Johnston, J.: Az ökonometria múltja és jövője

88

Összegezésképpen a szerzők megállapítják,

hogy a kelet-európai országcsoport feldolgo- zóipari exportjának versenyképessége az újon—

nan iparosodott országokéhoz képest csök- kent. Ezzel egyidejűleg mindkét országcso- portban felértékelődött a ruházati ipari termé- kek exportja, és ezt az újonnan iparosodott országok tudták nagyobb mértékben kihasz- nálni. A kelet-európai országok feldolgozó- ipari exportstruktúrája többé-kevésbé stabil volt, míg az újonnan iparosodott országcso- portéban nőtt a beruházási javak aránya és csökkent a ruházati termékeké. Ezt a tenden- ciát az elemzés — a CMS—adatok figyelembevé- telével — a gazdasági fejlődés eltérő útjával ma- gyarázza.

(lsmz. Sas György)

JOHNSTON, J. :

AZ ÖKONOMETRIA MÚLTJA És JÖVÓJE

(Econometrics retrospect andprospect.) — The Economic Journal. 1991. január. 51—56. p.

A szerző az ökonometriai irodalom egyik klasszikusa. Econometric Methods c. kézi- könyve l963-ban jelent meg, és a módszertani összefoglalás igényével írott korai ökonometriai ,,tankönyvek" közé tartozik, talán csak G. Tintner, J. Tinbergen és L. R. Klein hasonló művei előzték meg időben. Jelen könyvében közel három évtized távlatából tekint vissza e tudományág fejlődésére. Az akkor még kialaku- lófélben levő interdiszciplináris tudomány ku- tatói fáradságosan összetákolt makroökonó- miai adatsorokat próbáltak kezdetleges szá—

mítógépekbe táplálni, hogy tapogatódzó felté- telezéseiket igazolják. A szerző felidézi a ku- tató elégtételét, amikor a hipotetikusan meg- fogalmazott matematikai összefüggés paramé- terét sikerült empirikusan becsült, szignifikáns numerikus értékkel helyettesiteni. De vajon elég megbízhatók-e ezek a becsült értékek ah—

hoz, hogy konkrét és hatásukban számszerűen is előre jelezhető gazdaságpolitikai intézkedé- sek alapjait képezzék, ne csupán irányt vagy tartós trendet mutassanak. Valóban sikerült—e e tudományág segítségével jobban megérteni a ,,gazdasági univerzum" egész gépezetének működését?

Már maga a kérdés is csak több évtizedes perspektívából fogalmazható meg ilyen világo—

san. A kutatók egyik álma a ,,gazdasági egyen- súly" felfedezése volt, mígnem rájöttek, hogy tartós egyensúly sohasem valósulhat meg, csu—

pán átmenet lehetséges egyik egyensúlyi álla- potból a másikba, és az ökonométernek éppen e folyamat törvényszerűségeit kell elemeznie.

Kevésbé látványos, de fontos feladat volt összeállítani a megfelelő makroökonómiai adatsorokat a nemzetgazdasági folyamatok vizsgálatához. Ezek nem mindig feleltek meg

a kutatói igényeknek, hiszen az adatok jelentős részét kormányzati intézkedések és gazdasági tevékenységek során ,,csak úgy mellékesen"

nyerték. A becslés szempontjából különös fon- tosságúak — ezt is csak az eredmények tükré—

ben lehetett felismerni — az ésszerű elvárások, amelyek helyességéről tapasztalati úton pró- bálnak megbizonyosodni, ám ez ritkán si- kerül.

A kijelölt feladatokhoz meg kellett találni a megfelelő módszereket. Minden haladás elle—

nére sok a fogalmi-módszertani tisztázatlanság és az ellentmondás. Különösen veszélyes kriti—

kátlanul elfogadni a módszereket.

A jelenlegi helyzetet a rendelkezésre álló rendkívül nagy számítógépi kapacitások to—

vábbi bővülése, az adatbázisok kiépülése, a becslési és tesztelési eljárások gazdagsága jel-

lemzi. Éppen ez utóbbi okoz bizonyos zava-

rokat: az elméleti ökonométerek nincsenek és nem is lehetnek eleve tisztában a külön—

böző eljárások előnyeivel és hátrányaival, az alkalmazások lehetőségével, kockázatával és várható hasznával, ez pedig a megfelelő becs- lési programcsomag megválasztását is gyakran megnehezíti.

Sok kutatót — nem is egész alaptalanul — egyes ökonometriai modellek bonyolultsága ijeszt el.

Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a néhány száz összefüggést figyelembe vevő modellek is ritkák voltak; 1980-ban a Wharton-modell már közel 1600 összefüggést, az ún. LINK Project 15 000 összefüggést tartalmazott. Az áttekint—

hetőség szempontjaból ezek valóban ijesztő számok, főleg mivel a becsült összefüggések ,,bizonytalanok" akár az adatok, akár a meg- figyelt időszak, akár pedig a régió specifikus tulajdonságai tekintetében. A speciális körül- ményekhez a becslési módszerek változtatásá- val kell alkalmazkodni: újabb változók bevo- násával a matematikai összefüggésekbe, a li- neáris össZefüggéseknek nemlineárisakkal való helyettesítésével. A kutatónak tisztában kell lennie az összefüggések feltételességével; min- dig történhetnek olyan események, amelyek nem láthatók előre, ezek pedig veszélyeztetik a makroösszefüggések stabilitását.

Végül milyen kilátást nyújt a szerző mind—

azoknak, akik változatlanul hisznek az ökono- metriai munka további javításának lehetőségé—

ben?

Mindenekelőtt javítani kell a kommuniká- ció lehetőségét az elméleti közgazdászok és az alkalmazott ökonometria művelői közt. Ez bi- zonyos egyensúlyt fog eredményezni, és meg- fontolandó, hogy milyen ráfordítások szük- ségesek ennek érdekében például az oktatás- ban. Továbbá a különböző iskolák hívei és az ,,agnosztikusok" között konszenzusnak kell létrejönnie. Ez az elkövetkező egy-két évtized feladata.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)