STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
PERROT, J—C;
A KÖZGAZDASÁGTAN KULTÚRTÖRTÉNETE (Une histoire intellectuelle de l'économie politioue ——
XVII—XVIII, siécle.) Editions de l'École des Hautes Étu- des en Sciences Sociales. Paris. 1992. 496 p.
Jean-Claude Perrot, a párizsi Sorbonne és az
École des Hautes Études en Sciences Sociales (Tár—
sadalomtudornányi Egyetem) professzora nem is- meretlen a Statisztikai Szemle olvasói előtt, hisz alig pár éve adtunk hírt kitűnő Lavoisier-tanulmányá- ról (1990. évi 6. sz. 524—525. old.). A mezőgazdasá—
gi termelés méréséből kifejlődött első nemzetijöve- delem—számítási kísérletről szóló elemzése már ak- kor kivívta a szakemberek elismerését a statisztika és a közgazdaság-tudomány e kulcsproblémájának mesteri színtézisével.
Ezúttal egy gyűjteményes munkával jelentkezett, melyben — ahogy az olvasóhoz intézett szavaiban megemliti — kollégái és tanítványai sürgetésére az 1971 és 1990 közötti években írt és nagyobb részt nem publikált munkáit adta közre. (Lavoisier emlí- tett kisérletének feldolgozása ugyan a publikáltak közé tartozik, de a XVII—XVIII. századi francia közgazdasági gondolkodás összképébe annyira be- letartozik, hogy a megfelelő idő-, illetve gondolati sorrendbe ezt is beillesztette a szerző.)
Ez a mintegy 500 oldalt kitevő, húsz év munkáját felölelő termés újabb oldaláról mutatja be a szerzőt, mivel nemcsak a statisztika és a közgazdaságtan történetében mozog biztonsággal, hanem egy 50 oldalas bevezető tanulmányban olyan tudomány- történeti és tudományelméleti fejtegetéseket bocsá-
tott műve elé, melyek mind ez utóbbi terület, mind az általános társadalomtudományi elmélet terén ed—
dig alig emlitett problémákat vetnek fel. Arról érte—
kezik ugyanis, hogy az újonnan napvilágra került tudománytörténeti anyag miképpen illeszthető a modern tudománytörténetbe. A nehézség nemcsak abból származik, hogy egyes szerzők, illetve műveik a saját korukban többé—kevésbé ismertek voltak, illetve hatottak, míg mások egyáltalán nem, és csu- pán napjainkban kerültek újra napvilágra, hanem abból is, hogy mindkét fajta anyagot be kell illeszte- ni mai tudománytörténeti megközelitési'mkbe. Ez mind a múltra nézve, mind a jelenben bonyolult értékelési problémákat vet fel, melyeknek elvei egyelőre egyáltalán nem tisztázottak. A közgazda- sági gondolkodás ugyanis a szerző felfogása szerint mindig filozófikus mélységű és valódi tudományos problémákkal kénytelen foglalkozni, és nem szelek- tálhat a fontossági szempont szerint mint a történe—
lem, melyet ő inkább ,,arsii'nak, mesterségnek, mint ,,scientia"-nak, az előbbi értelemben vett tu—
dománynak tekit. Szerinte ezért áramlottak a köz—
gazdaságtanba a különböző területekről verbuváló- dott művelőinek —— filozófusok, nyelvészek és iro- dalmárok, statisztikusok, matematikusok, csillagá—
szok, orvosok stb. — szempontjai, létrehozva ezzel a társadalom, a technika és a természettudomány
teljes szinke'pét.
Perrot így —— megállapíthatjuk — nem egysze- rűen a közgazdaság—tudomány ,,tudománytörte'ne—
téről", hanem e tudomány ,,kultúrtörténetéről"
szól, amely természetesen a Weber-féle értelemben vett szellemtörténeten is messze túlmegy, azt mond- hatnánk, hogy ez bizonyos értelemben a közgaz-
* A Statiszlikai Szemle l962. júliusi számától kezdődően a ,,Statísztikai Irodalmi Figyelő'íben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
179
daságtannak a francia Koyré felfogása szerinti ,,ge- nealógiája", vagyis még Schumpetert is megha—
ladja.
A négy részre tagolt és egy végkövetkeztetéssel lezárt mű nem más, mint ennek az állításnak gazdag illusztrációja.
Az első problémacsoportot az Általánosságok
címszó alá sorolja (63—192. old.), melyben az indu- ló új tudomány nyelvezetének és az ezzel kapcsola- tos szótáraknak és enciklopédiáknak a kialakulása jelenti a kezdeteket, de ide kapcsolódnak a kialaku- lóban levő statisztikai és demográfiai kezdeménye- zések is mint az új tudomány empirikus tartalmával kapcsolatos módszertani és elméleti problémák.
A második nagy problémacsoport (193—284.
oldl) a mezőgazdaság köré összpontosul, mivel a francia fiziokratizmus a nagy földművelő állam gaz- dálkodásának e's jólétének a kidolgozását tűzte ki célul, és ezen az úton kívánta egy ,,természetes" és harmonikus közgazdasági rendszer elméleti vázát is megalkotni. Ehhez természetesen illeszkedett a gaz- dasági egyensúly keresése, majd annak felismerése, hogy a rendszer állandósága nem biztosított, a vál- ságok elkerülhetetlenek, s így a gazdaság dinamiká- jának vagy legalábbis a dinamikus egyensúlynak a tanulmányozása is elkerülhetetlen. Mindez folya- matosan kihat a társadalmi rendszerre is,
Ezért a harmadik kérdéskör (285—354. old.) a társadalom problémáinak közgazdasági és filozófiai vetületeit mutatja be a korabeli irodalmi vitákon keresztül.
A negyedik részt (355—437. old.) a szerző két kiemelkedő, a XVIII. századot lezáró szellemi telje- sítmény elemzésének szenteli. Itt kap ugyanis helyet rövidebben Condorcet idevágó elemzéseinek össze- foglalása és a már említett Lavoisier-féle nemzetijö- vedelem-számítás mint intellektuális portré.
A végkövetkeztetés (439—462. old.) frappánsan a nagy francia forradalom tanulságai fényében elemzi az előző két évszázad politikai gazdaság- tani erőfeszítéseinek mérlegét, az újabb francia történetírásnak megfelelően a forradalmat a leg- szélesebben, elhúzódó folyamatként értelmezve.
Nem meglepő tehát, hogy a mérleget harmincéves periódus (1795—1825) alapján vonja meg, főleg az Angliával való összehasonlításra támaszkodva.
A tanulmánykötetet a kéziratos és nyomtatott for—
rások gondos jegyzéke (463—469. old.), valamint az előforduló nevek indexe (471—491. old.) egé- szíti ki,
Az interdiszciplinaritás újszerű megközelítésen túl, mely általános tudománytörténeti és tudo- mányelméleti tanulságokkal szolgál minden statisz- tikus számára, ki tudományában elmélyedni kíván, főleg a statisztikai módszer szerepe s ezen keresztül a franciaországi statisztikai tudomány kialakulásá- ról szóló kutatások leírása a legtanulságosabb. E folyamat bemutatását már Boisguilbert—rel és Vau- bannal kezdi el, és csak Jean'Baptíste Saynál fejezi be. Ezeket a szerző nagy beleéléssel elemzi (ideértve az enciklopédiák anyagát is Savary és Morellet ese- tében), nemcsak a korabeli leíró statisztikát és poli—
tikai aritmetikát, különösen azoknak a fiziokratiz-
mushoz való viszonyát taglalva. Külön is vizsgálja
a mezőgazdasági számvitel kialakulását, valamint a monetáris kalkulációk és a bankrendszer szerepét, ami szintén jelentős újítás statisztikatörténeti szem- pontból, ugyanis az meglehetősen elhanyagolt terü- let még az újabb kutatásokban is.
Mindent összefoglalva, sok indíttatást adhat e mű tanulmányozása nemcsak a hazai statisztikatör- téneti, hanem a módszertani és elméleti kutatások- hoz is.
(Ism.: Horváth Róbert)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
AHMAD, S,—O'CONNOR, ], C.:
AZ ÁRSTATISZTIKÁK
HARMONIZALÁSA(Harmonization of work on prices among national ac- counting, CPI and ICP4) — Slatistícal Journal of the UN ECE. 1992. 4. sz, 315—323. p.
Az elemzők és a politikusok egyaránt felismer- ték, hogy a Nemzetközi Összehasonlítási Program (International Comparison Project — ICP) milyen gazdag forrása azoknak az érték— és áradatoknak, amelyek nemzetközileg összehasonlítható adatok elemzését teszik lehetővé. A fejlett országok többé-
kevésbé magukévá tették az ICP alapelvét, amely- nek lényege a nemzeti elszámolások konzisztens bázison való nemzetközi összevetése. A szerzők (a Világbank munkatársai) által körvonalazott gon—
dolatok célja, hogy ezt a fejlődő országok is megte- gyék. A Világbank az ENSZ Statisztikai Osztályá—
nak és számos nemzeti és nemzetközi szervezetnek a támogatásával azon fáradozik, hogy az ICP-t a nemzeti statisztikai munka részévé tegye, a szüksé- ges infrastrukturális fejlesztéseket is segítve. A kö- vetkező világ-összehasonlítás báziséve 1993, és a különböző szervezeteknek az a célja, hogy az első becslések már 1994-ben hozzáférhetők legyenek,
