Az ökonometria története és módszertana

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

K Ö LFÖLDI STATISZTIKAI IRODA LOM *

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZI'ERTANA

AZ ÖKONOMETRIA TÖRTÉNETE ES MODSZERTANA

(History and methodology of ceonometries.) — Oxford Economic Papen. 1989. 1. sz. l—282 p.

Az okonometria mint intertiiszeiplint'tris tu—

dományág hatvan esztendóre tekinthet vissza, Altalátban nem ritkak azok az összefoglaló ta- nulmányok, amelyek az ökonometria kialaku—

lásával, módszereivel, tananyagátval és neves művelóivel foglalkoznak, Az alabbi négy resz- ből allo összefoglaló -— N. De Marcin és C.

Gilbert szerkesztok bevezető tannlmítnyán kí—

vül — a tudományág 12 művelöje'nek témával kapcsolatos dolgozatait öleli fel:

— fogalmi ké dések tisztázása az ökonometria korai mű—

velésének szakaszában,

— bcesléselméleti tanulmányok,

, különleges alkalmazások (például fogyasztási függ- vény, Phillips—görbe, valamint gazdaságpolitikni célú alkal—

utazások),

— elméleti kérdések,

A szöveggyűjtemény nem tarthat igényt arra, hogy az ökonometria tankönyvének tekintsük,

bár tárgyalja a legfontosabb kérdéseket, és

bemutatja a napjainkban az érdeklődés hom—

lokterében allo témákat is.

A Bevezetés igen jól foglalja össze az öko- nometria korai szakaszának, az 1930—as és 1940-es éveknek az irodalmat, kellöen hangsú- lyozva R. Friseli, T. I'laavelmu és a Cowles Commission tudományos tevékenységét és sze—

repét egyes nagy fontosságú problemak tisz—

tázásában; kitérve olyan kérdésekre is, ame- lyeket azóta is vitatnak a szakemberek, föleg a becsléselme'let és a statisztikai inferencia terü—

letén, Megállapítja, hogy az ökonometria je- lenleg a ,,birítló önvizsgálat" korszakába érke- zett, és az alkalmazott módszerek felülvizsgá-

latára is szüksége van,

Az első rész J. Aid/Tfh, D. Hendry, XVI.

Morgan és K. Fux tanulmányait öleli fel. A tör—

téneti áttekintés természetesen nem nélkülözi az ökonometria valoszint'ise'g-elméleti oldalról való megközelitését, az identiűka'tció elméleté—

nek kialakulasat, valamint a J. Tinbergen—fele korai modellek bemutatását.

E kérdéskör másik fontos területe a multi- kollinearitás elméletének a tárgyalása, Bemu- tatja e korai, zim hamar feledésbe merült moti- szereket is, így például a stigt'irkévete'rképek módszerét. "tanulságos a mezőgazdasági "ossze- ftiggések elemzésének az ökonometriai mod—

szerek kialakul ban, elsősorban az 1943 és 1955 közötti időszakban játszott szerepének megvilágítása.

A második rész harom tanulmányának szer—

zoi (Duo om, R. Epstein, C. Gilbert) elst' or—

ban a beesléselme'let problémakörét vizsgálják, különös tekintettel a torzítatlan becslés kove—

telményeire és a legkisebb négyzetek módszeré—

nek alkalmazasaval kapcsolatos vitákra. Rti—

mutat az elmélet és a gyakorlat egymástól való elszakadásaból fakado veszélyekre; hangsú- lyozza a matematikának a statisztikai összefüg- gések igazolász'iban játszott szerepét. Rés7lete—

sen bemutatja a maximális esélyességniotlszerét, valamint ismerteti a London School of Econo—

micsnek elsösorban az idösorelem'léssel kap—

csolatos okonometriui tevékenységét (J. Dur- hi'n, B. Plií/lÚM, D. Surgan),

A harmadik rész J, Thomas, A, Spanar, N.

Wultt'ick és A, H. Ila/leli esettanulmányát köz—

li, Már az okonometria művelésének korai szakaszától (R. Orl—ult, S. Kuzncts) különösen fontos helyet foglal el a fogyasztási függvény.

A témával kapcsolatos vizsgalatokat jelentős mértékben alátámasztotta a gazdaságtudo- mt'tnyban sokáig uralkodó keynesi elmélet.

A témakört és a módszereket nem csekély mér- tékben kibővítette Mi Friedman, J. S. Duet'en—

berry, F. Aíodz'glímu' és mások tevékenysége.

A Phillips—görbével kapcsolatos becslések kér—

"' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően n ,,Stutirzti'kui Irodalmi figyel?-ben :; külföldi statisz—

tikai könyvek és folyoirateikkek ismertetését havonta kozli.

A Külföldi rizilirzrikui irodalom egyes feje;/elem belül az anyag általában könyv— és í'olyóirateikk—ismertete'sckre tagolódik. (Ezeket * választja el egymastol.) Az ismertetések szerzök, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendje'bcn következnek egymás után.

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

dését az állandó gazdasági nehézségek tartot- ták napirenden. J. Tinbergen már több mint 50 évvel ezelőtt összekapcsolta az ökonometriai módszereket és a gazdasági konjunktúra—

elemzéseket, és munkájában alkalmas követőre is talált H. Tlieíl személyében. Az újabb mód- szerek köziil a nemlineáris modelleket és a kontrollelméletet mutatja be a kötet.

A negyedik részben két, inkább elméletita—

nulmány (P. Mirowskiés T. Lawson) olvasható.

Az első az ökonometriai fogalomrendszer vál- tozásaival foglalkozik, a második az elmélet és a tapasztalatok összekapcsolásának szükséges- ségét hangsúlyozza. rámutatva arra, hogy az ,,instrumentalizmus" önmagában csak azt je- lentené, hogy ,,vak vezet világtalant". A tanul—

mányt irodalomjegyzék egészíti ki.

(lsm. : Nyáry Zsigmond)

*

FAUCMAN, V. K.:

Az ÁTALAKi'TÁs srAriszrik/SJA

ES A STATISZTIKA ATALAKITASA

(Sztatisztika peresztrojki i peresztrojka sztatisztiki.) nlzi'vszliirz AkademííNauk SZSZSZR. 1989. 4. sz. 32—44. 13.

A gazdaság átalakításának kezdeti szakaszá- ban elsődleges volt a gazdasági növekedés gyor—

sítása. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán a termelés növekedési ütemét, ha- nem a társadalom igényeinek kielégítését is elő—

térbe kell helyezni. A nemzetij'óvedelem—növe—

kedés alkalmazása a gazdasági teljesítmény mé—

résére kérdésessé vált, mivel a termelési szer—

kezet átalakítása a fő feladat.

Az utóbbi időben egyre inkább felszinre ke—

rültek a nemzeti jövedelem mérésének mód—

szertani hiányosságai. A minőséget egyre ke- vésbé tükröző árak alapvetöen torzították a növekedési ütemről adott képet. A költségek továbbháritása, a termelés forrásigényessége és a nagyfokú készletezés hosszú időn keresztül egy dinamikus gazdaság képét sugallta, miköz- ben a fogyasztók enyhén szólva szerény vég—

eredménnyel találkoztak.

A szovjet közgazdászok már régóta foglal- koznak a gazdasági növekedés mérésének kér- déseivel, azonban eredményeikre a hivatalos szervek csak újabban fordítanak figyelmet.

A szakemberek rámutattak arra, hogy a növe—

kedés alapvető két elemének, a műszaki fejlesz- tésnek és a gazdasági növekedésnek a mérését az addig alkalmazottól eltérően kell megköze- líteni.

Az 1970-es években, különösen az évtized második felében lelassult a beruházási tevé—

kenység. Ennél is kedvezőtlenebb hatású volt a befejezett beruházások, a belépő kapacitások számának és volumenének csökkenése. Mindez a gazdasági egyensúly hiányához és a gazda- sági növekedés megtorpanásához vezetett. Az

§..29

ipari kapacitások kihasználásának romlása már az 1970—es évek második felében jelezte ezt a foiyamatot. Az állami statisztikai szol—

gálat jelentései ugyanakkor még az 1980-as

évek vége felé is sikerekről, a tervek túlteljeSí-

téséről számoltak be, mivel például a beruhá—

zási javak áremelkedése't tükröző adatokat vet- ték figyelembe.

A rejtett infláció hatásának kiszűrését a gé-

pek és berendezések esetében a kapacitás/tel- jesítmény adatok egyidejű felhasználása teszi lehetővé. Módszertani szempontból problémát jelent ezen megfigyelések reprezentációja. Adat-

források lehetnek még a ráfordítások költségei,

beleértve a szállítást és az összeszerelést is.

Az áremelkedés mögött álló esetenkéntijobb

minőséget egyértelműen esak a felhasználó tudja megítélni, viszont értékítélete csak a piac

megléte esetén jelenhet meg. Ennek hiányában a minőségjavulásra való hivatkozással végre-

hajtott áremelések jogossága kétse'ges. Minden- képpen elgondolkoztató, hogy a gépipar bruttó

termeléséből az l980-as évek második felében csak 5 százalék került exportra, más szóval ennyi felelt meg a világszínvonalnak és volt exportképes.

Az indokoltnak tekinthető áremelés mértéke úgy is megközelíthető, hogy csak a termelés gépesítését és automatizálását, valamint a kör- nyezetvédelmet szolgáló beruházási költségeket tekintjük a termék minőségét, műszaki szín—

vonalát javító tényezőknek A szerző vélemé- nye szerint különböző megközelítések egyidejű alkalmazásával nyerhetünk képet az áremelke- désról, majd hatásának kiszűrésével a tényleges ágazati és népgazdasági termelés növekedé- séről.

A statisztikai adatok megbízhatóságát növel—

heti 3 tervmutatók és a teljesitésüket elváró gazdasági nyomás megszüntetése. A termékek megújításának és műszaki fejlesztésének tervek- ben való rögzítése — a megfelelő mérési mód- szerek hiányában — csak tovább torzítja a ki- mutatott eredményeket. Igazi áttörés csak az áru— és pe'nzviszonyok elterjedésétól, a keresleti piac megteremtésétól várható. .

A statisztikai feladatok esetében el kell gon—

dolkodni azon, hogy a gazdaság sok területén a teljes körű beszámolási rendszerről célszerű áttérni a reprezentatív megfigyelésekre. Ez min- denképpen a statisztikai módszertan tovább- fejlesztését és a számítástechnika széles körű alkalmazását igényli. Az árindexszámítás kér—

déseinek rendezéséhez, az árindexeken alapuló deflálás bevezetéséhez be kell vallani az inflá-

ciót, ez utóbbi viszont már politikai döntés.

Az elszámoló árak alkalmazására a regresszió- számításon alapuló hedonikus indexek beveze- tése látszik megfelelőnek, ahol független válto- zókc'nt a minőségi paraméterek is megjelennek.

Végül a szerző rámutatott, hogy a Szovjet- unióban az állami statisztika monopóliumának megszüntetése előbbre vinné a statisztika iránti