A zsidó áramlatnak kifogyhatatlan forrása a szomszéd Gács és Lengyelország, h o n n a n észrevétlenül is beszivárognak s itt fő-leg megyénk felsőbb vidékein s Munkácson biztos telepre találnak.
U g y látszik, a X I V . századig nagy számban tartózkodtak e tájon is a zsidók és izmaeliták, kik különösen I I . E n d r e alatt 1233-ban a beregi erdőben t ö r t é n t egyezmény folytán szenvedtek nyomást, a m e n n y i b e n a közhivataloktól és bérletektől is eltiltattak s megkü-lönböztetésül hosszú sárga k a f t á n t viselni köteleztettek. 1367-ben pedig I. Lajos király a többi vallásbelieken kivül a zsidókat is ügyekezett a kath. hitre téríteni, annál inkább, m e r t n é m e t és franczia országokban leginkább a köznép és annak ostorozó társula-tai által üldözés alá vétettek ; itt, hazánkban azonban a térítés n e m sikerült, m e r t az izraeliták inkább engedtek a kiutasításnak s t ö -m e g e s e n költöztek a szo-mszéd lengyelföldre, h o n a n a d ü h csila-pultával ismét visszaszivárogtak.
A mult században szórványosan tartózkodtak m e g y é n k b e n a zsidók; nevezetesen 1753-ban 69 jobbágy gazda, 8 fiu és 1 zsellér írattak össze; az 1777-ki összeírás alkalmával pedig csupán 7 5 9 egyén, mely szám 1783-ban 1243-ra emelkedett s igy négy év alatt 484-el szaporodtak. Ezekből yolt 1777-ben 2 1 5 férfi házas, 175 kiskorú és 207 f é r j e s nő s 1 6 2 h a j a d o n ; ellenben 1783-ban
már férfi 3 4 0 házas és 3 0 2 kiskorú, 3 3 9 férjes nó és 2 6 2 h a j a d o n , 1786-ban 1519-re m e n t az összes zsidók s z á m a ; 1846-ban 5382, 1857-ben 11,725 és 1870-ben 17,464-re s igy 71 év alatt 10,206 és az utóbbi 13 év alatt 5739-el szaporodtak.
Első zsinagógájuk Munkácson k e l e t k e z e t t ; már 1768-ban be-jelenték az uradalmi tisztségnél a m u n k á c s i izraeliták, hogy itt
imolát szándékoznak épiteni ; akkor ezt elhalasztották ugyan, de n e m s o k á r a csakugyan felépiték. Azóta csak Munkácson két imola és g y ü l d e keletkezett.
Hogy az emancipatió előtti időkben, főleg a h ű b é r i viszonyok fenállásakor, a zsidóknak h a z á n k b a n nem a leghizelgőbb társadalmi állásuk volt, azt akkori elszigeteltségüknek, s a j á t l a g o s elévült vallási szokásaikhoz való konok ragaszkodásuknak s egy részt h o n u n k akkori arisztokratikus intézményeinek lehet tulajdonítani. A szegény zsidó valóságos pára volt, kit nem m i n d e n községbe bocsátottak be, a bányavárosokban pedig m é g meghálnia, annál kevésbé laknia vagy meghonosodnia sem volt szabad. P e d i g hát t a g a d h a t l a n , hogy a keres-kedést ők mozgatták, h o n n a n nálunk most is él ama régi prakti-kus k ö z m o n d á s : „Zsidó nélkül nincs vásár."
A földesurak féltették tőlük j o b b á g y a i k a t s óvták őket kör-körmeiktől. 1765-ben hatóságilag megtiltatott a j o b b á g y o k n a k , h o g y a zsidóktól, a körlevél szerint, „a vérszopóktól" egy és 1781-ben, hogy két forintnál többet vehessenek hitelre.
Szóval a szegény zsidók m é g ott is, h o n n a n ki nem utasították, csak t ü r t lakosok voltak, miért azután a közpénztárba „ t ü r e l m i d i j a t " fizetni köteleztettek. 1729-ben a munkácsi uradalom szedő a területén lakó izraelitáktól a türelmi dijat s abban a v á r m e g y é t akadályozá. 1739-ben megtiltatott a zsidóknak, hogy jobbágytelket vásárolhassanak, mi nem volt h á t akkor b a r b a r i z m u s , m e r t hiszen 120 év múlva is hasonló tilalom alá estek, az 1854dik évi r e n d e -let értelmében ók fekvő birtokot n e m vásárolhatván.
1740-ben a munkácsi uradalom a t ü r e l m i dij beszedesét bérbe adta Dalovicsnak, 1746-ban pedig Salamonovicsnak. 1744-ben min-den külön kenyéren élő zsidó h a t forintot fizetett türelmi díjul,
1751-ben pedig az 3 5 0 f r t o t tett, az u r a d a l o m b a n lakókra a bér-lőnek e n n y i t lóvén szabad k i v e t n i e ; 1760-ban fizettek oskola-pén-zül (Schulgeld) 12 f r t o t s azért, h o g y ünnepeiken uradalmi házban összejöhettek s s z e r t a r t á s a i k a t végezhették, előbb száz forintot, ké-sőbb kevesebbet fizettek mi végre 1767-ben ötvenre szállíttatott le.
1761-ben p a n a s z k o d t a k a zsidók Lazarovies tűr. adószedő
kapzsi-sága iránt. 1709-ben ismét folyamodtak az izraeliták, hogy enged-jen m e g n e k i í a tisztség Munkácson imolát építeni s egyszers-mind ajánlották, hogy azon esetre, ha az u r a d a l o m épitend nekik, azért évenkint 100 f r t o t lizetendnek, különben pedig dijul csupán 12 f r t o t . — 1779-ben pedig a megyénél esedeztek az iránt, hogy az itteni zsinagógájuk régi használatában m e g h a g y a t t a s s a n a k . 1772.
évben felemelte a vármegye a t ü r e l m i adót s kirnondá, hogy min-den zsidó „robotolni" u r é t v é g e z n i k ö t e l e s ; 1773-ban fizettek a megyei izraeliták türelmi adóul 5 0 0 frtot. — 1775-ben a helytartótanács ismét eltiltotta őket az ingatlan birtokvételétől; a m u n -kácsi r. k. lelkész pedig felkéré az urad. tisztséget, hogy a zsi-dók szaporodását és bevándorlását akadályozza m e g ; ekkor el-tiltattak a korcsmabérletektől i s ; s az 1751-ben behozott tilalom, hogy a munkácsi piaczon gabonát nevásároljanak, emlékezetbe ho-zatott. 1797-ben valamennyi összeirt zsidónak n é m e t vezetékneve volt, mi az 1785-diki k o r m á n y - r e n d e l e t kifolyása vala, minden izraelita köteleztetvén akkor családi nevet felvenni. — 1805-ben m i n d e n zsidó, ki n e m volt bérlő vagy iparos, az uradalmi terület-ről k i u t a s i t t a t o t t ; a m i n t h o g y m á r elébb, 1801-ben március 4-én a megyei közgyűlés kiküldé Pogány F e r e n c számvevőt s a szolgabí-rót a végből, hogy a zsidókat írják össze s azokat, kik nem három évi lakosok, utasítsák származásuk helyére v i s s z a ; m e g h a g y t a egy-szersmind, hogy a M u n k á c s városi tanács az uradalmi ügyészhez évenkint adja be az ujon letelepedett, zsidók jegyzékét, ki azt az alispánhoz terjeszsze fel.
1815. sept. 4-én pedig azt határozta a megyei gyűlés, hogy azon okból, mivel M u n k á c s o n a zsidóság szerfelett megszaporodott, s a keresztény lakosok h á t r á n y á r a itt d r á g á n vásárolnak telkeket, a zsidók jövőre nézve a városi polgári telkek, házak és földek vásár-lásától kizárva legyenek, azoknak sem árverésen, sem kéz alatt bir-tokot venni a pénz elvesztése terhe alatt szabad nem leendvén ; a keresztények pedig a zsidó birtokosokat az ár letétele mellett kibe-csültetüetik.
Sajátságos szokás divatozott e tekintetben Beregszászon is, hol a zsidó vásárlók örök leveleit a keresztényekéitől eltérőleg v ö -r ö s pecséttel ünnepélyesité a tanács, ha az ellen senki ellent n e m m o n d o t t .
É s jóllehet i m m á r u j a b b törvényeink, összefüggőleg az 1848.
évi 2 0 törvénycikkel, mely a vallásszabadságot s jogegyenlőséget k i m o n d á , az izraelita honfiak is a teljes szabadságot és törvény
előtti egyenlőséget élvezik : m é g is különösöknek tűnnek fel kivált az ugynevezett orthodox (ópárti) zsidók elavult szokásaikkal s a kor-hoz többé nem illő nyilvános viseletűkkel, mely r u h á z a t u k b a n is kiri. U g y a n ki ne mosolyogna egy ily komolyan lépegető alakon, mely elüt minden m á s embertársáétól, lévén t e r j e d e l m e s p r é m m e l diszitett kucsmával fedett feje tövig lenyírva, m i g elől hosszú h a j -csomók (vuklik) lógnak arcára, hosszú, többnyire r o n g y o s és kopott h a j d a n fényes k a f t á n j a a derékon fekete schwal kendővel átkötött, h a r i s n y á s lábai pedig csatos cipőkben végződnek ! É p e n ily saját-ságos egyébiránt lelkületük is ; hogy a keresztényekkel n e m érint-keznek, kóser-étellel élnek, az m é g h a g y j á n van ; de h o g y vidékünk-beli legelőkelőbb zsidóink is n a g y o b b vállalatba s ügyletbe addig nem fognak, mig elébb a szomszéd Gácsországban, Kolomeában lakó, jós h í r é b e n álló rabbitól tanácsot n e m kérnek : ez már tul megy a r e n d é n ! Koronkint azután az ily elkapatott, elkényeztetett jós rab-bik lerándulásokat is t e s z n e k e t á j r a , m e g - m e g jelenvén özönvíz előtti csézán s itt az ü n n e p é l y e s f o g a d á s u k r a összesereglett hiveik részéről oly t ü n t e t é s b e n részesülnek, minőben alig egy fejedelem.
N e m rég Hillel Reb, a szentnek tartott kolomeai rabbi hozta izga-lomba M u n k á c s o t s környékét, hová a zsidóság a p r a j a n a g y j a tódult tiszteletére. P é n z e n vásárolt kegyes engedelmével a város elő-kelő orthodox zsidói ü n n e p é l y e s lakmározásokat rendeztek, melyek-ben, m a g á n h á z a k n á l , 2 — 3 0 0 egyén vett részt, mig a hívatlan tö-m e g a ház körül zajongott s boldognak érzé tö-m a g á t , ki a szobába férkőzhetvén, őt szinrőlszinre szemlélheté, r u h á j á t vagy kezét m e g -é r i n t h e t -é vagy a t á n y -é r t , melyről evett s mely minden -étel u t á n köröztetett, n y a l d o s h a t t a . A nők g y e r m e k e i k e t áldatták m e g vele s az ó általa megáldatott t e r m é n y vagy bor mesés áron áruitatott. Az általa megáldott s magával hozott lengyel p r é m e s kucsma-süvegek 2 0 — 3 0 frtou keltek el. N é h a bemeneti dijt is szedetett, mely in-cassoban ót m e g h i t t szolgája gyámolitá. Az ötvenes években kiuta-sittatott az ily szereplő, most szemet h u n y ily fellépéseknél a ha-tóság. S ez áraitás nem u j ; már 1822-ben is kiutasított az uradalmi tisztség Munkácsról egy E i c h e n s t e i n Naftal nevü hasonló szel-lemű lengyel rabbit, ki itt jövendőléseket tett s ez által a k ö n n y e n hívóktól tömérdek pénzt g y ű j t ö t t .
De elfogultak e vallásbeliek, kik g ö r b e s z e m m e l tekintenek a haladó pártiakra, általában a haladás t e r é n , miben kétségtelenül, papjaik által fékeztetnek ; ezeknek lehet különben tulajdonítani ama példás ö s s z e t a r t á s t , mely közöttök észlelhető, azon készséget,
mely-Ivel egymást szükség esetében t á m o g a t j á k . De alkalmilag a babo-nának is készek hódolni ; igy az 1873-ki choiera j á r v á n y alkalmá-val, hogy a vészt elfordítsák hitsorsosaiktól s e tekintetben az Is-t e n Is-t megengeszIs-teljék, febr. 6-án Munkácson egy szegény árvaleányIs-t adtak férjhez, számára közadakozás u t j á n bő h o z o m á n y t szereztek s az u j párt tüntetésszerüleg, 2 — 3 ezer zsidó kíséretében, bohóczok ujongatása, zene és vigalom közben a temetőben ünnepélyesen ösz-szeadták. De azért a vész legkevésbé sem hajlott meg !
Az 1868. Budapesten tartatott izraelita-kongressus akalmából tétetett összeírás folytán találtatott m e g y é n k b e n 5 9 hitközség, 5 rabbi, 2 9 2 kereskedő, 114 iparos, 143 korcsmáros és vendéglős, 4 4 9 töldbirtokos, 189 földbérlő, 12 tanító, 2 magánzó, összesen 1206 választó, kik küldöttökül Schreiber J o a c h i m munkácsi ó p á r t i rabbit választák.
Munkácson ember emlékezet óta fennáll az úgynevezett C h e v r a K a d i s a (szent-szövetség), melynek célja a szegény zsi-dók segedelmezése s eltakarítása. A feddhetlen jellemű izraelitákból álló ez egylet tagjai a belépéskor az alap gyarapítására 2 0 — 5 0 frtot fizetnek s azonkívül mindenki betesz h e t e n k i n t két k r a j c á r t . E l é n két elnök áll, kik magokat az ügyvitelben havonkint felváltják; kö-telességük egyebek közt, alkalmilag ezüst perselyben g y ű j t é s e k e t eszközölni; különösen temetések alkalmával is, a midőn a két szolga is segiti. A tagok beavatása különben minden különös szertartás nélkül történik s köztök osztályok sem divatoznak.
VI.