4. III. Természetmegőrzés
4.5. A zónák
A nemzeti park területén három természetvédelmi zónát határoztak meg: A, B és C zónákat.
4.6. Az A zóna
Az „A” zóna a nemzeti park magterülete. A legnagyobb jelentőségű természeti értékeket tartalmazza, és nélkülözhetetlen a Szlovák Paradicsom ökológiai egyensúlyának szempontjából. Itt találhatók a nemzeti park területén karsztos formákat tartalmazó fennsíkok, amelyek fontos csapadékvíz gyűjtő területek is. Itt megtalálhatók a fennsíkok és szurdokok között lévő átmeneti területek is konzervációs erdőkkel, maguk a szurdodok tartalmazzák a Slovensky raj legtipikusabb és jellegzetesebb relief formáit. Ezen kívül ez a zóna tartalmaz folyóvízi reliefformákat, amelyek szurdokvölgy- völgy jellegűek, meredek lejtőkkel határolva, gyakran sziklás formákkal. A természeti ökoszisztéma megőrzésének érdekében a területet pontos megőrzési szempontoknak vetették alá.
4.7. A B zóna
A „B” zóna a nemzeti park része. Ez a karsztos fennsíkok alatti területeket, valamint a hatalmas hegygerinceket foglalja magába. Dolomiton leginkább folyóvízi relief a jellemző – nyitott völgyekkel és szórványosan sziklaformációkkal. A területen megtalálható olyan helyszín, ahol sok védett és ritka növényfaj található, amelyek az erdei és a nem-erdei ökoszisztéma tagjai, emellett számos glaciális reliktum is előfordul. Zoológiai nézőpontból a legfontosabb állatközösségek a sziklaformációk és sziklás lejtők, a nagy hegygerincek erdeinek és lejtőknek a társulásai.
4.8. A C zóna
A „C” zóna a nemzeti park puffer zónáját jelenti. Fő célja a nemzeti park területét fenyegető negatív hatások megfelelő mértékű felfogása és pufferelése. Ez a terület tartalmazza sok állatfaj táplálékbázisát, ilyen szempontból néhány esetben a puffer zóna szegélyi része kiemelkedő. Az erdők nagy része leginkább termelési célt szolgál. A mezőgazdasági területeket a mezőgazdasági vállalkozások intenzíven hasznosítják.
4.9. Szervezeti struktúra
A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park Igazgatóság egy független szakértői intézmény, amely a nemzeti park területének megőrzéséről gondoskodik. Közvetlenül a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának irányítása alatt áll.
A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park Igazgatóságában 11 személy dolgozik három szakosztályban: genofond védelmének szakosztálya, a tájképi értékek védelmének szakosztálya és a gazdasági és működési szakosztály.
A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park Igazgatóságának központja Spisská Nová Ves városában van. A helyszíni munka ellátásának érdekében van három kihelyezett állomás (TS) a nemzeti park külterületén- TS Cingov, TS Podlesok és TS Dedinky.
Cím:
Slovensky Raj National Park Administration Letecká 3
052 80 Spisská Nová Ves
12. fejezet - MALA FATRA NEMZETI PARK
1.
2. I. TERMÉSZET
2.1. Földrajz, Földtan és Domborzat
A Mala Fatra Nemzeti Park közép Európában helyezkedik el, Szlovákia dél-nyugati részén. A Mala Fatra Nemzeti Park (továbbá nemzeti park) része a Mala Fatra hegyvidék komplexének, amely a harmadik
legmagasabb a Nyugati Kárpátokban a Magas és Alacsony Tátra után. A nemzeti park területe hozzávetőleg azonos a Mala Farta hegyvidéki komplexének Krivanska Fatra alegységével.
A nemzeti park alakjában található asszimetrikus ellipszis hossza megközelítőleg 26 km és a szélessége 12,5 km. A nemzeti park teljes területe 45.892 ha. A belső zóna kiterjedése 22.630 ha, amíg a külső védő (puffer) zóna 23.262 ha. A nemzeti park területi magassága 358 m-től (Hradsky folyó) 1709 m-ig terjed (Vel’ky Ktiván csúcs).
A Krivanska Fatra hegyvonulat a Velka Fatra hegyek környező részével egyedülálló felépítésű, nagyon bonyolult geológiai és geomorfológiai alakulással. A Váh folyó átvág ezen a meandrousepegenetikus völgyön keresztül és a hegyet két független résszé osztja, azonban, a földtani összetétel többé-kevésbe azonos.
Mindkettő, a Mala és a Vel’ká Fatra közép Nyugati Kárpátok belső hegységéhez tartozik tipikusan jellemző struktúrájával, földtani összetételének típusával.
Az északi részén, Malá Fatra érinti a klippen és flysh egységeinek külső Nyugati Kárpátok részét. Az összes fő tektonikai egységét a Nyugati Kárpátoknak, tatrids és felső subtatras palástok teszik ki a földtani összetételét mindkét hegynek. A Krivánska Fatra kristályos magja az alapja a gránitos ásványnak. A gránitos mag a felszínen van a hegygerinc déli lejtőin, kezdve Strecno falujától Parnica városáig. A magon, megállapítható egy Paleozoic és Mezozoic takaróréteg, amely összetett rétegű kvarcból, kevert palából, mészkőből, dolomitból, kavicsos mészkőből, kavicsból, kavicsos palából, és palából áll. A takaró réteg, fő építő elem a Vel’ky és a Maly Fatransky Kriván területeknek, Strecno és a nyugaton fekvő Párnica területeknek. A takaró rétegen át van két subtatra palást, a Krízna és a Choc Palást, melyek feltolódtak délre. Az alacsonyabb palást, Krízna, létre jött az észak és észak-nyugati lejtőkön, valamint a keskeny övvel szegélyezett nyugati szélén a Mala-Fátra-nak. Ez a Közép-triász és Alsó-krétai sötét mészkő, szürke dolomit, cementált kavics, mészkő, kavicsos mészkő, és kavicsokból tevődik össze. A Krízna Nappe építi a hegygerinc fő hányadát és az uralkodó részét a hegynek, főként a Triász dolomitok és Jura- Krétaszerű márga. A Choc Nappe arányosan Malaebb kiterjedésű, azonban, ez alkotja morfológiailag a legmeredekebb és legösszetettebb részét a hegynek. Az ilyen csúcsok, mint a Maly és Vel’ky Rozsutec, Boboty, Sokolie, és a kastély szikla Strecnoba, alakulásuk szerint palásból jöttek létre. Az összetétel sötét mészkő és dolomit a Triász és Alsó-jura korból. Krivánska Fatra megoszlik a flysh Kárpátok klippen zónájában, ami jelenleg szűk kiterjedés zóna, Zilina városától Terchova plébánián át, Zazrivá falujának irányába. Nagyon változatos a geológiai szubsztrátum, változatos ásványi a különböző erodoproofness-nek, sekély rétegekben okozza a sokféleségi lehetőségét. A gránit magnak és kvarcitnak simán modellezett formái változtok morfológiailag átalakult márgává, palává és homokkővé. Ezzel szemben, a mészkőn és dolomiton a Triász korszakban karsztos jelenségek képződtek, ezen belül kanyonok, szakadékok, szurdokok, tornyok, sziklák, stb. A barlangok előfordulása nagyon gyakori, a legismertebb és legnépszerűbb a Kristálova jaskyna (Kristály barlang) Rozsutecs területén. Feltehetően, a legspecifikusabb és legfontosabb része a nemzeti parknak a 7 km hosszú kanyargós Váh folyó völgye, a Dubná skala és a Strecno rész között. Keresztezi a Malá Fatra hegységet és két részre osztja, Krivánszka és Lucanská Fatra orografikus alegységekké. A völgynek karakterisztikusan három kanyarulata van, mindegyeik hossza kb 1.100 m.
2.2. Talaj
Hozzávetőleg, a terület 75 %-át borítja erdős talaj, ahol a cambisols a leggyakoribb. Ezek speciálisan fejlődtek ezen a területen enyhe tagolódással gránit, flysh homokkő, kavics, márga mészkő táptalajon. Lithosols (skeletonised talaj) érvényesül először a hegygerincen, a Suchy csúcstól a Vel’ky Rozsutec csúcsig. Ezeknek a kialakulása helyenként a rendkívül durva klimatikus körülmények, magas páratartalom és alacsony hőmérséklet jellemzi, a hőmérséklet és vízerózió eredményeképp. A Rankers-en gránit és kvarcit táptalaj érvényesül. A rendzinás-t (tipikus, eluviated, barna) mészkő és dolomit táptalaj alkotja. Pararendzinas sziget típusú elterjedési mintázat, alapja karbon és kovasav ásványok, különösen a kilippen-be és flysh biet-be, ahol homokkőbe és márgába kötődtek meg. Ezeknek nagyobb a természetes termékenységük mint a rendzináknak. A podzolok kvarcit grániton, kvarcit homokkőn és kvarcit táptalajon fejlődött, toboztermő és törpe fenyőerdőbe. Fluvisols az áramláshordalékokból fejlődött ki. Ezeket az ülepedett anyagok alkotják, amelyek lefolynak a vízgyűjtő terület felső részéről. A tőzegtalajok, gleyed, stagnogleyed, és pseudgleyed talajok olyan oldalakon fejlődtek ki, ahol magas a talajvíz szintje. Ez a fajta talaj jellemző mindenféle vizes rétekre, mint például a Nature Reserves Bőrikova mláka, Uhol'níky, Gol'ove mláky-ra.
A talajok többségére hatottak az emberi tevékenységek, látható a legtöbb termékeny talajon: fekete és barna talajok. Változatlan a természetes vagy potenciális termékenysége, azoknak, amelyek természetes körülmények között fejlődtek, ilyen az anthropically uninfluanced talaj típus, mint rendzinás, combisols, illimerised talaj, stb.
Érintett természetes termékenység (kulturális termékenység) az eredeti talajtípusok művelésének eredményeként
jöttek létre az antropogén talajtípusok, amiket kizárólag termékeny talajokként hasznosítanak. Ezek a talajok megtalálhatóak mezőgazdaságban használt termőföldeken, különösen gyakori a puffer zónában. A hegyi erdős talajok termékenysége nem sokban tér el a természetes termékenységtől. Mezőgazdaságilag hasznosított talajnak, főleg a síkságokon, többé-kevésbe látszólagos a kulturális termékenysége. Jelenleg, feljegyzett jelei vannak a talajszelvény bomlásának illetve a vízréteg szétválásának a talajszelvénytől. Sokféle változás a felszínen, például, a zöld területek megsemmisülése, vízelvezetési projektek és problémák befolyásolják a vízjárást és negatívan befolyásolják a vizet és szelet, erózióssá és sóssá válását a talajnak. A nemzeti park nagy része savas légköri lerakódások hatása alatt áll, melyek főleg a szomszédos Lengyelországból és Csehországból származnak.
2.3. Éghajlat
A Mala-Fátra Nemzeti Park területén két éghajlati zóna érvényesül. Nagyobb része a hideg éghajlati régióhoz tartozik, ahol az átlagos Júliusi hőmérséklet kevesebb mint 16 °C. Ezeket a régiókat jellemzik a következő zónák, a sorrend a felvidéktől az alföld felé:
1.
2.
A Krivánska Fátra lábához tartozó a mérsékelten hideg övezet júliusi hőmérséklete 12-16 ° C. mérsékelten hideg övezet júliusi hőmérséklete 12-16 ° C. Ez a zóna jellemzi a Nemzeti Park puffer zónáját.
A legalacsonyabb rész a Váh és Orava River Valleys közelébe tartozik egy Malasé meleg és nagyon párás régió melynek az átlagos Júliusi hőmérséklete kb 16 °C. Tipikusan jellemzőek a légköri jelenségek a Malá Fatra hegységben, ahol kiszámíthatatlan az időjárás, gyors időjárás változás sok tekintetben, főleg a melegből a hidegbe és a nedves száraz periódusok váltakozásakor. Állandó időjárási minták is látható a nyár második felében melynek az elején csökken a hosszabb idejű meleg és száraz időjárás, szemben a hideg és csapadékos időjárás időszakával.
A hőmérséklet csökken mintegy 0,6 ° C-ot 100 méteres emelkedésenként. A legmelegebb hónap a július és az átlagos hőmérséklet 12-16 ° C, a leghidegebb januárban az átlaghőmérséklet -4 - 7 ° C. Az átlagos éves levegő hőmérséklete 3-6 ° C. A nemzeti park területén, a légtömegek, a mérsékelt éghajlati övben vannak túlsúlyban.
Felcserélhető időjárást okoz az intenzív ciklontevékenység. A csapadékváltozékonyság nagyon magas.
Bármelyik hónapban lehet a legtöbb csapadék. A csapadék nagysága növekszik, és a teljes évi csapadék 900-1,200 mm között változik. Az állandó hótakaró 80-130 napig tart, de vannak olyan évek, amikor hosszabb ideig tart, vagy hiányzik. Az átlagos hótakaró 30-60 cm.
Az egész Mala-Fátra területen a nyugati szelek érvényesülnek. Legnagyobb szélsebesség 30-40 m\s. Az erős szeles napok számának nagyon változatosak az időbeli és térbeli mérlegei, különösen a speciálisan elhelyezkedő területeken. Az éves átlagos nedvességtartalom 79-87% emelkedéstől függően.
Az átlagos felhő borítottság 60-70%. A legmagasabb felfő borítottság November és Decemberbe (79%) van, a legalacsonyabb Szeptemberbe és Augusztusba (50%). Az összes átlag napsütéses órák száma 1.200-1.400 óra egy évbe. Ebből 800-900 (60-65%) óra a nyár folyamán.
2.4. Hidrológia
A Mala-Fátra Nemzeti Parkhoz tartozik a Váh River vízgyűjtő. Az NP déli részét lecsapolták kisebb patakokra, mint a Šútovský, Stratenec, Biely és Hoskora patakok. A keleti részt lecsapolják a Zázrivka és Bystricka patakok és azok mellékfolyói. Mindkét patak része az Orava River System-nek, amely kapcsolódik a Vág folyóhoz, közel Kralbvany városához. Az északi és észak-nyugati részén, a megtalálhatók a Varínka patak és mellékfolyói, melyek közül a legfontosabbak Vrátnanka, Biely, Belianslcy és Kúrsky patakok. A nyugati részt lecsapolja a Hradsky patak, ami a Vág folyóba ömlik. A folyó hálózat sűrűsége az NP területén 14,7 km/km2.
Mélyen vágott völgyekben igen meredek lejtőkön, a Fátra patakok jellegzetesen hegyi csermelyek és patakok.
Sok helyen, különösen a kalcium felületeken, mint például a vízesések Sútovo vízesés, Diery és Stoh folyam vízesések jöttek létre.
A fő víz forrása Fátra patakoknak az eső és a hóesés, valamint a kalcium sziklák felszín alatti vizes területei. A maximális árvízi vízhozam áprilisban van, mely közvetlenül kapcsolódik a hóolvadáshoz. A legnagyobb
kiömlés májusban, júniusban, és a július hónapjaiban, mikor a legnagyobb a csapadék, míg a legkisebb kiömlés általában szeptemberben (a legkisebb esőzés), vagy januárban.
A nemzeti parknak nincs természetes tava. A vízgazdálkodás szempontjából, több gát tó, ezeket a vízellátás, villamos energia ipar, az öntözés céljából építették, valamint fontos a pihenés. Más típusú mesterséges tavak is vannak, elöntött felszíni aszfalt bányák Sztrecsnó falu közelében és gránit bányák Sútovo falu közelében. Ezeket is használják szabadidős tevékenységekre. Az összes vízinövény a nemzeti park beépített területén kívül van.
Mala-Fátra gazdag a felszín alatti forrásvizekben, ásvány-és gyógyvizek. Mezozoikum mészkősziklák a legnagyobb jelentőséggel vannak a felszín alatti vizek előfordulásában. Néhány forrás eléri a 10 liter per másodperces kibocsájtást. Malá Fatra vízgyűjtő terület egy néhány ásványi és termál forrás kialakulásával a szomszédos medencékből. Némelyikük, például a Fátra, a kereskedelmi forgalomban kapható ásványvízforrás.
2.5. Flóra
Az erdők, rétek, és a mezőgazdasági területek növénytakarója és jelenlegi flóra összetétele és a vegetációs szerkezete tükrözik a geológiai körülményeket, makro, mezo, és mikro klimatikus körülmények, hidrológia, a felszíni árnyékolás kialakulása, valamint az emberi tevékenység. A jégkorszak utáni növénytakaró történelemi fejlődését vissza tudjuk vezetni a növényfajok jelenlétén és kombinációján keresztül.
A vegetációs és florisztikai összetétele szerint, a Kxivánska Fátra a térség nyugat-Kárpátok Flórájához tartozik (Carpaticum accidentale). Krivánska Fátra-nak igen változatos a geológiai szubsztrátja és egy nagyon tagol domborzata, ami erősen befolyásolja a növényzetet. Ez a régió gazdag különböző veszélyeztetett, endemikus, vagy más módon értékes fajokban. A "kihalt, endemikus és veszélyeztetett taxons szlovák Flórájának listája"
szerint, 12 faj fennmaradása teljesen vagy részben függ a szlovák területtől. További 19 növényfaj tartozik ide, amelyek a listába vannak és megtalálhatók a szomszédos országokban. Több faj glaciális eredetű. Ezek a fajok gyakoriak voltak a glaciális pleisztocén korban. A globális felmelegedés után az interglaciális időszakban, ezek a fajok visszahúzódtak északra. Közép-Európában, csak a szigetek legmagasabb hegyin találhatóak, ahol az éghajlat még megfelelő, egyes jégkori flóra fennmaradásához. Ezek ősi tanúi az elmúlt jeges időszaknak.
2.6. Nem erdei vegetáció
A történelem előtti idők során az NP területe erősen erdős volt, és ritkák voltak a nem-erdős élőhelyek. Voltak hiányos erdők, Malaebb rétek, sziklás szigetek, vizes élőhelyek, stb, nem terjedek ki fás területen belül az ősi erdei közösségekre. A történelmi letelepedéskor a Turóc, Orava, és Zsolna medencékben, az első emberek megjelenésekor felfedezte és a Mala-Fátra területét vadászati célokra használta. Később, körülbelül a 13. és 14.
században, kezdték építeni az első településeket, kivágták az erdőket, és mezőgazdasági földterületeket hoztak létre. A Valachian (lelkipásztori) kolonizáció alatt, a 15. és a 17. században az erdők területe jelentősen csökkent. Az ősi erdei közösségeket felváltották a legelők, rétek, mezőgazdasági területek, és azok határi.
Lápok, mocsarak, havas és alpesi rétek, és a szikla növényzet közé tartoznak a természetes nem erdős növénytársulások. Ezek eredeti helyszínük nőtt olyan területeken, ahol az erdők nem tudtak nőni természetes okok miatt. Submountain rétek és legelők jöttek létre, mezőgazdasági használatra. A múltban ezek gyepeke vagy legelőkként voltak használva. Jelentős részét ezeknek a réteknek és legelőknek szántásra használták, és átalakították monokultúrás területekké, ahol új vetőmagot és műtrágyát használtak. A hegyvidéki legelők területének terjedése az erdővonal fölött és a hegy gerince mentén, drasztikusan nőtt a Valachian gyarmatosítás során elterjedt erdőirtás eredményeként. Ők szintén használt szénatermelésre és a legeltetésre.
Jelenleg, a nem erdős növényzetet a nemzeti parkban négy fő csoportba lehet osztani:
2.7. Submountain rétek és legelők
Xerotermous, mosophyllous és nedves területek jöttek létre. Ezek különösen gyakoriak az ember által lakott területek körül. Jelenleg, ezek közé tartoznak a leginkább veszélyeztetett élőhelyek közzé a mezőgazdasági művelés alá vett használat miatt. Ezek fontos forrásai a biológiai sokféleségnek és tartalmaznak nagyszámban veszélyeztetett fajokat, mint például az orchideák. Hatalmas csökkenések voltak az ilyen rétek a teljes területében és a minőségében, az elmúlt évtizedekben, az intenzív gazdálkodási gyakorlatok, a vízelvezetés, és a hagyományos kezelési módszerek eltűnése miatt. Ilyen ritka és veszélyeztetett fajok: Allium carinatum, Gladiolus imbricatus, Lilium bulbiferum, Trollhts altissimus, Orchids - Coeloglossum viride, Ophrys insectifera, Orchis morio ssp. morio, Orchis pallens, Dactylorhizafuchsii, stb.
2.8. Hegyi rétek és legelők
Eredetileg rendkívüli módon nőtt ez a rész az erdős közösségeken belül. A jelenlegi állapot a több száz éves emberi használat okozza. Legtöbbjük a Valachian kolonizáció alatt jött létre, amikor az ember kulturált fenyő - bükk, lucfenyő, és a törpe fenyvesek termeltek ki és helyükbe legelő és réti területeket alkottak. A hagyományos gazdálkodás hegyi réteken a fűnyíráson alapul évente egyszer, és széles körű használata a legelők juh-és szarvasmarha legeltetése
Hegyi réteknek nőtt a kalcium és a szilikát tartalma. Florisztikai összetétel megváltozott a szubsztrát típusa szerint. Jellemző fajok: Alchemilla vulgaris, Pimpinella major, Astrantia jelentős, muskátli sylvaticum, Polygonum bistorta, Melandrium rubrum, Primula elatior, Rumex arifolius, Phyteuma orbiculare, Cardaminopsis halieri, stb
Legelők találhatók olyan helyeken, amit használt, vagy még legeltetett. Jellemző fajok ezen az élőhely: Phleum pratense, Trifolium repens, Trifolium pratense, Achillea Millefolium, Lotus corniculatus, Prunella vulgaris, Cerastium vulgare és az Euphorbia cyparíssias, Agrostis tenuis, stb
A legritkább és leginkább veszélyeztetett fajok a hegyi réteken és legelőkön: Aconitum firmum ssp. moravicum (Nyugati Kárpát endemit), Soldanella carpatica (Nyugati Kárpátok neoendemit), Delphinium oxysepalum (Nyugati Kárpát paleoendemit), Dianthus nitidus (Nyugati Kárpátok paleoendemit), Festuca tatrae (Nyugati Kárpátok endemit), Cyanus mollis (Kárpát endemit), Pyrola Carpatica (Kárpát-endemit), Dyas octopetala (jégkorszaki reliktum), Salix reticulata Salix kitaibeliana (Nyugati Kárpátok endemit), Allium victorialis, Anemone narcissiflora, Asperula neilreichii, Aster alpinus ssp. glabratus, Astragalus australis, Pedicularis hacquetii, Crepis sibirica, Mulgedium alpinium, etc.
2.9. Sziklás közösségek
A szikla növényzet a sziklákon, kőlépcsőn, és a kavics anyagon , változatos geológiai aljzaton és a különböző magaslatokon nő. Ezek tipikus korai szukcessziós közösségek különleges helyek. Ezek a közösségek, különösen a kalcium és a mészkő szubsztrátok fajokban igen gazdag. Megszokták, hogy a legszárazabb talajokon és a legmelegebb helyeken nőnek. Számos endemikus, ritka, reliktum és növényfajok, mint például Slavica Pulsatilla (Nyugati Kárpátok endemit), Primula fülszerű képződmény (Kárpát endemit), Dianthus Hungaricus (Nyugati Kárpátok endemit), Erysimum wittmanii (Nyugati Kárpátok endemit), Minuartia langii (Kárpát subendemit), Saxifraga wahlenbergii (Nyugati Kárpátok paleoendemit), Saxifraga caesia, Seseli elatum ssp. heterophyllum (pannon endemit) nőnek ezekben a közösségekben.
2.10. Lápok
Az Np-ben a lápok általában Malaebb foltokban a réteken belül különös gyakorisággal a puffer zónában vannak.
Kivéve számos Mala nyílt vízfelületű lápot, többnyire mesterséges eredetűek, vizes típusúak többnyire mocsarak, lápok, források, és a törpe fenyő lápok. Mindben meg lehet találni a különböző geológiai szubsztrátokat. Ezek is hozzá tartoznak a leginkább veszélyeztetett élőhelyeknek. Az általános kép, hogy több mint 4,500 km2 terület lecsapolásra került az elmúlt évtizedekben, ami közel 1 / 10 része Szlovákiának. Ezek nagy számban tartalmaznak egyedi növényeket, mint a Carex dioica, Carex hosteana, Carex paniculata, Eleocharis quinqueflora, Epilobium palustre, Epipaciis palustris, Hippochaete variegata, Menyanthes trifoliata, Oxycoccus palustris, Pedicularis palustris, Pinguicula vulgaris, Salix rosmarinifolia, Drosera anglica, Drosera rotundifolia, stb.
2.11. Erdei növényzet
Erdő borítja teljes NP terület mintegy 70%-át. A Fátra erdőket uralja a bükk (55%), lucfenyő (30%), fenyő (6%), törpefenyő (3%), és a platán (2%), amelyek együttesen alkotják a bükk, bükk és fenyő, luc erdőket kiegészítve néhány, platánfával, szilel, berkenyével, stb
Közülük a lombhullató erdők leggyakrabban bükkösök. Ezek előfordúlnak különböző típusú anyakőzeteken submountain és a hegyvidéki növényzet övben. A történelmi fejlődésük időszaka a legintenzívebb a jégkorszak után Atlanticum-ban és Subatlanticum-ban. Ezekben a klimatikus időszakokban szintén néhány más Subatlantic faj, például a fenyő, behatolt a szlovák területre. Külön figyelmet érdemel a bükk, fenyő-bükk, bükk-jegenyefenyő, luc erdejei hasonlítanak az ősi jelleghez, például Nemzeti Természetvédelmi Terület: Srámková, Kl'acianka Magura, Chleb és Parác. Nagyon magas a biológiai sokféleség jellemző bükkösökben a mészkő
felületeken, különösen a klippen övezetben. Ökológiai követelményeként a talaj vastagság nem tette lehetővé, hogy a megjelenjenek a meredek lejtők és a sekély talajú területeken. Ezeken a helyeken reliktum fenyves erdő fennállása maradt, tartós előfordulása a Pinus sylvestris fenyőnek, amely a nagyon vékony talaj esetében fűves-lágyszárú sziget jellegű közösségeket alkotnak. A florisztikai sokféleség miatt, előforduló reliktum és endemikus fajok és a növényzet sokszínűsége, képviseli a természeti örökség jelentős részét. A hegyvidéki fenyő-bükk, luc-fenyő-bükk és a fenyő örökzöld tűlevelű erdők az irányadók. A domborzati ív előfordulása 1,000-1,550 m a.s.l között van, a szikla szerkezete és a hegyvonulat függvényében.
Krivánska Fátra erdei növényzete erdei vegetációs övekbe oszthatók, a domborzati lejtők különböző éhhajlata
Krivánska Fátra erdei növényzete erdei vegetációs övekbe oszthatók, a domborzati lejtők különböző éhhajlata