A védett terület nagysága 10500 ha.
Ennek jelentős része erdő, mely 1976 óta élvez törvényi védelmet.
A Zselicség talán az egyik legváltozatosabb és legszebb területi egysége a Duna-Dráva Nemzeti Parknak. A még mindig igen jelentős kiterjedésű hatalmas erdőségek adják e táj legfőbb értékét. Kulturális, táji értékek mellett a növényvilág és állatvilág is rendkívül változatos és értékes. A Zselicben a széles lapos dombhátak határozzák meg a terület növényvilágát, s a hozzájuk szorosan kapcsolódó állatvilágot. Terület legmagasabb pontja a 358 méter magas Hollófészek, mely jelentős befolyással volt és van az élővilág kialakulására, valamint az éghajlati tényezők keveredésére. Az itt élő emberek főként a dombok lábánál futó patakok mellé települtek.
A területen fellelhető különlegességnek számít az ezüsthársas bükkös erdőtársulás, mivel a hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki
ezüsthárssal közösen alkot erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. Még az erdő kilombosodása előtt virágzik számos növényfaj. A szárazabb déli leejtőkön pedig ezüsthársas-gyertyános- tölgyes társulás alkot összefüggő erdőségeket. Itt is több védett növényfajt találunk. Szinte mindenütt előfordul a pettyegetett tüdőfű és kis egyedszámban,
de sok helyen orchideákat is megfigyelhetünk.
A Zselic táj változatosságát a több égtáj felől érkező természeti hatások adják. A nyugati illír, a déli balkáni és szubmediterrán, a keleti dacikus növényfajokat hozó kelet-balkáni, dél-erdélyi hatások alakítják és formálják a zselici táj növény és állatvilágát.
A Zselicben jelenlegi ismereteink szerint a védett növényfajok száma 67, ebből a Tájvédelmi Körzet területén bizonyosan vagy valószínűsíthetően előfordul: 52 faj.
Forrás:
• http://www.ddnp.hu/
• http://www.ddnp.hu/nemzeti-park-duna-menti-teruletek
• http://www.ddnp.hu/nemzeti-park-drava-menti-teruletek
• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1970
• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1971
• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1973
• http://www.ddnp.hu/nyugat-mecsek-tk
• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1972
• molino: Ismerje meg Magyarország természeti és kulturális értékeit!
• Ppt: (Juhász L. szerk): Területtel védett természeti értékek 26-32 p.
22. fejezet - Fertő-Hanság Nemzeti Park
1.
A Fertő-Hanság Nemzeti Parkot 1991-ben azzal a céllal alakították ki, hogy az Őrségtől a Fertő és a Szigetköz vízvilágán át a gönyűi árvalányhajas homokpusztákig hozzáértő gondossággal az utókor számára megőrizze, kutassa és a lehetőségek szerint bemutassa Vas és Győr-Moson-Sopron megye természeti értékeit (Bodnár, 2006).
A határon átnyúló nemzeti park kialakítását célzó tárgyalások 1988. őszén kezdődtek meg. A tárgyalások eredményeképpen Magyarországon 1991-ben alakították meg a Fertő-táj teljes hazai felét magában foglaló Fertő-tavi Nemzeti Parkot, míg 1992-ben Ausztriában a Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel-t. A határon átnyúló közös nemzeti parkot végül 1994-ben avatták fel. A magyar oldalon több bővítés történt, 1994-ben csatolták az 1976-ban alapított Hansági Tájvédelmi Körzetet a nemzeti parkhoz (ekkortól hívják a nemzeti parkot a magyar oldalon Hanság Nemzeti Parknak), majd 1999-ben a Répce-menti területeket. A Fertő-Hanság Nemzeti Park területe hazánkban ma 23 731 ha, míg Ausztriában 10 500 ha.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park mozaikos szerkezetű, azaz a védett területek nem alkotnak összefüggő, egységes területet. Jelentősebb területei a Fertő-táj, a Hanság, a Tóköz, valamint a Répce-menti területek. A Fertő-Hanság Nemzeti Park zónái a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) elveinek megfelelően került kialakításra. A területnek mintegy harmadát teszi ki az ún. természeti övezet, ahol elsősorban a természeti folyamatok érvényesülnek. Ezen az övezeten belül gazdasági tevékenység nem folytatható, a kezelés részeként végzett munkák kizárólag az élővilág érdekében folynak. Ezt veszi körül az ún. kezelt természeti övezet, ahol extenzív területhasználat biztosítja a természeti értékek megőrzését. A külső, ún. bemutató övezetben van lehetőség a hagyományos területhasználat mellett a területek természeti értékeinek bemutatására. A Fertő-Hanság Nemzeti Park egyes területei nemzetközi egyezmények alá is tartoznak. Ezek az alábbiak:
Bioszféra rezervátum (1979): A teljes hazai és osztrák Fertő-táj része az UNESCO Ember és Környezete (Man and Biosphere) programjának. Ez a nemzetközi program ismerte el először azt, hogy a helyi lakosság által végzett gazdálkodási formák jótékonyan segítik az életközösségek, élővilág fennmaradását a térségben (pl.
gyepgazdálkodás, nádgazdálkodás, szőlőkultúra stb.). A bioszféra rezervátum magterületei a magyar jogszabályok alapján fokozottan védett természeti területeknek minősülnek.
Ramsari terület (1989 és 2006): A Fertő-táj 1989, míg a Nyirkai-Hany 2006 óta tartozik a vizes élőhelyek védelmére az iráni Ramsarban létrehozott nemzetközi egyezmény alá.
Világörökség (2001): Több éves előkészítés után a Magyarország és Ausztria közös felterjesztésére 2001-ben az UNESCO felvette a világörökségi helyszínek listájára a Fertő / Neusiedler See Kultúrtájat. A világörökségi terület teljes kiterjedése 74 716 hektár, amelyből a magterület 68 369 hektár. Hazánkban a Fertő-Hanság Nemzeti Park teljes fertői védett természeti területe mellett a nagycenki Széchenyiek és a fertődi Esterházyak kastélyainak műemléki környezetét, Sarród, Fertőd, Fertőszéplak, Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf, Fertőrákos települések belterületét, valamint a Fertő felé eső külterületét is magába foglalja a világörökségi terület. A Fertő-Hanság Nemzeti Park területe négy részre osztható. A Fertő-táj foglalja magába a Fertő-tavat, a körülötte elterülő, helyenként több kilométer széles nádast, a part mentén található szikes réteket, mocsár- és lápréteket, illetve a Fertőmelléki-dombsor egy részét. A Fertő-tájtól nyugatra helyezkedik el a Hanság-medencéje, mely egykor összefüggő vízrendszert alkotott a Fertővel. A Hanság medencéjét a bősárkányi torok egy keleti és egy nyugati medencére osztja, amelyek ma Dél- és Észak-Hanságnak nevezünk.
A Hanságtól délre található ún. Tóköz, amely két kisebb területre osztható, a Barbacsi-tavat és környékét, illetve a Fehértó környéki területeket foglalja magában. Végül a nemzeti parkhoz tartozik a Répce-menti terület, amelyek a Répce szabályozatlan, Nagygeresdtől Répceszemeréig tartó szakaszát takarja.
A Nemzeti Parkhoz kapcsolódó tájvédelmi körzetek:
• Soproni Tájvédelmi Körzet (1977)
• Kőszegi Tájvédelmi Körzet (1980)
• Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet (1992)
• Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet (1975)
• Szigetközi Tájvédelmi Körzet (1987) Természetvédelmi területek:
• Soproni botanikus kert TT
• Nagycenki hársfasor TT
• Pannonhalmi arborétum TT
• Kőszegi tőzegmohás láp TT
• Szelestei arborétum TT
• Kámoni arborétum TT
• Sásvári arborétum TT
• Körmendi park TT
• Jeli arborétum TT
2. A Fertő-Hanság Nemzeti Park természeti adottságai
A Fertő annak a kontinentális sztyepptósornak a legnyugatibb tagja, amely az Aral-tótól és a Kaszpi-tengertől indulva a kiskunsági szikes mocsarakon át idáig, az Alpok lábáig húzódik. A 309 km2 területű tónak több mint háromnegyede Ausztriához került az I. világháború után, Magyarországhoz ma csak 75 km2 tartozik. Vízgyűjtő területe mindössze négyszerese a vízfelületnek, átlagos mélysége kevesebb egy méternél. Ezek a jellemzők is szerepet játszottak abban, hogy vízjárása nagyon szeszélyes, több alkalommal teljesen ki is száradt, legutóbb ez a jelenség az 1860-as évek végén következett be. Sztyepptavakra jellemzően magas a víz sótartalma. A Fertő vizében oldott nátrium- és magnéziumsók jelentős hatással vannak a víz élővilágának összetételére, valamint a tó környezetében kialakult talajokra. Sztyepptavunk teljes területének majdnem fele nádas, a magyar oldalon még ennél is nagyobb a nádas aránya. A helyenként 6 km szélességet is elérő nádasöv azonban nem teljesen összefüggő, a hatalmas nádrengeteget kisebb-nagyobb öblök és belső tavak szakítják meg (Nagy, 2007).
A nemzeti park része a Hanság is, amely egykor állandó összeköttetésben volt a Fertővel. Felszínét a harmadidőszak második felében a Pannon-tenger, majd annak lassú visszahúzódásával a Győri-tó borította. A pleisztocén végén a Duna, a Rába, a Kis-Rába, az Ikva, a Répce, a Kardos-ér, a Keszeg-ér és egyéb folyóvizek vastag, homokos-kavicsos hordalékot terítették szét. A mai felszín az ezt követő süllyedések és a szél hatására alakult ki (Kárpáti, 2000). Az egykori lápterület a Fertőtől keletre elterülő, azzal együtt kialakult – a Rábaköz és Mosoni-síkság közé ékelődött – nyugat-keleti hosszan elnyúló süllyedő és feltöltődő medence, tengelyében a Hansági főcsatornával. Hossza Lébénytől a Fertőig 55 km, szélessége átlagosan 12 km. A Hanság domborzati viszonyaira jellemző, hogy felszíne a peremrészektől kiindulva enyhén lejt a medence belseje felé, ugyanakkor azonban az egész medence a Pomogy-Fertőd kaputól Győr felé is lejt. A tengerszint feletti átlagos magassága 113-117 m. Éghajlatára jellemző a meleg nyár, nem túl zord tél és a viszonylag kisebb csapadákbizonytalanság.
Az évi középhőmérséklet 9,5 oC. Az uralkodó szél Ény-i. Talajai a különböző láptalajok: lápos réti talaj, tőzeges- és kotus láptalajok (Papp, 1983).
A Répce-mente 563 hektáros terület. A Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik legszebb részlete Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán. A védett terület a Répce Nagygeresdtől Répceszemeréig húzódó szakaszát, az azt övező réteket, valamint a "Tőzikés" erdőt foglalja magába. Számos értékes növény- és állatfaj talál otthonra e területen.
3. Növény- és állatvilág
A Fertő-táj hozzánk eső florisztikai kistája a magyar flóratartományba (Pannonicum) tartozik. A Fertő melléki dombsort a Pannonicum átmeneti flóravidékének (Praenoricum) lajtai flórajárásába (Laitaicum), a tavat és a part
menti részeket pedig az alföldi flóravidék (Eupannonicum) kisalföldi flórajárásba (Arrabonicum) sorolják. A fertő melléki dombsor növényzete hasonlít a Dunántúli-középhegység növényzetéhez. A kontinentális, balkáni, pontusi, pontus-mediterráni és mediterrán elemek – megjelenésüket tekintve xerotherm fajok – tömegesen tenyésznek a területen. A meglevő atlanti elemek is inkább mediterrán és közép-európai jellegűek. A part menti részek, a Fertő-mellék növényzete kontinentális, főleg halofita, turáni, pontusi és pontus-mediterráni elemekből áll. Megjelenését tekintve az Alföld, főként a Kiskunság flórájával mutat rokonságot. A vidék állatföldrjzi szempontból a Pannonicum faunakörzet kisalföldi faunajárásába (Arrabonicum) esik. A Fertő melléki dombsor bizonyos norikumi hatást is mutat erdei (sylvicol) és montán fajok előfordulásával, kelet-alpesi és mediterrán színezőelemekkel. A tópart alapfaunája európai, közép-európai jellegű, kevés bennszülött fajjal, jellegzetes pusztai faunával (Rakonczay, 1996).
Az elmúlt száz év során összefüggő, néhol 4-6 kilométer széles nádas alakult ki. Ezt beékelődő tavak, tocsogók, öblök és zátonyok tagolják, amelyeknek a szinte zavartalan belső világa megannyi költésre, táplálkozásra alkalmas helyet rejteget. Itt él Közép-Európa legnagyobb fészkelő nagykócsag-állománya, amely több mint 700 párból áll. Költési időben sok más társukkal együtt a nádas oltalmát élvezik a nyári ludak és búbos vöcskök.
Ragadozó madaraink közül a barna rétihéja is gyakori fészkelője e rengetegnek. A gyékénnyel elegyes nádszegélyben fülemülesitke él. A csatornapartokat szegélyező nádasok jellemző faja a territóriumának határait jellegzetes, erős hangjával jelző nádirigó. A nádas ízeltlábúi közül a nádrengeteg szitakötői a leglátványosabbak.
Néhány jellemző faja a területnek a lápi acsa, a lápi szitakötő és a mocsári szitakötő. A tó keleti és délkeleti partvidékén szikes gyepek és mocsárrétek alkotta sáv húzódik. Az időszakosan vízzel borított, mélyebben fekvő területeken sziksófüvet, sziki és magyar sóballát, valamint bárányparéjt találunk. A vérfüves láprétek jellegzetes rovarfaja a zanótboglárka, a vérfűboglárka és a nagy tűzlepke. Mindhárom faj szerepel az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelveinek függelékeiben. A nagyobb kiterjedésű szikes réteken ősszel pompázó sziki őszirózsa rózsaszínbe öltözteti a magyar szürke szarvasmarhával legeltetett gyepeket. A szikesek védett növényei közül a mocsári és agárkosbor, illetve az újra felfedezett pókbangó is említést érdemel. Tavasszal a leánykökörcsin és a tavaszi hérics nyílik nagyobb tömegben, nyáron pedig a lilavirágú, hosszú zászlós csűdfű példányait csodálhatjuk meg. A Fertő-táj madárvonulás idején olyan, mint egy hatalmas „légikikötő”. Itt gyülekeznek és pihennek meg az Európa különböző területeiről érkező madarak csapatai. Éppen ezért a tavaszi és őszi vonulások idején különösen mozgalmas a szikes tavak környéke. A szigeteken danka és szerecsensirályokat, üstökös és barátrécéket láthatunk. Az iszapzátonyokon gyakran gulipánok és gólyatöcsök álldogálnak, míg a sekély vízben szedegető nagy pólingok és nagy godák figyelhetők meg fütyülő, nyílfarkú és kendermagos récék társaságában. A téli időszakban nem ritka, hogy negyven-ötvenezer vadlúd is összeverődik a Fertő-tájon. A madarak az éjszakákat a védett öblökben töltik, míg napközben a környékbeli vetéseket, kukoricatárlókat látogatják. Az esti és reggeli libahúzások idején többezres csoportok zsivajától hangos a tó (Goda, é.n.). A tó legértékesebb halai: a réti csík, a süllő, az óarany színű fertői nyurgaponty, a csuka és a garda.
A betelepített angolna szintén nagy számban él itt. Az emlősök közül feltűnő a nádöv viszonylag nagy vaddisznó- és szarvasállománya. Sajátságos élmény a nádasbeli szarvasbőgés vagy a vízben úszó vaddisznókonda látványa. A nádasszegélyeken mindenütt él hermelin és menyét. A borz és a vidra viszonylag ritkábban jelenik meg. A harmincas évektől bukkant fel a Fertőn, s vált közönségessé a nádhalomvárakat építő, észak-amerikai eredetű pézsmapocok. Említést érdemel a mekszikópusztai Legelő-domb ürgeállománya, amely olyan ritka ragadozó madarak táplálékbázisa, mint a kerecsen (Rakonczay, 1996).
A Hanság egyedülálló természeti képéhez tartoznak a Dél-hansági égersarjerdők, melyek tájképi, növénytani és erdészeti szempontból jelentős értékeket képviselnek. További tájképi értéket jelentenek – mind a Déli-, mind az Északi-Hanságban – a füzekkel és rekettyefüzekkel átszőtt, a spontán beerdősülés folyamatában lévő mocsárrétek. A növényzet teljes szukcessziós folyamata nyomon követhető, a nyílt víz növényzettel történő betelepülésének legelső fejlődési állapotától kezdve (hínár vegetáció) a nádason, a lápréten, a rekettyefüzeseken keresztül az égererdőkig, a tölgy-kőris-szil ligeterdőkig; illetve az új telepítésű mesterséges égeresekig és nemesnyárasokig. Az Északi-Hanság területén jelentős tájképi, tudományos- és növénytani értéket jelentenek a nyíresek, melyek nem az egykori nyíres láperdők maradványai, hanem pionír származékerdők. A Hanság a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidék (Eupannonicum) kisalföldi flórajárásába (Arrabonicum) tartozó jellegzetes rész, mely nyugaton a Fertő medencével kapcsolódik. Legjelentősebb növénytársulásai a következők:
Hínárvegetáció, melyet a lebegő békalencsés, a békalencse-vízirence társulás; illetve a víziboglárkás és hínáros képvisel. A nyíltvizek hiánya és a csatornák rendszeres gépi tisztítása a hínárvegetációt erősen visszaszorította.
Ma már jelentősebb mennyiségben csak a Barbacsi- és Fehér-tóban található.
Nádasok, melyet részben gyékények és kákák uralnak. A nádat gyékény, káka, ritkábban harmatkása állományok helyettesítik. Helyenként – leginkább tőzegen, az ősi vegetációjú lápterületeken – még megtalálható a nagyon ritka lápi vagy kijevi csalán. A nádasok szegélyénél képződtek a magassásos társulások, ezek a
kékperjés láprétekbe és a dunántúli mocsárrétekbe mennek át. A mocsárrétek náddal átszőtt rekettyefüzesek települtek. A kiszáradó láprétek fűzlápokká vagy nyírlápokká alakulhatnak át.
A Hanság legjellegzetesebb növénytársulása az égerláp, amely egykor Kapuvár környékén 3400 hektáros összefüggő állományt alkotott (Süttöri-, Boldogasszonyi-, Osli-, Kapuvári-, Tarcsai-, Királytói- és Csíkos Éger) és Közép-Európában is egyedülálló volt. Az állományok közel 90 %-át mézgás éger alkotta, mely jelenleg mintegy 400 hektárra csökkent. A hajdani éger nagy kiterjedésű, talajszintből erősen kiemelkedő jellegzetes támasztógyökeres állományából ma már csak a Királytói Éger és Csíkos Éger területén maradt, mintegy 50 hektár – helyüket zömmel nemesnyáras telepítések foglalják el. Itt található még meg (Királytói égeres) a fekete ribiszke, a mélyebb fekvésű részeken sások, az égertönkökön mocsári- és szálkás pajzsika található, előfordul a szürke nádtippan és szálanként a babérfűz. A szárazabb helyeken fűzligetek állományai jelennek meg. Az Észak-Hanság területén – az említettek mellett – további növénytani értéket jelentenek a nyíresek. Ugyanitt a szukcesszió legmagasabb fokát a tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványfoltjai (Koronaerdő, Nagyerdő, Bormászi erdő, Töllös erdő) képezik. A Barbacsi- és Fehér-tóban uralkodók a hínár és nádas társulások. Előfodul még a kijevi csalán, egykor elterjedt volt itt a vízirence, kolokán; a nyílt víztükrön a fehér tündérrózsa és a sárga tavirózsa a hajdani lápvilág emlékét idézi.
A Hanság állatvilága – mely az Alföld (Pannonicum) faunakörzet második faunajárásába, a Kisalföldbe (Arrabonicum) tartozik – is igen gazdag. A halak közül a folyókban előfordul a ponty, kárász, compó, menyhal, csuka, ragadozó őn, rózsás márna stb. A lápvilág régen tömegesen található fajai: pirosszemű kele, vésettajkú paduc, csík-félék – szórványosan ma is előfordulnak. A hüllők közül még megtalálható a rákosi vipera, siklók, az eleven szülők gyík, mocsári teknős; a kétéltűek közül a pettyes- és tarajos gőte és a békák. A madárvilág szintén gazdag, az eddig megfigyelt fajok száma: 195.
Ritkábban előfordul a fekete gólya, hamvas rétihéja, kékvércse, a réti fülesbagoly és a karvalyposzáta. A területen fészkelő fajok: a túzok – mely a hansági táj jellegzetessége és egyik legjelentősebb természeti értéke -, továbbá a nagykócsag, barna rétihéja, kanalas gém, szürke gém (a Dél-Hanságban „gémtelepet” is alkot), szalakóta, törpegém, nagypóling. A Hanság a vonuló madaraknak megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyet biztosít. Vonuláskor a csoportosan megjelenő nagykócsag mellett a Barbacsi- és Fehér-tónak rendszeres vendége a halászsas, kabasólyom is. Az énekesmadarak faj- és egyedszáma is nagy. Jelenős faj a réti tücsökmadár. Az emlősök közül említést érdemel a pézsmapocok, a nyest és a nyuszt, valamint a ritkán előforduló vidra (Papp, 1983).
4. Kultúrtörténeti értékek a Nemzeti Parkban
A Fertő-Hanság Nemzeti Park nemcsak természeti értékeiről híres. Területén található a Fertődi-kastély, Fertőszéplakon pedig falumúzeum tekinthető meg. Nevezetessége a Fertőrákos melletti, nagy, kamrás fejtési módot alkalmazó, ma már felhagyott kőfejtő, amelyben a jól faragható lajtamészkövet bányászták. Sarród község határában található a nemzeti park székháza és oktatóközpontja, a Kócsagvár. Pannonhalma község felé emelkedő Szent Márton-hegyre épült az ezer év építészeti stílusait hordozó apátság. A bazilika legősibb része még a XI. századból származik. Az UNESCO Világörökség bizottsága a Pannonhalmi Főapátságot és közvetlen természeti környezetét 1996 decemberében a Pannonhalmi Bencés Főapátság magyar és egyetemes, egyházi és kulturális jelentőségének és értékének elismeréseként a világörökség részévé nyilvánította. Említést érdemel még a Pihenőkereszt, mely a Szárhalmi-erdő szélén Balf felé található (Bodnár, 2006). A Király-tóhoz tartozik egy legenda is, miszerint réges-régen kapuvári halászok a Hanyban egy gyermeket fogtak ki a Király-tóból, aki teljesen mezítelen volt, testét halpikkelyek fedték, ujjai közt pedig úszóhártya feszült, Hany Istóknak nevezték el (Rakonczay, 1996).
5. Aktív természetvédelem
Az Igazgatóság által végzett természetvédelmi munka legfontosabb elemei az ismert természeti értékek megőrzésére irányuló tevékenységek. Tényleges, kifejezetten természetvédelmi célú beavatkozások elsősorban a Magyar Állam tulajdonában lévő és az Igazgatóság vagyonkezelésében lévő területeken történnek, de számos esetben más állami vagyonkezelőkkel (pl. vízügyi igazgatóság, erdőgazdaságok) vagy magánszemélyekkel, önkormányzatokkal működnek együtt a természeti értékek hosszú távú fennmaradásának biztosítása érdekében.
A nem természetvédelmi kezelésben lévő területeken a Magyar Állam elsősorban hatósági eszközökkel és különféle támogatásokkal (pl. pályázatok) biztosítja a természeti értékek fennmaradását.
A legegyszerűbb esetekben a természetvédelmi kezelés valóban egyfajta megőrző tevékenységet takar, hiszen a természeti értékek fennmaradásához optimális esetben nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Az emberi
tevékenység következtében kissé leromlott vagy éppen annak hatására kialakult élőhelyeken már szükség lehet
„aktív” beavatkozásokra (pl. legeltetés, kaszálás), amelyeket az Igazgatóság saját szakszemélyzetével, gépparkjával és állatállományával végez. A teljesen elpusztult vagy jelentős mértékben leromlott területeken azonban már komolyabb beavatkozásokra, ún. élőhely-rekonstrukciókra (pl. Nyirkai-Hany) van szükség.
A beavatkozások sok esetben nem az élőhelyek megőrzése, hanem egy-egy veszélyeztetett faj (pl.
boldogasszony papucsa, fehér gólya, kerecsen, vérfű boglárka stb.) védelme érdekében történnek. A fajvédelmi intézkedések sok esetben kifejezetten speciális beavatkozásokat (pl. műfészkek kihelyezése, odútelepek létesítése) jelentenek. A fajmegőrzési programok, bár egy-egy faj védelmét célozzák, a legtöbb esetben további ritka fajok védelmét is elősegítik.
Természetvédelmi kutatásokra elsősorban a természetvédelmi kezelések megalapozásához, a természetvédelmi kezelési tervek adatigényének kielégítéséhez, az egyes fajok és élőhelyek védetté nyilvánításának megalapozásához, a természetvédelmi munka hatékonyságának méréséhez, illetve a hazai és nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek kielégítéséhez van szükség. A természetvédelmi kutatások egy része monitoring jellegű adatgyűjtés, ahol rendszeres időközönként, hasonló vagy azonos módszerrel történik a vizsgálat. A kutatások másik csoportja egyedi felméréseket (pl. alapállapot felmérések), vagy valamilyen speciális probléma (pl. egy-egy özönfaj eltávolításának leghatékonyabb módszerét kereső) megoldására irányuló vizsgálatokat takar.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a természetvédelmi kutatásokat saját munkatársaik, önkéntesek és különböző megállapodások keretében egyetemi kutatócsoportok végzik. A
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a természetvédelmi kutatásokat saját munkatársaik, önkéntesek és különböző megállapodások keretében egyetemi kutatócsoportok végzik. A