4. III. TERMÉSZETMEGŐRZÉS
4.7. Szervezeti struktúra
A nemzeti park területének adminisztrációját az Alacsony-Tátra Nemzeti Park Igazgatóság végzi, amely Banská Bystrica-ban található. Az Igazgatóság szervezeti felépítése a következő részekből áll: igazgatási szektor, fajok és területek védelmének szakosztálya (közös az egész területen), valamint két szakosztálya van a nemzeti park vezetésének- (Banská Bystrica-ban és Liptovsky Hrádok-ban).
Az alkalmazott személyek száma 23, 1991. január 1-jétől
11. fejezet - Slovensky Raj/ Szlovák Paradicsom Nemzeti Park
1.
Szlovák Köztársaság
Alapítva: 1964 védett terület, 1988 nemzeti park
2. I. Természeti adottságok
2.1. Földrajz
A Slovensky Raj (Szlovák Paradicsom) Nemzeti Park a Gömör- Szepesi Érchegység délnyugati részén fekszik.
Ez a Nyugati-Kárpátok belső vonulatához tartozik. Területe 32.774 ha, amelyből a nemzeti park maga 19.763 ha (magában foglal 17.571 ha erdős területet, 1.691 ha mezőgazdasági területet és 501 ha egyéb területet).
A puffer zóna, amely a területet keletről, északról és észak-nyugatról veszi körül, 13.011 ha ( magában foglal 7.637 ha erdős területet, 4.629 ha mezőgazdasági területet és 745 ha egyéb területet).
2.2. Földtan és domborzat
A Szlovák Paradicsom a Gömör- Szepesi- érchegység része. A terület jelentős része közép- és felső triász kori mészkő és dolomit rétegekből épült fel. Más mezozoikumi képződmények - dolomit rétegek, kristályos pala, homokkő és konglomerátum- sokkal ritkábbak.
A felszíni formák sajátságos karaktere, amely jól láthatóan elkülöníti a Szlovák Paradicsomot a szomszédos, nem karsztos területektől, a Szlovák Paradicsom földrajzi szerkezetének és fejlődésének eredménye.
Az eredetileg homogén neogén fennsíkot intenzív vízerózió alakította hegyormok és gyakran szűk kanyonra emlékeztető mély völgyek által létrehozott összetett rendszerré, mint ahogy Kysel’, Vel’ky Sokol, Maly Sokol, Suchá Belá, Piecky és más esetekben. A többi egyenletes terület fennsíkként maradt meg, (Glac, Geravy, Pelc, Skala) amelyek karsztos formákban gazdagok. Értékes és gazdag földalatti karsztformák találhatók itt, 180 barlanggal. A legfontosabb és legkutatottabb barlang a Dobsinská l’adová jaskyna (a Dobsinská Jégbarlang), egyes helyeken 20 méter vastagságú jégformációkkal. A jég becsült térfogata 145.000 m3 lehet. Egy másik nevezetes barlang a Medvedia jaskyna (az Medve Barlang), amely fontos paleontológiai helyszín, ahol megtalálták a barlangi medve csontjait. A Stratenská jaskyna (az Elveszett Barlang) az egyik leghosszabb barlang Szlovákiában, az eddig feltárt hossza több mint 18 km.
Kimagaslóak a tájképi –és esztétikai értékei, valamint a biológiai értékei a hasadékvölgyeknek, melyeket az allochton vízfolyások alakítottak ki meredélyekkel, egészen a meredek dolomit lejtőkig. A Hornád Canyon északi részén, valamint a Hnilec Canyon déli területén helyezkednek el. Mindegyik folyó a nemzeti park fő folyóinak egyike.
A terület magassága 450 és 1200 méter közötti. A legmagasabb pontok a nemzeti park dél-nyugati részén, a Hnilec folyammedencében található (Ondrejisko 1271 m. Javorina 1185 m, Húzovské 1171 m, és Havrania skala 1150 m). A magasság csökken a Spisská kotlina medence Hernád felőli részén, itt a legmagasabb csúcsok 650 és 800 méter közöttiek (Ihrík 651 m, Zelená hora 653 m, Certova sihot 822 m).
2.3. Klíma és talaj
Ami a park klímáját illeti, a terület nagy része a mérsékelten hideg övhöz tartozik, az átlagos évi hőmérséklet 5-6 oC. Az alacsonyabb területeken, 800 méteres magasságig, a Hornádska kotlina (Hernád medence) felé, a terület a mérsékelten nedves égövhöz tartozik hideg telekkel és 6-7 oC-os évi átlaghőmérséklettel. A szurdokok és hegyek évi átlaghőmérséklete 5-4 oC.Az évi átlagos csapadékmennyiség 800 és 900 mm között ingadozik.
A Nemzeti Park területének nagy részén az erdőtalajok dominálnak. A leggyakoribb talajtípusok a váztalajok, rendzina és pararendzina, majdnem 80-90%-át borítják a területnek. Az agyagos talajok (barna erdő talaj), és a meszes típusú talajok közé tartozó talajok, ahogyan az öntéstalajok, a nemzeti park területének 20%-án vannak jelen.
2.4. Flóra, Erdei –és Nem erdei közösségek
A Szlovák Paradicsom növényföldrajzilag a Nyugat- Kárpáti flórarégióhoz (Carpaticum occidentale), a Praecarpaticum flóratartomány, és a Stratenská hornatina flóravidékhez tartozik (Szlovák Paradicsom). Csupán a puffer zóna északi területei tartoznak az Intracarpaticum flóratartományhoz, azon belül a Spisské kotliny medence (Hernád kotlina medence) flóravideékhez.
A legszélesebb körben elterjedt és a legfontosabb része a nemzeti park vegetáció takarójának az erdei ökoszisztémák. A terület majdnem 90 %-át borítja erdő. Geo- bio- cönológiailag az erdőtípusoknak megfelelően csoportosíthatók, a következő erdei vegetációs övekhez sorolhatók: tölgy-bükk, bükk, fenyő-bükk, luc- bükk- fenyő, és lucos. Erdő-tipológiai szempontból túlnyomóan az alábbi erdőcsoportok vannak jelen: Fagetum quercino-abietinum, Fagetum abietino-piceosum, Fagetum pauper, Fagetum typicum, Pinetum dealpinum, Fagetum dealpinum, Fageto-Piceetum, Pineto-Lariceetum, Abieto-Fagetum, Fageto-Abietum, Fageto-Aceretum, Fraxineto-Aceretum, Alnetum incanae, Betuleto-Alnetum, stb.
Fitocönológiailag a közép-európai bükkösökhöz sorolható, számos tipikus erdei növényfajt tartalmazó társulással.
A Prielom Hornádu (a Hernád szurdok) északi részének legmelegebb területein gyakori társulás a Quercion pubescentis-petraeae, némelyikben számos thermofil és xerotherm növényfaj található.
A Szlovák Paradicsom jelentős része a fenyő-bükk vegetációs zónához sorolható, ahol a fenyő és a bükk domináns fafajként van jelen, viszont a sziklásabb/kövesebb élőhelyeken a luc. A luc szintén eredetileg fellelhető fafaj erre, és mivel aránya nagymértékben növekedett, így a bükk és az erdei fenyő mellett a leggyakoribb fafajok közé tartozik. Ezen fajok mellett az aljnövényzetet a következő fajok alkotják leggyakrabban: Calamagrostis varia, Sesleria varia, Carex alba, Lilium martagon, Laserpitium latifolium és még több más faj.
A szurdokok és a szorosok területet a luc-bükk-fenyő zónájához tartozik, ahol a hideg és nedves környezeti viszonyok mellett a hőmérsékleti viszonyokkal szemben igénytelen fajok fordulnak elő. Domináns fafaj a luc és az erdei fenyő, kísérő fajként Acer pseudoplatanus, Fraxinus excelsior és Taxus baccata fordul elő. A növénytakaró társulásai közül leggyakoribb a Calamagrosti-Abietetum, Calamagrosti variae-Piceo-Fagetum és mások. Az említett társulásokban az alpesi és montán növényfajok a leggyakoribbak.
A legszélsőségesebb ökotópok a mészkőszirtek, amelyekben reliktum dealpin fenyők is találhatók. Az Erico-Pinion társulásban sok dealpin és praealpin faj található. Florisztikai összetételük miatt ezek a leggazadagabb fitocönózisok a Szlovák Paradicsomban.
Az Alnetum incanae carpaticum társulás vízparti növényzete, amely a Hnilec folyó mentén terül el, különleges jelentőséggel bír. A tőzeglápos terület ritka fajai mellett megtalálható a glaciális reliktum Ligularia sibirica, amely egy kritikusan veszélyeztetett faj. Előfordulása itt a legmagasabb Szlovákiában.
A nem-erdei ökoszisztémák a növénytársulásoknak megfelelően alakulnak, melyek természetesen megtalálhatóak sziklákon, a mocsárvidéken, ingoványban, tőzeglápon, patakok és források körül, vagy másodlagos társulásokként réteken és legelőkön. A sziklatársulások közeli kapcsolatban vannak a már említett mészkőszikla társulásokkal, és fafajokat is magukba foglalnak. A sziklás lejtők növényzetét a Seslerio-Asterion alpini társulás adja. A legelterjedtebb közösségek ebben a társulásban a Bellidiastro michelii-Seslerietum-calcariae, sok montán és dealpin növényfajjal, mint: Viola biflora, Cortusa matthioli, Bellidiastrum michelii, Asplenium viride, Clematis alpina és más fajok. Emellett mohafajokban szintén gazdag.
A thermofil sziklaközösségek a Prielom Hornádu folyóvölgyének déli lejtőin helyezkednek el, elemei a Seslerio-Festucion duriusculae társulás részei, és megtalálhatóak a Caricetum humilis carpaticum, Poa badensis, Festucetum pallentis, vagy Festucetum pallentis carpaticum közösségei. Ezekben közösségekben megvannak azok a feltételek, amelyek olyan különleges növényfajok megmaradását teszik lehetővé, mint: Pulsatilla slavica, Festuca pallens, Seseli osseum, Chamaecytisus hirsutus, Calamintha alpina, és más fajok. A xerotherm fajok közül jelen van a Campanula boloniensis, a Stipa pulcherimma, a Carex humilis, a Geránium sanguineum stb.
A mocsárvidék és tőzegláp közösségei leginkább a Caricetum davallianae carpaticum, vagy az Alnetum incanae társulásba elemei közé sorolhatóak, olyan fajokkal, mint: Carex davallianae, Primula farinosa, Eriophorum angustifolium, Trollius europaeus, Swertia perennis, stb.
Bár a rétek és legelők a teljes területnek csak kis hányadát teszik ki, növényközösségük igen gazdag és változatos. Fitocönológiailag a Cynosurion rendbe tartoznak, és az alábbi három társulás- Lolio-Cynosuretum, Festuco-Cynosuretum és Anthoxantho-Agrostietum- minden lehetséges faja megtalálható. A rétek ritka fajai az Orchidaceae család tagjai, ezenkívül Crocus heuffelianus, Filipendula vulgaris, többféle hölgymál (Hieracium sp.), Aquilegia vulgaris, Campanula patula, Trommsdorfia maculata, Veratrum lobelianum és több tucat virágzó faj él a területen.
Mohafajokban is gazdag a terület. Éppúgy, ahogy a magasabb rendű növények, a mohák is különleges élőhelyi körülményekhez kötöttek, létük függ az alapkőzettől, a kitettségtől és a magasságtól. Különösen az északi fekvésű sziklák változatos mohafajok által lakottak, úgy mint: Metzgeria conjugata, M. furcata, Fisidens cristatus, Distichum montanum, stb.
A terület melegebb részein 500-600 méteres magasságig, számos szárazságkedvelő és melegkedvelő faj él, mint például a Mannia fragrans, Thuidium abietinum, Rhytidium rugosum, stb. Az erdőkben, szintén több tucat mohafaj található: Polytrichum juniperum, Polytrichum formosum, Pleurozium schreberi, Eurhynchium rettersedtii, Dicranum scoparium, Rhytidiadelphus triquertus, stb.
Azért, hogy teljes képet kapjunk, végezetül nézzük a ruderális vegetációt, amely leginkább falvak, városok környékén fordul elő, és antropogén hatások alatt állnak. A következő családok fajai dominálnak:
Chenopodium, Thlaspi, Polygonum, Spergula és más fajok.
2.5. Állatvilág
A Szlovák Paradicsom területén a szurdokok és fennsíkok különleges állatközösségekkel rendelkeznek, tipikus Nyugat- Kárpáti faunaelemekkel. Ennek óriási jelentősége van több endemikus és állatföldrajzi szempontból fontos faj megóvásában, valamint a tipikus, eredeti kárpáti fauna konzervációjában is. A Szlovák Paradicsom területén több mint 4000 gerinctelen és 200 gerinces faj található. Több mint 2000 Lepidoptera, majdnem 400 Coleoptera, több mint 350 Diptera, 184 Nematoda és 150 Mollusca faj él itt. A nemzet park területének legkutatottabb fajai a Vertabrata törzsből és a Lepidoptera rendből kerültek ki.
Állatföldrajzi nézőpontból a Szlovák Paradicsom az Euroszibériai szubrégióhoz tartozik, ahol számos állatföldrajzi zóna elemei találkoznak. A terület legnagyobb része a lombhullató erdők zónájához tartozik, csupán a terület nyugati részén és a magasabb fekvésű területeken fordulnak elő montán elemek. A terület déli és dél-keleti részén egyre kevesebb a sztyeppi elem, ahogyan a thermofil fauna elemeinek előfordulása is.
A Szlovák Paradicsom területén a következő fő típusai fordulnak elő az állatközösségeknek: 1. vízfolyások, hegyi zuhatagok és szurdokok alacsony részének közösségei, 2. szurdoklejtők és sziklás lejtők közösségei, 3.
fennsíkok és hegygerincek erdeinek közösségei, 4. fennsíkok és hegygerincek rétjeinek közösségei. A földalatti területek közösségei- a Szlovák Paradicsom barlangjai- különleges részét jelentik ennek az osztályozásnak.
Köszönhetően az alapkőzetnek a gazdag vegetációval, valamint a jelentős horizontális és vertikális táji változatosságnak, a Szlovák Paradicsom életközösségeiben fajok jelenléte és a közösségek rendszere igen gazdag. Pontos határ a meghatározott állatközösségek között nem létezik, gyakran átfedik egymást, és ökoton keletkezik. Néhány esetben a marginális hatás kifejezetten érzékelhető, a fajdiverzitás és populációsűrűség növekedéséből (például 2 és 3, 3 és 4 társulás határán.
A Szlovák Paradicsom különlegességei a szélsőségesen fordított karakterű szurdokok. A talaj lejtésének és a szimmetrikus megvilágításnak megfelelően, változatos aszimmetrikus inverzió alakul ki, így okozva az állatközösségek nagymértékű elterjedését a szurdokokban.
2.6. Gerinctelenek
A Szlovák Paradicsom területén számtalan, evolúciós szempontból figyelemreméltó faj él. Néhány ezek közül Kárpáti endemizmus pl.: Gaurotes excelens, a puhatestű Iphigena latestria, glaciális reliktum, mint a puhatestű Pupila triplicata, a bogarak közé tartozó Barypithes liptoviensis, vagy a pillangó Paranassius apollo. Thermofil fajok is előfordulnak, mint a Procris geryon, a Pierrielia lunigera, a hártyásszárnyú Osmia cerinthis, de hidegkedvelő fajok is megtalálhatók, mint a Dufourea inermis.
A vízfolyások, hegyi zuhatagok és a szurdokok alacsonyabb területeinek társulásaiban számos jelentős csoportja él a gerincteleneknek. A puhatestűeket tekintve megtalálható tipikusan kelet-kárpáti faj, a Clausilis pumila és boreo-alpin fajok, a Discus ruderatus, vagy a ritka Florodelphax leptosoma. Számos Plecoptera faj lárvája:
Protoneura intricata, Nemoura cinerea, Isoperis grammatica és mások fejlődnek közvetlenül a folyó vízben. A tiszta vizű zuhatagok oxigénben gazdagok, itt Blepharoceridae fajok vannak jelen, mint a Liponeura cordata, vagy a Liponeura decipiens.
A gerinctelen fauna közösségei a szurdoklejtőkön és a sziklás formációkon szintén érdekesek és fajban gazdagok. Az alacsonyabb területeken számos Mollusca faj él, pl. Pseudalinda stabilis, Iphigena latestria, és Argna bielzi, amelyek a kárpáti endemizmusok. A Lepidoptera fajok szintén változatosak, pl. a ritka boreoalpin faj, a Callisto cofeella. A Dipterák közül hidegkedvelő északi faj a Delia longicauda él itt. A meleg erdőpuszta lejtőkön megtalálhatóak ritka Araneae fajok, a Thanatus arenarius és a Xerolycosa miniata. Az erdőspuszták legváltozatosabb és legszámosabb állatcsoportja a Lepidoptera. Megtalálható a ritka Adela basella, Litophane semibrunea, Hipparchia briesis, Parnassius apollo, Parnassius mnemosyne és más fajok. A fennsíkok és hegygerincek erdeinek gerinctelen faunája szintén fontos és fajban gazdag. A bükkerdők talajában él a ritka Nematoda- Rhabditolaimus crassus és az Anchidiplogaster incurvus. A puhatestűek közül itt él a kárpáti endemizmus Vestia turgida, a Vestia elata és a Vitrea transsylvanica. A Lepidoptera-k közül a lombhullató erdőkben megtalálható pl. a ritka Micropteryx myrtetellus, a Leucodonta bicoloris, az Asthena anseraria és más fajok. A tűlevelű erdők talajaiban ritka Nemtoda-k élnek- Acrobeles complexus és Monhystera aenariensis, amelyeknek előfordulása a Szlovák Paradicsomban és egész Szlovákiában is csak itt ismert. Az Araneae osztály figyelemreméltó. A tűlevelű erdők alatt a mohában él a ritka hidegkedvelő faj, a Zora distincta.
A mezők, fennsíkok, és hegyormok gerinctelen állatközösségei fajban gazdagok. Ritka Nematoda-k közül a Caenorhabditis elegans és a Helicotylenchus erithrinae fordul elő. A Mollusca-k közül itt él a tundrabeli relikum, a Perpolita petronella, és a kárpáti endemizmus, a Vestia turgida. Az Orthoptera fauna szárazabb területek hegyi rétjein jelen lévő tagja a Leptophyes albovittata és az Isophya pyrenaea. A hegyi rétek további tipikus faunaelemei a Hymenoptera-k. A posztméheknek egész sora megtalálható erre, pl. Bombus terrestris, Megabombus hortorum és az igen ritka Pyrobombus soroeensis.
Érdekes gerinctelen fajok élnek a barlangokban, földalatti patakokban és forrásokban. A földalatti patakokban él a ritka Bathynella natans. Az Amphipoda-k közül itt él a Rivulogamarus fossarum és a ritka Niphargus tatrensis.
A nyitott barlangok és bejáratuk gerinctelen faunája szintén érdekes. A Mollusca-k közül megtalálható pl. a mediterrán Granaria frumentum nevű faj, és a nyugat kárpáti endemizmus, a Chondrina tatrica. A Coleoptera-k közül itt él a harmadkori reliktum Duvalius bokori, a Trechus pulchellus, stb.
2.7. Gerincesek
A Szlovák Paradicsomban földalatti üregek közösségeinek fajai nagy jelentőséggel bírnak. A barlangokban a gerincesek közül megtalálhatók a denevérek (Chiroptera). Fajaik leginkább a Dobsinská Jégbarlangban kutatottak. A barlang jéggel borított felső üregeiben telel át az Eptesicus nilssoni. A melegebb, alacsonyabb üregek más fajok számára is alkalmas áttelelő helyek, pl. a legnagyobb ismert áttelelő helye a Myotis mystacinus-nak és a Myotis brandti-nak. Ezeken az áttelelő helyeken előfordul a mi legritkább denevérünk – Myotis dasycneme. A thermofil európai fajok közül a barlangban telel át a Myotis blythi. Más fajok közül jelen van a Plecotus auritus, a Myotis myotis és a ritka Myotis nattereri. A Dobsinská Jégbarlang nagyon régóta betölti az áttelelő hely funkcióját. Ezt megtalált fosszíliákkal és/vagy jelenkori csontvázszerű maradványokkal bizonyították.
Osteológiai kövületek néhány másik barlangból is előkerültek. A legfontosabb a Medve barlang, ahol megtalálták a csontjait a már kihalt Ursus spelaeus-nak.
A Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban a legjelentősebb gerinces fajok a következők: Pitymys subterraneus, Rupicarpa rupicarpa ssp. alpina (nem bennszülöttként, hanem behozott faj), Sciurus vulgaris, Sorex alpinus, Sorex araneus, Sorex minutus, Sus scrofa, Ursus arctos és Vulpes vulpes.
3. II. Ember és természet
3.1. A letelepedés története
Régészeti kutatások eredményei szerint az emberi jelenlét a Szlovák Paradicsom területén a neolitikum óta tart.
Körülbelül Kr. e. 5000-ben az emberek nem csak a Spisská Nová Ves melletti nagy településen és a Smizany
melletti, mai kavicsbánya területén, hanem Smizianske Hradisko erdős területein is éltek. Eddig az egyetlen ismert neolitikum idei település a Hernád vízgyűjtőjén volt.
A fiatalabb neolitikumban, i. e. 3000 és 2000 körül a Szlovák Paradicsom környezete sűrűn lakott volt. A letelepedés a bronzkor alatt folytatódott, i.e. 2000-től i. e. 700-ig.
Korszakunk elején a Spis környék sűrűn lakott volt, lakosai a Puhó társadalomhoz tartoztak. A Római Birodalom hanyatlása után, a IV. században, megkezdődött az emberek vándorlásának korszaka. A helyzet csak a szlávok letelepedésével stabilizálódott a VII-VIII. században, és a terület a Nagy Morvai Birodalom részévé vált. A legfontosabb szláv központokon kívül, Spis régióban volt egy település Hradisko alatt, amelyet körbekerítettek, és sánckerítéssel elsáncoltak. Szláv és Nagy Morvabeli leleteket találtak Cingov, és Kosariká területén, Smizany mellett, Zelená horánál és más helyeken is. Körülbelül a XI. században Spis régió a Magyar Államhoz tartozott. A XII. és a XIII. században a német gyarmatosítás elérte a területet, bányászok és olvasztók érkeztek. Így jöttek létre a következő települések, falvak: Novoveská Huta, Hnilcík, Hnilec és Mlynky.
A Szlovák Paradicsom déli részén a települések sokkal újabbak, a XIV-XV. században jöttek létre. A XIII.
században havasalföldi gyarmatosítás eredményeképpen létre jött Vernár település.
A Szlovák Paradicsom szívében vannak olyan helyek, amelyek a középkor alatt népesedtek be, amely fontos szerepet játszott Spis régió történelmében. Ilyen Klástorisko, ahová az emberek Spis-ből menekültek a tatárjárás idején. 1305 és 1307 között megépült a karthauzi kolostor. 1433-ban leégették a husziták. Később helyreállították 1490-ben, a legnagyobb érdeklődés a XVI. század elején övezte. 1543-ban a kolostort kirabolták, majd még ugyanabban az évben lerombolták. A letelepedés egy másik korai helyszíne volt Zelená hora, Hrabusice mellett. A XIII. században az ismeretlen nemes, Marcel kasélyt kezdett építtetni, amely soha nem készült el. Más települések is voltak a Szlovák Paradicsomban, amelyek a történelmi időkben népesültek be. A települések mostani szerkezete leginkább a történelmi települések alapján fejlődött ki. Néhány település fennállása megszűnt a középkorban, néhány esetben pedig több település összeolvadt egy nagyobbá.
3.2. Ipar és közlekedés
A Nemzeti Park területén nincs ipari tevékenység. Az emisszió Spisská Nová Ves és környékéről származik, ahol az ipar központosul.
Ami a közlekedést illeti a nemzeti park területén, a puffer zóna határának északi részén halad keresztül a nemzetközi vasútvonal -Kosice-Bratislava-Praha-Berlin-, a déli részén pedig a Margecany-Zvolen vasútvonal halad. A közúti közlekedés I., II., és III. osztályú utakon történik, a fő átjáró a nemzeti park északi és a déli részén halad.
3.3. Területhasználat
Jelenleg az erdők 59%-a állami kézben, 41%-a pedig magántulajdonban van. Ebből a magán tulajdonosi társaságok 12% -ot, az önkormányzati és közösségi erdők 10 % -ot, az egyházi erdők 15% -ot, a magán erdők 2% -ot, egyéb tulajdonban lévő erdők szintén 2 % -ot jelentenek.
A puffer zónában az erdők 4%-a állami tulajdonban van, az erdők 96%-a nem állami kézben van, ebből a magán tulajdonosi társaságok tulajdonában 9%, önkormányzati és közösségi birtokban lévő erdő 69%, egyházi erdő 17,5% és magánszemélyek tulajdonában 0,5 %- a van az erdőknek.
Napjainkban a talaj –és vízvédelmi kategóriájú, valamint speciális célú (természetmegőrzés és rekreáció) erdők 51%-ot tesznek ki. A gazdasági erdők csoportjába az erdők 49%-a tartozik.
A gazdasági erdőkben a kezelés fő célja a faanyag megtermelésének fokozása, emellett az erdők regenerációja és az állapot megtartása is. A konzervációs erdők kezelésének módja hasonló a természeti rezervátumokéhoz.
Az abiotikus és a biotikus hatások miatt károsodott fákat egyaránt ki kell vágni. A legkárosítottabb fafaj a lucfenyő. Az állomány regenerációját elvileg fokozatos felújító vágással, természetes újulat növekedése mellett végzik, és/vagy kombinálják a mesterséges és a természetes újulattal.
A különleges célú erdők esetében speciális egyelő –és csoportos vágást alkalmaznak a folyamatos újulat meglétének feltétele mellett.
A mezőgazdasági tevékenység a puffer zóna északi részén koncentrálódik. A mezőgazdasági területek a teljes terület 19,3%-át jelentik, bár a nemzeti park területének ez csak a 8,5%- át fedi. A természeti állapotok alapján a terület a montán régióhoz tartozik, túlnyomóan rétekkel és legelőkkel. A művelhető területet takarmánynövény termesztésre, részben burgonyatermesztésre használják. A nemzeti park területén lévő mezőket és legelőket extenzíven hasznosítják, egy részüket kihagyják, egy másik részét pedig marha -és birkalegeltetéssel hasznosítják. A haszonállatok tenyésztése a puffer zóna északi határrészén koncentrálódik.
3.4. Turizmus és sport
A Szlovák Paradicsomban a turizmusnak több mint száz éves hagyománya van. Kezdetének ideje visszanyúlik a Dobsinská Jégbarlang felfedezéséhez, 1870-be. A terület déli részén egy másik vonzerőt jelent az Obcasny pramen (Időszakos forrás) forrás, a Havrania skala (Havrania sziklák) előtt. A terület északi részeit turisták és a természet szerelmesei kezdték felkeresni Spisská Nová Ves városából. A múlt század végén megkezdődött az első turistaösvények és létesítmények megépítése. 1921-ben a Szlovák Paradicsom szerepelt a Turista Kalauz Kelet-Szlovákiában. Annak érdekében, hogy segítsék az átjutást a zuhatagokon keresztül és a szurdokokban a vízeséseken, a lelkes turisták fából építettek (és később vasból) létrákat és gyaloghidakat. A látogatók számának növekedéséért turistalétesítményeket kezdtek építeni, és létrejöttek az első rekreációs központok. A turizmus és a rekreáció dinamizmusának növekedése az 1950-es évek óta figyelhető meg, amikor is az utazás feltételeinek
A Szlovák Paradicsomban a turizmusnak több mint száz éves hagyománya van. Kezdetének ideje visszanyúlik a Dobsinská Jégbarlang felfedezéséhez, 1870-be. A terület déli részén egy másik vonzerőt jelent az Obcasny pramen (Időszakos forrás) forrás, a Havrania skala (Havrania sziklák) előtt. A terület északi részeit turisták és a természet szerelmesei kezdték felkeresni Spisská Nová Ves városából. A múlt század végén megkezdődött az első turistaösvények és létesítmények megépítése. 1921-ben a Szlovák Paradicsom szerepelt a Turista Kalauz Kelet-Szlovákiában. Annak érdekében, hogy segítsék az átjutást a zuhatagokon keresztül és a szurdokokban a vízeséseken, a lelkes turisták fából építettek (és később vasból) létrákat és gyaloghidakat. A látogatók számának növekedéséért turistalétesítményeket kezdtek építeni, és létrejöttek az első rekreációs központok. A turizmus és a rekreáció dinamizmusának növekedése az 1950-es évek óta figyelhető meg, amikor is az utazás feltételeinek