4. III. TERMESZETVEDELEM
4.1. Tortenelem
A termeszetvedelem egy olyan tudomanyterulet, mely az emberek tarsadalma es a termeszet kozotti okviszont es kolcsonhatast kutatja, mint egy kulonleges okologiai-tarsadalmi folyamat a termeszeti rendszerben. Ez a negativ emberi tevekenysegek intenzitasanak felfedezesere fokuszal es hogy ezutobbi hogyan befolyasolja a preventiv, protektiv es defenziv mertekek vegkimenetelet, melyeket arra terveztek, hogy biztositsak az elsodleges okologiai folyamatok es rendszerek konzervalasat, az okologiai genetikus tobbfeleseget, az okorendszerek emberi tarsadalom altali optimalis hasznalatat es a termeszetvedelmet, termeszeti fenomenat es organizmusokat tudomanyos, kulturalis, oktatasi, okonomiai es tarsadalmi celokat. A termeszetvedelem elmeleti alapja az okologia diszciplinaja, mely tanulmanyozza a funkcionalis biotikus rendszereket, az organizmusok es kornyezetuk kozotti kapcsolatokat es az emberek kozotti kolcsonos kapcsolatokat.
Pieniny vedelme a Krakovsky Egyezmeny, 1924 majus 6, lengyel es korabbi csehszlovak kormanyok kepviseloi altal valo alairasa utan kezdodott. Az egyezmeny egy resze a lengyel es csehszlovak hatarmenti teruleteknek elhatarolodasat erintette. Ezt a reszt 1924 szeptember 5-en irtak ala. Az egyezmeny egy nemzeti park letrehozasat javasolta a hatarmenti teruleteken, hasonloan az Egyesul Allamok es Kanada kozotti hatarvonalakhoz. Ezt a javaslatot tamogatta egy tudomanyos konferencia is, melyet 1929 december 13 es 14 kozott tartottak Krakkoban. 1930 augusztus 31-en Szczawnicaban, Lengyelorszagban volt egy konferencia egy pieninyben valo nemzeti park letrehozasat illetoen. Csehszlovak kepviselok szinten reszt vettek ezen a konferencian. A lengyel foldmuvelesugyi miniszterium dontese alapjan 1932 majus 23-an letrejott a Pieniny Nemzeti Park. A csehszlovak foldmuvelesugyi miniszterium pedig 1932 julius 17-en hozta letre a rezervatumot a sajat teruleten. A rezervatum 362,47 ha nagysagu teruletet olel fel. A lengyel kormany felallitott egy park bizottsagot, mint tanacsado testulet, valamint a csehszlovak kormany is letrehozott egy rezervacios bizottsagot.
Ezutobbi vezetoje Dr Karel Siman volt, a csehszlovak allami erdok igazgatoja. A lengyel bizottsag vezetoje
pedig Dr Wiktor Lesniewsky a helyettes foldmuvelesugyi allamtitkar volt. Ezen bizottsagok elso gyuleseiket 1934 januar 8 es 9 kozott tartottak Krakkoban. A park letrehozasa osztonozte egy termeszetvedelmi rendszer letrehozasat a csehszlovak – lengyel- karpat hatar teruleteken. A Pieniny nemzeti park volt az elso hatarokon atnyulo rezervatum Europaban.
Egy kibovitett nemzeti park jott letre 1967-ben az allami termeszetvedelmi torveny altal, melyet a szlovak nemzeti tanacs hagyott jova. Ennek a parknak a terulete 2.125 ha (21,25 km²) es a vedelmi zonaja osszesen 28.000 ha (280 km²). Ez a torvenyhozas biztositotta az alapjat a Pieniny okorendszerek konzervaciojanak. 1988-ban a nemzeti park terulete 3.896 ha-ra bovult, a vedelmi zona terulete pedig 22.433 ha lett.
A PIENAP letrejottevel egyidoben kisebb szigoruan vedett teruleteket hoztak letre, mint pl. Pieniny beszukult volgyenek termeszetvedelmi resze a Dunajecen, a Haligov sziklak vedett terulete (beleertve az Aksamitka barlangokat) es a Lesnicky Potok beszukult volgye. Ezen szigoruan vedett teruletek osszesen 772,29 ha teruletet foglalnak magukba. A szigoruan vedett teruleteket a nemzeti park vedelmi zonajaban hoztak letre. Ezek tartalmaztaka Jezerske tavat, Jarabinsky Prielomot es a Travertinove tavat. Ezen teruletek osszesen 54,16 ha.
1984 szeptembereben a korzeti nemzeti bizottsag elfogadott egy torvenyt, mely szerint letrejott egy vedett terulet Male Jazeroban, 6,01 ha szarazfoldi teruleten es 0,48 ha tavi teruleten, Ozeroban 14,31 ha szarazfoldi teruleten es 0,64 tavi teruleten es Velke Osturnianke Jazeroban 3,20 ha teruleten.
A nemzeti park teruleten 37 teljesen vedett noveny es 7 reszben vedett noveny talalhato. Ketfele vizi allat, az egyik tipus keteltu es het emlos faj kritikusan veszelyeztetett. Az allatok vedelme az elegge szerteagazo fajszelekcio tulelesere koncentral es azon tenyezok eliminalasara, melyek veszelyeztetik a faunat es az okorendszereket.
Pieninyben a tudomanyos kutatasok akkor kezdodtek, amikor Cyprian szerzetes 1764-ben letrehozta Cerveny Klastorban a herbariumot. A tizennyolcadik szazad folyaman Wahlenberg es Wagner erdeklodest mutatott Pieniny kutatasai irant. A lengyel tudomanyos irodalomban vannak tudosok, foleg botanikusok es zoologusok altal irott tanulmanyok a tizenkilencedik szazadbol. A tizenkilencedik szazadbol szarmazo tudomanyos irodalom nagy resze magyar szerzok altal irodott. Pieninyben a tizenkilencedik szazad folyaman geologusok is alapos vizsgalatokat vegeztek. Ebbol kifolyolag a termeszetkutatasnak Pieninyben nagy multja van.
Pieniny okologiai funkciojat es kornyezetet a viszonylag homogen termeszeti feltetelek jellemzik. A nemzeti park terulete 11 okologiai-funkcionalis protektiv regiora van osztva 3 zonaban: A, B, C.
A PIENAP termeszeti kornyezetenek jovobeli hasznositasakor tekintettel kell lennie a terulet okologiai vedelmere. Minden kornyezetvedelmi intezkedesnek szandekaban all megvedeni a dinamikus egyensulyi osszetevoket ebben a kicsi de szep nemzeti parkban.
1998 december 31-ere 4 ember dolgozott a Pieniny Nemzeti Park igazgatosagan. Az igazgatosagot a Szlovak Koztarsasag Kornyezetvedelmi miniszteriuma iranyitja.
Cim: Pieniny Nemzeti Park Igazgatosaga 059 06 Cerveny Klastor, Szlovak Koztarsasag Telefon: ++421 964 2395 Fax: ++421 964 2633
10. fejezet - Nízke Tatry/ Alacsony-Tátra Nemzeti Park
1.
Szlovák Köztársaság Alapítva: 1978
2. I. TERMÉSZET
2.1. Geológia, geomorfológia és talaj
A Nízke Tatry (Alacsony-Tátra) Nemzeti Park területe tartalmazza a túlnyomó részét azoknak a geomorfológiai sajátságoknak, amelyeket az Alacsony-Tátra maga.
A puffer zóna ütközik a Kozie chrbty (Kecske Hát) masszívummal, a Hornádska kotlina-val (Hernád medence), a Starohorské vrchy-vel (Öreg Hegy), Slovensky raj-jal (Szlovák Paradicsom), Liptovská kotlina-val (Liptov Medence) és a Horehronské podoline-nal (Felső Hron hordaléka).
A Nízke Tatry (Alacsony Tátra) masszívum geomorfológiai osztályozás alapján a Fátra-Tátra vidékhez tartozik.
Területe az egész Nízke Tatry, melyet a Certovica hegygerinc a Dumbierske Tatry és a Král’ovohorské Tatry részekre osztott. A hegylánc alpi felszínformáló folyamatok által alakult ki a Mezozoikum végén. A központi rész kristályos, a hegygerinc fő vonala Dumbier és Prasivá típusú gránitból alakult ki. Král’ova hol’a részénél, a gránit mag déli felénél a kristályos pala kiemelkedő, túlnyomó részt a gneisz van jelen. A kristályos rész mindkét oldalán üledékes kőzetek találhatóak, leginkább mészkő és dolomit, melyek nagy kiterjedésű felszíni és felszín alatti karsztformákat alakítottak ki: Demanovská dolina (Deményfalvi-völgy), Ohniste, Krakova hol’a (Király-hegy) és Siná. A genetikai talajtípusokon túl a hegygerincen podzolok, kezdetleges talajok, tőzeglápok talajai, rendzinák és a cambisol a domináns. A hegygerinc a legnagyobb magasságot Dumbier-nél éri el (2043 m).
A fő hegygerinc megjelenése az egyik sajátos fekvésű részén megváltozik, mivel megváltozik a geomorfológiai jellege. A Prasivá masszívum és a legmagasabb csúcs Vel’ká Chochul’a (1753 m) tipikus hegyháti vonulat, szabályosan elrendezett relieffel. A Durková vonulat és Certovica közötti szakasz a hegylánc Dumbierska része által alakított. Ez a legsziklásabb csoport az egész vonulatban, tipikus alpesi jelleggel és nagyfokú negyedkori átalakulások nyomaival. Itt található a Kozí chrbát (Kecske Hát) ritka geomorfológiai mészkő képződménye.
A hegygerinc keleti része erősen fásult, és Král’ová hol’a környékén a hegyvonulat ismét füves jellegű.
2.2. Klíma
A Nízke Tatry (Alacsony Tátra) egész hegyvonulata a hűvös éghajlati régióhoz tartozik. A magasságra vonatkozóan a hegyi részeket három zónába sorolhatjuk: enyhe, hűvös montán és hideg montán. A hőmérséklet leginkább a magasságtól függ. A hegycsúcsok környékén (a nyugati és a keleti részeken is), az évi átlagos hőmérséklet 0 oC körüli: a Stefánikova chata (1740 m) körül 0,8 oC. Néhány szélsőséges része a mérsékelten meleg régióhoz tartozik: pl. Brezno 6,3 oC átlagos évi hőmérséklettel, Liptovsky Hrádok 5,9 oC-kal.
A legmelegebb hónap a magasabb régiókban a július, a hőmérséklet ekkor 7-8 oC, a leghidegebb a január, amikor a hőmérséklet -8 oC-ra esik vissza. A területre jellemzőek a hideg telek, ekkor tipikusan létrejöhet hőmérsékleti inverzió (Liptovsky Mikulás -4,9 oC). Ezen a területen mértek extrém alacsony hőmérsékletet: -38 oC (Liptovsky Hrádok, 1929-ben).
Az évi csapadék mennyisége 1400-1500 mm, amely a hegység hegygerinci részén fordul elő. A Stefánikova chata területén 1328 mm-t jegyeztek. Az alacsonyabb területeken a nyugati részek csapadékban gazdagabbak, pl. Motycky 1085 mm, Korytnica 1081 mm. A déli fekvésű területeken megfigyelhető az eső-árnyék jelenség, pl. Jarabá (823 mm) 1021 mm, Brezno-ban 727 mm. A legfontosabb példája ennek a jelenségnek Liptovská
Teplická területén van, ahol az évi csapadékmennyiség 736 mm 919 méteres magasságban. A hótakaró a magasabb területeken és az északi medencéknél 180-200 napig is tart.
2.3. Hidrológia
A NAPANT és puffer zónájának területe fontos a vízutánpótlás szempontjából. Ezt bizonyítja, hogy a természetes vízfelhalmozódás védett területeként hirdették ki.
A hegylánc déli részét a Garam-folyó vízgyűjtő területe foglalja el, legfontosabb mellékfolyói a Stivanicka, Bystianka, Vajskovsky, Lomnisty és a Jaseniansky patak, és az északi vízgyűjtője a Vág-folyónak (vagy inkább Cierny-Vág- Fekete-Vág) mellékfolyóival- Ipoltica, Maluziná, Demanovka, Revuca és mások. A természeti vizes területek között központi helyet foglal a védett természeti emlék „Vrbické pleso” (Vrbické tengerszem), a legfontosabb gleccsertó, amely a Demanovská dolina völgyben található. A mesterségesen létrehozott víztereken túl, a mikroklímát érezhetően befolyásolja a szomszédos vízi rezervátum, Liptovská Mara. A Cierny Váh (Fekete Váh) régiójában egy fontos tájkép-alakító elem a Cierny Váh erőmű.
A lassú folyású felszíni vizek áramlására nagy hatással van a legújabban megépített duzzasztó, melynek környezeti hatásait még nem értékelték. A korábban megépült vízierőművek közül a Motycky-Jelenec-Staré vízlépcső, vízierőmű Jesenie és Bystrá-Certovica területén jelentős.
A nemzeti park területén és a puffer zónában a történelmi vízi létesítmények (Korytnica, L’upcianka, Maluziná, Sopotnica, Vajskovsky patak, Bacússky patak) a múltban a faúsztatás szempontjából fontosak voltak, ám ma már elvesztették a funkciójukat és nincs gyakorlati jelentőségük.
2.4. Flóra
A nemzeti park déli részén a vegyes erdők dominálnak. Tölgy csak egy kis területen van jelen a dél-nyugati részeken. A bükkfa 1300 méteres magasságig nő, és azokon a helyeken, ahol a hegygerinc alacsonyabb, néhány részen közvetlenül összekapcsolódik a törpefenyő erdő sávjával. A többi faj közül a lucfenyő (Picea excelsa) domináns, kevésbé hangsúlyos a jegenyefenyő (Abies alba), kőtörmeléken a juhar (Acer pseudoplatanus), a védettebb helyeken a tiszafa (Taxus baccata). Az északi lejtőkön a lucfenyvesek elérik a természetes növekedési határt (1400-1500 m). Sajátos megjelenésűek a mohákkal és zuzmókkal benőtt területek. A cirbolyafenyő (Pinus cembra) a Nízke Tatry (Alacsony Tátra) ritkasága. Természetes előfordulása ritka, összefüggő állománya ültetés eredménye. A cirbolyafenyő a tiszafával és a törpefenyővel együtt védett. A havasi törpefenyő (Pinus mugo) a legellenállóbb fánk, egészen 1800 méteres magasságig megtalálható. Összefüggő állománya csak azokon a területeken maradt meg, ahol korábban legelők voltak. A törpefenyő-öv felett alpesi legelők találhatók – a lejtők fa nélküliek, változatos gyepközösség borítja be őket. Ezek a helyek a legmagasabb területeken terülnek el, és az alpesi övet alkotják. A fajösszetétel változatossága az alapkőzettől, magasságkülönbségtől és domborzati differenciától függ. A Nízke Tatry nyugati része fajgazdagabb, mint a keleti része. A fajkészletek közötti különbségek különösen a mészköves és nem mészköves alapkőzetű területek között érzékelhető. A flóra sokkal gazdagabb mészkő alapkőzeten, itt élő fajok: Gentiana clusii, Leontopodium alpinum, Campanula carpatica, Bellidiastrum michelii, Cypripedium calceolus, Pulsatilla slavica stb.
2.5. Fauna
A Nízke Tatry faunája tartalmazza majdnem az összes nyugat-kárpáti hegyvidéki és magashegységi fajt. Az erdőkben őz, vaddisznó, szarvas él. A ragadozók közül nyest/nyuszt (Martes sp.) él itt, valamint menyét és hermelin (Mustela sp.), hiúz (Lynx lynx), róka (Vulpes vulpes), farkas (Canis lupus), a hegyláncok határterületein vadmacska (Felis silvestris). A legnagyobb ragadozónk a barnamedve (Ursus arctos) szintén megtalálja itt a fennmaradásához szükséges feltételeket. Az alpesi élőhelyeken tipikus alpesi fajok találhatóak, mint a tátrai földi pocok (Microtus nivalis), mormota (Marmota marmota) és újra fellelhető a tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica) – eredetileg a Magas-Tátra lakója- a Nízke Tatry területére 1969 és 1974 között hozták be. A madárvilágot a montán és alpesi öv fajai képviselik. Fontos fészkelő fajok: darázsölyv (Pernis apivorus), szirti sas (Aquila chrysaetos), a rendszertelenül fészkelő vándorsólyom (Falco peregrinus), a nyírfajd (Tetrao tetrix), az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum), a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a háromujjú harkály (Picoides tridactylus) és a hajnalmadár (Tichodroma muraria) stb.
3. II. EMBER ÉS TERMÉSZET
3.1. Területhasználat
A közép-szlovákiai régió történelmi településének szerkezete és a nagyfokú városiasodás erősen lecsupaszította a Váh és a Hron felső folyásának mentét (ezzel nagy kiterjedésű határ –és puffer zóna létrehozásához járult hozzá a nemzeti parkban), döntő szerepet játszott a társadalmi -gazdasági tevékenységek fejlődése terén, közvetett és közvetlen módon egyaránt az összetevők és a nemzeti park környezete és puffer zónája között ütközéseket okozva.
Az összes gazdasági szféra extenzív fejlesztése a városok környékén központosult, sok esetben helyreállíthatatlan károkat okozva a tájképben és a biológiai folyamatokban. A nehézipar és a fogyasztóipar egyaránt beépítette a gazdasági központokat, ahogy mára a periférikus részeit is, és anyagbevitelükkel és a minden típusú hulladékkal átalakították a környezetet is. Ezzel együtt ott vannak a hosszú ideig megmaradó kibocsátott káros anyagok, valamit a helyi és az áthaladó közlekedés hatásai. Ez az emisszió hozzájárult a rossz egészségi állapotú erdei területek kialakulásához a NAPANT területén (a terület 50%-a rossz állapotban van). A kibocsátás erdőket terhelő hatása egyre nagyobb mértékben érzékelhető, a legtöbb tanulmányozott elem esetében azok visszahúzódása vagy csökkenése volt tapasztalható egészen 2000-ig.
Ahogy terület és az erdők helyreállításának alapelvét az eredeti tulajdonosok elfogadták a nemzeti park területén, a NAPANT szerepe megváltozott a tulajdonosok irányában, különösen az erdő -és legelőhasználat terén. A nemzeti park jelenlegi területének körülbelül 38%-a erdő terület, és a puffer zónában lévő erdős területek 43%-a nem állami tulajdonban van.
A mezőgazdasági területek nagysága a NAPANT területén 45.124,3 ha. A társadalmi-gazdasági használata a területnek minőségi elosztás alapján három zónába sorolható: I zóna- kisméretű védett terület (270,8 ha), II zóna- a nemzeti park területe (6.887,3 ha), III zóna- a puffer zóna (37.966,3 ha a mezőgazdasági területből).
A mezőgazdasági területek használata a NAPANT területén meghatározott szabályok alapján történik, ám ennek ellenére még mindig van példa a táj és a környezet megóvásával kapcsolatos rossz hozzáállásra, így ez konfliktushelyzethez vezet a mezőgazdasási gyakorlat és a természet megőrzésének érdekei között.
A NAPANT határain belül a meglévő táj képének létrejötte hosszú időn keresztül tartó kialakulás eredménye, melyben a törvény és a tulajdonos kapcsolata a földdel fontos szerepet játszott, valamint a törvényhozói rendelkezések meghatározták a megőrzés és a tájátalakítás lehetőségének formáit. Az Alacsony Tátra előtere ingatag rendszerré vált, csökkenő biológiai potenciállal, és súlyosan aláásott ökológiai potenciállal, megsemmisült dendroflórával és biokorridorokkal (a művelhető területnek körülbelül 58%-a erózió által fenyegetett). A mezőgazdasági területek legtöbbször nem rendelkeznek szemmel láthatóan elkülönült dendroflórával.
3.2. Turizmus és sport
A nyári időszakban a legelterjedtebb sport a túrázás, télen a síelés valamint a sífutás.
A túrázók az Alacsony Tátra csupasz hegygerinceit látogatják, fontos tényező a talajerózió. Számos turista ugyanazon a nyomon halad, így eróziós árkok jönnek létre- az ösvényt a talaj szintje alá tapossák, amely tovább mélyül bizonyos időjárási körülmények hatására is (tavaszi és nyári esők). A felső talajréteg eltávolítása kevesebb vegetációtakaró meglétét okozza, amelyet szintén fokoz a vízerózió.
A vegetáció károsítása a téli időszakban különösen a vékony hóréteggel fedett területek esetén jelentős a törpefenyő zónában a síelés miatt, vagy ugyanúgy a lejtős ösvényeken, ahol az erdőirtás után jelentős vízerózió lép fel. Tekintettel a túrázás népszerűségére, különösen az Alacsony-Tátra hegyvonulatain, szükségessé vált a táborozás lehetőségének megteremtésére. Kijelölt éjszakai szálláshelyek: Hiadel’ské sedlo, salas pod Durkovou, chalet Chata M. R. Stefánika Dumbier alatt, Certovica Ramza, Sedlo Priehyba és Andrejcová. Ezeken a helyeken, abban az esetben, ha szükséges (nincs több férőhely a faházban), sátrat is fel lehet állítani. A nemzeti park másik részén, kivéve a kijelölt kempingeket és autóskempingeket, a kempingezés és táborozás sem megengedett.
A már említett korlátozások mellett, a jelzett turistaösvények egy részét időszakosan lezárják október 15 és június 30 között: Kotliská- Ziarska hol’a, Pol’ana- Siná és a Vyvieranie völgy, a meglévő flóra és fauna védelmének érdekében.
Szükséges szabályozni a hegymászást a területek osztályozásával, így vannak területek, amelyek mászhatóak bizonyos korlátozások mellett, illetve ahol a hegymászás nem megengedett.
Szükséges megoldani a különlegesen védett területeken való közlekedés problémáját, különösen a természeti rezervátumok esetében. Minden tevékenység a kijelölt turistaösvényen kívül a nemzeti park engedélyéhez kötött, melyet a Környezetvédelmi Minisztérium adhat ki. Az engedély meghatározza a nemzeti park területén megengedett tevékenységeket, és bizonyos időnként szükséges megújítani.
Jelenleg a modern sporttevékenységek, mint a siklóernyőzés, hegyi biciklizés különösen figyelemreméltóak. A siklóernyőzés igen káros hatással van, leginkább a zergepopulációra, a mormotákra, és a ragadozó madárfajokra.
A fiatal egyedek szükségszerű felnevelése és a fészkelési idő miatt szükséges korlátozni az emberek számát, és ezen sportok végzésének lehetséges idejét. Az Amatőr Pilóták Egyesületének egyezménye után 1991-ben, Donovaly, Chopok és Král’ova hol’a területein repülési körzeteket jelöltek ki és megállapították a szabad használat és hivatalos versenyhasználat idejét és mértékét.
A síeléssel szintén vannak problémák, a zergepopuláció védelme szempontjából, valamint a törpefenyő állomány növekedése érdekében. A szabad síelés az északi lejtőkön megengedett, Krupova hol’a és Pol’ana saddle között. A védett területeken kizárt.
A fák növekedési szintje felett lévő helyeken a hegyi kerékpározás jelentős talajeróziós tényező. A hegyi-biciklik abroncsa jobban rongálja a talajtakarót, mint a túrázás. Emiatt a növekedési szint feletti ösvényeken való kerékpározás, különösen a hegygerinceken tilos. Ugyanakkor a NAPANT igazgatása biciklipályákat hoz létre, különösen az utazási központok körül.
4. III. TERMÉSZETMEGŐRZÉS
4.1. Történelem
A terület védelmének első átfogó jellegű lépései az Alacsony-Tátrában 1918-1921 között és 1945-ben voltak.
Az Alacsony-Tátra Nemzeti Park létrehozásának javaslatát 1963-ban adták be, A Központi Szlovák Nemzeti Park névvel, a javaslat a természet megőrzésének gyakorlati lépéseit is tartalmazta. 1965-1966-ban, az Alacsony-Tátra Nemzeti Park végső javaslatának megalkotása előtt, az úgynevezett Dumbier Nemzeti Park javaslatát már feldolgozták, amely tartalmazta az északi és a déli részeit a Nízke Tatry központjának. Ezt a javaslatot 1967-68-ban módosították olyan célból, hogy kihirdethessék a nemzeti parkot a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának alkalmából. A javaslat megalkotása óta 10 év telt el úgy, hogy különböző akadályokat kellett leküzdeni, amíg az Alacsony-Tátra Nemzeti Parkot (NAPANT) a Szlovák kormány is kihirdette a 119/78 Zb. határozat által, 81.095 hektárnyi területtel, és 123.990 hektárnyi puffer zónával. Még ugyanabban az évben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztere kiadott egy törvényt (120/78 Zb. határozat), amelyben, meghatározta a különleges területek megőrzésének jelentőségét. 1997-ben a NAPANT területét módosították 72.842 ha- ra, a védő zónát pedig 110.162 ha- ra.
4.2. Zónák
Az Alacsony-Tátra Nemzeti Park változatos ökológiai feltételekkel rendelkezik, amely kapcsolódik a magassághoz, az alapkőzethez, a geomorfológiai és klimatikus körülményekhez. A meglévő szervezetek és közösségek gazdag előfordulása összefügg az élőhelyek mozaikosságával. A nemzeti park zónái és bioszféra rezervátumai jelentősen hozzájárulnak az eredményes megőrzéshez.
Az A zóna megegyezik a szigorúan védett természeti rezervátumok területével, a B zóna képviseli az ütköző zónát, és a C zóna jelenti az átmeneti területet a fenntartható fejlesztés lehetőségével (együttműködési terület). A speciális zónák gyakorlati jelentősége a következő áttekintésből kiderül:
4.3. Az A zóna
A magterület (zóna) a nemzeti park fő területe, mivel itt összpontosulnak legfontosabb természeti értékek, ritka állat -és növényközösségek, valamint fajok formájában, az élő és élettelen természeti elemek között megőrzött ökológiai kapcsolatok vannak. Az élő folyamatok által rendkívül dinamikus funkcionális potenciált hoznak létre, amely megóvása döntő fontosságú az Alacsony-Tátra ökológiai stabilitása szempontjából. Ez a nemzeti park A zónájának fő szerepe.
A megőrzés célja, hogy elkerüljük a fő ökológiai lánc és kapcsolatok sérülését, a természetes ökoszisztémában, és hogy ne legyen fenyegetve a funkcionális befogadóképesség. Azokon a helyeken, ahol zavarásnak vannak kitéve, felismertük a változás okát, és megakadályozzuk a további zavarást úgy, hogy a megfelelő megőrzési intézkedést alkalmazzuk, így késleltetjük a kedvezőtlen fejlesztéseket, és megteremtjük a feltételeit az eredeti természetes folyamatok visszatéréséhez. A védelem feltételei az A zónában a legszigorúbbak az egész park területén.
Az A zóna tartalmazza: Központi rész, Nyugati Vonulat területe, Korytnica, Ludorovská völgy, Magurka- Zelezno, Cierny Váh (Fekete Váh) és Pusté Sark területe.
4.4. A B zóna
A B zóna alapvető jellemzője (puffer zóna) a gazdasági erdők potenciáljának magas fokú megteremtése és a magzóna védelme. Ennek ellenére, a terület lenyűgöző, jól megőrzött erdők tájképének komplexumával rendelkezik. Az erdőtársulások sokszínű mozaikossága az összes fő –és vegyes erdő meglétének az eredménye, amelyek változatos kiterjedésben vannak jelen, ami tükrözi az eredeti előfordulást. Ezért az egyik szerepe ennek a zónának összekötni az erdei fajok génalapjának megőrzését az erdők állományainak erős kondícióban tartásával erős természeti erőforrásként való hasznosítás mellett.
A cél megőrizni az erdők összetettségét és stabilitását és elegendő termelési potenciál megteremtése eredeti fafajok használatával természetes összetételben a természeti környezet fenyegetése nélkül, beleértve a többfunkciós kapacitást.
A B zóna tartalmazza: Bystrá- Certovica- Maluziná területeit, a Korynická völgyet, Liptovská Lúzna és Biely Váh- Sunavy területeit, a Bacússka völgyet és Jasenie- Sopotnica területét.
4.5. A C zóna
Az átmeneti zóna lefedi a nemzeti park alapvető védő területeit (a fenntartható fejlesztés funkciójával). A legfőbb feladata megfelelően felfogni az összes károsító hatást, amelyek a nemzeti park területeit fenyegetik. A természeti erőforrások hasznosítása szempontjából kevésbé korlátozottak a megőrzés körülményei ebben a zónában. A legfőbb hangsúly a környezet komponenseit szennyező források létrejöttének megelőzésében van – levegő, víz, talaj, amelyek a leginkább fenyegetettek a nemzeti park területén, és ezek a problémák gátolják leginkább a puffer zóna működését. Ezt leszámítva, ebben a zónában az összes tevékenységet technológiai fegyelem betartása mellett kellene végezni. A legutóbbi tapasztalat szerint a túlkapás ebben a zónában nem okoz
Az átmeneti zóna lefedi a nemzeti park alapvető védő területeit (a fenntartható fejlesztés funkciójával). A legfőbb feladata megfelelően felfogni az összes károsító hatást, amelyek a nemzeti park területeit fenyegetik. A természeti erőforrások hasznosítása szempontjából kevésbé korlátozottak a megőrzés körülményei ebben a zónában. A legfőbb hangsúly a környezet komponenseit szennyező források létrejöttének megelőzésében van – levegő, víz, talaj, amelyek a leginkább fenyegetettek a nemzeti park területén, és ezek a problémák gátolják leginkább a puffer zóna működését. Ezt leszámítva, ebben a zónában az összes tevékenységet technológiai fegyelem betartása mellett kellene végezni. A legutóbbi tapasztalat szerint a túlkapás ebben a zónában nem okoz