Az egyetemet és főiskolát végzettek elhelyezkedése 1957-ben

SZEMLE

Az egyetemet és főiskolát végzettek elhelyezkedése 1957—ben

A felszabadulás után az egyetemet és főiskolát végzett fiatalok életkörülményei és elhelyezkedési lehetőségei a múlthoz

képest gyökeresen megváltoztak.

A népgazdaság minden területén meg—

nőtt a felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek iránti igény. Egyrészt ezek—

nek az igényeknek minél gyorsabb ki—

elégítése, másrészt a tanulástól korábban elzárt munkás— és parasztifjak tanulási

lehetőségeinek - biztosítása érdekében az

1950-es évek elején gyors ütemben növel-

ték az egyetemi hallgatók létszámát. A munkás— és parasztfiatalok továbbtanulá—

sának könnyítésére számos intézkedést léptettek életbe, így például% létrehozták a szakérettségis tanfolyamokat a hiányos

előképzettség pótlására; egyes karokon

érettséginél alacsonyabb előképzettséggel

is vettek fel hallgatókat; megszervezték

az esti és levelező tagozatokat; jelentős anyagi segítséget, ösztöndíjat, pénzbeli támogatást, csekély térítés ellenében diákotthoni és menzai ellátást biztosítot—

tak a hallgatók számára. Ugyanakkor az

egyetemi tandíjak minimálisak voltak.

1. tábla Az egyetemi és főiskolai hallgatók számának

alakulása "*

Hallgatók száma.

Tanév az 1937/38.

összesen tanévi létszám százalékában

1937/38. ... 11 747 100,0

1949/50. _ . 23 247 197,9

1950/51. .. .. 32 501 276,7

1951/52i ... 40 431 3442

1952/53. ... 49 442 4203

1953/54. ... 53 330 454,0 1954/55. ... 47 454 404,0 1955/56. ... 43 641 371,5 1956/57. ... 40 759 347,0 1957/58. ... 32 946 280,5

A felsőfokú tanulást jelentősen köny—

nyítő intézkedések mellett 1950—1953—

ban széleskörű propaganda folyt mind a

középiskolákban, mind az üzemekben az egyetemi és főiskolai hallgatók létszámá-

nak növelése érdekében. *

Az egyetemi és főiskolai képzés azon—

ban —— különösen a már említett 1950——

1953—as években —— nem alkalmazkodott a népgazdaság szükségleteihez. A mér-

nökhallgatók száma például l953/54—ben hússzorosa, a közgazdászok száma több

mint hétszerese volt az 1937/38. évinek.

A végzett hallgatók számának alakulása

Az 1950 óta egyetemet, főiskolát vég—

zettek 13 százaléka esti, 7,4 százaléka le- velező tagozaton tanult. Az esti tagozato—

kat 1954 óta több karon megszüntették, a levelező-oktatás rendszere azonban ál—

talában bevált, és (néhány kar kivételé- vel) valamennyi egyetemen és főiskolán nagyszámú felnőtt hallgató veszi igénybe ezt az oktatási formát. Az esti és levelező

tagozatokon végzettek felkészültsége ál—

talában nem marad el a nappali tagoza—

tokon végzettek tudásától.

A felsőoktatási intézményekből kike—

rülő végzettek között az utóbbi időben jelentős a munkás- és parasztszármazá—

súak aránya. 1938-ban —— ha feltételezzük, hogy a diplomát szerzett hallgatók között,

ugyanolyan arányú volt a munkások és

szegényparasztok gyermekeinek száma, mint az összes hallgatók között (2,7, illet—

ve O,8%) — 80 munkás és parasztszár—

mazású hallgató kapott diplomát. Ezzel

szemben az utóbbi 8 év alatt a nappali és esti tagozatokon végzetteknek mintegy fele ebbe a két származási kategóriába tartozik. A munkásszármazásúak aránya különösen a jogi, a közgazdasági és a műszaki karokon magas, míg a paraszt—

származásúak szívesebben tanultak a mezőgazdasági képesítést nyújtó intéz—

ményekben. Az értelmiségi származású—

Az egyetemi és főiskolai hallgatók ne—

mek szerinti összetétele is számottevően megváltozott a háború előtti évekhez ké—

pest. 1950 óta évente átlagosan 1800 nő—

hallgató végzett egyetemet vagy főis—

kolát, míg 1938—ban csak 400. Különösen a műszaki felsőoktatásban és a jogászok között volt ezelőtt kevés nő, 1937/38—ban mindössze 7, illetve 6 nő tanult ezeken a karokon. Jelenleg a műszaki egyeteme—

ken 1181 (10,6%), a jogi karokon 537 (18,40/0) a nőhallgatók száma. A peda—_

gógiai pályák iránt különösen sok nő ér- ak aránya a művészeti főiskolákon és az deklődik: az 1950 óta végzett tanárok

orvosegyetemeken a legmagasabb. fele nő. 4

' 2. tábla

A végzett hallgatók száma tanulmányi áganként

1938. 1950. 1951. 1952. 1953. 1954. 1955. 1956. 1057.

Tanulmányi ág

. évben végzett hallgatók száma

Mérnök ... 220 1508 1598 2738 2571 1625 2017 ' 3749 2485

Közgazdász 218 453 735 314 1134 905 1022 710 470

Mezőgazdász 66 149 244 359 510 504 676 809 690

Pedagógus* 564 1620 1910 2866 3289 3632 2346 2224 1255 Orvos ... 459 772 772 830 009 542 655 586 683 Gyógyszerész . . . 192 102 142 132 143 240 264 Állatorvos ... . 130 90 149 —— 153 163 159 126

Jogász 413 033 400 198 276 336 413 468 392

Művész ... —- 125 180 203 209 156

282 254 244

Egyéb ... 484 449 295 78 209 174

összesen 2424 5547

6195 8300 9105 8304 8316 9423 6695

k* A természettudományi és böllcsészettudormányi karok nem tanár szakon végzett hallga—lóival együtt.

Ezek száma 1955—ben 716, 1956-ban 418, 1957-ben 271 fő volt.

és főiskolákról ki—

szakképzettségének Az egyetemekről

kerülő hallgatók

színvonala az 1953/54. tanévig, kb. 5—6

éven keresztül, sok esetben nem felelt

meg a követelményeknek. Ennek oka

részben az volt, hogy az egyetemekre igen sok hiányos előképzettségű hallgató került. Az 1950/51. tanévben például a hallgatók több mint 10 százaléka nem

rendelkezett érettségivel, 6,7 százaléka pe—

dig szakérettségis tanfolyamról került egyetemre. ;Különösen sok érettségivel nem rendelkező hallgató járt a Közgaz-

daságtudományi Egyetemre és a műszaki

egyetemekre. A gyenge előképzettségű hallgatók nem tudtak megfelelően lépést tartani a tanulmányi követelményekkel,

és a tanulmányi színvonal emelését álta—

lában gátolták.

1954 óta valamennyi egyetemre és fő-

iskolára, beleértve az esti és levelező ta-

gozatokat is, csak érettségivel rendelkező

hallgatókat vesznek fel. Az utóbbi évek-

ben a hallgatólétszám csökkentése miatt az egyetemi továbbtanulásra jelentkezők—

nek csak mintegy 40 százalékát vették fel. Az utóbbi években emelkedett a ta—

nulmányi szinvonal az egyetemeken és főiskolákon, és a végzők szakmai tudása is egyre inkább megfelel a kívánalmak—

nak. A hallgatók tudományos érdeklő—

dése, idegen nyelvtanulása azonban még

mindig nem kielégítő, és általános mű—

veltségük emelése tekintetében is sok még a tennivaló. Az átfogóbb ismeretek hiánya főként az egyetemi tanulmányok elvégzése után jelentkezik. A felsőokta—

tási intézményeknek gyakorlatilag sem- miféle kapcsolatuk nincs a már Végzett

hallgatókkal, s így ez irányú nehézségeik

leküzdésében nem tudnak segítséget nyújtani számukra.

*

A végzett hallgatók elhelyezése 1951

óta szervezett formában történt. A szer—

vezett elhelyezésre ezekben az években

824

_SZEMLE

(kb. 1953—ig) a végzettek arányos elosztá- sa érdekében volt szükség, tekintettel

arra, hogy a gyors ütemben fejlődő nép—

gazdaság felsőfokon képesített szakem—

berek iránti szükséglete magasabb volt,

mint a végző hallgatók száma. A kötelező szakmai gyakorlat bevezetése is előbb az elméleti oktatás kötelező gyakorlati ki—

egészítését szolgálta, és csak később, az

1953 utáni elhelyezkedési nehézségek fel—

léptével vált a szakmai gyakorlatra ki—

jelölt hely a végzettekre rákényszerített, sokszor nem megfelelő munkahellyé.

A kötelező szakmai gyakorlat rendsze—

rének fenntartás! az 1953—1956. években

sem a hallgatók, sem a munkáltatók szempontjából nem volt megfelelő. Elő—

fordult, hogy munkaerőt nem igénylő

), egyes vállalatokat" (intézményeket) szak—

mai gyakorlatos hallgatók foglalkoztatá—

sára köteleztek, s_1'gy megtörtént, hogy a

vállalat nem tudta a képesítésnek meg-

felelő munkakört a hallgatók számára biztosítani. Az 1957-ben életbeléptetett rendszer — az egyéni elhelyezkedés lehe-

tősége és szükség szerint ösztöndíjas gya-

kornoki állások szervezése —— mind a hallgatók, mind a Vállalatok számára megfelelőbb.

A végzett mérnökhallgatók elhelyezkedési adatai1

Valamennyi tanulmányi ág között a

mérnökképzés fejlődött a legnagyobb

ütemben. Egyes műszaki ágak számára

új egyetemeket létesítettek. így került

sor a miskolci Nehézipari Műszaki Egye—

tem és a veszprémi Vegyipari Egyetem

létrehozására, valamint az Építőipari és

Közlekedési Műszaki Egyetem kiválására

! Az 1957-ben egyetemet, főiskolát végzettek el- helyezkedési adatairól 1957. novemberében a Mű- velődésügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtést hajtott végre. Az adatgyűjtés az összes végzettek 662 százalékára, mégpedig a végzett

mérnökök ... 655 közgazdászak ... 73,4 mezőgazdászok ... . ... 635 bölcsészek ... 61,i természettudományi karon végzettek 642 Pedagógiai Főiskolán végzettek 8557 orvosok ...

gyógyszerészek

állatorvosok ...

jogászok ...

művészek ...

egyéb végzettségűek százalékára terjedt ki.

a Budapesti Műszaki Egyetem köteléké—

ből.

_.

V

_ 3. tábla

A végzett mérnökhallgalók számának alakulása karonként

1938.* 1953. 1954. 1935. 1956. 1957.

Karok

évben végzett, mérnökhallgatók száma Gépész-

mérnök 114 1024 705 953 1469 993

Vegyész— *

mérnök 21 398 114 278 342 270

Villamos-

mérnök — 215 249 225 523 381

Általános

mérnök 59 257 76 294 350 262

Építész-

mérnök 36 329 318 457 481 278

Közlekedési

mérnök — — — 89 91 59

Bánya-

mérnök 7 73 —— 188 242 131

Kohó-

mérnök 5 56 44 64 88 43

Erdő—

mérnök 14 120 119 —- 106 44

Földmérő

mérnök —— 52 — 69 57 24

Összesen 256 2571**

1625 2617 3749 2485

* A kiadott diplomák száma.

** Ezenkivül 530 műszaki szaktainár végzett.

l952/53—ban a műszaki egyetemi okta—

tást túlzottan specializálták. Külön karon tanultak például a gépgyártó és külön karon a gépészmérnökök. Az 1937/38. évi 8, illetve az 1951. évi 28 szakkal szemben 44 működött a műszaki egyetemeken. A túlzottan szakosított oktatási rendszer nem nyújtott lehetőséget átfogó műszaki ismeretek elsajátításához. A felesleges szakok megszüntetését, illetve összevoná—

sát 1954—ben kezdték meg, ennek követ- keztében az 1957/58. tanévben felvett első

évfolyamos mérnökhallgatók már csak 33

féle szakon fognak végezni.

Az 1957-ben végzettek számára megfe—

lelő számú álláshelyet biztosítottak. No- vember hónapban a végzett mérnökhall—

gatók — 3,2 százalék kivételével —— vala-

mennyien állásban voltak. Legtöbbjük (közel 60 százalékuk) egyénileg helyez- kedett el, ösztöndíjas gyakornoki állásba SA százalékuk került. A mérnökök el—

helyezkedési lehetőségei az átlagosnál jobbak voltak, a többi karokon végzettek közül alig 30 százalék tudott csak egyé-—

nileg elhelyezkedni, és az 1000 forintos gyakornoki állásokat is többen vették igénybe.

4. tábla A végzett mérnőkhallgalók elhelyezkedési adatai

karonként

Az egyetem Az '

által adat-

—— Egyé— gygi-

ÖSP uleg t s

m egyéb ft?" 133;

Kamk dijas _ kgdet- igában Öiííf'

tek állás

állásba nélkü—

helyezettek liek száma a végzettek

százalékában

Gépészmérnök 6,3 18,2 71,4 4,1 100,0 Vegyészmérnök 12,1 37,2 49,8 0,9 100,0 Villamosmérnöki 1,8 16,8 77,2 4,2 100,0 Általános mérnök. 9,0 see me 4,2 100,0 Építészmérnök 24,7 29,5 39,2 6,6 100.0

Közlekedési mérnök 2,1 91,7 az — map

Bányamérnök ... 1,2 39,0 59,8 —— 100,0

Kohómérnök.. .. 10,0 10,0 H0,0 — 100,o

Erdőmérnök ... —— 84,8 15,2 —— 100,0 Földmérő mérnök , 3,8 23,1 7S,l — 100,0

Összesen 8,4 au 58,0 3,2 100,0

A végzettek elhelyezése 1957-ben nem volt kellőképpen megszervezve, az in—

tézkedéseket késve adták ki. A szak—

minisztériumok előkészítő munkája sem volt elég körültekintő. Az egyéni elhe—

lyezkedés során például a mérnökök kö- zül sokan helyezkedtek el olyan üzemek—

ben, amelyek az illetékes minisztérium tájékoztatása szerint sem gyakornoki, sem egyéb álláshellyel nem rendelkeztek.

Az ösztöndíjas gyakornoki állásokat

legkevésbé az erdő—, a bánya- és a villa—

mosmérnökök.vették igénybe. Az egyéni elhelyezkedésre a kohó—, villamos—, föld—

mérő és gépészmérnöki képesítés adott leginkább lehetőséget. A közlekedési és erdőmérnököket kevés kivétellel az egye—

tem helyezte el. A mezőgazdasági gépész—

mérnökök nagyrésze az iparban keresett

elhelyezkedést.

A nem dolgozók többsége betegség vagy más családi ok miatt nem vállalt munkát. Mindössze 10—15 hallgató hivat—

kozott arra, hogy nem talált igényének megfelelő munkakört.

Mind az egyetem által elhelyezett, mind az egyénileg munkát vállaló mér—

nökök —— kevés kivétellel —— képesítésük- nek megfelelő munkakörbe kerültek.

Mindössze 70—80 végzett hallgató helyez—

kedett el technikusi vagy más, műszaki

végzettséget igénylő. de nem kimondot—

tan mérnöki munkakörbe, és alig 30—35 hallgató vállalt olyan munkát, amelyben

műszaki egyetemi képesítését nem tudja hasznosítani.

Az állásban levő kezdő mérnökök 0,6 százaléka 1000 forinton aluli, 9,2 száza—

léka 1000 forint, 6,2 százaléka 1001—1200 forint közötti, 46,6 százaléka 1201—1500 forint közötti, 27,9 százaléka 1501—1800 forint közötti, 9,5 százaléka 1800 forinton felüli havi fizetést kap.

A bánya- és erdőmérnökök

nyei a többi műszaki végzettségűekhez

képest magasabbak, a közlekedési— és

vegyészmérnökök közül pedig csak 18,8, illetve 232 százalék ért el 1500 forinton

felüli fizetést.

A végzettek tanulmányi eredményeit az

elhelyezkedésnél csak annyiban vették

figyelembe, hogy az ösztöndíjas gyakor-

noki állásokba többnyire a jobb előmene—

telű hallgatókat vették fel. Kétségtelen, hogy ezek a gyakornoki állások a szak—

mai ismeretek elmélyítésére és a tudomá- m'os munkára több lehetőséget nyújta- nak, mint a gyakorlati munka, pillanat- nyilag mégis anyagi hátrányt jelentenek a jobb eredménnyel végzettek számára.

A műszaki végzettségűek 242 százaléka a Kohó— és Gépipari, 20,3 százaléka a Nehézipari, 13,5 százaléka az Építésügyi, 12,2 százaléka a Közlekedésügyi Minisz—

térium területén kapott állást. Az illet—

mények az egyes minisztériumok vagy

főhatóságok területén eltérők. így például

az Erdészeti Főigazgatóság és a Nehéz—

ipari Minisztérium vállalatainál dolgozó kezdő mérnökök fizetése általában maga—- sabb, mint a többi területeken dolgo-

zóké.

illetmé-

A. most végzett mérnököknek mintegy fele Budapesten, 30 százaléka vidéki. vá—

rosban helyezkedett el. Lakáshelyzetük az átlagosnál nem rosszabb. A fiatal mér—

nökök lO,7 százaléka főbérletben, 3,3 szá—

zaléka társbérletben, 291 százaléka albér—

letben, 46,2 százaléka szülőnél és 10,7 szé- zaléka egyéb helyen lakik. A házasok 40 százaléka él a szüleinél és 20 százaléka lakik albérletben.

A végzett közgazdászhallgatők

elhelyezkedése

A közgazdaságtudományi felsőoktatás területén a Közgazdaságtudományi Egye—

tem 1948—ban történt létrehozása mellett

826

SZEMLE

jelentősebb szervezeti változás alig volt.

Közgazdász képzés folyt egy ideig a

Kereskedelmi Főiskolán is, mely 1952—től az 1955/56 tanévig mint Számviteli Fő—

iskola működött.

Az egy tanévben végzett közgazdászok száma a felszabadulás után 1953-ban Volt

a legmagasabb, 1 134 fő, az 1938—ban vég—

zetteknek több mint ötszöröse. 1957-ben 470 közgazdász végzett. A végzett hallga- tók száma kb. azonos arányban oszlik meg az általános, a kereskedelmi és az

ipari közgazdász képesítésűek között.

A közgazdászok elhelyezését kéthar- mad részben az Egyetemibonyolította le.

A hallgatók 34,8 százaléka egyénileg vállalt állást. Az egyénileg elhelyezkedet- tek aránya az iparszakon végzetteknél a legmagasabb, a kereskedelmi szakem—

bereknél a legalacsonyabb.

Az ösztöndíjas gyakornoki állásokba a jobb előmenetelű hallgatókat válogat—

ták ki, főként a főhatóságok. Ezekbe az

állásokba mintegy harmadrészben mun—

kásszármazású hallgatók kerültek. Az ér—

telmiségi származásúak aránya a végzett közgazdászok között általában alacsony, alig 5—6 százalék (a műszaki képesíté—

sűek közötti 13, illetve az orvosok közötti közel 20 százalékkal szemben).

Az 1957-ben végzett közgazdászok ——

néhány hallgató kivételével — valameny—

nyien olyan munkakörbe kerültek, amelyben szerzett képesítésüket haszno—

sítani tudják, mintegy 8 százalékuk mi- nisztériumban, illetve főhatóságnál dolgo—

zik, Ebben az évben a Belkereskedelmi,

;: Külkereskedelmi és a Pénzügyminisz—

térium területén, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnál alkalmazták a legtöbb kezdő közgazdászt. Egyes'vállala—

tok még az ösztöndíjasok foglalkoztatá—

sát is visszautasitották azzal, hogy nem tudnak számukra megfelelő munkakört biztosítani.

A fiatal közgazdászok havi illetményei

általában alacsonyabbak, mint a mérnö-

köke'. Havi átlagfizetésük 1260 forint,

1 500 forintnál többet a végzetteknek csu—

pán 132 százaléka keres.

Az állásban levő közgazdászok 65 szá—

zaléka Budapesten, 28 százaléka vidéki városokban helyezkedett el. Falusi munka—

helyet igen kevés hallgató fogadott el.

A végzett mezőgazdász hallgatók

elhelyezkedése

A mezőgazdasági szakemberek felső—

fokú képzését a felszabadulás előtt a Mű—

szaki és Közgazdaságtudományi Egyetem

látta el. Már 1945—ben a mezőgazdaság gyors fejlesztése érdekében önálló Agrár—

tudományi Egyetemet létesítettek. A

Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, vala- mint a három mezőgazdasági akadémia

külön intézményként működnek.2

A mezőgazdasági szakemberképzés a

felszabadulás után jelentősen fokozódott,

1956—ban például hatszor annyian szerez—

tek felsőfokú agronómiai képesítést, mint

1938—ban.

5. tábla A végzett mezőgazdász hallgatók/Aszámának alakulása

karonként

1938.* 1953. 1954. 1955. 1956. _1957.

Karok évben végzett mezőgazdászhallgatók száma

Mezőgazdász 44 181 178 240 262 238

Állat-

tenyésztő —— 171 168 109 173 131 Agrár-

közgazdász — 68 67 53 67 55

Kertész—

szőlész . . . —- 90 91 104 87 154 Mezőgazda-

sági akadé—

miát, vé g—

zett ... 97 — — 1 70 280 l 1 2

Összesen 141

510 504 676 869 690

* A kiadott diplomák szalma. .

1957—ben közel 700 végző mezőgazdász részére 520 álláshelyet hirdettek meg. Az engedélyezett gyakornoki álláshelyeknek mintegy felét vették csak igénybe, a többi hallgató —- különösen az agrárköz—

gazdászok —— egyénileg helyezkedett el.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán pél—

dául kb. 15—20 olyan gyakornoki igényt tartottak nyilván, melyet az itt Végzett hallgatókkal nem tudtak betöltetni. Az egyénileg elhelyezkedett hallgatók nem minden esetben jutottak kedvezőbb

anyagi körülmények közé, mint a gyakor—

nokok, de előnyt jelentett számukra az, hogy tanulmányaik befejezése után

mindjárt végleges állásba kerültek.

! A felsőfokú mezőgaz—dászképvést a mezőgazdasági gépészmérnökök és erdőmérnökök képzése egészíti ki. Az itt végzettek helyzetét a végzett mérnökök adataival együtt ismertettük.

A végzett mezőgazdászoknak közel a

fele parasztszármazású, a munkásszárma-

zásúak aránya a mezőgazdasági felső-

oktatásban az agrárközgazdasági karon a

legmagasabb. A nők aránya alig 20 szá-

zalék, többségük az agronómiai karon és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán vég-

zett.

A mezőgazdasági végzettséggel rendel- kezők —— 8—10 hallgató kivételével — ké—

pesítésüknek megfelelően helyezkedtek

el. A kezdő fizetés a mezőgazdászoknál átlag 1 370, az állattenyésztőknél 1 270, az

agrárközgazdászoknál 1380, a kertész—

szőlészeknél 1260, a mezőgazdasági aka—

démiát végzetteknél 1 160 forint.

A SZÖVOSZ a mezőgazdászoknak mintegy 6 százalékát alkalmazta 1957-

bcn, a hallgatók zöme a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó állami gazdasá—

gokban és a gépállomásokon dolgozik. Az

illetmények a SZÖVOSZ—nál jóval ma—

gasabbak mint a Földművelésügyi Mi- nisztérium területén.

Megnehezítette a fiatal mezőgazdászok

elhelyezkedését a lakáshiány is. Nemegy—

szer emiatt nem tudtak alkalmazni ag- ronómus házaspárokat és ezzel magyaráz—

ható, hogy igen sok gazdaság csak férfi szakembert vett fel, akit munkásszállá—

son is el tudott helyezni.

A mezőgazdászok 25,8 százaléka jutott főbérleti, illetve társbérleti lakáshoz, 22,2

százaléka albérletben, 27,9 százaléka szü—

lőnél, rokonnal, 24,1 százaléka egyéb he—

lyen lakik. A házas mezőgazdászok lakás—

helyzete jobb, közülük 47,7 százalék fő—

bérletben (társbérletben), 26,1 százalék al—

bérletben és egyéb helyeken lakik.

A végzett pedagógushallgatók elhelyezkedése

Az iskolák államosítása és az általános tankötelezettségre vonatkozó törvény életbeléptetése 'után hosszú éveken ke—

resztül a szükségesnél kevesebb általá—

nos és'középiskolai pedagógus állt ren—

delkezésre. A tanerőhiány gyors leküz—

dése céljából 1953-ig évről évre több hall—

gatót vettek fel az egyetemek tanárszaka—

ira és a pedagógiai főiskolákra. A tanerő- képzés üteme néhány év alatt túlnőtt a szükségletet), és 1954 óta egyes szakokon jelentős tanerőfelesleg mutatkozik. A képzés aránytalanságát tükrözi, hogy

vannak olyan szakok, amelyeken a szük—

séges oktatólétszámot még nem sikerült biztosítani. Kb. négy év óta a közép—

iskolában való oktatásra képesített, egye—

temi végzettségű tanárok nagy részét ál—

talános iskolákban helyezik el, mert a magasabb iskolákban már nem tudják a képesítésüknek megfelelő foglalkoztatást biztosítani. Az utóbbi három évben a pe—

dagógusképzés mennyiségileg alkalmaz—

kodik a szükségletekhez.

6. tábla A végzett pedagógushallgatók számának alakulása

karonként

1938.* 1953. 1954. 1955. 1956. 1957.

MegneVEZés évben végzett pedagógushallgatók száma

Bölcsész 226 923 849 862 1077 584

ebből:

pedagógus 226 810 499 502 970 523 Természet-

tudományi kar hallga-

tója ... 147 626 1014 845 833 337 ebből:

pedagógus 147 511 594 547 524 127 Pedagógiai

Főiskolát

végzett.. 108 1740 1769 639 314 334 ebből:

pedagógus 108 1740 1678 570 314 334 Összesen

481 3289 3632 2346 2224 1255

* A kiadott diplomák száma.

1957—ben a fiatal pedagógusok zömét az egyetemek elosztó bizottságai helyezték el. A pályázat útján történő elhelyezés hiányosságaként említik meg a tanárkép- képzéssel foglalkozó felsőoktatási intéz—

mények, hogy ez a rendszer lehetőséget ad a személyi összeköttetések felhaszná—

lására.

A végzett pedagógus hallgatókat mind—

ezek ellene're általában sikerült képesíté—

siiknek és _ néhány kivétellel — igé—

nyeiknek megfelelően elhelyezni. Az idős pedagógusok nyugdíjazása lehetővé tette, hogy a végzők közül a vártnál többet le—

hetett például Budapesten és Pest megyé—

ben foglalkoztatni.

A bölcsész karokon végzett tanárok

túlnyomó része általános iskolákba ke—

rült, többségük azokat a tárgyakat tanít—

ja, amelyekre képesítést szerzett. Ez

utóbbit megkönnyítette, hogy ebben az évben a hallgatók nagy része kétszakos—

ként végzett. Az egyszakos tanárokat és

828

SZEMLE

az idegen nyelvszakosokat általában nem sikerült szakképzettségüknek megfelelően

elhelyezni.

A nem tanárszakos bölcsészeket gya—

korló évre helyezték el, a természettudo- ményi karok nem tanárszakos hallgatói

pedig főként gyakornoki állásokba kerül—

tek. A legtöbb válogatási lehetőség a ve—

gyész szakon végzőknek állt rendelkezé—

sére: üzembe, kutató intézetbe vagy egye—

temre, általában kívánságuk szerint he—

lyezkedhettek el.

A pedagógiai főiskolákon végzettek igényeit, kevés kivétellel, sikerült kielé—

gíteni, A tapasztalatok szerint azonban szükséges, hogy a jövőben három szakos képzést biztosítsanak a főiskolák," főként a részben osztott általános iskolák szük—

ségleteire tekintettel.

Az egyetemi végzettségű kezdő tanárok fizetése 1300 forint körül van, a peda—

gógiai főiskolán végzetteké átlagosan

1 150 forint. Lakáshelyzetük —— annak el—

lenére, hogy a fiatal tanerők egy része szolgálati lakást kapott —— az átlagosnál nem jobb. Az összes 1957-ben végzettek—

nek kb. egyötöde rendelkezik önálló fő- vagy társbérleti lakással, figyelembe véve

a szolgálati lakásokat is.

A végzett orvos- és gyógyszerészhallgatók elhelyezkedése

Az orvos— és gyógyszerészhallgatók szá—

ma —-— ellentétben a többi tanulmányi ág hallgatólétszámával —— a felszabadulás utáni években alig ingadozott. Ehhez hoz—

zájárult az, hogy az orvosegyetemi kép—

zésben semmiféle könnyítést nem tettek a felszabadulás után. Az érettségi min- dig mint kötelező előképzettség szerepelt, a képzés csak nappali tagozaton folyt, és a tanulmányi idő is változtatás nélkül 6, illetve 4 év volt és maradt is.

1957—ben az orvosok és fogorvosok el- helyezését az orvostudományi egyetemek végezték. Az álláshelyek száma a szük—

ségletet kielégítette.

A Budapesten végzettek jelentős része fővárosi elhelyezést kért. Ezt az igényt a lehetőségekhez képest kielégítették, a hallgatóknak csak mintegy negyedrésze került vidéki álláshelyre. A vidéki és különösen a körzeti orvosi állások betöl-

tésénél a lakás— és rendelőhiány okozza a legtöbb problémát.

A kezdő orvosok fele házas, közülük 35 százalék rendelkezik fő— és társbérleti la-

kással, 31 százalékuk szüleinél, 34 száza—

lékuk albérletben és egyéb helyen lakik.

A fiatal orvosok havi fizetése általában

1500 forint, az 1957—ben végzettek egy-

harmada ennél magasabb illetményű ál- láshoz jutott.

A gyógyszerészek elhelyezéséről is ke—

vés kivétellel központilag gondoskodtak.

Az állásban levő gyógyszerészek fizetése

alacsonyabb mint a kezdő orvosoké,

mintegy 1 400 forint.

A végzett állatorvosok elhelyezkedése

Az Állatorvostudományi Főiskola 1952- 53—ban kezdte meg önálló működését. Az állatorvosok száma általában alkalmaz—

kodott a szükséglethezl 1957—ben 126—an végeztek a Főiskolán, csaknem háromszor annyian, mint 1938—ban.

A végzettek számára megfelelő számú munkahely állt rendelkezésre. Az el—

helyezkedettek 72 százaléka tanáesi al—

kalmazásba, 16 százaléka állami gazda—

ságba, 12 százaléka egyéb helyre (hús- ipari, tejipari ellenőrző szolgálatba) ke—

rült, mint állatorvos, Néhány hallgató ösztöndíjas gyakornoki állást vállalt.

A. kezdő állatorvosok általában 1600

forint fizetést kapnak. Az állami gazda—

ságban dolgozó állatorvosok illetményei az átlagosnál magasabbak.

A végzett jogászok elhelyezkedése A jogászképzés a felszabadulás utáni években jelentősen csökkent, majd az 1953. évtől kezdődően ismét emelkedik.

1057—ben közel 400 joghallgató végzett, ebből mintegy 70 nő. A szervezetten el—

helyezkedő jogászok számára megjelölt álláshelyek között kevés volt a Végleges álláshely. Az elnyerhető ügyészi állások

száma is alacsonyabb volt a szükséglet—

nél, és egyes karok jelentése szerint ügy- védjelölti helyet egyáltalán nem ajánlot- tak fel a most végzők számára. Az egyé- nileg munkát vállalók — alig 5—6 hall- gató kivételével —— valamennyien jogi munkakörben helyezkedtek el. Illetmé—

nyeik általában valamivel magasabbak, mint a szervezetten elhelyezetteké.

A fiatal jogászok 32,0 százaléka 1000 forintot vagy annál kevesebbet, 4,6 száza- léka 1001—1200, 55,6 százaléka 1201——

1500, 5,9 százaléka 1501—1800, 1,9 szá-

zaléka 1801 forintnál többet keres.

A végzett művészhallgatók elhelyezkedése

Az 1957-ben végzett művészek megfe- lelő elhelyezése csak az ösztöndíjas gya-

kornoki

zottabb igénybevételével vált lehetővé. Az Iparművészeti Főiskolán végzettek közül például több belső-, építő— és nyomott anyag tervező hallgató státus hiányában

vállalta el az ösztöndíjas gyakornoki ál—

lást.

A Színház— és Filmművészeti Főiskolán végzettek valamennyien elhelyezkedtek, de vannak olyan hallgatók, akiknek igé- nyeit nem elégíti ki az elfoglalt álláshely.

A Zeneművészeti Főiskolán végző, kö—

zépfokú oktatásra képesített tanárokat ál—

láshely hiánya miatt csak alsófokú ok- tatóként tudták elhelyezni. Az általános—

és középiskolák énekszakos tanárigénye kielégítetlen, ez a magyarázata annak,

állásoknak az átlagosnál foko—l

hogy IV—V. éves főiskolai hallgatók énektanítást vállalnak az iskolákban.

7. tábla A végzel! művészhallgatók ,sza'ma'nak alakulása

karonként*

! 1953. ! 1954. 1 19351 1956. ' 1957.

sk lék

Fői 0 évben végzett művészhallgatók száma

Zeneművész ... 34 56 91 97 77

Képzőművész ... 13 7 33 28 23

Iparművész ... 31 60 57 46 33

Színművész ... 47 57 22 38 23

Összesen 125 180 203 209 156

*_A jelenlegi müvészeti főiskolák közül csak a Képzőművészeti Főiskola működött a felszabadulás előtt felsőfokú intézményként. A többi művészkópző intézményt nem tekintették főiskolának.

*

Az 1957-ben egyetemet, főiskolát vég- zett fiatalok számára általában megfelelő számú álláshely állt rendelkezésre. Az ösztöndíjas gyakornoki állások engedélye- zésével és az egyéni elhelyezkedés lehető—

ségének biztosításával a fiatalok munka—

vállalási körülményei a korábbi évekhez képest kedvezőbben alakultak.

Erdész Tiborné Dr. Fehér Kálmánné

Az 1957/1956. évi ipari termelői és anyagárindex-számítások

A múlt év folyamán az iparstatisztikai adatgyűjtések és feldolgozások programja több fontos témakörrel bővül. Az új fel—

adatok közül különös érdeklődésre tart—

hat számot az ipari termelői és anyaaárak alakulására vonatkozó részletes számítá—

sok megkezdése,. s ezek eredményeként az ipari termelői és anyagárindexek kidol—

gozása.

A Központi Statisztikai Hivatal a fel—

szabadulást megelőző években, majd ezt követően 1949—ig rendszeresen közölt ipari és bányászati árindex adatokat iparcso—

portonként nyersanyagok és gyártmányok szerint részletezve. Ezek a számítások a nagykereskedelmi árak alapulvételével készültek. A gyári eladási árak alakulá—

sáról a Magyar Gazdaságkutató Intézet gazdasági helűÉetjelentései tartalmaztak

adatokat. 1949 és 1956 között azonban ár—

indexszámítási anyag nem került közlés- ' 7 Statisztikai Szemle

re. Az első ilyen jellegű kiadvány a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Statisztikai Idő- szaki Közlemények sorozatában megje—

lent ,,Áralakulás Magyarországon 1938—

ban és 1949—1955—ben" című összeállítás volt, amely az ipari eladási árak, a mező—

gazdasági termelői árak és a fogyasztói árak alakulásáról adott tájékoztatást a címben megjelölt időszakokra vonatkozó—

an. Ez a tanulmány azonban az ipari árak—

nak csak viszonylag szűkebb köréről tar- talmazott adatokat, elsősorban a háború előtti adatokkal való összehasonlítás ne—

' hézségei miatt. A számítások során össze- sen 171 ipari termék forgalmi adós ter—

melői árának alakulását vették figyelem—

be. A tanulmány az áralakulás általános

tendenciájának jellemzésére alkalmas volt, a rendszeres statisztikai feldolgozások számára azonban természetesen részlete—

sebb számítások szükségesek.