1923–2015
egyetemi tanár, a PPKE JÁK alapító dékánja
Kedves Éva!
Amikor jogászi pályánkon elindultunk – egészen más körülmények között – va-lószínűleg álmunkban sem gondoltunk arra, hogy előbb az Alkotmánybíróság felépítésében és működésében, majd a katolikus egyetem szervezőjeként és oktatójaként negyed századon keresztül munkatársak leszünk. Talán kitapasz-talható lett volna már a rendszerváltás előtt, a szocialista érában gondolko-dásunk, világnézetünk, eszmei jogfelfogásunk hasonlatossága, ám az az idő nem kedvezett az ilyen kapcsolati szálak feltárásának és kimutatásának. Nem kerestük – hisz nem kereshettük, s miért is kerestük volna? –, hogy hogyan is találhatunk ilyen feladatokhoz minden szempontból megfelelő társakat.
Az én első alkotmánybírói periódusom akkor zárult, amikor a 70. évemet betöltöttem. Nem sokkal ez előtt indult meg az esztergomi főegyházmegyei zsinat indítására a katolikus egyetem jogi karának komoly szervezése. Még alkotmánybíró koromban gyűlt össze ottani hivatali szobámban a jogi kar első szervező elveit meghatározó és gyakorlati feladatait összegző kollegiális testület, amelynek Erdő Péter (aki ma bíboros prímás érsek) adta az egyházi súlyt, forma szerint pedig a püspöki kar elnöke lett az egyetem nagykancellárja.
A szervező testületben öten dolgoztunk: a magánjogi vonalat Jobbágyi Gábor professzortársunk, a büntetőjogit az azóta elhunyt Békés Imre professzor, a jogelméleti vonalat Varga Csaba professzor képviselte, a pénzügyi szervezet megteremtésében és a pénzügyi jog oktatásában pedig Vasadi Éva kapott ki-emelkedő szerepet. Ő előbb Kilényi Géza professzor főtanácsadójaként, majd alkotmánybíróként is tevékenyen részt vett az oktatás felfuttatásában. A Kar kezdetei sok vonatkozásban az első Alkotmánybírósághoz nyúlnak vissza, hisz ez az új felfogású jogi csúcsszerv, mind az indításhoz, mind az első oktatási
évek teljes felfuttatásához komolyan együttműködött. Innen indult a mi szemé-lyes együttműködésünk is.
Különös fontosságot tulajdonítottam annak, hogy dr. Vasadi Éva előbb a szer-vező bizottságban, majd oktatóként felvállalta ezt a nagyon is lényeges, inkább gyakorlati, mint elméleti vonalat. Tizenöt éves ügyvédi gyakorlatomban meg-tapasztaltam, hogy a szocialista rendszerben a magántulajdon visszaszorított szerepe miatt a gyakorló ügyvéd házasságjogi, adójogi és kisebb örökösödési ügyekben volt érdekelt, ha nem büntető praxisra adta a fejét. A nem túl nagy ér-tékű, de sok érdekes jogi kérdést felvető pénzügyi, közjogi, közigazgatási isme-reteket igénylő ügyekért nem volt tolongás, ezekben változatos praxist lehetett kialakítani. A Fejér Megyei Kamara annak idején jónéven vette praxisomnak ezt a felfuttatását. Rövidesen megbízást kaptam a közjogi-közigazgatási vonal képviseletére a jelölt oktatásban és a Kamara részére megküldött igazságügyi törvényjavaslat jellegű megkeresések is többnyire nekem jutottak. Széles körű tapasztalataim voltak tehát abban az irányban, hogy az alapvető jogi oktatás ezen területén az elméleti-gyakorlati képzésnek nagy, noha kevéssé elismert jelentősége van. Ezért nagy örömmel fogadtam dr. Vasadi Éva felajánlását, aki a szervezés kezdete óta ennek az oktatási tárgycsoportnak a felállításában, majd oktatásában tevékeny részt vállalt.
Éva tudása azonban messze túlnyúlik a pénzügyi jog – önmagában is fontos és szövevényes – szakterületén, annál széleskörűbb és sokoldalúbb. Utóbb, már alkotmánybíróként is jelentős része volt abban, hogy a Kar kezdeteiről a doku-mentációs kötet megjelenhessen, amellett az elméleti áttekintő gyűjteményes munkáim ʻmargóján’ is sokszor vállalkozott önkéntes, mindig mélyen szántó ismertetésekre. Amikor az 1956-os forradalom 50. évfordulóján elkövetett atro-citások észrevételezésre kerülhettek elméleti vonalon, Herczeg Géza professzor, hágai bíróval és Vasadi Éva alkotmánybíróval mint szerzőtársakkal földolgoz-tuk az események emberjogi, alkotmányjogi és közhatalmi vonatkozásait. Én többek közt ezekben a munkákban ismertem meg Éva sokoldalú tájékozottságát.
Mind dékáni működésem során, mind azt követőn, a felsőoktatással kapcso-latos, főleg alkotmányjogi kérdések kimunkálásában is nagy szerepet játszott dr. Vasadi Éva. Személyében kiválóan egyesítette a női gyakorlati érzéket, a komoly alkotmányjogi alapokkal. A felsőoktatás terén részben az EU által követett, részben a hazai politikai adottságok diktálta okok miatt egyre-másra születtek a reformjavaslatok, amelyek alapjogi kérdések mellett az oktatás gya-korlati lehetőségeit közelről érintették. Nem volt közömbös a kar kibontakozása és felfutása szempontjából, hogy ez a terület elméleti és gyakorlati egységben irányítva magas bírói tekintéllyel és hosszú alkotmányjogi gyakorlattal
rendel-Zlinszky János 47
kező vezető oktatót mondhatott magáénak. Meggyőződésem, hogy a PPKE a gyakorlati életben ezért rendelkezik ma már kiemelkedő hírnévvel és keresi a piacon az itt nevelkedő fiatal jogászokat a szakma.
A kari szervezési munkában külön értéket jelentett számomra, hogy a szervezőbizottságban, majd az oktatás terén komolya elméleti-gyakorlati tudással rendelkező nő vállalt szerepet. Első sorban családjogi perekben, de oktatás vonalán is módom volt megtapasztalni, hogy bizonyos, férfiak számára jelentéktelen, egyének számára fontos kérdésekben női oktatótársaim nagyobb érzékenységgel rendelkeznek és meglátásaikat, véleményüket a vezető számára fontos figyelembe venni. Tudása mellett ez az érzéke volt az, ami dr. Vasadi Évát számomra pótolhatatlan munkatárssá tette, véleményére gyakran támasz-kodtam, noha soha nem tolta magát előtérbe.
Kedves Éva!
Egészségi állapotom immár nem tette lehetővé, hogy az eredetileg szándékolt nagyobb ívű, a tulajdon fogalmával foglalkozó tudományos dolgozattal járuljak hozzá ezen ünnepi kötet színvonalához. Annak azonban mindenképp hangot kívántam adni, hogy a személyes együttműködés és társoktatói tevékenység vonalán milyen jelentős értéket képezett számomra!
A katolikus egyház által alapított PPKE jogi kara „alapító dékánjaként” szok-tak engem emlegetni, noha ezt én ebben a formában sohasem fogalmaztam meg és nem igényeltem. Az viszont ilyen ünnepi alkalmakkor hangsúlyt kell hogy kapjon, hogy a felsőoktatás társas tudományos tevékenység, ahol a különböző szakemberek azonos cél, az egyetemes jog társadalmi érvényesülésére fordítják tevékenységüket. Ebben a tevékenységben a mi karunk vonatkozásában dr.
Vasadi Éva igen értékes, készséges, szerény és serény munkatárs volt, akinek komoly része van abban, hogy a kar magas szakmai színvonalat és sokoldalú arculatot tudott kialakítani. Remélem, hogy ebben a tevékenységében az egyéb-ként méltánylandó nyolcvanas évforduló nem fogja megakasztani, netalán többletlehetőséget nyújt egyéni tudományos és családi körben kifejtett munkás-ságához. Adjon Isten ehhez egészséget és e körben sok örömet! Megérdemli.