17. SZINEVÉRI NEMZETI PARK
3.2. A Nemzeti Park Szervezete
A Nemzeti Park Igazgatóság székhelye Szinevér falujában található. A védő intézkedések mellett gondoskodik az erdőkezelési feladatokról is. Mint más ukrán nemzeti parkoknál, a nemzeti park kategória itt is éreztetett, mint elsődleges terület, amely védi a természetet, irányítja a turizmust és a rekreációs feladatokat. A Nemzeti Park Igazgatóság egyik fő feladata az erdők kezelése. A szervezési struktúra az erdőszervezési struktúrához illesztett. A Nemzeti Park Igazgatóság alárendelt a Nemzeti Parkok Adminisztrációs Főhadiszállásánakl Ukrajna Környezet- és Atombiztonsági Minisztériumában. A nemzeti park adminisztratív központjában alakították ki a látogatók centrumát és a kiállítást a nemzeti park természeti értékeiről.
Cím:
Szinevér Nemzeti Természeti Park Szinevér falu
Mizhhiria körzet Kárpátaljai régió Ukrajna
18. fejezet - Vizhnitskyi Nemzeti Természet Park
1. I. TERMÉSZET
1.1.
A Vizhnitskyi Nemzeti Természet Park (VNNP) ott helyezkedik el, ahol a hegyláncok első ki hullámai kiemelkednek a síkságból. Egy bizonyos távolságból ez a látvány felpezsdítheti a turisták vérét. A park magába foglalja a Skybova Kárpátok Bukovina szektorának alacsony hegyi zónájának ökoszisztémáit a kevert és tűlevelű erdőkkel és a másodlagos rétekkel, melyek poloninákként ismertek. Ellentétben a jelenleg létező Kárpátok és Szinevéri nemzeti parkokkal, ahol középhegység ,szubalpin tájak és vegetáció uralkodik, a Vizhnitskyi park az alacsony hegységi részét képviseli a Kárpátoknak, viszonylag enyhe klímával és a melegkedvelő fajok uralkodásával- bükk és fenyő.
A park teljes területe megközelítőleg 16.000 hektár, 7.000 a VNNP tulajdonában áll.
A VNNP kinevezésével Ukrajna kialakított egy megőrzési rendszert bemutatva a hegységrendszernek különböző magassági zónáit. A park vonzó sajátosságai: hegyi folyamok, misztérikus barlang bejáratok,
„Protyate Kaminnya” rögös, homokköves sziklái, egzotikus triász kori olisztolit márvány lerakatok a kréta kori réteg és a festői vízesések között.
A park jól ismert a rengeteg friss forrásának és különböző kémiai összetételű és különböző koncentrációjú ásványvizeinek köszönthetően. A szolonyecek sós vize ősidők óta az emelkedő hegyláncok előhegységénél ered és a só elpárolog. A legnagyobb balneológiai értéke a híres forrás „ Luzhky”, melynek vize több mint 30 mikroelemet tartalmaz és kémhatása 3,5. Csak két másik forrás van egész Európában hasonló típusú vízzel.
1.2. Növényzet
Ám a park legértékesebb kincsét az erdei jelentik. Az erdők majdnem 80%-át fedik le a parknak. A fenyő-bükk és bükk-fenyő erdők a legnagyobb eloszlásúak. Platán, fenyő és tölgy keverékei gyakran megtalálhatóak. Habár a környező terület sok éven keresztül telepített volt, vénülő fenyő-tölgy erdők még mindig találhatóak, ahol a fák 40m magasak és törzseik átmérői elérik a 70-90 cm-t. A gyepfajok az alábbiakból állnak: Galeobdolon luteum (sárgaárvacsalán), Mercurialis perennis (erdei szélfű), Galium odoratum(szagos müge), Actaea spicata(fekete békabogyó), Sanicula europaea(erdei gömbernyő), stb. Közülük a hegyi fajai a Symphytum cordatum-nak(szíves nadálytő), Senecio nemornsis-nek(berki aggófű), Senecio fuchsii-nek(szaracén aggófű), Salvia glutinosá-nak(enyves zsálya) egy speciális csoportból. Sok ritka, veszélyeztetett és elszórtan eloszlott faj (különösen az orhideák), amelyek szerepelnek az ukrán vörös könyvben, található a bükk és fenyő-bükk erdőkben, a legfontosabb az Epipogium aphillum(bajuszvirág). Csak két előfordulási helye ismert a Kárpátokban, mind a kettő a Vizhnitskyi NN Park területén. Szintén a ritka fajok között szerepel a Cephalanthera longifolia(kardos madársisak)- egy paleoarktikus növény, amelyet néhány alkalommal a Beregometskyi erdős területeken találtak meg. Egy különösen ritka faj az Epipactis purpurata(ibolyás nőszőfű)- egy Közép - európai növény, mely a természetes tartománya extrém keleti peremén található. Az orhideák mellett másik, Vörös Könyvben regisztrált faj a parkban a Huperzia selago (részeg korpafű).
Sok reliktum faj – a hajdani flóra maradványai határolhatóak le az erdőkben. A Polystichum nemzetség harasztjai erre egy példa. A park területe az egyetlen hely az Ukrán Kárpátokban, ahol a nemzetség összes faja megtalálható. Hedera helix(borostyán) található a Stebnyk folyó völgye melletti erdőkben.
Az erdők után a rétek összehasonlítva kisebb területét fedik le a parknak, de gazdagok kevert gyepfajokban és a réti növények széles variációjában. A legnagyobb része a réti területeknek a következő fajok társulásaival fedett:
Agrostis tenuis(cérnatippan), Festuca rubra(vöröscsenkesz) és Anthoxathnum odoratum(illatos borjúpázsit). A helyi vadvirág fajok ezekből állnak, tipikusan jellemzőek az ukrán rétekre, de egy részük egyedi a Kárpáti réteken , mint a Hierarcium aurantiacum(narancsszín hölgymál) és Thymus subalpestris. Arnica montana(hegyi árnika), Traunsteinera globosa(gömböskosbor) és Astrantia major(nagy völgycsillag) és regisztráltak az ukrán vörös könyvben. Endemikus kárpáti fajok: a Centaurea kotschyana szélesen elterjedt. A vörös könyves orhidea fajok közül a Gymnadenia conopsea(szúnyoglábú bibircsvirág), Listera ovata(békakonty), Dactylorhiza
majalis(széleslevelű ujjaskosbor), D. maculata(foltos ujjaskosbor), D. incarnata(hússzínű ujjaskosbor), és D.
fuchsii(erdei ujjaskosbor) szintén gyakran megtalálható.
Összességében, kb. 30 vörös könyves növényfaj, mint pl. a kora tavaszi fajok, amilyen a Crocus heuffelianus(kárpáti sáfrány), Leucojum vernum(tavaszi tőzike), Galantus nivalis(kikeleti hóvirág) és mások.
Mivel a Közép-kelet európai síkság és a hegyi növényzet ökoszisztémájának egyesülésénél helyezkedik el, ez az egyesült régió nagy tudományos jelentőséggel bír. Ezért a botanikai kutatások bizonyosan folytatódni fognak.
2. II. EMBER ÉS TERMÉSZET
„ Ha egy nap Isten úgy döntene, hogy a Földön töltené a vakációját, kétségkívül Bukovinát választaná pihenőhelyéül.” Ez az öreg közmondás egy, az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből való testamentum a régió igazán rendkívüli szépségéhez. Itt egy viszonylag kis területen koncentrálódik az összes báj, melyet a természet adományozott az emberiségnek. Mindenesetre a leggyönyörűbb hely az összes közül a Kárpátok. Egész évben gyönyörűek, díszítve a Hucul tájak ragyogó néprajzi színeivel és a lucfenyő erdők és hegyi rétek smaragd hullámaival.
3. III. TERMÉSZETMEGŐRZÉS
A VNNP egyik elsődleges feladata a természeti környezet degradációjának megelőzése, különös tekintettel a növényfajok diverzitására. Ennek teljesítésére az első kísérleti óvoda szolgáltatják az olyan értékes fajoknak palántáit, mint pl. a Potentilla erecta(vérontófű), Rhodiola rosea(aranygyökér), Filipendula sp(legyezőfű fajok)., Echinocea purpurea(lángvörös kasvirág), ezt 1996-ban hozták létre kapcsoltan egy kisebb vállalkozáshoz, a Kárpáti Flóra Restaurációs Alaphoz ( „The Carpathian Flora Restoration Fund-Starodub”). Az első 100 ültetett példány a Kárpátokban idegen Laurus nobilis (közönséges babér) volt. Ez egy konkrét hozzájárulás a biológiai diverzitás megóvásához.
Távlatilag háromszorosára kéne bővítenünk a VNNP területét, belefoglalva az érdekelt védett területeket és természeti műemlékeket a Bukovinai előhegységnél és síkságon. A VNNP bővítési stratégiájának fő pontja változatossá tenni a természet bemutatását tipikus és egyedülálló tájidegenek komplexeivel a tőzegtelepeknek, elárasztott síkságoknak, karsztoknak és barlangoknak. Dnister kanyon, hajdani Tovtry karbonát sziklahát sor.
Kezdeti megállapodások vannak e tárgykörben a tulajdonosokkal, melyeket szeretnénk és melyek szükségesek.
1997-es saját kezdeményezésünkre a valódi egyesülés első területe a Cheremosh Regionális Táj Park volt.
Vannak még területek a Kárpátokban, ahol a természet gazdag s változatos, a hajdani, eredeti lényegét mutatja a területnek. A Fehér és Fekete Cheremoshnak felső körzetei, ahol a kristály hegyi folyók erősen összeszedődnek a Chyvchynsky hegylánc keskeny torkolatánál, a Chorny Dil és Yarovytsya ilyen vadon területek. Szerencsére a terület megközelíthetetlenségének köszönhetően az emberek még nem voltak képesek ártó hatásukat kifejteni itt.
Ezért van az, hogy az antropológiai nyomások alatt szükségszerű ezeknek a területeknek a megóvása.
A Chyvchyn növényzete már évek óta érdekli a botanikusokat. A magasság növekedésével a növényzet átvált a bennszülött mérsékelt lucfenyő erdőkről szubalpin rétekké. De a Palenitsa-Komanova csúcs közelében található a legintenzívebb gyarapodása a hegyi fenyőnek a Kárpátokban. Mind az elszaporodásuk módja, mind a kialakulásuk története széles körben vitatott téma.
A 2.012 ismert edényes növény fajból, ami az Ukrán Kárpátokban sorakozik, több mint 700 kizárólag a Fehér Cheremosh folyóvölgy felső körzeteiben nő. Több mint 150 ezek közül ritka és eltűnőben lévő faj és ezért speciális védelemnek alávetett, közülük 39 szerepel az ukrán Vörös Könyvben. Érdekes, hogy 7 ebből a 39-ből jegyzett fajból nem Ukrajna létező természetvédelmi területein belül helyezkedik el ( Aconitum jacquinii, Elisanthe zawadskii, Nigritella carpatica(kárpáti sötétkosbor), Saussurea discolor ( vad), Ligularia bucovinensisi). A két utolsó az Ukrán Kárpátokon belül csak a Chorny Dil hegyláncnál található.
Ennek a kis területnek nincs összehasonlítási alapja az endemikus fajok számának tekintetében (63), épp ezért speciális természetmegőrzési területnek választották. A Park bennszülött növényei között található: Erysimum transsilvanica, Jovibarba preissiana, Gentiana(tárnics), Crepis jacquinii és Poa rehmannii. Ebben az elrendezésben mindent összevetve ezt egy valódi botanikai oázisnak találhatják, emellett szintén találhatunk egyedülálló növény szaporulatokat a karbonát masszívumokban és tőzegtelepeken, ahol a biodiverzitás változatossága koncentrálódik.
A Cheremosh Regionális Táj Park létrehozása lehetővé tette számunkra, hogy befejezzük a védett területek alapvető szerkezetének a létesítését, mely a biológiai sokféleséget fogja megőrizni. Ezzel egyidejűleg teremteni fogunk egy legális alapot egy kétoldali védett vadon terület kialakítására, mivel egy nagy erdőterület, mely megóvásra szorul, a dél-ukrajnai és dél-romániai részen helyezkedik el, a Bystrytsa és Apa folyók vízválasztóján, mely a Siret és Tysa folyók csatornarendszeréhez megfelelően csatlakozik. Ez az ajánlott természetvédelmi terület biztosítani fogja a legfontosabb, Kárpátokban található folyók egyedülálló ökoszisztémájának megóvását.
Cím:
Vizhnitskyi Nemzeti Természet Park Holovna u. 69
Vizhitskyi rayon Chernivetska Régió 275641 Beregomet Ukrajna
Telefon/Fax: ++38-3730-369 06 E-mail: bridush@chsu.cv.ua
19. fejezet - Bükki Nemzeti Park
1.
A Bükki Nemzeti Parkot 1977. január 1-jén hozták létre 38 774,6 hektáron, sorrendben a harmadik, ugyanakkor az első hegyvidéki magyar nemzeti parkként. Jelenlegi területe 43 129 hektár, melyből fokozottan védett 3774 ha, erdőrezervátum-magterületek 560,6 ha, míg az erdőrezervátum-területek 2248,5 hektárt tesznek ki (BODNÁR 2006). Érdekessége továbbá, hogy Magyarország egyetlen olyan nemzeti parkja, melyet egy tömbben alakítottak ki, melyhez kilenc tájvédelmi körzet tartozik. Elhelyezkedését tekintve az Északi-középhegység keleti részén, a Tarna- és a Sajó-völgy, valamint délről az Alföld által határolt. A Bükk hegység párját ritkító geológiai, természeti és kultúrtörténeti értékeit hivatott megóvni, és átörökíteni azokat a jövő nemzedékei számára.
A Bükk hegységet főleg tengeri üledékes kőzetek építik fel, amelyeknek képződése a földtörténeti óidő karbonidőszakában, 310-330 millió évvel ezelőtt kezdődött és a középidő juraidőszakának végén, 170-150 millió évvel ezelőtt zárult le. A közben eltelt 150-170 millió év alatt lerakódott, szinte folyamatos tengeri üledéksort, valamint a későbbiekben palává préselődött agyag (agyagpala), radiolarit, dolomit és homokkő alkotja. A triász- és juraidőszakban a nyugodt mészkőképződést jelentős kéregmozgásokkal együtt járó, tenger alatti tűzhányó-tevékenység szakította meg. A Bükk hegység gyűrt, rátolódásos szerkezete a krétaidőszakban alakult ki. A hegység a földtörténeti újkorban többször megsüllyedt és kiemelkedett. E függőleges kéregmozgások a tenger előrenyomulásával és visszahúzódásával, valamint riolitos és dácitos vulkanizmussal társultak. A terület napjainkban is tartó karsztosodása, valamint vízrendszerének kialakulása már a késő miocénban megkezdődött.
A hegység éghajlata rendkívül változatos, néhol kifejezetten szélsőséges. A fennsík csapadékos, páradús, viszonylag kiegyenlített időjárású, az évi átlaghőmérséklete 6 fok, de egy-egy töbör alján még júliusban sem ritka a fagy. A déli hegylábak éghajlata meleg, száraz, míg a szurdokvölgyekre nyáron is a párás, hűvös klíma jellemző.
2. A Bükki NP földtani értékei
A csodás karsztképződmények (töbrök, zsombolyok, dolinák, víznyelők) mellett híresek a Magyarország legnagyobb karsztfennsíkját, a hegység közepén elterülő Bükk-fennsíkot övező hatalmas, hófehér bércek, a
„kövek”, amelyekről belátni a hegység teljes földrajzi környezetét. Ilyen „kövek” a Tar-kő, Istállós-kő, Pes-kő, Őr-kő, Őrvény-kő, melyek külső lábainál magashegyi vidékeket idéző mély, hideg, sötét szurdokvölgyek rejtik ritka értékű élővilágukat.
A felszín alatt barlangok százai húzódnak meg. Az eddig feltárt, több mint ezer barlang közül 49 fokozottan védett. A barlangok magas számának köszönhetően a Bükkben található az ország barlangjainak egynegyede. Itt található Magyarország legmélyebb barlangja, a 253 méter mély és mintegy 6 km hosszú István-lápai barlang. A barlangok feltárása és kutatása a 19. század végén kezdődött el. Az ásatások eredményeiként előkerült ősmaradványok és régészeti leletek hozzájárultak az emberré válás folyamatának, valamint a bükki fauna kialakulásának megismeréséhez.
3. Víztani értékek
A viszonylag bőséges csapadékellátottság ellenére a hegység folyóvizekben szegény, a karsztba szivárgó víz a mészkőterületek peremén karsztforrások formájában bukkan a felszínre. A fennsíkon található két nagyobb forrást kivéve nemigen van víz a tetőn, ám a hegység oldalában kisebb-nagyobb patakok szaladnak a hegylábak felé. A legnevezetesebbek a nyugati oldalon a Szalajka, északkeleten pedig a Garadna, illetve a ma már csak időszakos Szinva. A Garadnán, Lillafürednél található a mesterségesen kialakított Hámori-tó.
A karsztforrásokból eredő patakok vizéből mésztufa válik ki, ilyen forrásmészkőlépcsőkön alakult ki a Szalajka-patak Fátyol-vízesése is. A Szinva-Szalajka-patak vízesése hatalmas forrásmészkődombot épített, amelynek természetes üregei Anna-barlang néven ismertek. Vannak időszakos források, vízfolyások is, melyek csak hóolvadást követően vagy csapadékos időszakban működnek. A legismertebb időszakos források a Déli-Bükkben találhatóak, ilyen az Imó-kő forrásbarlang vagy a Vörös-kő forrás, amely hóolvadás idején embermagasságú vízsugarát, szökőkútszerűen lövelli a magasba.
4. Növénytani értékek
A Bükki NP területének 95%-át erdők teszik ki (KOLLARIK 1999). A hegység déli, délkeleti oldalán hatalmas kiterjedésű melegkedvelő gyertyános-tölgyesek, feljebb cseres-tölgyesek húzódnak. Tovább emelkedve, helyüket előbb a szubmontán, végül a hegy tetején a hegyi vagy montán bükkösök veszik át. Akad olyan hely is (Sár-hegy oldalában), ahol már több mint száz éve nem folyik erdőművelés, így a területen összefüggő, több száz éves faóriásokból álló erdő található.
A 400-600 méter tengerszint feletti magasságban, a nedvesebb klímájú völgyekben és az északi oldalakon gyertyános-tölgyesek alakultak ki, a tavaszi időszakban gazdag lágyszárú-szinttel. Ilyenkor virágzik a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a galambvirág (Isopyrum thalictroides), az odvas és ujjas keltike (Corydalis cava és C. solida), a változó boglárka (Ranunculus auricomus), valamint néhány olyan orchideafaj, mint a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) vagy a madárfészek (Neottia nidus-avis). 700 méter felett a montán bükkösök uralkodnak, ahol a társulás a bükk (Fagus sylvtica) túlsúlyával jellemezhető, de elegyedhet közé hegyi és korai juhar (Acer pseudo-platanus és A. platanoides), valamint hegyi szil (Ulmus glabra) és magas kőris (Fraxinus excelsior). Ezekben a bükkösökben virít a ritka kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum), a kárpáti aggófű (Senecio nemorensis subsp. fuchsii), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum) és a nyúlsaláta (Prenanthes purpurea). Szintén jellegzetes magashegyi növények a sugárkankalin (Primula elatior) és a bérci rózsa (Rosa pendulina). A fennsíkon szintén a bükkös az uralkodó, de nagy területen találunk be nem erdősült területeket is. A töbrök szőrfüves társulásában él az egész Európában ritka sokcimpájú holdruta (Botrychium multifidum). A hegytető és a magas hegyoldalak bükköseinek magashegyeket idéző irtásrétjein szártalan bábakaláccsal (Carlina acaulis), hegyi és csinos tárniccsal (Gentianella austriaca és G. livonica), valamint tűzliliommal (Lilium bulbiferum) találkozhatunk. A hűvös, párás levegőjű mély völgyek társulása a szurdokerdő. Ennek dús, lágyszárú-szintjében található jégkori maradvány faj a havasi iszalag (Clematis alpina), a havasi ikravirág (Arabis alpina) és a sárga ibolya (Viola biflora).
A Délkeleti-Bükk meleg, sekély talajú lejtőin bokorerdőkből, melegkedvelő tölgyesekből és sztyeprétfoltokból álló társulásegyüttesek találhatóak. A fátlan vegetációtípusok közé tartoznak a mészkő-dolomit sziklagyepek tipikus állományai vagy a vulkanikus kőzeteken kialakult szilikátsziklagyepek.
A Bükk hegység flórája hozzávetőleg 1300 növényfajból áll, melyek közül 18-at csak itt találtak meg az országban (BARÁZ 2006). Ilyen a magyar nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana subsp. hungarica), a mirigyes fodorka (Asplenium lepidum), a sárga ibolya, a tátrai hölgymál (Hieracium bupleuroides), Teleki-virág (Telekia speciosa). A Pannon bennszülött fajok közül jelentős a magyar rozsnok (Bromus inermis), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a budai imola (Centaurea sadleriana), a magyar zörgőfű (Crepis pannonica) és még egy sor értékes, más faj is. Jégkorszak előtti reliktum a szirti pereszlény (Calamintha thymifolia), a cserszömörce (Cotinus coggygria) és a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana). Jégkorszaki és dalpin-boreális reliktum például a karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile), a havasi turbolya (Anthriscus nitida), a havasi ikravirág (Arabis alpina), a tiszafa (Taxus baccata), a sárga ibolya és az északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis).
5. Állattani értékek
A Bükk állatvilága ugyancsak sokszínűnek mondható, az itt élő állatfajok számát a legszerényebb számítások is 22 ezer körülire becsülik. Legértékesebb tagjai a csak a Bükkben élő endemikus fajok, mint a Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius gebhardti), illetve a szubendemikus lepkefajok, amilyen a bükki hegyiaraszoló (Entephria cyanata) vagy a bükki szerecsenboglárka (Aricia artaxerxes). A művelés alól kivont, nagy kiterjedésű, idős bükkösökben, tölgyesekben élnek az elhalt fákhoz kötődő rovarfajok, mint a szarvasbogár (Lucanus cervus) vagy a különféle cincérek, melyek legszebb faja a havasi cincér (Rosalia alpina). A szurdokerdőkben otthonosan érzi magát a kárpáti kék meztelencsiga (Bielzia coerulans), míg a karsztforrások vizében él az endemikus zöld forráscsiga (Bythinella sp.). A tisztavizű, kisebb-nagyobb patakokban tegzesek, kérészek, álkérészek, és szitakötők élnek, de láthatunk alpesi gőtét (Triturus alpestris) is e vízfolyásokban. A napsütötte sziklák féltett kincse az igen nagy értéket képviselő pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri).
A Bükk madárvilágának jelentős képviselői a ragadozók. A legmeredekebb sziklák fészkelője a kerecsensólyom (Falco cherrug), mely az aktív védelemnek köszönhetően szépen gyarapodik. Hasonló emelkedést mutat az uhu (Bubo bubo) állománya is. Rendszeres fészkelő még a darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus) is. A sziklás területeken és felhagyott kőbányákban él a színpompás kövirigó (Monticola saxatilis), míg a patakok mentén felbukkanhat a vízirigó (Cinclus cinclus). Félreeső völgyekben költ Magyarország egyetlen fészkelő fajdfaja, a fokozottan védett császármadár (Bonasa bonasia). A hegység barlangjai akár többezres
denevérkolóniáknak is menedéket nyújthatnak, közöttük több ritka, kifejezetten értékes fajnak. Itt szükséges említést tenni a híres lipicai ménesről, amely a Bükk-fennsík jellegzetessége.
6. Tájképi értékek
A Bükk hegység szép felszíni formái a barázdákkal és üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok vagy ördögszántás. Jelentős tájképi elem a szarvaskői Vár-hegy és az oldalában feltáruló párnalávák, amelyek a víz alatti vulkáni működés gyönyörű maradványai. Mindemellett az őszi erdő színpompája, ugyancsak szemet gyönyörködtető látványát képezi a tájnak.
7. Kultúrtörténeti értékek
A Bükk kultúrtörténeti jelentősége vetekedik egyedülálló természeti értékeivel. Több bükki barlang már 130 ezer éve is menedéket nyújtott az embereknek (KALOTÁS 2004). A dél-bükki Hór-völgy elején levő Suba-lyukból a moustérien kultúra kőeszközei kerültek elő. A 71-61 ezer évvel ezelőtt lerakódott rétegekben pedig a híres Neander-völgyi emberleleteket találták meg. Legismertebbek a Szeleta-barlang ősrégészeti leletei, a különböző kőeszközök és a jellegzetes babérlevél alakú lándzsahegyek alapján, önálló őskőkori kultúrát írtak le a szakemberek. A Balla-barlangban egy kőkorszaki, nagyjából másfél éves korú gyermek csontjai kerültek elő a barlangi üledékből. Az Istállóskő-barlang feltárása során pedig különböző csonteszközökön kívül egy kőkori tűzhelyet, és a tűzhely körül több mint kétszáz eltört és megpörkölt emberi csontot találtak, amiből arra következtettek a kutatók, hogy ez az ősünk bizony emberevő lehetett.
A Bükkalján található „kaptárkövek” azok a sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok (riolittufa-sziklák), melyekbe a középkori emberek méhkaptáraknak szolgáló üregeket vájtak (GASZTONYI 2000). A hegység történelmi múltjának leglátványosabb emlékei a várak. A sziklaszirteken emelt, magas falmaradványú vagy majdnem ép kővárak (Gerennavár, Éles-kő vára), valamint az erdők mélyén rejtőzködő, sáncokkal, árkokkal határolt földvárak egyaránt a történelem mozgalmas évszázadairól tanúskodnak. A várak mellett az erdők mélyén található kolostorok is igen jelentős értéket képviselnek. A török hódoltság után kezdtek megjelenni az ipari létesítmények, úgymint az üveghuták, a vasolvasztó massák, a vasverő hámorok, a különféle bányák és manufaktúrák.
Itt érdemes említés tenni Hollókő Ófaluról, mely Magyarország egyetlen olyan települése, amely szerepel az UNESCO „Világ Kulturális Örökség” listáján.
8. I. Általános jellemzők
Az Aggteleki Nemzeti Park a Gömör-Tornai-karszt magyarországi területén fekszik. E Nemzeti Parkot 1985-ben hozták létre elsősorban a földtani, felszínalaktani, karsztmorfológiai természeti értékek megóvása, megőrzése, fenntartása és bemutatása érdekében.
Alapítás éve: 1985.
Székhely: Jósvafő Logó:
8.1. Természetföldrajz
Az Aggteleki Nemzeti Park az a Gömör-Tornai-karszt déli részén, az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidéken található. A Nemzeti Park törzsterülete 6 kistájhoz tartozik: Aggteleki-, Szalonnai-, Rudabányai-hegység, Alsó-hegy, Putnoki-dombság és a Bódva-völgy.
• Éghajlata: nedves kontinentális, erős hegyvidéki hatással
• Évi középhőmérséklet: 9,1 ºC
• Évi napfénytartam: kisebb, mint 1900 óra
• Évi csapadékmennyiség: 660 mm.
• Marcticum flóravidék, Tornense flórajárás
• Karsztformák: karrmező, víznyelő, töbör, barlang, cseppkő, mésztufagát
• Alapkőzet: triász mészkő (dolomit) → bitumenes mészkő és dolomit: Gutensteini Formáció, Steinalmi Mészkő, Wettersteini Mészkő.
• Legmagasabb pont: Fertős-tető
8.2. Története
• 1926-ban a Baradla-barlangot Nemzeti Örökséggé nyilvánították.
• 1940-ben a Baradla-barlangot védetté nyilvánították.
• 1940-ben és 1951-ben a Baradla-, 1953-ban a Béke-, 1956-ban a Szabadság-, 1958-ban a Vass Imre-barlang felszínét természetvédelmi területté nyilvánították.
• 1962-ben minden barlang természetvédelmi oltalom alá kerül a 1961. évi 18. számú természetvédelméről szóló törvényerejű rendelet alapján.
• 1978-ban az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke 8/1978 OKTH számú határozatával létrehozta az Aggteleki Tájvédelmi Körzetet, amely a Bükki Nemzeti Park szervezetén belül működött.
• 1979-ben az Aggteleki Tájvédelmi Körzetet bioszféra rezervátummá nyilvánította az UNESCO illetékes hivatala a MAB (Ember és Bioszféra) program keretén belül, két magterület jelöltek ki a Haragistya, illetve a Nagyoldal térségében.
• 1983-ban az Esztramos-hegy bizonyos részeit védetté nyilvánították, melyek az Aggteleki Tájvédelmi Körzethez kerültek.
• 1985. január 1-jén az Aggteleki Tájvédelmi Körzet helyén megalakult az Aggteleki Nemzeti Park, amelyet az OKTH elnöke 7./1984. (XII.25.) rendeletével hozott létre. Aggteleki Nemzeti Park I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört kapott, amit a Sajó- és a Hernád-folyók, valamint az országhatár által határolt illetékességi területén lát el.
• 1995-ben az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai felkerültek az UNESCO Világörökség Listájára
• 2001-ben a teljes Esztramos-hegyet védetté nyilvánították.
• 2004. 12. 31-ig az ANP Igazgatóság volt az első fokú természetvédelmi szakhatóság az Aggteleki Nemzeti
• 2004. 12. 31-ig az ANP Igazgatóság volt az első fokú természetvédelmi szakhatóság az Aggteleki Nemzeti