III.2.1 A TaraxacumTaraxacumTaraxacumTaraxacum nemzetség rendszertana
A pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum) fajok a kétszikű (Dicotyledonopsida) zárvatermő (Angiospermatophyta) növények őszirózsa-alkatúak (Asteridae=Synandrae) alosztályába, az asztervirágúak (Asterales) renden belül a fészekvirágzatúak (Asteraceae=Compositae) családjának nyelvesvirágúak (Cichorioideae) alcsaládjába tartoznak. A pitypang nemzetség (Taraxacum) rendkívül formagazdag. A Taraxacum fajok nagy része apomiktikus poliploid (2n=24, 32, 40, 48) esetenként aneuploidok (2n=25, 26, 27) (TUTIN ET AL.1976), de vannak normális szaporodású és hibridogén eredetű taxonok is. Az apomiktikus fajoknál az idegen megporzás teljesen hiányzik és ezért a populáción belüli változékonyság alig vagy egyáltalán nem mutatható ki. Az apomiktikus taxon (apomikta) apomixissel, vagyis nem szexuális úton szaporodik. A mag ilyenkor álivaros (pszeudoszexuális) folyamat eredményeként jön létre, amikor az embrió kizárólag anyai szövetekből áll, a keletkezett utód genetikailag a női szülővel azonos. A Taraxacum fajoknál az apomixis partenogenezis formájában valósul meg, amikor még az érintetlen petesejtből fejlődik az embrió. Érthető tehát, hogy a pitypang fajoknál a változatosság kicsi, a populációk szinte teljesen egyforma egyedekből állnak. A rendszertani csoportok igen kevés bélyegben különböznek, de ez a különbség állandó, mert nincs lehetőség semmiféle kereszteződésre. A sok kis különbségű populációk így sok kisfajt képviselnek. Az eddig leírt Taraxacum kisfajok száma már több száz. Bonyolítja a pitypang-rendszertant az is, hogy a Taraxacum nemzetségben egy fajon belül találhatóak apomiktikus és szexuális egyedek (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005).
A rendszertani besorolás fontos bélyege a külső fészekpikkely-levelek állása, melyről csak a kifejlett, élő egyedeknél bizonyosodhatunk meg (TUTIN ET AL.1976). A következő csoportokat vagy kisfajokat (30) írja le:
1. Taraxacum glaciale Huet ex Hand.-Mazz. csoport: Külső fészekpikkely levelei keskenyebbek a belsőknél, külső felületük fekete, belső részük hamvas, felállóak és tölcsér alakúak. Elterjedt az Appenini-hegységben és Görögország hegyeiben.
2. Taraxacum bessarabicum (Hornem.) Hand.-Mazz. csoport: Külső fészekpikkely levelei 7-8 mm nagyok, lándzsásak, sötétzöld színűek, felállóak vagy elfekvőek. Sós talajokat kedveli. Közép- és Kelet-Európában terjedt el.
3. Taraxacum serotinum csoport: Külső fészekpikkely levelei keskenyek, hamvaszöld színű vagy halványbarna szegélyű, vastag, puha, felálló, többé-kevésbé szőrözött, néha tölcséres. Száraz helyeken növekszik. Dél-, Közép- és Kelet Európában. Két faj, mely Európában elterjedt a Taraxacum pyropappum Boiss. & Reuter. és a Taraxacum serotinum (Waldst. & Kit.).
4. Taraxacum phymatocarpum csoport: Külső fészekpikkely levelei 0-6 mm nagyok, tojásdad alakúak, szürkés-zöld vagy egészen fekete színűek halvány szegéllyel, elterülőek, néha tölcsér alakúak.
Európában és az Alpokban terjedt el. Fajai a T. phymatocarpum J. Vahl, mely csak Grönlandon és Alaszkában fordul elő. Európai fajai a T. arcticum (Trautv.) Dahlst., T. dovrense (Dahlst.) Dahlst., T.
handelii J. Murri, és a T. reichenbachii Huter ex Dahlst.
5. Taraxacum glabrum csoport: Külső fészekpikkely levelei tojásdad-lándzsa alakúak, sötét színűek.
Észak-Nyugat Oroszország területein fordul elő. A következő fajok tartoznak ebbe a csoportba: T.
glabrum DC., T. nivale Lange ex Kihlman és T. turiense Orlova in Bobrov & Tzvelev.
6. Taraxacum pacherii csoport: Külső fészekpikkely levelei 6 mm nagyok, alakjuk tojásdadtól lándzsa alakúig bármi lehet, fekete, sötétzöld vagy olívazöld színűek többé-kevésbé halvány szegéllyel, elterülők vagy felállók. Kelet Alpok, Dél-Spanyolország hegyei valamint Korzika területein honosak.
Idetartozó fajai a T. litardieri Van Soest, a T. nevadense H. Lindb. és a T. pacheri Schultz Bip.
7. Taraxacum schroeteranum Hand. – Mazz. csoport: Külső fészekpikkely levelei tojásdad, kihegyesedő alakúak, szürkészöld színűek, gyakran vöröses halvány szegély nélküli, elterülők. Az Alpokban és Közép-Spanyolországban terjedtek el az idetartozó fajok.
8. Taraxacum bihynicum csoport: A külső fészekpikkely levelei széles, tojásdad, kihegyesedő alakú, félig vagy teljesen hártyaszerűen borított, vörös vagy lila, többé-kevésbé elterülők, gyakran pókhálószerűen erezett, tölcséres. Dél –Európa területeit hódították meg. 13 európai fajról számoltak be, ezek közül a 2 legfontosabb, mely nagy jelentőséggel bír területhódítása révén, a következő: T. megalorhizon (Forskal) Hand. – Mazz. és T. minimum (Brigant ex Guss.) N. Terrac.
9. Taraxacum obovatum csoport: Külső fészekpikkely levelei tojásdad, tojásdad-lándzsás alakúak, hamvaszöld színűek többé-kevésbé halvány szegéllyel és felállóak. Dél-Nyugat-Európa területeit népesíti be, valamint keletre egészen Szicíliáig. Idetartozó 2 faj, mely Európa-szerte elterjedt a T.
leucospermum Jordan és a T. obovatum (Willd.) DC.
10. Taraxacum glaucanthum csoport: Külső fészekpikkely levelei akár 0,8 cm hosszúak is lehetnek, tojásdad alakúak, hamvas, feltűnő szegéllyel, felállóak vagy elterülők, tölcséres. Sós talajokon fordulnak elő a következő fajok: T. glaucanthum (Ledeb.) DC., a T. hybernum Steven, a T. klokovii Litv. és a T. kok-saghyz Rodin.
11. Taraxacum ceratophorum csoport: Külső fészekpikkely levelei 7-12 mm nagyok, tojásdadtól a lándzsás alakig bármilyen lehet, zöld színűek és felállóak. Észak-Európa és az Alpok tájain fordulnak elő a fajok. 13 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek közül 2 terjedt el széles körben, a T. brachyceras Dahlst. és a T. tornense T. C. E. Fries.
12. Taraxacum spectabile csoport: Külső fészekpikkely levelei tojásdad-lándzsás alakúak, néha lilás színűek egy keskeny, halvány szegéllyel, elterülők. Nedves termőhelyeken fordulnak elő, leginkább Észak és Nyugat-Európa területein. 38 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek közül a következők terjedtek el széles körben: T. eximium Dahlst., T. faeroense (Dahlst.) Dahlst., T. reclinatum M. P. Christiansen és T.
spectabile Dahlst.
13. Taraxacum praestans csoport: Külső fészekpikkely levelei 6-12 mm nagyok, tojásdad-lándzsás alakúak, keskeny halvány szegéllyel, gyakran hamvas a belső felületük, felállóak vagy elterülők, szőrösek, Nedves helyek kedvelt gyomnövénye. Észak és Nyugat-Európában terjedtek el az idetartozó fajok.
42 fajt sorolnak ide, azonban a következők a jelentősebbek: T. euryphyllum (Dahlst.) M. P.
Christiansen, T. lainzii Van Soest, T. landmarkii Dahlst., T. maculigerum H. Lindb., T. naevosiforme Dahlst., T. naevosum Dahlst., T. praestans H. Lindb., T. purpuridens Dahlst., T. sagittifolium H. Lindb. és a T. stictophyllum Dahlst.
14. Taraxacum unguilobum csoport: Külső fészekpikkely levelei halványzöld színűek, végük rózsaszínes.
Nedves helyeken fordulnak elő, Észak-Nyugat-Európában. 2 fajt írtak le ebben a csoportban, a T.
fulvicarpum Dahlst. és a T. unguilobum Dahlst.
15. Taraxacum croceum csoport: Külső fészekpikkely levelei 7-12 mm hosszúak, lándzsás alakúak, sötétzöldek, néha hamvaszöld a belső felületük, felállóak vagy elterülőek, szőrözöttek. Észak-Európa területein terjedtek szét. 96 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek nagy része Izland és Norvégia területein jelentős. A következő fajok a jelentősebbek közülük: T. ceratolobum Dahlst., T. craspedotum Dahlst., T. croceum Dahlst., T. cymbifolium H. Lindb., T. pycnostictum M. P. Christiansen, T. repletum (Dahlst.) Dahlst. és T. rhodolepis Dahlst.
16. Taraxacum adamii csoport: Külső fészekpikkely levelei 7-10 mm nagyok, lándzsás, sötétzöld, néha hamvas, szőrözött vagy fogazott, mereven felállóak. Nedves helyek gyomnövényei Észak és Nyugat-Európa egyes területein. 15 fajt sorolnak ide, melyek közül a következők a jelentősebbek, széles körben elterjedtebbek: T. adamii Claire, T. litorale Raunk. és T. nordstedtii Dahlst.
17. Taraxacum palustre csoport: Külső fészekpikkely levelei akár 7 mm nagyok is lehetnek, tojásdad, többé-kevésbé szélesen kicsúcsosodó, gyakran ibolya vagy lila színűek. Nedves területek benépesített lakói. Európa nagyobb részén elterjedt, kivétel a dél-nyugati része, valamint orosz és a sziget országok egyes területei. 56 fajt sorolnak ide, azonban a következők a jelentős mértékben elterjedt fajok: T. anglicum Dahlst., T. austrinum G. Hagl., T. balticiforme Dahlst., T. balticum Dahlst., T. crocodes Dahlst., T. decolorans Dahlst., T. divulsifolium Van Soest, T. frisicum Van Soest, T. germanicum Van Soest, T. heleonastes G. Hagl., T. hollandicum Van Soest, T. illyricum Dahlst., T. limnanthes G. Hagl., T. lividum (Waldst. & Kit.) Peterm., T. neoaellenii Van Soest, T. palustre (Lyons) Symons, T. scaturiginosum G.
Hagl., T. suecicum G. Hagl., T. turgosum (Schultz Bip.) Van Soest, T. udum Jordan és T. vindobonense Van Soest.
18. Taraxacum apenninum csoport: Külső fészekpikkely levelei 8 mm nagyok is lehetnek, alakjuk lándzsás-tojásdad, világos-, vagy sötétzöld színűek, ritkán lilásak, felállóak vagy elterülők. Közép és Dél-Európa hegyeiben találhatóak a fajok. 23 fajt írtak le ebben a csoportban, melyek közül a szélesebb körben elterjedt fajok a következők: T. apenninum (Ten.) Ten., T. carinthiacum Van Soest, T helveticum Van Soest, T. mattmarkense Van Soest, T. panalpinum Van Soest, T. parsennense Van Soest, T. petiolulatum Van Soest, T. saasense Van Soest, T. venustum Dahlst. és T. vetteri Van Soest.
19. Taraxacum nigricans csoport: Külső fészekpikkely levelei lándzsásak, sötét színűek, halvány szegély nélkül, felállóak vagy elterülők. Alpok, Kárpát-medence és Bulgári hegyvidékén elterjedt fajok tartoznak ide. 32 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek közül a fontosabbak a következők: T.
aestivum Van Soest, T. cordatifolium Van Soest, T. nigricans (Kit.) Reichenb., T. perfissum Van Soest, T.
reophilum Van Soest, T. rhaeticum Van Soest. és T. rufocarpum Van Soest.
20. Taraxacum fontanum csoport: Külső fészekpikkely levelei 6-12 mm hosszúak, lándzsás alakúak, zöld színűek, felállók vagy hátrahajlók, általában csupaszak. Alpok, Kárpátok nyugati része valamint Korzika egyes területein terjedtek el. 18 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek közül a következők a jelentősebbek: T. croceicarpum Van Soest, T. fontanicola Van Soest, T. fontanosquameum Van Soest, T.
fontanum Hand. – Mazz., T. magnopyramidophorum Van Soest. és T. pohlii Van Soest.
21. Taraxacum cucullatum csoport: Külső fészekpikkely levelei tojásdad-lándzsás alakúak, sötétzöldek, gyakran lilák, többé-kevésbé halvány szegéllyel, lágyan elterülők. Alpok tájain terjedt el. 10 faj tartozik ide: T. aureocucullatum Van Soest, T. concucullatum A. J. Richards, T. cucllatiforme Van Soest, T. cucllatum Dahlst., T. fontaniforme Van Soest, T. inclusum Walo Koch, T. luteocucullatum Walo Koch & Van Soest, T. oreophilum G. Hagl., T. sulger-bueelii Van Soest és T. tiroliense Dahlst.
22. Taraxacum dissectum (Ledeb.) Ledeb.: Külső fészekpikkely levelei keskeny tojásdad alakúak, zöldek, barnás erezettel, elterülők. Alpok, Pireneusok és Spanyolország területei.
23. Taraxacum obliquum csoport: Külső fészekpikkely levelei sötétzöldek, halvány szegéllyel, elterülők, tölcsér alakúak. Észak-Európa területein gyakori gyomfaj csoport. 2 fajt írtak le, a T. obliquum (Fries) Dahlst. és T. platyglossum Raunk.
24. Taraxacum erythrospermum csoport: Külső fészekpikkely leveleik 6 mm hosszúak is lehetnek, gyakran hamvaszöld és lilás színűek, halvány szegéllyel, elterülők vagy felállóak, ritkán visszahajlóak, általában tölcsér alakúak. Száraz területek gyomfajai egész Európában. 68 fajt jellemeztek ebben a csoportban, melyek közül a következők terjedtek el széles körben: T. austriacum Van Soest, T. badium Van Soest, T. brachyglossum (Dahlst.) Dahlst., T. braunblanquetii Van Soest, T. commixtum G. Hagl., T. decipiens Raunk., T. disseminatum G. Hagl., T. dunense Van Soest, T. glaucinum Dahlst., T. gotlandicum (Dahlst.) Dahlst., T. gracillimum Van Soest, T. isophyllum G. Hagl., T. lacistophyllum (Dahlst.) Dahlst., T. laetiforme Dahlst., T. laetum (Dahlst.) Dahlst., T. limbatum Dahlst., T. marginatum (Dahlst.) Dahlst., T. montesignum Van Soest, T. obscurans (Dahlst. ex H. Lindb. fil.), T. pindicola (Bald.) Hand. – Mazz., T. plumbeum Dahlst., T. polyschistum Dahlst., T. proximum (Dahlst.) Dahlst., T. rubicundum (Dahlst.) Dahlst., T saphycraspedum Saarson & G. Hagl., T. scanicum Dahlst., T. silesiacum Dahlst. es G. Hagl., T. taeniatum G.
Hagl. ex Holmgren, T. tenuilobum (Dahlst.) Dahlst. és T. xerophilum Marklund.
25. Taraxacum simile csoport: Külső fészekpikkely levelei zöldek, halvány szegéllyel, felállóak vagy elfekvők. Száraz területek növényei Észak-, Nyugat- és Közép-Európa tájain. 26 fajt sorolnak ebbe a csoportba, melyek közül a következők a jelentősek: T. canulum G. Hagl., T. degelii Dahlst., T. dissimile Dahlst., T. falcatum Brenner, T. isthmicola H. Lindb. fil., T. microlobum Marklund, T. placidum A. J.
Richards, T. proximiforme Van Soest, T. pseudocastaneum Van Soest, T. pseudolacistophyllum Van Soest, T.
purpureomarginatum Van Soest, T. schizophyllum Dahlst., T. simile Raunk., T. subdissimile Dahlst., T.
tanyolobum Dahlst. és T. tortilobum Florström.
26. Taraxacum fulvum csoport: Külső fészekpikkely levelei 6 mm nagyok is lehetnek, zöld színűek, gyakran halvány szegéllyel, hátrahajlók vagy elterülők. Száraz területek gyomnövényei szerte Észak-, Nyugat- és Közép-Európában. 13 fajt sorolnak ide, melyek közül szélesebb körben a következők terjedtek el: T. fulviforme Dahlst., T. fulvum Raunk., T. glauciniforme Dahlst. és T. oxoniense Dahlst.
27. Taraxacum gasparrinii csoport: A 26-os csoporthoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Száraz területeken terjedtek el nagyobb mértékben. Dél-Európa egyes részein. 11 fajt írtak le ebben a csoportban, melyek a következők: T. austriense Van Soest, T. dorchocarpum Van Soest, T. epirense Van Soest, T. gasparrinii Tineo ex Lojac., T. lambinonii Van Soest, T. nanum Van Soest, T. roseocarpum Van Soest, T. stenospermum Sennen ex Van Soest, T. thracicum Van Soest, T. vinosum Van Soest és T.
xanthiense Van Soest.
28. Taraxacum hoppeanum csoport: Hegyvidékek száraz területein terjedtek el, leginkább Közép és Dél-Európában. 8 fajt sorolnak ide: T. amborum G. Hagl., T. aquilonare Hand.-Mazz., T. capricum Van Soest, T. caramanicae Lojac., T. duriense Van Soest, T. hoppeanum Griseb., T. pieninicum Pawl. és T.
poliochlorum Dahlst.
29. Taraxacum crassipes csoport: Rét, legelő és tűlevelű erdei tisztások elterjedt fajai találhatók a csoportban. 21 fajt sorolnak ide, melyek közül a következők jelentősebbek: T. cochleatum Dahlst. &
H. Lindb. fil., T. crassipes H. Lindb. fil., T. galeatum Dahlst., T. kuusamoense H. Lindb. fil., T. polyxanthum Dahlst és T. rubrolineatum H. Lindb. fil.
30. Taraxacum officinale csoport: Bolygatott területeken, réteken, legelőkön és esős területeken terjedtek el egész Európán. Számos faj (több száz) tartozik ebbe a csoportba, melyek közül a következők terjedtek el szélesebb körben: T. acutangulum Marklund, T. aequilobum Dahlst., T. alatum H. Lindb. fil., T. ancistrolobum Dahlst., T. angustisquameum Dahlst., T. arrhenii Palmgren, T. atrovirens Dahlst., T.
aurosulum H. Lindb. fil., T. biformatum H. Lindb. fil., T. borgvallii Dahlst. ex G. Hagl., T. bracteatum Dahlst., T. caloschistum Dahlst., T. canoviride H. Lindbn. fil., T. caudatulum Dahlst., T. christiansenii G.
Hagl., T. copidophyllum Dahlst., T. cordatum Palmgren, T. crispifolium H. Lindb. fil., T. croceiflorum Dahlst., T. cyanolepis Dahlst., T. dahlstedtii H. Lindb. fil., T. dilaceratum M. P. Christiansen, T. dilatatum H. Lindb.
fil., T. duplidens H. Lindb. fil., T. ekmanii Dahlst., T. expallidiforme Dahlst., T. explicatum G. Hagl., T.
fasciatum Dahlst., T. florstroemii Marklund, T. geminatum G. Hagl., T. gibberum Marklund, T. haematicum G. Hagl., T. haematopus H. Lindb. fil., T. hamatiforme Dahlst., T. hamatum Raunk., T. hastatum Marklund, T. huelphersianum Dahlst., T. insigne E. L. Ekman ex Wiinst. & K. Jessen, T. involucratum Dahlst., T. kjellmanii Dahlst., T. laciniosifrons Wiinst., T. laciniosum Dahlst., T. laeticolor Dahlst., T leptodon Marklund, T. linguatum Dahlst. ex M. P. Christiansen & Wiinst, T. lingulatum Marklund, T.
longisquameum H. Lindb. fil., T. lucidum Dahlst., T lunare M. P. Christiansen, T. macranthum Dahlst., T.
maculatum Jordan, T. marklundii Palmgren, T. melanthoides Dahlst., T mimulum Dahlst., T. mucronatum H.
Lindb. fil., T. multilobum H. Lindb. fil., T. obliquilobum Dahlst., T. oblongatum Dahlst., T. occidentale Dahlst., T. OFFICINALE WEBER, T. pachylobum Dahlst., T. pallescens Dahlst., T. pallidulum H. Lindb. fil., T. pannucium Dahlst., T. pannulatiforme Dahlst., T. pannulatum Dahlst., T. parvuliceps H. Lindb. fil., T.
pectinatiforme H. Lindb. fil., T. piceatum Dahlst., T. polychroum E. L. Ekman ex Th. Lange, T. polyodon Dahlst., T. praecox Dahlst. ex Puolanne, T. privum Dahlst., T. pycnolobum Dahlst., T. raunkiaeri Wiinst., T. recurvum Dahlst., T. remotijugum H. Lindb. fil., T. retroflexum H. Lindb. fil., T. rhodopodum Dahlst. ex M. P. Christiansen & Wiinst, T. rubrisquameum M. P. Christiansen, T. sagittipotens Dahlst. & R. Ohlsén ex G. Hagl., T. scotiniforme Dahlst. ex G. Hagl., T. scotinum Dahlst., T. sellandii Dahlst., T. semiglobosum H.
Lindb. fil., T. eptentrionale Dahlst., T. speciosum Raunk., T. spilophyllum Dahlst., T. stenoschistum Dahlst., T.
stereodes E. L. Ekman, T. subcanescens Marklund ex Puolanne, T. subcyanolepis M. P. Christiansen, T.
subintegrum Dahlst., T. sublaciniosum Dahlst. & H. Lindb. fil., T. sublaeticolor Dahlst., T. subraticola G.
Hagl., T. subundulatum Dahlst., T. sundbergii Dahlst., T. tenebricans (Dahlst.) Dahlst., T. triangulare H.
Lindb. fil., T. trilobatum Palmgren, T. undulatiforme Dahlst., T. undulatum H. Lindb. fil., T. vastisectum Marklund ex puolanne és T. xanthosigma H. Lindb. fil.
Hazai viszonyok között 6 faj terjedt el (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005):
1. Taraxacum serotinum (W. et K.) Poir. – kései pitypang 2. Taraxacum bessarabicum (Horn.) hand.-Mazz. – sziki pitypang 3. Taraxacum erythrospermum Andriz. – szarvacskás pitypang 4. Taraxacum obliquum (Fr.) Dahlst. – vöröses pitypang 5. Taraxacum officinale Weber ex Wiggers – pongyola pitypang 6. Taraxacum palustre (Lyons) Symons – lápi pitypang
III.2.2 Morfológiája
Hosszú, vastag függőleges gyöktörzse, karóalakú, húsos elágazó főgyökérben folytatódik, amelyből számos oldalgyökér ered. Az oldalgyökerek két sorban helyezkednek el a gyökér hossza mentén lefelé spirálisan, az órajárással megegyező irányban egyenletesen szétoszolva. A gyökér 2-3 cm átmérőjű és akár 1-2 m hosszúra is megnőhet (VON HOFSTEN 1954;SOLBRIG 1971). Gyöktörzse vörösbarna, harántráncos és rajta az előző év elhalt ripacsai találhatók. Az idősebb és erőteljesebb példányok gyöktörzse többfejű, mivel a főrügy elpusztulása után az új leveles hajtások oldalrügyből fejlődnek. Az elágazó főgyökér szintén vastag és ezen is találhatók haránt irányú ráncok. A ráncok a szövetek összehúzódásaiból adódnak és az a szerepük, hogy a tőleveles hajtásrendszer mindig közvetlenül a föld felszínén maradjon. A gyöktörzs szétdarabolva új növénnyé egészül ki, mert rajta rügyek vannak vagy képződhetnek.
UJVÁROSI (1973) az ilyen növényeket szaporodásra képes gyökerűeknek nevezi és a hemikriptofitonok harmadik csoportjába (H3) sorolja. Az oldalgyökerek feladatuk szerint lehetnek táplálékfelvevők vagy rögzítők. Ezek szöveti szerkezete is eltérő (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005).
A pongyola pitypang föld feletti része jól fejlett, tömött levélrózsás, rövid szártagú hajtás. Szára 1-2,5 cm hosszú, különösen rövid internóduszokkal közvetlen a talajfelszínen vagy alatta (GIER AND BURRESS 1942;
HOLM ET AL.1997). A növény reproduktív életszakaszában a rövid szártagú hajtásból tőkocsány emelkedik ki. A tőkocsány hosszú, 5-50 cm, üreges, csupasz és átmérője az alapi résztől a csúcsi rész felé egyre csökken, úgymond elvékonyodik (GIER AND BURRESS 1942;GLEASON 1963;HOLM ET AL.1997), melynek végén található a fészekvirágzat.
A levélrózsa állandóan fejlődik, még télen sincs teljesen nyugalomban. A rügyeknek nincs rügypikkelye, ún. csupasz rügyek fejlődnek, és a levélkezdeményeket a nagy mennyiségben képződő soksejtű szőrök borítják. A levelek alakja nagyon változékony, mely lehet szárnyasan karéjozott, szárnyalt (WELSH 1974), karéjos vagy karéj nélküli, fogazott vagy erőteljesen bemetszett, csipkézett, fűrészes (HOLM ET AL.1997). A levélkaréjok többé-kevésbé háromszög alakúak (TUTIN ET AL.1976). Levelek 5-40 cm nagyok és 0,7-15 cm szélesek, a levél alapi részénél pedig szárnyasan kiszélesedő (GLEASON 1963;HOLM ET AL.1997;WELSH
1974). A levelek morfológiája, tagoltsága és a levélrózsa alakulása környezeti hatásoktól függ. Száraz, kopár helyen például a levélrózsa a talajhoz simul és a levéllemez erősen tagolt. Magas fű vagy kultúrnövények között levélrózsája laza, levelei felemelkedők és finoman tagoltak. A levelek felületén fedőszőrök és mirigyszőrök találhatók. A levél gerince üreges (WELSH 1974), amit tejedények fognak körül, a levélgerinc központi ürege a levélnyélben is végighúzódik. A levélér színe halványsárga, zöld, mélyvörös, barna színárnyalatú lehet (COLLINS 2000). A tőkocsány csöves, amit a szállítónyalábok szilárdítanak. A szállítónyalábok tejedényeket tartalmaznak (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005,WELSH 1974).
A 2-5 cm átmérőjű fészekvirágzat (GIER AND BURRESS 1942;GLEASON 1963;HOLM ET AL.1997) belül üreges, mely hosszabb vagy rövidebb, vége felé elvékonyodó virágzati tőkocsányon ül. A gombszerűen kiszélesedő virágzati tengely felületén a nyelves virágok helyezkednek el. A virágok száma egy fészken belül akár 250 db is lehet. A fészekpikkely levelek keskenyek, zöldes-barnás színűek és két körben rendeződnek (HOLM ET AL.1997). A külső kör rendszerint hátrahajlik, a belső kör tagjai viszont felegyenesedők, és a ki nem nyílt virágzatot védik. Ezek csak akkor terülnek szét, mikor a sárga virágok a napfény hatására kinyílnak.
Délután a fészekpikkely levelek újra felhajlanak és az egész virágzat ismét összeborul. Ez a naponkénti nyitódás és csukódás mindaddig tart, amíg a megtermékenyítés végbe nem megy. Esős vagy hűvös időben a fészekvirágzat nem nyílik fel (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005).
A virág kétivarú, kocsánya hiányzik, magháza alsóállású. A magház felső végén öt sziromlevélből alakult, zártcsövű, de csúcsán nyitott és hosszú, nyelvszerű pártát találunk (HOLM ET AL.1997). A pártacső színtelen, a nyelvszerű lemez (nyelves párta) élénksárga. A pártacsövet kívülről szőrkoszorú (bóbita) fogja körül, mely a csészelevelek módosulása. A pártacsőből magasan kiemelkedik a kétágú bibe, amelyet öt portokból összenőtt portokcső vesz körül. A rövid porzószálak a pártacső falára ránőttek. A ki nem fejlődött virágban a portokcső felső csúcsán zárt, és benne a bibe két ága szorosan egymáshoz simul (CZIMBER ÉS MAGYAR
2005).
A 30 μm-es pollenből (GIER AND BURRESS 1942) képződő kaszattermése szürkésbarna, zöldesbarna (olíva), visszás tojásdad alakú, hosszúkás, kissé összenyomott, durva felületű, görbe termés, amelyen hosszanti barázdák (5-8 db) futnak végig. Felső harmadában tüskés és a csúcsi részén a magház felső végéből alakult, hosszú, megnyúlt, hengerszerű terméscsőr folytatódik. A terméscsőr a végén bóbitát visel, mely 3-4 mm hosszú lehet, többé-kevésbé fehér színű (GLEASON 1963;HOLM ET AL.1997). Meleg időben a fészekpikkely levelek belső köre visszahajlik és a terméses fészek szétterül. A bóbitás terméseket a szél fújja el, de ha ez nem történik meg, a higroszkópos bóbita este összecsukódik, a fészekpikkely levelek a terméses fészket beborítják.
Nedves időben a virágzathoz hasonlóan a termések a fészekpikkely levelektől körülzárva maradnak (CZIMBER ÉS MAGYAR 2005).
III.2.3 Más fajokkal való rokonsága, változékonysága
A Taraxacum officinale rendkívüli hasonlóságot mutat más, illetőleg egyéb Taraxacum fajokhoz, melyeket a következőkben foglalunk össze.
A vörös magvú pitypang (Taraxacum laevigatum (Willd)) DC. nagyon hasonló a Taraxacum officinale növényhez, azonban ez a faj karcsúbb és leveleinek szeldeltsége (karéj) jóval erőteljesebb (GLEASON 1963). A levél karéjok általában keskenyebbek, az utolsó levélkaréj ritkán nagyobb, mint az oldalsók. A kaszatjai színe az érés során a világos vöröstől a vöröses-liláig változik (GLEASON 1963).
A Taraxacum officinale-t sokkal nehezebb megkülönböztetni a T. ceratophorum (Ledeb.) fajtól DC., mely a hegyvidéki területek közönséges pitypang faja. Ez a faj kevésbé robosztus, levél karéjai szélesebbek, kevesebb karéjokkal. A fészekvirágzata kisebb, mint a T. officinale fajé (GLEASON 1963). Levelei 8-20 cm nagyok, lándzsásak, karéjozott, sötétzöld színű, ritkán vékony és szőrözött. Karéjok nagyok. A levél bemetszése lehet még fogazott, levélnyele szárnyalt. Tőkocsánya 10-25 cm hosszú, erős és vaskos, valamint szőrrel borított.
Fészekvirágzata 35-50 mm átmérőjű. Fészektányér 15-20 x 15-20 mm. Külső fészekpikkely-levelek 7-12 mm nagyok, felállóak, tojásdadtól a lándzsás alakig bármely lehet, zöld színű halvány szegéllyel. Nyelves virágok keskenyek, sárga színűek vörös, lila vagy barna sávval. Kaszattermése barnás színű. A termés 3,5-4 mm nagy,
Fészekvirágzata 35-50 mm átmérőjű. Fészektányér 15-20 x 15-20 mm. Külső fészekpikkely-levelek 7-12 mm nagyok, felállóak, tojásdadtól a lándzsás alakig bármely lehet, zöld színű halvány szegéllyel. Nyelves virágok keskenyek, sárga színűek vörös, lila vagy barna sávval. Kaszattermése barnás színű. A termés 3,5-4 mm nagy,