V.1 LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK
V.2.3 Kompetíció
IV.2.3.1 Kompetíciós képesség vizsgálata lucerna és angolperje állományban
Vizsgálatunkat 2006. és 2007. tavaszán és nyarán állítottuk be. A kísérlet során lucernát és angolperjét használtunk fel, révén, hogy a lucerna állományokban, valamint füves (rét, legelő, gyep, pázsit) területeken okoz nagy problémát a jelenléte.
2006-ban vizsgálatainkat május 24-én állítottuk be. A megfelelő tőszám és egyedsűrűség beállítását additív (összegző) és szubsztitúciós (helyettesítéses) módszerek segítségével végeztük. Tenyészedényenként 5 db növénnyel dolgoztunk, ezek fejlődését, versengését vizsgáltuk. A kevert állományokat természetesen a módszer szerint állítottuk össze, mely a következőképpen alakult:
· additív módszer: 5 T. officinale (tiszta állomány), 5 T. officinale + 1 L. perenne, 5 T. officinale + 2 L. perenne, 5 T. officinale + 3 L. perenne, 4 T. officinale + 4 L. perenne valamint végül 5 T. officinale + 5 L. perenne.
· szubsztitutív módszer: 5 T. officinale (tiszta állomány), 4 T. officinale + 1 M. sativa, 3 T. officinale + 2 M.
sativa, 2 T. officinale + 3 M. sativa, 1 T. officinale + 4 M. sativa, 5 M. sativa (tiszta állomány). Ugyanez a metodika volt érvényes a fűfajjal végzett kompetíciós vizsgálat során is, mely hasonlóképpen alakult a kialakítását tekintve: 5 T. officinale (tiszta állomány), 4 T. officinale + 1 L. perenne, 3 T. officinale + 2 L.
perenne, 2 T. officinale + 3 L. perenne, 1 T. officinale + 4 L. perenne, 5 L. perenne (tiszta állomány).
A vizsgálathoz szükséges kaszatokat 2006. május hónapban gyűjtöttük Keszthelyen, útmenti területről. A gyűjtést követően tisztítottuk azokat, papírzacskóba tettük, majd felhasználásig a szabadban tároltuk. A lucerna magokat mezőgazdasági boltból vettük, míg az angolperjét az allelopátia vizsgálat során maradt tételből nyertük. Minden esetben többletvetéssel alakítottuk ki a kiinduló állományunkat, majd a vizsgált kísérletnek megfelelő állományt a későbbiekben alakítottuk ki tőszámegyeléssel, gyomlálással. A magokat és kasztokat 15 cm átmérőjű tenyészedénybe vetettük, melyekben Ramann-féle barna erdőtalaj és „B”
kategóriás virágföld 2:1 arányú keveréke volt. A tenyészedények tömege 20 dkg volt, melyekbe egyenletesen 1,2 kg erdőtalaj és virágföld keveréket tettünk. A vetés során a fűmagot a felületre vetettük, révén fény szükséges a csírázásához. Tenyészedényenként 1,2 kg tömegű talajt töltöttünk, melyek öntözése naponta (azonos időszakokban és sűrűséggel, így elzárva egyik-másik tenyészedény és benne lévő növényállomány elől a lehetőséget a többszöri vízfelvétel elől) történt, 100 ml mennyiséggel. Az értékelést 2006. augusztus 2-án végeztük. Értékeléskor a hajtások és gyökerek hosszát mértük. A kezeléseket 4 ismétlésben végeztük.
2007. április hónapban állítottuk be második kompetíciós kísérletünket. A vizsgálat során alkalmazott módszertan ugyanaz volt, mint a 2006-os évben. Vizsgáltuk a Taraxacum officinale és a Medicago sativa között lévő versengést, melynek értékelése során a növények hajtásának és gyökerének a hosszát, valamint friss és száraz tömegét is mértük. Talajtípus, öntözési norma és gyakoriság, tenyészedény mérete, módszertan, ismétlések száma megegyezett a 2006-os évi kompetíciós kísérlet során alkalmazott eljárással. Az egyedszám 4 db növény volt tenyészedényenként.
A kísérlet során beállított növényszám alakulás a következő volt a két módszer ismeretében:
· additív módszer: 4 T. officinale (tiszta állomány), 4 T. officinale + 1 M. sativa, 4 T. officinale + 2 M. sativa, 4 T. officinale + 3 M. sativa valamint 4 T. officinale + 4 M. sativa.
· szubsztitutív módszer: 4 T. officinale (tiszta állomány), 3 T. officinale + 1 M. sativa, 2 T. officinale + 2 M.
sativa és 1 T. officinale + 3 M. sativa.
IV.2.4 Regenerálódás vizsgálat
IV.2.4.1 Sekély kapálás (1 cm) hatása a Taraxacum officinale regenerálódó képességére
Kísérletünk során nem túl mély, megközelítőleg pár cm-es kapálás valamint kézzel történő gyomlálás hatását vizsgáltuk. Tenyészedényeinkben vetett kaszatokat 20 hetes időtartam után vetettük alá a kézzel végzett, fent említett hatások valamelyikének. Az előzetesen elvetett kaszatokat Keszthelyen gyűjtöttük, út menti területről 2006. június hónapban. Vizsgálatunkat 2007. tavaszán állítottuk be, melynek alapját az előző év őszén, majd az azt követő tárgyév tavaszán, növekedés analízis céljából vizsgált és kiértékelt állomány fennmaradó egyedei képezték. Vizsgálatunk alapját a kellőképpen megvastagodott és részben kifejlett gyökér biztosította. A növények 15 cm-es tenyészedényben növekedtek, Ramann-féle barna erdőtalajban, melyet
„B” kategóriás virágfölddel 2:1 arányban kevertünk. Öntözés azonos időpontban volt, azonos mennyiséggel.
A kezelések során vizsgáltuk a hajtások számát, hajtásonkénti levélszámot, valamint a hajtások hosszát. Az értékeléseket a kezelést követő 14-ik és 21-ik napon végeztük.
IV.2.5 Herbicidérzékenységi vizsgálatok IV.2.5.1 Preemergens kezelések
A vetésre kerülő kaszatokat 2005. május hónapban gyűjtöttük Keszthelyen, út menti területről. A felhasználásig megtisztítottuk azokat és a szabadban tároltuk papírzacskóban.
Üvegházban tenyészedényes kísérletet 2005. szeptember 26-án állítottunk be. A tenyészedények mérete 10x10x7 cm3 volt, melyben egyenként 600 cm3-nek megfelelő barna erdőtalaj és „B” kategóriás virágföld 1:1 arányú keverékét tettük. 30-30 kaszatot vetettünk tenyészedényenként, 1 cm mélyre. A kísérletben felhasznált hatóanyagok a következők voltak: EPTC, metribuzin, pendimetalin, s-metolaklór, linuron. A kaszatok öntözése igény szerint történt, előre meghatározott mennyiségű herbiciddel. A kontrollkezelést desztillált vízzel öntöztük. Az eredményeket Excel program segítségével elemeztük. A beállítást követő 28-ik napon történt az értékelés, 2005. október 25-én. A kísérlet során alkalmazott hatóanyagok eredményességét a csírázásnak indult és kikelt csíranövények %-os számával fejeztük ki.
IV.2.5.2 Posztemergens kezelések
A kaszatokat Keszthelyen gyűjtöttük, útszéli területekről 2005. május hónapban. A felhasználásáig megtisztítottuk, majd papírzacskóban, a szabadban tároltuk. 15 cm átmérőjű tenyészedényeket alkalmaztunk, amelyekbe barna erdőtalaj és fekete virágföld 1:1 arányú keverékét helyeztünk. Tenyészedényenként 50-50 kaszatot vetettünk, 1cm mélyre. Az öntözés igény szerint történt, azonos időpontban. A kísérlet során alkalmazott hatóanyagok a következők voltak: 2,4-D aminsó, glufozinat-ammónium, glifozát, fluroxipir, klórszulfuron+flupirszulfuron-metil, tribenuron-metil+tifenszulfuron-metil. A posztemergens kezelést 2005.
augusztus 22-én, a pitypang 5-6 valódi leveles állapotában végeztük. A felsorolt hatóanyagú készítményeket kézi permetezővel juttattuk ki egyenletesen, hogy a növény minden részét teljesen fedje. Az értékelés szemrevételezéssel történt, valamint a tüneteket fotókon rögzítettük.
IV.3 SZABADFÖLDI VIZSGÁLATOK
IV.3.1 Herbicid érzékenységi vizsgálatok IV.3.1.1 Posztemergens kezelések
2006.06.20-án szántóföldi körülmények között, körte ültetvényben állítottunk be kísérleteket. A kísérlet során felhasznált hatóanyagok a következők voltak: 2,4-D aminsó, fluroxipir, glifozát, glufozinat-ammónium, tifenszulfuron-metil. Kezelésenként 4 ismétlést alkalmaztunk, egy ismétlés 3 kifejlett növényegyedet tartalmazott, 6-8-10 valódi leveles állapotban. Az első értékelés a kezelést követő 14-ik napon történt. A második értékelést a kezelést követő 21. napon végeztük. A kapott eredményeket szintén az Excel program segítségével elemeztük ki.
IV.4 EREDMÉNYEK STATISZTIKAI ELEMZÉSE
Laboratóriumi, üvegházi és szabadföldi vizsgálataink eredményeit a következő statisztikai számításokkal elemeztük:
· Részátlag és főátlag számítás
· Szórás
· CV%
· Egytényezős varianciaanalízis (szignifikáns differencia számítása)
· Regresszió analízis
· Korrelációszámítás (Pearson-féle korrelációs együttható) mennyiségi tulajdonságok között
· Determinációs együttható számítása
A statisztikai elemzéseket a Microsoft Excel programjának segítségével végeztük.
V EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
V.1 LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK
V.1.1 Csírázásbiológiai vizsgálatok
V.1.1.1 Magnyugalom (primer dormancia) vizsgálata
A 16 hetes kísérlet eredményeiből megállapítottuk, hogy – ellentétben a legtöbb gyomfajjal - az érést követően a kaszatoknak nincs primer magnyugalmuk (1. ábra), ezt hivatott alátámasztani már az első héten a 91%-os csírázás mértéke. A 16 hetes kísérletünk adatai alapján megállapítottuk, hogy a csírázás mértéke átlagosan 78,50%-os volt. A kaszatok egyenletesen és magas %-ban csíráznak. A legalacsonyabb értéket 2005. december hónapban mértük, mely 68% volt. Ezzel ellentétben a legmagasabb csírázási értéket közvetlenül az érést és gyűjtést követően beállított kezelés kiértékelésekor kaptuk, mely 91% volt.
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
2005.11.29 2005.12.06 2005.12.13 2005.12.20 2005.12.27 2006.01.03 2006.01.10 2006.01.17 2006.01.24 2006.01.31 2006.02.07 2006.02.14 2006.02.21 2006.02.28 2006.03.07 2006.03.14
értékelések időpontj a [hetek]
[%]
cs%
1. ábra: A frissen érett Taraxacum officinale kaszatok magnyugalmának vizsgálata
Hasonló eredményt figyelt meg LONGYEAR (1918), MARTINKOVÁ -HONEK (1997) a Taraxacum officinale kaszatok csírázásbiológiai vizsgálata során. FALKOWSKI ET AL. (1989) 80-90% közötti csírázóképességet állapított meg. MARTINKOVÁ -HONEK (1997) a gyűjtést követő 28-ik napon nedves szűrőpapíron 94%-os csírázást is megfigyelt.
Megfelelő körülmények közé kerülve a kaszatok már az érést követően magas csírázást produkálnak. Ez alapja lehet a gyors elterjedésének és sikeres megtelepedésének.
V.1.1.2 Éves csírázási ritmus vizsgálata
Laboratóriumban végzett csíráztatási kísérlet eredményei alapján megállapítottuk, hogy a Taraxacum officinale ruderális területről származó, szabadban tárolt kaszatjai az érést követő két hónap eltelte után kedvező környezeti feltételek esetén egyenletesen, jól csíráznak (2. ábra), csak minimális szezonalitás tapasztalható.
A legalacsonyabb csírázási %-t 2005. szeptember 6-án mértük, 41%-t, míg a legmagasabb értéket (82%) június hónapban jegyeztük le. A tizenkét hónap csírázási százaléka átlagosan 64,32%.
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90
2004.09.07 2004.09.21 2004.10.05 2004.10.19 2004.11.02 2004.11.16 2004.11.30 2004.12.14 2004.12.28 2005.01.11 2005.01.25 2005.02.08 2005.02.22 2005.03.08 2005.03.22 2005.04.05 2005.04.19 2005.05.03 2005.05.17 2005.05.31 2005.06.14 2005.06.28 2005.07.12 2005.07.26 2005.08.09 2005.08.23 2005.09.06
kísérlet beállításának időpontja [hetek]
[%]
Csírázási %
2. ábra: A Taraxacum officinale kaszatok csírázási ritmusának éves alakulása
A csírázási ritmus vizsgálata során ugyanazon kaszattételt felhasználva tovább folytattuk a kísérletet, és adatainkat kiszélesítettük 2 éves csírázási ritmus vizsgálatára. Ez alapján, és a kapott eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a beállítást követő második évben a csírázás mértéke jelentősen csökkent. Az első 12 hónap átlagos csírázási értéke 64,32% volt, majd a következő időszakban, 2006. május hónapig a csírázási értékek 30-50% között (3. ábra) ingadoztak. A csírázás mértéke csökkent, és jelentős részében e határok között alakult. Az első kezelés beállítása óta eltelt idő előrehaladtával a kaszatok csírázóképessége jelentős mértékben csökkent, amíg azok életkora természetesen növekedett. A 105 hetes vizsgálat eredményeiből elmondható, hogy a csírázás mértékének csökkenése alapján 3% volt a legalacsonyabb érték, melyet 2006.
szeptember hónapban kaptunk. Ez időszak alatt a csírázás átlag értéke 46,60% volt.
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90
2004.09.07 2004.10.07 2004.11.07 2004.12.07 2005.01.07 2005.02.07 2005.03.07 2005.04.07 2005.05.07 2005.06.07 2005.07.07 2005.08.07 2005.09.07 2005.10.07 2005.11.07 2005.12.07 2006.01.07 2006.02.07 2006.03.07 2006.04.07 2006.05.07 2006.06.07 2006.07.07 2006.08.07
kísérlet beállításának időpontja [hetek]
[%]
Csírázási %
3. ábra: A Taraxacum officinale kaszatok csírázási ritmusának 2 éves alakulása
A csírázási ritmusában egy 3-ik szakasz is megfigyelhető, mely 2006. május hónapot követően volt jellemző és mérhető. Az eddigi csírázás mértéke, mely 30-50% között változott, tovább csökkent, és 0-20%
között ingadozott. Közel 2 év (105 hét) elteltével a beállítást követően a kezdeti magas (60% feletti, megközelítőlegesen 70, vagy akár 80%) csírázási érték jelentősen lecsökkent.
Összegezve elmondható, hogy a kaszatok csírázóképessége 3 év után nagymértékben csökken, sőt alig csíráznak.
V.1.1.3 Magkórtani vizsgálatok
Eredményeinkből megállapítottuk, hogy a kaszatokon számos gomba faj és nemzetség fordul elő. A következő fajokat vagy nemzetségeket (1-6. fotó) találtunk a csírázott, vagy nem csírázott kaszatok felületén:
Alternaria tenuis, A. tenuissima, Fusarium equiseti, F. semitectum, F. culmorum, F. moniliforme, Epicoccum nigrum, Penicillium spp., Cladosporium herbarum, Drechslera biseptata, Bipolaris sorokiniana, Trichoderma spp., Stachybotrys atra., Stemonitis ferruginea, Aspergillus ochraceus, Ulocladium botrytis., Mucor spp., Botrytis cinerea, Chaetomium globosum, Physarum nutans, Trichothecium roseum, Pithomyces chartarum, Phoma sp., Sclerotinia sclerotiorum és egy korémiumos gomba fajt.
1. fotó: Alternaria sp. (fent) és Fusarium sp. (lent) fertőzés a kaszaton
2. fotó: Alternaria alternata konídiumok
3. fotó: Epicoccum nigrum (bal felső sarok), Bipolaris sorokiniana (jobb felső sarok) és Alternaria alternata (bal alsó sarok)
4. fotó: Pithomyces chartarum konídiumok
5. fotó: Physarum nutans sporangiumok
6. fotó: Korémiumos gomba a kaszat felületén
Hazai körülmények között UBRIZSY (1946) és VICZIÁN ET AL.(1998) foglalkozott kórtani vizsgálatokkal a gyomnövényt illetően. Előbbi az Erisiphe cichoracearum DC. fajt azonosította, míg utóbbi pedig a Stolbur phytoplasmát.
Vizsgálataink során regisztrált gomba fajok közül a Botrytis cinerea Pers. ex Fr. (ANONYMUS 1960;KUUSI ET AL.1984;FARR ET AL.1989), a Phoma exigua Desm. (NEUMANN AND BOLAND 1999), a Phoma herbarum Westend. (NEUMANN AND BOLAND 1999), a Phoma taraxaci Hofsten (VAN HOFSTEN 1954), a Physarum cinereum (Batsch) P. (FARR ET AL.1989), a Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary (ANONYMUS 1960;SHAW 1973;
ALFIERI ET AL.1984;FARR ET AL.1989;RIDDLE ET AL.1991) és a Stolbur phytoplasma (SKORIC ET AL.1998) azon fajok, melyeket más szerzők lejegyeztek kórtani vizsgálataik során.
V.1.1.4 Fény szerepe a kaszatok csírázásában
Az eredményeinkből (4. ábra) megállapítottuk, hogy az érést követően azonnal csíráztatott kaszatok fényben (10 óra természetes fény) rendkívül magas, 90,75%-os csírázást mutatnak. A sötétben a kaszatok csírázása szignifikánsan (p<0,01; SzD5%=5,03) alacsonyabb (31%) volt. A 10 órás megvilágítás hatására jobban csíráztak a kaszatok, mint a sötétben lévők.
BÉRES (1994) hasonló eredményt kapott a Chenopodium album és az Ambrosia artemisiifolia gyommagjainak fényben történő csíráztatása során. ISSELSTEIN (1992), LETCHAMO AND GOSSELIN (1996) vizsgálatai szerint is fényben jobban csíráznak a Taraxacum officinale kaszatjai. BOYD (2004) vizsgálataiból kiderült, hogy a fény erősen befolyásolja a csírázás mértékét. Noronha et al. (1997) munkáiban hideget és sötétet alkalmazott, hogy bizonyítsa a fény kétségtelen jelenlétét a csírázáshoz. A fénynek jelentős szerepe van a mélyen fekvő magvak csírázásának beindításában.
A csírázás fényigényességével magyarázható, hogy a talajfelszínhez közelebb eső rétegekből nagyobb számban csíráznak a kaszatok, mint a mélyebb rétegekből, ahová már kevesebb fény jut le.
31
4. ábra: A frissen érett Taraxacum officinale kaszatok csírázása megvilágítás hatására
5. ábra: Egyéves Taraxacum officinale kaszatok csírázása megvilágítás hatására
2004.05.20.-án, azonos termőhelyről gyűjtött kaszatok fényben és sötétben történő csíráztatása (5. ábra) során szignifikáns különbséget (p>0,05) nem tapasztaltunk. Valószínűleg a kaszatok életkorának növekedésével csökkent a fényigényes magvak csírázásában szerepet játszó fitokróm rendszerek fényérzékenysége.
Egy év elteltével a kaszatok csírázóképessége nagymértékben csökkent a frissen érett kaszatokéhoz képest. Hasonló következtetésre jutott más fajoknál KOLK (1947), BARRALIS (1968), HUNYADI –KAZINCZI
(1995) is.
V.1.1.5 A NaCl (sóstressz) vizsgálata a kaszatok csírázásában
A vizsgálatunk eredményéből megállapítottuk (6. ábra), hogy a só (NaCl) koncentráció emelkedésével a kaszatok csírázóképessége csökken, majd végül teljesen megszűnik.
Az 1 mMolos kezelés hatására a kaszatok 58,75%-os csírázást mutattak a kontrollkezeléshez képest. Ez 11,32%-os csírázás csökkenést eredményezett. A só koncentráció emelkedésével egyre jobban csökkent a csírázási %. A 10 mMolos kezelés hatására a kaszatok csak 45,25%-ban csíráztak, majd a 25 mMolos koncentráció hatására 35,75% volt tapasztalható. Ez külön-külön 31,70 illetve 46,04%-os csírázás csökkenést jelentett. A só koncentráció további emelkedésekor még nagyobb csökkenést figyeltünk meg. Az 50 mMol kezelés hatására a kaszatok 17%-ban csíráztak, ami igen jelentős csökkenéshez vezetett a kontrollkezeléshez képest.
A csökkenés mértéke elérte a 74,34%-ot. 100, 200 és 400 mMol koncentráció hatására a kaszatok csírázása elenyésző mértékű volt. 100 mMol koncentráció esetén a kaszatok 3%-a csírázott ki. Ez az alacsony érték a 200 mMol esetében elérte a 0,25%-ot, majd végül 400 mMolos szinten már nem tapasztaltunk csírázást.
66,25 58,75
17,00
3,00 0,25 0,00
45,25 35,75
0 10 20 30 40 50 60 70 80
kontroll 1 10 25 50 100 200 400
NaCl kezelések [mMol]
[%]
csírázási %
6. ábra: A NaCl (sóstressz) koncentráció hatása a Taraxacum officinale kaszatok csírázására
Az elvégzett statisztikai elemzésből megállapítottuk, hogy a NaCl koncentráció és a csírázási % között szoros negatív (r=-0,74322) korreláció van. A kezelések között szignifikáns (p<0,01; SzD5%=2,36) különbséget tapasztaltunk
Hasonló eredményre jutott BÉRES (1993) is a Galium aparine és Matricaria inodora fajok sóstressz vizsgálata során.
Eredményeink alapján továbbá elmondható, hogy a Taraxacum officinale csíranövények közepesen sótűrő növények, azaz nem kedvelik a túlzott mértékű sós talajokat. Ez a tulajdonsága korlátozó tényező lehet az elterjedésében.
V.1.1.6 Az ozmotikus potenciál (szárazságstressz) vizsgálata a kaszatok csírázásában
Kísérletünk eredményei alapján megállapítottuk (7. ábra), hogy a Taraxacum officinale kaszatok az ozmotikus potenciál növekedésével egyre kisebb mértékben csíráznak. A -1 bar ozmotikus potenciál hatására a kaszatok 57,25%-ban csíráztak, mely a kontrollkezeléshez képest 13,58%-os csírázás csökkenésben mutatkozott meg. -3 bar ozmotikus potenciál szinten a kaszatok 25,50%-ban csíráztak, közel a fele mértékben, mint -1 baros szinten.
Ez a csírázási érték a kontrollkezeléshez képest már 61,50%-os csökkenést jelentett. További ozmotikus potenciál kezelések hatására, vagyis -5 és -10 bar-on a kaszatok alig, vagy egyáltalán nem csíráznak. A csírázás csökkenés mértéke 99,25 és 100% volt.
Hasonló eredményre jutott BÉRES -CSORBA (1992) a Cirsium arvense kaszatok csíráztatása során. BOYD AND VAN ACKER (2003) hasonló módon megállapították, hogy a kaszatok legnagyobb mértékben nedves környezetben csíráznak.VON HOFSTEN (1954) leírta, hogy kemény szerkezetű és száradásra hajlamos talajok korlátozó tényezőként játszanak szerepet egy adott területre való betörésnél.
66,25
57,25
0,50 0,00
25,50
0 10 20 30 40 50 60 70 80
kontroll -1 -3 -5 -10
PEG-6000 kezelés [bar]
[%]
csírázási %
7. ábra: Ozmotikus potenciál (szárazságstressz) hatása a Taraxacum officinale kaszatok csírázására
A statisztikai elemzések során megállapítottuk, hogy az ozmotikus potenciál és a csírázási % között szoros pozitív (r=0,82691) korreláció van. A kontrollkezeléshez képest a különböző ozmotikus potenciál szintek szignifikánsan (p<0,01; SzD5%=2,62) eltértek. Megállapítható, hogy a kaszatok tömeges csírázása nedves környezetben várható, közepesen száraz körülmények között még csíráznak. A nehezen hozzáférhető vízkészlet hatására csírázásuk csökken, vagy nem csíráznak ki.
V.1.1.7 Allelopátiás vizsgálatok
Kísérleteink során kapott adatok alapján megállapítottuk (6-15. táblázat), hogy a pongyola pitypang gyökerének és levelének acetonos, etanolos kivonata jelentősen csökkentette több fűfaj (angolperje, francia perje, vörös csenkesz, csomós ebír, réti perje, magyar rozsnok, sudár rozsnok) és pillangós (fehérhere, szarvas kerep, eperhere) faj csírázását. Gyökerének és levelének vizes kivonatának alkalmazása nem eredményezett oly mértékben jelentős csírázás csökkenést, mint a fent említett kezelések bármelyike.
Jól látható, hogy az angolperje csírázását (6. táblázat, 8. ábra) a 100 g gyökér etanolos és acetonos kivonata gátolta a legjobban. A kezelt fűfaj csírázása 66,25–68,25 % volt. A csírázása 28,91 és 30,99 %-ban csökkent. Az 50 g levél etanolos kivonata csökkentette még jelentős mértékben a fűfaj csírázását, 10,16%-ban.
6. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása
LoliumLoliumLoliumLolium perenneperenneperenneperenne (Angolperje)
100 g gyökér 200 ml
etanolban 4 66,25 30,99 5,619 8,481
P < 0,01 SzD5% = 5,97
A pongyola pitypang hajtásának acetonos kivonata 7,82%-ban csökkentette az angolperje csírázását.
Ezen kezelés során a fűfaj 88,25%-os csírázási értéket mutatott, hasonlóan magasat, mint a gyökér vizes és acetonos kezeléseinek során tapasztaltunk.
8. ábra: A Lolium perenne csírázási erélye és csírázási %-a
Eredményeinkből megállapítottuk, hogy az eltérő kezelések között szignifikáns (p<0,01; SzD5%=5,47) különbség tapasztalható. A csírázási erély és a csírázási % között szoros pozitív (r=0,87191) korrelációt figyeltünk meg.
A francia perje csírázását hasonló módon befolyásolta a 100 g gyökér acetonos és etanolos kivonata, mint az angolperjéét. Az eredményeket a 7. táblázat és 9. ábra szemlélteti részletesen.
7. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása francia perje csírázására
ArrhenatherumArrhenatherumArrhenatherumArrhenatherum elatiuselatiuselatiuselatius (Francia perje)
100 g gyökér 200 ml etanolban 4 5 92,91 2,081 41,62
P < 0,01 SzD5% = 4,206
0
9. ábra: Az Arrhenatherum elatius csírázási erélye és csírázási %-a
100 g gyökér acetonos kivonatának hatására 13,5 %-os, etanolos kivonatának hatására pedig 5 %-os csírázási %-ot mutatott a fűfaj szemtermése. A 100 g gyökér acetonos kivonatának hatására 80,86 %-os, míg ugyanazon bemért mennyiség etanolos kivonatának hatására pedig 92,9 %-os csökkenés mutatkozott. A másik 3 kezelés során tapasztalt csírázás csökkenés mértéke egymáshoz nagyon hasonlóan alakult. Az 50 g levél mind acetonos és etanolos kivonata a fűfajok csírázásának mértékében 48,23 és 51,78%-os csökkenést eredményezett. Az 50 g gyökér acetonban oldott kivonata szintén közeli mértékben csökkentette a csírázást, 47,52%-ban.
Minden kezelés eredményei szignifikánsan (p<0,01; SzD5%=4,206) eltérnek a kontroll kezelés eredményeitől. A csírázási erély és a csírázási % között szoros pozitív (r=0,98346) korrelációt tapasztaltunk.
Kísérleteinkből továbbá megállapítottuk, hogy a vörös csenkesz csírázását (8. táblázat, 10. ábra) mind az öt kezelés jelentősen befolyásolta, és a kontrollhoz képest szignifikáns (p<0,01; SzD5%=4,203) különbséget mutattak.
Az 50 g gyökér acetonos és 100 g gyökér etanolos kivonata hatására a vörös csenkesz magvai 8,25 és 9%-ban csíráztak. Ezen eredmények alapján 78,85 és 76,93 %-os csírázás csökkenést tapasztaltunk.
8. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása vörös csenkesz csírázására
FestucaFestucaFestucaFestuca rubrarubrarubrarubra (Vörös csenkesz)
kontroll 4 39 - 2,160 5,538
P < 0,01 SzD5% = 4,203
0
10. ábra: A Festuca rubra csírázási erélye és csírázási %-a
A pongyola pitypang levelének acetonos kivonata is nagyon jelentősen (9,25% csírázás és 76,29%-os csírázási csökkenés), az előző kezelésekhez hasonlóan csökkentette a fűfaj csírázásának mértékét. A levél etanolos kivonata csökkentette a legkisebb mértékben a vörös csenkesz csírázását. Természetesen a legkisebb értékek a többi kezeléshez viszonyítva igazak, azonban a kontrollkezeléshez mérten szignifikánsan eltérnek. A vörös csenkesz csírázási erélye és csírázási %-a között szoros pozitív (r=0,99266) korrelációt tapasztaltunk.
A csomós ebír csírázására a 100 g gyökér acetonos és etanolos kivonata voltak a legnagyobb hatással (9.
táblázat, 11. ábra). A vizsgált tesztnövény 14,75 valamint 14%-ban csírázott. Egyenként vizsgálva 79,23 és 80,29%-os csírázás csökkenést eredményeztek. Az 50 g gyökér acetonos kivonata esetében a fűfaj 51,5%-ban csírázott, ami a kontrollkezeléshez képest 27,47%-os csírázás csökkenésben mutatkozott meg.
A pongyola pitypang leveléből készített acetonos és etanolos kivonat is hasonló mértékben csökkentette a csírázóképességet.
9. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása csomós ebír csírázására
DactylisDactylisDactylisDactylis glomerataglomerataglomerataglomerata (Csomós ebír)
100 g gyökér 200 ml
etanolban 4 14 80,29 4,242 30,300
P < 0,01 SzD5% = 8,153
0
11. ábra: A Dactylis glomerata csírázási erélye és csírázási %-a
Az eltérő gyökér és levélkivonatok kezelései valamint a kontrollkezelés között szignifikáns különbséget (p<0,01; SzD5%=8,153) tapasztaltunk. Az 50 g gyökér vizes kivonata és a kontroll között a különbség nem volt szignifikáns, azonban a többi kezelés esetében igen. A csírázási erély és csírázási % között közepes pozitív (r=0,53679) korrelációt figyeltünk meg.
A réti perje fűfaj csírázására vonatkozó változásokat a 10. táblázat és 12. ábra szemléltetik.
Megállapítottuk, hogy az 50 g gyökér vizes kivonatából készített kezelést kivéve egyöntetűen és szignifikánsan (p<0,01; SzD5%=5,85) csökkentették a csírázás mértékét.
10. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása
10. táblázat: A Taraxacum officinale gyökér és hajtás kivonatának hatása