Környezetvédelem és fenntartható fejlődés

A környezetvédelem és ezzel összefüggésben a fenntartható fejlődés értelme-zése kapcsán¹ kiindulási pontnak tekinthetjük, hogy a fenntartható fejlődésnek könyvtárnyi irodalma van, és a különböző dokumentumok, szerzők, értel-mezések közötti jelentős különbségek miatt lehetséges. Erre nézve jellemző megállapítás a következő: „Rengetegen használják és bámulatosan kevesen egyformán a fenntarthatóságot, vagy megengedőbb formájában a fenntartható fejlődés (fejlesztés) fogalmát és főként tartalmát. Föltehetőleg senki nem elég bátor kijelenti: ismeri a fogalom egyedül helyes definícióját.”² A számos iro-dalmi forrás általában utal arra, hogy a fogalom régebben jelent meg, mint azt sokan gondolnák,³ noha ismertsége, elterjedése valójában az ENSZ munkáihoz köthető elsősorban. Legegyszerűbb, ha Gyulai Iván átfogó összegzését⁴ vesszük alapul:

„A fenntartható fejlődésről sokan, sokfélét gondolnak.

1 Amelynek részletes kifejtését az érdeklődők megtalálhatják ‘A fenntarthatóság értelmezésének egyes jogi kérdései’ c. doktori értekezésemben (http://real-d.mtak.hu/651/7/dc_618_12_

doktori_mu.pdf), illetve Bándi Gyula: A fenntartható fejlődés jogáról. Pro Futuro, 2013/1.

2 Bulla Miklós: A fenntartható fejlődés fogalmi világa. In: Vissza vagy hova – Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon. Budapest, Tertia, 2002. 105.

3 Weeramantry alelnök különvéleménye a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-ei ítéletéhez, megtalálható: http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/kulonvelemenyek/35 vagy Klaus Bosselmann: The Principle of Sustainability (Transforming Law and Governance).

Ashgate, 2008.

4 Gyulai Iván: Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről. Magyar Természetvédők Szövetsége, 2008. 9–10. http://www.mtvsz.hu/kiadvanyok&from=20

A fenntartható fejlődés fogalmát 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága határozta meg. ‘A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket’.

A fogalmat megjelenése óta számosan megpróbálták értel-mezni vagy kézzelfoghatóbbá tenni. Herman Daly szerint ‘a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jóllét elérése, anél-kül, hogy az ökológiai eltartó képességet meghaladó módon nö-vekednénk.’ Ez a meghatározás megfogalmazza a fenntartható fejlődés célját, s egyben a feltételét is meghatározza.

Az ökológiai szemléletű fenntarthatósági megközelítések alapvetőnek tartják a természetes ökoszisztémák működőké-pességének megőrzését, amelynek feltétele, hogy a természeti erőforrásokat csak olyan mértékig szabad használatba venni, amennyiben azok hosszú távon is folyamatosan biztosítani tudják szolgáltatásaikat.”

Adottnak tekinthetjük tehát, hogy a környezetvédelem a fenntartható fejlődés szerves része, sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy központi, lényegi eleme, tehát nem lehet másról szó, mint az ökológiai fenntarthatóságról. Erre mutatnak rá a nemzetközi konferenciák vagy akár jogesetek is, amelyekre alább térünk ki.

Maga a Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről⁵ több elvében is foglalkozott a fenntartható fejlődés tartalmával:

„l. Elv – A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. Ők jogosultak – a természettel összhangban – egészséges és termékeny életre.

[…]

3. Elv – A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségle-tei egyaránt kielégítést nyerjenek.

4. Elv – A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezet-védelemnek a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten.”

5 Riói Nyilatkozat, elfogadta Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés Konferenciája, 1992.

június 3–14. között Rio de Janeiró, http://www.nfft.hu/dynamic/Rio_Decl_m.pdf

Környezetvédelem, fenntartható fejlődés és integráció 51

Ugyanakkor valójában nem kerültünk közelebb a fogalom tényleges tartal-mához. Sajnos, sok igazság van azon szerzők álláspontjában, akik ezzel kap-csolatban nem igazán elégedettek. „A fenntartható fejlődést szinte lehetetlen meghatározni. Egymással versengő meghatározásokat találunk, és a fogalom alkalmazása egy sajátos problémára vetítve legalábbis vitatható.”⁶

Az első riói csúcs után húsz évvel megrendezett ún. Rió+20 konferencia záró-dokumentuma sem igazán mondott többet, ugyanakkor ebben jelen tanulmány alapgondolatát jelentő integráció szerepe az eddigieknél jobban tapintható ki⁷. A dokumentum elsősorban összegzi a fenntartható fejlődés lényegét:

„6. [...] az emberek vannak a fenntartható fejlődés középpontjá-ban, és ebben a tekintetben olyan világ felé igyekszünk, ame-lyik igazságos, méltányos és mindenkit magában foglal, ennek érdekében tevékenykedünk együtt, hogy elérjük a fenntartható és mindent felölelő gazdasági növekedést, társadalmi fejlődést és környezetvédelmet, mindenki javára.” Amikor a IV. részhez – Intézményi keretek a fenntartható fejlődéshez – jutunk, a fő témát jelentő integráció tehát kézzelfoghatóbban jelenik meg.

Az intézményi kereteknek ugyanis alapvető feladata, hogy

„75. […] integrálja a fenntartható fejlődés három dimenzióját kiegyensúlyozott módon és elősegítse ennek érvényesülését.”

Ezen feladat legjobb útja a „76. […] hatékony kormányzás”.

És megismételve az előző gondolatot: „[…] Ezért erősítjük a fenntartható fejlődés intézményi kereteit, amelyek különösen a következőket tartalmazzák: (a) […] a fenntartható fejlődés három dimenziójának kiegyensúlyozott integrációja; [...].”

Miért is kell tehát az integrációra koncentrálni? „Ha a gazdaságot fenntart-hatóvá kívánjuk tenni, meg kell találni az utat, hogy a gazdasági szereplők a termelés és fogyasztás teljes ökológiai költségét értékeljék. [...] Így a fenntart-hatóság modelljének egyik kérdése, miként integrálja a nemzedékek közötti igazságosságot a gazdasági modellbe.”⁸

6 Maria Lee: Sustainable Development in the EU: The Renewed Sustainable Development Strategy 2006. 9 Environmental Law Review, 41., (2007) 41.

7 A jövő, amit kívánunk – RIO+20, United Nations Rio de Janeiro, Brazil, 20–22 June 2012, http://www.uncsd2012.org/thefuturewewant.html

8 Kerri Woods: Human Rights and Environmental Sustainability. Edward Elgar, 2010. 86.

A fenntarthatóságról és annak jogáról olvasható vélemények, dokumentumok világossá teszik, hogy lehet a fenntarthatóságot széles körben elemezni és lehet annak hatókörét minimalista módon beállítani. Egy minimalista vélemény sze-rint: „Az alapvető dokumentumok szintézise azt mutatja, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát két elv kombinációjára lehet szorítani, amelyek axiómáknak tűnnek a fogalommal kapcsolatban: nemzedékek közötti és nemzedéken belüli méltányosság [...] A fejlődés akkor lesz fenntartható, ha mint a nemzedékek közötti (környezetvédelem) és a nemzedékeken belüli (tisztességes gazdasági és társadalmi fejlődés) méltányosság biztosított, és ezt az integráción keresztül lehet elérni.”⁹ Mindezt egy ‘képlettel’ bemutatja ugyanezen szerző:

Fenntartható fejlődés = (nemzedékek közötti méltányosság + nemzedéken belüli méltányosság) x integráció

Az integráció ilyetén szerepét nem sokkal az első riói csúcsot követően a fenntarthatóság nemzetközi jogi következményeivel foglalkozó, az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság égisze alatt készült szakértői jelentés¹⁰ is kiemeli 1995-ben. A jelentés törekszik az univerzalitásra és a – manapság szívesen hangoztatott – holisztikus szemléletre, kellően megalapozva ezzel mindazt a mondandót, amit a fenntarthatóság jogi szempontjait illetően sze-retnénk összegezni. A Szakértői Jelentés kiindulópontjának (12. pont) a Riói Nyilatkozat fent említett 1. sz. alapelvet tekinti, összekapcsolva az élethez való jog és a környezet kérdéseit, majd másik alapvető gondolatként a 15. pontban az integráció és a kölcsönös összefüggések (interrelationship) jelennek meg, ezúttal elsősorban a Nyilatkozat 3. és 4. elvére hivatkozással, amelyet még a Stockholmi Nyilatkozat 13. alapelvével is kiegészítenek (az államok integrált és koordinált együttműködése áll a középpontban).

Ha további fogódzókat keresünk, akkor a Bős–Nagymaros-ítélet¹¹ lehet az egyik, ami kiemeli a környezetvédelmi probléma alapvető lényegét: „140. [...]

9 Virginie Barral: Sustainable Development in International Law: Nature and Operation of an Evolutive Legal Norm. The European Journal of International Law, Vol. 23., 2012/2. 380.

10 Expert Group, 1995: Report of the Expert Group Meeting on Identification of Principles of International Law for Sustainable Development, Geneva, Switzerland, 26–28 September 1995, Prepared by the Division for Sustainable Development for the Commission on Sustainable Development Fourth Session 18 April -– 3 May 1996, New York (http://www.un.org/

documents/ecosoc/cn17/1996/background/ecn171996-bp3.htm).

11 Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-ei ítélete – Gabcikovo–Nagymaros Project (Hungary v Slovakia) (Judgment) [1997] ICJ Rep. 7, 17–18 [Judgment]. Megtalálható: http://

www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/az-itelet/33

Környezetvédelem, fenntartható fejlődés és integráció 53

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gya-korolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. [...] Ez szükségessé teszi, hogy a gazdasági fejlődés és a természetvédelem közötti egyensúly megfelelően kifejezésre jusson a fenntartható fejlődés koncepciójában.”

Maradva a bemelegítő gondolatoknál, és ezen belül is a nemzetközi joggya-korlatnál, figyelmet érdemel egy választottbírósági ítélet is – a 2005-ös Iron Rhine-ügyben:¹²

„58. […] A feltörekvő elvek, akármilyen is legyen azok mostani státusza, utalnak a megőrzésre, managementre, a megelőzés és fenntartható fejlődés fogalmára, és a jövő generációk védelmére.

A Stockholmi Környezetvédelmi Konferencia, tehát 1972 óta a környezet nemzetközi jogi védelmének jelentős fejlődése figyelhető meg. Manapság mind a nemzetközi, mind az EK-jog megköveteli a környezeti követelmények megfelelő integrálását a gazdaságfejlesztési kérdések megtervezésébe és végrehajtá-sába. A Riói Nyilatkozat a Környezet és Fejlődésről (elfogadva 1992-ben), 4. alapelvében ugyancsak ezt a trendet tükrözi […]

Fontos kiemelni tehát, hogy ezek az elvek integrálják a környe-zeti döntéseket a fejlesztési eljárásokba. A környezetjog és a fejlődés joga nem mint alternatívák állnak előttünk, hanem mint egymást kölcsönösen erősítő, integráns koncepciók, amelyek azt követelik meg, hogy amikor a fejlesztés jelentős környezeti kárt okozhat, érvényesül a megelőzés, vagy legalábbis a károk csökkentésének kötelezettsége. Ez a kötelezettség a nemzetközi jog alapelvévé vált.”

Az ítélet értelmezése kapcsán tehát egyértelműen juthatunk a következő konklúzióra:¹³ „[…] azt kell javasolnunk, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló viták békés rendezésén keresztül, az államok kapjanak értékes iránymutatást a nemzetközi bíróságoktól és választott-bíróságokról abban a tekintetben, miként

12 Iron Rhine (‘Ijzeren Rijn’) Railway Case (Belg. v. Neth.) Perm. Ct. Arb. 1, 28–29, 49 (2005), http://www.pca-cpa.org/showpage.asp?pag_id=1155

13 Marie-Claire Cordonier Segger: The role of international forums in the advancement of sustainable development. Sustainable Development Law & Policy, Vol. X., Issue 1, Fall 2009. 18.

lehet egyes határon átnyúló problémákat rendezni oly módon, hogy egyensúlyt találjunk a környezeti, gazdasági és szociális fejlődés prioritásai között.”