' STATISZTlKAl lRODALMl nevem
377
gyenge kolhozok kapnak dotációt állatte—
nyésztés céljára szolgáló épületek, lakóhá- zak, kulturális és szolgáltatási létesítmények beruházásailhoz. Az állam finanszírozza to- vábbá a növényi és állati betegségek elleni küzdelmet. a to—laijjavitást, az őntözőberen- dezések üzemeltetését, az állategészségügyi állomások, a laboratóriumok fenntartását. a vetőmagvak ellenőrzését.
A szerző a támogatási formák ismertetése után számszerű—sith hogy a tizenegyedik öt- éves terv idejxén, különböző támogatások for- májába-n mennyi költségvetési segítséget ka—
pott az ográripari komplexum. 5 év alatt ösz- szesen több mint 400 milliárd rubel dotációt nyújtott a, költségvetés. Ennek legnagyobb tétele (220 milliárd rubel) a felvásárlás fel—
árainak (zónánkénti differenciálás, a túltel- jesités miatti többlet-kifizetések) fedezete volt. További 120 milliárd rubelt jelentett a termelésfejlesztési dotáció (beruházásokra.
öntözésre, a veszteségek fedezésére és egyéb célokra nyújtott összegek).
A nem automatikusan járó kedvezmények elosztása nehézkes. Például a termelésfej- lesztési dotációt a járási agráripari egye- sülések és a kolhozok járási tanácsai oszt—
ják el gazdaságonként és címenként. A jö- vőben egységes egészként kezelik az agrár- ipaxri komplexum teljes vertikális tevékeny—
ségét. Ennek részletezése a tanulmányból nem derül ki, néhány intézkedést azonban ismerhet a szerző. Például a tizenkettedik ötéves terv idejére évenként változatlan ga- bonaiértékesítési tervfeladatot írnak elő. To- vábbá az előző öt évhez (1981—1985) képest elért termxékériték—esítési (növekményt 50 szó- zalékkal magasabb áron, a gabonát kétsze-
res áron veszik át. 1987-től a szovhozokbavn.
a munkabért 100, egység értékesített termék után állapítják meg. A gazdálkodó szerve- zetek jogot kapnak arra, hogy különböző alapjaith és a, költségvetési juttatások több-
ségét szükségleteik szerint (nem okvetlenül"
az alapok c—élja, rendeltetése szerint) ihatsz-r nál-ják afel. Kivétel ez alól a szociális—kultu—
rális fejlesztésekre nyújtott állami dotáció.
A sztavropoli körzetben és más jórósokibano is gazdasági kísérleteket folytatnak, A kísér-—
letekbe bevont gazdaságoknak hosszú lejá—
ratú hiteleket nyújtanak: a beruházásokra és rekonstrukciókra maximálisan 20 éves, gépbeszerzésre 7 éves törlesztéssel. A hite—
leket a fizetőképesség elbírálása után nyújt- ják. figyelembe véve a tervek teljesítését. a—
költségnormartíváik betartását, a pénzügyi fe—
gyelmet stb. A hitelek megnyitásának fel—
tételeit egyszerűsítik. A beruházási "hitelek' elnyeréséhez szükséges dokumentációk meny—
nyisége egynegyedére csökkent.
A kolihozok, a szovhozok és az agráripari' komplexum más szervezetei bevételeinek fe- dezni'ök kell a termelési költségeket, a ter- mel-és fejlesztését és a gazdasági ösztönzés:
alapjának eszközeit. A gazdálkodó szerve—
zetek és dolgozóik felelnek a tevékenység eredményéért. Ezt a felelősséget jelenleg gyengíti 011 ipari eredetű termelőeszközök kettős árra—_ A kedvezményes tár fékezi a, ter- melőeszközök hatékony kihasználását. Meg—
szüntetésével -— a szerző véleménye szerint -'-—
az állami költségvetés eszközeit át lehetne csoportositani a kedvezőtlen természeti leil- tételek között gazdálkodó—k megsegítésére.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Évar
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
AZ IDO. A JAVAK ÉS A JÓLÉT
(Time. goods and well-being.) Ann Arbor. 1985.
Survey Research Center. institute for Social Rese- arch. University of Chicago. 542 p.
A Michigan Egyetem Társadalmi Kutatási lntézete 1975—1976—iban időm—érleg-felvételt végzett az Egyesült Államokban. A 18 éves és idősebb népesség reprezentatív mintáját az év folyamán négy alkalommal kérdezték meg, egymástól nagyjából három hónapos időközökben. A négy megkérdezési nap ikö- zül kettő hétköznap, egy-egy pedig szom- bat és vasárnap volt. A kapott adatokat utóbb sűlyozták, hogy a hétköznapok és a hétvégi navpok aránya megfeleljen a 'rtényle- gesnelk. Az első megikérdezéskor 1519 sze- mély-ről sikerült időmérlegivet kitölteni. ez 72 százalékos válaszadási aránynak felel meg. E személyek száma a következő meg- kérdezések során csökkent, végül 975 sze-
mélyről készült el a négy időmérleg—felvé——
tel. A mintában szereplők házastársainak időmérlegét is elkészítették, az első megkér——
dezéskor 887 házastársi kérdőívet töltöttek ki.
473 házastársről készült el mind a négy idő-—
mérleg-kérdőív.
1981—1982-ben (: mintaiívben szereplők egy—
részét újra felkeresték, és vidőmérleg—ifelvé—
telt készítettek a 'háztartásfőről, a házastárs- ról és ezúttal a 3—17 éves gyermekekről is, F. T. Juster és F. P. Stafford által szer- kesztett kötetben az intézet munkatársai az időmérleg-ifelvételek eredményeit mutatják be és elemzik. Az egyes tanulmányok azon- ban túlmennek az adatok egyszerű ismerte—
tésén, mert az ídőmérleg—ilelvéitelek módszer—
tani kérdéseivel, a jólét vizsgálatára történő felhasználásukkal, továbbá különféle model—
lek kidolgozásának lehetőségeivel is foglal—
koznak. Tájékoztatást adnak az időmérleg-—
,378 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
vizsgálatok sokoldalú és széles körű felhasz- nálási lehetőségeiről.
Az időmérlegadartoknark a jólét mérésére való felhasználásáról a legnagyobb igényű F. T. luster, P. N. Courant és G. K. Dow tanulmánya. A közgazdászok az anyagi jó- létet a nemzeti jövedelem fogalma segitsé—
gével mérik. A szociológusok. szociálpszicho—
lógusok és politológusok társadalmi jelző- számokat dolgoztak ki a jólét változás—ainak mérésére. A szerzők olyan fogalmi keretet ja- vasolnak, amely a két megközelítés közötti rést áthidalja. Erre alkották meg a külön—
féle tevékenységekből származó jólét fogol- miát. A különféle tevékenységekből szárma—
zó jól—ét, más szóval öröm, függ a rendelke—
zésre álló fogyasztási javaktól. továbbá az ,,ólflomá'nyoktóll" (stocks). például a család birtokában levő larkástól vagyxszemé—lygiépko- csi'tól, valamint a környezettől (contexts), például a természeti vagy a társadalmi—poli—
tikai környezettől. A tevékenységek felhasz- nálhotók fogyasztási javak megszerzésére és előállítására (*kereső munka, háztartási mun- ika). az "állomány-ok" növelésére (kereső munka. amelynek eredményéből lakást épí- tenek vagy vásárolnak, növelik iskolázottsá- gukat) és a környezet megváltoztatására.
A jólét maximalizálásán'ak kétféle korlát- ja van:
1. a .,világ állapota", vagyis a rendelkezésre álló ,.állományok" és a környezet,
2. a társadalom tagjainak ideje. időalapja.
Háromféle különböztetnek
meg:
..a Nem á nyt"
1. a fizikai tárgyakban testet öltő állományt (gé- pek, házak),
2. az absztrakt tudást (a társadalom rendelke- zésére álló ismereteket, például a tudományok ál-
lását).
3. az egyénekben testet öltő emberi .,!őkét".
vagyis a tudást. szakismereteket (ügyességet) és az egészséget.
"Háromféle különböztetnek
meg :
környezetet
1. a szervezeti környezetet. amelyen mindazokat az emberi kapcsolatokat (például család, barátok) és intézményeket (például vállalatokat) értik. ome- Iyekben a társadalom tagjai részt vesznek,
2. a társadalmi—politikai környezetet.
3. a természeti és művi környezetet.
A jólét létrehozása a háztartásokban tör- ténik, ebben a vonatkozásban a szerzők kon—
cepciója a legújabb háztartás-gazdaságtani irányzatot követi. Ez a háztartást miniatűr üzemként fogja fel, amely a különféle ja- vakat és a háztartástagok idejét használja inputként. és ezeknek kombinációjával out- putké—nt különféle jólét-összetevőket állít elő.
Egy ilyen jóllétszámolási rendszerhez ter- mészetesen még hiányzik sok elem :számiszerű értéke. A hiányzó alkotóelemek becslésére tett lépésnek tekinthető F. T. Iu-ster tanul—
mánya (: különféle munka- és szabadidő,a tevékenységekkel kapcsolatos preterenciáka rá!. Az 1975—1976. évi időiménleg-rlelwételhez Csatlakozva megkérdezték. hogy a ikiva'xlasz—
tott 22 fajta tevékenység (amelyek a télies napi időnek körülbelül a felét-töltötték ki) mekkora örömet szerzett. Ezt 11 fokú skálán fejezték ki (10 — nagyon sok örömet szerzett;
O : egyáltalán nem szerzett örömet). 1981—
1982—ben hat tová-bbi tevékenységgel egé- szítették ki ezt a jegyzéket. A legmagasabb átlagos pontszámot a saját gyermekekkel [kapcsolatos tevékenységek (beszélgetést gondosk—odás, játék) kapták, a lakás talke—
ritását értékelték a legalacsonyabb pont—
számmal. Feltűnő az, hogy a munkahelyen végzett munka viszonylag magas pontszá- mot kopott, magasabbat. mint sok szabad- idős tevékenység, például az újságolvasás vagy a televízióniézés. Ez Juster szerint ellentmond a közgazdaság—tani elméletek azon teltevésének, hogy a keresetért vég- zett munka kellemetlenséget (disutility-at) okoz. és csak a kapott pénzbeni ellenszo!- gáiltavtásért végzik.
Több módszertani tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az időmérl-egevkből származó adatok mennyire megbízhatók, nem lehet—e más módszerekkel (például a különféle tevékenységeknek hosszabb idő—
szakra visszatekintő gyakoriságát és átla- gos időtartamát kérdezve) jobb eredmé- nyekhez jutni. Minden ellenőrző vizsgálat azt mutatta. hogy az időmérlegek segítsé- gével pontosabb eredmények nyerhetők.
mint az alternativ módszerekkel. Nagyon fontos az a következtetésüfk. hogy a heti munkaidőre vonatkozó munkaügyi felvéte-
lek alapján a ledolgozott órák száma lé- nyegesen magasabbnak látszik az időmér- legek alapján kapott adatoknál, és hogy az utóbbiak felelnek meg a valóságnak.
Általában arra a következtetésre jutnak, hogy amikor csak meghatározott tevekeny- ség (például a televiziónézés) gyakorisá- gára és időtartamára kérdeznek rá, akkor a ténylegesnél magasabb időket mutatnak
ki.
Fontos az a módszentani következtetés is, hogy jobb minőségű eredményeket kapnak, 'ha egy adott személyt több alkalommal keresnek fel az év folyamán, mert az illető mintegy ,,beleta—nuil" az időmérleg-techni—
kába. Ez az előny ellensúlyozza (: mintába került-ek lem—orzso'wl—ódásábó'l származó hát—
rányt. Az egy személlyel végzett időmérleg- felvételek száma természetesen nem növel-
hető konlátl-anuil. Mint ismeretes. az 1975—
1976-os amerikai felvértel'ben négyszer kér—
dezték meg a mintába kerülteket. Ahhoz, hogy egy adott személy tevékenységeiről nagyjából pontos képet nyerjenek, tehát.
hogy az adott személy jellemezhető legyen
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
379
a felvett időmérlegek alapján 20-25 nap- ról kellene időimiérleget késziteni. Ez nyi—l—
'ván'valóaln megvailósíthataitlan.
M. 5. Hill tanulmánya az 1975—1976. évi időmérleg-felvétel fő eredményeit és az időfellhasználás neme'k, életkor és más tár—.
sadalmi és demográfiai jellemzők szerinti különbségeit mutatja be. Feltűnő a nemek szerinti különbség, általánosságban a nők erős túlterhelése. Ha a kereső munkát és a háztartási munxkát összeadják. akkor a házas nők 8—18 órával többet dolgoztak hetente, mint a hasonló gazdasági aktivi—
tású házas férfiak.
]. P. Robinson a korábbi, 1965. évi idő- mérleg—felvétellel hasonlítja az 1975—1976.
évi eredménye—ket. Megállapítja. hogy a jóslatokkal ellentétben nem jött létre a ..szabadidő társadalma", A különféle mun- kákkal eltöltött idő valamivel csökkent, de (a szabad idő csupán 10 százalékkal nőtt.
Ezen belül a leglényegesebb változás a tel—eviziónézésre forditott idő lényeges nö- vekedése volt. F. Juster viszont az 1975—
1976. évi és az 1981—1982. évi felvételek eredményeinek összehasonlitása alapján egyes korábbi tendenciák megváltozását és új tendenciák megjelenését állapítja meg. Mindenekelőtt azt, "hogy a televízió- nézésre fordított idő nem nőtt tovább. ha- nem kissé csökkent. Továbbá a férfiak ke—
reső munkával eltöltött ideje rövidült, vi- szont a háztartási munkával töltött idejük ugyanennyivel nőtt. A nőknél éppen ellen- tétes a változás: a kereső munkával töltött idő hosszabbodott. és a háztartási munka ugyanannyival rövidült.
5. G. Zimmer, ]. Eccles és K. O'Brien a gyermekek időfelhasználását és a gyerme- kes szülők időmérlegét elemzik. A kérdés—
feltevés a következő: mennyire különböz—
inelk azok a körülmények, amelyek között a magasabb és alacsonyabb iskolai végzett—
iségű szülők gyermekei felnőnek, mi a kü—
lönbség a dolgozó anya és az eltartott (otthon lévő) anya gyermekeinek időbeosz- tása között. Egyik figyelemreméltó megálla—
pitásuk, hogy a magasabb iskolai végzett- séggel rendelkező szülők többet tanulnak és olvasnak gyermekeikkel, és kevesebb időt töltenek együtt a televízió előtt.
Az időmérleg adatai alapján felépített modellek segítségével többek között az alábbi jelenséget vizsgálták:
—a háztartás tagjainak kereső munkavégzését meghatározó tényezőket.
—- a háztartási munkamegosztást meghatározó té- nyezőket.
—— a termékenység, a gyermekekről való gondos- kodás és a kereső munka összefüggéseit.
(lsm.: Andorka Rudolf)
:
STEINEL. J.: _
A NÖK HELYZETE A TÓKES ORSZÁGOKBAN
(Zur Lage der Frauen in den L'a'ndern des Kapi- tals.) — Einheit. 1986. 7. sz. 660—662. p.
A demokratikus erők kiharcolták ugyan néhány kedvező törvényt a nők helyzetének javítására, de alapvetően nem szűnt meg a tőkés világban a dolgozó nők hátrányos meg'különböztetése a férfiakkal szemben.
A tömeges és tartós munkanélküliség és a szociális juttatások megnyirbálása nyomán a női munkaerő gondjai megnehezedteek, elhelyezkedési lehetőségei korlátozódtak és főleg az alacsonyan bérezett területekre koncentrálódtak.
Az 1985 nyarán közölt hivatalos adatok, szerint a férfi foglalkozna—tuttak szerkezeti összetétele a Német Szövetségi Köztársa—
ságban a következő volt: száz munkás zkö- zül 59 szakmunkás. 32 betanított munkás, 9 pedig a segédmunkás kategóriába tar- tozott. Ugyanakkor a megfelelő mutatók a női mun'kásoknál 6, 45, és 49. (Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államokban a szakmunkósnők aránya még alacsonyabb volt: csupán 49 százalék.)
Az alkalmazottak helyzetét a Német Szö—
vetségi Köztársaságban az alábbi adatok szemléltették: 100 fér—fi közül 39 töltött be felelősségteljes állást, 46 rendelkezett spe- ciális képesítéssel. 13 befejezte tanulmá- nyait, 2 dolgozott kisegítőként. A női alkal- mazottaknál a megoszlás —— hátrányukra -—
erősen eltérő volt, 100 főre vetítve: 7. 36, 47, 10 fővel jellemezhető.
A Német Szövetségi Köztársaságban 1983 óta növekszik az olyan fiatalok száma, akik ua—lapképzésüxk befejeztével nélkülözik Cl szalkmaszerzési lehetőséget. és ezeknek több mint kétharmada nő. Azok a fiatal lá- nyok pedig, akik szakmát szereznek, túl- nyomó részt hagyományos területeken sze- rezhetnek képesítést jelenleg is. zömük varrónő. fodrász, orvosi asszisztens, eladó.
A 225 nyilvántartott sza'kmaféileség közül a nők 40,5 százaléka a fenti — vagy ezekhez közelálló — 5 szakma valamelyikét sajátítja
el. Akikv,,férifi szakmát" tanultak nő létükre,
azok — főleg ha fiatalok —- nagyob-b el- helyezkedési nehézségek—kel birkóznak, mint az azonos képesítésű és korú férfiak. Az utóbbiak közül csak negyedainnyi az állás- rtala—n, mint a nők soraiban,
Angliában a kereső foglalkozást űző nők 67 százaléka 3 'hi—vatáscsoporthoz tartozik:
41 százalékuk irodai alkalmazott. 10 szó- zalékuk a kereskedelemben és a testápolás szférájában dolgozik. 16 százalékuk pedig egészségügyi és oktatói—nevelői pályán.
A textil-, a ruházati, a bőrfeldolgozó és a lábbeli ipar ágazatban foglalkoztatott—ak négyötöde nő. Döntő részük egyhangú,
