókra színes körtéket szereltetnék fel. A szines körték mu- tatnák a hajó nevét.
A millió szín hazáját ujabb színekkel gaz- dagítanám.
Boglár és Badacsony között a Hold arany- hidja rezgett, mozgott, csillámlott a vizén.
A hajóból nem látszott más, csak a lámpások fénye. A hajó ráuszott az aranyhidra. Mintha hatalmas fekete papírból vágták volna ki. Le- futott az aranyhidról és ismét csak a kerekek csapkodását hallottam és a fényt láttam.
Ennél is szebb talán, ha vitorlás siklik át az aranyhidon. Csendben, mint a kisértet. Néha repül, mint valami lepkeóriás.
