engedélyezett.47 A három magyar királyszent megjelent a püspök pontifi-kális pecsétjén is. Az úgynevezett devóciós típusú pecsétkép Szűz Máriá-val és a magyar szent királyokkal egyszerre utal a Magyar Királyság és a zágrábi egyházmegye legfontosabb patrónusaira.48
Az udvar szenttiszteletének formálódásában a Legendárium mellett fontos szerepet tölthetett be az a dominikánus szerzetes által összeállított, a XIV. század első felére datálható Legenda aurea-variáns is, amelybe már a három magyar királyszent legendáját is belevették.49
z Łokietek Erzsébet királyné szerepe a magyar királyszentek népszerűsítésében
Ahogy Nápolyban Magyarországi Mária és Mallorcai Sancia, idehaza a Piast-házból származó Władysław Łokietek krakkói fejedelem, majd len-gyel király leánya, Erzsébet (Elżbieta Łokietek, 1320–1380) lett az udvar által preferált szentkultuszok leghatékonyabb támogatója, pártfogója Ká-roly Róbert negyedik feleségeként, részben már férje oldalán, de még in-kább annak halála után.50 Otthonról hozott szenttisztelete, tudniillik apja és saját védőszentjéhez fűződő személyes devóciója, családi hagyományai szerencsés módon összetalálkoztak az ekkortájt Magyarországon is elő-térbe került szentkultuszokkal.
A lengyel, a magyar és az Anjou szentek népszerűsítésében kiváló lehetőséget biztosítottak számára a reprezentáció és kegyesség újfajta
47 Kiadása: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. Geographia ecclesiastica Hungariae ineunte saeculo XIV-e tabulis rationes collecto-rum pontificiofeltüntetve. Geographia ecclesiastica Hungariae ineunte saeculo XIV-e tabulis rationes collecto-rum a. 1281–1375. Referendibus eruta digesta illustrata. Szerk.: Ortvay Tivadar. Budapest 1892, II., 820.
48 Viasz, vörös, függő. 69 × 42 mm. Körirata gyöngysorok között: „S[IGILLUM]. IACOBI.
DEI. ET. AP[OSTO]LICE. SEDIS. GRA[TIA]. ZAGRABIEN[SIS]. EPI[SCOPI]”. – Legfontosabb irodalma: Takács Imre: Megjegyzések a XIV. századi magyar főpapi pe-csétek művészettörténeti kérdéseihez. In: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei…
1984, 47. (Kat. 43. sz.)
49 Wien, ÖNB, Handschriften und Inkunabelsammlung, Cod. Lat. 14.600. Elemzése:
Madas 1992, 94.
50 Erzsébetről: Pór Antal: Magyar–lengyel érintkezések a XIV. században. Századok 37 (1903) 201–218., 308–326. Újabban lásd: Stanisław Sroka recenziója: A Piastok és az Árpádok dinasztikus kapcsolatai. Aetas 9 (1994/1.) 225–227.; Stanisław Sroka: A magyar Anjouk családi története. Kraków 1998.
26
nagyszabású dimenziói, a diplomáciai szerződések, házasságkötések al-kalmából lebonyolított utazások, zarándoklatok. Közvetlen forrását és mintaképét azonban mégsem a lengyel előzmények, hanem tagadhatatla-nul a nápolyi udvar jelentette Erzsébet számára, amelyhez a család ma-gyar ága is tartotta magát. Hatalmas mecenatúrájából alig maradt valami kézzel fogható emlékanyag napjainkra; ami azonban az oklevelekből, vég-rendeletéből, leltárakból mégis jól dokumentálható, az egészen elképesztő mennyiségű és minőségű lehetett.
A dinasztikus kultusztörekvéseket támasztja alá a királyné legjelentő-sebb alkotása, a feltehetően a Santa Maria di Donna Regina és a Santa Chiara építészeti együttesei nyomán épült óbudai klarissza kolostor, ame-lyet már özvegyként, 1343–1349 között építtetett fel saját és szülei lelki üdvéért.51 1350-ben a pápa a fölszentelés napjára egyévi és negyvennapi búcsút adott többek között Szent Adalbert, Szent Erzsébet, Szent Gellért, Szent Imre, Szent István, Szent László, Toulouse-i Szent Lajos, Árpád-házi Margit, Szent Szaniszló és Szent Vencel tiszteletére.52 A kolostor berende-zése, fölszerelési tárgyai nyomtalanul elpusztultak. Ezekről kizárólag Er-zsébet 1380-ban kelt végrendelete tudósít.
Az óbudai kolostoregyüttes mellett más templomalapításainál is föl-fedezhetjük a magyar szent királyok megkülönböztetett tiszteletét. Ezen a helyen azonban nincs mód kitérni valamennyi általa alapított templomra, kolostorra, de a részükre kért búcsúengedélyek értékelésére sem. Egyrészt nem mindig bizonyítható, hogy azok minden esetben összefüggésben áll-tak a magyar szentek tiszteletével, másrészt Kumorovitz Lajos Bernát jó-voltából Erzsébet építőtevékenysége alaposan dokumentált.53 Legyen elég jelen tanulmányban csupán három adat: 1347. január 25-én titkára, Albert, a három magyar király ünnepére búcsút kért a királyné Zemplén
várme-51 Kumorovitz 1965, 9–24.; László Gerevich: The Art of Buda and Pest in the Middle Ages.
Budapest 1971, 57–63.; Herta Bertalan: Das Klarissinnenkloster von Óbuda aus dem 14.
Jahrhundert. Acta Archaeologica 34 (1982) 151–176.; Júlia Altmann – Herta Bertalan:
Óbuda im Spätmittelalter. In: Budapest im Mittelalter. Hrsg. von Gerd Biegel. (Schriften des Braunschweigischen Landesmuseums, 62.) Braunschweig 1991, 185–200.; Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarissza kolostor. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Tanulmányok. Szerk.: Haris Andrea. Budapest 1994, 153–176.
52 1350. IV. 8. Kivonata: Bossányi 1916, I/2., 212. (Nr. CDXXXIV.) Említve: Karácsonyi 1924, II., 483–484.
53 Kumorovitz 1965.
27
gyei Terebes falujában Krisztus teste tiszteletére építtetett templom látoga-tói részére.54
1380. április 6-án kelt végrendelete arról tudósított, hogy a beregszá-szi Boldogságos Szűz Mária ferences templom építésére ötszáz forintot hagyományozott, ahol éppen a magyar királyszentek tiszteletére is emel-tek ekkor (vagy valamivel később) egy mellékoltárt. Alapítása feltételez-hetően szintén az anyakirályné nevéhez köthető, bár erre vonatkozóan nem találni konkrét utalást a testamentumban.55
Ő mecenálta továbbá a Tolna vármegyei Miszla Myrai Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomát is, ahol a diadalív falára a magyar királyszentek falképei kerültek.
Meglehetősen ingoványos a talaj akkor is, ha a királyné mecenatúrá-jának másik területét, a magyar templomoknak és kolostoroknak, vala-mint számos európai zarándokhelynek ajándékozott liturgikus textíliák és paramentumok, valamint ötvöstárgyak sokaságán tekintünk át. Végren-deletéből jól ismert a székesfehérvári prépostsági templom Szent Imre- oltárára hagyott másik adománya is. Ajándékai azonban nyomtalanul el-pusztultak. Ezek közé tartozott az a számtalanszor említett dossale, helye-sen dorsalia vagy palia dorsalia, amelyet 1343–1344-ben tett itáliai útja során adományozott a királyné a római Szent Péter-bazilika főoltárára.56 A székesegyház 1361-es leltárában említett „dossale pro […] altari maiori”
egy olyan kárpit lehetett, amelyet a mensa fölé függesztettek, s amely tu-lajdonképpen a retabulum szerepét töltötte be. A lila vászonból szőtt tex-tilen az inventárium leírása szerint középen Szűz Mária hímzett alakja kapott helyet az apostolfejedelmekkel, Szent Péterrel és Pállal. Mellettük pedig kétoldalt Szent István, Imre, Toulouse-i Lajos, László, Erzsébet és Árpád-házi Margit sorakozott.57 Ez a program, noha messzemenő
követ-54 Kivonata: Bossányi 1916, I/2., 168–169. (Nr. CCCXLII.) Említve még: Kumorovitz 1966, 11.
55 Codex Diplomaticus… IX/5. Budae 1834, 400–406. (Nr. CCXIV.); Bártfai Szabó László:
Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest 1935, 90. (Nr. 89.); Marosi Ernő:
I. Lajos kora a magyar művészettörténet-írásban. In: Művészet I. Lajos király korában…
1982, 73–75. – Legújabban részletesen elemzi: Szende László: Łokietek Erzsébet végren-delete. Kút 3 (2004/2.) 3–12. A beregszászi ferences templomról: Karácsonyi 1923, I., 145.
56 Az utazásról és a római ajándékozásról Tótsolymosi Apród János adott eléggé részletes beszámolót, aki feltehetőleg elkísérte Erzsébetet erre a fontos diplomáciai küldetésre:
Chronicon de Ludovico rege [caput 134]. Kiadása: Thuróczi 1985–1988, I., 163.
57 „Item unum aliud dossale pro dicto (maiori) altari de synode volato, ornatum de novem ymaginibus: videlicet cum nostra domina in medio et la dextris eius sanctus Paulus, Sanctus Stephanus rex Ungariae, sanctus Emericus, dux Hungariae, et sanctus Lodoycus;
28
keztetésekre természetesen nem jogosíthat föl, a Magyarországi Máriától kezdve töretlenül és következetesen érvényesített nápolyi és magyar An-jou dinasztikus reprezentáció olyan különleges emléke, amely egyrészt utalt a katolikus anyaszentegyház alapvető hittételeire, az egyetemes és regionális szentek tiszteletének összekapcsolásával, de benne volt a római bazilika védőszentjeire való figyelmes emlékeztetés, valamint a magyarok Szűz Mária iránti megkülönböztetett tisztelete is. Kifejezte továbbá az An-jouk családi preferenciáit, amelyben végül, ha áttételesen is, de határozot-tan megfogalmazódott Árpád-házi Margit szenttéavatási eljárásának is-mételt sürgetése.
A trónutódlás szempontjából rendkívül fontos Itálián kívül a fárad-hatatlan királyné a hazai szenttisztelet propagálását Európa más régiói felé is igyekezett kiterjeszteni. Ezt a misszióját volt hivatva betölteni a ma-gyar Anjou és a cseh Luxemburgi uralkodói család együttesen megszerve-zett 1357-es zarándoklata.58 Későbbi magyar vonatkozásai miatt az út két-ségtelenül legfontosabb állomása az aacheni Münster volt, amelynek déli oldalán, közvetlenül a déli lépcsőtorony mellett néhány évvel később Nagy Lajos a magyar szentek tiszteletére kápolnát alapított.59 Nagyon való színű, hogy építésének megindítása kapcsolatban állt az özvegy
ki-et sinistris sanctus Pki-etrus, ki-et sanctus Ladislaus rex Ungariae, sancta Helisabki-eth filia regis Ungariae, sancta Margarita filia regis Ungariae, cum spicis aureis dupplicatis inter ipsas ymagines et in circuitu una vitis de auro in sindone rubeo cum rosis aureis…” – Kiadása:
Eugene Müntz – Arthur Lincoln Frothingham: Il tesoro della Basilica di S. Pietro in Vaticano con una scelta d’inventarii inediti. Archivio della Società Romana di Storia Patria, VI. Roma 1883, 14.
58 Az útra vonatkozó máig legfontosabb publikáció: Pór Antal: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben. Századok 35 (1901) 1–14.; Pór Antal: Az aacheni káptalan pecsét-je. Századok 35 (1901) 653–655. Újabb irodalmával röviden említve: Klaniczay 2000, 272–273.
59 Alapításának és építésének időhatárait Erzsébet anyakirályné 1357. évi aacheni zarán-doklata, az 1366. évi pápai megerősítés, valamint Nagy Lajos oklevéllel dokumentált 1367. évi bőkezű adományai jelölik ki. Erre a tudomány mai álláspontja szerint 1366-ban kellett hogy sor kerüljön. Az alapításról legújabban: Szovák Kornél: Nagy Lajos király és Mariazell. In: Mariazell és Magyarország. 650 év vallási kapcsolatai. A „Magna Mater Austriae et Magna Domina Hungarorum” nemzetközi konferencia előadásai. Esztergom (2002. május 6–9.) és Mariazell (2002. június 3–6.). Szerk.: Walter Brunner et al.
Esztergom–Graz 2003, 82–92. (Strigonium Antiquum, VI.) (A kötet német nyelvű kiadá-sa: Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchivs, Band 30.) – Az aacheni Münsternek a politikai reprezentációban betöltött különleges szerepéről legújabban:
Krönungen. Könige in Aachen – Geschichte und Mythos. Katalog der Ausstellung. I–II. Hrsg.
Mario Kramp. Mainz 2000, 84.
29
rályné látogatásával.60 Hasonló szándék állhatott a kölni Háromkirályok ereklyéinek megtekintése mögött is, ahol szintén sor került a magyar szent királyok tiszteletét előmozdító kápolna alapítására, s ahol fennmaradtak Erzsébet királyné ajándékosztásának az emlékei is. A Háromkirályok kul-tuszát azért is meg kell említeni, mert befolyással bírhatott Szent István, László és Imre együttes ikonográfiájának stabilizálódására. Alighanem a királyné nagy zarándoklata is közrejátszhatott a karlštejni vár fogadóter-me végső festészeti programjának kialakításában, ahol Theoderik fogadóter-mester százharminc táblaképe között az Árpád-ház és az Anjou-dinasztia képvi-selői is szerepelnek a Luxemburgi ősök mellett.61 1379-ben Erzsébet király-né kezdeményezésére VI. Orbán pápa (1378–1389) tervbe vette egy harma-dik vizsgálat lefolytatását Árpád-házi Margit szentté avatása ügyében.62
Erzsébetnek a dinasztia érdekében kifejtett kegyes buzgalma lénye-gét, reprezentatív ajándékainak jellegzetességeit Kovács Éva foglalta ösz-sze mind ez idáig a legfrappánsabban, amely véleménye ösz-szerint „a század elején kialakult típusokat konzerválta, olyan momentumokat, amiket Ká-roly Róbert Nápolyból plántált át”.63