10. III. Aktív természetvédelem
10.1. Fajmegőrzési programok az ANPI működési területén
Állatok
• Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna)
• Anker araszokó (Erannis ankeraria)
• Haris (Crex crex)
• Fehér gólya (Ciconia ciconia)
• Gyöngybagoly (Tyto alba)
• Gyurgyalag (Merops apiaster)
• Csíkos szürkeegér (Sicista subtilis trizona)
• Barlangi denevérek
• Erdőlakó denevérek
• Épületlakó denevérek
• Farkas (Canis lupus)
• Hiúz (Lynx lynx) Növények
• Tornai vértő (Onosma tornesis)
• Osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum)
• Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)
• Osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum)
• Tátorján (Crambe tataria)
• Tornai vértő (Onosma tornense)
20. fejezet - Balaton-felvidéki nemzeti park
1.
A Balaton-felvidéki nemzeti park illetékességi területe magában fogalja Veszprém és Zala megye területét, valamint Somogy megye egy részét. A Balaton északi partvonalától a Rába síkig, a Marcal folyó völgyétől a Tési-fennsíkig, a Mura-mentétől a Kis Balatonig igen sok geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat.
1.1. A nemzeti park megalakulásának előzményei:
Arra a területre, amelyen létrejött, nemzeti park alapítására javaslat korábban soha nem készült. Szóba került a Tihanyi-félsziget, valamint a Fenékpuszta-Kis-Balaton nemzeti parkká minősítése, ezek az elképzelések azonban nem valósultak meg. Az 1997-2002 közötti hatéves időszakra összeállított, majd jóvá hagyott Nemzeti Környezetvédelmi Programban, illetve Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megemlítésre került a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrehozása is, holott már 1997-ben 56 771 hektáros területtel hazánk nyolcadik nemzeti parkjaként létrejött a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.
A nemzeti parkot hat, korábban létrehozott tájvédelmi körzetből, valamint számos kisebb természetvédelmi területből alakították ki, amelyet 14 ezer hektár eddig nem védett terület oltalom alá helyezésével egészítettek ki. Ennek eredményeképpen a korábban igen mozaikos elhelyezkedésű védett területek egy nagy egységes tömbbé alakultak.
A nemzeti park létrejöttéhez hozzátartozik, hogy 1922-ben a Kis-Balatonon alkalmazott először a Magyar Madártani Egyesület kócsagőrt, fizetett természetvédelmi őrként. Több, mint harminc év múlva, 1951-ben nyilvánították védetté az egykori madárvilág élőhelyét, annak legértékesebb maradványait.
Valamint több veszélyeztetett területet helyeztek védelem alá (Tapolcai Tavasbarlang, Balatonkenesei tátorján-élőhely.) 1952 megalakult hazánk első tájvédelmi körzete, a Tihanyi Tájvédelmi Körzet.
Jelentős eredményt ért el a hazai természetvédelem a badacsonyi bazaltbányászat leállításával, valamint a hegy védelem alá helyezéséve.
A 80-as évek végén megszületett egy nagyobb térségű, összefüggő tájpark kialakításának gondolata a Balaton-felvidéken. Ezt követően felgyorsult az értékes tájegységek védetté nyilvánítása, a Badacsonyi TK bővítése, a Káli-medence, Keszthelyi-hegység, Kis-Balaton TT-ek és a Balatonfüredi-erdő TT létrehozásával. 1979-ben a védett természeti területek nagysága elérte a közel 36.000 ha-t. A NP kihirdetést közvetlenül megelőzte a Pécselyi TK védetté nyilvánítása.
Az előzőek is bizonyítják, hogy a Balaton-felvidéki nemzeti park területe hazánk természeti értékekben igen gazdag része, ezen értékek sajátosak, némelyik egyedül csak erre a térségre jellemző. A nagy tájképi egységek (nagykiterjedésű tófelszín, mocsárvilág, síkságok, medencék, tanúhegyek, hegységek) változatosak és sokszínűségükkel élénkítik a tájat. Ezen feltételeknek köszönhetően egyedülálló és megismételhetetlen értékeket találhatunk itt botanikai, zoológiai, geológiai, hidrológiai, valamint kultúrtörténeti szempontból egyaránt. A nemzeti park létrehozásának célját elsősorban ezen értékek védelme, megőrzése jelentette, de nagy hangsúlyt kapott a megismerés, a természeti oktatás és nevelés feltételeinek megteremtése, valamint az felüdülés és rekreáció is. Kiemelten fontos a Balaton és vízrendszerének, a felszíni és felszín alatti vízkészletnek, a barlangoknak védelme is.
1.2. A nemzeti park elhelyezkedése, általános természetföldrajza
A Balaton északi partján húzódik 1-15 km szélességű sávban, Balatonszőlőstől a Kis-Balatonig. Öt nagyobb tájegységet érint, illetve foglal magába: a Balaton-felvidéket, a Déli-Bakonyt, a Tapolcai-medencét, a Keszthelyi hegységet és a Kis Balaton medencéjét.
A terület növény- illetve állatvilágának gazdagságát magyarázza az a tény, hogy az alföldi erdőssztyepp növényzet és a középhegység zárt lomberdő vegetációja egy délnyugat-északkelet irányú, viszonylag keskeny peremhegy vonulatban találkozik egymással. Ez a találkozási zóna eredményekképpen mindkét növényzeti típus társulásainak, növényeinek és állatainak élőhelyet nyújt, erős mozaikosság eredményezve a területen.
Tovább színesíti a nemzeti park élővilágát, hogy két nagy flóratartomány (pannóniai és nyugat-balkáni) találkozik itt, ennek köszönhetően egy páratlanul gazdag flóra alakult itt ki. A térség zoológiai értékek szempontjából is jelentős.
A nemzeti park tájvédelmi körzetei:
• Magas-Bakony Tájvédelmi körzet (1991)
• Somló Tájvédelmi Körzet (1993) A nemzeti park természetvédelmi területei:
• Fenyőfői ősfenyves TT
• Hódoséri ciklámenes TT
• Attyai láprét TT
• Tapolcafői láprétek TT
• Zirci arborétum TT
• Farkasgyepűi kísérleti erdő TT
• Várpalotai homokbánya TT
• Bakonygyepesi zergebogláros TT
• Devecseri Széki-erdő TT
• Somlóvásárhelyi Holt-tó TT
• Úrkúti őskarszt TT
• Szentgáli tiszafás erdő TT
• Sárosfői halastavak TT
• Balatonkenesei tátorjános TT
• Darvas-tói bauxitlencse TT
• Balatonfüredi erdő TT
• Sümegi Mogyorós-domb TT
• Uzsai csarabos erdő TT
• Tapolcai tavasbarlang felszíne TT
• Hévizi-tó TT
• Keszthelyi kastélypark TT
• Zalakomári madárrezervátum TT
2. A nemzeti park természeti értékei:
2.1. Növénytani értékek:
A nemzeti park növényzetére jellemző a nagyfokú változatosság, valamint az átmeneti jelleg. Ennek oka többek között az alapkőzet változatossága (mészkő, dolomit, bazalt), a tengerszint feletti magasság, a vízellátottság mértéke (lápok, sztyepek), részben pedig a mediterrán-szubmediterrán és a kontinentális klímahatárok találkozása, átfedése. A több flóravidék találkozási helyén fekvő nemzeti park különösen gazdag védett növényekben. A hazai fokozottan védett negyvennyolc növényfajból kilenc, az összes védett növényfajnak mintegy harminc százaléka megtalálható a nemzeti park területén.
A Tihanyi-félsziget eredeti növényzete erdőssztyepp vegetáció volt, ahol az erdők voltak túlsúlyban, gyertyános és cseres tölgyesek. A terület antropogén hatásoktól nem mentes társulása a szilikát sziklagyep, melyben számos délies, szubmediterrán hatást jelző növényt találhatunk meg. Többek között a Valerianella pumila, Convolvulus cantabrica, Sternbergia colchiciflora, Scilla autumnalis.
A Külső-tó nádasa szép, egészséges, homogén, nyílt vízfoltokkal tarkított. Partján mocsárréteket és sásos állományokat figyelhetünk meg. A félszigetet övező nádas állapota rossz, babásodik, a Bázsai-öböl széles nádasa kisebb részeket leszámítva egészségesnek mondható. A parti zónát mocsárrét szegélyezi. Értékesek a telepített levendulások állományai, melyekben telepített mandulásokat találunk.
A Pécselyi-medence és premhegyei növényzetére jellemző a zonális vegetáció fajegyütteseit színesítő fajok, melyek jelenléte a speciális alapkőzetnek, valamint a mikroklimatikus tényezőknek köszönhető. Nagy szerepet kapnak a száraz tölgyesek és karsztbokorerdők, tömegesen megtalálható itt a Dictamnus albus, Neoittia nidus-avis, Orchis purpurea.
Jellemzőek a sztyeprétek, amelyek a legtöbb botanikai értéket képviselik (Adonis vernalis, Pulsatilla pratensis ssp. nigricans, Pulsatilla grandis).
Találhatunk itt forráslápmaradványokat, magassásos élőhelyeket és kiszáradó lápréteket egyaránt.
A Káli-medence aljának mintegy felét már felszántották, a szántatlan területek jelentős részé eredetileg sztyeprét. Értékes és gazdag sztyeprét foltokat találhatunk főleg a Sásdi-rét és a Horog környékén. Azokon a területeken ahol a hegyekből lefolyó víz a talajt csaknem egész évben nedvesen tartja láprétek jöttek létre. A mélyebb, állandóan nedves réteken üde láprétek találhatóak, ezek szélein pedig kékperjés ún. kiszáradó láprétek.
Az idők folyamán a láprétek alatt jelentős tőzegrétek alakult ki (akár 2 m is lehet a tőzeg vastagsága). Az egész országban ritka növényfajokat találhatunk meg ezekben a társulásokban. Például: Iris sibirica, Eriophorum latifolium, Dactylorhiza incarnata, Epipactis palustris, Orchis laxiflora, Orchis militaris, Orchis morio, Orchis ustulata, Ophrys spegodes. A Kéli-medence élőhelyei közül kiemelkedik és unikális értéknek számít a Sásdi-rét, amely a jégkori maradványnövény, a Primula farinosa egyetlen stabil élőhelye hazánkban, megtalálható még ezen a réten sokféle kosbor, nőszirom fajok és olyan ritkaságok, mint a Parnassia palustris, Menyanthes trifolia, Allium suaveolens, Gentiana pneumonanthe.
A Káli-medence peremhegyei növénytani szempontból a Balatoni-felvidék talán legdiverzebb részei. Az összes zonális erdőtársulás nagy területen megtalálható itt, de extrazonáslisan van bükkös és intrazonálisan hárs-kőris törmeléklejtő erdő is. Alapkőzet szerint a terület két részre osztható: a vulkánikus alapkőzetű hegyplatók és
„csúcsos” hegyek, másrészt az üledékes kőzetekből (dolomit, vörös homokkő) álló vidékek. Ezek flórája jelentős különbségeket mutat. Kiemelt értéket jelentenek a vulkánikus mélyedésekben található kis tőzegmohás láptavak, legértékesebb növényzeti típusa a tőzegmohás fűzláp védett tőzegmoha fajokkal.
A Badacsony és Tapolca környékének vulkáni tanúhegyei különösen értékesek. Legjellemzőbb társulások:
sziklahasadékgyep, sziklagyep, lejtősztyeprét, sajmeggyes bokorerdő, xerotherm tölgyes, cseres tölgyes, törmeléklejtő erdő, gyertyános tölgyes.
A melegebb délies rétek szubmediterrán kúszónövénye a Tamus communis.
A Szent György-hegyen fordul elő a környék legnevezetesebb, hazánkban csak itt élő növényfaja, a Cheilanthes marantae és a Pisum elatius. További unikális érték még a Dianthus plumarius ssp. lumnitzeri, Orobanche hederea, Cardaria draba.
A Tapolcai-medence láprétjei a karsztvízkitermelés miatt nagyrészt tönkrementek, de nem váltak teljesen értéktelenné. Néhány fontos védett faj nagy egyedszámban vészelte át a kiszáradást (Seslaria disticha, Allium suaveolens). A terület unikális fajának tekinthető a Gladiolus palustris.
Ezek a rétek igen fontosak, mert a vízkiemelés befejeztével a patakok, források vízhozama visszaállhat és így újra lesz víz a tönkrement lápok alatt, ekkor lehetőség lesz az élőhely-rekonstrukcióra.
A Keszthelyi-hegység dolomittömege hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve a zárt tölgyeseken és bükkösökön át a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, unikális értékeket tartalmazó flórával. Az itt megtalálható erdőtársulások közül kiemelkedő jelentőségű, különleges, reliktum társulás az elegyes karszterdő, ahol Fraximus ornus és Fagus sylvatica elegyedik és alkot olyan asszociációt ahol több ritka növény is megtalálható (Carex alba, Calamagrostis varia). A hegység dolomitja számos védett növénynek is élőhelyet biztosít (Himantoglossum adraticum, Ophrys insectifera, Limodorum abortivum).
A hegység azonban az utóbbi időben jelentős károkat szenvedett, ugyanis a dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén Pinus nigra került telepítésre.
A Keszthelyi-hegység bazaltvidéke (Kovács hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja alkotja bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több szár méter hosszú bazaltfolyosókban mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetáció található. A Tátika Ősbükköse, a Szebike-erdő bükkösei természetközeliek, a Gyöngyösi-patakot égeres láperdők kísérik.
A Zsidi-Vindornyai-medence dolomit hegylábi és homoki rövidfüves sztyepek szegélyezik, mélyülő részein mocsárrétek, láprétmaradványok találhatóak Alopecurus pratensis, Festuca pratensis és Deschampsia caespitosa jelenlétével. A tájképi értékeket igen gazdaggá teszik az itt megtalálható vízzel telt tőzeglápok, csatornák és patakok.
A Kis-Balaton nádtengerei nyílt víztükrökkel, mocsárrétekkel, magassásosokkal, zsombéksásosokkal, fűz- és égerligetekkel, bokorfűzesekkel váltakoznak. Botanikai ritkaságai a Wolfia arrhiza, Urtica kioviensis, Botrychium lunaria, Acorus calamus.
A Balaton-part növényvilágára jellemzőek a domb- és hegylábi térszínek alatt húzódó nádas, mocsaras partszakaszok. Eredeti szukcessziós folyamatait a hullámmarások, az organikus feltöltődés során rétekké, berkekké alakulás, a mögöttes szinteken kaszálórétek, szórvány gyümölcsösök jellemezték. Jellemzőek még a másodlagosan kialakult füzesek, nádas gyomtársulások között még megtalálható egészséges parti nádas, szittyós mocsárrét, telelősásos mocsárrét, zsombéksás, égeres láperdő is. Néhol megfigyelhető a teljes vízparti zonáció, ezeken a természetesnek mondható helyeken előfordul a Pedicularis palustris, Gentiana pneumonanthe, Orchis laxiflora, Dactylorhizza incarnata, Ranunculus acris, valamint Eriophorum latifolium.
2.2. Állattani értékek
A nemzeti park területének állatvilága kevésbé feltárt, mint növényvilága, egyes állatcsoportokra vonatkozóan a park szinte minden részéről rendelkezésre állnak adatok.
A Tihanyi-félsziget zoológiai szempontból az ország egyik legjobban feltárt területe. A gerinctelen faunáról megállapítható, hogy határozottan szubmediterrán hatást mutat. Több mediterrán jellegű faj van, amelynek tihanyi előfordulása unikális értéknek tekinthető (Pomatias elegans, Tibicina haematodes). További kiemelkedő állattani értékek a védett szitakötők, bogarak és lepkék mellett a nagyszámú madárvilág. Ezen a kis területen közel 170 madárfaj fordul elő, ebből több mint 110 fészkel is. Meg kell említeni többek között a Ortus scops, Anser anser, Falco subbuteo, Tyto alba, Merops apiaster, Dryocopus martius. Emlősök közül pedig a Lutra lutra előfordulását.
A Pécselyi-medencében a területnagysághoz képest rendkívül gazdag bogárfaunát találunk, leggazdagabb a cincér- és futúbogárfauna. Említésre méltóak az alábbi fajok: Kisanthobia airasi, Lioderina linearis, Calosoma sycophanta, Carabus coriaceus, Megopis scabricornis, Phymatodes glabratus. Összességében elmondható, hogy a területen a védetté nyilvánított bogarak 1/3-a jelen van.
A Káli-medence és a medencét délről lezáró hegyvonulat elsősorban a gerinctelen fauna szempontjából kutatott.
Természetvédelmi szempontból jelentős a lepkefaunája, mintegy 90 fajt mutattak ki a kutatók, előfordul itt a lepkék közül az IUCN nemzetközi Vörös Könyves, a Berni Konvenció listáján szereplő Maculinea alcon.
Jelentősek még a hártyásszárnyú- és a szitakötő-közösségek, valamint a Burnót-patak vizes élőhelyeinek kérész- és álkérész-faunája. Bogárfaunája szintén gazdag, fontosabb fajok: Calamobis filum, Carabus cancellatus, Carabus hortensis, Lucanus cervus.
A madárvilág képviselői közül itt költ a Crex crex, az Alauda arvensis, valamint a Circus aeruginosust kell megemlíteni. Emlősök közül a védett Spermophilus citellus stabil populációval rendelkezik a területen.
Badacsony és Tapolca környéke vulkáni tanúhegyeinek és a medence állatvilága meglehetősen heterogén képet mutat az egymástól igen eltérő élőhelytípusoknak köszönhetően. A medencében megtalálhatóak a nagyobb nedvességigényű lepkefajok (Maculinea nausithous, Euphyryas aurinia). Többé-kevésbé vizes élőhelyekhez kötődnek a szitakötőfajok (Aeshna mixta, Sympetrum depressiusculum). A bazalthegyek gerinctelen faunája kevésbé kutatott, legjelentősebb bogár fajai Calamobis filum, Dorcus parallelipipedus,, Carabus convexus. A terület gerinces faunája a legkutatottabb. A lecsapolások következtében a medence halfaunája jelentős, kedvezőtlen változásokon ment át. Megtalálható még itt Phoxinus phoxinus, Chalcalburnus chalcoides valamint a Proterorhinus marmoratus. Gyakori a Bufo bufo, hüllők közül a Natrix tesselata és a Natrix natrix. Az egykor tömegesen előforduló Emys orbicularis ma már csak ritkán figyelhető meg. A bazalthegyek meleg szikláin sokféle gyík él (Ablepharus kitaibelii fitzengeri, Lacerta viridis, Agusi fragilis). Madárvilágára jellemző, hogy a hazánkban előforduló mintegy 400 fajból közel 200 itt is előfordul. Emlősök közül meg kell említeni az Eptesicus nilsonii, Meles meles, Sciurus vulgaris valamint a Lutra lutra fajokat.
A Keszthelyi-hegység dolomitvidékének gerinctelen faunája igen gazdag. Számos az országban ritka bogárfajt megtalálhatunk itt (Carabus problematicus, Stenagostus rufus, Biphyllus frater). Madárvilága szintén gazdagnak mondható, a perem- és ligeterdőkben megtaláljuk a Dryocopus martius, Dryobates minor, Pisuc viridis egyedeit.
Közönséges a Caprimulgus europaeus, gyakori a Turdus viscivorus, Buteo buteo valamint a Accipiter gentilis. A terület igen jó denevér élőhely, megtalálható többek között a Rhinolophus hipposideros, Nyctalus noctula, Vespertilio murinus fajok egyedei. Fellelhető itt a pelék több faja (Glis glis, Moscardinus avellanarius), bár számuk egyre csökken. A Martes foina illetve a Martes martes fajok populációk egyedszámai egyre növekszenek.
A Keszhelyi-hegység bazaltvidékének állatvilága nem kellően feltárt, azonban ki kell emelni néhány értékes, a területen megtalálható fajt: Carabus intricatus, Dorcus parallelipipedus, Pranassius mnemosyne, Zerynthia polyxena, Lycaena phlaeas.
A Kis-Balaton madártani szempontból az ország és nemzetközi viszonylatban kiemelkedő területe, A Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó, nemzetközi jelentőségű madárélőhely. Elsősorban a vizek, vízpartok madárvilágának kedvez, de főleg vonulási időszakban a környező erdőfoltokat, bokorcsoportokat, szántókat sok faj keresi fel. Az eddig megfigyelt fajok száma közel 240, ezek közül körülbelül 110 faj fészkelőként is jelen van a területen. Fokozottan védett fajok közül jelen van a Egretta garzetta, Circus pygargus, Aythya nyroca, Asio flammeus. Emlősök közül jelentős a Lutra lutra állománya, további ritka, védett fajok a Microtus oeconomus, Neomys fodiens, Microtus agrestis, Meles meles, Martes martes, Mustela erminea.
A terület, mint denevértáplálkozóhely is igen jelentős, továbbá gazdag a hüllő- és kétéltűfaunája. Védett halfajok közül tömegesen van jelen a Umbra krameri valamint a Misgurnus fossilis. A területen biológiai kutatások során 1997-ben találták meg a Batracobdelloides moogi piócafajt, amelynek eddig nemzetsége is ismeretlen volt.
A Balaton kis öbleinek állatvilága igen gazdag, meg kell említeni az Aeshna mixta, Anaciaeshna isosceles valamint Sympetrum flaveolum szitakötőfajokat. Bogárfajok közül kiemelkedő értéket képvisel a Demetrias imperialis.
2.3. Víztani értékek:
A nemzeti park vízrajzát alapvetően a Balaton határozza meg. Ide folynak a terület apró vízfolyásai, de maga a tófelszín a még meglévő nádállományával együtt alkotja az ország egyedülálló hidrológiai értékét. Legnagyobb öblei jelentik a vadon élő növény- és állatvilág legfontosabb és egyben utolsó menedékéit-élőhelyeit a nagy tóban, ilyen öblök például a Szigligeti-, Bázsai-, Kerekedi- és a Palóznaki-öböl. A Balatonhoz szervesen kapcsolódik a Kis-Balaton, mely egykori vizenyős-mocsaras területeinek helyreállításával nem csak a Balaton vízminőségét védi, hanem tájképi, botanikai és zoológiai szempontból is igen fontos.
Számos apró tavat találhatunk a park területén, amelyek még változatosabbá teszik a területet. (Külső- és Belső-tó, Kornyi-tó). Az egész nemzeti park területét behálózzák a karszt- és rétegforrások által táplált kis patakok.
Az egykori bauxitbányászat felhagyásával a mélyebbre süllyedt karsztvízszint újból emelkedni kezdett, ezáltal feltöltésre kerültek a korábban kiszáradt patakmedrek, és források.
Jelentősek a terület ásványvízforrásai (Kékkút, Balatonfüred), valamint az ún. „savanyúvizek” és a termálforrások (Hévíz).
2.4. Földtani értékek:
A Tihanyi-félsziget kiemelkedően fontos geológiai érték. Különleges jelentőségűek a gejzírképződmények, amelyek a hévforrások vizéből keletkeztek. Értékes továbbá a számtalan bazalttufa feltárás, amely a pannon vulkánosság robbanásos tevékenységét bizonyítja. A Fehér-part gazdag ősmaradvány lelőhely.
A Káli-medence feltárja az egykori, csendes Balaton-felvidék hangulatát. A geológiai múlt egyedülálló értékeit őrzik a hatalmas és különleges formájú sziklákból álló kőhátak és kőtengerek, a bazalthegyek kőzsákjai, a Köves-hegy – Láz-tetői-i legszebb hazai kőgörgeteg, a bazaltsüppedékek apró tavacskái, Hegyed szabályos vulkáni kúpja és a Hegyestű kőbányászat során félbevágott kürtője valamint a kürtőbe beledermedt bazalt.
Badacsony és Tapolca környékének vulkáni tanúhegyei uralják a tájat, jellegzetes alakúak. Egész Európában rendkívüli tájképi értékek is egyben az itt megtalálható bazaltoszlopok és az ún. bazaltorgonák.
A Keszthelyi-hegység dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és természetes kőzetfeltárások is megtalálhatóak. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek tagolják.
A Kovácsi-hegy és Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 méternél is magasabb falak ékesítik a tájat. Ritka jelenség a Kovácsi-hegyen található Bazaltfolyosó és az álkarsztos jelenségként számontartott bazalt-dolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.
2.5. Építészeti, kultúrtörténeti és tájképi értékek
A nemzeti park területe páratlan tájképi adottságai, történelmi emlékei révén is hazánk egyik gyöngyszeme. A római időkből való építészeti emlékek, a középkori várromok és templomok maradványai, valamint a közelmúlt építészeti emlékei, a részben még megtalálható paraszti gazdaságok, pincék, nemesi kúriák, egyházi épületek és kőkeresztek mind hozzátartoznak az itteni tájhoz és meghatározzák annak hangulatát.
A balaton-felvidéki falvak határában meglévő középkori templomok építőanyaga leginkább a terméskő. A katolikus templomok a késő barokk, a klasszicista vagy az eklektikus irányzat főbb jegyeit viseli magán. A református és evangélikus közösségek templomai leginkább a késő barokk és klasszicista stílusban épültek. A szőlőhegyeken gyakran találkozhatunk kápolnákkal, melyeket többnyire Szent Donát tiszteletére emeltek.
A régmúlt emlékét őrzik a középkori várak, a szigligeti várfal és torony maradványai, Csobánc kőpillérei, a hegyesdi vár, Rezi és Tátika omlatag falai.
A települések között általánosnak mondható a soros utcás falvak, de a változatos domborzat miatt halmozódás is kialakul a belterületeken. A régi lakóházak az udvarra nyíló helyiségek sorából állt, amelyet idővel tornác kötött össze. Jellegzetes a füstös konyha léte, amelyből a füst nyitott kürtőn távozott a szabadba. A Balaton-felvidék legjellemzőbb építőanyagai a terméskő falazat, a nád tetőanyag és a fa nyílászárók voltak. A házakat a fehér fal, a barna ablakkeret és az érett nád színei jellemezték. A Kis-Balaton környékén kő hiányában a töméssel készült falazat volt a gyakoribb.
A Balaton-felvidék szőlő- és borkultúrája kiemelkedő nemzeti örökségünk része, a munka által formált hegyvidéki táj, a tájhoz kötődő népi, nemességi és polgárosodó gazdálkodók építészeti emlékeit mutatják be.
A Balaton-felvidék szőlő- és borkultúrája kiemelkedő nemzeti örökségünk része, a munka által formált hegyvidéki táj, a tájhoz kötődő népi, nemességi és polgárosodó gazdálkodók építészeti emlékeit mutatják be.