Fouquet, A.: A francia háztartások fogyasztása 1980-ban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

101

elemét kell kiszámítani. A közvetett termelés—

növelési igények ugyanis gyakran az éppen vizsgált ágazatban is jelentkeznek. Hiszen különböző ágazatok számára a vizsgált ága- zat is szolgáltathat termelő továbbielhasz—

nálásra szánt javakat, s a termelésnövelés ieltételezi e javak termelésének bővítését is.

A más ágazatoktól ily módon ,.visszatérő"

igények nagysága szintén kiszámítható az inverz-matrix felhasználásával.

Ha ezután összevetjük egymással egyrészt az egyes ágazatok végterméktermelésének növeléséhez szükséges más ágazatoktól várt összes termelésnövekményt, másrészt a tova—

gyűrűző hatás miatt igényelt saját termelés- növekményt, akkor szerző szerint kiválaszt—

hatjuk a vivő ágazatokat. A két nagyság há- nyadosa minden ágazatra kiszámítható in—

dexet od. Ezen index számszerűsítése a kö- vetkező műveletek elvégzését igényli:

ak _ aik(sk _ sik) ' (aík *1)

—___________—__ (izk:1,2,...n

"ik'l" (sk "' sik) ' (aik " 1) * aiksík * 1

ahol:

s,.k — az ágazati kapcsolati mérleg belső négyzetében a k—adik sor í—edik együtthatója,

sk -— a mérleg k'adik sorában levő együtt- hatók összege i : 1. 2, n-re, ark —— az inverz—matrixban a k-adik sor i-

edik együtthatója.

ak — az inverz—matrix k-adik sorában le- vő együtthatók összege i :: II, 2. ... , n-re.

A vázolt index értéke alapján már követ—

keztetéseket vonhatunk le a vizsgált ágaza—

tok gazdasági szerepéről. A vivő ágazatok indexének értéke egynél nagyobb.

Az elemzési eredmények tovább finomít—

hatók, ha a magas (egy fölötti) indexérték- kel rendelkező ágazatok közül azokat tekint- jük a legnagyobb fontosságúaknak, amelyek volumenben is jelentős termékmennyiséget igényelnek a többi ágazattól. és amelyeknél ez a termékmennyiség kisebb az ímportigé-

nyeknél.

(Ism.: Papanek Gábor)

FOUOUET. A.:

A FRANCIA HÁZTARTÁSOK FOGYASZTÁSA I980-BAN

(La consommation des ménages en 1980.) — Éco- nomie et Statistiaue. 1976. dec. 71—79. p.

1960 óta az ötéves tervidőszakokban Fran- ciaországban a háztartások rendelkezésére álló reáljövedelem hasonló ütemben nőtt,

mint a bruttó hazai termelés volumene. 1975—

ben rendkívüli helyzet állt elő: a jövedelmek

—— valamint a fogyasztás és a megtakarítások -— tovább nőttek, a termelés viszont vissza—

esett. Mindez egyrészt jelentős készletfelhasz- nálásból, másrészt a bruttó hazai termelés- nek a háztartások számára kedvező elosztá—

sával vált lehetségessé. Ilyen helyzet fenntar—

tása súlyos egyensúlyi zavarokhoz vezetne. Ez- ért az 1976—1980—as időszakra készült hetedik nemzetgazdasági terv a jövedelmeknek a ko- rábbinál kevésbé gyors. a termelés növekedé- sénél kisebb ütemű növekedésével számol.

A háztartások fogyasztása volumenének nö—

vekedése a tervezet szerint évi átlagban 4.2 százalék. Ez az ütem lényegesen alacsonyabb, mint az elmúlt években, főként az iOóO—as évek elején tapasztalható növekedés (6.0 százalék).

A fogyasztás növekedésének visszafogása főként a megnövekedett külföldi adósságok törlesztése miatt vált szükségessé. A kőolaj drágulása következtében 1980—ban a bruttó hazai termelés 2—2,5 százalékával több ex- portról kell a francia gazdaságnak gondos- kodnia. Ennek fedezetéül legkézenfekvőbb a háztartások fogyasztásának csökkentése, minthogy a lakosság használja fel a bruttó hazai termelés kétharmad részét.

A lakosság fogyasztásának alakulása ked- vezőbb képet mutat az egy főre jutó fo- gyasztást vizsgálva. A hetedik terv időszaká—

ban ugyanis mindössze Ol,3 százalékos népes—

ségnövekedést várnak az előző időszakok 058.

illetve 1.3 százalékos növekedésével szemben.

Ennek oka a bevándorlási egyenleg erős csökkenése (1976 és 1980 között évi 20000 fővel számolnak, míg 1960 és 1975 között az egyenleg évenként átlagosan 120 0010 fő növekedést mutatott), a termékenység válto- zatlan szintje mellett.

A korábbi időszakokban a jövedelemnöve—

kedés kisebb része szolgál fogyasztásra, na- gyobb része a megtakarításokat növelte. (A lakásépítési és -nagyjavítási költségek meg—

takarításnak, illetve felhalmozásnok minő- sülnek.) A hetedik nemzetgazdasági terv a megtakarításoknak csak a fogyasztáshoz ha- sonló, évi mintegy 4 százalékos növekedésé-

vel számol. A megtakarítások aránya a jöve- delemből nagyjából az 1975. évi 17,5 száza-

lékos szinten stabilizálódik.

A megtakarítások korábbinál lassúbb nö- vekedésére egyrészt az alacsony jövedelmek tervben előirányzott emelése, másrészt a la- kásépítési kedv lanyhulása miatt kell szó- molni. Az alacsony jövedelmek emelése ugyanis — stagnáló vagy csak kismértékben emelkedő átlagos jövedelmi szint mellett — a magasabb jövedelmeket visszafogja, s ez

a megtakarítási hányad csökkenését jelenti.

Minden ilyen irányú adatgyűjtés azt mutatja, hogy a megtakarítások arányának növekedé-

102 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

sére éppen a magasabb jövedelmek emelke- dése következtében lehet számítani.

A lakásépítések volumene 1960 és 1965 kö- zött évi 12,2 százalékkal. 1965 és 1970 kö—

zött 5,5 százalékkal. majd az 1970 és 1974 közötti időszakban 7.4 százalékkal nőtt. 1975—

ben hirtelen 4,2 százalékos csökkenés kö- vetkezett be. A terv 1975 és 1980 között évente alig 2 százalékos növekedést irány- zott elő.

A tervben előirányzott stabil megtakarítá—

si hányad a lakásépítkezések csökkenő ará—

nya mellett csak a mobilizálható és egyéb pénzügyi megtakarítások növekedésével ér- hető el. A terv ilyen irányú célkitűzése új, s nem egészen problémamentes vonás. Az eddigi tervek inkább a lakásépítésekben realizálódó megtakarításokra ösztönözték.

A fogyasztási kiadások elemzésére egysze- rű ökonometriai modellek szolgáltak, ame- lyek főként két tényezőnek: a jövedelemnek és a relatív áraknak a fogyasztásra gyako—

rolt hatását vették számba. Egy termék, il- letve termékcsoport relativ árán a termék árának az átlagos árszínvonaltól eltérő ala- kulását értik, amikor tehát a termék vagy a termékcsoport árindexét az átlagos fo—

gyasztóiár-indexhez hasonlítják. Ezek a mo- dellek jól nyomon követik az 1974—1975. évi válságnak a fogyasztásban való visszatükrö—

ződését. (A cikk magukat a modelleket nem ismerteti.)

A fogyasztás előrebecslésénél a népesség- szám, az árak és a jövedelmek tervszómait vették figyelembe. A fogyasztói árak évi át—

lagos 7,3 százalékos növekedését vették ala—

pul, ami valamivel alacsonyabb, mint az elő- ző öt év áremelkedése. A fogyasztásra vo- natkozóan eltérő feltételezéssel éltek az olyan cikkeknél, amelyek különösen érzéke- nyek a relatív árváltozásokra. Minthogy hosz—

szú távon a relatív árak a különböző ágaza- tok termelékenységének eltérő alakulását fe- jezik ki. így a tervezésben leginkább ezeket a tendenciákat használták fel. A kapott ered- ményeket időnként módosították a tervben szereplő gazdaság- vagy szociálpolitikai in- tézkedések várható hatásának megfelelően.

A tervezett jövedelemváltozások és a fo—

gyasztásra ható egyéb tényezők előrelátható alakulása a fogyasztási struktúrában várha- tóan a következő módosulásokat eredménye-

11.

Az élelmiszer-kiadások (az italokat is bele—

értve) aránya az életszínvonal változásának megfelelően csökken: az 1970. évi 28 száza- lékról 1—980-ra 22 százalékra. E téren egyre inkább telitettséggel kell számolni. Bizonyos tényezők azonban minőségi változásokat eredményeznek az éleimiszer—fogyasztásban;

ami viszont növeli az élelmezési költségeket:

az urbanizáció a saját termelésű fogyasztás csökkenését, illetve az élelmiszer-vásárlások

növekedését eredményezi, egyre általánosab- bá válik a házon kivüli étkezés, és a maga—

sabb képzettségi szint az új cikkek (például készételek, mélyhűtött áruk) elterjedésének és az egészségesebb táplálkozásnak kedvez.

A ruházati kiadásoknál a viszonylagos te—

lítettség és az ennek következtében tapasz—

talható lassuló növekedés tekintetében a helyzet az élelmiszer—kiadásokéhoz hasonló.

A mennyiségi növekedés üteme ugyan nagy—

jából megegyezik az előző években tapasz- taltakkal, a fogyasztók azonban egyre inkább a kevésbé drága cikkeket vásárolják. így a ruházati kiadások összege mérsékeltebb emelkedést igér.

Minthogy a ruházati cikkeknél viszonylag jelentős az élőmunka—ráfordítás, e termékek relativ árszintjének további csökkenését nem—

igen lehet várni. még akkor sem, ha jelentős volumenű olyan importtal lehet is számolni.

ami olcsó munkaerővel rendelkező országok- ból érkezik.

Az emlitett tényezők együttes hatására a ruházati kiadások a feltételezések szerint ót- lagosan évi 2.1 százalékkal emelkednek.

A lakással kapcsolatos kiadások a lakbé—

reket. a lakásfelszerelési és karbantartási és a háztartási energiára fordított költségeket foglalják magukba.

A lakásépitéseknek a már említett lelassult és a továbbiakban is lassuló üteme követ—

keztében a lakásállomány felszereltségi szint- jében nem várható komolyabb javulás. így a lakbérkiadásokban sem várható nagyobb emelkedés.

A tartós lakberendezési és lakásfelszere- lési cikkek tekintetében sok téren ismét te—

lítettségről beszélhetünk. E cikkekből már in- kább csak a régiek cseréje esetén várható vásárlás. Ezek a vásárlások viszont sokkal konjunktúraérzékenyebbek, mint az első be—

szerzés.

A háztartások energiafogyasztásának ko- rábbi emelkedése rendszeresen évi 7 százalék volt. Ezt a meglehetősen nagy ütemet a háztartási gépek. főként pedig a központi fű—

tés nagyarányú elterjeclése okozta. Ezt a növekedési ütemet —— a gépóllomány lany- huló növekedése mellett — már az 1974. évi

kőolajár-emelkedés visszafogta, s hatással

lesz a tervidőszak fogyasztására is: a növe- kedés várható üteme évente átlagosan 4.9 százalék.

Az egyéb kiadások körére a tanulmány még néhány érdekes megállapítást tesz.

A gépkocsikeresletre vonatkozólag már a hatodik nemzetgazdasági terv bizonyos telí—

tettséggel számolt. 1976 januárjában a ház—

tartósak 64 százalékának volt legalább egy gépkocsija. A párizsi körzetben az ellátott- ság 58 százaléknál megállt, feltehetőleg a tömegközlekedési ellátottság és a VÓI'OSI köz—

lekedés zsúfoltsága következtébennNyilván-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

103

valóan hozzájárult ehhez az is, hogy har—

minc év óta először történt meg az, hogy a tömegközlekedési díjak kevésbé emelkedtek.

mint a gépkocsiárak. A várható kereslet elemzésére szolgáló modellben a szerző az új gépkocsiknál 0.8 százalékos árrugalmassá- 'got vett figyelembe.

Franciaország a háztartások telefonellá—

tottsága tekintetében erősen elmaradt a nyugat—európai országoktól. A hatodik nem- zetgazdasági terv nagy erőfeszítést tett a helyzet javítására. s a korábbi 9 százalékos ellátottsági szintet 312 százalékra növelte. A hetedik tervidőszak célkitűzéseinek megvaló—

sulása esetén 1980—ban a háztartások 58 százaléka, 1982—ben 70 százaléka rendelkez—

ne telefonnal. A feszített terv finanszírozása a telefondijaknak a korábbinál gyorsabb emelkedését teszi szükségessé.

A korábbi években a televízió elterjedé—

se erősen befolyásolta a szabadidő eltölté- sét. A Francia Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet (INSEE) adatgyűjtése azt mutatja.

hogy mintegy két év után megszokottá válik a televizióhasználat, és igy a szabadidővel kapcsolatos költségek alakulása nem függ a televízió elterjedtségétől. 1976-ban a ház- tartások fekete-fehér televíziós készülékkel való ellátottsága 84 százalék volt, 1980-ra ez az arány 90 százalék körül lesz, ami telitett—

ségnek tekinthető.

(Ism.: Nádas Magdolna)

IWASAKI, A.:

PIAC! STRUKTÚRA ES BERUHÁZÁSI STABILITÁS A JAPÁN FELDOLGOZÓ IPARBAN

(Market structure and stability of investment in Japanese manufacturing industries.) — The Economic

Studies Ouarterly. 1976. dec. 179—188. p.

A piaci struktúra kapcsolatát a gazdaság egészének stabilitásával és kiemelten a be—

ruházási tevékenység stabilitásával már ko- rábban többen elemezték. A különböző elem- zések azonban meglehetősen eltérő követ—

keztetésekhez vezettek. Ezért a szerző meg- kísérli, hogy empirikus adatok statisztikai fel- dolgozásával adjon választ arra a kérdésre, befolyásolja—e a piaci szerkezet változása a tőkeberuházások stabilitását. s ha igen, mi—

lyen irányban.

Az emlitett ellentmondó vélemények a vizsgált kapcsolatot illetően elsősorban a pia—

ci viszonyok szerepének eltérő megközelíté—

sén alapszanak. T. Scitovszky és G. B. Ri- chardson például azt a hipotézist állították fel, hogy a beruházási tevékenység sokkal stabilabb egy koncentrált, kevés vállalatot magában foglaló ágazatban. mint a tényle- ges versenyhelyzettel jellemezhető iparágak- ban. Az utóbbiak ugyanis kevéssé veszik fi-

gyelembe beruházásaik közvetlen és közve—

tett hatásait a piaci árakra, és érzékenyen reagálnak a kereslet növekedésére. Ezzel szemben !. Duesenberry feltételezi, hogy az agressziv hatások miatt a koncentráltabb ágazatok beruházásai tekinthetők kevésbé stabilnak. E vállalatok pénzügyi lehetőségei is kedvezőbbek a beruházási tevékenység hirtelen felgyorsításához.

Az empirikus vizsgálat előkészítése során a következő tényezők vizsgálata lényeges:

— a kereslet változékonysága,

—- a kínálat növekedése,

— a termelés tőkeíntenzitása,

— a piac nagysága.

A legfontosabb változónak a szerző a ke—

reslet stabilitását tekinti. Feltételezi, hogy egyéb körülmények változatlansága esetén a kevésbé stabil kereslet a beruházási tevé—

kenység nagyobb ingadozásaíval jár és for- dítva. A tőkeintenzitás növekedése ugyan- csak a beruházási instabilitás irányába hat.

A piaci méretek növekedése viszont csökken- ti a beruházások változékonyságát, mivel egy nagyobb piacon az egyes vállalatok vagy termékek befolyása kisebb.

A vizsgálat az 1967 óta érvényes egységes

osztályozási rendszer (Japanese Standard ln- dustrial Classitication) szerint 4 számjegy- gyel megjelölt iparcsoportokra terjedt ki.

A mintát ezen bázisból azok az iparcsopor- tok képezték. amelyek kielégítették az aláb-

bi feltételeket:

— úgy szerepeltek a statisztikai nyilvántartásban, hogy a piaci koncentrációra vonatkozó adatok elvi-

leg relevánsak legyenek;

-—- a japán osztályozási rendszer 1967-es felülvizs- gálata óta nem változott jelentősebben tevékenységi körük;

—átlagos értékesítésük 1965-ben és 1966-ban 25 billió yen felett volt.

Az első két feltételnek mintegy 3150 ipar- csoport felelt meg. nagy részük azonban kis termelési erőt képviselt. Igy a harmadik fel- tételt is figyelembe véve, végül 181 iparcso—

port alkotta a vizsgálati mintát.

A számításnál két függő változót és öt füg- getlen változót vettek figyelembe. A függő változók mérési módszerének jellemzői a következők (zárójelben a figyelembe vett idő- szak és a változó jelölése):

beruházási változékonyság (1961—1970. V); az index az új tőkeberuházások és a beruházási trendek eltérésének nagyságát méri.

a tőkeállomány változtatásának sebessége (1963—- 1970. SP): az index jelzi. hogy a meglevő tőkeál- lomóny kívánatos szintre hozása mennyi idő alatt ér- hető el.

A független változók a következők:

piaci koncentráció (1963, CR),

a kereslet változékonysága (1961—1970, VD), a kereslet növekedése (1961—1970, GD), tőkeintenzitás (1965. K/VA),

— a piac mérete (1965, VA).

IiIl