AZ 1880-AS ÉVEK I R O D A L M I É L E T E
Í R T A
K O K A S E N D R E
O. S. B.
• , \
P A N N O N H A L M A , 1 9 5 0
H B
-V - - .. - . „• • . v , • .. ••
H
1 I
;
'4 . / ..
f Ä , •
• H f f l mÊÈLÊkSm
AZ 18 8 0-AS É V E K I R O D A L M I É L E T E
I R T A
K O K A S E N D R E
O. S. B.
,30 .
P A N N O N H A L M A , 1 9 3 0
1 9 3 0
D U N Á N T Ú L E G Y E T E M I N Y O M D Á J A P É C S E T T
TARTALOMJEGYZÉK.
O l d a l
Előszó 5 A szellemi élet általános képe 7
I. A politikai élet és szépirodalmunk politikai színezete. 2. A korszellem vonásai: a liberalizmus és ennek támogatója, a gazda- sági fellendülés, a vallásosság e l l a n y h u l á s a ; a t á r s a d a l m i osztá- lyok alakulása; a pozitivizmus a tudományiban. 5. Az irodalom változása, a naturalizmus jelentkezése. 4. Az irodalomra hatás- sal levő jelenségek: az irodalmi centralizáció, a n a p i sajtó túl- tengése s káros befolyása az irodalomra, az • irodalom iránti közöny s ennek előidéző okai.
Az irodalmi élet szervei és csoportjai
1. A h a g y o m á n y o s irány, az a k a d é m i k u s kör. 2. Az ú j nemze- dék és a Petőfi-Társaság. 3. Az ellenzék irodalmi h a r c á n a k jel- lemzése. 4. írói csoportosulások. 5. Folyóiiratok és újságok.
b. A kiadóvállalatok és az olvasóközönség.
Az évtized szépprózai elbeszélő irodalma 65
Regényirodalmunk kialakulása. Formaváltozás jelensége: a
„ r a j z f o r m a " . A romantikus írók. A realizmus c s o p o r t j a i : angol hatás, oroszosak, franciás szellem, m a g y a r realizmus (Mikszáth és köre). Kevésbbé elkülönülő és határozatlan egyének. Fiatal kezdői az ú j nemzedéknek. N a t u r a l i z m u s u n k kezdete.
A korszak drámairodalma L A Nemzeti Színház IT. A Népszínház
D r á m a i r o d a l m u n k 'kialakulásának összefüggése a színtörténet- tel. 1. A Nemzeti Színház: tanulságok műsorából: a) az ú j r o m a n - tika a mesedrámával; b) a t á r s a d a l m i d r á m a ; c) a társadalmi vígjáték. 2. A Népszínház: szerepe; m ű s o r á n a k képe (operet- tek); a népszínművek és elvirágzásuk.
Az 1880-as évek lírai és epikai költészete 126
Líra. I. Az Arany-Petőfi i r á n y kőiébe sorozható lírikusok.
99 101
117
Oldat
í. A régi nemzedék (fellépésük szerinti csoportokban).
2. Az évtized ú j emberei. II. A nemzeti klasszicizmus ízlésétől eltérő l í r i k u s o k : a változás szelleme; az ellenzéki lírikusok.
Epika. I. A h a g y o m á n y o s költészet: a) Arany-Petőfi-Tompa követői; b) a kevésbbé u t á n z ó k csoportja. II. Az -új hangú e p i k a : a) a 1 irizáló e p i k a ; b) egyéb m o d e r n hajtások.
Visszatekintés N é v m u t a t ó Könyvészet
158 161 163-
E L Ő S Z Ó .
Dolgozatunknak szokatlanul liangzó címe talán már előre is kétkedésre, elítélésre ad okot. Hogyan gondolható az, hogy az 1880-as éveket, e pár 9—10 évet külön, kiszakítva t á r g y a l j a valaki s miért ezeket az éveket, hisz semmi különös, közis- mert tény, érdek nem fűződik hozzá. Az összefoglaló jellegű irodalomtörténet nem d a r a b o l h a t j a el idejét mechanikusan évtizedekre!
Mindez igaz. Ám a 67 utáni magyar irodalom feldolgo- zása még k o r u n k r a vár. A kiegyezés utáni irodalmunk nagyon fontos átalakulásnak hordozója, és hogy megérthessük a jelen kor irodalmi állapotát, ez átalakulás, fejlődés, e változások, ú j kezdeményezések ú t j á t kell csíráiktól kezdve figyelemmel kísérni, vezetni a jelenig s irodalmunk e fontos korát belső
mivoltában is meg kell ismerni.
E cél megkívánja előmunkálat g y a n á n t a kor irodalmi életének részletes feltárását. Természetes, hogy ez nem lehet egy ember m u n k á j a . Mi igyekeztünk hozzájárulni egy téglá- val e nagy épülethez s ily másodlagos szerepet vállalva, csak a 80-as évek részletes történetét m u t a t j u k be.
Még csak azt e m l í t j ü k meg, hogy dolgozatunknak nem az volt a célja, hogy ízlésfejlődést, elvi átalakulást, tiszta szel- lemtörténetet adjon. Munkánk a fejlődésnek jobbára csak a külső képét a d j a , vagyis igyekszik mindazon mozzanatokat, jelenségeket feltárni, melyek az J 880-as évek irodalmi életét megismertetik.
A SZELLEMI ÉLET ÁLTALÁNOS KÉPE.
A modern Magyarország a l a p k ö v é t a kiegyezésben r a k t á k le. Az abszolutizmus k o r l á t l a n elnyomását felváltotta a parla- mentarizmus. S m í g a kiegyezés a mohácsi vész óta a H a b s - b u r g o k k a l folyó közjogi p r o b l é m á i n k a t , viszályainkat a meg- oldás, az orvoslás felé terelte, a d d i g Ausztriával való viszo-
nyú n k n a k határozott f o r m u l á z a s á v a l s " ennek biztosításával m e g a d t a a lehetőséget az önálló m a g y a r állami életre. A nem- zet nehezen erőszakolta ki ö n á l l ó s á g á n a k ezt a f o r m á j á t is, d e többet, nagyobb önállóságot az abszolutizmus után nem is remélhetett.
Bár a háromszázados viszály megszűnt, nem szűnt m e g vele egyúttal a nemzet bizalmatlansága a dinasztia és m o n a r - chia i r á n t . E miatt volt az, h o g y a nemzet még többet a k a r t az elért közjogi kiegyezésnél és hogy következéskép a meg- induló p a r l a m e n t a r i z m u s m i n d j á r t a kezdetben helytelen ú t r a tévedt, aminek k i f e j e z ő j e a szerencsétlen p a r l a m e n t i p á r t a l a - kulás volt. Midőn 1867-ben az A n d r á s s y - k o r m á n y megkezdte működését, a p á r t o k így a l a k u l t a k : a D e á k - p á r t n a k , mely lét- rehozta a kiegyezést, jutott az a népszerűtlen feladat, hogy azt megvédemezze, f e n n t a r t s a : ez a D e á k - p á r t missziója. Az ellenzék egyik tekintélyesebb része, a balközép, elfogadta a kiegyezést, de azt meg a k a r t a j a v í t a n i , egyes részleteiben át a k a r t a alakítani. Tisza K á l m á n pártvezér b i h a r i p o n t j a i sze- rint. (1868. márc. 17.) meg a k a r t á k szűntetni a közös ügyeket:
a közös minisztériumot, a delegációt, a pénz-, kereskedelmi- és hadiközösséget. Ez a z o n b a n lehetetlen programm volt, a m e l y n e k megvalósításához Ausztria sohasem j á r u l t volna hozzá. Ez a programm csak negatív elveket foglalt magában s ezért ez az ellenzék államiságunk kiépítésében csak kerék- kötő volt. Vele együtt a k a d á l y o z t a a k o r m á n y t minden válla- latában a szélsőséges ellenzék, a szélsőbal, mely a kiegyezést
tel jesen elvetette és a 49-es függetlenségi állapotot követelte.
E n n e k a p á r t n a k sugalmazó ja Kossuth, a turini vezér volt, a z ő neve pedig ínég ekkor n a g y h a t a l m a t jelentett az ország- ban. Kossuth levelei, melyeket híveihez írt s a lapok közöltek, t ö n k r e t e t t é k a kiegyezés népszerűségét. Kossuth nevének hatalmát ki is használták a szélsőbal t a g j a i . A két p á r t közül igazán csak a balközép volt veszedelmes; kiváló politikusok voltak t a g j a i közölt, míg a másik. Kossuth nélkül színtelen, hangos, de e r ő t l e n párt.
Mind a két p á r t közjogi ellenzék volt és ez rejtette magá- ban a b a j o k csíráit. Mert a közjogi h a r c a kiegyezéssel és koronázással nem ért véget, hanem kb. 30 éven át örökösen felborulással veszélyeztette a kiegyezést: a parlamentben és azon k í v ü l is f o l y ó ' e l l e n z é k i e s k e d ő harcok pedig nehézzé, m a j d n e m lehetetlenné tették a parlament életét.
A p a r l a m e n t i életnek e relatív meddősége a b b a n állott, hogy sokat volt kénytelen bíbelődni közjogi kérdésekkel akkor, a m i k o r az a l k o t m á n y o s élet helyreálltával a modern állami élet berendezésére száz és száz k u l t u r á l i s teendő elvég- zése várakozott. S z e k f ű megrója a Deák-pártot, melynek alap- h i b á j á t a b b a n látja, h o g y erőteljes a k t í v fellépésre alkalmas
programmot nem n y ú j t o t t , sőt még liberális intézményekről és reformokról sem beszélt s így a p a r l a m e n t i iniciatívát át- engedte az ellenzéki p á r t o k n a k . Pozitív cselekvés helyett lusta tömegként v á r t a be az ellenzék: szélbal és balközép támadá- sait, m e l y e k b e n ez természetesen a közjogi kérdés népszerű
fegyvereit forgatta.1 D e abban igaza volt az ellenzék egyik volt vezérének, Ghiczy K á l m á n n a k , hogy míg a k o r m á n y n a k attól kellett tartania, h o g y az ellenzék m e g i n g a t h a t j a a köz- jogi alapot, amelyen a z ország j ö v ő j e nyugszik, gyökeres reform-tervekkel nem léphetett fel, melyek a közjogi ellen- zék kezébe az izgatás fegyvereit a d h a t t á k s a k o r m á n y t a választások n ál megb u k t a t h a t t á k volna.
Ez volt a b a j a meginduló p a r l a m e n t a r i z m u s u n k n a k , hogy a p á r t a l a k u l á s o k a t évtizedeken át nem r e f o r m - i r á n y o k , eszmék, világnézeti v a g y szociális érdekfelkarolás, hanem egyedül a közjogi kérdések támasztották, a l k o t t á k meg. I la
1 „ H á r o m nemzedék" 325. 1. 1922J,
a közjogi viták a kiegyezéssel, a koronázással megszűntek volna, vagy egy hatalmas gazdasági, kulturális programm el- csitította volna a közjogi kérdéseket, parlamentarizmusunk egészséges lett volna. De így egyoldalú, közjogi irányú par- lamentarizmusunk betegségének súlyos következményei lettek.
Attól kezdve, hogy a közös külügyminiszterré lett And- rássy elhagyja a kormányt (1871), 4 év alatt (1871—75-ig) egy- mást v á l t j á k fel a rÖAid életű kormányok (Lónyay, Szlávy.
Bittó), melyek programmjukat nem t u d j á k megvalósítani. A Deák-párt alkotásait jellemzi a félmunka, a nehézségek meg- kerülése, az apróbb, köznapi ügyek tárgyalása, míg a nagyobb jelentőségű, kész törvényjavaslatok egész halmaza hiába várja tárgyalását. Az ellenzék, balközép és szélsőbal (Tisza Kálmán és Kossuth) izgatásainak következtében az ország hangulata ellenzéki volt. Már pedig a k o r m á n y p á r t n a k
meg kellett szereznie a többséget a 3 évenkinti választások- nál. s ezt a kormánypártot össze is kellett tartania az ellenzék
támadásai ellenében is. Ez szülte a korrupciót, mely kor- mányról-kormányra öröklődött át. Lónyaynak már az első választásnál, 1872-ben fel kellett lépnie vesztegetéssel és hatalmi nyomással s protekciókkal, összeköttetésekkel meg- vennie a nemességet, flogy ezt a többséget biztosítsa, a min- denkori kormány szemet h u n y t a korrupciónak és ezzel az elnézésével nagy erkölcsi sülyedésnek lett okozójává. „Erre való volt, — írja Szekfű — a szintén Lónyay idején fellen- dült u. n. közgazdasági tevékenység: a 70-es évek beteges ..gründolási" korszakában gombamódra szaporodó ipari és kereskedelmi vállalatok, részvénytársaságok igazgatósági helyei, felügyelő tagságai, melyeket a liberális államhatalom á r n y é k á b a n növekvő kapitalista vállalatok természetesen a kormánynak tetsző egyénekkel töltöttek be. A korrupció mély csatornákon ömlött be a társadalmi és gazdasági életbe:
politikai célból a d a t t a k vasútkoncessziók olyan vidéken, hol a gazdasági élet még semmi szükségét sem érzé a világfor- galomba kapcsoltafásnak; vasútvonalak épültek csodás gör- beséggel. minek egyetlen indítóokát valamely kormánypárti birtokos személyes érdekében találhatta meg a beavatott.
Egyes ily üzletek, melyekben a vezető körökhöz közelállók
tömegei voltak érdekelve, országos f e l t ű n é s t és országos bot- r á n y o k a t keltettek. így a h a t á r ő r vidéki erdők ügye, a keleti vasút s e g y e b e k2 Mindezekhez h o z z á j á r u l t vagy i n k á b b ezekből is f o l y t az á l l a m h á z t a r t á s nagy deficitje, mely össze- omlással f e n y e g e t t e a k o r m á n y z á s t , s a m e l y a század végéig j á r kísértetként az á l l a m p é n z t á r termeiben.
Természetes, hogy az ellenzék g y ű l ö l k ö d v e használta ki a visszaéléseket a k o r m á n y p á r t t á m a d á s á r a . Az a féktelen hang, mely m i n d e n ellenzéki lapban uralkodott a 70-es évek első felében, nem válik dicsőségére ez időknek. Különösen C s e r n á t o n y L a j o s vált ki elterjedt l a p j á b a n , az Ellenőrben, szélsőséges h a r c m o d o r á v a l ; f e g y v e r t á r s a volt neki J ó k a i ellen- zéki l a p j a , a Hon ( 1863—82.). A szélsőbal 48-as eszméiért pedig a „Magyar Ú j s á g ' ' (1867—74.), és Csávolszky Lajos „Egyet- é r t é s b e (1874-) küzdött a k o r m á n y ellen.
M i n d j o b b a n lehetetlenné vált a D e á k - p á r t i k o r m á n y o k működése; a párt tehetetlen volt a z ellenzék t á m a d á s á v a l szemben. A kiegyezés közjogi a l k o t á s á n a k fölbontására és reviziójára (a közös ü g y e k eltörlésére) gondolni sem lehetetL Átlátta ezt a balközép párt és 8 évi cél talan, oktalan kiizkö- dése után Tisza K á l m á n a híres J875. f'ebr. Viki beszédében (Ghyczy, a másik vezér m á r előbb) f ö l a d t a követeléseit, el- fogadta a kiegyezést a maga teljességében, a balközép 70 embere összeolvadt a D e á k - p á r t 210 t a g j á v a l s f u z i o n á l v a
„szabadelvű p á r t " - n a k nevezte m a g á t ; Wenckbeim Béla ideig- lenes k o r m á n y e l n ö k s é g e u t á n Tisza K á l m á n lett a miniszter- elnök 1875-től 1890-ig.
A pártviszonyok, hozzávéve a nemzetiségek ellenzéki kép- viselőit, nehézzé tették Tiszának a k o r m á n y z á s t ; a nehézsége- ket még fokozta a Magyarországra n a g y ember- és pénzáldo- zatot jelentő boszniai o k k u p á c i ó 1878 nyarán. A p a r l a m e n t i szavazásoknál sokszor c s a k egy pár szavazattal tudott több- séget szerezni a k o r m á n y !
Tisza K á l m á n n a k most meg kellett b ű n h ő d n i e azért, hogy mint a b a l k ö z é p vezére izgatásaival a nemzet köz szellem ét segítette a kiegyezés közös politikája ellen hangolni. Most mint k o r m á n y f ő n e k védenie kellett azt, amikor a nemzet még:
2 I. m. 329. 1.
mindig a közös ügyi politika ellen érzett. Jól t u d t a Tisza, hogy ha a képviselőválasztás szélesebbköríí, általános választójog a l a p j á n történnék, a 48-as h a n g u l a t ú tömegek az ellenzéket j u t t a t j á k többségre. Ezért mellőzte a választójog kiszélesíté- sét, pedig a nemesi kortesválasztások m á r nem illettek bele a modern p a r l a m e n t a r i z m u s b a . Ezért kellett továbbá á t v e n n i e Tiszának az előző k o r m á n y o k korrupciós politikáját is, hogy minden hatalmat lekössön a k o r m á n y érdekében.
I a k t i k á j á v a l Tisza Kálmán elérte azt, hogy a nyolcvanas években szilárd egyeduralomhoz jutott. A közjogi p á r t o k küzdelme elernyedőben volt. ez években nem jeléntett ve- szélyt. A 80-as évek elejétől vegéig (8—9 évig) az ellenzék szinte megsemmisült, a k o r m á n y p á r t egységessé vált s el- csillapult a p a r l a m e n t i élet zivatara. E l m u l t a k egyidőre a f o l y - tonos k o r m á n y v á l s á g o k s a 80-as évek kezdetétől h a l a d t u n k a consolidatio felé. A pénzügyi b a j o k is csökkennek s bár gyökeres, n a g y belügyi, igazságügyi s más reformokat, nem léptetnek életbe, mégis a közjogi kérdések mellett sok kisebb- r e f o r m valósul meg. A kiegyezéssel alkotott liberális, parla- mentáris államrendszer látszólag nyugvóponthoz ért. a m i t azonban csak Tisza nem nagyon dicséretes politikája tudott előidézni.
A 80-as évek politikai történetének z á r ó p o n t j a Tisza bukása, az ú j véderőtörvény 14. §-ának alkotmánysértő f o r - mulázása következtében. 1890. március 13-án jelentette be le- mondását. Bukása csak személyi kérdés: a szabadelvű kor- m á n y p á r t uralma tovább tart, a m i a parlamenti élet m e g - szi 1 árd.nl ását jelenti.
P a r l a m e n t a r i z m u s u n k , politikai életünk a maga n a g y zivataraival s pártharcaival nem hagyta érintetlenül szép- irodalmunkat sem. Észrevehető szépirodalmunk politikai szí- nezete. Az Akadémia, a Kisfaludy T á r s a s á g k o r m á n y p á r t i hangulata mellett észlelhető az ellenzékieskedő költők és írók irányzatossága is. Az írókat nemcsak az irodalmi és művészeti kérdések, hanem a politikai felfogások is szétválasztják. Az
irodalmi ellenfelek a k á r h á n y s z o r politikai ellenfelek is egy- úttal s nehéz ez utóbbit függetleníteni az előbbitől. K ü l ö n ö - sen G y u l a i Pált v á d o l j á k azzal, hogy politikai pártállását irodalmi térre is átviszi: hogy pl. ezért nem ismeri el \ b r á n v i
Kornél tehetségét, mert politikai ellenfele, v a g y hogy ezért nem. a k a r t t u d o m á s t venni Mikszáthról mindaddig, míg az k o r m á n y p á r t i n e m lett. A lírikusok közül sokat a pártszen- vedély hevít s politikai, még pedig ellenzéki hangú verseket í r n a k . Bartók L a j o s b a n , a szélsőbal hívében a Kossuth-kul- tusz lángol; Inczédi László l í r á j á b ó l az ellenzéki szenvedélyes ú j s á g í r ó t ű n i k ki. Ábrányi Emil végigkíséri l í r á j á b a n a poli- t i k a i életet, E n d r ő d i n e k eszméje a 48-as nemzeti függetlenség;
hasonlóan ellenzéki, szinte szélsőséges politikai hang szólal meg R u d n y á n s z k y b a n . Erősen ellenzéki volt D a l m a d y Győző is. A D e á k - p á r t i a k pedig s z a t í r á k a t írnak a szabadelvűekről;
Szász Béla s z a t í r á j á n a k felolvasása valóságos „jelenetet" idé- zett elő a K i s f a l u d y T á r s a s á g ülésén. Politikai tendenciával állították szembe egymással Petőfit és A r a n y t is. Petőfiben sok a f o r r a d a l m i szellem ; ezért az ellenzékieskedők kedvelt p o é t á j a . A k ö z h a n g u l a t csillapítására a k o r m á n y p á r t i akadé- m i k u s kör a higgadt A r a n y t dicséri és á l l í t j a a k ö z t u d a t elé.
Vagy például a regényirodalom is magánviseli k o r á n a k poli- tikai színét. Természetesen ez csak a reálistáknál t ű n h e t i k fel. mint Tolnai, Vértesi, Aceády, Mikszáth stb. írásaiban, mint fezt m a j d l á t n i f o g j u k . E k o r b a n k o p t a t j á k el regényekben a z unottságig a képviselőválasztások t é m á j á t , mely alkal-
mas volt a politikai nézetek hirdetésére: a 80-as évek nagy közgazdasági föllendülésének üzelmei, a szédelgő b a n k a l a p í - tások, a „ g y a n ú s " vasútépítések stb. k e r ü l n e k k i a k n á z á s r a . Általában é p p e n e politikai színezet miatt szükséges a 80-as évek i r o d a l m á n a k megismeréséhez a politikai élet teljes ismerete.
A kiegyezéssel alkotott: p a r l a m e n t a r i z m u s u n k a libera- J i z m u s n a k e u r ó p a i á r a m l a t á b a kapcsolódott bele. A kiegye- zést létrehozó v e z é r f é r f i á i n k . Deák. Eötvös stb., mind a 40-es évek eszményi, ideális liberalizmusának, a f r a n c i a r o m a n t i k u - soktól hirdetett liberalizmusnak voltak a hívei. De mikor a v e z é r f é r f i a k visszavonultak a közélettől és az á l t a l u k hirde- tett liberalizmus e k o r s z a k b a n , a kiegyezés után széles réte- gekre hat le, a nagy tömegre, akkor ezzel együtt a t a r t a l m a is megváltozik: az idealizmus lekopik róla, csak a n n a k a frázi- sait h a n g o z t a t j a , eszmény fosztogató, elvi, erkölcsi szabados- ság s materializmus lesz belőle. Igazi kialakulása a 70-es évek
közepétől kezdődik, amikor m á r az ú j nemzedék viszi a vezér- szót és amikor a kiegyezés hatása a modern közgazdasági és t á r s a d a l m i élet k i a l a k u l á s á b a n észrevehetővé, láthatóvá lett.
Mikor a D e á k - p á r t a balközéppel egyesült s a „szabadelvű p á r t " címet vette fel, magát a 48 előtti szabadelvű-párt foly- t a t ó j á n a k tartotta — „hisz D e á k is szabadelvű vojfc — m o n - dották. Pedig igen n a g y k ü l ö n b s é g volt a két réteg liberaliz- musa közt. Sennyey ós Apponyi kis konzervatív c s o p o r t j á t kivéve az ellenzéket is ugyanez a liberális szellem töltötte el.
a v á l a s z f a l köztük csak a közjogi álláspont volt s valósággal versenyeztek a liberalizmus hangoztatásában. Ez az e l d u r v u l t liberalizmus azután lassan-lassan á t j á r t a a nemzet m i n d e n rétegét, ahova csak behatol hatott.
Elősegítette ezt a szellemet a modern gazdasági élet ki- a l a k u l á s a is. A kiegyezés u t á n i n a g y ipari ós kereskedelmi föllendülés s ennek l á z á b a n hirtelen szaporodó vállalatok nyomán n á l u n k is kibontakozott a kapitalizmus. Az a n y a g i a s szellem a vagyonosodásért való tülekedést szülte. Mindez nem lett volna oly nagy b a j , ha a m a g y a r s á g vette volna a kezébe az ipart és kereskedelmet, de az erről hallani sem akart. Igv történt a z u t á n , hogy a kiegyezéssiel kezdődő n a g y gazdasági átalakulás, a m a g y a r kapitalizmus tisztára a m a g y a r és osztrák zsidóság kezébe ment át s ez a zsidóság most m á r tömegesen özönlött az országba.
A liberális k o r b a n a katholicizmus is háttérbe szorult. A m a g y a r katholicizmust a mult század második felében a tét- lenség és szervezetlenség jellemzi. Tétlen optimizmussal hitt a maga sérthetetlenségében. Az 1870—71-iki autonómiai kong- resszus eredménytelensége (a liberális k o r m á n y nem j á r u l t
hozzá határozataihoz) b á t o r t a l a n n á is tette. Nem gondolt eré- lyes szervezkedésre, pedig a D e á k - p á r t a balközéppel egye- sülve, mint szabadelvű p á r t „céltudatos és aggresszív harcot indított a m a g y a r katholicizmus ellen".3 C s a k lassan ismerték fel a k a t h o l i k u s vezérférfiak, hogy a „szabadelvű rendszer ellen k ü z d e n i : katholikus önvédelmi kötelesség'.4 A sajtó libe- rális elvekkel b ó d í t j a el a közszellemet; az egyetlen k a t h o -
» Bonitz: gr. Zichy Nándor. 160 1. 1912,
4 U. o. 179 1.
lik us n a p i l a p n a k csak kevés az előfizetője. A hitélet l e h a n y a t - lik, a k a t h o l i k u s ö n t u d a t nem mer k i f e j e z ő d n i , fél a liberá- lisok támadásaitól, g ú n y j á t ó l , mivel m i n d e n k i t , aki nem a liberalizmus jelszavait hangoztatta, klerikálisnak, u l t r a m o n - t á n n a k , a p á p a s á g uszály h o r d o z ó j á n a k k i á l t o t t a k ki. F ő r a n g ú egyházi f é r f i ú i n k szeretik is, ha liberális gondolkozásúaknak t a r t j á k őket. Az egyház erő® politikai b e f o l y á s alá k e r ü l : a liberális k o r m á n y az egyházat a h a t a l m a alá a k a r j a szorí- tani. Zichy N á n d o r így p a r e n t á l j a el Tisza Kálmán lemondá- sát a Katii. Szemlében: „Tizenötéves miniszterelnöksége a k a t h o l i k u s ü g y hosszas m a r a z m u s a . Minden katholikus érzésű, m i n d e n hitét valló egyéniség ezen k o r s z a k alatt háttérbe szo- rult. A k o r r u p c i ó , mely a politikai téren a k o r m á n y fegy- vere volt, a szociális és felekezeti viszonyokban is tért fog- lalt . . . Semmi sem s a j á t u n k . A k o r m á n y minden ü g y ü n k intézője: v a g y o n u n k a t nemcsak kezeli, de tényleg rendel- kezik vele; a személyes ü g y e k tőle Függnek. Nem csoda tehát, hogy n a p o n t a jobban m e g h á t r á l t u n k " .5 Liberális kultusz- minisztereink, Trefort, C s á k y szinte kedvtelve szállnak s í k r a a katholicizmus érdekei ellen: pl. az elkeresztelési rendeletek (1884. ós 1891.) és a zsidó-keresztény házasság ügyében (1881—•
1884.): de a katholicizmusnak h a d a t üzenő k o r m á n y libera- lizmusának legvilágosabb jele az egyházpolitikai reformok előkészítése és felvetése a 90-es évek elején. Évtizedes liberá- lis fejlődés kellett ahhoz, hogy ezek megvalósul hassanak.
Vessünk egy pillantást az ország társadalmi osztályaira.
A főúri, m á g n á s osztály, a n a g y l a t i f u n d i u m o k urai résztvesz- nek u g y a n a politikai életben, a f ő r e n d i h á z életében, de igazi szervezésre, nagykihatású m u n k á r a nem vállalkoznak, a kö-
zéposztállyal együttműködésre nem lépnek. A vezető elem még a kiegyezés után sem a polgárság vagy jobbágyság, hanem a birtokos és szegény nemesség, de ez m i n d j o b b a n elveszti ezt a szerepét. E n n e k a k o r s z a k n a k az lett volna a f e l a d a t a , hogy a nemesi osztály összeolvadjon a polgársággal, hogy így ala-
kuljon ki a kettőből egy polgári kultúrközösség s hogy ez az ú j t á r s a d a l o m vezető c s o p o r t j a legyen. D e a birtokos nemes- ség nagy része m e g m a r a d földbirtokosnak s a rossz gazdálko-
5 Idézve Bonitz i. m.-ban is. 201 1.
das és k ö n n y e l m ű költekezései m i a t t eladósodik, s birtokait a zsidóság kezdi átvenni. Elszegényedve, t ö n k r e m e n v e is „ ú r "
a k a r maradni, s városokba tódul, „hivatalnok-nemesség'" lesz, állami és megyei szolgálatot vállal s osztályöntudati elzárkó- zottsággal a l k o t j a meg a „gentry" réteget. Ez az elnevezés
is a 80-as évekből való. Nem engedi ez a réteg, hogy a nem nemességből feltörekvő intelligens elemek beléje o l v a d j a n a k . ( sak az igazán szegény nemesség volna h a j l a n d ó összeolvadni a polgársággal.6
De a polgárság sem a l a k u l h a t egészséges i r á n y b a n . Az ipart és kereskedelmet teljesen e l r a g a d j a kezéből a zsidóság, mely gyorsan ellepi az értelmiségi p á l y á k a t is és belevegyülve a polgárságba, szétporlaszt ja azt s így nem tud kialakulni a m a g y a r társadalom, mely a nemességet is m a g á b a olvasztva hivatva volna a r r a . hogy átvegye a vezérszerepet. E helyett a városok értelmisége, mely a század második felében hirte- len megnövekszik, széthulló, szervezetlen, befolyásolható és készséges tömege a p á r t o k n a k , s a j t ó n a k , a fölötte álló intelli- genciának és a tőkének, melyek félrevezetik a h a z u g liberaliz- musban.
Az ország zömét természetesen a földmíves osztály al- kotta. mely művelet lens égében távol állott a szellemi mozgal- maktól. A munkásosztály pedig' még ki nem alakult, f i a t a l társadalmi elem. mely azonban rohamosan növekszik és szel- leme nemzet- és vallásellenes i r á n y b a n a l a k u l ki.
Az a materializmus, mely a politikai, t á r s a d a l m i és köz- gazdasági élet uralkodó szelleme volt, a t u d o m á n y b a is befér- kőzött.7 A természettudományok fellendülése a materializmus jegyében történik. Mihozzánk f r a n c i a (Comte) és német (Moleschott-Vogt-Büchner) talajról jött ez az ú j világnézet és a 70-es években m á r m a g y a r hívei is v a n n a k a t u d o m á n y o k művelői közt, folyóiratokban dicsérik és ismertetik. Neve ugyan nem materializmus, de a n n a k csak módosított f o r m á j a : a pozitivizmus, mel\ szellemi t u d o m á n y a i n k a t ettől kezdve
egész a világháború végéig jellemzi.
8 Mályusz Elemér: „Kossuth működésének társadalomtörténeti hát- tere". — Napkelet 1928. 3. szám 166—183.
7 Thienemann T i v a d a r : „A positivizmus és a m a g y a r történettudo- mányok". .Minerva f. évf. t—3. sz. 1922.
A pozitivizmus bölcselete, a l k a l m a z v a a t u d o m á n y o k r a , a szellemi t u d o m á n y o k a t is m e c h a n i z á l n i a k a r j a s „ k i z á r j a a képzelődést a t u d o m á n y o k köréből". C s a k t ö r v é n y e k e t , kéz- zelfogható a d a t o k a t , t é n y e k e t ismer el, az a n y a g o n túllévő szellemi erők t a l á l k o z á s á t nem. Az idealizmus e l l e n t é t j e a k a r lenni és t á r g y i l a g o s s á g g a l kecsegteti a t u d o m á n y t . A nyelv- t u d o m á n y , pszychológia t ö r v é n y e i mellett a t ö r t é n e t t u d o - m á n y b a n az a d a t g y ű j t é s , a n y a g k ö z l é s a fő m u n k á j a ; az iro- d a l o m t ö r t é n e t b e n is különösen a költői alkotások t á r g y k ö r é t k a r o l t a fel, tárgyi, t a r t a l m i jellegű k u t a t á s o k r a szorítkozik és t e r m é s z e t t u d o m á n y i e x a k t s á g r a törekedett. Igy é r t h e t ő meg a p h i l o l ó g i á n a k a fellendülése. A pozitivista filozófiát á t v i t t é k az esztétikába is, mint azt m a j d a n a t u r a l i z m u s h i r - detőinél l á t j u k . Vagyis a szellemi t u d o m á n y o k terén a törté- nelmi m a t e r i a l i z m u s jelenik meg.
A k o r s z a k é l e t é n e k ezen szövedékében, t á r s a d a l m i , poli- tikai s g a z d a s á g i f é l r e f e j l ő d é s e k k e l teli, kiforral a tlan v a j ú d á - s á b a n a z irodalom is átmeneti, nehezen elemezhető, megért- hető k o r s z a k á t éli. A megváltozott, k i f o r r a l a t l a n , v a j ú d ó kor- szellem, a m o d e r n lélek b o n y o l u l t lelkivilága e g y á l t a l á b a n a m o d e r n i z á l ó élet verődik ki az i r o d a l o m b a n is. A költészet ideális világa h e l y e t t bevonul oda a „reális" élet és ezzel ki- a l a k u l az ú j ízlésirány: a realizmus. Ezt a kort egészen a r e a - lizmus k o r s z a k á n a k szokták nevezni. Ez a kor m a g á t szereti látni az i r o d a l o m b a n , a maga életét, az ú j m o d e r n élet k é r d é - seit, k ü z d e l m e i t . H a t á s t a l a n u l h a n g z a n a k el t e h á t a z idealiz- m u s r a figyelmeztető kijelentések, m i n t pl. az idealizmus lel- kes h í v é n e k , P. S z a t h m á r y K á r o l y n a k szavai, egyik c i k k é - b e n : „Kétségtelen, hogy a mai k o r s z a k a realizmus, sőt a m a t e - rializmus felé t ö r ; d e annál szükségesebb, hogy a költészet, ideali z m u s á t m e g ó v ja",8
S z ó r v á n y o s a n m á r az előző é v t i z e d e k b e n is jelentkezik a realizmus, de egyetemes korszellemmé, ízléssé csak a kiegye-
zés u t á n i idők teszik. Idegen i r o d a l m a k a d j á k rá az ösztön- zést, a m i n t á t , a m a g y a r viszonyok a d j á k a t a l a j t a k i f e j l ő - désre. A realizmus a valószerű életszemlélet kifejezése; a rea-
lista a való életet igyekszik h í v e n v i s s z a t ü k r ö z t e t n i ; e z é r t
8 Nemzet. 1888. 102. és 104. I. „A m a g y a r szépirodalom helyzetéről".
meríti t á r g y á t a jelen életből, a m e l y b e n a társadalmi viszo- nyok szolgáltatják az anyagot. Ezt a k ö r ü l ö t t e folyó, közön- séges, kisszerű életet, embereket r a j z o l j a és a képzelet szer- telen j á t é k a helyett a m i n d e n n a p i élet megfigyelt vonásai- ról, jellemeiről, eseményeiről számol be, hol a meglepő, a rend- kívüli helyett s z e m ü n k k e l l á t j u k az embert érzelmeivel, erkölcseivel, gondolataival, szíve-lel ke t a r t a l m á v a l . Ezért a realista nagyon szereti a lelki mozgalmak r a j z á t , a lélek- elemzési s nála ebből f e j l ő d i k a történet.
A realizmus azáltal, hogy a m i n d e n n a p i életre f o r d í t j a a művész figyelmét, más hangulatot is önt a m ű a l k o t á s o k b a . Míg a r o m a n t i k u s írónak, aki elmerül az elképzelt nagyszerű koncepcióba, v a g y a félig burkolt múltba, bizonyos páthosz s nemes, ünnepies levegő emeli lelkét és a hibát heves felhábo- rodással ostorozza, addig a realista, hogy úgy m o n d j u k , ki- megy a z u t c á r a , r a j z o l j a m a g á t kisszerű miliőben és kedélye- sen rámosolyog a körülötte j á r ó k r a . E n n e k a h a n g n a k m á r nem felelnek meg a pat hetikus n a g y eposzok, helyébe a liri-
záló kis eposz lép, v a g y a verses regény, f ő k é p a prózai regény, különösen a t á r s a d a l m i regény lesz a kedvelt m ű f a j . H o gy a d r á m á b a n is be vihesse a z életet, m e g a l k o t j a a társa- dalmi d r á m á t . E g y á l t a l á b a n a realizmusban pusztul a törté- neti érzék, t á r s a d a l m i kérdések f o g l a l j á k el teljesen a helyét.
Ezért é p í t ki a realizmus ú j m ű f a j t v a g y emel felvirág- zásra egy régi m ű f a j t , m í g másokat elmellőz .
Az a materialisztikus szellem, melyet fellendült állami ós t á r s a d a l m i é l e t ü n k b e n l á t t u n k , t a l a j volt egy ú j irodalmi i r á n y r a is, a naturalizmusra. Ez k ü l f ö l d ö n m á r jóval előbb ki- fejlődött, n á l u n k az irodalomban csak a 80-as években lép fel.
A positivista bölcselet tételeit Taine a l k a l m a z t a az eszté- tikára, midőn m á r 20 évvel Zola előtt a n a t u r a l i s t a i r á n y ú Balzac regényeiből vonta le esztétikai elveit; Balzac i r á n y á t , mint egyedül igaz művészi irányt dicséri. Taine positivista elvei pedig a teljes, tiszta materializmust m u t a t j á k . A n a t u r a - lizmus fő képviselője, Zola Tainet mesterének, t a n í t ó j á n a k nevezi, kitől materialista n a t u r a l i z m u s á n a k elveit tanulta."
u Haraszti C y . : A n a t u r a l i s t a regényről, 1886. 102. 1. — Zoltvány I r é n : Erotika és irodalom, 1924. 91—98—104 1.
K o k a s E . : Az 1880-as é v e k i r o d a l m i é l e t e . 2
Ez a naturalizmus méghazudtolása nevének, mert nem a ter- mészetnek hű ábrázolása, hanem a n n a k egyoldalú bemuta- tása. T a g a d j a az ember erkölcsi lényét, a művészetből k i z á r j a az erkölcsi szempontokat; az ember minden törekvésének, h a j - lamának egyedüli mozgatója a test. Nemcsak hogy hajszolja a rútat, az a l j a s t , hanem elanyagiasít mindent: jellem, lélek- tani elemzés, személyek lelki változása inak leírása a durva, sivár anyagiasságba merül.
Ezt az i r á n y t Zola tette világszerte híressé. 1864-ben lép fel h a z á j á b a n s a következő 5 évtizedben o n t j a naturalista regényeit, melyek egymásután látnak napvilágot magyar fordításban is. Nagy a népszerűsége Zolának nálunk is, dicsé- rik az „élet nagy mesteré"-t, sokai írnak róla, műveit ismer- tetik, közölnek cikkeket, nyilatkozatokat magától Zolától is.
De nemcsak Zola műveiből ismeri a naturalizmust a magyar olvasóközönség, hanem a hasonló irányú francia regényeknek egész tömegével á r a s z t j á k el a könyvpiacot. Még a színpadon, a drámairodalomban is hódítanak a naturalista francia szín- darabok. Ezek hatására lép fel a naturalizmus irodalmunk eredeti műveiben ekkor, a 80-as évek derekán, a későbbi év- tizedekhez képest még csak szelídebb formában.
A fellendülő modern életnek más jelei is vannak. Ez teszi világvárossá Budapestet; 1873-ban egyesül Pest-Buda és Óbuda, hogy lázas m u n k á v a l tegye magát nagyvárossá. Hatal- mas a r á n y o k b a n növekedik a város; tervszerű városrendezés- sel most építik meg nagy útvonalait s a kör utakat: hatalmas középületek emelkednek, s páratlan lendülettel alakul ki 2-3 évtized alatt a világváros. A szabaddá lett ország örömmel is dolgozik r a j t a s azon is, hogy mielőbb magyarrá tegye szép városát, mert'1880 körül a 300—400.000 lakosnak csak a fele magyar s az idegen látogató még könnyen német-városnak nézi. Ez a magyarosítás nemcsak az iskolában, az újságok követelő ős szorgalmazó buzdításai folytán történik, hanem a színpadon is és itt a legnagyobb sikerrel. Különösen a nép- színműveknek és ebben Blahánétiak jutott a legnagyobb sze- rep a főváros magyarrátételében.1 0 Magának Rákosinak is ez volt az eszméje, melyért sokat tett a Népszínház vezető állásában.
10 Erről szól Ágai Adolf (Porzó) is: „Utazás Pestről Bpestre". 1907.
E feilend üléssel j á r t k a r ö l t v e a kor s ű r ű n hangoztatott eszméje: a centralizálódás. Nemcsak a p o l i t i k á n a k volt ez az
i r á n y a , h a n e m egész szellemi művelődésünk, az irodalom is a főváros szellemi h e g e m ó n i á j a alá került. „E fejlődésben levő veszélyes jelenség pedig nem más, mint a n n a k a t u d a t - n a k hova-tovább szélesebb k ö r b e n való elterjedése, mely szerint szellemi életről, irodalmi és művészeti tevékenységről Magyarországon csak Budapesten lehet szó".11 Különösen a zsidó hírlapok i r á n y a : a centralizáció, m e l y lehetetlenné teszi, hogy a vidék egészséges szelleme az irodalomban ki- v e r ő d j é k . A vidék költészete u g y a n i s amellett, hogy állan- d ó a n frisseségben t a r t j a ós változatos színt ad neki. még nem- zeti szellemben is segíti megtartani. A vidéki írók el voltak temetve, s a k ö z t u d a t bizonyos kicsinyléssel tekintett a pro- vinciális műveltségre. Ezek helyett a z u t á n a főváros látta el kizárólagosan a vidéket irodalmi termékekkel. Mi a z u t á n e n n e k a következménye? „ I r o d a l m u n k — í r j á k tovább a jel- zett helyen 1889-ben, — idő folytán teljesen világvárosi jel- leművé lesz, mint a fővárosi élet maga s nemzeti jellegünktől h o v a h a m a r á b b eltávozik. Más népeknél e f o l y a m a t o t az ide- gen b e f o l y á s n a k kevósbbé kitett vidék szokta ellensúlyozni és meggátolni".
M o n d a n u n k sem kell, hogy az általános n a g y haladás a napi sajtót is n a g y a r á n y o k b a n megnövesztette. Ezt is a kiegyezés u t á n meginduló modern élet láza teremti meg, s h a m a r o s a n helytelen v á g á n y o k r a téved: túltengése a k ö n y v - irodalom p a n g á s á t idézi elő. Rengeteg cikk kesereg, panasz- k o d i k e t á r g y r ó l a korbeli ú j s á g o k b a n , folyóiratokban. A m a g y a r nép politikai h a j l a m ú ; a kiegyezés utáni, nagy ellen- zéki h a r c teljesen magához l á n c o l j a a közönséget, melyet csak a politika érdekel. A h í r l a p o k is ezzel v a n n a k tele s k i a l a k u l e k o r s z a k b a n a zsurnalisztika modern f o r m á j a , m e l y félretéve az irodalmi nívót, a szenzációkeresésre, az értesülés gyorsa- ságára, friss impu Ízi vitásra és a közönség igényeinek kielé- gítésére van a l a p í t v a és ezeknek érdekében h á t t é r b e s z o r í t j a
11 Magyar Szemle 1889., 46. sz. „Szellemi centralizáció"; 1889., 31. sz.
„A vidékről a vidéknek".
a t á j é k o z ó d á s a l a p o s s á g á t , az ítélet m e g f o n t o l t s á g á t , a közön- ség p e d a g ó g i k u s vezetését.1 2
E n n e k a szellemnek az irodalom t e r ü l e t é r e való h a t á s a k á r t é k o n y volt. Az elhangzó p a n a s z o k szerint „a m a g y a r irodalom jelenlegi á l l a p o t á t általános p a n g á s jellemzi. S i v á r k o r s z a k ez, amellyel iszemben igen nehéz helyzete lesz a jövő i r o d a l o m t ö r t é n é s z é n e k " . A m a g y a r irodalom a m a g y a r n e m -
zet legmostohább g y e r m e k e ; a k ö z m ű v e l ő d é s r e h a t á s t a l a n , el- vesztette i r á n y a d ó szerepét, eszméin n e m lelkesülnek, irá- n y á t nem k ö v e t i k . . . Ezt a meddőséget az időszaki s a j t ó túltengése okozza. O k o z z a azzal, hogy elszakította a közön-
séget a k ö n y v i r o d a l o m t ó l , azáltal, h o g y teljesen l e f o g l a l j a a n n a k érdeklődését, h o z z á s z o k t a t j a a h h o z , hogy csak ú j s á - got olvasson; e l t o m p í t j a a közönség ízlését, a m e l y a z u t á n csak az ú j s á g b a n l á t j a egyedüli szellemi t á p l á l é k á t . Szép- irodalmi s z e m p o n t b ó l is k a p olvasnivalót, a t á r c á k selejtes, k ü l f ö l d i r e g é n y f o r d í t á s a i b a n , amivel a teret is elveszik a m a g y a r írók érvényesülése elől.13
A z o n k í v ü l épen e túltengése m i a t t az í r ó k k é n y t e l e n e k m e g a l k u d n i a s a j t ó v a l s a n n a k szolgálatába állni s elvonva az í r ó k a t a t u l a j d o n k é p e n i irodalomtól, őket m a g a k ö r é v o n j a , a m a g a n a p s z á m o s a i v á teszi, mert m á s k é p azok n e m érvénye- sülhetnek. „Az írók szívéből m i n t h a csak k i h a l t volna m i n - den idealizmus és n e m e s e b b ambíció. A r r a , hogy m a r a d a n d ó m ű v e t alkosson, m a n a p s á g senkisem gondol. A n a p i s a j t ó Moloch j a nyel el és emészt föl m i n d e n t . E n n e k t e r m e l n e k az elmék lázas sietséggel, villamos erővel. Kielégíteni a pilla- n a t n y i szükségleteket, ez a fődolog".1 4
Ez a s a j t ó m i n d e n r ő l ír, csak az irodalomról nem, c s a k a n n a k n e m szentel helyet. Sem a n a p i l a p o k , sem a szépiro- dalmi f o l y ó i r a t o k n e m viselik s z í v ü k ö n az irodalom ü g y é t ; az irodalmi rovat m i n d e n l a p n á l „ C s á k i s z a l m á j a " ; csak a szín- házi ú j d o n s á g o k r ó l t a l á l h a t ó k t á r c á k . N e m t á j é k o z t a t j á k a közönséget a m e g j e l e n t m ű v e k r ő l , irodalmi eseményekről,
12 Schöpf lin A l a d á r : „Magyar írók". 1917. 125—126. 1.
13 M a g y a r Szemle: 1889. 1. évf. I. sz.; 15. sz.; 52—36. sz.; 1890. II. évf.
59. sz.: 41. sz. — Koszorú: 1879.; 185—7. 1. 1885. I. sz. és 15. sz.
11 Magyav Szemle, 1890. évf. 461. 1.
nem keltenek érdeklődést i r á n t u k , h a n e m h a l l g a t á s u k k a l engedik kiveszni a közönségben az érzéket, az érdeklődést az irodalom iránt. D e ha í r n a k is az irodalmi művekről, azt a felületesség jellemzi; hozzá n e m értők m o n d a n a k hirtelen ítéletet mindenről. Nem csoda, h o g y h a a közönség a z u t á n n e m is érdeklődik az irodalom iránt és közöny t á m a d b e n n e s azok az újságok, melyek az irodalommal bővebben a k a r n a k
foglalkozni, a kritikai i r á n y ú a k , érdeklődés h i á n y a m i a t t megszűnnek. T e h á t a s a j t ó nem m o z d í t j a elő a könyvirodalom fejlődését, amit pedig tennie kellene.
Ez a közöny a z u t á n m e g b é n í t j a a k ö n y v k i a d á s t is.
Állandó a panasz, hogy a k ö n y v k i a d ó k nem f o g a d n a k el k i a d á s r a szépirodalmi műveket, mert ráfizetnek, hisz n e m veszi azokat a közönség. Ezekért van a n n y i panasz a hírlap- irodalomra.
A n a p i sajtótól nem nevelt, hanem félrevezetett, k r i t i k á t - lan közönség z s á k m á n y a lett a z u t á n a haszonleső, lelketlen, üzérkedő vállalatoknak.1 5 M a j d n e m naponként keletkeznek vállalatok, melyek szinte gyárilag termelik a szépirodalmi m ű v e k e t , sok u. 11. szépirodalmi hetilap, r e g é n y ú j s á g ós f ü z e - tes vállalat keletkezik s ezeket az üzérkedő szellem selejtes, ízlést ós erkölcsöt mételyező idegen m ű v e k gyarló fordításá- val tölti meg és ezeknek egész á r a d a t á t z ú d í t j a olcsó á r o n
főleg colportage ú t j á n — a közönségre.
Keserű ki f a k a d ásókat o l v a s h a t u n k e r r ő l is. A Független- ség (1886. november 6. 307. sz.) így ír többek közt („ A jelen- kori irodalom"): „ H í r h a j h á s z a t és r e k l á m v a d á s z a t , ez a két legfőbb f a k t o r a a mai s a j t ó i r á n y á n a k " . Az érzés nemesí- tésére, a h a z a f i erények ápolására és é b r e n t a r t á s á r a m it sem á d a mai irodalom: előtte mindez az ábrándvilágba tartozó, hangzatos frázis, de lelke, veleje minden működésének, melyért" m i n d e n t áldoz, nemcsak s a j á t , de nemzetének tisz- tességes hírnevét is, az a haszonlesés, melyért n e m átalja azt
15 Erről szólnak: Függetlenség, 1886. now 6.; 306. sz. „A jelenkori irodalom" és 1886. jaú. 9.: 9. sz. Nemzet, 1888.; J02 és 104. sz. „P. Szath- m á r y K.: A m a g y a r regényirodalom helyzetéről". — Miket 11e olvassunk";
röpirat. Kolozsvár; isin. róla Koszorú 1884.; 7. sz. Koszorú: 188t. 1. sz.;
1882.; 289 1. Kossuth Lajos levele a Petőfi Társasághoz, 1883. 114—7. 1.
„A K i s f a l u d y Társaság gyűléséről". J884. 2. sz.
az i r o d a l m a t , mely azelőtt b ü s z k e s é g ü n k , féltett k i n c s ü n k volt, a z s i b á r u s piacon szereplő p o n y v a - i r o d a l m i t e r m é k e k - kel azonosítani".
A m o d e r n s é g b e n i f j ú M a g y a r o r s z á g e szellemi életét l á t v a , összefoglaláskép e l m o n d h a t j u k S z e k f ű G y u l á v a l : „Politika, központosítás, hírlapirodalom, ezek a k o r lelkiéletének s a t n y a motorai".1 6
16 Szekfű G y u l a : „ H á r o m nemzedék" I9222. 372. I.
AZ IRODALMI ÉLET SZERVEI ÉS CSOPORTJAI.
Egy korszak irodalmi életében nemcsak az egyes írók megjelent művei fontosak, h a n e m fontos tényezők az í r ó k n a k és az irodalom vizsgálóinak szervezkedése, társulása, a szép- irodalmi társaságok m ű k ö d é s e is. E társaságok szerepe az, hogy i r á n y t a d n a k az íróknak* f e l k a r o l j á k őket, a l k a l m a t , lehetőséget n y ú j t a n a k érvényesülésükre s megteremtik szá- m u k r a az ösztönző-, m u n k á r a hívó környezetet, stb. A mi szempontunkból, a m ú l t r a visszatekintve pedig ezeknek mű- ködése és mivolta fontos lépcső a korszak irodalmi életének ismeretéhez, jellemzők még a korszakra a kevésbbé komoly törekvésű irodalmi körök, csoportosulások, pártok, klikkek, kotteriák is, mert ezeknek t a r k a , változatos élete is hozzá- tartozik a kor irodalmi viszonyaihoz. Azért, mielőtt az egyes m ű f a j o k r a térnénk át, először az irodalmi élet szerveiről, cso-
portjairól. az írói társaságokról, újságokról, közönségről és a kiadóvállalatokról szól unk.
1. Az Akadémia n e m katexochén irodalmi társulat, de az 1. osztálynak (nyelv- és s z é p t u d o m á n y i oszt.) m ű k ö d é s e mindenkor hatással volt i r o d a l m u n k r a . Az 1. osztály gyűlései a 80-as években is nyelvészetiek (ugor-háború!) v a g y merő- ben t u d o m á n y o s irodalomtörténetiek. K i a d v á n y a i is hasonló i r á n y ú a k . Az irodalomhoz tehát csak elvi állásfoglalása k a p - csolja. melyet az írók elé követendőnek állít oda, a z u t á n iro- dalmi tekintélye, mely k o n z e r v a t í v szellemű és őrködni a k a r i r o d a l m u n k helyes fejlődésére, továbbá az irodalmi élet szem-
meltartásából f a k a d ó , szükségszerinti fellépése, s e szükség- letek hangoztatása, melyek leginkább a n a g y port felverő akadémiai p á l y á z a t o k o n történtek. Elvi állásfoglalását a Kisf.
Társaságéval együtt t á r g y a l j u k , most csak szépirodalmi pályatétélei k ö r ü l való működését lássuk.
Első tekintetre feltűnik a pályatételek egyoldalúsága:
igazán csak a színmű az, a m e l y e pályatételek közül komoly szerepet játszik. Négy j u t a l m a van e m ű f a j r a .
1. Legrégibb a Teleki jutalom, melyet az egykori elnök, gr. Teleki József végrendeletileg alapított 1854-ben s melyre a több ízben átalakított szabályzat szerint egymást követő két évben szomorú játékok és erre következő két évben egymás-
után vígjátékok pályáztak. A bíráló bizottságban a nemzeti színház 2 t a g j a is részt vett. Az alapítónak azon szándéka, hogy a jutalom a viszonylag legjobb műnek mindig k i j á r , szülte a „szégyenparagrafust". Ugyanis a szigorú ítéletmon- dást az Akadémia tekintélye és méltósága követelte, a bíráló bizottság pedig nem mindig talált abszolút becsű m u n k á t ; azért br. Eötvös József indítványára elhatározták, hogy oly esetekben, midőn a bírálók egy művet sem találnak juta- lomra érdemesnek. hogy ócsárlások közepette ne kelljen át- adni a jutalmat a mégis viszonylag legjobb műnek, ami sértheti az író önérzetét, a jeligés levelet ne bontsák fel,
hanem a bíráló jelentés azon megjegyzéssel tétessék közzé, hogy lia az író a rosszaié) ítélet ellenére is föl a k a r j a venni a díjat, félév alatt jelentse e szándékát a főtitkári hivatalnak.
Bizony a 80-as években többször alkalmazták e p a r a g r a f u s t , vagy csak azért mellőzték el alkalmazását, hogy az Akadé- miát ne t á m a d j á k újra és ú j r a e §-ért. A megjutalmazott művek a következők:
1880: Váradi Antal: A tőr; vígjáték.
1881 : Ú j v á r i ß éla : Két a pa : v ig j át ék.
1882: Csiky Gergely: Theodora; szomorújáték.
1883: Fenyéri (Peterdi) Mór: Késő ébredés; szomorújáték.
1884: Somló Sándor: Első szerelem; vígjáték.
1885: Somló Sándor: Ovid; vígjáték.
1886: Csiky Gergely: Spartacus; szomorújáték.
1887: C siky Gergely: A vasember; szomorújáték.
1888: Gerő Károly: Az eladó leány; vígjáték.
1889: Somló Sándor: A nagyravágyó; szomorújáték.
1890: Varsányi G y u l a : Uria; szomorújáték.
2. Gróf Karácsonyi G u j d ó alapítványából 1858-tól kezdve állott fenn a Karácsonyi-jutalom, melynek rendeltetése eleinte a Teleki-félével teljesen egyenlő volt, de az alapító
beleegyezésével Ii a marosan megváltoztatták, ü g y gondolták, hogy az Akadémiára is, színmű irodalomra is iidvösebb, ha a Karácsonyi-díjat nagyobb s nehezebben elérhető jutalommá teszik; nem kell kiadni a viszonylag legjobbnak, h a n e m csak abszolút becsű mű k a p h a t j a meg, s ezért két évenkint két- szeres összeget tűznek ki. Ezzel az akadémia presztízskérdéssé tette odaítélését és szigorúan is vette. A megváltoztatás óta (1864.) csak háromszor a d t á k ki: 1868-ban: Szigligeti Ede:
Trónkereső, 1878-ban C s i k y Gergely: Ellenállhatatlan és 1890-ben: Csiky Gergely: A nagyratermett c. d a r a b j á n a k , így utasították vissza többiek közt Csiky Gergely másik két
d a r a b j á t : 1884-ben: Nórát, 1886-ban: A jó Fülöpöt.
3. A Kóczán-pályázatot 1887-ben alapította Kóczán Ferenc magyar történelmi színművek számára. Az alapító- levél szerint az Akadémia évről-évre kijelöli a tárgykört, úgyhogy kisebb korszakokban az ősmondáktól kezdve az egesz magyar történelmet felöleljék 1848-ig s a jutalom min- dig kiadandó a viszonylag" legjobb műnek. A jutalmazott műveket a Magyar lörténeti Színműtár-ban a d j á k ki.
1888-ban a hun vagy magyar hősmondák tárgyköréből Szász Károly „Attila halála", 1889-ben a honfoglalás és vezé- rek korából Szász Károly: „István vezér", és 1890-ben a Szent Istvántól I. Béláig terjedő időből Gabányi Árpád: „Pogány magyarok" c. műve n y e r t jutalmat.
4. Még egy drámai pályázat volt: a Péczely-jutalom, melyet u g y a n már 1847-ben alapított Péczely József, de csak
1880-ra növekedett meg az alapítvány kamataival annyira, hogy a pályázat hirdetését megkezdhették. A jutalom min- den 2 évben került kiosztásra. P á l y a m ű n e k vettek minden oly magyar történeti színművet, mely a kijelölt két évben nyom- tatásban megjelent, vagy melyet, ha nyomtatásban nem jelent meg, valamely színpadon előadtak és kéziratban az Akadé- miának is beadtak. Csak abszolút becsű műnek kellett' ki- adni és a bírálók szigorúan is ítélkeztek, főkép Gyulai Pál, aki 1884-ben (1882-ben nem volt pályázó) à történeti hűség és jellemzés igazsága nevében visszautasította Bartók Lajos:
Kendi Margit ós Dóczy Lajos: Utolsó szerelem c. művét, 1886-ban pedig ugyanezért viaszautasította Rákosi Jenő:
Endre és Johanna, Dóczy La jos: Széchy Mária c. d a r a b j á t ;
végre 1888-ban a d t á k ki először a jutalmat (Gyulai Pál nem volt, a bírálók közt!) Bartók Lajos: T h u r á n Anna c. művének.
Mivel az a l a p í t ó megengedte e p á l y á z a t n a k szükségsze- rinti megváltoztatását és az Akadémia úgy látta, hogy a tört.
dráma már elég ösztönt, támogatást nyer mind a közönség érdeklődésében, mind pedig az Akadémia Kóczán-, Karácso- nyi- és Teleki-pályázatán, azért olyan célra fordította, mely a kor szükségeinek inkább megfelelt s melynek gyámolítására és helyes irányzására nem volt az Akadémiának m ó d j a : magyar történeti regényre tűzte ki s m i n d j á r t az első évben megkoszorúzta vele Jókai Mórnak „A tengerszemű hölgy'" c.
regényét.
Különösen ezeknél a d r á m a p á l y á z a t o k n á l hangzott el sok keserű k i f a k a d á s a bírálók ajkairól. Nagyon sok a pályázó, szinte csak úgy termelték e pályázatok a d r á m á k a t ; de leg- nagyobb részük hihetetlenül rosisz, silány m u n k a volt. Boldog- boldogtalan d r á m á t írt az Akadémia pályázataira. A bíráló bizottság tagjai csak 1—2-őt találtak, melyek legalább iro- dalmi színvonalon álltak s ritkán volt abszolút becsű m u n k a .
A dráma-pályázatokon kívül még a Farkas-Raskó pályá- zat emelendő ki, mely 1883-tól kezdve évenként hazafias köl- teményre volt kitűzve. 1883-ban Vargha G y u l a : „Magyar ember dala" c. költeménye nyerte el a kitüntetést s u t á n a 6-szor e g y m á s u t á n meddő volt e pályázat; 1889-ben Kozma Andor: „A m a g y a r paraszt"' c. versét j u t a l m a z t á k meg.
Volt még 2 pályázat: Nádasdy-jutalom elbeszélő költe- ményre, melyet körülbelül 30 év alatt csak 4-szer adtak ki:
Buda halálának és 3 ízben Szász Károly eposzainak; utoljára
„Salamon"-jának 1874-ben; a Bulyovszky-jutalom pedig hazafias ódára; de ezek a 80-as években egyszer sem voltak kiadhatók a pályázó művek értéktelensége miatt, sőt róluk az Akadémia még jelentést sem tett közzé (mint amilyen a többiről az Akadémiai Értesítőben található).
A n a g y j u t a l o m a 80-as években kétszer esett a szépiro- dalmi m u n k á k r a : 1880-ban a „Toldi- Szerelmét" tüntették ki vele, 1887-ben megosztották Lévay J.: összes költeményei (1881.) és Szász Károly: Kisebb költeményei (1883.) közt.
Még egy-két szót arról, hogyan f o g a d j á k az Akadémia pályázatait. A mérsékelt, komolyabb hangú kritika is vádolja
az Akadémiát, hogy a koszorút igen magasra tűzte fel, hogy i n k á b b b u z d í t a n i kell az írókat, mint k e d v ü k e t elvenni a d r á m a í r á s t ó l ; mert — kérdik — lehet-e irodalmi haszna a p á l y á z a t o k n a k , ha oly magas mértéket a l k a l m a z n a k , mely- nek mai íróink közül egyik sem bír megfelelni. (Fővárosi Lapok. 1884. II. 1534 1.) A Pesti N a p l ó b a n írja Y á r a d i A n t a l :
„ I s m e r j ü k az A k a d é m i a ítéleteinek szigorát, t u d j u k , hogy f u k a r a dicséretekben s élesen m u t a t ki minden fellelhető hibát, egyszóval, hogy k r i t i k u s a i t i s z t j ö k e t túlszigorúan gya- korolják." (1888. 15. szám.)
Rengeteg a száma azoknak a szenvedélyesebbnél szenve- délyesebb hangú cikkeknek, melyekkel a s a j t ó b a n kísérik a z a k a d é m i a i p á l y á z a t o k a t s védelmezik az elutasított m ü v e k e t . G ú n y o s a n szólnak arról is, hogy az Akadémiától elutasított d r á m á k n a g y sikert a r a t n a k a színpadon, míg a k á r h á n y k i t ü n t e t e t t d a r a b ott sikertelen. Az A k a d é m i a nem helyez- kedett a színszerűség követelményének á l l á s p o n t j á r a s szi- vesebben jutalmazott meg költőileg megírt k ö n y v d r á m á k a t .
A „Magyar Szemle" 1. é v f o l y a m á n a k nem tetszik az egy- oldalú drámatermelés, melyet e p á l y á z a t o k idéznek elő s e p á l y á z a t o k a t a kísérletek, a s z á r n y p r ó b á l g a t á s o k iskolájá- nak. a m á n i á k u s l u t r i - j á t é k telepeinek nevezi. „A Teleki- j u t a l o m valóságos á t k a a d r á m a i r o d a l o m n a k . Minden évben ki kell a d n i a 100 a r a n y a t , ki is a d j á k , az igaz hogy néha 100 bot kíséretében; de az eddig j u t a l m a t n y e r t 35 d a r a b közt oly sok a silány, hogy erre a j u t a l o m r a pályázni szégyen, s ezt a j u t a l m a t m e g n y e r n i nem dicsőség". A K a r á c s o n y - d í j elérhetetlen voltával csak bolondítja az írókat, míg a Kóczán- pályázat rendszere teljes megalázása a d r á m a i költészetnek, mert valóságos kézműves mesterséggé, céh-beli i p a r m u n - kává a l a c s o n y í t j a le rendszerével a d r á m a í r á s t . Szerinte a d r á m a i pályázatok határozottan k á r á r a v a n n a k a m a g y a r d r á m a i irodalomnak. E p i k á n k p a n g á s á t is a n n a k t u l a j d o n í t j a , hogy az Akadémia a N á d a s d y - p á l y a d í j a t sohasem a d j a ki, sőt jelentést, irányítást sem ad e tárgyról.
Az Akadémia mitsein törődik az éleshangú t á m a d á s o k k a l , csak egyes éretlen k i r o h a n á s r a válaszol, vagy a bírálati jelen- tések elején védekezik.
Konzervatív á l l á s p o n t j a összekapcsolja vele a Kisfaludy-
Társaságot, mely egyedül a szépirodalom művelőit s hódolóit egyesíti komoly társasággá és c é l j á n a k , a m a g y a r szépiro- dalom emelésének és a műízlés nemesítésének m u n k á l ása mel- lett K i s f a l u d y K á r o l y emlékét is á p o l j a . Mivel n a g y íróink szellemét és hagyományait; a k a r j a őrizni, követni, s ezeknek műveiből v o n j a le a művészeti elveket s ezeknek uralmától l á t j a f ü g g n i i r o d a l m u n k művészi voltát, a z é r t a fel-felbuk-
k a n ó á r a m l a t o k k a l . ízléssel szemben az irodalom vezére, tekintélye és szilárd hordozója a k a r t lenni, s ilyennek látta a közvélemény is. Nem kereste a népszerűséget, hogy a n n á l sértetlenebbül m e g t a r t h a s s a p á r t a t l a n s á g á t és esztétikai fel- fogását.
Külső hatóeszközei: havi, nyilvános felolvasó gyűlései, és a febr. hó első hetében t art ott köz ülése, pályatételei, kiad- v á n y a i s a mindezekben m e g n y i l v á n u l ó és hirdetett elvisége.
H a v o n k i n t t a r t o t t felolvasó gyűléseket, melyeken nemcsak szépirodalmi, h a n e m széptani dolgozatok is. szerepelnek. A
közgyűlés ugyan mindig K i s f a l u d y Károly emlékét újította fel születése n a p j á n (febr. 5.), de ez csak alkalom a r r a , hogy a Társaság, irodalmi szellemének szemszögéből k í s é r j e figye-
lemmel a jelen fejlődését, hogy azt mindig a múlthoz mérje.
Pályatételei nem oly jelentősek, nem vernek fel oly nagy port, minit az a k a d é m i a i pályázatok. Vagyona sem akkora, nem is voltak olyan megszabott feltételei, a l a p í t v á n y a i , mint az A k a d é m i á n a k . Szabadon t ű z h e t t e tehát ki pályatóteleit a tudo- m á n y o s és szépirodalmi h i á n y o k és szükségletek szerint.
Szépirodalmi pályatételei á l t a l á b a n kis i g é n y ű e k voltak:
óda, novella, egyfelvonásos v í g j á t é k , t a n k ö l t e m é n y , monológ, k ü l f ö l d i klasszikus verses d r á m a f o r d í t á s a , f i k t í v emlék- beszéd: úgy hogy ezek nem is h í v t a k életre kiemelkedőbb alkotást. Ezt t e k i n t v e n a g y o b b értéke volt t u d o m á n y o s pálya- tételeinek, m e l y e k n e k oly m u n k á k köszönhették létüket, mint B e ö t h y k ö n y v e a szépprózai elbeszélés történetéről. Bánóczy:
Kisf. Károly é l e t r a j z a , Bayer j . és Váli B. játékszín-története, F e r e n c z y Z. Petőfi-könyve, Négyesy: A mértékes m. vers- története.
• E g y é b k é n t jellemző a K i s f a l u d y Társaságra, hogy nem tisztán szépirodalmi m u n k á s s á g o t folytat, hanem ezt rokon t u d o m á n y o s működéssel teszi súlyosabbá, tekintélytadóbbá,
szilárd alapúvá. Pályatételeiből, havi felolvasásaiból s kiad- ványaiból látható az is, hogy a Társaság nagy gondot fordít idegen klasszikus művek fordítására, az ízlésterjesztés és nemesbítés nevében és egyúttal mintákat is akar a d n i az örök esztétikai törvényekre és m ű f o r m á k r a . Továbbá még az előző korszak hagyományaként karolja fel a népköltészet emlé- keinek gyűjtését. Általában erős nemzeti érzés jellemzi, mely biztosítja a Társaság szellemét, irodalmi törekvéseit az új, kevésbbé nemzeti, európaias áramlatokkal szemben. Ebből f a k a d ó a n törekszik e korszak pusztuló, kivesző történeti érzé- két ébresztgetni korholásaival, útmutatásával, pályázataival.
(L. Évlapjai pl. XXIII. 1889. XIX. 1889. stb.) Kiadványai a 80-as években a következők:
Déryné naplója. Rendezte l örs Kálmán, 2 k. 1879—81.
Árvízkönyv Szeged j a v á r a . írták a Társaság t a g j a i ; 1880.
Sophokles tragédiái, ford. Csiky Gergely, 1880.
Gróf Szécsen Antal: Tanulmányok, 1881.
Bánóczy József: Kisfaludy K. és m u n k á i 2 k., 1882—3.
Svéd Költőkből, lord.: Győri Vilmos, 1882.
Csató Pál szépirodalmi munkái. K i a d t a : Beöthy Zs. 1882.
Katona József és Bánk b á n j a . G y u l a i Pál, 1882.
P á l f f y A.: Esztike kisasszony professzora. Regény, 1884.
Moore Tamás: Lalla Roukh. Ford. Lehr Zsigmond, 1883.
Plautus vígjátékai, ford. Csiky Gergely, 4 k. 1885.
Beöthy Zsolt: A tragikum. 1885 .
Nala és D a m a j á n t i ; Ma lia Bharátából, ford. Fiók K., 1885.
P á l f f y Albert: Egy mérnök regénye. 1885.
Greguss Ágost: A balladáról és egyéb tanulmányok. 1886.
Tibullus elégiái; ford. Csengeri János, 1886.
Erdélyi János: Pályák és pálmák. 1886 .
Petrarca összes szerelmi szonettjei: ford. Radó A. 1887.
Kálidásza: Sakuntala. H i n d u dráma. Ford. Fiók K., 1887.
Bäks a y Sándor: Gyalogösvény (elbeszélések),' 1887.
Petőfi ú j a b b reliquiái. 1838-49. G y ű j t ö t t e : Baróti L. 1887.
Salamon Ferenc: Irodalmi tanulmányok, Í889.
Tennyson: Király idyl lek; ford. Szász K., 1889.
Kielland S.: Worse k a p i t á n y ; svéd regény, 1889.
Reviczky Gyula: Magány. U j a b b költemények. 1889.
Török népmesék; g y ű j t ö t t e és fordította Kúnos 1. 1889.
Imre Sándor: A néphumor a magyar irodalomban. 1890.
Schiller költeményei; fordították: Szász K., Vargha Gy.
és Váró Ferenc. 1890.
Ezeken k í v ü l minden évben megjelent a Társaság év- l a p j a , mely az ünnepélyes gyűlések beszédein és a hivatalos közleményeken k í v ü l a tagok felolvasásaiból a székfoglaló dolgozatokból ós jutalmazott pályaművekből n y ú j t ízléses 'szépirodalmi olvasmányt is.
H a a Társaság nem is hatott széles rétegekre éppen a nagyon választékos ízlése miatt, de komoly, a nemzeti hagyo- mányokért buzgó, az örök szép értékekért lelkesülő m u n k á t végzett.
Állítsuk bele e két társaságot ekkori irodalmunknak táv- lati hátterébe.
Még közel van a 80-as évekhez irodalmunk virágkora, a népies nemzeti irodalom, a nemzeti klasszicizmus.1 A foly- tonos idegen, külföldi hatásoktól hullámzó irodalmunk csak ebben jutott igazi „nemzeti" irodalomhoz, melynek magyar- sága már nemcsak a haza fia sság hangoztatásában, hanem tartalmának, f o r m á j á n a k ós egész képzet-, szellemvilágának m a g y a r töröl, m a g y a r levegőből, magyar életből fakadó mi- voltában állt. Ez a kor merített a legmélyebbről, a legtöbbet a magyar lélekből. Petőfi és Arany mikor a népnemzeti ele- met veszik alapul és olvasztják Össze a művészettel, még nem- zetibbé, egészen magyar-nemzetivé varázsolják költészetün- ket, mind tartalomban, mind formában, mely utóbbi terén a nemzeti ritmust is tökéletessé fejleszti s felemelik a meg nem beosülésből művészetükkel oda, ahol irodalmunkban állnia kell.
Magyar szellemi fejlődésünk szempontjából végtelenül komoly s nagy fontosságú eredmény ez. Irodalmunknak ez a népies-nemzeti jellege nem valami elmúlásnak alávetett ízlés, áramlat, egy i r á n y z a t csupán, hanem ez az az igazi magyar nemzeti gondolat, amelyen irodalmi életünknek mint alapza- ton kell felépülnie. A magyarság, miután átment a fejlődés- nek v a j ú d ó fázisain, levetve a magára vett idegen sablonokat,
1 Horváth J á n o s : Aranytól Adyig 1921. U. az: Irodalmi népiesség.
1927, K e r e s z t ú r y D e z s ő : A nemzeti klasszicizmus essay-irodalina. 1928
végre m a g á r a talált a népies nemzeti irodalomban. Enged- heti-e, hogy amit megtalált, újra elveszítse? S ezt a n a g y nem- zeti értéket ú g y teszi m a g á é v á az egész nemzet, hogy ha ez a népies-nemzeti szellem, mely e u r ó p a i nívón is állott, meg- gyökeresedik a nemzet egész rétegében, h o g y h a az ezt hirdető írók működéséből átszivárog a nemzet vérébe, hogy lia ezt öntudatossá teszi, megérleli, a nemzet tömegét erre megneveli s a nemzet lelkében azt szilárddá teszi. Jöhetnek a z u t á n ú j korszakok, f e j l ő d h e t ü n k tovább, h a l a d h a t u n k a korral, de azt a nemzeti alapot el n e m v e s z í t j ü k s az ú j ízlést, áramlatot, művészeti stílusokat csak e n n e k a nemzeti műveltségnek művészi fejlesztésével f o g a d j u k be. mert ennek erkölcsi tar- t a l m a és m a g y a r s á g a örök é r v é n y ű .
Nemzeti műveltségünk, i r o d a l m u n k s z e m p o n t j á b ó l ki- m o n d h a t a t l a n u l n a g y kár, veszteség, hogy viszonyaink nem kedveztek e n n e k a meggy ö keresi tő f o l y a m a t n a k . Elveszett Petőfi, a 48-as szabadságharc elsöpörte a v i r á g z á s n a k indult szellemi életet s a 17 évig t a r t ó abszolutizmus e l f o j t o t t a a nem-
zeti gondolat u r a l m á t , a népies-nemzeti irodalom szabad meg- erő södését, le ül lep edését.
Nem a k a r j u k ezzel azt mondani, hogy kiirtotta. Azok az írók, akik 48 előtt m ű k ö d t e k e szellemben, lassan-lassan, h a a cenzúra korlátai közt is, de szóhoz j u t n a k , az Akadémia.
Kisf. Társaság is elkezdik m ű k ö d é s ü k e t , még A r a n y János is í r j a Buda halálát, Toldi Szerelmét, de az alapvetés lehetősége m á r t ö n k r e van téve, az alapvetés m á r elkésett. Mikor a nem- zet ú j r a szabad életműködést nyert, a r r a m á r az ú j nemze- dék nem szívta m a g á b a a népies-nemzeti irodalom szellemi tőkéjét. Az az u g y a n elég tekintélyes számú csoport, mely irodalmi örökségként húzta át a következő évtizedekre is azt a szellemi tőkét, m á r k i e j t e t t e kezéből az á j nemzedéket s a nemzet tömegét.
N a g y j á b ó l az A k a d é m i a és a K i s f a l u d y Társaság egyesíti a nemzeti klasszicizmus híveit. Nekik meg v a n a határozott irodalmi hitvallásuk, esztétikai i r á n y u k , állásfoglalásuk s mintegy tovább a k a r j á k vezetni, virágoztatni, nevelni a népies-nemzeti irodalmat. Ilyen i r á n y ú m u k á s s á g u k mellett ily szemmel b í r á l j á k s a j á t k o r u k a t , ezt keresik benne, ennek h i á n y á t ostorozzák.
