Felhasznált irodalom: - A nemzeti park természeti értékei:

2. A nemzeti park természeti értékei:

2.7. Felhasznált irodalom:

• Dr. Kollárik Amália (1999): Magyarország nemzeti parkjai és a nemzeti parkok igazgatóságainak működési területe, 207-233 pp. Tapolca

• Tardy János (2002): Értékörző Magyarország (Nemzeti parkok, világörökség), Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. 122-123 pp.

• Dr. Bodnár László (2006): Nemzeti parkok a Kárpát-medencében, Bodnár és Társa Geográfus Bt. 40-45 pp.

• Rakonczay Zoltán (2009): A természetvédelem története Magyarországon, Mezőgazda Kiadó, Budapest. 217-218 pp.

• Garami László-Garami Lászlóné (1997): Zöld utakon, védett természeti értékeink útikalauza, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 109-135

pp-• http://www.bfnp.hu/magyar/nyitolap/

21. fejezet - DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK

1. Az emblémáról:

„Zöld kör

A zöld a növényzet színe. A növényvilág miként a zöld kör, körbe vesz bennünket, átöleli az élő világot.

Kisebb-nagyobb foltokban de folytonosan kísér bennünket.

Megtört kék vonalak

A kék színről az ég és a víz jut eszünkbe. Az ég kupolaként borul fölénk, néha ragyogó kékségében, néha vészjósló szürkeségben. Az éltető víz is egyszer tiszta, friss kék, másszor barnászöld. A nemzeti parkok, így a Duna-Dráva Nemzeti Park is a tiszta, kék vizet kell, hogy kínálják embernek, növénynek, állatnak egyaránt.

A két kék vonal számában a két folyót, a Dunát és a Drávát jelképezi. Egymással összefonódva az ökológiai egységet jelenítik meg. A folyók vize lehet békés vagy vadul háborgó, örvénylő, áradó is. Ezt juttatja eszünkbe a folyamatos, nyugodt és a szaggatott vonalvezetés.

Méltatlan lenne az állatvilágot kihagyni ebből a szimbólumrendszerből, de agyonzsúfolni sem helyénvaló ezt a puritán képi világot. Szerencsésen ötvöződik a szín, a számszerűség és a forma. A kék vonalak alakja, melyek a repülő madarakat szimbolizálják, elénk idézik a madarak röptét a fák és rétek vagy a folyók felett, ahol táplálékukat keresik.”

Fontos, hogy egy intézmény, mint pl.: egy Nemzeti Park olyan emblémával álljon elő, mely jól bemutatja és tükrözi az adott terület állat és növényvilágát, társadalmi és kulturális örökségét. De talán a szakemberek erre még pontosabb választ tudnak adni:

„A logo bemutat, rendkívüli tömörséggel fejezi ki azt, amit akár a hétköznapok során az első pillantás alapján megláthatunk a másikból. A logo megjelenésünk fontos eleme, egyszerre kell felvillantania belőlünk a lényegeset, valamint a későbbiekben is könnyen felismerhetővé kell tennie minket mások számára. A logót adaptálni kell a különböző környezethez: fax, színesen nyomtatott levél, internetes megjelenés. A logo benyomást ad és ismereteket közöl rólunk.”

A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996 tavaszán a Duna és a Dráva mentén jött létre, mintegy 50.000 hektár kiterjedésű területen. Természeti képének formálásában a víz játszotta a főszerepet. A két folyó, azok víztömege határozta meg a sokféle élőhely kialakulását, melyeken színes élővilágot találunk. A nemzeti park szinte teljes területe az egykori ártéren található.

2. A dunai szakasz

A dunai szakasz büszkélkedik talán az egyik legszebb és legváltozatosabb élőhelyi kínálattal a nemzeti park területén, Az évente érkező és lassanként levonuló árvizek termékeny iszapot hagyva maguk után, igazán gazdaggá, és termékennyé varázsolják ezt a területet. Az árvizekhez kapcsolódik az egyik legkörnyezetbarátabb természetvédelmi „munka” a fokgazdálkodás. Ez a tevékenység óriási szakértelmet kívánt, s évente rendszeresen igen jó megélhetést biztosított az itt élő és a fokgazdálkodással foglalkozó emberek számára.

Rendszerint igen csak bőkezű volt, a természet, s kiváló minőségű hallal látta el az itt élő embereket. A fokgazdálkodás ugyanakkor segített elvezetni, s megelőzni az árvizek komolyabb rombolását, s segített mérsékelni azok hatását, valamint lassította azok előrenyomulását. Így az itt élő és gazdálkodó embereknek volt idejük az értékeiket, s jószágaikat kimenteni a lassan érkező árhullám elöl.

Sajnos azonban a XVIII. Században az ember ugy gondolta, hogy le kell igázni a természetet, s keretek közzé kell szorítni „működését”. Így voltak a folyókkal is s megindultak a nagy folyószabályozások. Kanyarulatokat vágtak át, medret mélyítettek, valamint a folyót gátak közzé szorították. Szerencsére a Duna mentén a Kalocsai Érsekség birtokhatárán húzták meg a töltés helyét, s ezáltal egy igen jelentős kiterjedésű ártéri terület maradt meg a Duna mellett, Gemenc. A Gemenci ártér, talán az ország egyik utolsó a hajdani korok emlékét őrző

területe, ahol még az ember kevésbé nyúlt bele a természet folyamába, s a maga valóságában maradt fent egy természet közeli állapot. A Nemzeti Park egyik legféltettebb részei közzé tartozik. Természetvédelmi szemlélettel nézve ha meghalljuk az a szót, hogy Gemenc talán egyből a hatalmas fák, és tölgy-kőris-szil erdőségek jutnak eszünkbe, valamint az azokhoz kötődő védett és fokozottan védett fajok. Így a fekete gólya, réti sas, barna kánya mely indikátor fajnak tekinthető. De fontos még megemlítenünk a madarakon kívül az ártéri terület gazdag halfaunáját, kiterjedt és igen változatos ártéri, a vízhez szorosan kötődő, növényvilágát. Így:

kecsege, menyhal, csuka, fehér tündérrózsa, tündérfátyol, közönséges rence, sulyom, rucaöröm. Az eddigi kutatások szerint, mintegy 51 halfaj jelenlétét sikerült alátámasztani a erről a dunai területről. A hüllők közül a vízi sikló és a mocsári teknős a két leggyakoribb. Telente olykor a vadludak és récék hatalmas tömegei telelnek át a tavak és holtágak vizein, továbbá védett és veszélyeztetett denevérfajok tavi denevér, pisze denevér találnak menedéket az öreg fák odvaiban.

Ha pedig vadgazdálkodási szemszögből nézzük ezt a területet, akkor az itt élő és terítékre hozott gímszarvasok trófeái kimagasló helyen állnak a világranglistán. A gemenci erdők nagyvadja - szakszerű vadgazdálkodással, és a természetvédelemmel együttműködve - méltán büszke lehet kimagasló eredményeire.

3. A drávai szakasz

„A Dráva a Tiroli-Alpokban ered, hazánk területét Őrtilosnál éri el. A folyó gyors, esése jelentős, sok hordalékot hoz magával. Az esése a magyar szakaszon fokozatosan csökken, hordalékát lerakja. A Dráva jellegzetes képződményei a zátonyszigetek, melyek folyamatosan épülnek és pusztulnak, ezáltal a helyüket is változtatják. Jellegzetes élőhelyei a pionír növényzetnek. A hazánkban csak itt előforduló csermelyciprus, a tamariska rokona, pirosas szirmú virágai májustól fűzérekben nyílnak. A partot ártéri ligeterdők kísérik, ahol fehér fűz, fehér nyár és fekete nyár a lombkoronaszint fái, gyakori cserje a veresgyűrű som, de van kányabangita is. A dús aljnövényzet védett harasztjai a kígyónyelv-páfrány és a téli zsurló, mely helyenként tömeges előfordulású. A szukcesszió következő állomása a tölgy-kőris-szil ligeterdő a magasabb térszíneken. A lágyszárúak közül említést érdemel a nyugati csillagvirág, kontyvirág, kardos madársisak, pirítógyökér és a borostás sás. A zákány-őrtilosi dombok nálunk egyedülálló illír gyertyános-tölgyesek és illír bükkösök termőhelyei.

Hazákban csak itt él a hármaslevelű szellőrózsa és a hármaslevelű fogasír, valamint a pofók árvacsalán. A hajdani erdőirtások helyén ma másodlagos élőhelyek: nedves rétek, mocsárrétek alakultak ki. Ritka virágai a szibériai nőszirom, a hússzínű ujjaskosbor, pompás kosbor és a torzsavirágzatáról felismerhető kálmos.”

A Nemzeti Park területén a drávai szakaszon mintegy 4500 állatfaj jelenlétét sikerült bebizonyítani. Talán az egyik legszembetűnőbb és legtöbbet látott fajokat a madarak adják. Több védett és fokozottan védett madárfaj költ a területen. A kopár kavicspadokon ismét költ a kis csér valamint a kis lile, de megtaláljuk itt a függőleges magas lösz partokba fúrt lyukak gazdáit is a gyurgyalagokat és a partifecskéket. De fészkel a területen búbosbanka és a repülő drágakő a jégmadár is. A vízimadarak vonulásában a Dráva meghatározó szerepet játszik Telente ugyanis a tavak befagyásával több ezer madár érkezik meg a folyó gyorsabb s még be nem fagyott vizeire táplálkozni s pihenni.

Talán nem is gondolnánk, de a Drávában él egy tegzes faj, mely kizárólag csak itt. Ez a drávai tegzes. Ez a faj, s olykor a kérészek több milliós évenkénti „rajzása” mutatja még, hogy a folyó tiszta vizű.

4. Tájvédelmi körzetek:

A Nemzeti Park területén 5 Tájvédelmi Körzet található.

• Boronka-melléki TK

• Dél-Mezőföld TK

• Kelet-Mecsek TK

• Nyugat-Mecsek TK

• Zselic TK

5. Boronka-melléki TK

Védetté lett nyilvánítva 1991-ben. Területe 7832 ha ebből fokozottan védett 499 ha. Domborzati viszonyai alapján csaknem sík vidék, növényvilága mégis

rendkívüli változatosságot mutat. A Tájvédelmi Körzet legjellemzőbb tájképi elemei a vízfolyások felduzzasztásával létesített halastavak láncolata, amelyeket üde erdők szegélyeznek. Területén eddig közel 50 védett növényfajt mutattak ki. Közülük a legfigyelemreméltóbbak az állóvizek hínárnövényei között a békaliliom és a fehér tündérrózsa.

Az égerlápok aljnövényzetében helyenként tömeges a tavaszi tőzike, az üde gyertyános-tölgyesekben és a telepített erdei fenyvesekben a karéjos és díszes vesepáfrány, a mocsárrétek szélein a sárga sásliliom, a cseres tölgyesekben a kakasmandikó. A TK talán legértékesebb fái közzé tartoznak a szubmontán bükkösök Belső-Somogyi területeken, melyek akár 120 méter tengerszintfeletti magasságig is lehúzódhatnak. Ez idáig ebből a társulásból, mintegy 15 védett növényt sikerült kimutatni.

Állatvilága, főleg a nedves közegnek köszönhetően, főleg a hüllőket és kétéltűeket nézve igen gazdag. De számos más védett állat így a madarak közül a cigányréce, haris, fekete gólya. Viszonylag nagy és egészséges vidra populáció él a területen, valamint az utóbbi években a délről terjeszkedő aranysakál is állandóvá vált a területen

6. Dél-Mezőföld TK

1999-ben nyilvánították védetté a területet. 7546 ha áll védelem alatt, ebből 964 ha fokozottan védett.

A terület természetes növénytársulásai a homokpuszták, a homoki legelők, a kiszáradó láprétek és löszpuszta-rétek, melyek közé gyöngyvirágos tölgyesek, gyertyános tölgyesek és éger láperdők ékelődnek.

Érdekességképp elmondható, hogy a terület viszonylag gazdag botanikai értékekben. Minden típusú élőhelynek megvan a maga sajátos botanikai értéke. Így megemlíthetjük a kornistárnicsot, tátorjánt, vagy éppen egy jégkorszaki maradványt a zergeboglárt.

A terület állatvilága gazdag. A láprétek ritka madara a haris és a réti tücsökmadár, de a fokozottan védett kerecsensólyom is szép számmal fordul elő a területen, hiszen a fő táplálékát jelentő ürge is szép számmal megtalálható a területen. A vízhez kötődő kétéltű és hüllő fajok is szép számmal akadnak a területen.

7. Kelet Mecsek TK

A védett terület nagysága 9347ha ebből a fokozottan védett 1180 ha.

A Nemzeti Park egyik olyan területe, amely nem kapcsolódik közvetlenül a vizes élőhelyekhez. A Mecsek, mint valami őrszem húzódik a Nemzeti Park közepén. A triász és jura kori mészkő mellett azért a vulkánosság nyomai is fellelhetőek itt. Igen változatos élőhelyi struktúrák alakultak ki, amelyek kiváló élőhelyet nyújtanak számos védett növény és állatfajnak. A Kelet- Mecsek TK területe jelentős mértékben erősült. Viszonylag nagy erdőtömb mutatja, hogy értékes állományok alakultak itt ki. Északról és Délről szárazabb gyepek határolják.

Jellemző e gyepekre a fajgazdagság és a védett fajok nagy száma. Előfordul itt árlevelű-, borzas- és sárga len, csillag őszirózsa, kék atracél és a ritka szennyes ínfű.

A terület erdeinek fő tömegét három erdőtársulás alkotja. A mecseki bükkös, a mecseki gyertyános-tölgyes és a mecseki cseres-tölgyes borítja legnagyobb területen a Mecsek K-i részét. Ezekben az erdőkben sokszor általánosnak tűnő, de mégis csak az itteni viszonyokhoz alkalmazkodott, s itt jellemző növényfajok is előfordulnak. Kora tavasszal megfigyelhetjük itt a májvirágot és a szártalan kankalint is. Olykor igen nagy területet borít a szórós csodabogyó is. Ma Magyarországon csak a Mecseken találkozhatunk a havasi tisztesfű nagytermetű, de mégis apró virágú példányaival. Az egyik legféltettebb kincse a TK-nek az egyedül itt nyíló és virágzó bánáti bazsaróza.

Az itt élő állatfajok sem kevésbé értékesek, a nagyszámú védett faj mellett fokozottan

védettekkel is találkozhatunk. A madarak közül megtalálhatjuk itt is a fekete gólyát, de a békászó sas is előszeretettel keresi fel az öreg erdők egyedül álló szoliter fáit a fészeképítésre, s nagyobb rokona a réti sas is

teret követel itt magának. Az öreg erdők odvai számos védett és ritka denevér fajnak nyújtanak menedéket valamint pihenő és utódnevelő helyet. De megtalálhatjuk itt az óriás énekes kabócát is, mely tavasszal, valódi koncerttel várja a látogatókat és turistákat.

8. Nyugat- Mecsek TK

2009-ben hozták létre, mintegy 10315 ha kiterjedésben.

Magába foglal több korábban létrehozott természetvédelmi területet, így a Jakab-hegy Természetvédelmi Területet, Melegmányi-völgyöt , Pintér-kertet és az Abaligeti-barlang felszíni területét, valamint a Kőszegi-forrás erdőrezervátumot. A TK területén rendkívül változatos élőhelyeket találhatunk a növények és állatok számára. Az itt található, több mint 100 barlang közül 5 fokozott védelem alatt áll, s az egyik talán legismertebb az Abaligeti-barlang.

A terület flórája szubmediterrán hatás nyomait viseli magán, erre utalnak azok az elterjedt védett növényfajok is, mint például a piritógyökér vagy a szúrós csodabogyó is. A terület igen változatos jellegű. Találhatunk itt a déli oldalakon bokorerdőket, de az északi hegyoldalakon a bükkösök is szép számmal képviseltetik magukat. A hegyoldalakon pedig kisebb nagyobb kaszáló rétek adják a terület színfoltját.

Az állatfajok is igen szép számmal vannak jelen a változatos élőhelyen. Az erőtársulások szinte vonzzák az erdei madarak tömegeit, így megtalálhatjuk itt az északabbi területekre jellemző hegyi billegetőt, de itt élnek a különböző fakopáncs fajok is. A hegyek lábánál található kaszáló réteken megtalálhatjuk a fokozottan védett harist is. A terület igen változatos geológiai jellege miatt, valamint a rendkívül sok barlang következtében az itt élő denevérfajok igen nagy számban és több fajjal képviseltetik magukat a területen. Így megtalálhatjuk itt a csonkafülű denevért a kis patkósorrú és nagy patkósorrú denevért is.

9. Zselic TK

A védett terület nagysága 10500 ha.

Ennek jelentős része erdő, mely 1976 óta élvez törvényi védelmet.

A Zselicség talán az egyik legváltozatosabb és legszebb területi egysége a Duna-Dráva Nemzeti Parknak. A még mindig igen jelentős kiterjedésű hatalmas erdőségek adják e táj legfőbb értékét. Kulturális, táji értékek mellett a növényvilág és állatvilág is rendkívül változatos és értékes. A Zselicben a széles lapos dombhátak határozzák meg a terület növényvilágát, s a hozzájuk szorosan kapcsolódó állatvilágot. Terület legmagasabb pontja a 358 méter magas Hollófészek, mely jelentős befolyással volt és van az élővilág kialakulására, valamint az éghajlati tényezők keveredésére. Az itt élő emberek főként a dombok lábánál futó patakok mellé települtek.

A területen fellelhető különlegességnek számít az ezüsthársas bükkös erdőtársulás, mivel a hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki

ezüsthárssal közösen alkot erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. Még az erdő kilombosodása előtt virágzik számos növényfaj. A szárazabb déli leejtőkön pedig ezüsthársas-gyertyános- tölgyes társulás alkot összefüggő erdőségeket. Itt is több védett növényfajt találunk. Szinte mindenütt előfordul a pettyegetett tüdőfű és kis egyedszámban,

de sok helyen orchideákat is megfigyelhetünk.

A Zselic táj változatosságát a több égtáj felől érkező természeti hatások adják. A nyugati illír, a déli balkáni és szubmediterrán, a keleti dacikus növényfajokat hozó kelet-balkáni, dél-erdélyi hatások alakítják és formálják a zselici táj növény és állatvilágát.

A Zselicben jelenlegi ismereteink szerint a védett növényfajok száma 67, ebből a Tájvédelmi Körzet területén bizonyosan vagy valószínűsíthetően előfordul: 52 faj.

Forrás:

• http://www.ddnp.hu/

• http://www.ddnp.hu/nemzeti-park-duna-menti-teruletek

• http://www.ddnp.hu/nemzeti-park-drava-menti-teruletek

• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1970

• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1971

• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1973

• http://www.ddnp.hu/nyugat-mecsek-tk

• http://www.ddnp.hu/index.php?pg=menu_1972

• molino: Ismerje meg Magyarország természeti és kulturális értékeit!

• Ppt: (Juhász L. szerk): Területtel védett természeti értékek 26-32 p.

22. fejezet - Fertő-Hanság Nemzeti Park

1.

A Fertő-Hanság Nemzeti Parkot 1991-ben azzal a céllal alakították ki, hogy az Őrségtől a Fertő és a Szigetköz vízvilágán át a gönyűi árvalányhajas homokpusztákig hozzáértő gondossággal az utókor számára megőrizze, kutassa és a lehetőségek szerint bemutassa Vas és Győr-Moson-Sopron megye természeti értékeit (Bodnár, 2006).

A határon átnyúló nemzeti park kialakítását célzó tárgyalások 1988. őszén kezdődtek meg. A tárgyalások eredményeképpen Magyarországon 1991-ben alakították meg a Fertő-táj teljes hazai felét magában foglaló Fertő-tavi Nemzeti Parkot, míg 1992-ben Ausztriában a Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel-t. A határon átnyúló közös nemzeti parkot végül 1994-ben avatták fel. A magyar oldalon több bővítés történt, 1994-ben csatolták az 1976-ban alapított Hansági Tájvédelmi Körzetet a nemzeti parkhoz (ekkortól hívják a nemzeti parkot a magyar oldalon Hanság Nemzeti Parknak), majd 1999-ben a Répce-menti területeket. A Fertő-Hanság Nemzeti Park területe hazánkban ma 23 731 ha, míg Ausztriában 10 500 ha.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park mozaikos szerkezetű, azaz a védett területek nem alkotnak összefüggő, egységes területet. Jelentősebb területei a Fertő-táj, a Hanság, a Tóköz, valamint a Répce-menti területek. A Fertő-Hanság Nemzeti Park zónái a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) elveinek megfelelően került kialakításra. A területnek mintegy harmadát teszi ki az ún. természeti övezet, ahol elsősorban a természeti folyamatok érvényesülnek. Ezen az övezeten belül gazdasági tevékenység nem folytatható, a kezelés részeként végzett munkák kizárólag az élővilág érdekében folynak. Ezt veszi körül az ún. kezelt természeti övezet, ahol extenzív területhasználat biztosítja a természeti értékek megőrzését. A külső, ún. bemutató övezetben van lehetőség a hagyományos területhasználat mellett a területek természeti értékeinek bemutatására. A Fertő-Hanság Nemzeti Park egyes területei nemzetközi egyezmények alá is tartoznak. Ezek az alábbiak:

Bioszféra rezervátum (1979): A teljes hazai és osztrák Fertő-táj része az UNESCO Ember és Környezete (Man and Biosphere) programjának. Ez a nemzetközi program ismerte el először azt, hogy a helyi lakosság által végzett gazdálkodási formák jótékonyan segítik az életközösségek, élővilág fennmaradását a térségben (pl.

gyepgazdálkodás, nádgazdálkodás, szőlőkultúra stb.). A bioszféra rezervátum magterületei a magyar jogszabályok alapján fokozottan védett természeti területeknek minősülnek.

Ramsari terület (1989 és 2006): A Fertő-táj 1989, míg a Nyirkai-Hany 2006 óta tartozik a vizes élőhelyek védelmére az iráni Ramsarban létrehozott nemzetközi egyezmény alá.

Világörökség (2001): Több éves előkészítés után a Magyarország és Ausztria közös felterjesztésére 2001-ben az UNESCO felvette a világörökségi helyszínek listájára a Fertő / Neusiedler See Kultúrtájat. A világörökségi terület teljes kiterjedése 74 716 hektár, amelyből a magterület 68 369 hektár. Hazánkban a Fertő-Hanság Nemzeti Park teljes fertői védett természeti területe mellett a nagycenki Széchenyiek és a fertődi Esterházyak kastélyainak műemléki környezetét, Sarród, Fertőd, Fertőszéplak, Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf, Fertőrákos települések belterületét, valamint a Fertő felé eső külterületét is magába foglalja a világörökségi terület. A Fertő-Hanság Nemzeti Park területe négy részre osztható. A Fertő-táj foglalja magába a Fertő-tavat, a körülötte elterülő, helyenként több kilométer széles nádast, a part mentén található szikes réteket, mocsár- és lápréteket, illetve a Fertőmelléki-dombsor egy részét. A Fertő-tájtól nyugatra helyezkedik el a Hanság-medencéje, mely egykor összefüggő vízrendszert alkotott a Fertővel. A Hanság medencéjét a bősárkányi torok egy keleti és egy nyugati medencére osztja, amelyek ma Dél- és Észak-Hanságnak nevezünk.

A Hanságtól délre található ún. Tóköz, amely két kisebb területre osztható, a Barbacsi-tavat és környékét, illetve a Fehértó környéki területeket foglalja magában. Végül a nemzeti parkhoz tartozik a Répce-menti terület, amelyek a Répce szabályozatlan, Nagygeresdtől Répceszemeréig tartó szakaszát takarja.

A Nemzeti Parkhoz kapcsolódó tájvédelmi körzetek:

• Soproni Tájvédelmi Körzet (1977)

• Kőszegi Tájvédelmi Körzet (1980)

• Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet (1992)

• Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet (1975)

• Szigetközi Tájvédelmi Körzet (1987) Természetvédelmi területek:

• Soproni botanikus kert TT

• Nagycenki hársfasor TT

• Pannonhalmi arborétum TT

• Kőszegi tőzegmohás láp TT

• Szelestei arborétum TT

• Kámoni arborétum TT

• Sásvári arborétum TT

• Körmendi park TT

• Jeli arborétum TT

2. A Fertő-Hanság Nemzeti Park természeti adottságai

A Fertő annak a kontinentális sztyepptósornak a legnyugatibb tagja, amely az Aral-tótól és a Kaszpi-tengertől indulva a kiskunsági szikes mocsarakon át idáig, az Alpok lábáig húzódik. A 309 km2 területű tónak több mint háromnegyede Ausztriához került az I. világháború után, Magyarországhoz ma csak 75 km2 tartozik. Vízgyűjtő területe mindössze négyszerese a vízfelületnek, átlagos mélysége kevesebb egy méternél. Ezek a jellemzők is szerepet játszottak abban, hogy vízjárása nagyon szeszélyes, több alkalommal teljesen ki is száradt, legutóbb ez

In document The National Parks and Biosphere Reserves in Carpathians (Pldal 181-0)