El Beheiri Nadja
1. Egyház és demokrácia
XVI. Benedek 2011 szeptemberében tett németországi látogatása során felszólalt a szövetségi képviselőházban. Beszédének bevezető gondolataiban utalt arra, hogy „mint honfitárs [szól], aki hazájához való kötődését egész életén át érzi, és a német haza sorsát érdeklődéssel követi”. Ezt követően azonban jelezte azt is, hogy a meghívást nem e minőségében, hanem, mint Róma püspöke kapta, aki legmagasabb szinten viseli a felelősséget a katolikus kereszténységért. A pápa a parlamentbe történő meghívását úgy értelmezte, hogy a német törvényhozó testület ily módon elismeri a Szentszék „egyenrangúságát a nemzetek és az államok közösségében”.1
1 A beszédet a megjelent magyar fordítása alapján idézem. A fordítás Wolfgang Waldstein A szívébe írva c. könyvének függelékeként jelent meg. XVI. Benedek: Beszéd a Német
Angela Merkel német kancellár azon véleményének adott hangot, hogy a pápai látogatás a német parlament csillagórái közé tartozik. Az amerikai újság-író John Allan úgy vélte, hogy a Bundestagban tartott beszéd XVI. Benedek pontifikátusának egyik legjobb beszéde volt. Meglátásom szerint a 2013 óta emeritált pápa hazájában tett látogatása során, ami egyben utolsó európai útja volt, összefoglalta és tisztázta a társadalompolitikával kapcsolatos nézeteit. Benedek a Názáreti Jézus c. könyvének előszavában azt mondta, hogy a Jézus-könyv rég-óta érlelődött benne.2 Úgy gondolom, hogy az egyházfő a Bundestagban tartott beszédével kapcsolatban hasonlóképpen fogalmazhatott volna.
A pápa már beszédének elején világosan utalt arra, hogy előadása a „jog-állam alapjairól” fog szólni, aminek kifejezésére az eredeti német szövegben a „liberalen Rechtsstaat” megfogalmazást használta. Így már a bevezető rész tartalmaz egy újszerű gondolatot, a Benedek által használt – más nyelvekbe csak nehezen átülhető – kifejezés ugyanis egy sajátos 19. században kialakult szóhasználtra utal.3
A katolikus egyházfő egyik legfontosabb törekvése arra irányult, hogy Európa két hagyományát kibékítse egymással, amely törekvésről a német parlamentben is tanúbizonyságot tett. A pápa ugyanis magáévá teszi a modern jogállam vívmányait, a velük való azonosulás pedig véglegesen felszámolja a demokratikus eljárásokkal szembeni fenntartásokkal.
Érdemes ezzel összehasonlítani XII. Pius 1944. december 24-én elmondott rádióbeszédét, amely nyilvánvalóan a nemzetiszocialista uralom elleni állás-foglalásként értelmezendő. Pius pápa rádióbeszédében két fajta demokráciát különböztetett meg. Az egyikben a jog célkitűzését pusztán az előre meghatá-rozott eljárási szabályok betartásában látja. Amennyiben a döntéshozók ezeket nem hágják át, a demokratikus államműködés megvalósul. Ennek a demok-ráciának azonban nincs értéktartalma, ezért XII. Pius megalkotja az „egész-séges demokrácia” fogalmát is. Ebben a rendszerben, az Egyház álláspontja szerint, a demokratikus eljárás legitimitása nem valamiféle előre meghatározott
Szövetségi Gyűlés előtt. In: Wolfgang Waldstein: A szívébe írva. A természetjog mint az emberi társadalom alapja. Budapest, Szent István Társulat, 2012. 215.
2 Joseph Ratzinger/XVI. Benedek: A Názáreti Jézus I. Budapest, Szent István Társulat, 2007.
9. A német megfogalmazás „ich bin zu [zu diesem] Buch lange innerlich unterwegs gewesen”
világosabban fejezi ki azt a gondolatot, hogy a könyv egy hosszú lelki útnak az eredményeként született.
3 Radványi Anna, aki a beszédet magyarra fordította, arra hívta fel a figyelmet, hogy a
„Rechtsstaat” kifejezés már magában foglalja a szabadság elismerését és tiszteletben tartását.
Radványi Anna: Erfahrungen im Zusammenhang mit der Übersetzung der Bundestagsrede.
In: El Beheiri Nadja – Erdődy János: Ins Herz geschrieben. Die Grundlagen des freiheitlichen Rechtsstaates. Budapest, Pázmány Press, 2014. 71.
A jogállam alapjai és az igazság 123
szabályok betartásától, hanem a katolikus természetjog és a kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartásától függ.4
Ehhez képest XVI. Benedek már lényegesen nagyobb mértékben elfogadja a demokratikus eljárások legitimitását. A Katolikus Egyház feje a lehető legnagyobb mértékben elismeri és támogatja azon nézetet, miszerint a hata-lommegosztás és a hatalomgyakorlás ellenőrzése az önkénnyel és elnyomással szembeni legjobb garancia. Már pápasága előtt is egyértelműen csatlakozott a nyugati világban általánosan vallott meggyőződéshez, miszerint a demokratikus rendszerek biztosítják az egyén szabadságát és az emberi jogok megtartását. A polgárok átruházzák a hatalmat az általuk választott képviselőkre,5 a képviselők akarata pedig a többség akaratában jelenik meg.
A német pápa ugyanakkor a Bundestagban felhívta a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy a „jogilag szabályozandó kérdések nagy részében a többség elégséges kritérium […] nyilvánvaló, hogy a jog alapvető kérdéseiben, amelyek az ember és az emberiség méltóságára vonatkoznak, a többségi elv nem elegendő.”6 A jog alapvető kérdéseinél Benedek egyrészt visszautalt a totalitárius rendszerek tapasztalataira. A beszéd kontextusából és tanítása egé-szére nézve azonban világos, hogy az egyházfő aktuálpolitikai összefüggésben, kiváltképpen bioetikai és családpolitikai kérdésekre gondolt. Minden politikus-nak, minden döntéshozónak tudatosan vagy kevésbé tudatosan tájékozódási pontokat kell találnia, hogy eldöntse, mi a jó és mi a rossz.
A pápa tehát elfogadja a demokratikus eljárások legitimitását, még azon kockázat árán is, hogy a katolikus tanítás szempontjából megítélve ‘rossz’
döntések születnek. Megállapít azonban egy nagyon fontos korlátot: az emberi méltóság tiszteletben tartását. Emellett XVI. Benedek beszédének bevezetőjé-ben igényli, hogy a Katolikus Egyházat a nemzetek és államok közösségébevezetőjé-ben
‘egyenlő félnek’ tekintsék. A tartalmi kérdésekben a pápa messzemenően nyi-tott a párbeszédre és más vélemények meghallgatására. Saját álláspontját pedig két forrásra, az európai jogi hagyományokra és a természetjogra alapozza. Az utóbbinál azonban – XII. Piusszal ellentétben – nem egy katolikus természet-jogra hivatkozik, hanem a tényleges európai jogi hagyományban érvényesülő, a római jog és a sztoikus filozófia találkozása révén keletkezett jogra utal vissza.
4 Vö. Martin Rhonheimer: Christentum und säkularer Staat: Geschichte – Gegenwart – Zuknunft. Freiburg im Breisgau, Herder, 2012. 166–167.
5 Joseph Ratzinger: Werte in Zeiten des Umbruchs. Freiburg, Herder, 2005. 49.
6 XVI. Benedek: Beszéd a Német Szövetségi Gyűlés előtt. In: Waldstein i. m. 217.