III.7.1 Virágzás
Minthogy a Taraxacum officinale apomiktikus (az embrió megtermékenyítés nélkül jön létre) és hibrid eredetű triploid faj, a legtöbb pollen steril és meddő, nem képes pollentömlő képzésére (SOLBRIG 1971;
JENNISKENS 1984). Általában elmondható, hogy az Asteraceae családban a nyelves virágúak meddők (steril), míg a csöves virágúak pedig termékenyek (fertilis) (ROBERTS 1936). A nyelves virágokat két sorban elhelyezkedő, külső és belső fészekpikkely levelek borítják, melyek éjszaka, felhős vagy borús időben, vagy mikor a relatív nedvességtartalom 97% felett van, illetve amikor a hőmérséklet 9,4°C alatti, becsukódnak. Eső gátolja a virágzat kinyílását, viszont a magas fényintenzitás meggyorsítja (PERCIVAL 1955;JENNISKENS ET AL. 1984). SZABO (1984) egy nap átlagos fészekvirágzat produkciót négyzetméterenként 59,2 db-ban rögzítette, ami egy hektárra vonatkoztatva 592700 virágzatot eredményezett. Ez egy 25 napos virágzási periódus viszonylatában 14792500 fészekvirágzat képződését teszi lehetővé egy hektáron. Egy napsütéses napon reggel 8-9 óra között nyílnak a virágzatok, melyek 11-12 óra körül érik el a virágzásuk csúcsát, majd 15-21 óra közötti időszakban fokozatosan csukódnak be (PERCIVAL 1955;SZABO 1984). A virágok jelentős része (89%) 2 egymást követő nap alatt kinyílik, elenyésző (7%) része egy napra rá, további 4%-a pedig 3 napra rá nyílik ki (SZABO 1984). A termelődött nektár minősége és koncentrációja jelentősen magasabb volt a 2 napja nyílott virágzatokban, mint az 1 napja nyílottakéban. Több virágzat több nektárt termel, a nektár-cukor mennyisége és a cukor minősége a hőmérséklet emelkedésével növekszik (SZABO 1984). A méhek nagymértékű nektár fogyasztása egybeesik a nektár-cukor termelés csúcsával.
III.7.2 Kaszatprodukció és terjesztése
Annak ellenére, hogy a porzószál és a bibe jelen van, a pollen is képződik, a kaszatok mégis megtermékenyítés nélkül jönnek létre (ROBERTS 1936). Eredetileg azt gondolták, vagy feltételezték, hogy a kaszatok allogámia útján jönnek létre, a rovarok, mint pl: méhek és legyek pedig a beporzást végzik (LONGYEAR 1918).
Azt feltételezték, hogy a virágot látogató rovaroknak, melyeket a világossárga virágzat vonz, szükségszerűen jelen kell lenniük ahhoz, hogy a kaszatképződés megtörténjen (WILLIAMS ET AL. 1996).
Kanadában, egy súlyosan fertőzött területen a Taraxacum officinale által létrehozott átlagos kaszatmennyiség m2 -ként elérte a 60000 db-t, ami egy hektárra körülbelül 600000000 db-t jelent (ROBERTS 1936).
Optimális körülmények között növényenkénti virágzat 48-146 között változhat, az átlag pedig 93, amíg a virágzatonkénti kaszat mennyiség 130-412 között lehet, melynek az átlag mennyisége 252 db. Ez 23436 db átlag kaszat mennyiséget eredményez növényenként (ROBERTS 1936).
Egy angol tanulmány szerint, mely a Taraxacum officinale megtermékenyülésének sikerességét taglalja, egy fészekvirágzat által termelt 185,5 db petesejtből 181,7 db kaszat keletkezik, melyből 178,1 db-t el is fúj a szél.
Egy növekedési periódus alatt egy növényen átlagosan termett 12,2 db fészekvirágzat 2170 kaszatot érlel (BOSTOCK AND BENTON 1979).
FORD (1981B) szerint a növényenkénti virágzat száma, a virágzatonkénti kaszatok száma valamint a növényenkénti kaszatok száma széles körben változhat a növény habitusa szerint. Növényenkénti virágzat egy viszonylag ritka állományú populáció esetében, melyben a pitypang előfordul, 7,7 db, egy sűrűbb állomány esetében ez 1,7 db, míg pedig hegyvidéki körülmények között lévő növény esetén ez 0,6 db.
Arányait tekintve hasonló adatok érvényesek a virágzatonkénti kaszatok számára is ugyanazon termőhelyek esetében, melyek a következő szerint alakulnak: 151 db, 119 db és 62 db. Minden virágzatban kb. 400 kaszat képződhet, azonban az átlag 180. A növényenként kaszatszám elérheti a 2000-t (SALISBURY 1961), 5000-t (ROYER AND DICKINSON 1999) esetenként a 12000-t is (STEVENS 1932).
Növényenkénti virágzat száma valamint a virágzatban lévő virágok száma nagymértékben függ a növény méretétől, valamint annak életképességétől (LONGYEAR 1918). Satnya, növekedésben kissé visszamaradt növény esetén, mely száraz talajon fejlődik, a virágzatonkénti virágok száma csupán 30, míg az út mentén fejlődő, nagyra növő növény esetében ez elérheti az 50-t vagy akár 200 is lehet (LONGYEAR 1918).
A virágzást követően a tőkocsány jelentősen megnő, elősegítve ezzel a szélben terjedő kaszatok terjesztését (RADOSEVICH AND HOLT 1984). A kaszatok papillában (bóbita) végződnek, melyek segítségével a szél messzire viheti őket (PLATT 1975; LOVELL AND ROWAN 1991). SHELDON AND BURROWS (1973) megállapítása szerint a szélsebesség növekedésével növekszik a kaszatok által szélben megtett útja is. A szél sebessége 5,47-10,94 és 16,41 km/h volt, mely a következő távolságokra repítette a kaszatokat: 0,76-1,52 és 2,27 m. TACKENBERG (2003) szerint a vízszintesen mozgó légáramlatnak (szél) nincs jelentős szerepe a kaszatok nagy távolságokra való repítésében, mind inkább a vertikális turbulenciának. A levegő mozgásán kívül a kaszatok terjedhetnek még állatok által (szarvasmarha, ló és madarak) kiválasztott termékek segítségével is (SALISBURY 1961), különböző járművekkel és kertészeti anyagokkal (HODKINSON AND
THOMPSON 1997), vízzel, különösképpen vizes árkok mentén (SALISBURY 1961;RADOSEVITCH AND HOLT
1984). A vízben sodródó kaszatok 9 hónap után is életképesek még (COMES ET AL.1978).
A kaszatok tömege változhat a gyűjtés időpontjának függvényében. COLLINS (2000) augusztusban gyűjtött kaszatok átlagtömegét 0,33 mg-ban, míg októberi kaszattétele esetében 0,68 mg állapította meg. A virágzás csúcsában, május hónapban a kaszatok átlagtömege 0,43-0,49 mg között változik. Október és november hónapban érett kaszatok átlagos tömege jelentősen nagyobb volt, mint azoké, melyek az év más szakaszában érettek. SALISBURY (1961) 0,8 g átlagos kaszattömeget, BOSTOCK (1978) 0,583 g-t, STEVENS
(1932) 0,620-0,640 g-t, míg SHELDON (1974) pedig 0,0549 g-t állapított meg, mely tizede volt a fent említett adatok bármelyikének is. Ezenfelül elmondható, hogy a kaszatok hossza 10,25 mm (SHELDON 1974).
III.7.3 Kaszatok életképessége és csírázása
A talajban fellelhető pongyola pitypang kaszatok mennyisége hatalmas (PRATT 1984). CHAMPNESS AND
MORISS (1948) gyepterületen a felső 13 cm-es rétegből 1575000 db kaszatot számolt, míg szántóterületen ez a mennyiség a vizsgált felső 18 cm-es talajréteg esetében 2350000 volt hektáronként. Az érett kaszatoknak nincs magnyugalmuk, vagyis amint elhagyják az anyanövényt azonnal képesek csírázásnak indulni (LONGYEAR 1918;MARTINKOVÁ AND HONEK 1997).
A kaszatok csírázóképessége általában 80-90 % közötti (FALKOWSKI ET AL. 1989), azonban MARTINKOVÁ AND HONEK (1997) 94 %-os csírázást is tapasztaltak nedves szűrőpapíron végzett kísérleteikben a gyűjtést követő 28-ik napon. A legtöbb kaszat másfél hónap után kicsírázik, azt követően, hogy szétterjedtek (OGAWA 1978). A csírázást befolyásolja a kaszatok egyéni tömege is. A nehezebb kaszatoknak nagyobb esélyük van a csírázásra (TWENEY AND MOGIE 1999).
A kaszatok széles hőmérsékleti tartományon belül csíráznak, 5-35°C között (MEZYNSKI AND COLE
1974;WASHITANI 1984). Magas hőmérsékleten csökken a csírázóképességük (MARTINKOVA AND HONEK
1997). Számos közlemény megerősíti, hogy a Taraxacum officinale kaszatok alternáló hőmérsékleten és fényben csíráznak a legjobban. COLLINS (2000) 85-94%-os csírázóképességet figyelt meg a következő hőmérsékleti tartományokban valamint megvilágításban: 15/5°C 9 óra fényben, 25/10°C 14 óra fényben, 35/20°C 15 óra fényben és végül 25/10°C teljesen sötétben. Egyéb hőmérsékleti tartományokban és teljes sötétben csökkenő csírázási értékeket eredményez, 35/20°C esetében 75%, míg 15/5°C-nál pedig 43%. CROSS (1931) alternáló hőmérsékleti tartományokban (30/20°C) végzett csíráztatási kísérleteiben 75-76%-os csírázásról számolt be, míg állandó (18-20°C) hőmérsékleten csupán 60-65%-os csírázást tapasztalt.
MEZYNSKI AND COLE (1974) maximális csírázásról számolt be frissen érett kaszatok esetében alternáló hőmérsékleten és megvilágításban (20°C 16 óra/10°C 8 óra). A kaszatok 92%-a váltakozó hőmérsékleten (30/20°C) és megvilágításban (fényben és sötétben) csupán 72%-os csírázási értékeket mutattak (MAGUIRE AND OVERLAND 1959). Állandó, 15°C-os hőmérsékleten 4%-os csírázás volt tapasztalható, azonban a fény és sötét váltakozása hatására, azonos hőmérsékleti tartományban már 96%-os csírázást eredményezett.
THOMSON (1989) és WILLIAMS (1983) hasonló eredményeket figyelt meg. A kaszatok csírázása fényben sokkal magasabb, gyorsabb és egyenletesebb, mint sötétben (ISSELSTEIN 1992;LETCHAMO AND GOSSELIN
1996). NORONHA ET AL. (1997) hideget és sötétet (sztratifikáció) alkalmazott, hogy bebizonyítsa a fény kétségtelenül szükségszerű jelenlétét a csírázáshoz. Ökológiailag a fénynek fontos szerepe van a talajban, kedvezőtlen körülmények között, mélyen fekvő magvak csírázásának beindításában (NORONHA ET AL. 1997). A kaszatok csírázását a fény és az ozmotikus potenciál jobban befolyásolja, mint az oxigén koncentráció (BOYD 2004).
Számos közlemény jelent meg a tárolást követően a kaszatok életképességét illetően. A talajban elfekvő kaszatok 5 év (BARD 1952) de akár 9 év (1%) után is életképes volt (BURNSIDE ET AL.1996). A talajban lévő kaszatok 1-6%-a maradt életképes 4 év után is, 5 évnél hosszabb talajbeli tárolás esetében a kaszatok életképessége jelentős mértékben lecsökken, szinte nincs is. A talajmélység és a megtelepedés között negatív korreláció van, vagyis minél mélyebben fekszik a talajban a kaszat, annál kisebb a megtelepedés esélye (BOSTOCK AND BENTON 1983). Szobahőmérsékleten tárolt kaszatok életképessége jóval alacsonyabb, mint 4°C-on tárolt kaszatoké (LETCHAMO AND GOSSELIN 1996). 30 napos, -15°C-os és 22°C-os tárolás hatására a kaszatok csírázási %-a csökkent a frissen érett kaszatokkal szemben (MEZYNSKI AND COLE 1974). AL -HIALLY (1991) 90 napos tárolást követően a csírázóképesség növekedését tapasztalta.
III.7.4 Vegetatív szaporodása
A pongyola pitypangnak megvan az a képessége, hogy feldarabolt gyökérdarabjaik új növényekké egészülnek ki, mert rajtuk rügyek vannak, vagy képződhetnek (UJVÁROSI 1973). A gyomfaj gyökerének regenerálódó képességét elsőként NAYLOR (1941) és KHAN (1973) vizsgálta. A vegetatív szaporodást szolgáló szervek tömege és a megtelepedés között szoros pozitív korreláció áll fenn (BOSTOCK AND
BENTON 1983). 1,25 mm átmérőjű gyökérszegmensnek legalább 6-10 mm hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy regenerálódjon (WARMKE AND WARMKE 1950), a 2 mm-nél rövidebb szegmensek csak akkor képesek regenerálódásra, ha legalább 4 mm átmérőjűek. A minimum szegmens hosszúság, mely hajtást képes hozni 1,5 mm, amelyik gyökér fejlesztésére képes az pedig 2 mm. A hosszabb gyökér szegmensekből több hajtás és gyökér képződik (KHAN 1969). A talajmélység nem befolyásolja következetesen a regenerálódó képességet. A gyökérszegmensek életképesek voltak és képesek voltak új növényt hozni még akkor is, mikor 5-10 cm talajjal voltak takarva (FALKOWSKI ET AL.1989,1990). Ez a gyökerek magas cukortartalmának köszönhető (szárazanyag 11%-a).